Az újszülöttek arca érzelmeket tükröz

Zanza!

forrás: arabaquarius.blogspot.com
forrás: arabaquarius.blogspot.com

Kevés olyan értékes képünk van, mint gyerekeink legelső fotója. Legtöbben egy eredeti Munkácsy-képre sem cserélnénk el azt a gyűrött kis emberkét ábrázoló fényképet, ami egyszeri és megismételhetetlen pillanatot rögzít. Sok kultúrában úgy vélik, hogy hihetetlen bölcsességet és valami átmeneti világról származó hangulatot tükröz az újszülöttek fizimiskája, s aki már közelről látott ilyen magzatmázas, lila kis csomagot, érti, hogy mire gondolnak.

Egy francia fotográfus, Thierry Bouet nemrég új sorozatot készített, melyben 50 újszülött arcát fotózta le a születésüket követő első órában. A First Hour névre keresztelt sorozattal azt szerette volna a fotós bemutatni, hogy mit érezhetnek az újszülöttek, akik a világra érkezve megannyi új ingerrel találkoznak.

Az első ránézésre egyformán csúnyácska újszülöttek képeit szemlélve képről képre megerősödik bennünk az az elképzelés, hogy akár csak később, most is szemmel láthatóak a habitusbeli különbségek. Míg a babák egy része őszinte fájdalmat tolmácsol az ábrázatával, addig néhány pici arcán még mosolyféleséget is felfedezhetünk.

A fotók, azaz a babák között minden náció képviselteti magát, így a sorozat érdekesen szemlélteti az azonosságokat és mégis látható különbségeket. Az emberiség egy fajhoz tartozik, antropológiailag azonban számos rasszba sorolható, az újszülöttek pedig egy időben különbözőek és egyformák is.

A legtöbb baba szorosan összezárt szemmel küzd az első óra nehézségeivel, néhányan azonban határozott, újszülötteket meghazudtoló élénkséggel néznek a kamerába, vagy mellé.

Thierry Bouet fotóit élvezettel lehet hosszan nézni és elmélyedni az ember születésének csodájában. S míg néhány apuka megijed a saját gyerekének csúnyaságán (Jézusom, remélem, kikupálódik!), addig láthatjuk, hogy minden kisbaba gyönyörű, egyedi és megismételhetetlen. Még akkor is, ha ezekben az első pillanatokban úgy érezzük, hogy valahonnan repülő csészealjjal érkeztek.

forrás: Geo Magazin

Blogmustra