Bébinapló: Töredékek - Lea nevel

Léna már most élénken érdeklődik a laptop iránt. Mivel igen jól tud forogni, a hasán körbe fordulni, kicsit oldalra, hátra tolni magát, nyújtózkodni, ezért egyre több dolog van veszélyben. De másodszor nem követem el azt a hibát, hogy ugyan, mi kárt tehetne a gépben, nyomkodja csak!

lenaalszik-5

Mert egy billentyűzetcserével a hátam mögött már tudom, hogy a kis ujjak nagyszerűen ki tudják szakítani a billentyűket. A laptop tehát nem szabad. Lea pedig örül, ha kicsit ő irányíthatja a világot. A világnak pedig a nálánál is kisebb része Léna, egyszóval őt kell irányítani. Ez többnyire gondozásban, „közös játékban", tanítgatásban, és persze a szabályok betarttatásában nyilvánul meg. Nézzük!

Léna a gép felé kaparászik. Lea, feltartott mutatóujjt billegtetve, direkt csak Lénának fenntartott, elnyújtott, magas, öregnéniket megszégyenítően idétlen hangon:

- Nem, nem Léna! Nem szabad! Nem szabad a laptophoz nyúlni!

Léna nyüszögni kezd, én éppen csinálok valamit. Megkérem Leát, hogy vigyázzon Lénára. Lea előveszi A telhetetlen hernyócskát.

- Ez itt a hernyó, kikelt, nagyon éhes, most figyelj Léna, ez a körte, ez az eper, ez öt, meg hat, meg hét, ez narancs, és akkor mindmegette, meg ezt a sok kaját is mind megette, és megfájdult a hasa, és akkor álmos lett, és bebújt, és ilyen szép lepke lett belőle.

Leával elmegyünk ketten hétvégén. Megyünk este hazafelé. Felhívjuk a Pozsit, hogy elindultunk.

- Lénócska? Alszik? (...) Melyik ágyban? (...) Vigyázol a Lénára? ...

Telefon letéve. Lea:

- Ha hazaérünk, megpuszilgathatom?

- Igen, de csak nagyon halkan.

- Nagyon hiányzik a Léna. A Papa is nagyon hiányzik.

Hazaérünk. Megpuszilgatja, egyébként nem alszik. Pozsi:

- Én is szeretnék ám puszit kapni!

- Csak a Léna kap. A Léna finom puha, te meg szúrós vagy.

Léna sír. Lea:

- Lénámlénámlénám, miabaj? Nesírj, nesírj, gyere, ringatlak.

- Hol a cummogó? Kiesett a cummogó. Betömöm.

Léna játszik valamivel, legyen az egy műanyag kiskanál, Leának természetesen az kell, de rögtön. Viszont nem hagyom, hogy mindent elszedjen Lénától, aki már elég nagy ahhoz, hogy szintén érdekeljék a tárgyak. Lea ezért cserél. Mindegy mit, mire, de cserél. Viszont ha kérem, mond Lénának verset, sőt, megtanultak hintázni! Lénát betesszük a játszótéren a babahintába, és vagy háttal neki Leát is, vagy Lea eléáll és löki, Léna meg kacagva kapdos a Lea arcához, amikor közelíti a hinta. Ja, és én már nem is találok ki becézéseket (na jó, Buckafejnek szoktam hívni magamtól is), mert Lea épp elég kreatív: Lénóka, Lénócska, Kisfej, Kisláb, Kispocak, legújabban viszont egyszerűen Lénócs.

Oszd meg másokkal is!
Mustra