Képkockák a falon - diafilmek kicsiknek és nagyoknak

Zanza!

Ma is tisztán emlékszem arra az érzésre, amikor gyerekkoromban előkerült a diavetítő és a szobát varázslatos hangulat árasztotta el. A besötétített szoba, falra vetített kép, anya, vagy tesóm meséje olyan érzéssel töltött el, mint amikor ma moziba megyünk. Persze hozzá kell tennünk, hogy a mi generációnk csúcstechnikája volt akkor ez a kis vetítődoboz, amivel hosszú órákat töltöttünk együtt a hamar sötétedő, téli délutánokon. A diavetítő mai versenytársai már nagy kaliberű fegyverrel harcolnak, s néhány gyereknél nem éri el a megszokott ingerküszöböt a merev képkockás vetítő, inkább előnyben részesítik a dvd-t, számítógépet és egyéb XXI. századi csodát.

Nálunk azonban nagy becsben van tartva a velem egykorú, gépeknél már matuzsálemi korba lépő vetítőgép, aminek már a torka is véres, de a család egy emberként ragaszkodik hozzá. Pedig lenne rá lehetőség újat vásárolni, igaz, nem olcsó mulatság a mai gyerekeknek gyártott készülék, mely fizimiskájával inkább űrhajóra, mint virtuális kommunikációs eszközre hajaz, s tízezer forint alatt nem igen juthatunk hozzá. Nem vagyunk szerencsés helyzetben akkor sem, ha minden diafilmet most kell beszereznünk, mert boltban, vagy internetről rendelve 870 forintért tudjuk megvásárolni darabját.

Ha azonban valahol fellelhető a családban egy még működő, jó állapotban lévő gép (és örököltünk, vagy megtartottunk néhány filmet is), amikor a gyerek már vetítésre fogékony korba lépett, azaz képes legalább 3 percet a fenekén ülni csöndben (1,5 évtől ált.), nyugodtan próbáljuk ki, hogy milyen hatással lesz a vetítés a gyerekekre. S míg a ronggyá olvasott kiskönyvtől lehet, hogy már a falra mászunk, a diafilmnek köszönhetően a mese kerül a falra helyettünk, ráadásul mi is nagyon fogjuk az együtt töltött időt élvezni. Sőt, ha a gyerek nagyobbacska, maga is szívesen teker egy-egy kockát, a nagytestvérek pedig szívesen olvasnak a piciknek, nem csak gyakorlásképpen. Lássuk, milyen mesékkel ismerkedhettünk meg a diafilmeken keresztül!

RÉGI KEDVENCEK

Böbe baba, Mazsola és Tádé, Vizipók és Frakk:

Bálint Ágnes kedves bábfiguráit nem csak a tévében, vagy mesekönyvben élvezhettük, hanem bábszínházban és diafilmen is. Szerencsére a ma kapható kópiák között is fellelhető néhány epizód, így együtt örülhetünk régi kedvenceinknek, Böbe babának, Cicamicának, Morzsi kutyának és Sompolyoginak a gyerekeinkkel együtt. Porcelánházuk, azaz köcsögházuk pedig felejthetetlen marad mindenkinek, az sem meglepő, ha lányaink Cicamica házához hasonló babaházat kérnek majd a Jézuskától.

Ha már régi klasszikussal kezdtük, ráadásul nem kisebb névvel, mint Bálint Ágnessel, a Mazsola-meséket nem hagyhatjuk ki. A folyton galibába kerülő zöld kismalac története tovább bonyolódik Tádé érkezésével, s nem kell szemfüles olvasónak, vagy hallgatónak, esetleg nézőnek lennünk ahhoz, hogy hamar párhuzamot vonjunk Manócska családja és a mi egy-két gyerekes életünk mindennapjai között. A szemtelen és féltékeny nagytestvér Mazsola és a kistestvér Tádé immár több mint három évtizede szórakoztatja rajongóit, mert a mondanivalója a mesének örök érvényű és minden generáció számára szórakoztató és aktuális is egyben.

Számos diafilmmel találkozhatunk a Vízipók-sorozatból, amit ha mesélünk, a mai napig a fülünkben halljuk a légbuborék-nadrágos pók géphangját, valamint a keresztespókét, ahogy szeretettel azt mondja: "Ez a Vízipók, egy csodapók…" Nem csak a történetek aranyosak ezekben a mesékben, hanem határozottan pozitívan segít a gyerekek viszolygását feloldani az állatok, főleg bogarak felé, valamint rengeteg, egyébként ismeretlen állat nevét tanulhatják meg mese közben.

A Frakk, a macskák réme című sorozat már gyerekkorunkban is sikermese volt, az embertulajdonságokkal felruházott házi kedvencek történetei pedig azóta is osztatlan sikert aratnak a legkisebbtől a legnagyobb korosztályig. Akárhányszor vetítjük a mesét, a végére mindig jól felbosszantanak a macskák, s válunk kutyalelkű rajongók varázsütésre.

GRIMM és ANDERSEN mesék

Régi kedvencem, akár diafilmben, akár könyvben a Csipkerózsika volt. A vetítővel együtt mondtam a versbe szedett rímeket, a nyakon csapott kukta képét például sosem fogom elfelejteni, amint menet közben elalszik.

A Hamupipőke szintén a gyakran mesélt diák között volt, a szép történet mellett elvarázsolt a szép ábrázolás is, különösen Hamupipőke törékeny, szépséges alakja, arca. De rendszeresen kellett mesélni a Piroska és a farkast, A Hófehérke és a hét törpét, valamint számos egyéb Grimm mesét, melyeket könyvekből már jól ismertem. A Csizmás Kandúr, a Holle anyó és a Brémai muzsikusok a gyerekeim kedvencei is, s számtalanszor kérik, hogy vetítsem őket.

Lányom, talán névrokonságuk miatt, évekig Andersen Pöttöm Pannáját vetíttette velünk esténként. De különös vonzódás kötötte a kicsit nyomasztó hangulatú Hókirálynőhöz is, mely hűen tükrözi az anderseni, kissé depresszív stílust.

Magyar népmesék

A Magyar népmesék nem véletlenül járta be a világot, s lett sikeres több országban is egyaránt. Míg régen csak ritkán jutottunk hozzá a tévén keresztül, hogy elcsípjük a jól ismert „dallamokat csipogó” főcímet, addig ma már könyvben is, valamint diafilmen is megvásárolhatjuk a sorozatot.

A vetítésnek köszönhetően lett az egyik kedvenc mesénk a Só című mese, valamint az Égig érő paszuly. De nem kevésbé szeretjük a sorozat többi meséjét, s megpróbáljuk olyan hangvétellel mesélni őket, mint Szabó Gyula, általában kevesebb, mint több sikerrel.

VERSELVE

Bár említettük már a Csipkerózsikát, ahol versben mondják el a történetet, sok olyan diafilmet vásárolhatunk meg, ami által bővíthetjük a gyerek versrepertoárját, ez pedig nem csak szórakoztató, hanem később hasznos is lehet. Kedvenc diafilmem az Öreg néne őzikéje volt, ennek köszönhetően kívülről fújom, hogy „Mátra alján, falu szélén lakik az én öreg néném…”. Mivel szerencsére ma is megvásárolható, nem csak könyvben, hanem dián is, így a gyerekek is megtanulták már ezt a szép verset. Akár csak Móra Ferenc Cinege cipőjét, vagy Móricz Zsigmond: A török és a tehenek című remekművét.

ÚJ MESÉK

Persze a mai generációnak is megvannak a mai kedvencei. Bartos Erika meséi már nem csak könyvön olvashatóak, hanem diafilmen is. Ugyan az Anna, Peti és Gergő című sikersorozatával még nem találkoztam diakópián, a Bogyó és Babóca egyik közkedvelt mesénk. Vonatrajongó gyerekeknek is kedveskedett az írónő, Kisvonat a Mohavölgyben című meséjével, ahol állatok utaznak vonattal egy esküvőre és mindenféle bonyodalom történik velük.

A posztban említett meséken kívül még rengeteg diafilmet vásárolhatunk, számos lehetőség nyílik arra, hogy régi, vagy új diához hozzájussunk. A legtöbb játékboltban, korlátozott választékkal találkozhatunk, de nem ritka, hogy óvodákban, vagy iskolákban nyílik lehetőségünk arra, hogy rendeljünk néhányat. Az internetről pedig, mint minden egyebet, a diafilmeket is beszerezhetjük, akár még használtan is.

Blogmustra