SZÜLŐSÉG

Bence négy héttel korábban, háromkilósan született

2009. április 26., vasárnap 09:49 |

Burbicsek nevű olvasónk elmeséli, hogyan született Bence nevű kisfia négy héttel a kiírt dátum előtt: egy éjszakát a kórházba kellett töltenie a magzatvíz elfolyását követően, majd 26 órás vajúdás után foghatta kézbe háromkilós kisfiát.

burbicsek

Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Mindig éreztem, hogy Bencus nem fogja kivárni a 40. hetet, de azt nem gondoltam, hogy a 36. héten megérkezik – bár nem siette el a dolgot. Péntekre volt megbeszélve a szülésznőnkkel, hogy hármasban Tamással találkozunk és megbeszéljük részletesen a szülés menetét. Én már találkoztam vele egyszer, amikor körbevezetett a szülészeten és adott egy kis összefoglalót, hogy mit kell a kórházba vinni, milyen homeo-bogyókat érdemes beszerezni és hogyan készüljünk a szülésre a 36. héttől (ha-ha). 5 napig sikerült a gátmasszázst gyakorolnunk, és a málnalevélteát inni...

Már pont indultunk volna a találkozóra, amikor Éva – a szülésznő – telefonált, hogy szülésre hívták, tegyük át jövő hétre a találkozót. Semmi gond, akkor majd jövő héten.

Este megvacsoráztunk anyuéknál és otthon a szokásos rituáléval Tamás kávézott, én olvasgattam, tévéztünk. Nagy nehézségek árán lezuhanyoztam, majd lefekvéshez készülődtünk. Valahogy a gyomrom nem volt az igazi, valószínűleg megfeküdte a vacsora. A hangulatom is olyan furcsa volt, nem is lehet megfogalmazni. Mindenesetre lefeküdtünk aludni.

Hajnali négykor a WC-járatnál még semmi különöset nem vettem észre, mielőtt visszafeküdtem, még megvártam, amíg Bence moccan egyet, majd nyugodtan elaludtam.

Szombat reggel fél hétkor arra ébredtem, hogy folyik a magzatvíz. Felültem az ágyban és Tamást felébresztettem azzal a bizonyos mondattal: „Tamás, elfolyt a magzatvíz!". Drága uram most azonnal fel bírt kelni és nagyon frappánsan megkérdezte, hogy „Tényleg? Biztos?". Igen, úgy tűnt. A WC-n konstatáltam, hogy valóban szivárog valami. Gyorsan felhívtam a szülésznőt, aki mondta, hogy igen, ilyenkor be kell menni a kórházba, bármennyire nincsenek fájásaim. Biztonság kedvéért felhívtuk a Szent Imre Kórházat, hogy a 36. héten, ha szülök, akkor mehetünk oda, vagy olyan kórházba kellene mennünk, ahol van koraszülött osztály. Mehettünk!

Mire beértünk, már izgultam egy kicsit, bár a csordogáló magzatvíz mellett semmi nem utalt arra, hogy szülni fogok. A szülészeten Tamásnak kint kellett maradnia, amíg engem felvettek, megvizsgáltak és rám kötötték a CTG-t. Persze nullára voltam tágulva, a magzatvíz szép tiszta volt, és már özönvízként ömlött belőlem, és semmilyen fájástevékenység nem volt. Az ügyeletes szülésznő azt javasolta, hogy Tamást küldjem haza, mert sokáig nem fog történni semmi. Már szombat délelőtt 10 körül jártunk.

Párom elment én pedig berendezkedtem hosszabb benttartózkodásra. A vajúdóban összebarátkoztam a szobatársammal, aki már hajnali 4 óta bent volt. Kaptam fájáserősítő homeo-golyócskákat, amit negyedóránként kellett felváltva szednem. Legalább elfoglaltam magamat. A dokim is befutott: „Hát maga mit keres itt? Nem ezt beszéltük meg!". Persze mosolygott, majd ő is megvizsgált. Megnyugtatott, hogy 2 hete, amikor nála jártam, már akkor szép nagy volt a baba (2700 g), nincs ok aggodalomra, annyi csak, hogy antibiotikumot kell kapnom, mert a tenyésztés eredménye még nem volt meg, amit az utolsó vizsgálatkor levett. Elmondta, hogy ha nem indulna be magától a szülés, akkor másnap reggel 7-kor beindítják. De az még odébb van!

Ebédre finom diétás kaját kaptam a terhességi diabéteszem miatt, majd próbáltam pihenni – ami természetesen nem ment. Fel voltam pörögve, folyamatosan sms-eket váltottam a barátnőimmel, forró dróton voltam Tamással és a szüleimmel. Délután 6 körül Tamás megérkezett még három üveg ásványvízzel és a barátnőm által küldött illóolajakkal, amik megkönnyíthetik majd a szülést. Mivel még csak 1 ujjnyira voltam tág és továbbra sem volt fájás, az ügyeletes szülésznő azt javasolta, hogy egyelőre küldjem haza a férjemet. Szegényt úgy sajnáltam! Szerencsére két barátja is átment estére, tartani benne a lelket.

Én a vajúdóban vígan beszélgettem szobatársaimmal, akik jöttek-mentek. Este 8-ra már 6 baba született meg, kicsit félve hallgattam, ahogy a szülőszobákból kiszűrődnek a sikolyok, majd néhány perc múltán felsírnak az újszülöttek. Valahogy még nem éreztem, hogy közeledik az „én időm" – valószínűleg azért, mert még nem közeledett.... Az őskövület CTG elég nagy fájásokat mutatott, de én szinte semmit nem éreztem. Még reménykedtem is, hogy milyen tuti csaj vagyok, nekem meg sem kottyannak a fájások, biztosan ilyen alkat vagyok! Aha...

Éjfél körül az orvosom megint bejött (időközben 2 babát is világra segített), megvizsgált (magzatvíz még mindig patakokban folyt), egyujjnyi tágulás. „Hát, itt már nem történik semmi, reggel hétre jövök és beindítjuk a szülést! Most beadunk magának egy injekciót, amitől könnyebben fog aludni. Muszáj pihennie, mert holnapra kell az ereje!". Ennyiben maradtunk, Tamást felhívtam, hogy holnapig ne számítson semmire, megyek aludni. Persze nem könnyű egy kórházi ágyon úgy aludni, hogy egy nyamvadt párnát adnak az embernek, amikor otthon 6 párnával + a szoptatóssal körülbástyázva aludtam! Mindenesetre a cucc, amit kaptam, az hatott! Pillanatok alatt bekábultam.

Éjjel egykor arra ébredtem, hogy olyan elementáris erővel tör rám egy számomra megfoghatatlan fájás, hogy egy pillanatig levegőt sem kaptam. Azt tudtam, hogy fekve nem maradhatok, mert meghalok! Kipattantam az ágyból és állva próbáltam szenvedni. Majd elmúlt. Visszaszédültem az ágyba, teljesen kómás voltam. Néhány perc múlva megint! És ez így ment egy órán keresztül. Kettő körül már annyira fájt, hogy muszáj volt kiabálnom, nyöszörögnöm, azt hittem nem bírom ki. Az ügyeletes szülésznő megvizsgált – másfél ujjnyi tágulás. De a fájásokkal tágulok, úgyhogy még sok idő! Próbáljam ki a forró zuhanyt és a labdát! A labdát bevittem a zuhanyzóba és magamra eresztettem a forró vizet. Valahogy nekem nem jött be, nem éreztem, hogy lazulnék, csak azt, hogy elfogy a levegőm és megfulladok a gőzben. Inkább kint vajúdtam a labdán.

Itt már összefolyt az idő, csak jöttek a fájások és jöttek, én jajveszékeltem, imádkoztam és nem tudtam uralkodni magamon. Azt hittem, hogy nem bírom ki, meg fogok halni. A szülésznőhöz mentem és mondtam neki, hogy nem bírom ki, csináljanak valamit!! Megfordult a fejemben, hogy hátha adnak epidurális érzéstelenítést, de később tudtam meg, már a gyermekágyas osztályon, hogy a Szent Imrében nem támogatják az EDA-t, mert lassítja a szülést, ami a babának sem tesz jót; csak végső esetben „vetik be". Lényeg, hogy egy kis bíztatáson kívül nem kaptam semmit.

Hajnali fél öt körül megérkezetett a fogadott szülésznőm, Éva, és ő próbált lelket lehelni belém. Akkor már kb. 4-5 percenként jöttek a fájások, de már olyan erősen, hogy hányingerem volt. A labdán ültem, ringattam magam és fájás közben az ágyam szélébe fúrtam a fejemet. Észrevettem, hogy ha nem jajongok, hanem levegőt próbálok ütemesen venni, valamivel jobb. Legalábbis a szobatársaknak, akik nem tudtak tőlem aludni. Próbáltam fájás közben arra gondolni, hogy meg tudom csinálni! Annyi mindenre képes voltam, amiről nem gondoltam volna! A kemény edzések, amiket végigcsináltam, bár magam sem hittem, most ezt is kibírom. Ezek a gondolatok erőt adtak, hogy egy kicsit uraljam az állapotomat és ne azt érezzem, hogy sodródom és kimerülök. Öt körül telefonáltam Tamásnak, hogy sűrűsödnek a fájások, de még nem tartunk ott, hogy elkezdődjön. Kb. két órával szülés előtt engedik be a kispapákat, Éva megígérte, hogy szólni fog, amikor indulhat – elvégre 10 perc alatt beér a lakásunktól.

Fél hétkor szóltam Évának, hogy nagyon erősek a fájások, a kakilási inger, amit mondott, az olyan erővel tört rám, hogy azt hittem szétszaggat belülről. Éva megvizsgált és mondta, hogy szóljak a férjemnek – ő addig az orvosomat hívta. Azt tudom, hogy elmúlt a fájás és Tamást tárcsáztam, amikor felvette, arra volt már csak erőm, hogy azt mondjam neki, hogy „Indulj, de most azonnal!". Ő még megpróbálta megkérdezni, hogy hány percesek a fájások, de arra már csak azt a választ kapta, hogy „nem tudom, csak gyere", és már jött is a következő fájás. Éva adott egy nospa injekciót, amitől csodát vártam, de kiábrándított, hogy ez a méh izmait lazítja, a fájásra nem hat.

Visszamentünk a vizsgálóba, hogy leborotválja a gát környékét (ugye nem készültem a 36. héten szőrtelenítéssel). Pont fájás közben feküdtem fel a székbe és jajveszékeltem, hogy „jaj, nem jó, nem jó" – mármint fekve a fájás; szegény Éva azt hitte, hogy a borotválás ellen tiltakozom, ezért nyugtatgatott, hogy éppen csak a gát környékét borotválja le. Arra még volt energiám, hogy biztosítsam afelől, hogy felőlem mindent leborotválhat, csak hadd másszak le a székből. Megkérdezte, hogy akarok-e beöntést, vagy voltam-e vécén mostanában. Mivel folyamatosan ment a hasam hajnal óta, biztos voltam benne, hogy kitisztultam, de biztos ami biztos, kértem. Ártani nem árthat, a fájást pedig nem űberelheti. Nem volt vészes, nem volt időm azzal foglalkozni, hogy kellemetlen. A borotválásos beöntés után bementünk a szülőszobába, Éva hozta a szülőszobás táskámat a vizekkel, szőlőcukorral. Addigra már nyolc liter vizet ittam meg, valószínűleg a cukrom is felment.

Egy szál topban álltam, a magzatvíz csorgott, én pucér fenékkel térdeltem az ágy mellett és meg akartam halni. Addigra már olyan fáradt voltam, hogy a kétperces fájások között elaludtam. Arra ocsúdtam, hogy Tamás végre megjött, már a szülős ruhában, átöltözve és aggódva próbált segíteni. Belé kapaszkodtam a fájások alatt, hol a nyakába csimpaszkodtam, hogy a karjait markolásztam, semmi másra nem volt erőm. Onnantól kezdve kiesett az idő, Tamástól tudom, hogy szülésznőnk és az orvosunk felváltva jöttek be, meg is vizsgáltak, instrukciókkal láttak el, hogy mit csináljak a fájások alatt. A legfőbb jó tanács az volt, hogy ha jön a széklelési inger, akkor guggoljak bele és nyomjam erősen. És tényleg olyan érzés volt, amit több már szült ismerősöm mondott, mintha egy görögdinnyét próbálna kikakilni az ember. Köze nincs a hüvelyhez, hanem úgy érzi az ember, mintha a fenekén jönne ki a gyerek. Időközben bekötöttek egy oxitocin infúziót, hogy hosszabbodjanak a fájások, majd magunkra hagytak. Reggel fél kilenckor olyan erőteljes inger jött rám, hogy mondtam Tamásnak, hogy szóljon a szülésznőnek, hogy nagyon-nagyon erősen kell kakilnom.

Éva az orvosunkkal tért vissza, felfeküdtem az ágyra, rám kötötték a ctg-t és közölték, hogy szülünk! A dokim közölte, hogy kilencre meglesz a baba. Nem bántam, mert már 26 órája nem aludtam és minden vágyam az volt, hogy pihenhessek. A fájásig megbeszéltük az orvossal, hogy mi lesz a baba keresztneve – Bence Tamás – majd az orvos és a szülésznő két oldalról a nyakamig húzták a lábamat. Tamás mellettem állt, a hátamat tolta a fájások közben és a jobb lábamat segített fogni az Évának. Nem volt időm félni sem a szüléstől – pedig korábban magától a szüléstől féltem, nem a fájásoktól, pedig szülésfelkészítőn sem voltunk, a szülésznővel sem tudtunk beszélni; de mégis tudtam, hogy rendben lesz.

Eszembe jutott utólag, hogy az orvosom még korábban egy vizsgálat után azt mondta, hogy az a lényeg, hogy az orvos, a szülésznő és az anyuka együtt tudjanak működni, és akkor nem lesz gond. És tényleg ez volt a kulcsa az egésznek, az orvosom folyamatosan mondta, hogy hogyan toljak, hogyan vegyem a levegőt és mindig megerősített, ha jól csináltam, illetve szólt, ha másként kellett nyomnom. A tolások alatt nem volt erőm nyögni, vagy kiabálni, Tamás szerint egy hang nélkül szültünk. Körülbelül a negyedik tolófájás után az orvos tárcsázta a gyerekágyas osztályt és kért egy gyerekorvost és egy csecsemős nővért, hogy jöjjenek, mert 10 perc múlva baba születik. A gyerekorvost a biztonság kedvéért rendelte oda, elvégre is Bencus korábban érkezett a vártnál. Ekkor egy kicsit meglepődtem, hogy mindjárt megszületik a fiunk?

Azt láttam, hogy folyt a gátmasszázsolaj, a szülésznő és az orvos folyamatosan masszíroztak és mondták, hogy látják a baba fejét. Amikor véget ért a fájás, az Éva szólt, hogy toljak még egy jó erőset, ami ellen én erősen tiltakoztam, mert elmúlt a fájás, de ő ragaszkodott hozzá, hogy toljak jó erősen. Én mély levegőt vettem és toltam és toltam, és toltam és még az is átvillant az agyamon, hogy hogy van ennyi erőm és levegőm tolni, hiszen már mióta tolok! És akkor hirtelen melegséget éreztem, egy csusszanást, sok vizet és Bence egy fájás alatt kibújt teljes testhosszával! Az orvosom és a szülésznő együtt örültek „Itt van Bence, megérkezett!", a kis pupák sírt, Tamás felkiáltott, hogy „Milyen szép!", és tényleg gyönyörű volt!

Bebugyolálva megkaptam a kis manót, apukája pedig elvághatta a köldökzsinórt. Utána a gyerekorvos megvizsgálta, minden tökéletes volt – 3040 grammal és 55 centivel érkezett Bencus vasárnap reggel, január 25.-én 8 óra 55 perckor. Amíg engem elláttak, addig a kisfiunk az apukájával ismerkedhetett, majd hármasban hagytak minket. És valóban, minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy tényleg nagyon szép kisbaba, ha nem a legszebb a Földkerekségen!

Burbicsek

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.04.27 23:04:11Magenta

    Jó éjt!

  • 2009.04.28 01:47:33Vierre

    Az első a lepukkant János hat ágyas romhalmaz szülőszobáján nyomtam ki miközben átjáróház volt és egy fiatal roma csaj tolta mellettem :) végig ott lehetett a faszim.
    A másodikat a világkirálya dokimmal a szent Imrében egyszemélyes szobában, végig ott lehetett a faszim és nem toltak oxitocint. ( Tehát nem teljesen értem, hogy miért nem lehetett bent a csákó amikor nekem bent lehetett), de gecmó mindegy volt, hogy hol szülök, mert ugyan ilyen pokol volt csak én hánytam is. Mind a kétszer.
    Nem ez a lényeg.
    Én azt tudom tanácsolni, hogy tök mindegy hol szülsz, amit nem akarsz ne hagyd, amit akarsz- Epi, ahhoz ragaszkodj, ez a te dolgod. Ami viszont ennél fontosabb az a csecsemő osztály. Mert az a legtöbbször még mindig nyolcvanas évek mentalitás. Tehát olyat válassz ahol megmutatják hogy kell szoptatni, ahol foglalkoznak veled, ahol nem tolják sutyiban a tápszert, ahol akkor van veled a gyerek amikor akarod. Hiába a baba mama barát besorolás, a csecsemősnővérek többsége még mindig kakil a dologra magasról.

  • 2009.04.28 02:43:46cantaloupe

    Magenta es wish,

    nem ertek egyet. Illetve huledezek is, hogy ti ezt komolyan gndoljatok?
    Az az erv arra, hogy ne legyen benn az apuka, mert a kornyezetetekben sok az elvalt szulo? Ennyi erovel ne is legyunk szerelmesek, ne hazasodjunk, eljunk remetekent, aztan tuti nem leszunk elvaltak.

    Ja, Wish, visszamehetsz abba a korba is tolem, mikor a korhazban meg kikotottek a labaid, rogton elvittek toled a csecsemodet, es ugy altalaban kuss volt a szulok neve. En inkabb elore haladnek, az olyan megoldasok fele, amik jobbak. Ezt pedig nem ugy teszem, hogy a rosszat osszehasonlitom egy meg rosszabbal, egy 20-30 evvel ezelotti allapottal.
    Marha nagy erv, hogy anyaink koraban meg ez sem volt...akkor nehogyma' nekunk kicsit jobb legyen!

  • 2009.04.28 07:37:18Tessina

    Szerintem meg már az is a jóléti társadalom picsogása, hogy apuka menjen el bevásárolni, amíg én a kórházban vagyok. Maradjon otthon, gondozgassa a konyhakertet, vágja le a disznót, ha elfogy a hús.

  • 2009.04.28 10:11:52manka78

    Ki kért pulit?.:) Egy bitang rossz van nekünk.
    Magenta! A legjobb barátnőm is úgy lett allergiás a macskára, hogy világ életében volt macskájuk a lakásban. Középiskolások voltunk, talán már végzősök, mikor jelentkezett nála az allergia, a tüdőkórházban kötött ki. Meg kellett válni a macskájuktól, akit imádott, egy kicsit bele is betegedett lelkileg.

  • 2009.04.28 10:32:21mammina

    latom magenta es wish kozellensegge lepett elo. en is az o elveiket vallom. ez az egesz szules, csalad, gyerekneveles, mostanaban sokkal nagyobb hangot kap, mint kellene. csak az eredmenyek - az iskolai egymas vereset lefilmezok, fiatalok szivatasa, drogozas es tarsaik - nem igazan mutatjak, hogy olyan fene nagy eredmenyek is lennenek a nagy liberalizmussal. mar pocakban kezsegfejlesztes, zenehallgatas, stb, de baby sitter vigyaz a kolokre mert a szuloknek dolgozni kell. (sajnos borzaszto hogy ilyenek a korulmenyek hogy kell dolgozni, de a nok is "miert is kellene otthon maradnom, hiszen egyenrangu vagyok es nem pelenkaszagban akarom leelni az eletem es karrier is kell..." elmelettel gond nelkul hagyjak itt-ott a kolkoket hogy majd neveli oket az ovi, iskola, stb. az a dolga a hulye ovononek nem? es amikor a gyerek 14 evesen kinyirja a macskakakat es felteszi a Youtube-ra, akkor sir, hogy nem tudja mitol is lett ilyen. de a lenyeg hogy illoolajok kozott vizben szuletett a gyerek apucival az oldalunkon. lehet anyazni. :-)

  • 2009.04.28 10:47:49psyché

    mammina, egy kicsit csusztatsz.:-) szerintem, az h ilyen szep szülest kivannak a szülök, az a jo szandeknak a jele. annak, h mindent szeretnenek szuperül es tökelestesen csinalni. aztan jön az elet, jönnek a hetköznapok es a szep szandekok elhomalyosulnak, sajnos. ez szerintem, mindenütt igy van es ezen nem feltetelenül az segit, ha az egyik fel teljesen feladja önmagat es lemond a karrierjeröl. szerintem, ezen inkabb pl az egymassal valo kommunikacio, a szervezes es az önfegyelem segit. nem azert törtenik ennyi szörnyüseg az iskolakban, mert liberalisan nevelik a gyerekeket, hanem azert, mert nem nevelik öket egyaltalan.

  • 2009.04.28 10:49:41baudolinA

    mammina,
    szerintem itt mindannyian a liberalizmusnak (nevezhetem feminizmusnak is) köszönhetjük, hogy iskolába, egyetemre járhattunk, nem kényszerítettek férjhez senkihez, dönthetünk arról, hogy mikor és hány gyereket akarunk stb. Az, hogy valaki nem tud élni ezekkel a lehetőségekkel, nem a liberalizmus hibája, hanem az egyéné.

  • 2009.04.28 10:50:00manka78

    "nem azert törtenik ennyi szörnyüseg az iskolakban, mert liberalisan nevelik a gyerekeket, hanem azert, mert nem nevelik öket egyaltalan."

    Vajon miért nem? Mert dolgoznak látástól Mikulásig. Vagy van egy bizonyos réteg, aki alapból tojik a gyerekre.

  • 2009.04.28 10:53:41Magenta

    mammina, még csak nem is azt érzem feltétlenül túlzásnak, hogy szeretné valaki, ha apuka ott van.
    Az, hogy a szülésnél mellettem volt, meg az utána levő két órában, valami hihetetlen élmény volt mindkettőnknek.

    De:
    1. az, hogy vannak, akik minden "szentimrés" posztnál kiakadnak, hogy fujj-fujj, milyen szemlélet ez, a közelébe se megyek, ha apa nem foghatja a gyereket, csak a szülőszobában - az túllihegés
    2. az, hogy ha apa nem foghatja meg 72 órát a gyereket, hátráltatja a kötődést, szerintem igenis butaság. Ezek szerint pl. a nagyszüleinkhez fele annyira se kötődünk? Én jobban szeretem a nagyszüleimet, mint az anyámat, mert csupa szép emlékem van tőlük.
    3. Ez, hogy fújbeöntés-fújborotválás, hiszti. A fenti posztban le van írva, hogy anyukát megkérdezték, kér-e beöntést, megvolt a lehetősége, hogy ne tegye. Ha nem kért volna borotválást, gondolom, nem kötözik az ágyra és borotválják le erőszakkal.

  • 2009.04.28 10:55:23Magenta

    És a Szent Imréhez:
    Most az, hogy velem végig ott lehetett a szülőszobán a férjem, nem mérvadó, mert másfél óra alatt megszültem.
    De a vajúdási idő alatt ott lehessen a közös vajúdóban, mert az a mutternak JÁR? A többi kismamának nem JÁR a nyugi? És 26 órát??? Mi a fütyköst csinálna addig ott apci? Ül és strázsál, majd hazafelé nekivezet az első villanyoszlopnak? Korrekt...

  • 2009.04.28 10:57:25mammina

    szerintem meg igencsak nagy a beleszolasa a divatnak is. ha a szomszedasszony ugy szult, vizben labdaval, zeneszo mellett, akkor ugyan miert ne erdemelnem meg en is, mert odakat zengenek rola. az egy dolog hogy ha eppen nem jon be a vizben szules - sokaknak nem jon mert eros fajdalmakat okoz - akkor is ki kell probalja es olyan korhazba akar menni ahol van, mert a Pirikenek bevallt es mert a filmben is ez volt.
    nem mindig az nem neveli a gyereket aki latastol vakulasig dolgozik. sokszor keso eszrevenni hogy a munka megolte a maganeletet, es akkor mar nagy a kar. vannak olyanok is akiknek sikerul megtalalni az egyensulyt, es vannak akik alapbol tojnak ra. akiknek nem inge ne vegye magara. de ha nem lenne ekkora csindadratta a modern kor szulesi divatja korul, nem folyna a csapbol is a szoptassak ne szoptassak, kendo nem kendo, hordozo, melykocsi vagy sportos, akkor is szulnenek a nok. semmivel nem jobbak a mostani gyerekek azzal hogy ugy jonnek vilagra ahogy - itt erre akart ramutatni wish is, azzal hogy anyaink is szultek ugy-ahogy -.

  • 2009.04.28 10:58:46Magenta

    A gyerek végig az anyával lehet. Nem tömik direkt tápszerrel és cukros vízzel a gyereket, sőt, ha a mama kéri, megpróbálják lebeszélni. Ha a bébi besárgul, akkor adnak speckó kékfényes ágyat, amit szintén oda lehet tolni a saját ágy mellé, akkor sem kell elszakadni a bébitől. Segítenek a csecsemősök a szoptatásban, persze le kell nyelni azt a "békát", hogy nem ugranak első nyekkre, hanem esetleg csak fél óra múlva, mert más dolguk is van (ez pl. sokaknak nem tetszik).

    A gyereket születés után, még a köldökzsinórral összekötve mellre rakhattam. Amikor a köldökzsinór már nem "élt", akkor vághatta el apuka, ezután végigkísérhette a fürdetést,öltöztetést, nem zavarták el onnan.

    Valójában mit lehet MÉG elvárni egy kórháztól?
    (és most ne kanyarodjunk vissza a papanemjöhetbe-csakazüvegajtóig-hoz)

  • 2009.04.28 11:00:07Magenta

    Ja, és amit elég sok kórház nem csinál meg: kezedbe nyomják két nap alatt a gyerek szül.akvi kivonatát és a lakcímkártyát.

  • 2009.04.28 11:05:16mammina

    a masik dolog, amit en kifejezetten nem szeretek: olyan jo hogy ott segit harom napig. mi a feszkes fenenek kell ott segiteni egy pasinak. lehet hogy kettojuk gyereke, de ne akarjuk mar hogy mindig mindenki segitesen nekunk. - megint akinek nem inge ne vegye magara - sokszor elhangzik, hogy nem lesz segitsegem az elso idokben. sokaknak nincs. nem dol ossze a vilag! ha olyan nagyon fuggetlenek a mai nok, akkor igenis oldjak meg az elso hetek nehezsegeit egyedul. vagy ne is koltozzenek ossze, csak ket lakasbol jarjanak el kirandulni, szeretkezzenek, de enni-inni, mosni mindenki menjen haza a sajat lakaskajaba.

    tudom hogy most ezert meginkabb meg leszek dobalva, de baromira nem erdekel. van itt egy-ket olyan rendszeres latogato, akinek a felfogasatol egnek all a hajam (az enyemtol is valoszinuleg sokaknak, es megnagyobb valoszinuseggel ugyanazoknak akiktol nekem :-))

  • 2009.04.28 11:06:46mammina

    ha nem valaszolok nem elmenekultem, csak mennem kell itthonrol. majd delutan vagy holnap folyt kov.

  • 2009.04.28 11:09:38manka78

    Úgy látom Magenta kb. egyformák az igényeink és nálunk is így ment minden, ahogy leírtad, mi is még ott megkaptuk a születésit és a lakcímkártya és a tb kártya mire hazaértünk hozta a postás. Én is úgy gondolom, hogy amíg szükségem volt a férjem jelenlétére, addig ott lehetett. Szülés után néhány órával pedig már elláttam magamat. Ő itthon tartotta a frontot. Ja, és oltári nagyot ünnepelt azokkal, akik fontosak nekünk. Én is erre biztattam, mondtam, hogy mindenkit hívjon meg és bulizzanak egy nagyot.

  • 2009.04.28 11:14:16Magenta

    Nálunk dettó, mondtam, hogy amíg a kórházban vagyunk (a nagyok meg az apjuknál), addig menjen el sörözni egyet a haverokkal. Amikor hazajöttünk, itthon volt két hetet, ebből ugye 5 nap jár a gyerek születése után.
    A kórházban teljesen jól elvoltam azzal, hogy ismerkedtem a gyerekkel. Tudtam, hogy ha hazajövünk, akkor itt lesz anyós-após, akik - lévén első unoka - meg voltak veszve érte, így folyton körülötte voltak.

  • 2009.04.28 11:15:17Ribizlee

    nem biztos hogy igazam van, de szerintem nagyon elment a világ a külsőségek felé. legyen ott apa a szülésnél, legyen bent a kórházban, kötődjön - mert hátha ezzel elkerüljük a válást x év múlva.
    pedig nem ez lenne a megoldás.

    (nem jövök azzal, hogy 100éve (vagy 50) semmi keresnivalója nem volt férfiembernek a szülésnél, mégis sokkal kevesebb pasi dobta el magától a gyerekét...)

    valahogy bizonytalanabbak vagyunk, túl sok tönkrement kapcsolatot látunk magunk körül, ezért megpróbáljuk a gyerekvállalást "tökéletessé" tenni, hátha akkor mi kivételek leszünk. hátha akkor apu is kötődik annyira a gyerekhez, hogy nem lép le...pedig nem ezen múlik. a pasikat megkérdezte valaki, hogy mit akarnak?
    100 éve az volt az elvárás, hogy egy pasi maradjon a családja mellet, bármilyen a házassága. ma az az elvárás, hogy apásszüljön, korai kötődjön. aztán leléphet, az már nem elvárás hogy maradjon...

  • 2009.04.28 11:20:22manka78

    Magenta! Az én férjem egészen január végéig itthon volt, én pedig dec. 19.-én szültem. Annyira jó volt. Én rosszul bírom az éjszakázást, ő pedig edzett, mert 21 éve műszakol. Sokat segített, én megszoptattam, ő visszaaltatta vagy rázta a seggét. Aztán a 6. héten megjavult a lányunk és aludt éjszaka.

  • 2009.04.28 11:23:58Magenta

    Hehhhhhe, az első két hét éjszakái nálunk is így teltek. :)
    Amikor visszament dolgozni utána, akkor is ugrott fel éjszaka, párszor össze is morogtunk, mert nem akart visszafeküdni, amíg én ébren vagyok a kicsivel, engem meg bosszantott, hogy reggel kelnie kell, miért nem alszik? Úgyis csak egyikünk tudja megetetni, meg fel-alá cipelni.

  • 2009.04.28 11:24:38szövetszöcske

    Szerintem meg a középosztály ugyanúgy verseng gyerekezés ügyileg, mint mondjuk abban kinek van több ABS meg tolatóradar a kocsijában, vagy kinek van kertesebb háza zöldebb kerttel. Ha leírja a nőklapja hogy a britt tudósok kikutatták, hogy kevesebb a dizlexiás gyerek azok között akiket apuka fejjel lefelé meglóbál rögtön szülés után, akkor hirtelen minden rendes középosztálybeli lóbálni fog (azok is akik azt sem tudják mi az a dizlexia), aztán beírja a porontyra, hogy ő bizony lóbált hadd egy a fene azt aki meg nem...

  • 2009.04.28 11:27:26manka78

    Szöcske! Én hallottam már olyanról is, akinek nemhogy kertesebb háza van, de még nyest is jár hozzá.:)))

  • 2009.04.28 11:29:50keke80

    Nekem igenis fontos volt, hogy a férjem végig velünk volt. A szülés után is a kórházban, meg miután hazaengedtek, otthon volt 4hetet. Jó, amúgy is itthonról dolgozik, de vissza se lehetett volna tartani!!! Anyu még a mai napig azon nevet, hogy a férjem alig akar megválni kis csemetéjétöl, szinte közelharcot kell vívnia vele, hogy ö is hadd tutulgassa.

  • 2009.04.28 11:31:30szövetszöcske

    manka, ne is mondd, egy hónapon keresztül ott volt a csapda az ablakpárkányon, néha lejött az állat, megnézte fél méter távolságból, de soha nem ment be a kajáért. Most kölcsönadtuk a csapdát apósoméknak, nyest várt 2-3 napot, aztán lejött és odakulázott az ablakpárkányra, gondolom jelezni akarta, hogy szerinte győzött. Én meg hajtom a nyestriasztót, és parázok, mer ha lányállat, akkor most születnek a kisnyestek a padláson...

  • 2009.04.28 11:31:35Tessina

    nem akarok kötekedni, de miért kell az apuka három napig nem foghatja meg a gyerekét témából rögtön alternatív, illólajos, ambient zenés szülés-kérdést csinálni? szerintem a kettőnek semmi köze egymáshoz, én pl. kb az 50%-ával egyet is értek annak, amit írtál, mammina, de baromira nem tudom, mi köze van ezeknek a dolgoknak egymáshoz.

  • 2009.04.28 11:32:55Magenta

    Mostanra meg vagyok róla győződve, hogy nem beszélek (írok) magyarul...

  • 2009.04.28 11:33:39Tessina

    azt meg különösen nem hiszem, hogy azért, mert egy! kérdésben vagyunk itt vagy hárman, akik nem értünk egyet pl wish-sel, rögötn közellenségnek kiáltottuk volna ki. még a pasimmal se értek egyet mindenben, és vagyok olyan pofátlan, hogy meg is mondom neki is.

  • 2009.04.28 11:34:27manka78

    Szöcske! Röviden szarik rád.:)

  • 2009.04.28 11:34:28Magenta

    szövet, szakembert nem kérdeztetek még?

  • 2009.04.28 11:35:53manka78

    Apás szülés lesz?.:) Végig ott leszel? Ott is fogsz aludni?.:)

  • 2009.04.28 11:37:40Tessina

    Ribizlee, én konkrétan itt a pasim problémáját írtam le, nem a sajátomat. Az, hogy a gyerekkel töltött három nap külsőség-e, nem egy objektíve, kívülről eldönthető valami. Valakinek az, valakinek nem.
    Egyébként az Imrével én is minden egyéb szempontból elégedett vagyok, mint fentebb is írtam. Az is tük jó volt, tényleg, hogy a papírokon nem volt semmi szarozás.

  • 2009.04.28 11:42:09Ribizlee

    Tessina, általánosságban beszéltem.

    amúgy az exférjem is azon pörgött, hogy apásszülés, meg együtt lenni...aztán nem kellett 10 év sem, hogy rá se nézzen a gyerekeire.
    ellenben most lesz neki másik gyereke, akinek a születésénél bent akar lenni, mert igénye.
    no comment

  • 2009.04.28 11:43:38Brumibaby

    Szövet, járnotok kellene a nyesttel szülő-magzat kapcsolatanalízisre, mert attól tartok, amíg olyen ellenállás van benned, nem fog kialakulni a korai kötődés a kicsikkel.

  • 2009.04.28 11:45:01manka78

    Brumi! Kérdés, hogy ki az apa.:)

  • 2009.04.28 11:47:35Magenta

    Az én exférjem nem volt bent az első szülésnél, a másodiknál igen, de utána mindkét gyereket 8 napig csak üvegablakon keresztül nézhette meg, mert a Rókusban ez volt a protokoll, megszabott látogatási idővel.
    A kötődésükkel azóta sincs gond, még a válás sem zilálta szét.

    Valójában azon kívül, hogy túllihegésnek érzek néhány dolgot, semmi egyéb "mögöttes" mondandóm nem volt.

  • 2009.04.28 11:50:15Tessina

    Ribizlee, én azért még reménykedem:)))

  • 2009.04.28 11:51:08Magenta

    Ribizlee, sajnálom. :((((((

    Tegnap a megcsalásos hozzászólásommal pont az ilyen apukákra gondoltam.

  • 2009.04.28 11:55:22Tessina

    így lesz egy felvetett gondolatból tényleg túllihegés:))
    -Lányok, szép ez a virág, de egy kicsit túl sárga, nem?
    - Nem igaz, hogy neked semmi nem tetszik!
    - Én csak annyit, mondtam, hogy szép, de...
    - Mikor fogod már felfogni, hogy nem lehet minden virág kék?
    - De én csak annyit mondtam, hogy ez egy kicsit túl sárga, nem mondtam, hogy legyen kék!
    stb.:)

  • 2009.04.28 11:56:18Magenta

    Tessina: :))))))))))))

    És tényleg...

  • 2009.04.28 11:57:40Ribizlee

    Magenta, ne sajnáld, kaptam az Élettől ajándékba sokkal jobbat :-)

    de télleg azt gondolom hogy az apás szülés sok pasinál csak külső nyomásra "igény" (kb mint a templomi esküvő).

  • 2009.04.28 11:59:24Magenta

    Te igen, de a lányok?
    (mármint nem úgy értem, hogy a párod nem jó nevelőapa, de nem hiányzik nekik a vérszerinti?)

  • 2009.04.28 11:59:57Magenta

    (néha már reszkető kézzel teszek fel egy-egy kérdést...)

    Vagy ezt inkább megkérdezzem hétvégén? :)

  • 2009.04.28 12:02:46Tessina

    Ribizlee, ez biztos, hogy így van, de annyi mindent csinálunk és érzünk! társadalmi nyomásra, hogy ha azt mind levetkőznénk, valószínűleg hirtelen már nem is lennénk emberek. Én is biztos vagyok benne, a pasim akár csak 50 évvel ezelőtt is kb. beleszart volna, hogy megfoghatja a lányát vagy nem. De az is biztos, hogy akkor még nem maradt volna boldogan otthon heti egy napot pelenkázni meg "gusztustalan" lefejt anyatejjel szórakozni. Nekem ez így jobb, van, akinek meg nem jobb így. Az lenne az ideális, ha mindkét típus igényeit kielégíthetnénk, de sajna ez lehetetlen.

  • 2009.04.28 12:03:12kancsika

    persze, ne azért legyen bent Apa a szülésnél, mert ez a "divat", aztán meg pár év múlva otthagyja asszonyt, mert állandóan a bukis pólóban meg a mackónadrágban van otthon. Először azt akartam Anyám legyen ott, aztán rájöttem, nem. A férjem az, akire mindig számíthatok, benne bízom meg feltétel nélkül és nekem erőt ad. (ennyit a nyáladzásról) De a 100 évvel ezelőtti szerepekről eszembe jutott, hogy talán azért van manapság nagyobb jelentősége, hogy Apa hogyan viszonyul meg bánik a gyerekkel, mert a nőnek nincs más segítsége. Nem él már több generáció együtt, nagyszülők vidéken, vagy még messzebb. Nálunk a férjem kezdettől fogva mindenben segített a gyerekkel, etetés (persze, amikor már nem szoptattam), altatás stb. Monduk ez nem a kórházi napok, meg a szülés miatt, hanem Ő ilyen családcentrikus. És nekem rosszul is esik, mikor jön a férjem nagyanyja meg após látogatóba (két hetente), és furán (néha csúnyán) néznek esetleg ki is nevetik, hogy Ő eteti vagy Ő ugrik, ha sír. De nekünk ez van, egymásra számíthatunk, és manapság talán ez az általánosabb.

    bocs, ha kicsit eltértem....

  • 2009.04.28 12:13:56psyché

    en nagyon örültem, h ott volt velem szüles + vajudas közben a ferjem (külön szobaban voltunk, igy nem zavartunk senkit). nekem volt jo (nem a gyerekhez valo kötödesenek), mert nem voltam pl egyedül, ha kiment a szülesznö, ill. az orvos, volt kihez szolnom, volt, aki meg tudta nyomni a hivogombot, amikor mar kellett, h jöjjön valaki. azt is jonak talatam, h azonnal lathatta a gyermeket, azt is szupi volt, h utana 2 orat nyugiban eltölthettünk harmasban. utana viszont, nekem, nem igazan volt ra szüksegem. arra volt szüksegem, h valaki megtanitson szoptatni, pelenkazni (az elsö gyereknel), öltöztetni, megnezze a gatsebemet, hogy jol huzodik-e össze a mehem, stb. ebben a ferjem nem igazan lett volna nagy segitseg.:-) jo volt, h minden nap bejött hozzank par orara, de en a korhazban egyaltalan nem hianyoltam a permanens jelenletet. utana amikor mar otthon voltunk azert jol jött volna, ha velünk van par hetet folyamatosan.

  • 2009.04.28 12:25:54másutt

    Szerintem ne keverjuk ide a hazassaggok szethullasat. Semmi koze a kettonek.
    A hazassagok akkor is szethullottak, amikor az apak gyakorlatilag akkor lattak a gyerekuket eloszor, amikor az kijott a korhazbol.
    En 37 eves multam, de a szuleim elvaltak, minden ismerosom szulei elvaltak, a legtobbunk apjanak van 1-2-3 UJ franchise csaladja.
    A Parom apja nem volt benn a szulesnel, naponta egyszer 10 percet latogatott a korhazban, uvegen at nezte a gyereket es 2 eves se volt, amikor lelepett. 3 evvel kesobb mar uj gyereke volt. Es azota, 35 eve le se szarta a Paromat... az unokaig. Kesz.

    A sajat apam detto, a munkahelyen kapott egy hivast, hogy megszulettem, es bement a munkaido UTAN megnezni. 70-es evek, ez volt a szokas.
    A szuleim elvaltak, persze.

    Szoval mi a fene koze van a kettonek egymashoz? Semmi.

    A hazassag intezmenye mint olyan, nem realis manapsag. A hazassagok tobb, mint fele valassal vegzodik. Az eskuvo egy bazinagy party, amit az emberek szeretnek megcsinalni egyszer eletukben, azutan 5-10 ev mulva (jo esetben) megcsinaljak ugyanazt massal.
    Holtomiglan? Aso kapa? Jo nagy vicc.

    Ne keverjuk ebbe bele, hogy egy apa mennyi idot akar eltolteni a korhazban!

  • 2009.04.28 12:39:55Ribizlee

    Magenta, megkérdezheted nyugodtan :-)

    de igen, hiányzik nekik, és marhára szenvednek. :-(
    viszont ha ott vannak nála (nem gyakran) és le se sz..rja őket, attól is szenvednek. meg attól is szenvednének, ha alkoholista apával kéne felnőniük.
    nincs jó megoldás, csak rossz meg kevésbé rossz.

  • 2009.04.28 12:45:05Chelly2

    Az én párom nem volt bent a szülésnél, most sem lesz. 5 percesen látta pár percig, majd pár órásan újra. Viszont kevés embert ismerek aki annyira él-hal a gyerekéért, mint ő. Senki nem gondolta volna róla (még én sem), hogy ennyire oda lesz érte. Egyszerűen ő a mindene. Volt olyan "kedves" ismerős, aki azt mondta, jó ez a kezdeti lelkesedés... Szerencsére nem lett igaza, mert a "szerelem" csak fokozódik. És már nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz heteken belül, amikor már 4en leszünk.

  • 2009.04.28 13:09:58cantaloupe

    Magenta,
    es az mivel jobb, hogy te kersz beontest, borotvalast, illetve belenyugszol, hogy kapsz?
    Azt rovod fel a mashogy gondolkozonak, hogy milyen butan gondolkodik, kozben gozerovel hajtod te is a magadet, nem birod elfogadni, hogy valaki mashogy gondolja.

    Ki irta amugy, hogy AKI AKAR, ne kerhessen borotvalast? Nekem semmi bajom vele, miert is lenne, nem az en testem, s mindenki dontson a sajatjaerol. De akkor magamnak is fenntartom ezt a jogot.

    Ezek a dontesek egyeniek, nincsen egyetlenegy helyes ut. Eppen azert kellene rugalmasabbnak lenni a korhazaknak, hogy az anya jol erezze magat. Peldaul bababarat korhazban is adhassa le ejjelre a kisbabajat, ha pihenni akar, anelkul, hogy megszoljak. Mert lehet, hogy meglepodsz, de nekem ezzel sincsen bajom, meg semmi olyannal, amit en nem szeretnek.
    Cserebe elvarom, hogy engem se rohogjenek ki, ha az atlagtol kicsit eltero elvarasaim vannak.

    Komolyan, csodalkozom, hogy a noknek mar van szavazati joga, mert sajat magunk gatoljuk az elorejutast, mas eletmodjanak, gondolkodasanak leszolasaval.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta