Terpesztés és szőrös nemi szervek a hetvenes évek dán felvilágosítókönyvében

A gyerekek felvilágosításáról rendszeresen beszélünk, ilyenkor pedig menetrendszerűen előkerülnek azok a könyvek, amelyekre mi is emlékszünk, mert anyáink a kezünkbe adták, hogy fény gyúljon a fejünkben. Ilyen például a Peti, Ida és Picuri, amit egy generáció a szívébe és emlékezetébe vésett. Olyan emlékezetes mondatok maradtak meg bennünk, mint az „amikor megöleljük egymást a mamával, előfordul, hogy kedvünk támad összebújni. Olyankor a fütyim megnő és föláll.” Az 1987-es, majd 1994-es kiadású könyv párja A sehány éves kislány, aminek kapcsán sokkal inkább a szép és megható mivoltára emlékszünk, mint a felvilágosító értékére, ráadásul egy fiatalabb korosztályt vett célba.

forrás: http://jezebel.com
forrás: http://jezebel.com

Van azonban egy könyv, ami, bár 1973-ban jelent meg, nem olvasgatták hazánk apróságainak, ugyanis nem fordította le senki. Egy dán író, Per Holm Knudsen (hiába, a dánok élen járnak a témában, nem véletlenül náluk legalizálták először a pornográfiát és engedélyezett azonos neműek élettársi kapcsolata régóta) 23 oldalon keresztül ecseteli röviden és lényegre törően, hogy hogyan készül a gyerek, kissé hippisen, a virágnemzedékhez illően, Hogyan készül a gyerek (How a Baby is Made) címmel.

Első ránézésre a könyvet akár a South park készítői is rajzolhatták volna, talán Kula bácsit is fölfedezhetnénk, ha nem vennénk észre hamar, már a negyedik oldalon, hogy ez sokkal inkább a Káma-Szútra babérjaira tör. Ahogy végigolvassuk a történetet, rájövünk, hogy teljesen helyén van az egész, nem akar több lenni, mint ami, nem beszél mellé, nem csöpögős, negédes, egyszerűen csak elmondja, hogyan kerül a gyerek a mamába, mi történik vele ott, és hogyan jön onnan ki.

A képek nem szépek, határozottan naturálisak, de melyik könyv legyen ilyen, ha nem egy felvilágosító? Egyszerű rajzokkal és egyszerű nyelvezettel mesél arról, amiről a legtöbb könyv csak patetikusan képes beszélni, fátyolos légből kapott képekkel. A kicsiknek pedig pont erre van szükségük, még ha mi meg is lepődünk a beterpesztett rajzon, ahogy kibukkan a gyerek.

Igaz, a könyv nem a mai idők szellemét sugallja abból, ez pedig abból is látszik, ahogy a szülés folyamatát ábrázolja. Nincs alternatív labda, ülés, állás, fekvés van és esetleg apa, ahogy az író mondja, néha bent marad. Azt érdemes azonban megemlíteni, hogy már a hetvenes években is volt lehetőség a dán anyáknak otthon szülni, igaz, a könyv azt is említi, hogy a legtöbb baba azért kórházban jön világra.

Hogy miért nem említi az író a szülés folyamatánál azt, hogy a gyerek születése fájdalmas, nem tudni, nyilván a cél nem ez volt, hanem egy általános felvilágosítás. A célját bizonyára eléri, kérdés pedig úgy is marad a gyerekben, amire már nekünk kell válaszolni, igaz nem olyan viccesen, mint ahogyan ez a könyv sikerült.

Oszd meg másokkal is!
Mustra