Az agyi aktivitás és a gének határozzák meg a gyerek temperamentumát

Zanza!

Megkönnyebbülhetnek azok a szülők, akik csak nehezen tudják csitítgatni csemetéjüket - ez ugyanis nem feltétlenül az ő hibájuk. Egy új kutatás szerint a gyerekek temperamentuma nagyrészt egy bizonyos gén és egy agyi terület aktivitásának függvénye lehet. Az agy frontális kortexének tevékenységét már korábban összefüggésbe hozták a gyerekek vérmérsékletével. A baloldali frontális kortex fokozott aktivitása például a könnyebben kezelhető, megnyugtatható gyerekekre jellemző. Azok azonban, akiknél a frontális kortex jobboldali fele tevékenyebb, könnyen kijönnek a sodrukból, és nehezebben is nyugtathatók meg.

Most Louis Schmidt, a kanadai McMaster Egyetem kutatója kollégáival együtt az agyi aktivitás és egy bizonyos, DRD4 névre hallgató gén összefüggését vizsgálta a gyerekek vérmérsékeltének szempontjából. A nevezett gén hosszabb változata (allélja) a korábbi kutatások szerint a kockázatkereső, figyelemzavaros gyerekekre jellemző.

A mostani eredmények némiképpen meglepték a kutatókat. Azokat a gyerekeket ugyanis, akiknél a baloldali frontális kortex aktívabb volt, ugyanakkor a DRD4 gén hosszabb változatával rendelkeztek, könnyebb volt megnyugtatni, mint rövidebb allélú társaikat. Azok a csemeték azonban, akiknek jobboldali frontális kortexük bizonyult tevékenyebbnek, hosszú génváltozat esetében még nehezebben nyugodtak meg, és figyelni sem tudtak annyira, mint a többi gyerek.

A DRD4 gén hosszú változata tehát a gyerekek temperamentumának egyfajta moderátoraként funkcionál. A szervezet belső körülményeitől függően a hosszú allél különböző szerepet játszhat a gyerek vérmérsékletében - írták a kutatók a Psychological Science című szaklapban a ScienceDaily tudományos portál (www.sciencedaily.com) beszámolója szerint. Azt is megjegyezték ugyanakkor, hogy valószínűleg más tényezők szintén kölcsönhatásba lépnek a génnel és a kortexszel.

(MTI)

Blogmustra