SZÜLŐSÉG

Félidőben elvesztett ikerbabák után ismét teherbe esett

2009. augusztus 2., vasárnap 10:02

Aki nem bírja a tragédiákat, ne olvasson tovább. MJ olyan szüléstörténetet oszt meg a Poronty olvasóival, amelytől minden nő retteg: egy előrehaladott ikerterhesség egyik rutinvizsgálatán közli az orvos, hogy az idáig izgő-mozgó, egészségesnek tűnő magzatok szíve nem dobog, meg kell őket szülni. Újabb nehezen feldolgozható esemény történik: az egyik babát a kórház folyosóján vetéli el a kismama. Feldolgozva a feldolgozhatatlant, fél évvel később újra belevág a terhességbe, amelyet végigretteg.

palika

A szülésnél is gondok támadnak, három hét túlhordás után képtelen megszületni a baba, sürgősségi császár helyett végül az orvosok nyomják ki a kisfiút, aki nagy, szép, erős és egészséges. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

"Ez a történet nem a terhességgel kezdődik, vagy nem azzal a terhességgel, vagy hogy.

Az uh-szoba lapostévéjére meredtem, néztem a fekete-fehér búvárfilmet.

- Ööö... Mondták már? - kérdezte a vizsgáló.

Megfagyott bennem a vér, kérdezni se bírtam.

- Ketten vannak.

A következő öt perc kiesett, csak az van meg, amikor két uh-képpel a kezemben kirontok a váróba, és bőgve hívom a férjemet. Egypetéjúek, félek, boldog vagyok.

Borzalmas nehéz terhesség volt, hónapokat töltöttem a kanapén, szegény hároméves kislányom, alig bírtam megszólalni, de gondoltam, mindegy, lesz két testvére, ez meg gyorsan elmúlik. Jártam, ahova kellett, örültem és rettegtem. Napi 24 órát, ébren és álmomban, folyamatosan. Félidőre megnyugodtam, éreztem, ahogy mozognak, szépek voltak, nevük volt.

Megint a lapostévé, pánik az orvos szemében.

- Nagyon súlyos fejlődési rendellenességet látok - közli. Ezeket hol tanítják? Ezt kell mondani? Mindegy, nem számít.

- De élnek?

- Nem. Mondom magának, nem dobog a szívük.

Sötétség, magány, többméternyi feketeség hullik rám. És a veszteség. Mostantól csak temetünk. Állok a tükör előtt, nézem a hatalmas hasat, a mellet, ez aljasság, csupa élet, csupa teremtés.Reggel elkezdjük, várok a folyosón a szülészet előtt, egy nővérke rám mosolyog. Istenem, ez azt hiszi, én terhes vagyok. Vagy talán szülök.Estig fekszem egy törött szülőszéken, néha fáj, néha nem. Aggódó szemek, erőltetett nyugalom, kényszeres jópofázás. És az orvosom, agyonbőgve, zokog, teszi a dolgát. Én nem, nekem nincs dolgom. Este hétkor feladják, feküdjek be, maradhat a férjem is, majd holnap, most nem indul. Jó.

Jobban vagyok, eszem, nézem a folyosónyi fájdalmat, rákot és vetélést, abortuszt és meddőséget. Igen, van, akinek még nálam is rosszabb. Tíz körül félreérthetetlen fájást érzek, kirohanok, egy szerencsétlen, húszéves nővér tartja a frontot. Üvöltünk vele, hogy szülök, ő meg egy tekerős telefonnal bénázik. Így vetéltem el az első magzatot a MÁV kórház folyosóján. Érzem a zsinórt, nem bírok nem odanézni. Vajon hova tették? Hülye voltam, hogy nem temettem el őket rendesen? Akkor azt hittem, hogy megetethetem magammal: nem halott gyerekek, csak ki tudja, micsodák, a világ felé vezető úton elakadt kis nyomorultak.

Február volt. Az orvosom szerint még idén szüljek, én nem bírok előre nézni. Hátra sem. A fájdalom gyásszá enyhül, de nem tudok talpra állni. Mindenkit bántok, kellemetlen depressziós lehettem, ezúton is bocsánatot kérek mindenkitől, aki nem tudott elkerülni ezekben a hónapokban. És szeptember, egy félszeg próbálkozás, esély a sorsnak. Elölről kezdjük. Uh, vérvétel, tb-papír, babaruhák. És rettegés. Kisfiú, Palika lesz, kezdjük hinni, hogy tényleg, már nem úgy kezdem minden mondatom, hogy "ha sikerül".

Lejár lassan minden terminus, a gyerek nagy, erős, én meg talán már 43 hetes terhes, szülni kéne, de nem szülök. Megyek naponta a rohadt ctg-re, ismerek már mindenkit, de ez a gyerek kivárja. Hálistennek az orvosom is, szóba sem kerül, hogy elindítsa a szülést. Fájdalomra ébredek. Volt már egy vakriasztásom, szegény anyámat is átrángattam, most várok. Beülök kádba, nézem az órát, négypercesek. Felébresztem a férjem, nyugi, mondom neki, mondom magamnak, megyünk.

Egyujjnyi a méhszáj, pont, mint három hete, na szép, szokásos köröket futjuk, anyja neve, nem veszek fel kórházi hálóinget, ctg, kínlódás, mindentől elszakító fájdalom. Megnézik, négyujjnyi, hívják az orvosom, gyorsan baba lesz. Nekem. Babám.

Állok egy órával később a szülőszékbe kapaszkodva, méhszáj nyitva, orvosom megjött már, rajtam a ctg, és megint zavarodott, aggódó tekintetek. Nem akar megszületni. Elment a szívhang, keresik. Megvan. Még egyszer meg még egyszer, sokszor, nem történik semmi. A fájások már rég egybeértek, eltelik másfél óra, mindenkinek üvöltök, hogy csináljon valamit. Utólag is azt gondolom, hogy jogosan, nem is csak a fájdalom miatt, de közben ki tudja hányszor hittem, hogy ez a baba már nem él.

Tanácstalanok. Bejön az ügyeletes, rám szól, hogy ne essek szét, a higgadtsága elönti a zsúfolt szobát, ahova közben négy orvos cuccolt be. Megnyugszom, hiszek, bízom, hallgatok. Műtünk, mondja, azonnal. Borotválás, katéter, hoppá, mondják. Lenn van a fej, mindenki nyomjon. Egy perc, nyomunk, mi belül, ők kívül, és megvan. Mint egy nadrágtartó, úgy tekeredett rá a zsinór, de jól van. Sőt, tökéletes. Vágtak, nem sikerült a gátvédelem, mocskosul fáj a varrás, de odaadják. Néz optimistán, nagy, szép, erős és él, szopizik és fogja az ujjam. Mindenki fellélegez. Itt van Palika, a történet vége és eleje.

Azóta egyéves, a nővére már öt. És Palika már régóta mondja, hogy mama, tud egy csomó mindent, hülye böngyörkékben göndörödik a haja, kék szemű és lapát kezű. És nem jó alvó, sőt pár héttel ezelőttig eszelősen anyás volt a gyerek, aminek egy kicsit végig örültem."

mj

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.08.02 11:10:07Szofilla

    Úristen :(:( ez tényleg nagyon megrázkódtató történet volt :(
    olyan boldog az ember, amikor látja a pozitív terhességi tesztet, aztán az orvosok is mindent rendben találnak (egy darabig) és akkor egyszer csak beüt a baj :(:( sajnos én is átéltem ezt, és valóban amit mondtál Subbantósdi ez pszichikailag és lelkileg is borzasztóan tönkreteheti az embert, engem például 2 évig gyötört a dolog és ezt nem lehet elfelejteni, max az ember nem gondol a késöbbiekben annyit rá, valóban sokat segíthet egy új baba, amit sikerül egészségesen a világra hozni.

  • 2009.08.02 11:19:02Athe

    Tudom, hogy oda volt írva, hogy aki nem bírja az ilyesmit, ne olvasson tovább, de ugye a kíváncsiság... Totálisan bepánikoltam a történettől, így majdnem félidősen, amúgy is teli vagyok parákkal (ráadásul a baba sem mozgott már vagy egy napja, szóval épp meg vagyok győződve arról, hogy baj van).
    Nagyon sajnálom az ikreket, és gratulálok a kisfiúhoz, illetve le a kalappal azelőtt, hogy be merted vállalni ilyen gyorsan a másik terhességet, és hogy nem készültél ki alatta teljesen.

  • 2009.08.02 11:38:28dodóó

    2009.08.02 10:36:37Subbantósdi

    Jó hogy leírtad előttem.

  • 2009.08.02 11:50:53wolff

    Gratulálok,nagyon jó egészséget a Kismamának és a Picinek...

  • 2009.08.02 12:04:32drlucifer

    Athe!
    Egyél egy kis csokit, nekem arra mindig beindultak. :-)

  • 2009.08.02 12:07:39Athe

    :)
    az enyém a dinnyének örült meg eddig mindig, de most semmi
    oké, még csak a 17. hét, gondolom ilyenkor még nem kell állandóan érezni, fordulhat úgy, hogy pont nem érzem, ha ficánkol
    remélem

  • 2009.08.02 12:09:28Nick-y

    Régóta gondolkodtam azon, hogy megírom én is a szüléstörténetemet, ami nagyon hasonlóan kezdődne nálam is. 24. terhességi héten veszítettem el a kisbabámat, akinek már a nevét is tudtuk. 2 napig próbáltak elvetéltetni, mivel még pont a vetélés-szülés határon voltunk. Persze csak a művelet neve volt vetélés, igazából meg kellett szülnöm. Addig is a szülőszobán voltam, 2 nap alatt jó néhány egészséges kisbaba megszületett mellettem. A szülés iszonyatos fájdalommal járt, fájdalomcsillapítót nem adtak, állítólag "vetélésnél" nem jár. A szülőágyon csak arra gondoltam, hogy otthon amint lehet újra belevágunk, már csak a nálunk is meglévő nagytesó miatt is, aki végtelenül csalódott és zavarodott volt a történtek miatt.
    Én is borzasztó depressziós és kiállhatatlan voltam a következő hetekben, a kismamákat gyűlöltem, rájuk sem bírtam nézni. Fél évet javasoltak az orvosok. 4 hónap után 4 rendben lezajlott menzesz után újra megpróbáltuk, mondván úgysem sikerül elsőre. Sikerült! 40. hétre megszületett a Kisbabám, aki ugyanolyan nemű, mint a halott kistestvére volt. Máig hiszem, hogy Ő jött vissza.
    A terhességet végigcsinálni iszonyú nehéz volt. Nem gondolni semmire, elfojtani minden gondolatot, nem volt könnyű. Úgy kerültem a szülőszobára, hogy nem tudtam felkészülni lelkileg a szülésre, mert nem mertem felkészülni rá.
    A kicsi egészséges, gyönyörű, imádja a nagytesó is.
    Mindenkinek üzenem, aki átél ilyen tragédiát, hogy ne adja fel!
    Mj-nek pedig gratulálok szívből!

  • 2009.08.02 12:19:27Athe

    hjaj
    megkérdezhetem Nick-y, hogy az elvetélt babánál utóbb kiderült-e, mi volt a probléma? Volt-e ennek előjele?

  • 2009.08.02 12:36:28drlucifer

    Athe!
    Én az elsőt nem is éreztem még a 17. héten. Ne parázz. :-)

  • 2009.08.02 12:52:00Meni

    Jaj, ez nagyon durva volt. Ahogy vegere ertem az olvasasnak, vettem eszre, hogy elfeheredett kezekkel szoritom az egeret. Nagyon jo, hogy leirtad. Nagyon jo, hogy kibirtad. Legyetek boldogok es egeszsegesek!

  • 2009.08.02 13:05:01Subbantósdi

    Nick-y: A példád is remélem, erőt az olyan kismamáknak, akikkel ilyen vagy hasonló tragédia történik.:o/

  • 2009.08.02 13:22:19dodóó

    A legjobbakat kívánom neked.
    Jó hogy hamar összejött a baba és valamelyest eltereli a gondolataidat.

  • 2009.08.02 13:41:23- anya -

    OFF: Subb, szerintem lehet, hogy találkoztunk:):)Rövid, barnás-vöröses hajad van, és kedveled a térdig érő szoknyákat? És kisfiad néha kendőben kötöd? Gizella patikánál láttalak, HA Te voltál az:) Babakocsit nem láttam,lehet, hogy máshol parkolt a játszón. Több szőkés gyereket láttam kicsi fiú, nagyobb lánnyal hétvégén is, hétközben is.
    Nagyon vadászok:)

  • 2009.08.02 13:51:06Cuncimokus

    Végre valaki jól ír.
    A bébikéhez meg gratul.

  • 2009.08.02 13:54:38krisztianyu80

    Szőrnyű!Nagyon szomorú lettem és még csöndesen kimondva de örülök neki hogy én 12.hét elött veszitettem el 3 babámat nem tudom hogy birtam volna ki igaz a 3. az a nagyfiam ikertestvére volt de szerencsére felszivodott és nem lett belőle baj.Legjobb orvosság mindenre a gyerekek.Nagyon sok egészséget nektek!

  • 2009.08.02 14:02:45krisztianyu80

    athe
    Ne izgulj biztos nincs semmi baj.Egy kis csoki 20 perc és felébred.Félidőben azért még nem focibajnokok :) majd amikor a bordád rugdossa majd kéred hogy pihenjen:).

  • 2009.08.02 14:12:55jazmine

    mj, örülök, h jól vagytok és megvagytok.

  • 2009.08.02 14:48:08Brumibaby

    athe, szerintem most ne olvasgass ilyen történeteket. 17 hetesen különben az enyémek még nem is mozogtak... azt hiszem.

    mj. A történeted torokszorító. És nagyon jól írsz.

  • 2009.08.02 15:16:44hinta-palinta

    mj, sok erőd van.Kérdezhetek?Hogy bírta a ?párod?Család?Mikorra jött el az, amikor tudtál róluk beszélni?Ikres babakocsik látványa mikor nem felkavaró már?

  • 2009.08.02 16:19:45dodóó

    hinta -palinta az iker babakocsis kérdést úgy érted hogy amíg ő most tologatja a babát,gondol-e arra hogy kettőt kellene?

  • 2009.08.02 16:21:40Subbantósdi

    -anya-: attól tartok, nem engem láttál...

  • 2009.08.02 16:31:23hinta-palinta

    dodóó, majdnem.Most a nmegszületett babát tologatja, nem helyette kellene kettőt, hanem előtte lehetett volna kettőt.Én mostmár nem megyek át az út túloldalára...

  • 2009.08.02 16:41:32dodóó

    hinta-palinta nem tudtam hogy te is.
    :-(

  • 2009.08.02 16:53:10BlackCat

    Hm, mintha a szerkesztők tudták volna, hogy ezt a történetet ma kell leadni. :(
    Szomorú, de a vége mégis boldog! Jó egészséget és sok-sok boldogságot nektek MJ!:)

    S hogy miért ez a pont ma? Éppen ma tudtam meg, hogy egy volt kolléganőmnek makkegészséges, problémamentes terhesség után agyhalottként született a kisbabája.:(
    Rendesen beindult a szülés, de annak ellenére, hogy többször elment a szívhang, a doki semmit sem lépett, késve császározták. Többszörösen a nyakán volt a köldökzsinór. Még él, de gépek tartják életben, a veséje már leállt.
    Bezárkóztak mindketten, senkivel nem érintkeznek, borzasztó.
    Nem utolsó sorban: kolléganőmnek júniusban volt 5 éve, hogy meghalt a 14 éves huga. Tragédia tragédia hátán!
    Ez egy igazán szomorú vasárnap!

    Erőt, kitartást mindenkinek, aki hasonlóképpen járt!

  • 2009.08.02 16:59:00dodóó

    Blackcat,ha már tudsz vele beszélni,ajánld neki az angyalok szüleit.Nekem sokat segítenek.

  • 2009.08.02 17:27:54BlackCat

    dodóó
    Köszi az infót! Bár én már rég nem állok vele napi kapcsolatban, közös ismerősünkön keresztül megpróbálom neki eljuttatni!

  • 2009.08.02 17:59:56Gézengúz_Évi

    Mj, sajnálom, mintha magam olvastam volna...

    Nagytesó 9 hónapos volt, mikor terhes lettem, 14 hetesen derült ki, hogy ketten vannak és egypetéjűek, 19 hetesen, hogy fiúk, és 22 hetesen, hogy halottak...

    Most 32 hetes a kicsi lány a pocakomban, napra pontosan fél évre a vetélés után fogant.

    Ha ő nem lenne, meg a bátyja, nem tudom, hogy bírtam volna ki idén a június 18-át...:(

    Köszönöm, hogy leírtad, nekem nem volt bátorságom...

  • 2009.08.02 18:01:53dodóó

    Gézengúz_Évi régen voltás erre.
    örülök hogy jól vagytok :-)

  • 2009.08.02 18:05:29Gézengúz_Évi

    dodóó, nagyon kevés időm van mostanság, nyaralás az egész élet:))) De jövő vasárnap már otthon lakunk megint:)

    OFF vége:)

  • 2009.08.02 18:20:28Meni

    BlackCat, borzaszto amit irsz. Mar a multkor is irtam errol a csaszaros posztba, ez a sokadik tortenet, ami arrol szol, hogy a nem vagy tul keson engedelyezett csaszar tragediat okozott. Borzaszto, mert emberi hiba all a veszteseg mogott, es ez talan meg nehezebb. Vagy nem is tudom. Mindenesetre nem valami megnyugtato...

  • 2009.08.02 18:30:22csibie

    Szia MJ!

    még csak a címet olvastam de úgy éreztem te vagy az! Örülök, hogy leírtad ilyen hosszan. Erős vagy, ügyes vagy, Palika meg édes csibész!
    Pusz!

  • 2009.08.02 21:18:25Nick-y

    Athe!

    Kicsit késve reagálok, most kerültem újra gépközelbe.
    Nem, nem derült ki utólag, hogy mi volt a baj, és nem volt semmi előjel.
    Pont azért nem akartam ezt megírni eddig, mert nem szeretném, ha akár csak egy kismama miattam kezdene el parázni. A fenti történet és az én történetem szerintem csakis olyanoknak való, akik már átéltek hasonlót és reményt kapnak, erőt merítenek az ilyen sztorikból.
    A többi kismama ne olvasson ilyent, élvezze a terhességét, és ne túráztassa magát feleslegesen!
    Athe: biztosan semmi baj nincs, mostanra már biztos megnyugodtál Te is. Boldog, problémamentes terhességet kívánok, és egészséges bébikét Neked és a többi kismamának is!

  • 2009.08.02 22:03:38Athe

    Nick-y,
    Köszönöm a választ. Egyébként szerintem inkább írd meg, egy kismama szerintem mindenképpen végigparázza a terhességet, és ez nem annak a függvénye, hogy olvas-e olyan történeteket, amik nem jók. Igazság szerint mielőtt terhes lettem, azt hittem, hogy onnantól kezdve, hogy ott a baba a hasamban, már rossz nem történhet, majd csak a szülés lesz nagyon fájdalmas, most meg egyszerűen nem értem, hogy lehettem ilyen naív! :). A terhesség elején kétszer is véreztem, ebből egyszer azt mondta az orvos, hogy elment a baba, miközben nem. Szóval én alapból így indultam, és valószínűleg az átlagnál jobban izgulok emiatt. Ettől függetlenül most igyekszem szembesülni azokkal a dolgokkal, amikről fogalmam sem volt, hogy léteznek (akár a fenti történet, akár a tiéd) - azaz nyilván régen hallottam ilyesmiről, de akkoriban talán nem érintett meg a dolog.

  • 2009.08.03 11:18:16Perecke

    2009.08.02 11:19:02Athe

    Most én is azon meditálok, hogy felhívom az orvosom, hátha be tudna szorítani ma egy gyors vizsgálatra..csak egészen apró pici mozgásfélét éreztem hajnal 4 körül így 6 hónapos terhesen...jaj.
    --------------------------------------
    Mindig próbálom szűrni az ilyen és efféle híreket, blogokat, történeteket, stb..De igen, az az ostoba kíváncsiság.Gratulálok a gyönyörű kisfiúhoz, és ahhoz az erőhöz, ami segített túljutni ezen a tragédián. Szerintem eléggé sokan belerokkannának.Én biztosan.

  • 2009.08.03 11:28:17hinta-palinta

    Perecke,feküdj az oldaladra, fogd meg a hasadat és úgy számold a mozgásokat.Meglepő, mennyivel több, mintha "szabadon, kéz néklkül" számolod.Ha egy órán belül nminimum 10 van, az oké. Felső határ nincs.

  • 2009.08.03 11:37:43Athe

    Perecke: én holnap megyek dokihoz (már egy hónapja ez az időpont van megbeszélve, szóval nem pánikvizit), de csak vánszorognak az órák addig, a baba meg nem mozdul. Tényleg azzal nyugtatom magam, hogy még pici, fordulhat úgy, hogy nem érzem, de az első mozgása már hetekkel ezelőtt is érezhető volt.

  • 2009.08.03 11:37:49Perecke

    Köszi hinta-palinta:) Az előbb egy kis külső ráhatással mozgásra bírtam. Csak eléggé rossz tudni, hogy ilyen szemét igazságtalanságok történhetnek egy terhes nővel. Amúgy is eléggé paranoid vagyok, amióta kisbabát várok. Azt hittem a terhesség előtt, hogy én mennyire fogok félni a szüléstől. Most meg úgy várom, mint a karácsonyt a kisgyerek. Nagyon szeretnék túljutni ezen a para-korszakon.

  • 2009.08.03 11:43:20Perecke

    Athe, nekem is így volt mondjuk az elején, hogy kb a 15-16 hét körül éreztem egy határozott moccanást, amiről már biztosan tudtam, hogy a Baba az, aztán hetekig semmi.Nem vicc: óránként nézegettem a bőröm, hogy nincsenek-e hullafoltjaim, vagy nincs -e lázam. Most így visszagondolva tiszta hülye voltam, de akkor nagyon féltem, hogy bármi lehet.Szóval nyugi:)Éljenek a para-mamik:D:D:D
    Csak kellett aggódnom: mostmár olyan buli van a hasamban, időnkénti olyan érzéssel,mintha egyenesen belémkarmolna.:D

  • 2009.08.03 11:59:49hinta-palinta

    Jaaj, Perecke, azt hiszed, a megszületés után nem lesz para???ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ:)Lesz ám, majd meglátod:)íDe ez minden anyuka sorsa, nem elrettentés, de mostmár életed végéig aggódni fogsz, ugyanis van kiért:)))Sok boldogságot ám,majd ha a Szigetre készül úgy 13 év múlva, gondolj rám:)

  • 2009.08.03 12:06:38Perecke

    Hinta-palinta...én is ettől félek. Már prognosztizáltam a könnycsatorna-gyulladást a későbbiekre nézve. eddig mindig bőgtem, amikor láttam uh-n a Babát, mi lesz, ha megszületik?20 év tömény bőgés?plusz ipari mennyiségű antidepresszáns, kiindulva abból, hogy már most mi mindentől szorongok...

  • 2009.08.03 12:23:23Pikkancs

    ütős történet! én a mai napig a könnyeimet törölgetem, ha a két nemsikerült terhességemre gondolok. elsőnél azt hitték elvetéltem - küret - haza - másnap rohamtempóban vágtak méhenkívülivel 80/50es vérnyomással. másodiknál már figyelték, h hol is van. persze szintén rossz helyen tapadt. mindkét műtét 8 hetesen, decemberben. elvágott petevezetők, irány a lombik. kislányunk nevető tekintetére száradnak a könnyeim.
    mj! gratulálok a lelki erőtökhöz és természetesen Palikához!

  • 2009.08.03 12:24:03Yamita

    Le a kalappal előtted MJ! És gratula Palikához :)

    Sztem a para-korszak sosem ér véget..onnantól, hogy a testeden kívül kezd dobogni a szíved (nagyon tetszik ez a megfogalmazás, annyira igaznak érzem)mindig lesz valami, amin aggódni kell/lehet/fogsz.. az én kislányom most 9hónapos, lombikbaba. Próbálom lazán nevelni én nem túlfélteni. De azért nehéz ám :))

  • 2009.08.03 12:45:05Athe

    Perecke: én a paramamiságot odáig fokoztam, hogy lassan orvosnak is elmehetnék :)
    Elképzelni sem tudom, mi lesz később.

  • 2009.08.03 13:24:45nyuszianyu

    Istenem,miért ez a rengeteg tragédia?
    Én a 10. terhességnél tartok.6 vetélés és egy szívbeteg baba után,aki 3 napot élt(és szerdán lenne 10 éves),van egy vasgyúró 4 éves fiam és egy csodagyönyörű 1 éves pici lányom.A harmadik is kislány,a 20. hétnél járunk,és pár napja már azt is tudjuk,hogy egészséges.A történet sokkal hosszabb,talán egyszer megírom.Fel a fejjel,nem szabad feladni.Jó egészséget lányok,nyugi.

  • 2009.08.03 13:38:12Athe

    nyuszianyu,
    te jó ég, ez nagyon durva!
    Gratulálok a 3 gyerkőchöz, és a kiartásodhoz is.
    Én tuti belerokkantam volna.

  • 2009.08.03 13:55:37L'Angelus

    Filmet lehetne ebből forgatni.

  • 2009.08.03 13:57:39Perecke

    Nyuszianyu, le a kalappal előtted.Én nemhogy 6 nem sikerült terhesség után, de egy után sem mernék újra babát vállalni.Szerencsére problémamentes a terhességem, de így is egyfolytában szorongok,hogy baja lehet a gyerekemnek.Nem tudnék egy ilyen tragédia után gyereket vállalni újra.

  • 2009.08.03 14:33:26nyuszianyu

    Perecke,én is azt gondoltam pár évig-a kislányom halála után-,hogy inkább ne legyen gyerekem.Ő a 3. terhességemből született,2 vetélés után.Orvosi műhiba volt,végig azt mondták,hogy egészséges,1 napos volt(pénteken),mikor kiderült,hogy nem éri meg a hétvégét-ezekkel a szavakkal közölte a doki...-és másnap a karomban halt meg.(A 16. héten látni kellett volna UH-on,hogy beteg.A pert megnyertem,a dokinő ma is dolgozik.)Utána 3 évig gondolni sem tudtam gyerekre.Szerencsére a férjem nagyon akart egy kisfiút-a lányom nem tőle volt,később jöttünk össze-,és mégis belevágtunk.Még 4x vetéltem,és utána jöttek a sikeres terhességek.Na azok se voltak egyszerűek...

  • 2009.08.04 13:04:20miss mazo

    anyámmal ugyanez volt. kétszer.
    6 hónapig semmi,a ztán egyszer csak meghalt a baba, nem tudjuk, miért. vagis tudjuk. az orvos a születésem után nem adta be neki az RH negatív ellenanyagot...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta