Akik soha nem akarnak gyereket

Zanza!

Childfree. Az angolok találták ki ezt a szót, hogy megkülönböztessék a tudatosan gyermeket nem vállalókat azoktól, akiknek valamilyen oknál fogva nem lehet. Rövidítése CF, én is ezt fogom használni, mert sokszor le kell írnom majd. Azokra, akik szeretnének gyereket, de nem lehet, a ‘childless' szót használják (éppen a –less fosztóképző miatt kellett másik szó, mert ez veszteséget sugall). Ide nagyon sok mindenki beletartozik a nyilvánvaló egészségügyi okoktól kezdve a homoszexualitáson át a sikertelen partnerkeresésig.

Magam is a CF kategóriába tartozom, azon belül is azok közé, akiknek valahogy mindig is természetes volt, hogy nem lesz gyereke. Én egyszerűen csak evolúciós zsákutcának hívom magam, hiszen a viselkedésem kihalásra van ítélve (feltéve, hogy a homo sapiensre egyáltalán érvényesek még az evolúciós szabályok). Persze egy pszichológus biztos találna lelki okokat is, ha elég sokáig hagynám vájkálni, főleg hogy ha anyámat egy szóval kellene jellemeznem, akkor a jégszívűt használnám. (Szerencsére egyéves koromban lepasszolt a nagyinak.) Azt sem tagadom, hogy a mid-life crisis idején megkérdőjeleztem ezt a döntésem, de ilyenkor az ember minden múltbeli döntésében kételkedik. A krízis elmúlt, a dolgok rendje helyreállt.

Az angol wikipédiás szócikkben egész jó összefoglaló van a gyermektelen életet vállalók okairól, amelyek rendkívül szerteágazóak. Nem vállalom, hogy lefordítom az összeset, de azért szemezgettem az érdekesebbekből egy kicsit:

  • Egyszerűen csak nem érzik úgy, hogy szükségük van gyerekre. Teljesnek érzik az életet kettesben vagy háziállatokkal. Tulajdonképpen hiányzik a szülői ösztön, és elég erős volt az ellenállóképesség a társadalmi nyomással szemben. (Én is ide sorolom magam, bár még jó néhány számomra is elfogadható érv következik.)
  • Rossz példák családban vagy ismerősi körben elveszik a kedvüket.
  • Alkalmatlannak érzik magukat a szülői szerepre.
  • Idegesíti őket a gyerekek viselkedése. Súlyosabb esete a pedofóbia (igen, van aki az egértől vagy póktól kap frászt, van aki a gyerektől)
  • A tényleg önzőbb indokokból is van egy pár: sajnálják az időt, pénzt, személyes szabadságot, karriert, mobilitást, testszépséget, stb.
  • Vannak jogosabb félelmek is, például állás elvesztése, gazdasági ellehetetlenülés.
  • Úgy érzik, többet használnak a világnak, ha dolgoznak. (Mondjuk ezt egy gyermekrák gyógyítását kutató orvosnál nem is vitatnám.) Itt fontos megjegyezni, hogy nem minden CF gyerekgyűlölő, sőt, sokan foglalkoznak gyerekekkel. Ez vagy kielégíti őket annyira, hogy nem akarnak már sajátot, vagy épp ellenkezőleg, kikészíti őket.
  • Egy másik nagy csoport a különböző egészségügyi félelmek. Fájni fog a szülés, fogyatékos lesz a gyerek, meghal az anya, tönkremegy a szexuális élet, stb.
  • Globálisabb indokok: túlnépesedés, környezetszennyezés, erőforrások kimerülése miatt immorális dolog gyereket szülni.
  • Vannak akik erkölcstelennek érzik a szülést amikor annyi örökbefogadható gyerek sínylődik árvaházakban (persze ha örökbefogadják őket, akkor ők már nem a childfree kategóriába esnek).
  • A világ gonoszságára is gyakran hivatkoznak, nem akarják kitenni a gyereket a szörnyűségeknek, amik történnek, vagy éppen félnek attól, hogy nem tudják megvédeni a gyereket az őt érő támadások által okozott lelki sérülésektől.
  • Feminizmus különböző megközelítésekből. A "minden férfi disznó" típusútól a jogosabb észrevételekig a háttérbe szoruló, kizsákmányolt, agyonhajszolt, társadalmilag és karrier szempontjából leírt anyákról.
  • A cikk ugyan nem említi, de máshol gyakran előforduló megjegyzés, hogy az életben annyi érdekes dolog van a gyerek mellett. Szerintem ez fontos ok lehet, hasonlítsuk csak össze egy múlt századi átlagember lehetőségeit egy maival, mondjuk utazás vagy hobbiválasztás terén. A kinyílt világ káros mellékhatásai?
  • Szintén nem szerepel, de én az egyik legfontosabb oknak tartom a többgenerációs családok megszűnését, ez sokszorosára növelte a gyereknevelés terheit, 24 órás elfoglaltsággá téve azt. Egy soktagú családban a feladatok jobban eloszlottak és az egyéneknek több szabadság jutott.
  • Ez már szigorúan magánvélemény, de ijesztőnek tartom azt a hisztériát, ami a gyerek körül kialakul. Nem engedjük sehova egyedül, kocsival visszük a 100 méterre lévő iskolába is, folyton rettegünk, hogy valami baja lesz, mert tegnap is az volt a tévében, hogy. Persze, hogy sokaknak elmegy a kedve, amikor mást sem látnak csak aggódásban megőszült szülőket. Pedig a világ nem ennyire veszélyes hely, az előző generációk is túlélték valahogy a gyalogosan iskolába járást, csak ugye megint a médiából ömlő negatív hullámok.
  • Más forrásból találtam egy a mai társadalmi környezetben igencsak merész írást a gyerekrémuralomról. Lényege, hogy a családokban felborult az egyensúly, a gyerek már nem egyenjogú tag, hanem uralkodó kiskirály, aki körül az egész család élete forog. A cikkíró ennek a jelenségnek korunk társadalmára káros hatásait mutatja be. Érdemes elolvasni a HVG-ben megjelent, Szörnyeteggé tesszük agyonszeretett gyerekeinket c. összefoglalót (akit az eredeti cikk is érdekel, itt megtalálja).

Bármelyik is legyen az ok ezek közül, a CF emberek/párok száma kimutathatóan növekszik. 1982-ben az amerikai nők 2.4%-a vallotta azt, hogy tudatosan nem akart gyereket, ez 1995-re 6.6%-ra ment fel. És ez még egy családbarát társadalom, akkor mi lehet mondjuk a hollandoknál. Nálunk a szaporulat hasonló a nyugati államokhoz , feltételezhető, hogy a CF-ek aránya sem tér el jelentősen.

Mivel a CF-ek az erősen vallásos és családközpontú USA-ban (valószínűleg okkal) számkivetettnek érzik magukat, ennek megfelelően reagálnak: vérmérsékletük szerint támogató csoportokba (No Kidding) vagy akár radikálisabb szervezetekbe tömörülnek.

A childfree.net-en könyveket és honlapokat lehet találni a témáról. Szintén érdekes, meglehetősen szókimondó cikkek találhatók itt, ahol a linkeken elkeseredett anyák véleményét gyűjtögetik össze, akik rájöttek, hogy az anyaság nem is az a rózsaszín tejszínhabos álomvilág, amit nekik mondtak. Erősen elfogult olvasmány, viszont kifejezetten szórakoztató a stílusa.

A gyerekesek és gyermektelenek között persze számtalan összeütközés van. Egy-két érdekeset kimelek:

  • Önzés kérdése. A gyerekesek szerint a gyerektelenek önző hedonisták akik csak a saját szórakoztatásukra élnek. A gyerektelenek azzal vágnak vissza, hogy a gyerekesek azért szülnek, mert úgy gondolják, hogy a gyerek boldogabbá teszi az életüket, tehát önző célból. (Esetleg hozzáteszik a bolygó túlnépesedését is, és a saját gyerektelenségüket magasabb szintű önzetlenségként élik meg.)
  • Túlóra. Ez is érdekes, kicsit vicces téma. A CF-ek szerint őket rángatják be túlórába, mert a gyerekeseknél mindenki elfogadja, hogy ők nem érnek rá. Tehát a CF-ek extra terheket viselnek, jobban húzzák a gazdaság igáját és ők termelik meg a gyerekesek extra juttatásait. A gyerekesek érve: ha ez így is van, akkor is majd az ő gyerekeik fogják a gyerektelenek nyugdíját is megtermelni később, szóval kuss legyen. Ezt a könyvet a témáról nagyon dicsérik az Amazonon.
  • Juttatások. A szélsőségesebb CF-ek gyakran támadják az állami támogatások intézményét, mondván hogy a gyerekes életforma is csak egy a sok választható életstílus közül, nem indokolt támogatni. (Persze ezt sose fogják elérni, az eladósodott államoknak is létszükséglet az új adófizetők produkálása.) Az ellentábor arra hivatkozik, hogy a nevelés igen nehéz munka, amit nagyon is rosszul fizetnek meg.
  • Család definíciója. A CF párok harcba szálltak a köztudatban élő család = szülők + gyerekek kép ellen és kétszemélyes családként jellemzik magukat.

Persze ezek eléggé hitvita-jellegű összezördülések, ahol a megegyezésnek kábé annyi esélye van, mint ha egy keresztényt leültetnénk egy muzulmánnal, hogy próbálják egymást a másik hitére téríteni.

Érdekes a kialakult szleng is (bocs a nyersfordításért, nem vagyok egy Weöres):

  • breeder (tenyészállat): ez azoknak jár, akik csak csinálják a gyereket, de pocsék szülők.
  • baby stalker (babás zaklató): akik állandóan csak a gyerekükről tudnak beszélni, és nem tudják hol a határ az "és nektek mikor lesz már?" kérdésekben és a biológiai órára utaló tiktakolásban.
  • PNB: Parent Not Breeder (szülő, nem tenyészállat): ez a jó szülőknek járó pozitív kifejezés.
  • DINK: Double Income No Kids (nincs gyerek, dupla fizu)
  • THINKER: ezt kicsit gúnyosabbnak érzem, hiszen maga a szó azt sugallja, hogy ők gondolkodnak míg a többiek ész nélkül szaporodnak. Kifejtve Two Healthy Incomes, No Kids, Early Retirement (két csinos kis fizetés, nincs gyerek, korai nyugdíj)

Alapvetően liberális vagyok (nem politikai hanem erkölcsi/világnézeti értelemben), jelszavam mindig is az "élni és élni hagyni" volt. Itt is úgy gondolom, hogy mindenkinek szíve joga magának dönteni és nem szabad senkit hátrányosan megkülönböztetni azért, mert így vagy úgy döntött. Szerencsére a magyar társadalomban, bár nagyon sokféle kirekesztés létezik, ezt a konkrét fajtát eddig még nem tapasztaltam.

Tisztelem azokat, akik vállalják a gyereknevelés nehézségeit, még jobban azokat, akik őszintén beismerik, hogy bizony nem erre számítottak és nem próbának önigazolásba menekülve, fogcsikorgatva küzdeni, hanem segítséget kérnek, akár szakembertől. (Az ilyen elfojtásoknak a gyerek látja kárát, saját példámból tudom.) Nem tisztelem viszont azokat, akik mindenáron erőszakosan bele akarnak szólni a mások életébe (legyen az akármilyen témában) és valamiféle egyedül helyes utat próbálnak mindenkire ráerőltetni, gyakran a saját bizonytalanságukat leplezendő.

A végére pihenésképpen még egy kicsit vicces társulás, ami lazán kötődik a témához: az önkéntesen kihalók mozgalmának célja, hogy kihaljanak. :-) Programjuk lényege, hogy az emberiség kihalásával meg lehetne menteni a bolygót és azt a rengeteg fajt, amit még ki fogunk irtani mielőtt még "rendes úton" kipusztulnánk magunk is. Erőszakmentes szervezetről van szó, nem robbantanak fel senkit, egyszerűen csak megtagadják a szaporodást. Maguk is elismerték, hogy nem túl jók az esélyeik.

Átlag János

Blogmustra