A gyereket el kell vinni Szegedre. Nem árt azonban szem előtt tartanunk, hogy korántsem mindegy: elmegyünk Szegedre, vagy visszamegyünk Szegedre.
Gyerekkel azért is jó elmenni Szegedre, mert így az embernek nem támad az az érzése, hogy visszajött. Mert a gyereknek még csak meg lehet éppen mutatni az épületet, miszerint tudod, idejárt anya egyetemre, a gyereket ez szerencsére marhára nem fogja érdekelni, a közeli játszótérre akar majd menni a Honvéd téren, ahol nagyon remek mászókák meg csúszdák vannak. Ezzel megkímél téged attól, hogy nosztalgiázni kezdj, s a végén megállapítsd keserűen, hogy ugyan semmi se olyan mint régen, a legnagyobb gáz az, hogy te sem. Nem érdemes belekezdened a szegedi Kék Túrán való részvételedről szóló hőskölteménybe sem, mert a hatéves úgysem tudja hova tenni, mi volt abban a jó, hogy a Kék Csillagtól a Kék Golyóig be kellett volna járnotok harminckilenc kiemelt vendéglátóegységet, s mindenütt magatokhoz venni egy kisfröccsöt, s miért volt dicsőséges, hogy az első kilencet teljesíteni tudtad. Végtére is a gyereknek egész másféle értékeket közvetítesz ma már, akkor meg mit sóhajtozol, hogy a Sárkány helyén nővérszálló, a Lófarában meg egy kulturális központ működik?
Hagyd a fenébe a múltat, ha vonattal jöttetek, üljetek villamosra, a gyerek imádni fogja, feltéve persze, hogy nem Pestről vagy valami villamosos nagyvárosból érkeztetek. Nem valami modern cucc a villamos, fülsiketítően csikorog a kanyarokban. Szálljatok le az Aradi vértanúk terén, és vegyél erőt magadon, nem, nem a Gödörbe indulunk, hanem mondjuk a Dóm térre, ahol körös-körül évtizedek óta halott professzorok, írók, költők nézik a turistákat üres szemmel a Pantheonban, tűrni fogják a kismotoron körbe-körbe száguldozó ivadékod önfeledt ordibálását. A fogadalmi templom valószínűleg ugyancsak nem érdekli a gyereket, de a szemközti órajáték annál inkább, már ha működik, én egyszer, ha láttam. Ha a Szegedre visszajövős kategóriába tartozol, nyilván időznél még itt egy kicsit párás szemmel, várva, hogy hátha csoda történik, s kilép az a mutatós fizikusfiú a Somogyi Könyvtár ajtaján, mint annyi évvel ezelőtt, de a gyereket szerencsére ez sem érdekli, hát gyorsan vegyetek irányt a Tisza-part felé.
Ebben a városban temérdek a szökőkút, mindig vízillat van, akárhol jársz, mintha mindig a víz közelében lennél, hát most is elvarázsol. Emeld fel a gyereket a palánk fölé, hadd nézze meg ő is a Tiszát, hadd lássa, honnan jön a vízillat. Aztán hagyhatod tovább száguldozni a kismotorral, gyűjthettek gesztenyét, makkot, levelet, ha éppen ősz van, ha pedig nyár, akkor ehettek annyiféle színű fagyit a Palánk fagyizóban, ahány csak kitelik a magyar élelmiszervegyészettől. A híd lábánál van egy remek játszótér, körhintával, mászókákkal, és természetesen vízillattal, és nem, anyuka, nem megyünk be a Sótartóba, mert úgysem ülnek ott vizsga után kapatosan világmegváltó csoporttársaink.
Sétáljatok el a Kárász utca felé, csörömpölve megy mellettetek a villamos, fordulj be itt, kisfiam, arra nem megyünk tovább, hiszen a Hági nyilván még mindig be van zárva, és az a magas barna srác, aki ott jön, az úgysem az a hajdani szemüveges gyógyszerész, legfeljebb a fia, hogy a fene enné meg a múló időt. A gyerek a sarki mekiben hepimílt követel, nyugodtan zárkózz el ettől, egészségtelen és hizlal, nem úgy, mint azok a régi hidegtálak, tormakrémes aszpikos sonkatekercsek, meg svédgombasaláták, amelyeket akkor ettél itt, amikor még Korzó presszónak hívták.
Nem, nem nézheted meg most, hogy megvan-e még a Jeges, meg a Tiszavirág, tessék szépen elkanyarodni, és felkeresni hazánk egyik legjobb vadasparkját. A gyerek szeretni fogja a villamost, még jobban az óriás parkot, ahol az oroszlánok meg a szurikáták olyan közel vannak, mint az Oroszlánkirályban, bár szemközt csalódást okoz a Bennett-kenguru („Anya, én azt hittem, a kenguru sokkkkal nagyobb!"). A gyerek imádja a gibbont, a kiangot meg a réti sast, de leginkább mégis a világ legrondább állata, a tapír kedvéért volt érdemes idejönni. Egy egész napot is el lehet itt tölteni, de a régi Poronty-olvasók már olvashattak erről.
Ha nyáron jöttetek, akkor a Tisza természetesen kihagyhatatlan. A naturistáknak az algyői híd lábánál, a textileseknek Újszegeden van strand, de én ott sose jártam (mert én sose nyáron voltam Szegeden). Talán akad itt valaki, aki beszámol róla.
Én azt ajánlom, üljetek buszra, vagy kocsiba, és irány Mórahalom. Mórahalom Szegedtől úgy 25 kilométerre van Baja felé, alapvetően jellegtelen kis mezőváros, de annyira szép, hogy azt hihetnénk, Ausztriából tévedt ide, csupa virág az egész. A városka központjában a főtéren van a termálfürdő, alighanem a legjobb strandok egyike, ahol valaha jártunk. Néhány évig tiszteletbelépőt kaptak a véradók a mórahalmi fürdőbe, és mondhatom, megérte vérünket ontani.
Családi csúszda, sodrófolyosó a nagyoknak, kétszintes medence csúszdával, köpködős sünivel, kígyóval, pici csúszdával a kicsiknek, aztán egy olyan medence, ami öt centi mélyen indul, tehát összeegyeztethető a különben összebékíthetetlennek tűnő több igény, gyerekek a vízben, szem előtt, te meg hanyatt fekve sütteted a hasadat a nappal, miközben apuka a medence szélén a hátát dögönyöztetheti a vízsugárral. Sokáig nem tart persze az idill, mert a gyerek nyilván beljebb is akar menni, a medence másik vége 160 centi mély, egy kerek öböl közepén óriási színes gömböt rángat valami, amitől a víz valami elképesztően hullámzik. De a kényeztetés csúcsa a medence közepén álló bárpult. Odaállsz a derékig érő vízben, vagy tízféle alkoholos és alkoholmentes koktél közül választhatsz, s legfeljebb arra kell ügyelned, hogy ne borítsátok a földiepret meg a narancshéjat a vízbe. Engedd el magad, szopogasd a koktélodat szívószállal, s élvezd a derekadra nyomott buborékokat.
Aztán, ha visszatértek Szegedre, menjetek újra sétálni, akárhova. Szeged mindenhol szép. Ne felejts el gondosan készülni az utazásra: legyen nálatok folyadék, tartalék pelenka, papírzsebkendő, rágcsálnivaló és taj-kártya.
Brumibaby
