Császármetszés egy wellness-hétvégén

Nos, van, akinek a szülésről az alábbi történet jelenik meg a fejében és attól sem riad vissza, hogy beküldje egy olyan blogba, ahol vasárnaponként igazi szüléstörténetek jelennek meg fényképpel. A szerkesztő meg van olyan hülye, hogy meg is jelenteti, az olvasók pedig majd véleményezik. Aki szeretné megosztani szülésének történetét az olvasókkal, erre a címre írjon.

Wellness hétvége különszobával. Ráadásul itt a szobában nem egy üveg bort adtak ajándékba, hanem egy egész gyereket, és a szépségfarmon kevesen tudnak 7 kilót fogyni négy nap alatt. Na de kezdem az elején.

Teljesen problémamentes terhességem volt, és helyes, fiatal dokim. Nem kellett sokat győzködnöm, hogy tervezett császárral hozza el a babát a gólya. Egyszer ugyan a nyolcadik hónapban bepróbálkozott, mondván, hogy kicsi a gyerek, talán megszülhetném hagyományos módon, ígért érzéstelenítőt is rengeteget, de hajthatatlan voltam.

Én egész életemben diétáztam és tornáztam, hogy megőrizzem az alakom, a terhességet is végigtornáztam és nagyon odafigyeltem, hogy mit és mennyit eszek. Úgy voltam vele, hogy nem baj, ha nem a hasamban nő óriásira ez a gyerek, majd ha kint lesz, úgyis behozza, ma már szuper tápszereket lehet kapni. Szóval lehetett tudni, hogy nem lesz nagy baba, de akkor is azt gondoltam, hogy kár lenne megkockáztatni egy kitágult hüvelyt, vagy egy fene tudja meddig érzékeny gátsebet.

A dokim azt mondta, hogy reggel hétre kell bemennem a kórházba, de sikerült kialkudnom egy kilences kezdést, mondtam neki, hogy 9 előtt használhatatlan vagyok. Meg a kispapával is megegyeztünk, hogy ő fog bevinni a kórházba, és mivel ő is későn kelő, a reggel 7 lehetetlen volt.

Így reggel volt időm sminkelni, és mivel előző nap sikerült még elmennem fodrászhoz, frissen és csinosan érkeztem a kórházba. Egész jól éreztem volna magam, ha nem kellett volna várnom húsz percet a folyosón.

Ott már eléggé izgultam, de volt három nő is, akik a szülőszoba előtt sétálgatva beszélgettek a férjeikkel két fájás között, meg az egyiknek ott volt az anyósa is. El sem tudom képzelni, hogy hol kaptak ekkora hálóinget, amikbe belefértek. Mondjuk nekem sem volt könnyű dolgom, amikor elmentem venni valami ruhát a szüléshez, de végül találtam egy tök szép sztreccses ruhát, ami az apuka szerint is csinos volt, bár ő ezt az egész has dolgot nagyon cikinek találta és nagyon várta már, hogy kint legyen a gyereke.

Szóval, amíg ott ültem, ezek a nők, olyan csúnyán méregettek, hogy hálát adtam az ötletért, hogy egyágyas szobát vettem és nem kell majd az ő elítélő véleményüket hallgatnom, csak azért, mert ők a természetes szülésre voksoltak, én meg nem.

Szerencsére hamar előkerült a dokim, és egy órán belül a műtőben voltam. Az anesztes kiscsaj is iszonyú helyes volt, végig beszélgettünk, kiderült, hogy ugyanannál a dokinál csináltattuk meg a mellünket. A végén elkérte a fodrászom számát, mert annyira tetszett neki a hajam színe. Egészen megdöbbent, hogy tudtam fejből a számot, ö meg cserébe benyomott valami koktélt, amitől a maradék izgalmam is elmúlt. Közben a doki kivette a gyereket: kislány, kicsit kevesebb, mint három kiló, egészen meghatódtam.

Annak nagyon örülök, hogy kislány lett, egy ultrahangon egyszer azt mondták, hogy valszeg fiú, teljesen kiakadtam, de aztán mondták, hogy mégis inkább lány.

Mondtam a dokinak, hogy szépen varrjon, mert az apuka megtalálja, ha elcsúfítja a hasamat. Ez persze csak vicc volt, mert rég elhatároztam, hogy ha csúnya lesz a heg, akkor tetetek rá egy tetoválást. Valami keleties mintát, úgyis majdnem arab szakra mentem, de aztán mindenki azt mondta, hogy az angol az sokkal praktikusabb.

Mire kitoltak a műtőből, már ott volt az anyám, meg a legjobb barátnőm, a három nőből már csak kettő vajúdott a folyosón, de már iszonyú állapotban voltak, nem is értem, hogy miért engedték ki őket a folyosóra, ahol gyerekek is lehetnek, meg más nőknek a férjei. Amikor végre a szobában voltunk a barátnőm elővett egy üveg pezsgőt és koccintottunk. Én mondjuk nem voltam túl jól a csillapítóktól bódult is voltam, úgyhogy nem mertem pezsgőzni.

Mikor elmentek, hatalmasat aludtam és tulképp 3 napig mást sem csináltam, csak aludtam. A gyereket naponta kétszer bekértem a szobába, akkor egy fél órát ismerkedtünk egymással, de aztán ha sírt, akkor visszavitettem a csecsemősökkel, gondoltam, fogom én még eleget hallgatni otthon a sírást. A doki azt mondta, hogy a sok alvástól nagyon klasszul gyógyul a sebem.

Végül anyám kísért haza taxival, az apuka egy barátjához ment, amíg mi felépülünk. Úgy tervezem, hogy pár hét alatt ez a heg elmúlik, és a kislányt is rászoktatom az éjszakai alvásra, hogy az apuka nehogy megutáljon minket, nagyon szeretném, ha boldog lenne velünk.

Drukkoljatok nekünk, bár eddig minden jól alakul!!!

szelli bébi

Oszd meg másokkal is!
Mustra