SZÜLŐSÉG

Véresre harapta kezét a gátvarrásnál a kismama

2009. augusztus 23., vasárnap 10:54

Csillagvadász bebizonyítja azt a már közhellyé váló megállapítást, mely szerint minden szülés más. Ugyanaz az anya, ugyanaz az apa, mindkét baba kislány, ám míg az egyik szinte fájdalom nélkül, hamar megszületett, addig a második gyerek elakadt a szülőcsatornában és borzasztó fájdalmak között két doki segítségével tudott csak a világra jönni. A szülés utáni varrogatás szó szerint maradandó nyomot hagyott a kismamán: kezét véresre harapta a rettentő fájdalomtól. Akkor megfogadta: soha többé nem szül. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Kakaó

Problémamentes terhesség után a 38. hét egyik hajnalán (úgy 6 körül) akkora zajra ébredtem, ami a hasam irányából jött, hogy azt hittem, kiesem az ágyból: olyan volt, mintha egy kifeszített szárítókötél elpattant volna ("pang"! ) Nem tudtam mi lehet ez (később rájöttem, valószínű a magzatburok repedt meg), fájni nem fájt semmi. A család épp akkor ébredezett, édesanyám Pestre utazott volna a barátnőjéhez, volt férjem épp másnapi vizsgájára készült volna. Rövid konzultáció anyuval: talán mégse utazzon el. (Egészségügyis mivoltából adódóan őt szerettem volna magam mellett tudni a szülőszobán - kövezzetek meg, de számomra a gyermek apja szóba sem jöhetett.) Kimentem pisilni és akkor ijedtem meg egy picit először: dolgom végeztével csak nem akart "elállni" az egész. Színtelen valami volt, ami enyhén szivárgott. Ültem a mellékes helyiségben és elkezdtem kiabálni: "Valami folyik itt!" Kupaktanács: ez bizony a magzatvíz lesz. Fájások sehol. Bemenjünk a kórházba, vagy ne?

Reggel lévén éhes voltam egy kicsit és azt mondtam: Ha most bemegyünk, akkor nekem már tuti nem adnak enni. (Mivel első gyermek, 7-8 órás vajúdásra készítettek fel a tanfolyamon.) Ha viszont éhes vagyok, ideges vagyok, tehát most szép nyugiban megreggelizem. (Szakértők valószínű itt sikoltanak fel először - ezt nem lett volna szabad!) Szót tett követett, exem közben vicceket mesélt én meg hangosan röhögtem. Közben megint pisilni kellett, felálltam a konyhában és elindultam, de akkor már majdnem repülő lettem, csak nekem nem kondenzcsíkom volt. Na jó, akkor most már menjünk be a kórházba.

Édesapám elhozta a kocsit a garázsból, emlékszem, még meg is kérdezték tőlem, hogy "nem akarok vezetni?" Nem volt affinitásom hozzá, bár még semmi fájástevékenységem nem volt. A kakaómat azért még megittam. Kocsiba be és irány a kórház. Közepes méretű vattacsomaggal a lábam között, pontban nyolcra értünk be. Az orvosom, akinél a múlt században én is születtem, ránk nézett és azt kérdezte: "Mi a fenét kerestek itt?" Mire én: Mi az, hogy mit? Hát jöttünk szülni!!! Megvizsgált, jé tényleg, hát akkor irány a szülőszoba. Kaptam kórházi outfit-et, borotválást meg beöntést, minek után még kábé fél óráig ültem a WC-n és anyukámmal azon röhögtem (továbbra is), hogy ok. rendben, hogy az ember 90 százaléka víz, de mi a bánat folyik még ki a beleimből? Csak miután nagy nehezen elszakadtam a porcelánbusztól, kezdtem valami nagyon távoli menstruációs görcsöt érezni. Csodálkozva kérdeztem a nővérkétől: tessék mondani, ez a fájás? Megnyugtatott: fog ez még jobban is fájni! És lőn: szépen lassan elindult a dolog, jöttek fokozatosan erősödve, de még simán bírtam, meg is dicsértek, milyen szépen veszem a levegőt.

Kaptam a pocakomra fájásmérőt, meg szívhangfigyelőt, a szülésznő azt mondta, hogy majd ha egy percig tart egy fájás, akkor lesz jó. Csak azt nem tudom, hogy kinek... A fájások erősödtek és sűrűsödtek, ahogy kell. Ültem labdán, szülőszéken meg az ágy szélén. 10 óra körül (lehet, hogy kicsit később) már néztük az órát, szóltam, mikor jön a fájás és mikor múlik. Meglett az egyperces idő. Orvosom be, megvizsgált, felparancsolt az ágyra, kaptam oxitocint. Kicsit elkezdtem kapkodni a levegőt, mert elég erősek voltak a fájásaim. El is szédültem picit. Egyszer csak arra kért a szülésznő, hogy most forduljak az oldalamra. Na, akkor megláttam a csillagokat. Arra emlékszem, hogy azt mantráztam viszonylag halkan, hogy"nagyon fáj!" Még egyszer megnéztek, és azt mondták: szóljak, ha kakilni kell.

Életem egyik legfurcsább élménye, ahogy megéreztem az ingert. Mindenki betódult, lábakat fel, szem-száj becsuk és nyomjam! Az első két fájásnál elrontottam a dolgot, mert belenyögtem. Mondta az orvosom, hogy nincs hang! Biztattak, hogy nyomjak. Éreztem, ahogy egyre jött a baba. Amikor elérte a gátat, na akkor villant be másodszor, hogy ez így nem fog menni. Abban a pillanatban meg voltam róla győződve, hogy szétszakadok. Persze ez nem opció, csak az ember lánya azt hiszi. Gátvédelemmel szerettem volna szülni, minekután sajnos repedtem, de szerencsére csak egyenes vonalban, igaz, hogy azt hátrafelé, majdnem a végbelemig. Szóval azt hiszem, 6-8 tolófájásra megszületett Zsófink! Utána a klasszikus érzés, amit máig nagy csodának és ajándéknak tartok: Zsófi kibújt és TÉNYLEG megszűnt abban a pillanatban minden fájdalom. Ezt máig sem értem.

Persze mindig az egészségügyis gyerekekkel történik valami: Zsófi útközben magzatvizet nyelt, tele lett az egyik tüdőfele, így nem lélegzett. Kiabálás, rohangálás, reanimáció, elvitték az intenzívre. (Hála Isten, mire átértek vele, már önállóan vett levegőt - azóta is semmi baja.) Ami furcsa volt még, hogy a szülés után két takaró alatt is úgy reszkettem, mint egy nyomorult kutya, a fogaim hangosan kocogtak, annyira fáztam. Ja! És a 7-8 óra helyett délelőtt 11.23-ra lezártnak tekinthettük a születést. Három óra huszonhárom perc, ennyivel kiegyeztem volna másodjára is. Ja! Amikor elláttak, csak az első érzéstelenítő injekciót éreztem, utána akármit rám varrhattak volna...

Levél

Kicsivel több mint három év múlva, szeptemberben, már mint kacsabálna ültem a számítógép előtt és levelet írtam. (Három nappal a kiírt terminus után.) Egész nap fájt a derekam. Szüleim otthon, a gyermekek apja dolgozásban. Egyszer csak jön a jól ismert szárítókötél-hang. Elkezdtem kiabálni, hogy ó-ó, valami van! Édesanyám rohant hozzám és kérdezi: folyik? Nem tudom, mondtam, mert ülök. Felálltam. Niagara. Tényleg. Szinte locsogott. Rohanás a kocsiért, cucctáska felkap, mega-vattacsomó és törülköző a láb közé, irány a kórház. Háromnegyed kettő. Beérünk. A szokásos doki, a szokásos kérdés. Borotválás, beöntés. És innentől ég és föld Zsófihoz képest.

Már a beöntés alatt elindulnak a fájások. A vécébe legszívesebben beleájulnék. Sürgetnek, hogy tusoljak már le, mert nem leszek kész. Ők már látják, amit én csak később értek: itt nem lesz idő cicózni. Nem bírom. Őrült hullámokban jön a fájdalom, semmi fokozatosság, szép lassan egymásra épülés. Semmi szünet. Anyu támogat a szülőágyig és valamit duruzsol a fülembe. Leordítom, hogy ne beszéljen, csak tartson. Hányingerem van a fájdalomtól. Epidurálra nincs idő. Alighogy elvánszorgok az ágyig, a tágulási fájásokhoz megjönnek a tolók is. Minden egybefolyik. Nem érzékelem nagyon a külvilágot. Hihetetlen gyorsan fogy az erőm. Csak azt kívánom, legyen már vége.

Kapkodnak körülöttem. Érzem, ahogy a baba centiméterenként száll alá. És akkor az én porontyom odabenn valahol azt mondta "nem" és leszegte a fejét. Megakadt. Szívhangok leesnek, dokim ideges, meg kéne már szülni ezt a babát. Nem jön. Oxitocin. Mintha jönne. De mégse. Dokim segítséget hív. Ő belém nyúlva alulról húzza, míg kolléga a hasamra téve lapátkezeit felülről tolja a gyerkőcöt. Semmi erőm. Nagyon fáj. Nem tudom, hogy mit beszélek. 15.11-kor világra segítik az én lusta Dórimat. Nincs eufória. Utána is ugyanúgy fáj. A gátmetszést körbeinjekciózza az orvos és nekilát stoppolni. Torokból gurgulázok és centi mélyen véresre harapom a kézfejeimet/karjaimat. Semmi hatása az érzéstelenítőnek.

Valószínűleg egy belső varrat elkapott egy idegvégződést, mert két éjjel semmi alvás, még morfinszármazékkal sem. Csak sírni tudok, annyira fáj a fenekem. Ülni soha többé, gondolom. Állva eszem. Ödémás lesz a varrat körül. A varratszedéstől rettegek. 5 varratnál háromszor kértem az orvosomat, hogy álljon meg. Amikor meglátta a harapásnyomokat a karomon, kiszaladt belőle egy: "Azta kurva!" A volt férjem másnap azt mondta, gyönyörű kislányt szültem, nagyon büszke és bízik benne, hogy majd jöhet a harmadik. Nem írom ide, mit mondtam neki. (Nem tehet róla.) Ez volt lassan 5 éve. Akkor azt mondtam: én SOHA többet! Azóta elváltunk. És újabban kacérkodom a gondolattal.... (Lenne kinek.)

Csillagvadász

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.08.23 23:53:36cozumel

    En ezt nem ertem.
    Aki egy SZULESTORTENETRE kattint, az egeszen icicke piciket sem szamol azzal, hogy lesznek esetleg nem rozsaszin vattacukorba csomagolt reszletek a tortenetben?

  • 2009.08.24 01:15:42trollkotze

    blavatsky

    "Ha nem kene minden csajnak meloznia, csak annak, aki tenyleg szeretne is, megkapnad a rendes fizut."

    Ilyen egyrészt nincs, másrészt ha megvalósulna, a férfiak éreznék diszkriminálva magukat - joggal.

    Egyébként: elvileg hormonhatásoktól függ, hogy egy nő mennyire "tipikus nő". A magas(abb) tesztoszteronszintű nők kevésbé termékenyek és kevésbé anyatípusok.
    Erről nemrég olvastam, de már régóta sejtettem, hogy részben veleszületett tulajdonságok határozzák meg, mennyire tipikus nő egy nő illetve tipikus férfi egy férfi. (Azért részben, mert ezekre ráépül a szocializáció.)
    Nálam ez abszolúte stimmel, és ez már kislánykoromban is látszott (nem értettem ugyanis, hogy miért babáznak a társaim).

  • 2009.08.24 05:55:38manka78

    Annak aki megrémül egy ilyen történettől, elmegy a kedve a babavállalástól azt javasolnám, hogy úgy olvasson, mintha házi feladat lenne. Okosodjon, mit tud leszűrni belőle, milyen infót kap, amit esetleg a későbbiekben saját maga, és a babája javára fordíthat, ami segít esetleg elkerülni, hogy velük is hasonló dolgok történjenek. Jó, tudom, és vallom, hogy nem mindent lehet előre eltervezni, a szülés előtt pláne, de mégis vannak olyan dolgok, amikről, ha tájékozódunk,utánajárunk megkönnyíthetjük vele a dolgunkat, vagy legalább lelkileg felkészülhetünk rá.

  • 2009.08.24 07:14:39poket

    "De az internetet senki se latta elore :DDDDD"

    Hát ez sem igaz... Philip K. Dick.

  • 2009.08.24 08:53:31hallohallo

    hm, most jöttem vissza egy olyan országból, ahol _nem_ gondolják azt, hogy a gyereknevelés és a háztartás, család körüli dolgok genetikailag kódolva vannak a nőkbe, és a férfiakba meg nem.
    és felüdülés volt. hogy teljes természetességgel vették, hogy férfiak és nők azonos munkakörben dolgoznak. hogy a gyerekekkel, főzéssel férfiak is foglalkoznak.
    hogy a mérnök, aki már gyerekes anya, és épp a másodikat várja, nem rosszabb munkaerő, mint a férfiak (fel se merült!). hogy a beszerzési főnök - történetesen kétgyerekes nő - mindenféle szégyenkezés vagy akár melldöngetés nélkül bejelentheti egy informális ebéd közben, hogy ő nem főz, nem tud és nem szeret, a férje feladata, és életében nem csinált egy főzeléket sem a gyerekeknek. csak így, tárgyilagosan.
    és még sorolhatnám.
    szóval amíg az a hülye felfogás uralkodik valahol, hogy a gyereknevelés és házimunka és családösszetartás csakis a nők feladata (bármi okból, genetika vagy hagyomány), addig a nők diszkriminálva lesznek a munkaerőpiacon.
    ja, és ez a fenti ország, spanyolország. bizony. a macsó dél. és nem esik le a gyűrű az apukák ujjáról, hogy nyilvánosan és tömegesen foglalkoznak a gyerekeikkel.

  • 2009.08.24 09:07:06szövetszöcske

    hallohallo, te egészen biztos vagy benne, hogy ez egy valós metszete a spanyol rögvalóságnak, és nem csak egy szűk réteg (persze meglehet szélesebb réteg mint Mo-on)?

  • 2009.08.24 09:50:09hallohallo

    szövetszöcske, biztos vagyok benne.
    a mindennapi és széles tapasztalatok mellett azért is, mert tudom, hogy a hetvenes évek óta kormányokon átívelő és következetesen véghezvitt programjaik vannak, amikkel felszámolják a nemi diszkriminációt. és azért is, mert a spanyol mintát követi több ország is, mert jól működik.
    és egyáltalán, már egy kis időt eltöltve is érzékelhető, hogy teljesen más a felfogás. enyhén szólva nem gendertudatos kollégát is meglepte a környezet.
    amúgy a szűk réteget nem is értem, egy gyárban dolgoztam, irodai dolgozók, mérnökök, laborosok és szalagon dolgozók mellett is. ezt nem tartom szűk keresztmetszetnek.
    sőt még bugyuta női lapot is vettem - nem szokásom - és még abban is volt, ami meglepett. a napszemüvegdivat melletti cikk: mit csinálnak a férfiak, amikor nem vagyunk velük?
    na és a válasz: egyre több mindent, hiszen egyre több lehetőségük van, végre kibontakozhatnak, nem kell sablonok között élni az életüket és teret nyerhetnek a családi életben is.
    érted, nem "elnőiesednek" meg "rájuk hárul", hanem teret nyernek. lehetőségük van.
    na ez a különbség, ha már a bulvárban, az utcán, és a mindennapi életben is ezt tapasztalod.

    de ha angolszász sajtót olvasol, hasonló a tapasztalat, én csak ajánlani tudom neked is.

  • 2009.08.24 09:50:46jazmine

    szövetszöcske, az sem kell, h nagy metszet legyen, de létező modell. Nálunk mégis hány ilyen tapasztalat van. Ok, én is tudok pár családról, de beszélgetés közben mindig rájuk is csodálkoznak (min. hátuk mögött kommentálják).

    A férjem totálisan jól nevelt ilyen szempontból is. De a munkahelyén annyi soviniszta baromságot hall, h néha, mikor már fáradt, hajlik a könnyebb ellenállás felé, miszerint ez nem is kell neki, másnak sem stb. Ő is tudja, h nem kódolt, de a társadalmi nyomást nehéz figyelmen kívül hagyni.

    Ahogy pl. mindig elképedek azon, mikor anyák (!) arra büszkék, h van fiúk vagy 3 fiúk van, nem (csak) lányuk. És a lányokat "befogják", a fiaik meg szépen pihizzenek csak.

  • 2009.08.24 10:00:11csutkababa

    hallohallo
    Akkor újabb jó pont a spanyoloknak, a lányom szeretne ott élni, ezt is megemlítem majd neki:)
    És nagyon jó megszólítás a férfiak felé, hogy teret kaptak itt is, nem arról van szó, hogy papucs alá kerültek.
    Sok olyan ismerősöm van, akit oda küldenék, csak tanulmányútra...

  • 2009.08.24 10:03:07csutkababa

    De nincs generációs ellentét? Idősebb férfiakat mivel vették rá, hogy ne ellenpropagáljanak???

  • 2009.08.24 10:05:34jazmine

    Csutka, én azt látom nálunk pl, h az idősebb nők a gond mindenhol, "dögöljön meg a szomszéd tehene" elv alapján.

  • 2009.08.24 10:06:29jazmine

    Ja, és ha a 70-es évektől megy, akkor már a most idősebbek idején is volt...

  • 2009.08.24 10:07:39csutkababa

    jaja, igaz.
    Olyan szövegek mennek, hogy az rettenet.

  • 2009.08.24 10:16:15hallohallo

    csutkababa, említsd csak meg a lányodnak! :)
    generációs ellentét: hát biztos volt, valamikor, én ezt most itt nem tapasztaltam, pedig hatvanéves férfiakkal is dolgoztam. és mégse. (ah, embernek néztek! ezt képzeljétek el!)
    szerintem azért az a több évtized, az hatott. valahol elkezdték ők is, biztos több problémával, de idáig eljutottak.

    másik, amivel tuti bombát robbantok most: ott 4 hónap a szülési szabadság. összvissz. van bölcsi, és van magándadus.
    mondtam, nálunk 3 (na jó, már csak 2) évig lehet otthonmaradni. kivétel nélkül az volt az első reakció, bárkinek mondtam: "és nem is mehetsz vissza dolgozni hamarabb???"
    ennyire más a közfelfogás.
    viszont a gyerekeket mindenhova viszik, mindenhol lehetővé is teszik ezt (metróban lift, khm-khm).

  • 2009.08.24 10:20:39csutkababa

    Na, ezt a metróban liftet ne is említsd:(( Épül az új vonal, de nem tudok róla, hogy liftet terveztek volna. MArad a mozgólépcsőn kocsi egyensúlyozás...
    Érdekes a 4 hónap. A dadus, bölcsi megfizethető?

  • 2009.08.24 10:25:09Farkasokkal táncoló

    Na ujabb jó pont Spanyolországnak... igaz én csak Barcelonában voltam és nem sokáig, de pl a Kolumbusz emlékű előterében volt egy ingyenes szines prospektus, hogy hol találhatók a meleg szórakozóhelyek a városban. Teljesen ledöbbentem, nálunk ilyenről még nem is hallottam. (Nem a meleg szórakozóhelyekről, hanem a prospektusról).
    És beleszámítva, hogy Sp.o. sokkal szekuralizáltabb, főleg katolikusokból áll, ez még dícsérendőbb.

    A tv-ben mindig megnézem, ha spanyol filmet adnak, szenzációsan jók. Sokkal szabadabbak a témák, sokkal nagyobb empátiával mutatják be őket.

  • 2009.08.24 10:25:09Silverveil

    Néha annyira szeretnék idősebb lenni, (tudom, csak idő kérdése)hogy értsem mit tudnak az idősebb nők annyira utálni a fiatalabbakon.

    Lépcsőház. A mi házunkban nem laknak igazán idősek, a legidősebbek 50 körüliek. Mindenkinek szoktam köszönni és csak azokat tegezem le, akik egyértelműen 20as éveik elején járnak. Azt gondolom udvarias vagyok, de azok a pillantások amiket kapok a 40+ korosztálytól...
    Nálam szolidabban viszonylag nehéz kinézni, tehát ezt sem gondolom, hogy a megvetés tárgya lehet. Az egyik 50 körüli hölgy pl. úgy mér végig, mint egy darab szart.

  • 2009.08.24 10:28:58Farkasokkal táncoló

    Silver, hát nem véletlenül fórumozok én inkább fiatalokkal, mert a saját korosztályom elborzaszt.

  • 2009.08.24 10:35:26Silverveil

    Farkasokkal táncoló,

    Hát ezt meg tudom érteni.

  • 2009.08.24 10:39:14csutkababa

    FT
    de ezt is übereli a 40+ korosztály azon tagja, aki még mindig plázacicának öltözik. Na, az szánalmas. Varrott haj, bőrfeszes csőnaci, pirinyó top...emeletes sarkú cipő, szolinéger, aszott bőr.És bizony-bizony itt-ott hmmm fölösleg kibuggyanása...

  • 2009.08.24 10:48:00Silverveil

    Milyen az a varrott haj?

    Egyébként nem értem, hogy sokan miért nem tudják elfogadni, hogy az idő telik. Nyilván én is remekül néztem ki (alakra) tizenévesen, amikor sportoltam, stb., de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne legyen minden kornak valami szépsége. Biztosan naiv vagyok.

  • 2009.08.24 11:30:02csutkababa

    Varrott: hosszabbított.

  • 2009.08.24 12:01:35Silverveil

    Csutkababa,

    Köszönöm

  • 2009.08.24 12:34:15Vakmacska

    Csutka,

    2 napja a következőt láttam: 50+ néni, láthatóan fiatalkorban is közepes alakkal, aszott lófejjel, de csillogós köldökpiercinggel (holt-Tisza, szabadstrand). Engem nem zavart amúgy, ha a lelkivilágát ez teszi fiatalosabbá, akkor fúrja. Viccesen nézett ki, de a huszonéves, trottyosra hízott, lötyögős húsú lányok is röhejesen néznek ki madzagtangában, mégis hordják, egészségükre.

  • 2009.08.24 12:42:49nyina&mika

    én ezzel tök bajban vagyok.
    az anyukám 44éves, csoda jól néz ki, vékony, izmos, ápolt. és sokszor tök elkeseredve kérdezi, hogy felveheti-e ő még ezt vagy azt a ruhát. (jellemzően térdig érő pántos ruhák)
    sztem csinos bennük és jól néz ki, de fogalmam sincs, más vajon nem mondja-e azt a háta mögött, hogy miért nem öltözik a korának megfelelően, brr.
    de jellemzően a fiamat az ő gyerekének, az én testvéremnek nézik, ha hármasban megyünk vhova és inkább gratulálnak, hogy nem, ő a nagymama.

  • 2009.08.24 12:48:03baudolinA

    nyina,
    amióta az eszemet tudom, édesanyám mindig vállat és felkart takaró blúzokat hordott. Kivéve a hegyekben, ott felvette a spagettipántost is. Indoklás: mert az ő válla és felkarja csúnya. Tény, hogy nem olyan, mint egy hamvas tizenévesé, de sem nem elhízott, sem nem ronda. Egy hatvanéves, életet átdolgozott nő karja. Hat év alatt elértem annyit, hogy gyakrabban vesz fel rövidujjút, így legalább a felkarja részben szabadon van.

  • 2009.08.24 13:05:45Silverveil

    Nyina,

    Egy 44 éves az én szememben még fiatal. A térdig érő pántos ruha szerintem rendben van.

  • 2009.08.24 13:18:08jazmine

    nyina, nem arról van szó, h térdig érő minit szabad-e, hanem, h szándékosan 20 éves (ribancnak) kinézni kell-e. Én a szülések után, fájó szívvel, megváltam szinte a teljes ruhatáramtól, mert a hasamon a bőr már olyan, mint rég (nem mutogattam, de derékig érő toppok akkor mehettek, most zavarnak) stb., plusz pár centi itt-ott pont azt eredményezte, h nem voltak jók rám, ami mégis, az hülyén festett.

    Ettől nem bújok zsákba, csak megkerestem a mostani testalkatomnak jobban álló ruhákat.

    Ugyanígy: tizenévesen imádtam a harsány, hatalmas fülbevalókat, most nem hordok ilyet, egyrészt a gyerekeim kiszednék :), másrészt mert már kinőttem.

    A férjemnek pedig szóltam, hogy ha ciklámen rúzst kezdek használni és lilára festetem az ősz hajam, szóljon.

    Annyi szép idősebb hölgyet is látok. Ápoltak, csinosak pl. térdet takaró karcsúsított ruhákban, szolid smikkel, ősz (nem a felhőkig tupírozott stb.) hajjal. És biztos vagyok benne, h kevesebbnek látszanak a valós koruknál, szemben azokkal, akik vörösre festett, fehér tövű csodafrizurákkal, erős smikkel, miniben parádéznak. Mert rajtuk rögtön látod az ezer ráncot.

    Speciel a színek nem öregek-fiatalok, ha valaki nem papagáj, simán öltözhet pirosba, kékbe, zöldbe, bármibe idősebben is. A lényeg a mérték...

  • 2009.08.24 14:36:03hallohallo

    hm, másik meghatározó élményem spanyolországban: senki nem bámulja a másikat. nem méricskéli, hogy néz ki, mi van rajta, pláne nem tesz megjegyzést a kinézetére.
    a kedvesem kijött utánam, ő mondta, milyen mókás, hogy itt minden korosztály ugyanúgy öltözik. és őt kissé zavarba hozta az is, hogy a tengerparton a hatvanas topless nénikkel fesztelenül el lehet beszélgetni.
    (megjegyzem, a mellemet is egyszer bámulta meg egy pasi, 10 nap után, és az is gyorsan a szemembe nézett utána. ehhez is hozzá tudnék szokni.)
    pár nap után a kedvesem is megszokta, hogy nem foglalkozunk másokkal. aztán hazafelé, müncheni csatlakozás, felszálltunk a budapesti gépre, azonnal mindenki elkezdte a többi embert méricskélni, párom csak ennyit mondott: "welcome home"

  • 2009.08.24 14:41:52jazmine

    hallohallo, nem méricskélek, alapvetően az a bajom, h az általam vázolt kinézethez rém antiszoc viselkedés társul.

  • 2009.08.24 14:47:37hallohallo

    az antiszoc viselkedés az gáz.
    a megjegyzésem a fenti thread miatt jött, ami arról szól, hogy hogyan is kéne vagy nem kéne másoknak kinézniük.

  • 2009.08.24 14:54:24BlackCat

    2009.08.24 08:53:31hallohallo

    És gondolom jól megvannak fizetve ott a macsó délen. Legalábbis remélem.
    Bátyámék szeptembertől ott dolgoznak. Kicsit fáj a szivem, hogy nem egy köpésre lesznek tőlünk (kezdek fizikai fájdalmat érezni miatta), de vigasztal, hogy a jobb lét reményében mennek.

    Az én anyukám azzal tudna a sírba kergetni már évek óta, hogy nem vesz fel világosat, vagy pirosat, mert azt már nem illik neki.
    Szombaton töltötte a 64-et, sztem jól tartja magát és marha jól áll neki a világos lenvászon nadrág vagy a piros térdgatya, vagy a szintén világos mintás lenge nyári hosszú ruha.
    Mindig a német nénikékkel példálózok, nézzen végig rajtuk: ősz haj, világos szerkó, tiptop emberkék, és tök jól néznek ki. Azért mert vki átlépi pl. az 5.xet, nem kell feketébe meg sötétkékbe járnia.

  • 2009.08.24 14:54:33Farkasokkal táncoló

    Én meg Barcelonában nem találkoztam egyetlen emberrel sem, aki feltűnően öltözött volna.. sőt március lévén MINDENKIN fekete kabát volt. Kabát vagy dzseki, vagy akármi, de ha végignéztem az utcán, olyan volt mint egy gyászmenet, bár vígak voltak. :-)

  • 2009.08.24 14:57:52jazmine

    A fekete télen nálunk is tarol. Mondjuk pár éve javul a helyzet, de mikor 5 éve piros tűsarkú csizmát kerestem, csak Bp-en kaptam :(

  • 2009.08.24 14:58:16BlackCat

    Még valami: egy héttel ezelőtt voltak nálunk lengyel vendégek, tök vadidegenek, a testvéróvodánkból jöttek.
    Bemutattuk néhány ismerősünknek őket, mire az egyik nagy tudálékosan közli: aranyosak, tök normálisan öltözködnek...
    Azóta sem tudom hová tenni a dolgot. Annyira ledöbbentem, hogy valakinek első látásra ez a véleménye az emberekről.

  • 2009.08.24 15:20:32baudolinA

    BlackCat,
    piros ruhához: kb. egy éve volt, hogy ruhát néztünk édesanyámnak, és meglátott egy gyönyörű téglaszínű hosszú ruhát, tényleg nagyon szép volt. Először nem akarta felvenni, mert ugye a színe. Aztán mondtam neki, hogy "de csak próbáld fel, az még semmit sem jelent". Felpróbálta, tökéletesen illett rá, a színe is nagyon. Látszott rajta, hogy szeretné, de nem meri, mert a színe "nem talál hozzá, mert ő öreg". Mondom, hogy akkor majd keresünk mást, öltözz át. Mire kijött az öltözőből, kifizettem a ruhát. Otthon felpróbálta, apám el volt ájulva, hogy milyen szép, úgyhogy azóta nincs gond. :)

  • 2009.08.24 15:34:44BlackCat

    baudolinA
    ééééérted!!! Tetszik neki, jól is áll és mégis!
    Fontosabb az, hogy jujjjj, mit szólnak hozzá mások! Kit érdekel?

    20án mentünk tüzijátékot nézni a zurammal. Fehér nadrág, barna nyakbaakasztós felső, melltartó nélkül. Indulás előtt unokahugi levizitelt: ok! nem vizslafül! tuti! mehetsz!
    Másnap anyósom bőszen elemezte páromnak, hogy jajjjjj, hogy mertem melltartó nélkül elindulni, mégiscsak látszott, hogy nincs rajtam!!!!???
    Mire ő: annyival kevesebbet kellett lehámozni róla!:D

  • 2009.08.24 15:39:53Vakmacska

    ez nem ér, melóhelyen alig merek vihogni, pedig percek óta pukkadozom ezen a vizslafülön...a szomszédban van két vizsla, plasztikus hasonlat....

  • 2009.08.24 15:40:25baudolinA

    BlackCat,
    nem is annyira, hogy mit szólnak mások, hanem hogy ő már öreg és csúnya, és nem illik hozzá. De ebből most már szerencsére kigyógyítottam. :) Ha engem is érdekelne, hogy mit szólnak mások ahhoz, hogy pl. télen szinte az egyetlen vagyok, aki szoknyában van (hosszúban)...

  • 2009.08.24 15:42:51Vakmacska

    Francia tengerparton amúgy sose felejtem el, ahogy nagy napernyő alatt verte a blattot négy, kb. 75-80 éves fehérhajú francia néni, egy szál bugyiban:-)))

  • 2009.08.24 15:51:46Heatherette

    az a fura, hogy ha az ember negatív véleményt alkot egy másik országról, akkor ő az antiszoc meg intoleráns köcsög, és amúgy sem úgy van az, mert általánosítani sosem szabad. az a ciki ebben a sztoriban, h pozitívan bezzeg lehet. ez olyan, mint a diszkrimináció. a pozitív senkit sem zavar, sőt pont azok követelik, hogy pozitívan azért diszkriminálják őket, akik a negatív fajtára fújnak.

  • 2009.08.24 16:29:25baudolinA

    Heatherette,
    megint általánosítasz.

  • 2009.08.24 22:52:24kriszi

    H, ha megnyugtat, engem zavar. Csak nemrég valamelyik gyeses posztnál jajgatott valaki arról, hogy valóban, muszáj visszamenni dolgozni a spanyol mamáknak, és aki nem akar, az eláshatja magát és hülyének nézik, és a gyerekek meg milyen korán merev iskolai szabályok közé kényszerülnek (valami háromévesen), más meg tódította, hogy hát igen, olyanok is a spanyol gyerekek, a kutya sem törődik velük.

    Valami olyasmit kellene kitalálni, hogy az ember gyerekével is van mód/idő foglalkozni, meg nem is nézik az embert hülyének, leépültnek, használhatatlannak. Álom, álom, édes álom...

  • 2009.08.24 23:06:56dodóó

    2009.08.24 15:20:32baudolinA

    Drága apukád aranyos lehetett.
    Én anyukám is kapott egy ruhát tőlem,hasonló volt a történet.

  • 2009.08.25 08:40:15hallohallo

    kriszi, én direkt nem reagáltam heatherette-re, semmi kedvem nincs vele szájkaratézni.
    persze, tudnék rosszat is mondani spanyolországról - ha nem tudnék, valszeg ott élnék -, de épp két jó példát hoztam fel.
    amire most reagálni szeretnék, azok a merev iskolai szabályok, amik közé a gyerekek kényszerülnek, és hogy a kutya sem törődik a gyerekekkel.
    én magam spanyolországban is jártam iskolába. először is, az az iskola nem olyan, mint a magyar (poroszos) iskola. nincsenek olyan merev szabályok. nem kell mereven ülni csendben órák hosszat. nem kell mindenért engedélyt kérni, nincs akkora stressz, röpdoga, stb. egyáltalán, a gyereket embernek nézik, akinek valós igényei vannak. erre még rájön az, hogy a háromévesek valóban iskolába járnak, de óvódai körülmények közé. ami a piciknek van, az nem iskola, csak a helyszíne az: ezzel a nagyobb gyerekek közé integrálják a piciket, szünetben pl együtt játszhatnak a nagyobb testvérrel és annak barátaival. szerintem ezzel eleve a gyerekek iránt elfogadóbbá és gyerekbarátabbá válnak az emberek.

  • 2009.08.25 08:41:35hallohallo

    az meg hogy a kutya nem törődik velük, számunkra első látásra úgy tűnhet, mert valóban nem kézen fogva vezetik a gyerekeket, hanem azok ott kóricálnak a szülők mögött, vagy az étteremben szaladgálnak. de ez nem azt jelenti, hogy nem törődnek velük, hanem hogy jóval nagyobb szabadságot és önállóságot hagynak a gyerekeknek, mint nálunk megszokott. igen, első látásra nagyon fura, de egy idő után azt is észreveszed, hogy ezzel együtt mennyit foglalkoznak a gyerekkel és ráadásul mennyi időt töltenek el közösen.
    a szülési szabadság meg: igen, csak négy hónap. nekünk fura, nekik nem. biztos van, aki szívesebben maradna otthon, mint ahogy magyarországon is van, aki szívesen megy vissza hamar dolgozni - az emberek sokfélék, a társadalmi elfogadás meg pont ellentétes irányú, nálunk az a baj, ha valaki igyekszik vissza a munkahelyére (már amennyiben nem a pénz miatt kénytelen), náluk meg az a furcsa, ha valaki inkább otthon maradna. de ettől még nincs kisebb respektje a gyereknevelésnek. sőt.

  • 2009.08.25 15:16:23Macskanya

    Volt idő, mikor itthon is fura volt az otthon maradás. Nem kell messzire visszamenni, elég a szüleinkhez. Legalábbis az én családomban. Annyira kevés volt a támogatás, hogy abból szépen éhen pusztultak volna.

    Szerintem ez főleg anyagi kérdés, nem karrierépítés. Bár ez is szempont lehet, nekem spec kizárólag az anyagi után, ugyanis egyik jön a másikból. Nekem spec nem mindegy, milyen poziba kerülök vissza, visszakapom e a mostanit: ezzel pl. itthon tudok lenni és a gyerekre vagy én vagy az apja tudunk munka mellett figyelni, meg a nagyszülők. Ezért nem kell feltétlen azonnal 8 hónaposan bölcsibe mennie. Hozzáteszem, jó lenne 1-2 fél nap 1 héten, de nem reménykedem. Mert én sem lettem degenerált emiatt, sőt, jóval érettebb és önállóbb voltam másoknál, ami az életben nem hátrány. Ráadásul nem emlékszem olyanra, hogy a szüleim ne helyeztek volna mindenben maguk elég és ne kaptam volna meg mindent (szinte mindent) tőlük, ami lehetett.

    Szóval nekem a mostani keresetemhez a jelenlegi támogatás is kevés, nekünk igenis rohadtul böjtös lesz ez a 6 hónap tgyás, mert nem mindegy mennyinek kapod a 70%-át. Eszembe sem jutott h itthon maradhatok, de nem hiszem, hogy az én gyerekem kevesebb lesz másoknál, akikkel az anyjuk még iskoláskorban is otthon volt. Az, hogy vkivel törődnek e otthon és kap e megfelelő nevelést, az nem azon múlik, hogy vkinek mikor kell visszamenni dolgozni. Persze, szélsőség mindig akad.

  • 2009.08.25 15:20:01Macskanya

    Jah és mindez nem azért, mert nem jut puccos holmikra különben. Válság. Persze ezt sem értheti mindenki, sőt. Általában senki nem érti, csak ha kicsit beszélgetünk. A lényeg, hogy másképp nem megy. Én is sajnálom, de elfogadtam. Ez van. Szerencsések lehetünk, hogy mindez is megadatott, lakás, gyerek, boldogság. Szépen élünk, de mindennek ára van.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta