SZÜLŐSÉG

Könyv az élni akarásról és küzdeni tudásról

2009. április 23., csütörtök 09:43

szasz

Már megint úgy rohant el az iskolába a kisebbik, hogy csatateret hagyott maga után. Egy fél pár zokni árválkodik a szőnyegen, a fiókokat nem tolta a helyére, a nedves törülköző egy csomóba gyűrve a fürdőszobában. Pedig hányszor, de hányszor kértem... Most egyébként is mosolyszünet van, mert a nagyobbik tegnap este - már sokadszor - az utolsó pillanatban kezdte feltúrni a könyvszekrényt a kötelező olvasmány után, a vacsoránál pedig olyan szemtelenül szájalt vissza az apjának, amitől a bicska kinyílik az ember zsebében. „Már megint hiába beszélek"... és „hányszor mondjam még el"... Fontos dolgok? Persze, hogy fontosak - vágtam volna rá én is még néhány évvel ezelőtt.

Ma viszont már nem teszem. Van ugyanis egy kislány, aki akár a lányom is lehetne, mégis sokat tanultam tőle türelemről, elfogadásról, életszeretetről és arról, mi a fontos és mi a lényegtelen az életben. Gergely Alexandra - vagy ahogyan nagyon sokan ismerik és emlékeznek rá, Szasz - 2005-ben mindössze 16 éves volt, amikor kiderült, hogy egy ritka, de különösen rosszindulatú és alattomos csontdaganatban, Ewing-szarkómában szenved. A betegség napjainak történetét blogbejegyzések őrzik. Szasz ugyanis az első naptól internetes naplót írt, ezzel is segítve azokat, akiknek később kell végigjárniuk azt a pokolian nehéz utat, amin ő is végigment. Azt tervezte, hogy a napló nyomán később könyv is készül. Másfél éven át szaporodtak a beszámolók és a sok-sok fénykép, bizonyságot téve élni akarásról, küzdeni tudásról, igazi családi összetartásról és szeretetről.

A könyvet már nem írta meg Szasz, de kívánságát teljesítve megtette ezt helyette az édesanyja, aki a legközelebbről kísérte és segítette végig kislányát a gyógyulásért folytatott küzdelemben. A könyv végül is elkészült, április elején jelentette meg az Ad Librum Kiadó. Nem ígérhetek könnyed szórakozást annak, aki vállalkozik a könyv elolvasására, abban viszont biztos vagyok, hogy az utolsó lap végére érve mindenkiben gyökeresen átrendeződik a fontossági sorrend, és megtanulja értékelni az élet apró örömeit... és bosszúságait is. Igen, a mindennapos bosszúságokat is, mert amíg ezek tűnnek a legfontosabbnak, addig valójában minden rendben van.

A könyv célja, hogy felhívja a figyelmet e ritka betegségre, hiszen korai felismeréssel jelentősen javíthatók a beteg gyerekek esélyei. Az eladásból származó haszon pedig az utolsó fillérig a Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítvány számlájára kerül. Az Alapítvány évente adományozott díját olyan személy kaphatja meg, aki tevékenységével nagyban hozzájárul egy közösség életéhez. Nem kevésbé fontos cél, hogy pénzzel és tanácsokkal segítse azokat a gyerekeket és szülőket, akik most küzdenek a Ewing-szarkóma ellen.

A könyvet csak az Ad Librum Kiadó webáruházában és a Líra könyvesboltokban lehet kapni, de a Szasz blogján olvasható legutóbbi bejegyzés szerint az édesanya, dr. Gergelyné dr. Tóth Éva is szívesen segít, ha valakinek nem sikerül másként hozzájutnia a kötethez.

A zokni még mindig a szoba közepén hever. Elmosolyodom, megvonom a vállam, a törülközőt a szárítóra terítem, a fiókokat szép sorjában a helyükre pöccintem. A zoknit csak picit arrébb rúgom, mégse legyen útban. Majd a gazdája a helyére teszi, ha hazajön. Mert hazajön, és ez a világon a legfontosabb.

Dr. Gergelyné dr. Tóth Éva: Szasz

Ad Librum Kiadó, 2009

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.04.23 09:59:34Alessia2

    Én olvastam anno a blogot.sajnáltam és egyben csodáltam ezt a lányt, a kitartásáért...zokogtam, amikor megtudtam, hogy hogyan búcsúztatták el.

  • 2009.04.23 10:16:47mammina

    en mar egy porontyozo kapcsan megtettem ezt az ertekelest, es sokmindent maskepp latok es csinalok. koszonom neki, megha o maga nem is tud rola hogy valtoztatott meg egy masik anyat sajat eletevel.

  • 2009.04.23 10:25:39szösznyúl

    En is olvastam a blogot es amellett, hogy rettenetesen sajnaltam, nagyon felneztem Szaszra es a csaladjara... A konyvet is meg akarom venni, amikor legkozelebb Magyarorszagon vagyok.
    (Huhhh, az utolso mondatod konnyet csalt a szemembe)

  • 2009.04.23 10:33:5978as évjárat

    Elolvastam a postot.
    Aztán bementem kisfiam kupis szobájába, elmosolyodtam, arréb rugtam a koszos zokniját. "Majd a gazdája a helyére teszi, ha hazajön. Mert hazajön, és ez a világon a legfontosabb."

  • 2009.04.23 10:43:47Subbantósdi

    Rettenetes és szörnyű dolog ez, közhely, de azért leírom, mert gondolom, többünk eszébe jut, hogy az életben a legkegyetlenebb dolog talán a saját gyerekedet eltemetni... :o(
    Én sok erőt kívánok ennek az édesanyának, akinek ez a gyönyörű kislánya, aki sajnos már nincs az élők sorában, elszenvedte ezeket a kínokat. :o(

  • 2009.04.23 10:52:04mammina

    megrendeltem

  • 2009.04.23 12:41:57raszta macska

    huhhh, köszönjük!

  • 2009.04.23 13:14:53pantufül

    Mivel a gombóc nem akar kisebb lenni a torkomban csak annyit huhhh, köszönjük!

  • 2009.04.23 15:13:51dodóó

    Majd a gazdája a helyére teszi, ha hazajön. Mert hazajön, és ez a világon a legfontosabb.

    Így van.ez a legfontosabb.
    Mikor a kislány befeküdt a kórházba ő is szanaszét hagyta a kis dolgait.
    Akkor kicsit bosszantott,de hát majd elpakol ő tudja minek hol a helye.

    Nem pakolt el.Soha többet.
    Értékeljétek át a kapcsolatotokat a gyerekeitekkel,megéri.

  • 2009.04.23 21:07:17odrade

    Én azota rugdosom arrébb a koszos zoknikat, mióta a lányom osztálytársa tavaly novemberben 9 hónap szenvedés után meghalt leukémiában. 13 éves volt.

  • 2009.04.23 23:27:19Rabyn

    Én nem olvastam ezt a blogot, naplót (de tervezem elolvasni), viszont már megtanultam, hogy mindennek örülni kell és az életet meg kell élni, akkor is ha éppen rossz.

    A kupiról meg: Ha van saját szobája és abban kupi akkor legyen. Előbb-utóbb rendet tanul, ha fontos lesz neki, mert jön egy olyan barátnő, olyan pasi aki miatt érdemes.

    Nálam a lakás minden részében rend van. Kivéve a szobámat.

  • 2009.04.24 01:15:41huncut_kata

    és a blog címe : http://ewing.blogol.hu/

  • 2009.04.24 09:25:42Vakmacska

    Én Vujity Tvrtkónál olvastam, a Pokoli Történetek utolsó fejezete. Amúgy az egészet érdemes elolvasni - azt is át lehet értékelni, ki él rosszul. Karácsonyra kaptuk, de nem épp karácsonyi olvasmány, ezzel együtt remek könyv és le a kalappal a szerző előtt ha helyrehozhatatlan lelki károsodás nélkül élte túl, amit látott és hallott.
    A könyv után olvastam Szasz blogját...nos én már 12 éve átértékeltem a fontossági sorrendet, ha mégis elfelejtkeznék róla, elég rápillantani egy-két fényképre.

  • 2009.04.24 12:08:34keszianita

    érdekes dolog az anyaság.
    mielőtt megszületett a fiam, részvéttel olvastam az olyan eseteket, amik egy gyermek betegségéről szólnak.
    mióta magam is anya vagyok - immár 2,5 olykor nagyon nehéz, de mégis csodálatos év, másképp látom ezt. amellett, hogy gombóc lesz a torkomban, rögtön arra gondolok, hogy nem élném túl, ha ez történne a gyerekemmel.
    ... és már nem is olyan bosszantó, hogy tegnap megint hisztizett a boltban a sokadik csokiért, és hazáig visított mérgében, miközben én majd felrobbantam a dühtől. mert ő van, és egészséges.

  • 2009.04.24 12:49:40wish73

    persze, h vannak apróságok, amik hosszú távon jelentéktelen marhaságnak tűnnek, csak épp aktuálisan bosszantanak. de azért úgy nem nagyon lehet élni és gyereket nevelni, hogy jaj, de jó, h egészséges, és ezért szarom le az összes elvárást, követelményt, mert örülök annak a ténynek, hogy van. azért jobb esetben lesz is, és felnőtt is lesz belőle. bizonyos dolgokat most kell megalapozni, mert 20 év múlva gondot okozhat egy csomó gyerekkorból hozott dolog, és akkor meg azért teszünk magunknak szemrehányást, hogy a nagy örömködésben, h van és egészséges-elfelejtettünk megtanítani egy csomó dolgot

  • 2009.04.24 13:10:56catus

    Én itt dolgozom a gyermekklinika mellett ahol ez a kislány betegedkedett Szegeden. Mindíg azon csodálkozom,milyen felnőtteket meghazudtoló fegyelemmel és akarattal vannak felszerelkezve ezek a gyerekek , fiatal felnőttek. Milyen hatalmas erővel tűrik a néha tűrhetetlent.Ugyanakkor sokmindent hallok a hallgatóimtól, olyan esteteket amire tökéletesen ráillik a "halál megváltás" . Mindíg elszorul a szívem amikor átszaladok kávéért, hogy vajon most mi zajlik az emeleteken? Élet vagy halál?

  • 2009.04.24 13:10:59Ribizlee

    wish, szerintem itt senki nem erről beszélt...

  • 2009.04.24 13:34:18mammina

    csunya dolog de bennuk azert olyan oriasi az elni akaras es sok felnottben nem, mert meg nem tudjak mi var rajuk az eletben, nem elkeseredettek, nem gondoljak vegig komolyan. biznak es bizakodnak, mig egy felnott mar sokszor tobb vonalon nezi az esemenyeket es igy hamarabb feladja. de valoban hihetetlen ero van bennuk!! es ez sokuk szerencseje. mindenkinek sok erot aki eppen ebben a szituban kenyszerul elni. fenypostaval sok energia sokfele kikuldve.

  • 2009.04.24 13:54:31wish73

    felnőtt esetében sztem a családon is múlik. ha van olyan családtag, aki miatt érdemes vagy muszáj küzdeni, akkor könnyebb

  • 2009.04.24 14:16:13mammina

    jah.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta