SZÜLŐSÉG

A gyerekemnek két anyja van

2009. augusztus 11., kedd 14:13 |

„Csinálja, akinek két anyja van!” , ismerjük ezt a nem kicsit hárító mondást, ami normális családoknál azt jelenti, hogy a kutya nem fog nekiállni valaminek. Nálunk akkor hangzott el ez a mondat, ha anyámat akartuk valamire mozgósítani, így tettünk utalást arra, hogy ő az egyetlen, aki képes a dolgokat a helyére tenni. Anyámnak ugyanis két anyja volt, még ha biológiai értelemben véve csak egy is, a hagyományos anya-lánya viszonyhoz képest azonban egy szövevényes, háromszemélyes darab főszereplője volt ő, a nevelő- és az igazi anyja. A helyzet megértésére először tisztázzuk szereposztást, aztán pedig elemezzünk.

Anyám a háború után született vidéken, nagyanyám első gyerekeként, aki a régi szokások ellenére, furcsa mód 40 évesen vállalt először gyereket, s mivel szegénységben éltek (sógornőjével ellentétben), amíg ő cselédkedett, addig anyámra a szóban forgó nagynéni, azaz a sógornő vigyázott. Neki pedig nem lehetett gyereke. Teltek a hónapok, az évek, anyám pedig valahogy kimondatlanul a nénjénél maradt, nagyanyám pedig szült még egy gyereket, egyszóval mindenki jól járt.

„De hát odaadtak téged, csak úgy lemondtak rólad, miért nem haragudtál soha anyádra?” Ez a kérdés gyerekkorom meghatározó eleme volt, anyám pedig nem értette, mit nem értek. És én sem őt.

Neki ugyanis, legalábbis szerinte, mindenből dupla járt. A suliból hazafelé duplán evett, egyszer otthon, egyszer pedig itthon. Ha valami baja volt, két helyen szeretgették, két helyen ugrálták körül, s ha az egyik helyen felborult a világbéke, mindig volt egy másik, ahová elmehetett duzzogni.

Haza azonban a nénjéhez ment, az origó ott volt, s ha valami rossz fát tett a tűzre és „haza zavarták” az igazi mamához, lelki beteg volt, hogy nem kell a „Nénnyének”.

Vidéken, régen bizonyára máshogyan működött minden, anyám legjobb barátnője ugyanis pont ilyen felállásban került el az anyjától a nagynénjéhez, s talán nem véletlen, hogy ők ketten úgy voltak együtt, mint a héja, meg a borsó, senki nem értette meg őket annyira, mint ők egymást.

Ha a történet szereplőinek a fejével gondolkodom, mindenkinek értem az igazságát. Nagyanyám talán nem volt az az igazi anyatípus, nem véletlen az sem, hogy csak 40 évesen szült először, rá négy évre pedig utoljára, abban a korban, amikor minden családban fél tucat gyerek volt. Anyagi helyzetét felmérve pedig még örülhetett is, hogy a gazdag sógorék akarták felneveli az ő gyerekét. Csak hát a tudat, hogy szült egy gyereket és elengedte... Belátó volt és bölcs, vagy hidegfejű és szívtelen?

Anyám soha nem ítélkezett az anyja felett, felnőtt fejjel viszont már sok mindent megértek, hogy miért lett olyan nő, amilyen. Aki mindenhol és mindenkinek meg akar felelni, mindenkivel kedves, és mindenért hálás. Aki öreg fejjel is elhiszi, hogy csak akkor szeretik, ha félrehord egy Gellért-hegyet és úgy érzi, hogy ő tulajdonképpen a világegyetem egy kis jelentéktelen porszeme, aki azért van itt, hogy folyton csak adjon. Mert hát kompenzál. Többek között azzal is, ahogy velünk anyatigriskedik.

Nagyanyám és a sógornője tehát mégsem találta föl a spanyolviaszt, még ha olyan egyszerűnek tűnt is minden. Azokban a családokban, ahol tele volt a ház éhes szájjal, talán tényleg egy alternatíva lehetett, hogy „kisegítették” az egyik rokont egy gyerekkel, hol volt akkor még a lombikbébi program! Tiszta sor, mindenki nyert az ügyön, még az örökbefogadással sem kellett bíbelődni. Csak azt a lelki vonalat kellett volna kiiktatni valahogy. Mert mindenki vihette magával a maga keresztjét és eltorzult világát: a nagyanyám, aki egész életében hajtott valamit, amit soha nem ért el és sehol nem volt békéje. A nagynénikém, aki úgy érezte, hogy valami pluszt kell annak a szegény gyereknek adni (minimum egy lovat, de egy bunda is megtette szezononként), hogy ott maradjon nála, de lelkileg zsarolta is, mert sosem volt biztos benne, hogy szereti őt anyám, úgy legalábbis, ahogy akarta. Végül pedig anyám az örökös megfelelési kényszerével, mert hát ez történik, ha összegubancoljuk ezeket az ősi kötelékeket.

Pedig milyen egyszerű lenne ez, sok gyerektelen családban lehetne megoldás, testvérek szülnek testvéreknek, rokonok, barátnők, de nem megy ez. Több évtized tévedése állt össze bennem, anyámnak viszont ezt soha nem mondom el. Hogy anya csak egy van...

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.08.12 18:41:22eino.

    #
    2009.08.12 16:01:09Zsákos ember

    ugy tudom, a nagyszuloknek lathatasi joga van
    -------

    Aha, de lehet kérni közvetítőt, kirendelt harmadik személy jelenlétét. Ha a nagyiknak ez kell...

  • 2009.08.12 19:13:10cantaloupe

    Hu, jo volt win eredeti temaja is, de ez az intimszferas is erdekes dolog. Ebben mindig ketteszakad mar ott a velemeny, hogy oke-e a pucer gyerektest iwiw-es kepeken vagy sem. Es ez a sok hsz megerosit abban, hogy nem, nem oke.

    Egyszer valaki errol is irhatna posztot, hogyan avassuk bele gyerekeinket abba, hogy mi az intimszfera es kiskorukban is hogyan vedekezhetnek ellene.

  • 2009.08.12 21:50:38Magenta

    #
    "2009.08.12 16:53:06Zsákos ember

    huuu ez a magenta egyre kemenyebb ;)"

    Hülye. :)))
    A helyreteszem nem azt jelenti, hogy leordítom az utcán - vagy bárhol. Hanem azt, hogy ilyenkor értelmesen elmagyarázom (századszorra is), hogy ha azt mondom, nem, akkor az nemet jelent, legyenek kedvesek ezt tiszteletben tartani; csak nem olyan finom hangsúllyal, amit ehhez gondolnál, de normális hangnemben.
    Pont azért, mert tisztelem őket, ugyanezt várom(NÁM) el visszafele is.

    Hosszabb távon azért is, mert ha a gyerek azt látja, hogy a nagyszülők szarnak a fejemre, akkor ő is ezt fogja tenni.

  • 2009.08.13 09:05:22Silverveil

    A gyerekek teljesen érzik, hogy ami történik az nem helyénvaló, én magam nem tudtam megfogalmazni 8 évesen mi is az, ami nem helyénvaló, csak mérhetetlen undort éreztem.
    (Családunk egy "barátja" akarta velem megfogatni az álló farkát)
    Teljesen megértem, amit BaudolinA leírt, nekem nem sok hiányzott, hogy az apukám temetésén üssem meg ezt a férget, amikor részvétnyilvánítás közben a fülembe súgta, hogy szívesen "megvigasztal" a temetés után.

  • 2009.08.13 09:11:39Veg_

    kerekbilincs:
    Mi lenne, ha fognál egy papirt, és elkezdenéd rá kigyüjteni nyugodtan, hogy mi idegesit bennük, és mi oké. A nyugodtan ugy értve, hgoy ha belelovallod magad, papir fiókba, séta, lenyugvás...
    Ha végeztél, és mindent, ami tényleg idegesit, kiirtál, meg összeszedtél minden pozitivat, amit gondolsz róluk, olvasd át még párszor, nem-e elfogultság valamelyik pont, majd a papirral menj oda gyerek mentesen, egy telefon után: "Valami fontosat meg kell beszélnünk. Amikor nektek is, nekem is jó, de komoly az ügy." Odamész (egyedül, vagy kettesben, de akkor is te beszélj), közlöd, hogy van pár problémád, ami nem szeretnéd, ha a felnőtt kapcsolatotokat beárnyékolná. Nem fogják érteni, mi van. Leteszed a papirt, közlöd, hgoy ezzel az oszloppal van problémád, a másik azt jelenti, hogy látsz bennük sok jót, nem a támadás a célod, hanem a tisztázás. És vagy elmondod, vagy megbeszélitek soronként, vagy ahogy gondolod. Ki fognak akadni, valszinüleg még az elején valahol. Előre készülj fel rá, hogy ne gurulj be, bármi történik. Inkább csukd be a szemed, vegyél két mély levegőt, és higgadj le. Tuti megpróbálnak feldühiteni/megfélemliteni közben, ezért ne vigyél unokát nekik semmiféle képpen!

  • 2009.08.13 09:12:09Veg_

    El is mondhatod, hogy azért nem hoztad őket, mert ezt szerinted nektek kell egymás közt tisztázni. A végén beszéld meg velük, mit lehet a gyerekkel, mit nem. Ha belemennek, lesz mit emészteniük (a papirt hagyd ott, tuti átnézik, ha csak simán beszéltetek is :), mielött legközelebb arra jártok. És ha nem tartják magukat a megbeszéltekhez, akkor vidd haza a gyereket nyugodtan. Ha közlik, hogy mit képzelsz, hogy majd te szabod meg, mit csináljanak a saját házukban a saját unokájukkal, vagy hasonló, mond meg, hgoy elsősorban a te gyereked, másodsorban akkor ha látni akarják, menjenek hozzátok, és az már a te házad. Ez utóbbit is tedd hozzá mindenképpen. Bárhogy lesz, a papirt hagyd náluk...
    Utána elválik, hogy akarnak nagyszülők lenni, vagy nem akarnak.

  • 2009.08.13 09:24:13Silverveil

    Számomra ebben az esetben az a megdöbbentő, hogy ez a féreg 40 körül járt, amikor ezt tette, holott az ilyenek inkább az 50+ korosztályra jellemzőek, nem?

    Aki 16 éves koromban "próbálkozott", bőven 50 felett volt, szerintem talán 60-nál is több volt, aki 20 éves koromban, az szintén 60+ volt. (Ezek messze nem voltak olyan komolyak, mint a 8 éves koromban történt eset, persze már tudom is, hogy mit kell ilyen helyzetekben tenni)

  • 2009.08.13 09:34:42Silverveil

    Veg,

    Nem tudom, de nekem az a tapasztalatom, hogy sokan még a nagyon minimális dolgokat érintő kritikától is megvadulnak és képtelenek lesznek a normális kommunikációra, nem az a reakciójuk, hogy magukba néznek és átgondolják a hibáikat. Különösen egy olyan emberrel szemben, akit már sikerült korábban érzelmileg zsarolni.
    Megdöbbentő, hogy az ilyen emberek mennyire "szabadon" tudják értelmezni a dolgokat ahhoz, hogy a végén magukat hozzák ki szegény áldozatként és ezt teljes meggyőződéssel "hiszik" is.
    ld. miattad iszom te állat (itt nem a számra gondolok)

  • 2009.08.13 09:35:06Ribizlee

    Silver, ebben sajnos nincs korhatár. ismerős családban a 14 éves fiú zaklatta a 8 éves húgát :-(

  • 2009.08.13 09:41:56Silverveil

    Ribizlee :(

  • 2009.08.13 10:03:24Ribizlee

    Silver, vagy 30 éve volt, a lány azóta sem százas...

  • 2009.08.13 10:15:06Silverveil

    Mi vihet erre egy 14 évest.., teljesen érthetetlen :(

  • 2009.08.13 10:36:58undokmano

    Silverveil, nem, nem kortól függ. Én közel 17 voltam, amikor egy akkor a harmincas évei elején járó, 3gyermekes apuka, aki a feleségével nem mellesleg a szüleimmal jóban volt (és van ma is), felugrott mittoménmiért, apámék sehol és ajánlatot tett. Félreérthetetlent. Állítólag csajozott az asszony mellett, és középiskolás korúakra bukott... Meghallgattam, nemet mondtam, megmondtam neki, hogy nem szólok apámnak, de akkor egyszer s mindenkorra békénhagy. Úgy tűnt, felfogta, aztán tévedtem, mert még napokig zaklatott telefonon, aztán eluntam és közöltem vele, hogy akkor ezt lehet befejezni, ha mégegyszer fel mer hívni vagy bármilyen módon zaklatni mer, szólok apámnak. Soha többé nem került szóba és széles ívben elkerült onnantól, amit nagyon nem bánok.
    Egyáltalán nem viselt meg lelkileg, viszont undorodom az ilyen emberektől.

  • 2009.08.13 10:52:41Veg_

    2009.08.13 09:34:42Silverveil:
    Tudom. Nem az érzelmi zsarolókat fogja vigasztalni az eredmény. Őt segiti hozzá, hogy megértse, feldolgozza a multat, és ne higyje, hgoy bármit is csak azért kell elviselnie a gyerek kapcsán, mert ők a nagyszülők. Tudom, hogy mártirnak fogják magukat tartani, és ugy 70-80%os valószinüséggel csak belobban a fejük, de elöször is van esély rá, hogy észbe kapnak, másrészt ha látják, hogy szép, gusztustalanul hosszu lista áll az asztalon, hogy mit csesztek el, és akarják az unokát is, akkor nem ismerik el, hogy igaza van, de ha moderálják magukat a gyerek jelenlétében - hiszen itt a gyerek kapcsolat a nagyszülőkkel fontos neki -, akkor talán valamelyest normalizálódhat a helyzet, és a gyerek ugy érezheti, hogy vannak nagyszülei.
    Ha ő is folyamatosan a régi sérelmekből indul ki, mert nem hagy magának időt feldolgozni, és a másik fél folytatja a zsarolást, valószinüleg a késöbbiekben semmilyen kapcsolat se lesz a nagyszülők/unoka közt.

  • 2009.08.13 11:02:58Silverveil

    Veg,

    OK, így már értem, hogy mit akartál mondani.

    Én az érzelmi ügyekben elég radikális vagyok sajnos, bevallom, én ebben az esetben cakk-pakk hátat fordítanék. Ez nem követendő példa senki számára!
    Mindenesetre, ha végképp nem lehet a dolgokat "megjavítani", akkor el kell fogadni, hogy sajnos ez van és muszáj tovább lépni. Azt látni, hogy valaki nem tud kilépni egy érzelmi zsarolással átszőtt kapcsolatból, számomra az egyik legnagyobb tragédia :(

  • 2009.08.13 13:55:00különös illúzió

    Szia kerekbilincs!
    Azokkal értek egyet, akik "lázadásra" biztatnak. Ha nem lépsz, hidd el, magától nem fog javulni a helyzet (esetleg romlani igen).Nehéz a sokéves rutint felrúgni, de ha nem teszel semmit, csak magadat rágod tovább,ugyan mitől is változnának meg a szüleid.Lehet, persze, h.így sem fognak, de egy beszélgetés (tetszik Veg_ papíros ötlete) csak javíthat, vagy max. marad ugyanolyan, akkor még mindig eldöntheted, így "kellenek-e", nem is neked, a kislányodnak.

    Nagyon-nagyon döbbenten olvasom ezt a rengeteg molesztálós történetet- elképesztő, hogy hány embert ér gyerekként ilyen. (nekem is megvan a magam emléke ezügyben).Esküszöm, a hideg futkosott a hátamon.
    Hát, lehet, h. hülyén hangzik, de nem baj: szeretném megvigasztalni az akkori baudolinA-t, brumibaby-t. Silverveil-t,undokmanó-t.

  • 2009.08.13 14:39:02Silverveil

    Különös illúzió,

    Nagyon jól esik a kedvességed. Sajnálom, hogy neked is van kellemetlen élményed.

  • 2009.08.13 14:56:54oreille

    Miután délelőtt elolvastam a rengeteg molesztálós sztorit, hazajött anyám a lányommal(2 éves lesz) a játszótérről. Elmesélte, hogy jött arra valami bácsi, aki kedvesen mosolygott a gyerekre, ő meg biztatta, hogy integessen neki. Lecsesztem anyámat, hogy ilyenre soha többet ne biztassa a gyereket, majd megteszi magától, ha akarja. (ennek előzménye, hogy nemrég arra biztatta a gyereket, hogy simogasson meg egy ismerős bácsit, akit a gyerek akkor látott előszőr)

    Beszélgettünk (illetve én beszéltem) az itt olvasottakról, hogy miért fontos a gyerekben kialakítani ezt a fajta önvédelmet stb., de nem volt az az érzésem, hogy felfogja miről beszélek. viszonylag faarccal elmesélt pár hasonló sztorit az ismerőseink életéből, ne gondoljam már, hogy újdonság ez... szerinte túllihegem a dolgot... mondjuk ugyanezt mondta akkor is, mikor a kölcsönkapott, iszonyatos állapotban lévő gyerekülés helyett újat vettem... meg amikor egy üzletben megkértem, hogy figyeljen már a gyerekre, míg én alaposabban megnézek valamit és ő erre azt mondta rendben és hátat fordítva nekünk nézegetni kezdett valamit, a gyerek pedig villámgyorsan a kijárat felé vette az irányt, én szaladtam utána, mert ő ugye nem látta... elnézést az off-ért de annyira elkeserít, hogy nem tudok benne bízni...

  • 2009.08.13 15:16:19Silverveil

    Oreille,

    Korábban már írtam egy előző hozzászólásomban, hogy a szüleink korosztályában annyira benne van, hogy a "család feje" bármit, szó szerint bármit megtehet, hogy ez számukra majdhogynem a "semmi extra" kategória. Itt is ezt látom sajnos :( Ők abban nevelkedtek, hogy a "csúnya dolgok" felett szemet hunyunk :(

  • 2009.08.13 15:23:14undokmano

    oreille, Neked is és anyádnak is igazat kell adnom. Az nempálya, hogy arra bíztasson egy felnőtt egy gyereket (és mindegy, hogy milyen nemű gyereket!), hogy simogasson meg egy felnőttet (nemtől, kortól, hozzá fűződő viszonytól függetlenül). Nekem fiaim vannak, és bár a fiúkat talán kevésbé érinti a téma, de őket is érinti, nemcsak a lányokat. Attól még semmi baja nem lesz egyetlen gyereknek sem, hogy integet egy vadidegennek. Lehet, hogy én nem látom annyira tragikusnak a dolgok, biztos más másképp látja. Tudod, itt rengeteg idős ember van a környéken, és tökre nem zavar, hogy dumál a kölökkel, még ha nem is ismeri. Én általában barátságos vagyok, a gyerek meg látja, hogy attól még, hogy barátságos vagyok egy ismeretlennel, még nem hagyom, hogy hozzám érjen. Ha neki idegen valaki, de én ismerem, akkor bemutatom őket egymásnak és megmondom a gyereknek, hogy jattoljon le a bácsival, de ha nincs kedve, akkor nem erőltetem rá. Ha nőismerős, akkor meg nem ajánlgatom neki a puszit, mert a nők ugye ezt imádják, én meg rühellem. A puszi egy nagyon intim dolog (szerintem), és azt meg döntse el egyedül, hogy valakinek akar vagy sem puszit adni.
    A gyerekülés dologban viszont és a vásárlásosban is Neked van maximálisan igazad. :)

  • 2009.08.13 15:31:07Silverveil

    Undokmanó,

    ehhez képest aranyos a névválasztás:)

  • 2009.08.13 15:42:59oreille

    Undokmanó, éreztem én is, hogy kicsit túlreagálom, ez az integetés tényleg nem a világvége, csak annyira hatottak rám az itt olvasottak, meg ez az előzmény is. a puszival is egyetértek, ez tegnapi vita volt, szerencsére nem velem, hanem a gyerek keresztanyjával, aki szintén elmagyarázta anyámnak, hogy majd ad neki a gyerek puszit, ha akar. és akart, magától.
    szóval én sem vagyok egy befordult mogorva alak, mi is barátságosan elbeszélgetünk emberekkel útközben stb.

    Silverveil, nagyon egyetértek. Anyám klasszikus mondata, mikor egyszer a férjemmel kapcsolatban nyafogtam valamiről, hogy de hát ő hozza haza a pénzt, ne szóljak semmit. Akkor komolyabban borult el az agyam, mert kb. ugyanannyit keresünk, sőt alkalmanként én többet. Mintha beleégették volna ezeket a sablon mondatokat és hajtogatja értelem nélkül. És még ő a leghasználhatóbb nagyszülő...

  • 2009.08.13 16:05:24Farkasokkal táncoló

    oreille,
    hidd el, hogy a gyerekkori abúzusok 90%-át CSALÁDON BELÜL követik el. Alapból nem érdemes arra nevelni a gyereket, hogy ab ovo bizalmatlan legyen az idegenekkel. Egy játszótéri poronty úgysincsen ennek kitéve, ha agyszer ott van mellette a felügyelet, és az se szerencsés, ha mindenkiben pedofilt fog látni. MIt csinál, ha mondjuk eltéved a Tescóban?? Ne merjen senkihez fordulni, hogy Bács/néni kérem, nem tudom hol az anyukám segítsen?

    Egy másik dolog amire regálni szeretnék: itt fejlebb elhangzott az, hogy "anyáink nemzedéke" mindent alárendelt a férjének. Bocsánat, de én idetartozom, és csak annyit tudok mondani, hogy egy nagy lófaszt. Nagyanyáink inkább. Az 1970-es években születettek anyái és apái már igencsak az egyenjogúság eszméi alapján működtek, legalábbis városokban.

  • 2009.08.13 16:15:28Pms

    Farkasokkal táncoló,
    ez talán így volt az értelmiség körében, de a melósok közt nem, hidd el, legalábbis mifelénk. Az egyenjogúság kimerült abban, hogy dolgozhatott, és ha nagyon nem bírta, elválhatott a nő.

  • 2009.08.13 16:42:23Farkasokkal táncoló

    Pms, hát lehet, hogy nem ugyanazon a helyen laktunk, én BP. lakótelepről beszélek, a házasságom első 10 évéből 8-at lakótelepen éltem. Egyetlen olyan ismerősöm se volt ott, aki ne rúgta volna seggbe a férjét, ha holmi "én vagyok az úr a házban" szólamot hallott volna.

  • 2009.08.13 16:55:14Pms

    Én megyeszékhely.
    Persze, kimondva itt sem volt, de mindenki természetesnek vette.
    Ha kérdezték, egyenjogúság van, de a tányek nem ezt mutatták. Lehet, máshol volt az ingerküszöbük, mint nekünk, és a nagyszüleinkhez képest tényleg nagy előrelépést tettek.

  • 2009.08.13 17:35:33Farkasokkal táncoló

    Pms, ez így van, én már csak azon szoktam filózni - a különféle fórumokat olvasgatva, no meg a különböző személyes élményeim hatására - hogy nem sikerült e túl jól ez a nagy előrelépés, nem léptünk e előre egy jó nagyot FÉLRE???

    Mert ahogy látom ma már az, ha valaki azt merészeli mondani, hogy ha férjhez megy valakihez, akkor azt úgy gondolja, hogy vele is akarja az ÉLETÉT LEÉLNI nevetséges, hiszen ma már az a módi, hogy "addig vagyunk együtt, amíg szeretjük egymást", azaz amíg szexuálsian is egymáshoz vonzódunk.

    És van itt egy csomó okos tanács mindenről, hogy meddig szoptassunk, meg hogyan hozzátápláljunk, meg hoygan kezeljük a hisztit stb, de érdekes módon én még egyetlen oylan szülői fórumot, blogot nem olvastam, hoyg mi is lesz a ygerekkel 3 éves kora után, amikor már szobatiszta, eleget szopott, és megkímálték a cukortól, sótól, és hasonló mérgektől???

    Valahogy egyetlen poszt sem szól arról, hogy mi van agyerekkel, ha már ovodás, és nem stimmel vele valami, vagy mi van ha a szülei elváltak, és furcsán viselkedik: És mi van a gyerekkel, hogyan dolgozza fel a sok új apukát vagy anyukát, vagy X bácsit és Y bácsit???

  • 2009.08.13 17:42:31Pms

    Talán ahogy az itteni törzskommentelők gyerekei nőnek, úgy váltzik/bővül majd a témák köre is. Legalábbis, ha a szerkesztőségnek van üzleti érzéke:)

  • 2009.08.13 17:43:18cozumel

    FT

    pont ezt mondtam a napokban,
    hogy a P. megall a 3. eletevnel
    a dackorszakot meg letudja

    aztan valahol a 14. ev korul felveszi a fonalat

    s kozte mintha nem is lenne problema, kerdes a gyerekkel....

  • 2009.08.13 17:47:31Farkasokkal táncoló

    Coz.,
    pedig nekem erre most nagy szükségem lenen, van egy 5 éves unokám, akinél néha teljesen tanácstalan vagyok... de 5 éves korról itt valahogy nem esi szó, mintha onnantól, ha a gyreek ovodába megy, aztán iskola alsó tagozatába, úgyis minden rendben lenne. Pedig egy nagy lófaszt. Az igazi problémák innen kezdődneg.

    Nopersze ez nem olyan édi bédi téma, mint az, hogy hogyan gügyögjünk a 3 hónaposnak.

  • 2009.08.13 17:55:40cozumel

    Monnyad, az enyemek otevesek, most pont benne vagyok, hatha kiokumlalunk valamit kozosen :)

  • 2009.08.13 18:22:33baudolinA

    különös illúzió,
    köszönöm.

  • 2009.08.13 18:28:46Farkasokkal táncoló

    Késleltetett beszédfejlődés, és ami ezzel jár.
    Ovodák hozzáállása, egyáltalán, hogy milyen stációkat kell végigjárni ahhoz, hogy ez egyáltalán diagnosztizálva legyen, és ha már megvan a papír, akkor hogyan kezelik.
    De inkább el se kezdem.

    És meggyőződésem, hogy ha lenne erről egy külön poszt, akkor se szólna hozzá szinte senki.

  • 2009.08.13 18:39:12undokmano

    FT, sok helyen a késleltetett beszédfejlődéssel ún speciális tantervű osztályba teszik a gyereket, ami a gyakorlatban nagyon sok helyen kb egyenlő azzal, hogy összecsapják egy osztályba az összes kezelhetetlen gyereket.
    Amúgy meg ovis az unokád, vannak szülei (gondolom), akik szépen kézen kéne hogy fogják a gyereket és elviszik nevtanba vagy logopédushoz, akik azért vannak, hogy segítsenek. A nevtanban kell, hogy legyen fejlesztőpedagógus, aki fel kell mérje a gyereket, és tanácsot adjon, hogyan tovább. Nevtanban adják a papírt...

  • 2009.08.13 18:44:56Farkasokkal táncoló

    undokmanó, ugye nem hiszed, hogy a picsáján ült mindenki eddig is???
    Már a kiscsoprt vége óta hordjuk ide oda meg amoda. Gyerekneurológus, fülészet, cihológus, ayries torna, logopédia - jelzem 5 éves kor alatt NEM FOGLALKOZNAK logopédiai képzéssel, mert annyi a rászoruló!!!

    Tulajdonképpen nyerők vagyunk már abban, hogy 5 éves kora előtt sikerült a részképesség vizsgáló bizottság elé kerülni! Mert olyan 900 várakozó van kerületenként!

    De ha mégis megvan a papír, akkor az ovoda megrémül.. á hagyjuk.

  • 2009.08.13 18:51:22Farkasokkal táncoló

    Na mindegy, azért folytatom. még ha nem is ide illik.

    Van egy kisunokám, aki aranyos meg kedves, csak 1. pöszén beszél, 2. ha megérteni is a beszédjét, nagyon magyartalan. Olyan, mintha egy nyáron át egy olyan kisfiúval lenne dolgod, aki kétnyelvű, eddig csak mondjuk az angolt használta, de azért magyarul is beszéltek vele a szülei.

    Amúgy tényleg egy imádnivaló kis kölyök és szép is (minden elfogultság nélkül tényleg), csak valahogy a mindennapi kommunikáció vele nehézkes... és MOST MÁR a kortársai is észreveszik, és csúfolják.

  • 2009.08.13 18:52:56cozumel

    FT

    ez konkretan mit jelent?
    Nem akar beszelni
    keveset beszel
    korahoz kepest nem eleg valasztekosan
    hangkepzesi problemai vannak?

  • 2009.08.13 18:55:12Heatherette

    FT

    van olyan ember a családodban, akivel te elégedett vagy?
    szörnyű lehet, h ez az egy unokád is ilyen defektes, a másik lányod meg nem hajlandó neked szülni egyet.

  • 2009.08.13 18:56:33cozumel

    Na pont egyszerre irtunk...

    Pszichologussal beszeltetek mar?
    mert a poszeseg az hangkepzes, tehat logopediai terulet
    de a masik problema lehet valamifele valaszreakcio a valasra? csak tippelek...

  • 2009.08.13 19:02:57Farkasokkal táncoló

    coz.,
    "Nem akar beszelni
    keveset beszel
    korahoz kepest nem eleg valasztekosan
    hangkepzesi problemai vannak?"

    -beszél folyamatosan hálistenek
    -korához képest nem elég választékosan - ez igaz
    -hangképzési problémai vannak - ez is igaz.

    A cihológuson már túl vagyunk, ő indította el a gyereket a vizsgálatokra. Már a diagnózis is megvan, csak az ovoda hozzáállása furcsa... gyengeeelméjűnek akarják kezelni, holott csak fejlesztérsre szorul, ha mond ez neked valamit.

  • 2009.08.13 19:28:23cozumel

    Ertem, mit mondasz, a hozzaallast nem ertem :(
    Nalunk a kozepesen sulyos autistak is integraltan tanulnak a gyerekeim osztalyaban, de ez Kanada.
    De egy ovononek Magyarorszagon si fel kell tudni merni a gyerek alapkeszsegeit/kepessegeit, szoval latniuk kellene, hogy nem kifejezetten SNI gyermekrol van szo.

  • 2009.08.13 19:29:47cozumel

    Ja, gondolom a magatok reszerol a fejlesztes megvan, beszeltek hozza es beszeltetitek, meseltek neki sokat, mondokazas, enekles, gyerek weboldalak, ilyesmi...

  • 2009.08.13 19:42:33Farkasokkal táncoló

    Coz.,
    éppen az a baj, hogy a gyerek megkapta az SNI minősítést. És még nagyobb baj, hogy mi ezt odaadtuk, jószándékúan, hiszen a fejlesztésre nem az ovoda, hanem a ker. logopédiai intézet lett kijelölve, az ovodának meg annyi haszna lenne belőle, hogy dupla fejpénzt kap egy iyen gyerekért... És egy oylan ovoda, amelyik a honapján azt hordeti a Coménius programban, hogy nagyon sokat ad a FEJLESZTÉSRE, az beszarik, ha ilyen gyerek hozzákerül, anélkül, hogy látta volna. Mert az unokám - mint mondtam - semmiféle magatartási problémával nem küszködik, kicsit jobban oda kel figyelni, hogy mit beszél, ennyi!!! És minden emberi számítás szerint mire iskolába kerül, behozza ezt a lemaradást... :-(((

  • 2009.08.13 21:01:01cozumel

    FT

    pestiek vagytok? Keruletben/kornyeken nincs mas ovi? esetleg valami ertelmesebb alapitvanyi?

    amugy dobbenet a sztori, no comment, tenyleg.

  • 2009.08.13 21:20:14undokmano

    FT, pl száraznád utca.

    Amúgy de, de, de, foglalkoznak logopédusok 3 éves gyerekekkel, ezt egészen biztosan tudom. Ugyanis a kollégám kisfiával is hasonló gondok voltak, és ők a 3 éves gyereket elvitték.
    Miért nem mentek másik kerületbe?
    Egyébként van olyan ovi, ahol van spec óvónéni és foglalkoznak spec gyerekekkel.

  • 2009.08.13 21:21:35undokmano

    Mellesleg, az unokatesóm fejlesztőpedagógus, szal csak azért írtam, amit. Nevtan. Az óvodátok meg benyalhat, jó mélyen.

  • 2009.08.14 08:33:06Veg_

    2009.08.13 16:55:14Pms:
    Én meg megyei jogu város, és a fater ugyanugy részt vett a házimunkában, mint muter (tételesen porszivózot, mosott és vasalt, olykor mosogatott) Ez ugyan anyám akkori mosószerekkel szembeni allergiája miatt is volt, de ő otthon is azt látta, hogy mindenki ugyanannyit pihen és melózik, mikor nem dolgozik a munkahelyén...
    Ez nem lakóhely, hanem megértés és megállapodás kérdése... A dédnagyszüleimmel máshogy volt - pedig én se ma születtem.

  • 2009.08.14 08:33:49Veg_

    A mult idő a gyerekkoromban látottak miatt van, a szüleim most igy ugyanazt csinálják, csak többet pihennek közben :-)

  • 2009.08.14 08:41:14Veg_

    Farkasokkal táncoló:
    Tuti nem csak suliban foglalkoznak a beszéddel, muter logopédus, és járt ovodákban is a kollegáival - már nem, mert sok volt már neki, de ettől még vannak ovisokhoz logopédusok!

  • 2009.08.14 08:41:24különös illúzió

    FT!
    A történetetek megdöbbentő.
    Sajnos, nem értek hozzá, csak azt tudom mondani, h. addig vigyétek, amíg normális hozzáállást nem találtok (óvoda, később iskola). Nem tudom, hol éltek (Bp.,nagyobb város, vidékbammeg)de menjetek, menjetek...Bármi átlagtól eltérő (poz.és neg.)a legtöbb helyen megoldani sem akart, hárított probléma. De szerencsére vannak kivételek. Esetleg magán-logopédus?
    Sok sikert nektek!!!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta