A kilencvenéves nagyi vezette le a szülést

Vannak szavak, melyeket nem lehet úgy leírni a Porontyon, hogy ne robbantanának ki pillanatokon belül véres küzdelmeket, durva hajtépést és parttalan vitákat. Úgy gondoltam, hogy most megpróbálkozom a lehetetlennel, vagyis egy olyan poszt írásával, mely otthonszülésről szól, de nem „úgy". Szerintem kedves történet, és őszintén remélem, hogy ti ekként fogadjátok.

A történet főhőse egy 90 éves brit nagymama, Maggie, aki nem lepődött meg különösebben, amikor egyszer csak megszólalt a telefonja, és unokája férje arra kérte, menjen át hozzájuk, mert hamarosan világra jön az idős hölgy legkisebb dédunokája. Tudta, hogy második gyerekével várandós unokája, Kathy, otthonszülésre készül, ezért örült, hogy tiszteletreméltó életkora ellenére is számítanak a segítségére, de abban is biztos volt, hogy mindössze lelki támaszként tartanak igényt a jelenlétére. A fiatalok nappalijába lépve viszont pillanatokon belül kiderült, hogy itt bizony komolyabb segítségre lesz szükség annál, mint hogy fogja unokája kezét és törölgeti a homlokát.

Történt ugyanis, hogy Kathyék nagyobbik gyereke, Dylan, kétnapos vajúdás árán született meg 19 hónappal ezelőtt, ezért a szülés megindulásakor Kathy és férje, Keval, úgy ítélték meg, hogy még bőven van idejük, miért is háborgatnák feleslegesen és túl korán a szülésnél segédkező bábát. Az események azonban hirtelen és váratlanul felgyorsultak, és nyilvánvalóvá vált, hogy elkéstek a bába riasztásával. Mindössze annyi idejük maradt, hogy értesítsék a közelben lakó nagymamát, ha nem akarták, hogy kizárólag egymásra legyenek utalva egy esetleges probléma esetén.

A nagymama szerencsére otthon volt és nem sokat tétlenkedett az indulással. Ahogyan a Daily Mail című lapnak később elmondta, megérkezvén azonnal felismerte, hogy nincs vesztenivaló ideje, hanem máris szaladt kezet mosni, miközben igyekezett felidézni az egykor ezerszer begyakorolt, de már rég elfelejtett mozdulatokat. Maggie ugyanis a II. világháború idején bábaként dolgozott, és annak idején nagyon sok újszülöttet segített a világra, no de az már nagyon régen volt, hiszen már maga is bőven nagyszülőkorban van az az egykori apróság, akinek világra jövetelénél utoljára segédkezett.

Az azóta eltelt csaknem fél évszázad szerencsére mit sem koptatott az idős hölgy ismeretein, Kathy szerint a nagymama - kilencven éve ellenére - bámulatra méltóan higgadt és profi segítségnek bizonyult, így alig telt el háromnegyed óra, és máris kezében tarthatta legkisebb dédunokáját, Caryst. Carys eztán joggal büszkélkedhet azzal, hogy dédnagymamája segédkezett a megszületésénél - ezt pedig manapság már azok sem igen mondhatják el magukról, akiket édesanyjuk nem kórházban hozott a világra.

Oszd meg másokkal is!
Mustra