SZÜLŐSÉG

Veszély leselkedik az utcán egyedül kóborló gyerekekre

2009. június 2., kedd 13:08

Sok minden külső tényező hozzátesz és elvesz abból, mikor érezzük, hogy viszonylagos biztonságban van a gyerekünk, miközben leengedjük a ház elé a játszótérre egyedül, vagy elkerekezik egy fagyiért a sarokra. S hiába dédelgetjük magunkban azt az emléket, hogy mi hétévesen már egyedül mehettünk a közeli parkba, be kell látnunk, hogy más világ van már körülöttünk.

Persze az is lehet, hogy amikor szülők leszünk, egész más szemmel kezdünk a világra nézni, konkrétan hajlamosak leszünk arra, hogy mindenben veszélyforrást lássunk, szerintem viszont sokkal több veszéllyel kell szembenézniük a mai gyerekeknek, mint nekünk, legalábbis másfajtákkal.

A gyerek egyedül elengedése, akár rövid útvonalon, azon múlik elsősorban, hogy mikor érezzük rajta, hogy ő is önálló akar lenni. Ez általában 7-8 éves korban kezdődik, s a gyerek megbízhatóságától függően tehetünk néhány kísérletet arra, hogy elengedjük valahová. Persze ez attól is függ, hogy hol lakunk, egy belvárosi, forgalmas utcára nyilván nem fogjuk leengedni, hogy játsszon egy kicsit, nyugodtabb környéken viszont próbálkozhatunk egy játszóterezéssel, akár a barátaival együtt is.

Vannak olyan szülők, akik az első kalandot együtt élik át, láthatatlannak álcázva követik ugyanis a lurkót a száz méterrel távolabbi fagyizóba, hogy ha esetleg valami gubanc történne, időben közbeléphessenek. Férjem, aki nálam sokkal lazábban kezeli ezt a kérdést és számtalan vita is származik az ehhez hasonló dolgokból, el nem tudja képzelni, hogy mégis mi történhet egy okos gyerekkel a házunktól egy tüsszentésnyire. Én ilyenkor olyan dolgokkal jövök elő, mint a cukros bácsi (hivatalos nevén pedofil), vagy például a gyerekkereskedelem. Bizonyos kor fölött gyerekprostitúció céljából, kisebb gyerekeket pedig örökbefogadás miatt rabolhatják el a kölyköket. Mert szerintem nem csak a különböző című Helyszínelőkben vannak sajnos ilyenek.

Ahol emberek élnek, ott utak is vannak, azon pedig autók, s zebra ide, vagy oda, bizony örök félelmem marad a közlekedés, hogy biztosan körül tud-e nézni rendesen. Arról pedig nem is beszélek, hogy mennyi tragédia történik körültekintő közlekedés közben is, idegen emberek figyelmetlenségéből, hibájából.

De nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, éppen elég, ha egyszerűen el akarják venni tőle azt, amije van. Mondjuk a mobilját, mp3 lejátszóját, vagy a fagyipénzét.

Ha mindez a külső tényező nem elég (és még a drogról, agresszív másik gyerekekről nem is beszéltünk), akkor vegyük számításba az emberi tényezőt, azaz a gyereket, aki még kicsi és csomó hülyeséget csinálhat. Például eltéved, vagy talál valami olyan dolgot, ami úgy elvarázsolja, hogy órákkal és kilométerekkel később ébred csak magára. Aztán mire hazaér, addigra mi csuklóig rágtuk a kezünket és gondoltunk mindenre, csak szépre és jóra nem.

Előbb, vagy utóbb azonban el kell kezdenünk az önállóságra nevelést, hogy életképes legyen, ez pedig van, akinél előbb, van, akinél kicsit később aktuális. A célállomás pedig alternatív, a lényeg, hogy biztosak legyünk a gyerekben, ő pedig saját magában.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.06.03 09:56:16Ribizlee

    dehogy akarom azt éreztetni!
    vannak nyugisabb gyerekek, meg vannak duracell-nyulak. nekem mákom volt, és ezt nem azért írom le, hogy villogjak vele (miért is kéne?), hanem a háttérre szeretnék rávilágítani, hogy érthetőbb legyen a helyzet.
    de picit paranoid lett itt mostanában a légkör :-(

  • 2009.06.03 10:00:51sztroberi

    mondjuk nem tudom, hogy az ablakból játszóra rálátás pl abban mit segít, ha a gyerek a homokozóban véletlenül belenyúl egy darázsba, életében először lesz ilyen csípése és ott derül ki, h allergiás rá (megtörtént eset)? még ha pont akkor nézel is ki, elég nehéz eldönteni, h mér bőg a gyerek iszonyatosan. ha nem akkor nézel ki, akkor meg elég nagy baj is lehet. arra számítani, h csak lesz vk, aki segít neki, igenis felelőtlenség.

  • 2009.06.03 10:01:20Brumibaby

    Ribizlee, én meg olyan szélsőséges vagyok, hogy azon gondolkodom, bár mernék olyan széálsőséges lenni, mint te, de nem merek...

    Igen, a körülményektől sok függ. Ha a közeli bolthoz nem egy kétszámjegyű főúton átkelve kellene megtenni azt a 200 métert, már az én nyolc és fél évesem is elmehetne egyedül bevásárolni.

    De pl. az üvegeket visszaválthatják, a pénzt magukra költhetik, fagyit vehetnek maguknak, stb., és ha a fagyi 200-ba kerül, a nagynak direkt 500-at adok, hogy tanulja a visszajárót ellenőrizni.

    Mert tényleg jó, ha valamennyire önálló.

    (De a kádból, épp tegnap állapítottam meg, még mindig én veszem ki, és törölközőbe csavarva viszem be a szobába törölközni, és meg is törölgetem, pedig nyakigláb gyerek, hosszú kezek, lábak vonszolódnak utánunk, ilyen szélsőséges vagyok :))

  • 2009.06.03 10:08:48Ribizlee

    sztroberi, a játszótérre pl csak az utóbbi egy évben mennek egyedül, a nagy 12, a kicsi 8 lesz (tehát nem is olyan nagyon kicsi).
    van náluk telefon, volt hogy egy esés után azonnal szóltak, hogy kérnek felnőtt segítséget.

    Brumi, én a szélsőséges túlféltést nem tudom hova tenni. az én szememben az egy kalitka, amibe be van zárva a gyerek, és ha 13-14 évesen kiszabadul, akkor nyakló nélül 'be fogja pótolni' a korlátozások miatt kimaradt élményeket. SZERINTEM

  • 2009.06.03 10:12:02sztroberi

    ribizlee: mert az esést felismerik. az allergiás reakciót nem vlsz. de ez csak egy példa. az meg, h a 8 éves nem is olyan nagyon kicsi? hát, szerintem az. A 12 éves meg még nem tud (és nem is lenne szabad) felelősséget vállalni a kicsiért.

    ismét szélsőséges példa, de a natascha kampuscht is a 250 méterre levő iskolába menet rabolták el, fényes nappal.

  • 2009.06.03 10:16:41Ribizlee

    sztroberi, ez megintcsak gyerekfüggő.
    az én 12 évesem van annyira felelős (koravén?), hogy rászóljon a saját apjára, mikor 3 sör után akar vezetni.

    van olyan osztálytársa, aki még barbizik, és van olyan is, aki már nem szűz. csak szélsőséges példákat tudok hozni :-S

  • 2009.06.03 10:19:05Brumibaby

    Ribizlee, neked már annyi. Ad hoc gyámhivatal alakul a megbélyegzésedre.

  • 2009.06.03 10:20:18Brumibaby

    (És lesz, aki megjegyzi, hogy lámcsak, zsák a foltját, gyereked apja is vezetne sörrel)

  • 2009.06.03 10:23:27Ribizlee

    A KÜLÖN ÉLŐ APJÁRÓL VAN SZÓ!
    aki láthatás után akarta hazahozni este, szerencsére a gyereknek volt annyi esze, hogy felhívjon, menjünk érte.

    (mellesleg ezt még egyszer próbálja meg, akkor én magam megyek a gyámhivatalhoz és eltiltatom tőle a gyerekeket!)

  • 2009.06.03 10:25:33sztroberi

    ha komolyan nem érzed a különbséget egy már ismert, megbeszélt és lejátszott eseményre való reakció, és a váratlan, ijesztő, veszélyes eseményre való reakció között, akkor nincs miről beszélni.

    12 évesen nem tud, nem is tudhat felelős döntést hozni ismeretlen szituációban (ez még a legtöbb felnőttnek is gondot okoz), és a vészhelyzetek 95%-ában nem alkalmazható semmilyen tanult vagy látott viselkedési minta, hacsak már nem élt át olyat.

  • 2009.06.03 10:34:09Ribizlee

    sztroberi, ok, neked van igazad, én vagyok a felelőtlen, hülye, gyerekét veszélyeztető szülő - megyek is, megkorbácsolom magam és utána beálok a sarokba.

  • 2009.06.03 10:35:00Ribizlee

    mármint állok...
    hejesirrás egyes. leülhetsz.

  • 2009.06.03 10:35:53pantufül

    Szélsőségek nélkül azt gondolom, hogy a 12 évesedről levehetnéd időnként a felelősséget, biztosan szívesen lenne még ő is gyerek, aki odaszaladhat Anyához, ha gond van.

    A váratlan szituációkhoz: számtalanszor átbeszéltük már a lányommal (9), hogy ha idegen próbál vele ismerkedni, mit tegyen. De szerintem, ha valaki azzal megy oda hozzá, hogy gyere gyorsan Anyukádat baleset érte, segíteni kell neki, azonnal elfelejt mindent, amit addig tanult....Hát ezért kicsik még.

  • 2009.06.03 10:36:35sztroberi

    hát, az biztos, hogy érvelni, azt nagyon tudsz...

  • 2009.06.03 10:46:29Ribizlee

    pantufül, nincs rajta állandó felelősség! odaszaladhat, és meg is teszi. rengeteget dumálunk, megosztja (rám teszi) a gondjait, segítek neki megoldani a konfliktusait a suliban, este én viszem az ágyába, ha épp olyan kedve van. de nincs bezárva, próbálgathatja a szárnyait, mindig van a közelben valaki, aki elkapja ha leesik.

    pont az ilyen szövegnek nem dőlne be, erre külön felhívtam a figyelmét.

  • 2009.06.03 10:48:23Ribizlee

    sztroberi, értelmes vitába bármikor beszállok. vagdalkozásba nem látom értelmét

  • 2009.06.03 10:52:35baudolinA

    psyché,
    nálunk is kísérgetés volt, de valahogy nem vettem észre. :) Pl. szülinapi buliba vagy csapatostul mentünk, vagy pedig a legjobb barátom (vérszerződést kötöttünk) kísért el, mert együtt mentünk mindenhova. A végén pedig hazakísért. Szülői kísérgetés is volt, de nagyon ritkán, és inkább kisebb koromban (12 koromig kb.). Kisváros volt, de nem veszélytelen. Bár az is igaz, hogy 14 évesen este 10-kor otthon kellett lenni, az éjfélig tartó kimaradás nagy kegy volt. :)

    Vásárolni viszont egyedül mentem korábban is. Főleg azért, mert amíg én a kenyérért álltam sorba (a pékség volt legközelebb), addig az egyik testvérem a cukorért, másik a vajért, anyám a húsért, apám pedig ment a piacra, hátha kap egy kis tejet. Boldog nyolcvanas évek, brr...

    Brumibaby,
    a kádból való kivétel nem jár. :) Édesanyámék voltak itt hétvégén, ő mosta a hajamat (kivenni nem tudott volna, ahhoz már tényleg túl nagy vagyok). Most akkor elmehetek egyedül vásárolni? ;)

  • 2009.06.03 10:59:29Ribizlee

    ha belegondolok, hogy én (mi) anno 10-12 évesen miket csináltunk egyedül?!
    nem, nem a szexre gondolok :-), de pl görkorival (négykerekű, cipőre csatolható) ön- és közveszélyes voltam!
    vagy mikor elmentünk körtét lopni, és a gazda légpuskával lőtt ránk... vagy mikor a napközi helyett csavarogtunk és a vasúti sínre pakoltuk a kétforintost, hogy kivasalja a vonat... ááá, el sem merem mondani a gyerekeimnek! (némelyiket anyám sem tudja)

  • 2009.06.03 11:02:52Connie

    Ribizlee
    Teljesen egyetértek veled. Nem lehet elég korán elkezdeni senkinél, hogy önálló legyen, korához és "képességeihez" mérten. Az agyonféltés meg csak árt. Ismerek nem 1 olyan embert, akit bezony korom beli (tehát 20 akárhány), és egyszerűen a szülei nem akarják elengedni, hogy külföldre menjen körülnézni és esetleg ott dolgozni, tanulni 6 hónapig-1 évig. Ő meg nem tudja azt mondani, hogy elég nagy már ahhoz, hogy egyedül megmaradjon. Akkor sem, ha esetleg konkrétan, suli szervezésében mennének ki. Ez már úgy nagyon gáz.
    A másik, amikor a szülőt nem lehet lelőni, hogy "hahó, elmúltam már 3". Ez meg rohadt nagy teher.

  • 2009.06.03 11:05:16szövetszöcske

    Szerintem bármit is csinálunk a gyerekkel, vagy engedünk meg neki, annak van kockázata. Ha felengedjük a játszótéri mászókára(vagy egyáltalán megyünk vele játszótérre), annak is. Ha télen járhat korcsolyaórára, annak is. Ha autóval hordjuk a szomszéd kerületbe a szebbik-jobbik iskolába, annak is (mert a naponta autóval járókat azért statisztikailag könnyebben éri autóbalaeset, mint azt, aki két sarokra gyalog jár). És persze, ha egyedül jár a kölök a sarki boltba bevásárolni annak is van kockázata.
    Minden szülő mástól parázik, más dolgokat tart bevállalhatónak(és persze mindezt a gyerek érdekében, hiszen a gyereknek jó ha játszóterezünk vele, ha megtanul korcsolyázni, ha menőbb iskolába jár, és ha önállóan tud bevásárolni). A felelőtlenség ott kezdődik, ha valaki nem is mérlegel kockázatot(pedig kellene, mert mindig van) mert rohadtul nem érdekli. Aki viszont a kölyök érdekében enged meg valamit, azt kár fikázni, végiggondolta, szerinte belefér, ennyi.

  • 2009.06.03 11:06:12mammina

    amikor en voltam 10/12 eves reggel elmentunk otthonrol biciklizni, keresztul kasul, ebedre haza, es estig ujbol el. senki nem vitte el a bicajunkat, senki nem akart elcsalni, es anyamek is nyugton ultek. a 9 eves lanyom nem engedem sehova egyedul. pedig eleg nyugis kornyek, de megsem. nem is fogom meg egy darabig. maskepp probalkozom az onallosagra nevelessel.

  • 2009.06.03 11:12:34oreille

    Mammina, pedig akkor is akadtak ám bácsik bőven, akik el akarták csalni a gyerekeket. ez nem csak a mai világra jellemző probléma

  • 2009.06.03 11:16:39Ribizlee

    szerintem sokkal több otthoni baleset történik a szülők felügyelete mellett, és több erőszakos eset az iskolában a tanárok felügyelete alatt, mint amennyi veszély az utcán les a gyerekekre. beleértve az elcsalós bácsikat, belekötős bandákat, rablásokat...

  • 2009.06.03 11:17:26Subbantósdi

    Nincs időm végigolvasni a kommenteket, de egy biztos, amit sajnos érzek: nagyon megváltozott a világ, a közbiztonság is, beleértve, az az igazság, hogy anyám fogalmazta meg találóan, hogy még engem anno a nyolcvanas években simán le mert engedni a közeli közértbe már általános iskolás koromban vásárolni apróbb dolgokat, akár sötétedés után is, nemhogy napközben vagy csúcsforgalomban, most ezt már meggondolná, pedig mi az V. kerület szívében laktunk, ahol tényleg azt gondolná az ember, hogy nem külváros, nem "nyócker" stb, szóval nem lehet gond...
    És igen, sajnos az a helyzet, hogy én is meg fogom gondolni, hogy mikor, hova és milyen időben, milyen céllal fogom elengedni egyedül akár a lányomat, akár a fiamat, akár kettőt együtt, egyedül, mondjuk ha együtt mennének iskolába vagy valamilyen gyerekzsúrra, stb., mert bár a környékünk nem egy olyan hely, ahol szoktak történni dolgok, mégiscsak Zugló forgalmasabb része, de bizony pedofilok, szatírok és általában, nepperek és zsebesek mindenütt vannak és sokszor nem könnyen felismerhetőek, még nekem, felnőtt számára sem, pedig én azért már kicsit jobb emberismerettel rendelkezem, szerintem, mint a gyerekek fognak majd akkor, ha egyedül kell menniük.

  • 2009.06.03 11:19:05Subbantósdi

    Nagyon fontos, hogy valahogy a gyereken ne lehessen könnyen látni, hogy van Nála pénz, szóval ne a kezében egy táskában vigye, vagy lógjon rajta valami szütyőben. Ezen kívül jobb ruhákat akár csak a ruhákért, le tudják venni gyengébb gyerekekről és ott hagyják őket gatyában és zokniban, eldugottabb helyeken vagy akár sötétedés után aluljáróban.

  • 2009.06.03 11:20:08Subbantósdi

    És meg kell mondani, hogy semmiképp ne álljon le-semmilyen számára idegennel, amit azért egy már akkora gyerek, aki elengednénk, fel tud mérni, ne is figyeljen arra, hogy "Te ugyan nem ismersz meg vagy nem ismersz egyáltalán, de tudod, én a szüleidet ismerem...." szövegre.

  • 2009.06.03 11:23:29mammina

    ribizlee
    lehet, de amig kiderul hogy a tanar eroszakoskodott, jol megverem, feljelentem, akarmi. ha baleset eri rohanok vele az ugyeletre. de ha valaki elviszi.... na azert onnan eleg nehez elokaparni oket. szoval azert ez kulonbseg. nem is kicsi. igen tudom paras vagyok, de nagyon. a kicsi lanyom 2 eves volt mikor a bevasarlo kozpotban egy pasi felkapta hogy milyen edes. jott mogottem egy lepesnyire talan, es mikor megfordultam egy idegen ferfi kezeben volt. es mikor felelossegre vontam, mondta hogy olyan bajos volt. bassza meg mire fel nyult hozza. hivtam is biztonsagi ort, meg mindent. megcsak nem is sirt, hogy segiteni kellett volna neki. semmi. na azota en fogom a kezuket ha tetszik ha nem.

  • 2009.06.03 11:28:46Ribizlee

    van egy csomó praktikus dolog, amit meg lehet tanítani nekik, és máris nyugodtabb az ember.

    sem ismeretlennel - SEM ISMERŐSSEL nem mehet el sehova (a molesztálások túlnyomó részét ismerős követi el!), csak a szülőkkel, nagyszülőkkel, előre meghatározott felnőttel - ha nem biztos benne, akkor hívjon fel.

    tudatosítani kell benne, hogy soha nem küldenék idegent érte, bármi is történik velem, tehát aki ilyen szöveggel jön, az hazudik.

    ha valaki meg akarja fogni, vagy kellemetlen amit mond/tesz, akkor kezdje ordenáré hangosan kiabálni, hogy "Te nem vagy az anyukám/apukám, menj innen, hagyj békén" és fusson el.

  • 2009.06.03 11:30:15Ribizlee

    mammina, parája mindenkinek van :-)

  • 2009.06.03 11:35:49psyché

    en pl mar masodikos koromtol egyedül mentem suliba es egyedül jartam haza (nem akartam napközis lenni ui). 8 eves voltam egy kisvarosban, ahol mindenki mindenkit ismert. apam megprobalt mindenre felkesziteni, h ne menjek el se idegennel, se ismerössel!!! (ez nagyon fontos, javaslom, mindenki nevelje erre is a gyereket), ne nyissak ajtot senkinek, mert nekik ugyis kulcsuk van, a többiek meg majd visszajönnek, ha akarnak vmit. nem tudom, mi lett volna, ha veszhelyzet van, ui soha nem volt szükseg egyik tanacsara sem, hala Istennek. mindenesetre nem hiszem, hogy egy varatlan szituacioban ugy reagaltam volna, mint ahogy ö magyarazta. szerencsem volt egyszerüen.

  • 2009.06.03 11:36:29Connie

    Ehhez annyit tennék hozzá, hogy csak úgy mehet el, ha a szülő is elengedi. Ha meg nem tud elmenni a gyerekért a suliba (mert messze van/forgalmas helyen, ahová kísérgetni kell) vagy az oviba, mind a felügyelő tanárnak/óvónőnek, mind a gyereknek mondja, jó előre, hogy ki az, aki elhozza.

  • 2009.06.03 11:41:19keke80

    Németországban külön jön oviba-suliba az edzö a rendörségtöl, vagy valami önvédelmi szervezettöl, aki a gyerekekkel ilyen szituációkat gyakorol. De nem csak úgy, hogy elmondja, mit-hogyan csináljon, hanem tényleges szituációkon is bemutatja a helyes magatartást a kicsiknek. Persze mindezt úgy, hogy a szülö is ottvan, látja, hogy a kicsi, akinek elmondta, megtanította, hogy nem állok szóba idegennel, mégis milyen könnyedén beül az autóba. Szerintem: Mégtöbb ilyen tréninget a gyerekeknek!!!!!!!

  • 2009.06.03 11:56:48Meni

    nekem csak az a ketelyem ezzel a fajta nevelessel, szituacios treninggel kapcsolatban, hogy ezek utan vajon hova lesz a gyerekbol az alapveto, gyermeki bizalom a vilaggal, a felnottekkel kapcsolatban?

    es most ne gyertek azzal, hogy dugjam a seggembe a bizalmat, a gyerek biztonsaga a fontosabb. mert ezzel melyen egyetertek. es nem allitom, hogy rozsaszin ki pamacskaban nevelni jobb. en is paramami vagyok. es ha lesz az oviban ilyen trening, menni fogunk ra.

    csak vannak bennem ketelyek. nem hiszem, hogy minden gyereknek azonos technikaval, azonos szituacios jatekokkal lehetne ugy megtanitani az onvedelmet, hogy kozben ne seruljon a lelke, a biztonsagerzete, a felnott vilagba vetett hite.

    aggodok a gyerekekert, akarhol elnek is...mi lesz igy szegenyekbol, ha mar ovis korban azt kell belejuk nevelnunk, hogy a vilag rossz, es barmikor megtamadhatjak, elrabolhatjak oket

    moralizalast befejeztem, bocs

  • 2009.06.03 12:11:27Ribizlee

    Meni, teljesen jó a felvetés, de szerintem nem azt kell megtanítani, hogy a világ rossz. inkább azt, hogy van benne jó és van rossz. a jót élvezzék, a rosszat vegyék észre és kerüljék el.

    a tréning (vagy otthoni tanítás) magabiztosabbá, óvatosabbá teszi a gyereket és megnyugtatja a szülőt is.
    ugyanúgy működik, mint a közlekedés esetében: azt sem úgy tanítod, hogy jajajaj, elüt az autó ha nem figyelsz, hanem szépen fokozatosan vezeted rá a gyereket hogy veszély is van, legyen ott az esze.

  • 2009.06.03 12:24:00Meni

    Oke Ribizlee, csak en nem lattam eletben ilyen, gyerekeknek valo treninget, ezert csak - valoszinuleg teves - elkepzeleseim vannak.

    De azt tudom, hogy pl. az en ovis koru fiam halalra remulne attol, hogy jonne egy rendorbacsi, aki azt tanitja neki, hogy uvoltse teli tudobol, hogy "tegyel le, te nem vagy az apukam, ne bantsal, segitseg!".

    Eloszor is nem ertene, hogy mi tortenik es miert, masodszor megijedne a kiabalastol, harmadszor felni kezdene mindenkitol. Pedig nem egyszer es nem ketszer beszelgettunk mar arrol, hogy vannak rossz bacsik es rossz nekik is.

    De szerintem amit te mondasz, az ott dol meg, hogy egy gyerek (nem csak ovis, kisiskolas sem) nem tudja eldonteni, hogy valaki tenyleg rosszat akar-e neki, es csak "falbol" kedves, vagy tenyleg kedves. A vilagot feketenek es fehernek latja. Ezert feketen es feheren fog reagalni. Vagy felni fog es uvolteni mindenkire, aki meg akarja fogni a kezet, vagy siman bedol egy cukros bacsinak. Trening ide vagy oda.

    De sajnos jobb megoldast nem tudok en sem, minthogy jarjon treningre, es tanitsuk meg neki, hogy barmikor veszelybe kerulhet. Es jarjunk nyitott szemmel. Es ne legyunk lustak, gyavak, bizonytalanok hivni a rendorseget, ha gyanus valakit latunk a jatszoter, az ovi, a suli korul. Mert ezt meg a felnotteknek kell(ene) megtanulni, es erre meg trening sincs...

  • 2009.06.03 12:38:53Ribizlee

    Meni, a te gyerekeid még elég picik, nyilván nem mászkálnak sehova egyedül.
    én akkor kezdtem az enyémeknek magyarázni, mikor már nem csak a homokozóban ültek, hanem 'elkalandoztak' a játszótér másik végébe, a bokrok közé (4-5 évesen). és azóta nonstop :-)

  • 2009.06.03 12:45:59Meni

    Ribizlee, csak hogy a te szavaidat idezzem, nekem duracel gyerekek jutottak :) Az enyem bizony 3 evesen is a jatszoter tulso oldalan bujocskazik (! kulon orom, amikor felnezek, es sehol nem latom) az ovis haverjaival, amig en a masfel evest probalom arra ravenni, hogy uljon meg a seggen a homokban, csak 5 percig :)

  • 2009.06.03 12:53:47Ribizlee

    Meni, nem irigyellek :-)

  • 2009.06.03 13:50:59keke80

    Ti vakon megbízok mindenben és mindenkiben? Én ugyan nem.

    Na most a tréninget tartó fiatalember/nö nem egy utcáról betévedt visitozós-ordibálós akárki, hanem egy erre kiképzett, gyerekpszihológoiában jártas egyén. Aki mindössze azt tanítja meg a gyereknek, hogy ha valaki az ö akarata ellenére akárcsak hozá akar nyúlni, hívja fel magára a közelben levö felnöttek figyelmét. Azaz visítson, torka szakadtából. De télleg csak veszély esetén. Viszont elszomorító az a tény is, hogy hány felnött megy el ilyen helyzet mellett anélkül, hogy a gyereket komolyan venné. Mert az érdektelenségnél nincs rosszabb.

  • 2009.06.03 14:05:56kriszi

    Keke, ez utóbbiba bele sem merek gondolni. (Egyszer, az első évben, amikor külön laktam, voltam olyan marha, hogy vizsgaidőszakban napokig elfelejtettem enni. A harmadik napon elájultam a könyvtárban. Egy átjárófélében, pont a fénymásoló előtt. Mindig járt arra 3-4 ember, folyamatosan. Én meg ott elfeküdtem a padlón... aztán egyszercsak magamhoz tértem. SENKI nem jött oda, hogy ugyan részeg vagyok vagy haldoklom. Nem nagyon szeretek erre gondolni.)

    A tréninget nem tudom, de mi gyakoroljuk a támadóval ordítozást a gyerkőcökkel, és folyamatosan rongyosra magyarázom a számat, hogy kivel, hová, hogyan, mikor nem, és mi mindent mondhat, akkor sem. Látom rajtuk, hogy nem tudják megjegyezni :(

    Meni,
    játszótérügyben zord voltam: csak úgy mászkálhatnak el, ha látom őket, azaz kötelesek mindig látótávolban tartózkodni. Kétszer csomagoltam össze őket összesen, hogy most akkor megyünk haza, azóta értik.

    Ribizlee, értem a szempontjaidat, nekem jutott egy korán kajlásodó, kemény csaj, meg egy duracellsrác. Ezzel az egyedül vándorlással még várunk egy kicsit. De olyan már volt, hogy a boltban a kiscsaj előkapta a kis aprópénzét, hogy neki van, és ki tudja fizetni a soros apróságot (véletlenül tényleg ki tudta, még nem ismerte a címleteket). Nyilván nem téptem ki a kezéből :)

  • 2009.06.03 14:14:18Ribizlee

    kriszi, na végre valaki!! :-)
    a nagyobbik harmadikos volt (9 elmúlt), mikor kikönyörögte magát a napköziből, azóta egyedül van otthon délutánonként. kicsi eddig 3-4 alkalommal ment el egyedül a suliba, de főleg ketten mászkálnak. Nevkó fölötti részen lakunk, ott azért el lehet engedni, elég zárt a belső rész.

  • 2009.06.03 15:10:16Alessia2

    na mégegyszer......:)
    Ribizlee: "Kezdje ordenáré hangosan kiabálni, hogy "Te nem vagy az anyukám/apukám, menj innen, hagyj békén" és fusson el."erről eszembe jut kisfiam ovistársa, aki rendszeresen kiabálja ezt a játszótéren a mostohaapjának, de még SOHA senki nem ment oda, hogy megkérdezze, akkor MOST MI VAN??!

  • 2009.06.03 15:17:25Ribizlee

    na ez gáz... :-(
    de gondolom az első pár alkalommal csak megkérdezték, mi a pálya?

  • 2009.06.03 15:37:53Alessia2

    mondjuk én egyszer se láttam, de anyuka szerint 1x!!!! odament valaki, erre a mostohaapuka elmagyarázta, a nő, oké, akkor viszlát és elment....de ha nem mondott volna igazat???
    nem tom, engem bánt ez a mindenki lesz@ar mindent........

  • 2009.06.03 15:47:08ruju

    keke80, nálunk is van, egy másik posztban már írtam erről, de ez Németországban azért működik, mert nem fordul elő az az eset, amit itt feljebb írtak a többiek (már hogy "leszarom" - ld. pl. buszról lezavart kislány esete, ami konkrétan nem önvédelem, de a biztonság témához és a "leszaráshoz" tartozik). Az enyim szegény meg folyamatosan a kinyújtott kezével próbálkozik, ha át kell mennünk vmi úton, mert ezt tanulta, hogy erre majd jól megállnak az autók és átmehet biztonsággal. Két külön világ, sajnos.

  • 2009.06.03 15:49:16ruju

    Ja, én is paramami vagyok egyébként ebben pl, de ezzel a "nem benned nem bízom, hanem a többiben" hozzáállásban meg azt a veszélyt látom, hogy majd a gyerekem is jól parázni fog, és valljuk meg, azrt a legtöbb esetben szerencsére még mindig ok nélkül. A parázás az én reszortom, de tanácstalan vagyok, hogy hogyan is magyarázzam ezt el neki. Ez tényleg hosszú tanulási folyamat, fontos, hogy tudja, hoyg azért kell időben hazaérni, mert különben én aggódom, és mindig meg kell mondania, hogy hova megy és kivel, stb.

  • 2009.06.04 08:31:46Veg_

    Én oviban (középsőben) lettem kulcsos gyerek, miután rászóltam a szüleimre, hogy miért itt mennének át, mikor ott a zebra? Mondjuk ez nem a főváros, de város... Amit nem tudtam akkor: muter egy hétig követett fátol fáig osonkodva, hogy tutira odatalálok-e, nem állok-e le álmodozni, nem megyek-e máshova, stb... Ameddig otthon voltam, mindig a frász jött rájuk, mikor későn jöttem, ezt ugy oldották meg, hogy elöször ők, késöbb én mondtam meg, mikor jövök, de ha addig nem értem haza, telefonálni kellett haza. Sok ismerősnek volt telefonja + az utcai telefonok, szóval nem volt gond. De ha késtem, és nem szóltam, igen. Érdekes volt, hgoy hazajöhettem hajnali háromkor is, de ha ezt mondtam, negyed négykor már azzal fogadtak: miért nem szóltál, hogy késel??? Mert persze megvártak...
    Mai napig, ha messze utazom, vagy ők, akkor a megérkező küld egy smst: megjöttem. Ők is nekem, én is nekik. Ez megmaradt :) De pároméknál anno ugyanez volt a szitu, ők ugyan a tesójával pasik, viszont főváros.

  • 2009.06.04 08:45:37Veg_

    2009.06.02 15:54:42Ribizlee:
    folyamatosan csk egyetérteni tudok veled, teli vele az összes hócipőm, hogy nem lehet azaérve leparkolni, se bemenni a boltba, mert az út széle és a járda minden oldala zsufolásig a szülőkkel, akik szinte a suli lépcsőjén is bemennek kocsival a nem is kis gyerekért, mert leesne az aranygyürü a gyerek ujjáról, ha önállóan menne pár utcát. És ez nem a főváros, attól a sulitól a város felét nagyobb utak nélkül meg lehet közeliteni, ráadául sporttagozatos, tehát nem a girnyó erőtlen gyerekek járnak oda. Amennyi kocsi ott van, a gyerekek 70×át tuti igy viszik, és bőven van köztük felsős is. Kisült volna a szemünk, ha második után a szomszéd utcából is a suli lépcső elé állva a kocsival jött volna értünk a b. szülő :(
    Nem csoda, ha a gyerek nem tud egyedül közlekedni, nem ismeri az alavető kreszt (ha még a wcre is autóval viszik), és ha egyedül van, zsirnórban csinálja a baromságot...

  • 2009.06.04 08:57:41Veg_

    "2009.06.03 10:25:33sztroberi
    ha komolyan nem érzed a különbséget egy már ismert, megbeszélt és lejátszott eseményre való reakció, és a váratlan, ijesztő, veszélyes eseményre való reakció között, akkor nincs miről beszélni.

    12 évesen nem tud, nem is tudhat felelős döntést hozni ismeretlen szituációban (ez még a legtöbb felnőttnek is gondot okoz)"
    Miért ne tudhatna??? Én már volt, hogy 9 évesen olyan miatt léptem, ami még felnőtt se vett észre, konkrétan mentőt hivattam egy gyerekhez, aki "kicsit megütötte a lábát, és most hisztizik", ugyanis csak én vettem észre a kiugrott bokáját. Mellesleg akkor láttam elöször élőben ilyesmit, csak felismertem, hogy rossz helyen van a bokacsont, fura volt. Kaptam a mentőorvostól nagy gratulát, tényleg be kellett vinni. Jah! És mikor a játszótéren egy csajszinak rossz mozdulattól lement a fél talpáról a bőr, a mamikák sorra ájuldoztak, és nyüszögtek, mint valami idióta, én rohantam el a faterjáért - a gyerek mondta a cimet -, hogy bevigye a korházba, miután gyorsan biztonságba helyeztem a patáját. Ő volt ugy 8, én meg ugy 12-13. Az anyját meg faterja öntötte le egy flakon vizzel, mert totál beájult cselekvés helyett. Miért hiszed, hogy minden gyerek, aki nem nagykoru, idióta???

  • 2009.06.04 09:08:41Veg_

    "2009.06.03 11:12:34oreille
    Mammina, pedig akkor is akadtak ám bácsik bőven, akik el akarták csalni a gyerekeket. ez nem csak a mai világra jellemző probléma"
    Ez igy igaz :( Mentünk be anno azzal a suliba, hogy gáz van, és a férfi tanárok robogtak ki elhjtani a "cukrosbácsikat" vagyis a pedofil pasikat és napokig ott vigyáztak a környéken, mert a rendőr nem lóg ott annyit. Pedig nem ma volt, és még csak alsósok voltunk... Megtanultuk, hogy ismerjük meg, ha gáz van, és mikor kinek kell szólni. Ez piszok fontos volt, még ma is áldom érte a szüleimet és a tanárokat, akik mind ezt verték a fejünkbe! Tőlünk senkivel se tudott semmit kezdeni - sajnos egy másik iskolában igen, ott nem vertk bele minden gyerekbe, de ezt csak évek mulva hallotuk :(

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta