Ha nem ültünk még végig egy biológia órát, vagy National Geographic műsort sem a fogamzás témakörében, akár azt is hihetjük, hogy a világ legegyszerűbb dolga teherbe esni. Nem kell hozzá egyéb, csak a nő, meg a pasi, akik összeteszik, amijük van, aztán kilenc hónap múlva ott nyivákol egy kis csomag. Persze, ha némi biológiai alapismerettel rendelkezünk, akkor tudjuk, hogy milyen bonyolult folyamatok összessége a megtermékenyülés és az azt követő magzati fejlődés.
Sőt, a témába mélyedve akár azon is elcsodálkozhatunk, hogy kész csoda, ha egyáltalán minden a helyére kerül, szerencsére azonban a természet tudja a dolgát. Amíg mi ugyanis egy boldog légyott után vidáman sétálgatunk, vagy fagyizunk, esetleg belemerülünk a munkánkba, addig a testünk óriási munkába kezd, egy új embert alkot szinte a semmiből biokémiai és biofizikai folyamatok sorozatával.
Bár sokan úgy gondolják, hogy egy nő bármikor képes teherbe esni, a valóságban erre csak néhány napja van, a sikeres fogamzáshoz ezért nem árt, ha jókor van jó helyen. Az átlagos női ciklus 28 napos, a peteérés pedig általában középidőben van, azaz a 14. napon kell a hímivarsejteknek megjelenni a randin ahhoz, hogy létrejöhessen a terhesség. De hogyan?
Mint a legtöbb dolognál, itt is minden fejben dől el, a tüszőrepedésre a női agy ad utasítást, valamint a sárgatest-termelésre is, hogy harcra készen várja a kiszabadult petesejt a spermiumokat a petevezetékben. A petesejt 2-3 napig életképes, átlagosan egy napig termékenyíthető meg, a hímivarsejt pedig 2-7 napig él, de a női testben átlagosan 2 napig harcképes. A szűk keresztmetszet tehát ez a néhány nap arra, hogy létrejöjjön a nagy találkozás.
A közösülés következtében spermiumok milliói (200-400 millió) kezdik el a versenyt, ahol a győztes csak egy lehet. Át kell küzdeniük magukat a hüvely nem túl spermabarát kémhatásán, majd a méhnyak nyákján és a méhüregen. Végül a petevezetőben kell ádáz harcot vívniuk a maradék hímivarsejteknek, itt ugyanis a petesejtet segítő csillószőrökkel és a vezeték perisztaltikus mozgásával kell ellentétes irányú mozgást végezni. Itt aztán megtörténik az egyesülés, amikor a győztes megkapja méltó jutalmát, miután olyan anyagot bocsát ki, ami feloldja a pete külső burkát, befúrja magát a petesejtbe némi áldozat árán (elveszti a sperma a farkát). Hogy honnan tudják a hímivarsejtek, merre kell keresniük a petesejtet, érdekes. Kutatások szerint a petesejt kémiai jeleket küld a spermium számára, a pete hívó szaván kívül pedig a hőmérsékletkülönbség segíti a hímivarsejteket a tájékozódásban, a petevezetékben ugyanis melegebb van.
A megtermékenyülés után körülbelül 266. napon megszülető ember már a fogantatás pillanatában genetikailag determinált. Az ondósejt és a petesejt fél kromoszómakészlettel egyesülnek, a 23-23 kromoszómapár alkotja tehát az új embrió 46 kromoszómáját. Ezek az átörökítést végző DNS kötegek tulajdonképpen, s egy ember minden sejtje ugyan azt a DNS állományt tartalmazza. A születendő gyerek neme is eldől már a nulladik pillanatban, a nemet meghatározó kromoszómapár találkozásakor. A nők X kromoszómájához a férfi X, vagy Y kromoszómát adhat, eldöntve, hogy fiú (XY), vagy lány lesz az utód (XX).
Az egyesülést követő első órákban a megtermékenyült sejt osztódni kezd, először kettő, aztán négy, majd nyolc sejtből álló zigóta lesz, miközben folyamatosan vándorol a méhüreg felé. A zigóta a nyolcsejtes állapotig még megőrzi azt a tulajdonságát, hogy minden sejt minden sejttípust képes létrehozni, ezután azonban láthatóan szakosodnak a sejtek. A sejtcsomóból aztán blasztocita képződik, középen egy üreggel, s ez a már több mint 200 sejtes emberkezdemény végül beágyazódik a méhfal nyálkahártyájába körülbelül az 5. napon.
A megtermékenyülést követő második héten az embrió lemez alakú és több száz sejtből áll, melyek egy részéből maga az embrió fog kialakulni, más részükből a szikhólyag, a köldökzsinór, a méhlepény és a belső magzatburok.
Bár a kilenc hónap a kismamák számára hihetetlenül sok időnek tűnik, a végeredményt tekintve még sem olyan hosszú. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a 10-11. hétre a szervek kialakulnak és már a 8. hét végére emberi formájú az embrió, a szív pedig rendszerint a 25. napon már verni kezd. Amikor tehát azt gondoljuk, hogy nem történik semmi különös a megtermékenyítést követő első napokban, valójában egy óriási munka és út kezdetén vagyunk. Összesen 29 sejtosztódásra van szükség a kezdetektől ahhoz, hogy egy áttetsző sejtből mintegy 2 milliárd sejttel rendelkező újszülött jöjjön a világra 9 hónap múlva, aki ez idő alatt 3000-szeresére növeli a súlyát, s egy önállóan gondolkodó emberi lény születik általunk.
forrás: Anthony Smith: Testünk titkai, Kossuth Kiadó, 1980.; www.ehd.org
