SZÜLŐSÉG

A Hawaii-on fogant baba lilán, véresen született

2009. június 28., vasárnap 09:24 |

hawwaii

Anikó gyermeke a nászútján fogant, szerinte ennek jelentősége van a gyerek további életére vonatkozóan, mindezt abból következteti, hogy kisfia rendkívül nyugodt, mosolygós baba. A terhességet csodaként megélő kismama a vajúdás során epidurális érzéstelenítést kapott, ami rengeteget segített neki. Végül Andris ázott verébként, picit lilán és véresen jött világra. Az újdonsült családot még a szülőszobán meglátogatták a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Az öt hónapos porontyomat megismerve arra a következtetésre jutottam, hogy a fogantatásnak bizony szerepe lehet a babák jellemében, hiszen egy hihetetlenül nyugodt, békés, mosolygós és kiegyensúlyozott gyermek, mivel boldogságos időben, a nászúton fogant, s viccelődve emlegettük, hogy Aloha-val köszöntjük, hiszen a paradicsomi Hawaii-szigetek egyikén, Mauin döntött úgy, hogy bennünket választ szüleivé.

A várandósság is valóban egy csoda, de természetesen a kellemetlenebb tünetek, mint az állandó pisilhetnék, gyomorégés, aluszékonyság elmaradhatatlan kellékei voltak a kismamaságnak.

A 39. héten, december 29-én este már a kispapának mondtam, hogy feküdjön le korán, mert Andris hamarosan megérkezik a külvilágra. Miután nem vagyunk éjjeli baglyok, ezért le is feküdtünk 8 tájban, amikor a szabálytalan fájások még álomba ringattak.

Hajnali kettőkor azonban - már amennyire terjedelmes pocakom és fürgeségem engedte - kirohantam a mellékhelyiségbe, ahol a természet elintézte a tisztítást a beleimben, gondoltam, talán a beöntést így megúszhatom, persze tévedtem.

Miután megkönnyebbülten elhagytam a WC-t, éreztem, hogy a fájások kicsit erősebbek és sűrűbbek, szóval elkezdtem mérni. 6-7 percenként ismétlődtek. Mint, minden első gyermekét váró anyuka, én is bizonytalan voltam, ez még nem is elviselhetetlen fájás, biztos, hogy szülni fogunk ma? Biztos, ami biztos megfürödtem, hajat mostam, az elmaradhatatlan szőrtelenítéssel is végeztem, és miután annyira elálmosodtam ebben a procedúrában, a hajnali reggelizést követően visszafeküdtem aludni, de még véletlenül sem a párom mellé, nehogy felébresszem szegényt, úgyis korán kell menni CTG-re és ultrahang vizsgálatra. Azt hiszem, soha nem aludtam olyan mélyen 2 órát, mint akkor. Reggel 7-kor aztán nekiláttunk a készülődésnek, még egy reggelivel megtoldva - ki tudja, mikor ehetünk legközelebb - és elindultunk a szülészetre, ahol a szülészorvosunk és a szülésznő is már várt minket a vizsgálatok miatt. Az autóban azért a kispapának mondtam, hogy kicsit talán mehetünk gyorsabban, mert erősődtek megint a fájások.

Beértünk a kórházba 8:30-ra, ahol azonnal CTG-re raktak és a gép is mutatatta a szabályos fájásokat. A kukucsos-tapintós vizsgálat szerint már kétujjnyira nyitva voltam, szóval a doki száját elhagyta a várva várt mondat: Akkor ma szülünk! Valahogy kimaradt az a rész, amikor említette, burkot fog repeszteni - de biztos vagyok benne, hogy mondta, csak a gondolataim már másutt jártak - a kellemesen meleg és tiszta magzatvíz egy része így azonnal elhagyta a testem. Ezután megkaptam a kórházi csinos, kék mintás hálóinget és szóltak a kispapának, hogy hamarosan apuka lesz, és hozhatja a több hete megfurikáztatott bőröndöt a csomagtartóból. Szinte fel sem fogtuk, hogy elérkezett a nagy nap.

9:30-kor bekísértek minket a tiszta és kellemes atmoszférájú szülőszobába. Nem éreztük, hogy kórházban lennénk, csak a kellékek utaltak rá. Közben a megígért sms-eket és telefonokat lebonyolítottuk, hogy mindenki a körmét rághassa idegességében, mikor érkezik Andrisunk a nap folyamán. Időközben édesanyám kint izgult a szülőszoba előtt, néha kisétálgattam megnézni, hogy jól érzi-e magát és ne izguljon annyira. Időnként ránk néztek, hogyan haladnak a dolgok, de igen lassan tágultam. A szülésznő javasolt egy beöntést, hátha erősíti a fájásokat, és igaza lett. A belső tisztulást egy külső tisztulás is segítette, a zuhany alatt a meleg víz könnyített a fájások erősségén. A Margit kórház nem híres az alternatív szülési módokról, de kaptam egy fit-ball labdát a vajúdáshoz, amit már magzatom is megszeretetett a kismama tornák alatt, szóval "rápattantam" és kellemesen elrugóztattam mindkettőnket, sőt még a CTG vizsgálatot sem zavarta a labdás vajúdás. Teltek-múltak az órák, de nagyon lassan haladt előre a tágulás, így bekötötték az infúziót is, de még mindig lasztizhattunk.

hawwaii1

A szülésznő és a szülész is ránk nézett, éppen, amikor szükség volt rájuk, de nagyon tapintatosan kettesben, vagy inkább hármasban maradhattunk a férjemmel a vajúdás alatt. Folyamatosan kérdezte, hogy még mindig vidámkodok-e, mert amikor csak bejött hozzánk, azt látta, hogy nevetgélünk, beszélgetünk a férjemmel, csak a fájások alatt hallgattam el és fordultam befelé, ami nagyon sokat segített.

Felajánlotta, hogy még be tudja adni az epidurális érzéstelenítést és utána az oxitocint a lassú tágulás miatt. A szülészem minden alkalommal csak javasolni tudta, hiszen a babának és a mamának is jó, ha nem veszti el az eszét a fájdalomtól. Ezek után kértem az érzéstelenítést, de azzal a feltétellel, hogy érezni fogom a fájásokat, a tolófájásokat. Mindenesetre Nobel-díjat érdemelne, aki feltalálta az epidurális érzéstelenítést! Maga az érzéstelenítés beadása sem járt fájdalommentesen, mert a lidokain injekciót szó szerint senki sem kívánja még a háta közepére se! A vajúdás és szülés további szakaszán is mindent éreztem, csak tompábban és kevésbé erőteljesen, mint az érzéstelenítés nélkül, szóval a koktél pont olyan volt, mint amilyet szerettem volna. Az oxitocin megtette a hatását, mert 6 körül kicsit felgyorsultak az események, de még 7-ig váratott minket az első tolófájás.

Ekkor szóltam, hogy másképp érzem a fájásokat, azon nyomban kikívánkozik Andrisunk. Gyors átalakítás után a vajúdóágy szülőággyá változott és a következő fájásnál már nyomhattam is. Apait-anyait beleadva, az összes létező tanult ismeretemmel, amit a jógán elsajátítottam nyomtam és nyomtam. Az ollót látva a férjem próbált tiltakozni, hogy biztosan szükség van erre doktor úr, de a kérdésre egy határozott igen, egy kicsit kell választ kapott, szóval a gátvédelmes szülés álma romba dőlt, de ha muszáj, akkor muszáj. Még mindig jobb vágni, mint repedni. Egy-egy nyomás alkalmával az orvos mondta, hogy próbáljak csendben erőlködni, hiszen az energiám tovaszáll, és tényleg igaza volt. Aztán a 6-7. tolófájásra egy hihetetlen megkönnyebbülést érezve megérkezett Andris 3300 grammal és 49 cm-rel, kis csúcsos fejecskével, picit lilán, véresen, ázott verébként, de a mi gyönyörűséges kisfiunkként, amit csak egy elfogult szülő láthat!

Gyors váladékleszívást követően rögtön a hasamra helyezték és csak néztem őt, az újdonsült apát és újra a fiunkat, miközben a könnyeim csorogtak. A méhlepény megszületését csak akkor vettem észre, amikor megmutatták, utána elláttak, miközben mosollyal az arcomon elhagyta egy akkor még meggondolatlan megjegyzés, hogy jöhet a kistestvér is amint, lehet! Ekkor persze még nem számoltam a gátseb, a tejbelövellés, méhösszehúzódás fájdalmaival, az éjszakai műszakkal, de azt hiszem 5 hónap elég volt ahhoz, hogy most már komolyan kijelentsem, lesz még testvére Andrisunknak!

A sok gratulációt követve, amit még az orvosom homlokomon csókolása kísért, magunkra hagytak minket két órán keresztül és csak néha-néha bekukkantottak, hogy minden rendben van-e. Még az újdonsült nagyszülők, nagynéni és nagybácsi is meglátogatathatott minket a szülőszobában, ami örömmel vett mindenki, nem beszélve arról, hogy a kisfiamat azonnal be tudtam mutatni a szeretteimnek. Aztán újra hármasban maradtunk és csak akkor tudatosult és született meg az érzés bennünk: Családdá lettünk, ez az élet csodája!

Anikó

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.06.29 12:53:14másutt

    szoval akkor most azt allitod, hogy teljesen mindegy, hogy az anya stresszel-e vagy nem, parazik-e vagy nem, uvoltve veszekszik a ferjevel minden este, vagy nem, avagy klinikailag depi, vagy nem, vagdossa-e az ereit, vagy sem. mert a gyerek igy is, ugy is ilyen lesz, vagy olyan?????

    en nem ezt hiszem, te ezt hiszed, hagyjuk az egeszet.
    azert ha megengeded, en nem fogom felhuzni ezen magam. nem vagyok depi sem, parazos sem. parom sem az. gyerekunk sem az.

    a "termeszet" es a "neveles" kozotti kulonbseget es kapcsolatot evszazadok ota kutatjak. ezt mi itt ketten nem fogjuk megoldani.

    (egyebkent ez nem egy sprint, hanem egy maraton. a most nyugis, alvos gyerek lehet meg porgos, vagy ervagdosos 12 ev mulva... es forditva)

  • 2009.06.29 13:07:17kerekbilincs

    yukikoka: igazad van, és köszi az együttérzést. amúgy jó tanácsokat kaptam alvástanításhoz (egy kutyás babás barátnő és porontytanácsadó) és már alszunk éjszaka... 2 hét volt a trenírozás sok sikert!

  • 2009.06.29 13:15:19e_e

    "szoval akkor most azt allitod, hogy teljesen mindegy, hogy az anya stresszel-e vagy nem, parazik-e vagy nem, uvoltve veszekszik a ferjevel minden este, vagy nem, avagy klinikailag depi, vagy nem, vagdossa-e az ereit, vagy sem. mert a gyerek igy is, ugy is ilyen lesz, vagy olyan?????
    "
    -nem, nem ezt allitom. nagyon fontosak az idealis korulmenyek(ertsd: szocialis kozeg) is a gyerek kesobbi boldogulasa szempontjabol. genetika vs. neveles valoban megoldatlan tema, egyelore arra hajlok, hogy az igazsag bizonyara feluton van -mar csak azert is, mert mindenre latok peldat, majd ellenpeldat is a kornyezetemben.
    most a poszt kapcsan egy 5 honapos babarol beszelunk, te rola allitottad, hogy biztos azert nyugis, mert nyugis a mamaja, en pedig erre a konkret allitasodra irtam, h nem ertek egyet vele.
    viszont abban ugy tunik, egyetertunk*, hogy ez meg semmit nem mond a gyerek kesobbi eleterol, plane arrol nem, hogy milyen felnott valik belole.
    (*"egyebkent ez nem egy sprint, hanem egy maraton. a most nyugis, alvos gyerek lehet meg porgos, vagy ervagdosos 12 ev mulva... es forditva")

  • 2009.06.29 13:15:20Anyek

    másuttal teljes mértékben egyetértek. Mindkettő számít.

  • 2009.06.29 13:21:07másutt

    e-e, szerintem legbelul egyetertunk. :)
    az viszont BIZTOS, hogy abban egyetertunk, hogy ez igy kicsit messze van a tudomanyos igazsagtol:
    "Az öt hónapos porontyomat megismerve arra a következtetésre jutottam, hogy a fogantatásnak bizony szerepe lehet a babák jellemében, hiszen egy hihetetlenül nyugodt, békés, mosolygós és kiegyensúlyozott gyermek, mivel boldogságos időben, a nászúton fogant"

    Na, iszunk ERRE egy jeges Bambit? :)

    mondjuk a II V.haboru alatt fogant generacio altalam ismert egyedei elegge idegbetegek, tenyleg.

  • 2009.06.29 13:22:26Gingike

    szopcsi és tejcsi? -
    őszintén hányás.és rém nevetséges
    felnőtt ember beszéljen úgy mintha elmúlt volna 12 éves

  • 2009.06.29 13:33:25caixa

    Rebelde: kinek mi a hellokitty rószaszín élet, olyan relatív :)

    a játszótéren (pesti, külső kerület)sok gyerek márkás cuccokban (nem, nem gondolom, hogy mind túrta) csúszdázik, tologatják a mamák a mesés vadiúj babakocsikat és közben a szutyokban laknak, de nekik a hellokitty élet az, hogy még a babakocsiban fekvő csecsemőn is Nike cipő van (ha 35 fok van, akkor is _kell_)

    és ettől boldogok, közben megy a siránkozás, hogy mire nem telik

    (sógorom néha nem tudja a törlesztőrészletét fizetni, de a mobiltelefont gyakran váltogatni kell és csak gps-szel, lcd tv-vel, mosogatógéppel, profi laptoppal, babazene órával, babatorna órával, fertőtlenített vízzel élet nekik az élet)

  • 2009.06.29 13:40:44caixa

    és a legnagyobb gyereket inkább 3/4 órát autóztatják reggel és délután a nagy forgalomban, mert elegáns külvárosban _kell_ lakni, de elegáns budai egyházi iskolába _kell_ járatni, mert a helyi suli nem elég jó kézműves és nem elég profi a zeneoktatás sem (6 éves gyerek)és máshol elkallódik a gyerek és nem megfelelő iskolatársai lesznek

    hát, van, akinek ez az álom

  • 2009.06.29 13:42:17e_e

    masutt
    rendben, a bambi presszoban, a margit-hid budai hidfonel, ha erre jarsz!:-)

    igen, elhiszem ("mondjuk a II V.haboru alatt fogant generacio altalam ismert egyedei elegge idegbetegek, tenyleg."), de vszinuleg nem elsosorban a fogantatas korulmenyei, hanem a kisgyerekkori szocializacio evei miatt, amik esetukben szinten nem voltak nyugodtak. mar a makrokornyezetre gondolok, a szuk csaladjuk ellensulyozhatta ezt.

    csak annyit akartam ezzel az egesszel, hogy -na jo, most mondok egy peldat magamrol, hogy ne vedd baszogatasnak:
    elso gyerekem (ki ca. a te lanyoddal egyidos) eleg hamar megtanult ugy aludni, hogy leraktam (meg ebren!) az agyaba, ahol szepen elaltatta magat. orultem is magamnak, de ugyesen megtanitottam aludni, ejha! a sok hulyet, aki kezben ringatja, azt jol elrontja a gyereket!

    nos, miota megszuletett a lanyom, jokat rohogok a sajat egykori nagypofajusagomon. eselytelen ugyanis, hogy ez a gyerek elaludjon ugy, hogy lerakom az agyba. kokemenyen karban kell ringatni amig ott jo melyen el nem alszik es akkor nagyon ovatosan lehet csak lerakni az agyaba (imakat mormolva, h nehogy folebredjen e muvelet kozben).

    es, mint mondtam, en csak lazabb es rutinosabb lettem kozben, ugyhogy hozzam es a hozzaallasomhoz a dolognak biztos nincs koze. az egyik gyerek el tudja magat altatni, a masik nem, ennyi.
    szoval csak ovatosan a sajat vallunk veregetesevel;-)!
    ettol persze lehet, h ovodaskent v kamaszkent a lanyom sokkal konnyebb eset lesz majd, mint a fiam.
    tulragoztam, szia, szep napot!

  • 2009.06.29 13:45:18másutt

    caixa, mindenki ezt latja, mindenki tudja.
    iPhonon nyafogunk, hogy nincs eleg penzunk, es nem tudunk meg egyet szulni. :)
    (de vigyazz, mert mindjart beirnak tizen, hogy kikerik maguknak es TENYLEG nincs penzuk!)
    en a sajat anyammal nem tudom elhitetni, hogy mennyivel jobban el, mint a szulei, de nem hiszi el, csak a bajt latja.

    a penz miatt mindenki nyafog, mindenki. Krozus is.

  • 2009.06.29 13:57:55yukikoka

    hol a kommentem?

  • 2009.06.29 13:58:26yukikoka

    A személyiség és az azt formáló tényezők mibenléte, szerepe, súlya tudományos körökben is vitatott témakör, itt nem fogjuk megváltani a világot a példálózással:) Mondjuk a tisztán behaviourista álláspont már meghaladott, a genetikai tényezőket szvsz már egyetlen modellből sem illik kihagyni. Ahogy persze a környezeti hatásokat sem. Nem azt állítom tehát, hogy utóbbiak nem számítanak (ó dehogynem, szeretném is, ha több türelemmel bírnék a gyerekeim irányában is, bár én már kisbabának is hebrencs voltam:), csak azt, hogy szerintem minden környezeti tényező csak a genetikailag determinált tényezőkön keresztül tudja kifejteni a hatásait.
    Másutt, amiket leírtál (klinikai depi, rendszeres üvöltözés, szuicidum) azért szélsőséges hatások, a nyugtalan és sírós gyerekkel rendelkező kismamák nagy része azért - szerény tapasztalataim szerint - nem ilyen. És a környezetemben elég sok sírós, eleven, nehéz temperametumú gyerek van, igazán nyugis elég kevés, és nem hinném, hogy a mamik többsége idegbeteg picsa:)
    Persze, hogy számít, hogyan telik el a 9 hónap, de én úgy gondolom, kb olyan ez, mint az az érv hogy ha valaki odafigyel és nem eszik sokat, tuti vékony lehet (erre nyilván sokan okkal felhördülnének). Van, aki bármennyit ehet (stresszelhet a terhesség alatt, nyugis gyereke lesz), mások különböző mértékben híznak vagy fogynak ugyanazon étrend mellett (értsd: nem stresszel és madonna mosollyal tekint a jövőbe, a gyereke mégis a szakzsargonnal ún. "nehéz csecsemő" lesz (a nagyon nehéz temperamentumú babákat mother killernek is nevezik a temperamentumkutatók). Szóval persze, megtehetsz minden tőled telhetőt (kalóriát számolsz és mozogsz, illetve lazán és derűsen várod a babád), de igenis nagyon sokat számít, mit dob a gép.
    Erre is ihatunk:)

  • 2009.06.29 13:59:30yukikoka

    Ja igen, eszembe jutott,olvastam arról is, hogy a nem várt (tehát egész terhesség alatt nem várt) babák közül sokan tűnnek nagyon nyugisnak, keveset sírnak, próbálnak észrevétlenek maradni... de ez már messzire vezet.

  • 2009.06.29 14:05:45másutt

    yuki, hatalmas ivaszat lesz. :) teljesen egyetertek.
    es ezt (2009.06.29 13:59:30) en is hallottam mar erintettektol.

    amikor a szuperstesszes, napi 12 ora melo munkahelyemrol kirugtak a terhessegem felenel, rengeteget olvastam arrol, hogy a terhesseg alatti stress hogyan befolyasolja a magzatot es sok erdekeset talaltam (suly, kesobbi viselkedes, allergiak, persze mindet rossz iranyba, stb).
    engem akkor nagyon megnyugtatott, hogy a gyereknek jot tesz, ha mami nem tepi a hajat.
    ez NEM azt jelenti, hogy minden stresszes kismamanak ZEN yoga kell es meditalas.
    szerintem a sulypeldad teljesen helyenvalo.az ember megtesz, amit tud, es drukkol, hogy a termeszet is egyuttmukodjon.

  • 2009.06.29 14:11:12yukikoka

    Na, megvan itt az egyetértés:) Bárcsak a britt tudósok is ilyen kompromisszumkészek volnának

  • 2009.06.29 14:12:14caixa

    másutt: ebben teljesen igazad van

    még jó, hogy nincsenek dilemmáim gyereknyugi ügyben: én eleve izgága és türelmetlen típus vagyok, úgyhogy mit csodálkozzak, ha a gyerekeim azok? ott a genetika meg a szülői kisugárzás is
    de nagy bajaim nem lettek ebből az életben, remélem, nekik sem lesz

    bár egy ismerős kismama nagyon csúnyán nézettm, amiért koffeinmentes diétás kólát ittam terhesen, ő megmondta, hogy hiperaktív lesz a gyerekem az aszpartamsavtól :D

    legalább van mire fognom, miért ördögfiókák :) férjem szerint sárkánytejen nőttek fel, ezért :))

  • 2009.06.29 14:17:03másutt

    es ne felejtsuk el, hogy a nyugis gyerek RELATIV. egy olyan gyerek, aki nekem nyugis, lehet, hogy masnak lenne ordogfioka.
    hallottam mar egyeves anyjat rinyalni, hogy minden ejjel egyszer felkelti a gyerek. van, aki ha csak egyszer kelne, terden allva csokolna meg a foldet a gyerek elott.
    anyam pl. allandoan azt mondja, hogy az EN gyerekem milyen sokat sir hozzam kepest.
    ja, akkor uvolt kettot, amikor telefonalok, mert nem hozza beszelek, azt annyi aznapra.

    szoval a "nyugos gyerek" "nyugos gyerek" melle tegyunk statisztikakat: napi hany perc siras, hany perc (ora!) elaltatni , hanyszor veri magat a foldhoz es hanyszor kelt ejjel, stb!

  • 2009.06.29 14:28:43caixa

    na várj, ez nem csak a te anyukád, tapasztalataim szerint mindenkié úgy emlékszik vissza, hogy milyen nyugis volt a gyereke, és ehhez képest az unokája ördögfióka

    anyósom közölte, hogy a férjem olyan jó gyerek volt, hogy majdnem megbotlottak benne, annyira elvolt magának a szőnyegen
    (és erre még büszke is:) meg hogy hazavitte a legkisebb gyereket a kórházból, és hajnalban felriadt, hogy biztos megfulladt a gyereke, mert az első éjszakától aludt végig
    röhög a májam :)

  • 2009.06.29 14:30:52e_e

    tevedes:
    "na várj, ez nem csak a te anyukád, tapasztalataim szerint mindenkié úgy emlékszik vissza, hogy milyen nyugis volt a gyereke, és ehhez képest az unokája ördögfióka
    "
    enanyamnak a fiam az istene, en meg az ocsem vadallatok voltunk hozza kepest:-)
    hat persze, nagymamakent, hetente 1*senkit se olyan nehez kezelni, mint napi 24 oraban.

  • 2009.06.29 14:33:53cantaloupe

    Hat az en anyukam emlekeit nem fedte be az ido jotekony pora, bizony negyemberes altatas volt, nagyszulokkel egyutt laktak az osok, es este 8-tol ejfelig mindenkire rakerult a sor, hogy cipeljen-ugyanis ha a fenekem az agyat erte, ujra felebredtem. :)

    Ehhez kepest a kislanyom egy tunderbogyo, a kisagyat o sem szereti, de ha olben altatom, le tudom azert rakni (no, ezt elkiabaltam, most kezdett nyafizni...). Ejjel 2-3x kel enni, ennyi.

    Masutt, azert igaza van yukinak, temperamentum kerdese is. Kulonben hogyan lehetseges az, hogy ikrek, tokugyanazon anyaval ugy alszanak el, hogy: kisfiu este nyolckor magatol megy agyba, s alomba beszeli magat, masnak reggelig hangjat sem hallod; kislany pedig minimum feloras-oras altatast igenyel, ejjel tobbszor kel, es mar hatkor fenn viribul.

  • 2009.06.29 14:36:05e_e

    cantaloupe
    az elso egy honapban az en lanyom tok ugyanazt csinalta, amit te irsz, aztan elromlott;-) es azota nem akar aludni.
    nem baj, azert aranyos:-).

  • 2009.06.29 14:36:22yukikoka

    Anyum szerint a 3 lányom együttvéve sem sír(t) olyan sokat, mint én csecsemőkoromban:)

    Ja és igen, a tűréshatár is számít (az én lányaim az első pár hónapban többet sírtak, mint amennyit nem, és több éjszakát végig kellett virrasztani velük, a többit csak félig vagy gyakran felkelve:)

  • 2009.06.29 14:37:45yukikoka

    e_e, kitartás, egyszer vége lesz (vagy neked:))

  • 2009.06.29 15:00:16e_e

    koszi, neked is!

  • 2009.06.29 15:23:33másutt

    en pl. a lanyom koraban (masfel) mar tok jol elvoltam egy konyvvel orakig, a szavamat nem lehetett hallani, es nem volt ez az "allando nyekerges". Anyam szerint. Apam szerint ugyanugy meg kellett futtatni napi 4-5 orat, mint a kiscsajt, hogy ezt az allapotot elerjek. :D

  • 2009.06.29 15:34:41cantaloupe

    e_e,
    ne fesd az ordogot a falra. ;) Az enyem nem romlik el, bibiiii, mert kiegyensulyozott anya vagyok! :D

  • 2009.06.29 15:53:11másutt

    de mi az, hogy elromlik? elkezd fogzani? :D szegeny.

    nekem egyszer egy Bolcs Anya azt mondta, hogy ha a gyerek nagyon jol csinal valamit (alvas, eves, alkat, stb) akkor adjunk halat az istennek, de hozza ne szokjunk, mert az elso 10 evben minden valtozik, es a dolgok szepen kiegyenlitik egymast. szerintem teljesen igaza van.
    a jol furdo babam ugy gyulolte meg a furdokadat, egy perc alatt, kb 1 evesen, hogy azota ketten fogjuk le a kosztalanitaskor! :( ok sehol, logika sehol.

  • 2009.06.29 15:56:04bombalurina

    szép poszt, kedves történet, mindenkinek ilyen szülést kívánok. de akkor is rettentő modoros írás. a porontyon ilyet még nem láttam.

  • 2009.06.29 16:15:23cozumel

    En nem is tudom, tenyleg, mit irjak azoknak, akik 1-2-3 gyerek tapasztalataval a hatuk mogott leirjak, hogy nekik nyugis terhesseg utan nyugis baba szuletett, akinek meg siros babaja van, az tuti stresszelt, vagy nem ert valamit a baba uzenetebol *anyam,szememkerekedik ikon*

    Mivel sok szepet nem tudnek mondani, meg szerencsere Yuki leirta a lenyeget, ezert itt be is fejeztem a kommentem.

  • 2009.06.29 16:21:08cozumel

    Meg szerencse, hogy terhessegem alatt nem ilyen okostojas kommenteloktol tajekozodtam, de szar lett volna nekem ket siros babaval, te jo eg...
    Meg az is lehet, hogy gyartottam volna magamnak egy fasza kis depit, mert nem ertem a baba uzenetet....

    Viszont, mivel ertelmes szakirodalom kerult a kezembe, legalabb tudtam, hogy a babak is kulonbozo temperamentumuak. Na tenyleg nem folytatom, biztos lehet valahol mashol anyazni...

  • 2009.06.29 16:35:13cantaloupe

    Masutt,
    mondjuk az elso "elromlas" az az, hogy mar kivancsibbak a kulvilagra, nem alszanak annyit es akarhol. Ez normalis fejlodesi szakasz. Mikor alairattak velem a megrazott bebiszindromara vonatkozo tenyeket, ott allt, hogy a baba nem minekt bosszant, egyszeruen idegrendszerileg van ugy osszerakva, hogy 2 hetestol 2 honapos koraig sokat sir. S ez meg nem a fogzas idoszaka.

    Amugy lehet, hogy hulye vagyok, de ram a leteszem-ottmarad, mosolyog, szavanincs baba eleg felelemkelto hatassal lenne, pl. gondolnek az autizmusra rogton. Na szoval, egy gyerek nem legyen nekem "tul jo" se. :)

  • 2009.06.29 16:45:23Anyek

    Cantaloupe, tuti nem vagy hülye, a túl jó gyerek szerintem mindig gyanús.

  • 2009.06.29 16:53:56manka78

    Nekem mindkét terhességem happy volt. Könnyen viseltem, nem gátoltak semmiben. A nagy elég izgága volt, sokat volt ölben, éjszaka is két óránként szopott sokáig. Vele mindig foglalkozni kellett csecsemő korában. A kicsi eleinte eszik-alszik baba volt. Pár hónaposan, mikor már aktívabb lett, többet volt ébren, akkor sem volt sírós. A nagy kb. 1 éves kora után "javult" meg, akkor már szépen eljátszott akár egyedül is. A kicsi most másfél éves, de állandó mozgásban van/tart. A nagy nem volt pakolós, később lett rumlis. A kicsi mióta elindult, mindent lepakol, már rumlis. Ha valaki kérdezi, hogy j ó gyerekek-e, akkor azt mondhatom, hogy igen. Mégis kurva sokat pakolok utánuk. A kicsi sem rossz, de olyan huncut, tipikusan az a szeme sem áll jól gyerek.

  • 2009.06.29 17:06:05manka78

    Hú a lényeget kihagytam, mindkettő otthon készült.:))))

  • 2009.06.29 19:33:15cozumel

    Manka

    nem vo`t penz havajra? luzer-e vagy? :D:D:D

  • 2009.06.29 19:34:31cozumel

    Lesz-e vajon boldog csecsemo, kiegyensulyozott gyerek, ha csak a Balaton partra jutottak ela szulok? es vajon orokre meg van e pecsetelve a sorsa, ha panelban dugtak ossze?

  • 2009.06.29 21:16:32manka78

    Cozumel! Nem volt, most sincs és nem is lesz, de hogy felvágjak, nem panelbenm, hanem családiban hoztuk össze. Szegény gyerekeim.:)))

  • 2009.06.30 08:39:35LV426

    Rebelde
    azok is elég fárasztóak tudnak lenni akik a fogantatásra a "bekapta a legyet" özönvíz előtti szánalmasan bunkó szófordulattal akarják magukat különlegessé tenni!

    Ennél tuskóbb szófordulattal még nem is találkoztam!

  • 2009.06.30 08:47:52másutt

    LV426
    "Ennél tuskóbb szófordulattal még nem is találkoztam!"
    szerencses vagy. en igen. a "felcsinaltak" az sokkal-sokkal tuskobb, szerintem, es nagyon sokan hasznaljak.
    a "bekapta a legyet" szerintem legalabb vicces.
    izelesek es pofonok.
    nyugodtan hasznald az "aldott allapotban talalta magat"-ot. igy leszunk sokfelek es izgalmasak.

  • 2009.06.30 09:34:40Brumibaby

    Éljen az új gyerek! Nekem a posztról az jutott eszembe, hogy a "bennünket választ szüleivé" szófordulattól a falramászok.

    De ettől még a szülés az szülés, gratulálok.

  • 2009.06.30 09:58:54baudolinA

    cozumel,
    a "baba üzenget" témához: anyám szerint nem voltam sírós, de igényeltem a társaságot. Úgyhogy ha főzött (gyomlált stb.), akkor kivitt magával, betett a mózeskosárba, később a járókába, és folyton beszélt hozzám. Én általában egyetértettem egy-egy "ebebebebebe"-vel, közben pedig megfőtt az ebéd. Szóval nem bőgtem meg hasonlók, csak éppen nem szerettem egyedül lenni. És ha valamit akartam, akkor jött a "mammammmammamma". Ez volt az első szavam is állítólag. Hja, anyás vagyok nagyon. :)

    Egyébként pedig egy székely faluban fogantam. :) De legalább házban. :D

  • 2009.06.30 10:06:04manka78

    Baud! Székely faluban nekünk is igen jó volt....:) Komolyan mondom, a férjem meg is jegyezte, hogy teljesen megőrültem. Biztos a jó levegő teszi.:)

  • 2009.06.30 10:10:57Brumibaby

    nemsoká írok egy székelyföldi utazós posztot, számítok az építő kommentekre! :))))

  • 2009.06.30 10:24:02manka78

    Hajrá Brumi!

  • 2009.06.30 10:24:06baudolinA

    Brumibaby,
    hova mentek? Mert július második felében Marosvásárhelyen leszek. :)

  • 2009.06.30 10:40:47Brumibaby

    baud, voltunk, köszi, Mvhelyen éppen nem. (Székelyudvarhely környékén voltunk különben)

  • 2009.06.30 10:42:52baudolinA

    Akkor a Madarasi Hargitán is voltatok ezek szerint?

  • 2009.06.30 10:51:48Brumibaby

    Fönt nem

  • 2009.06.30 10:59:53manka78

    Brumi! Mi is ott voltunk tavaly előtt, ne fájdítsd a szívemet!.:)

  • 2009.06.30 11:39:29baudolinA

    Brumibaby,
    legközelebb feltétlenül menjetek ki, ha lesz időtök. Lehetőleg télen, úgy az izgi. :)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta