SZÜLŐSÉG

Gyermekbántalmazásnak minősül a kiabálás is?

2009. április 21., kedd 12:37 |

Időnként jön a lila köd, leszáll és elborítja az agyamat. Olyankor pedig felemelem a hangom, sőt kiabálok - igen jól hallottátok, kiabálok bizony. Többnyire el is érem vele, amit akarok, mert a bárányból lett sárkányt látva a gyerekek pillanatok alatt rájönnek, hogy most aztán túlmentek minden határon. Nem vagyok rá különösebben büszke, de nem is csinálok titkot belőle. A lelkiismeret pedig végképp nem szokott mardosni amiatt, hogy végül nálam is el tud szakadni az a bizonyos cérna, miután előzőleg a gyerekek szívós, kitartó munkával mindent megtettek azért, hogy elszakadjon.

Pedig egyre inkább úgy érzem, hogy a mai tabudöntögető világban új tabu van kialakulóban, hiszen nem „illik" arról beszélni, hogy bizony a szülő is ember (hogy egy egetverő közhellyel indítsak), és - legalábbis szerintem - nem kell rögtön elkezdeni spórolni a gyerek későbbi pszichoterápiájára, ha időnként kénytelenek vagyunk kiereszteni a hangunkat, mert a gyereknevelési könyvek által melegen ajánlott „mélyen a szemébe nézős-halk duruzsolós-meggyőzős" módszer egyszerűen nem képes áttörni a nemakarás falát. Azt hiszem, nem tévedek nagyot abban, hogy a helyzet mindenkinek kivétel nélkül ismerős, a különbség csak annyi, hogy néhányan bevalljuk (hű, de idétlen megfogalmazás - mintha valami főben járó bűn lenne!), a többiek pedig a végtelenségig bizonygatják, hogy ők aztán soha, hiszen a jó szülő minden körülmények között képes észérvekkel hatni a gyerekére...ésatöbbi... ésatöbbi... ésatöbbi... Nem kell messzire menni, elég beleolvasni néhány erősen szuperanyás hozzászólásba.

A BBC Radio 4 a múltkoriban egy teljes adást, 45 percet szentelt a kérdésnek. Ott is elhangzott, hogy a szülőknek egyre kevesebb eszköz van a kezükben a mind szabadosabb ifjúság megregulázására. Miközben a testi fenyítés - egyébként helyesen - kikerült egy valamirevaló szülő „fegyvertárából", lassan a szokottnál erőteljesebb hang is kezd egy megítélés alá esni egy (vagy több) jól irányzott pofonnal, a gyerek szakadatlan csépelésével. Amerikai szakemberek szerint a rendszeres kiabálás kimeríti a gyermekbántalmazás minden ismérvét, ennek megfelelően nem kevésbé ártalmas, mint ha a szülő időről-időre előkapja a nadrágszíjat - a különbség csak annyi, hogy nem kézzel vagy szíjjal üt, hanem szavakkal.

A műsorba meghívott szakértők is éppen arra próbálják megtalálni a választ, hogy egy életre megnyomorítjuk-e a gyereket azzal, ha időnként bizony rákiáltunk, vagy ez manapság már simán belefér az egyre hajszoltabb családi életbe, amivel meg kell tanulnia együtt élni gyereknek és szülőnek egyaránt. Az érintettek nincsenek egységes állásponton a kérdésben, abban viszont ők is egyetértenek, hogy a téma valóban tabu, mert a szülők többsége úgy érzi, önnön szülői alkalmatlanságát teszi közszemlére, ha bevallja, hogy néha nála is önálló életre kel a hangerőszabályozó gomb.

A műsort vezető Mariella Frostrup elöljáróban hangsúlyozta, hogy a konfliktust elsősorban az okozza, hogy abszolút elvárás a szülőtől, hogy minden körülmények között megőrizze higgadtságát és nyugodtságát, hiszen ezzel mindig célt érhet (cél kell érnie?) - pedig ez utóbbi csak a mesékben van így, a valóságban sohasem. A szupermarketben a kisgyerekével kiabáló szülőt mindenki mélységesen elítéli, és persze kívülállóként pontosan tudja és látja, hogy a másik mit csinál rosszul. Amikor pedig ezek a mindentudó és mindenható szülők hazaérkeznek, gyakran ők maguk is ugyanúgy kiabálnak a gyerekeikkel - legfeljebb mélyen hallgatnak róla, az ajtó pedig ápol és eltakar.

A műsorban megszólaló neveléstudományi szakember úgy véli, hogy nem árt a gyereknek néhány hangosabb szó, de csak olyan mértékig, melyből megtanulja, hogy későbbi életében is találkozik majd heves vérmérsékletű emberekkel, akik a szokottnál szenvedélyesebb eszközökkel adnak hangot érzelmeiknek és véleményüknek. A meghívott pszichoterapeuta, Sue Gerhardt, élettani bizonyítékokkal is alátámasztja a mindennapos ordítozás ártalmait, amikor azt mondja, hogy a rendszeresen kiabáló szülő keltette stressz az agyfejlődésre kifejtett hatásainál fogva akár egy életre meghatározhatja a gyerek jövőjét, a stresszhormonként is ismert kortizolt pedig a későbbi agresszió és depresszió kialakulásával hozták kapcsolatba.

Végül néhány gyakorló szülő is megfogalmazza érzéseit a témával kapcsolatban. Van, aki időnként kiabál ugyan a gyerekkel, de ezt utólag mindig mélységesen szégyelli és megbánja, míg mások úgy vélik, nem kell azért bűntudatot érezniük, mert minden nevelési eszközből kifogyva időnként a hangerőhöz nyúlnak. Az egyik anya úgy fogalmaz, hogy kiabáló anyját látva kislánya pontosan érti, hogy most aztán sikerült eljutnia arra a végső pontra, ahonnan nincs tovább, úgyhogy ilyenkor mindig összekapja magát - a kiabálás tehát végső soron elérte célját.

Szóval, a te fejed körül is gomolyog olykor az a bizonyos lila köd? Akarsz beszélni róla?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.04.24 13:58:22mammina

    wish
    :-D ez jooo.

    amikor mi kuldjuk a csajokat aludni, mindig kozlik, hogy akkor mi milyen jogon nezunk tv-t utana. na ezen szoktam kibukni es kozolni hogy jo akkor masnap ok mennek dolgozni apa helyett, es ok foznek anya helyett es maris nezhetnek tv-t. ez hatni szokott :-)

  • 2009.04.24 15:46:58kriszi

    Okoska, azért ezen elgondolkoztam. A hatéves nekem is azt mondja, király vagyok. Ráadásul a lányom, mégis :) Közben tudom, hogy marhára nem vagyok király: türelmetlen vagyok, indulatos, össze szoktunk kapni néha rendesen, és mivel ő, ha nincs rajta a hoppáré, egy segítőkész tündér, néha erővel fogom vissza magamat, hogy ne ugráltassam. De a gyerek csak rám néz, és én vagyok neki a világ közepe, aki mindent tud, mindenre megvan a válasza, és akkor is szereti őt, amikor haragszik rá. És ettől vagyok én neki király. Szegény gyerek, milyen igénytelen :D

    (Tegnap fürdéskor végül megint üvöltve csaptam szét közöttük, ment a köztük a hirig, egymás aprítása rendesen. Mire én, az ezredik magyarázás, szépen kérés stb után, amikor huszonötödször szaladtam be, és választottam szét őket immár lila fejjel, hogy senki ne fulladjon bele a kádba: NEM MEGMONDTAM MÁR EZERSZER, HOGY NE KIABÁLJATOK EGYMÁSSAL?!!!!! Aztán ott fetrengtünk röhögve, milyen konzekvens vagyok... )

  • 2009.04.24 16:24:28Heatherette

    "álljon meg a bringa, H. most akkor a fű kapudrog lett? egy hónapja még nem az volt."

    "szerintem H itt próbál alkalmazkodni, és a kapudrog-hívők példájával élni. Nem mondta, hogy szerinte kapudrog a fű. Azt mondta, hogy az elfenekelés a bántalmazás kapudrogja."

    köszönöm, kriszi

  • 2009.04.24 19:40:11verkaverka

    "van, ahol a gyerekverés nem bűncselekmény, ha nem 8 napon túl gyógyuló. pl. mo-n sem tilos,"

    ??? Dehogynem tilos. Jól is néznénk ki ha szabad lenne 8 napon belül gyógyulón verni a gyereket, atyavilág.

  • 2009.04.24 19:50:11cozumel

    "tök természetes. amikor az ember intéz, agyal, akkor pörög, aztán egyszer csak bevillan, hogy hoppá, ez az igazi felnőttség, nem az, h autót vezetek, vagy kopogtató cédulát küldenek."

    Wish

    ugy szeretem, mikor ilyeneket irsz, annyira jol osszefoglalod a lenyeget 3 tagmondatban :-)

  • 2009.04.24 20:28:21baudolinA

    Ezt találtam (2005-ös szöveg):
    "Az ENSZ az utóbbi évtizedekben világszerte sokat tett a gyermekek helyzetének javításáért. Magyarország 1991-ben csatlakozott a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez (1991. évi LXIV. törvény). 1997-ben született meg a gyermekek védelméről és a gyámügyi eljárásról szóló ún. Gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI. törvény), minek következtében gyermekjóléti szolgálatokat hoztak létre és kialakították a gyermekvédelmi jelzőrendszert, a bántalmazott és veszélyeztetett gyermekek kiszűrésére és segítésére. Sem az 1991-es, sem az 1997-es törvény nem tért ki a testi fenyítés tiltására." (folyt.köv.)

  • 2009.04.24 20:29:09baudolinA

    "Részben társadalmi szervezetek megmozdulásaira reagálva 2002-ben kiegészítették az 1997-es törvényt azzal, hogy „a gyermek nem vethető alá kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítésnek, büntetésnek vagy bánásmódnak” (2002. évi IX. törvény), nem tér ki azonban a büntethetőségre. Napjainkban tehát az a helyzet alakult ki, hogy a törvény tiltja a gyermekek testi fenyítését és bántalmazását, de nem bünteti. A gyermekbántalmazás eseteire tehát ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint más bűncselekményekre: csak a 8 napon túl gyógyuló testi sérülések vonnak maguk után automatikusan feljelentést. (El lehet azonban gondolkodni például azon, vajon hány napon túl gyógyuló sérüléseket okoz a gyermekrendszeres érzelmi bántalmazása vagy kínzása.)"
    (http://209.85.129.132/search?q=cache:lBL0s0_9MKIJ:www.ejf.hu/hefop/jegyzetek/gyermekbantalmazas_megelozes_kezeles.pdf+gyermekb%C3%A1ntalmaz%C3%A1s+t%C3%B6rv%C3%A9ny&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu) (folyt. köv.)

  • 2009.04.24 20:29:47baudolinA

    A fenti linkben foglalkoznak azzal is, hogy mi minősül(hetne) bántalmazásnak.
    "A gyermekekkel való rossz bánásmód megnyilvánulhat aktív, vagy passzív formában.Az aktív formáról – bántalmazásról - akkor beszélünk, ha a gyermek ellen olyan cselekményt követnek el, mely a gyermeknek ártalmára van, neki testi vagy lelki sérülést, kínt okoz vagy okozhat. Gyermekbántalmazás vagy abúzus:
    - ha valaki testi vagy lelki fájdalmat vagy sérülést okoz egy gyermeknek,
    - ha valaki egy ilyen eseménynek tanúja, vagy tud róla, de nem akadályozza meg, illetve nem jelenti."

  • 2009.04.24 20:36:47baudolinA

    Ja, és még egy, aztán abbahagyom:
    A fizikai bántalmazás formái: ütés (kézzel, eszközzel), rúgás, rázás (különösen csecsemőkre veszélyes, belső vérzéseket, sérüléseket,vénaszakadást, a nyakcsigolya törését okozhatja, akár a csecsemő halálához is vezethet – és sajnos éppen ez az egyik leggyakoribb bántalmazási formacsecsemőknél), rángatás, tárggyal megdobás, szúrás, fojtogatás (kézzel, vagy a gyermek fejének víz alá nyomása), mérgezés, haj húzása, kitépése, megégetés, leforrázás, maró anyaggal leöntés.

  • 2009.04.24 20:40:41baudolinA

    Esküszöm, hogy többet nem írok, de még egyet. :)
    Szóval a linkelt szövegben külön cím van: "A testi fenyítés mint nevelési eszköz".

  • 2009.04.24 20:54:50raszta macska

    Ettől mindjárt rosszul leszek.

  • 2009.04.24 21:26:47wish73

    coz:)

    H, akkor sem vágom. ha a fű nem kapudrog, ahogy ezt a múltkor kifejtetted, akkor az elfenekelés a bántalmazás kapudrogja-párhuzamot miért épp te írtad?

    verkaverka, szóval mo-n, ha rácsapok a gyerek kezére, akkor bűncslekményt követek el. ez új nekem.

  • 2009.04.24 23:04:21B-

    Szerintem abban, hogy a szülő nem barát, benne van az is, hogy bizonyos síkon sokkal több, erősebb a kötelék.

    Másrészt azt is jelenti, hogy egy szülőnek sose lesz olyan viszonya a gyerekével, mint a barátainak, és csak lealacsonyítja és nevetségessé teszi magát, ha megpróbál haverként viselkedni vagy esetleg engedményekkel stb megvásárolni a haveri státuszt. Neki nem havernak kell lennie, hanem egy sokkal erősebb tartóoszlopnak, aki akkor is ott van, amikor a haverok szétspriccelnek - és esetleg akkor is hajthatatlan, amikor a haverok gerince kissé rugalmasabb.

  • 2009.04.24 23:11:14B-

    Ami a fő témát illeti: a verés, rácsapás, ordítozás mindig a szülő kudarca, és semmit nem ér.

    Legalábbis a 2 éves gyerekem nagyon gyorsan leszoktatott róla :-) Egyszer-kétszer fordult elő, hogy meglegyintettem, amikor ő előzőleg (tréfából) arcon ütött. Válasz: nevetve lekevert mégegyet, azt hitte, most ezt játszuk. Rájöttem, hogy a legjobb módszer, ha megfogom a kezét, és megsimogatom vele az arcom, és közben azt mondom, hogy simi-simi, jaj de finom. És akkor ez a játék, ezt folytatja. Ez akkor is bevethető, ha másokat üt meg viccből. (kiabálás, sarokba állítás vagy röhögésbe, vagy hisztibe fulladt - a simi módszerből mindketten vidáman jövünk ki)

    Ami a kiabálást illeti: hiszti esetén csak olaj a tűzre. Nagyon durván ront a helyzeten. Szerintem mindenki úgy van vele, hogy este 9-kor, halál fáradtan, amikor tudja, hogy a másik szobában várja a forró tea, a fotel meg a TV, de nem mehet, mert az a piszok kölök nem hajlandó felvenni a pelenkát - na az ilyen pillanatokban egyetlen motiváció létezik: minél hamarabb elérni, hogy a gyerek pelenkában, pizsamában és csendben az ágyában tartózkodjon. Ettől az ordibálás engen fényévekre távolított el, le is szoktam róla egy-két próbálkozás után.

    Ilyen idegállapotban az ember nem a szép elvei miatt nem üt/ordít már, az elvek semmivé foszlanak, egyszerűen hatékonyan akar szabadulni a szituból, úgy hogy a gyerek édesded mosollyal aludjon, mert különben még órákig eltarthat a műsor- És ehhez egyedül az emberi bánásmód jelent utat -szerintem.

  • 2009.04.24 23:16:42B-

    Még annyit, hogy a mostanában futó gyereknevelős doksifilmek is mind arról szólnak (jó, tudom, hogy leegyszerűsítőek stb), hogy az esetek 90%-ban nem a gyerekkel van a baj, bármilyen extrém módon is viselkednek, a segítők nem őket igyekeznek megnevelni. Általában a kezelhetetlen gyerek mögött a következő tényezők állnak:
    - nem kap elég odafigyelést
    - a szülők veszekednek a gyerek előtt, nem értenek egyet nevelési kérdésekben és ezt előtte vitatják meg
    - a szülők is kiabálnak, káromkodnak, olyasmit csinálnak, amit elméletileg tiltanának
    - nem következetesek, hisztire beadják a derekukat
    - nincs erejük kitartani a "nem" mellett, a legkisebb ellenállás felé mennek.

    Sose a gyerekek megregulázásával érnek el eredményt, a szülők fejét mossák végig.

    Ja, és még az állatidomárok se ordítanak vagy verik az állatokat, pedig azokkal aztán tényleg nem lehet racionálisan beszélni. Meggyőződésem, hogy ha egy szülő-gyerek kapcsolat odáig jutott, hogy csak napi szintű ordítozással, veréssel lehet elérni bármit is a gyereknél, ott a szülő valamit nagyon elbaszott, és ő maga szorulna némi korrekcióra.

    A gyerek csak tükör, ami felnagyítva mutatja a szülők balfogásait.

  • 2009.04.24 23:48:13wish73

    B-, láccik, h kicsi még a gyereked:)
    egy nagyobbal azért bonyolultabb dolgok is akadnak, mint a pelenka. tegnap pl. próbáltam betenni az autót egy valószínűtlenül kicsi helyre, közben a lámpa zöldre váltott, a mögöttem állók épp anyámat emlegethették,amikor a 6 véves lányom felrakta a lábát a fejtámlám mellé, pedig nem tegnap ült először autóban. tök megijedtem, h mi a franc van a látóteremben, leüvöltöttem a haját. tökre megszeppent, elmagyaráztam aztán higgadtan utána, h milyen butaságot csinált. erre ma megint bepróbálkozott. igaz, h így másodjára elég volt azzal a bizonyos nézéssel hátrasandítanom, de ha mellette ülök, mert mondjuk nem én vezetek, és úgy csinálja uezt, hát nem biztos, h ilyen PC módon oldom meg a mait a tegnapi után.

  • 2009.04.25 00:01:41B-

    wish: én arról beszéltem, amikor csak és kizárólag napi szintű ordítozással lehet elérni, hogy valami történjen.

    Nyilván mindenki felemeli néha a hangját, nem csak a gyerekével, de nem lehet erre alapozni az egészet.

  • 2009.04.25 00:09:58B-

    De szerintem abban egyetérthetünk, hogy akik nagymenők, azok nem kiabálnak, nem vernek. Az állatszelidítők, kutyaidomárok, dadák, tanárok, szülők stb népes csoportjából aki kezelni tudja a gyerekeket/állatokat, az nem agresszióval teszi, mert ugye az agresszió agressziót szül stb stb stb.

    Emlékezzetek vissza a karizmatikus tanárélményeitekre, azokra a rokonaitokra, akikre hallgattatok stb: ők eszköztelenné váltak volna ordítás és verés nélkül? Nem, mert ezek sosem voltak az eszközeik. Ezek a gyengeség jelei.

    Mindenki gyenge néha, de nem kell vele feltétlenül felvágni, vagy úgy beállítani, hogy ez az egyetlen út.

    Kicsit irritál, hogy úgy állítják be, verés és kiabálás nélkül bármilyen nevelő eszköztelen. Ja, pont a kiabálás az eszköztelenség, frusztráltság, tehetetlenség jele. Nekem is voltak olyna tanáraim, akik egy pillantással el tudtak hallgattatni, mert tiszteltem őket és fontos volt, hogy mit gondolnak rólam. Nem hiszem, hogy így éreznék valaha is bárki iránt, aki vörös fejjel hisztériázik előttem. Illetve attól még tisztelhetem, szerethetem - de nem ezért, hanem ennek ellenére.

  • 2009.04.25 00:26:58wish73

    á, a napi szintű ordibálás lúzerség. ha normális hangszín az alap, akkor az emelt hang figyelemfelkeltő, ha a gyerek hozzászokik, el sem éri az ingreküszöbét

  • 2009.04.25 23:40:25wish73

    Okoska,
    akkor mivel magyarázod, h a munkakerülő apa gyereke is gyakran munkakerülő lesz, vagy, hogy annyira könnyen bele lehet vinni a gyerekeket a málnásba, egészen a szélsőséges, radikális szervezetekig.
    hogy van ez a helyesen megítélés?

  • 2009.04.25 23:43:38wish73

    de gondolkodtam ám azon amit fentebb olyan sokan írtak, hogy, ha a gyerek "rossz", az a szülő hibája mindig. ez azt feltételezi, h a gyerek nem individuum, hanem az én kiterjesztésem, vagyis önálló elképzelései-akár hibásak is- csak belőlem fakadnak, magától se jóra, se rosszra nem képes. ez pedig rohadtul nem igaz.

  • 2009.04.26 00:00:52no comment 01

    hehe..jaja..van ám lila köd elképzelem a beszélgetést..nyugodt hangnemben elmagyarázom a gyereknek,hogy nem tépjük ki a nővéred barbi babájának a haját..és főleg nem tépjük le a fejét,mire a gyerek megszólal neked kuss a neved a btk..nem tom hányadik paragrafusa szerint..mert ez kimeriti a bántalmazás vétségét,pont ezt tanultuk az óvoda középső csoportjába és különben is húzz el dolgozni,mert nincs itthon a szokásos két deci kakaóm..na jó megyek és veszek hangszigetelt ajtókat inkább..:)áá..komolyan..inkább nem mondok semmit..:))

  • 2009.04.26 03:22:35cantaloupe

    No comment:
    nem-nem, a kiabalas es veres nelkuli neveles nem azt jelenti, hogy szepen, nyugodtan magyarazok veszhelyzetekben is. Az altalad felhozott peldaban speciel azonnal elvennem tole a jatekot, mielott amortizalodna.

    Hasonloan elvennem tole az ollot, megragadnam a karjat ha az utra akar kiszaladni, stb. es a magyarazat johetne UTANA.

    Nem tudom, miert kell hulyenek, tehetetlen babunak, a gyerek szolgajanak nezni azt, aki eroszakmentesen probalja nevelni a gyereket.
    Bar valahol ertem, hogy miert ez a kovetkeztetes, foleg azoktol, aki maguk gyakrabban kiabalnak es csattan el a kezuk; ugyanaz a fantaziatlansag vezerli oket, mikor kritizaljak azokat, akik nem elnek eme eszkozokkel.

    Komolyan, mintha nem is lenne semmi az eroszak es a bargyu magyarazgatas kozt.

    A legeslegnehezebb szerintem a termesztes tekintely kozvetitese. Nagyon keves tanarnak, szulonek, nevelonek sikerul ez, akiknek egyszeruen adnak a szavara es szot fogadnak egy pillantasara a legrenitensebb emberek is. Ehhez valahol tehetseg is kell.

  • 2009.04.26 03:36:26cantaloupe

    Wish,
    ebben egyet kell ertsek, a gyerek nem a szulo masa, es gyakran teljesen mas temperamentumu lehet, mint az osei, igy teljesen mas kulcsokkal kell utat talalni hozza. nem lehet egy az egyben ugy gondolkodni, hogy na, nalam ez bevalik ha hisztis a kedvem, ram ez es az jo hatassal van, s azt egy az egyben tovabbadom.

    A fenti labtamlas eset engem is felidegesitett volna. Szerintem ilyen kis szekantsag, gonoszsag azert nevelestol fuggetlenul minden gyerekben elojon neha, s ez nem nevelesi hiba.

  • 2009.04.26 09:20:32Anyatünde

    Cantaloupe, írod: "A legeslegnehezebb szerintem a termesztes tekintely kozvetitese. Nagyon keves tanarnak, szulonek, nevelonek sikerul ez, akiknek egyszeruen adnak a szavara es szot fogadnak egy pillantasara a legrenitensebb emberek is. Ehhez valahol tehetseg is kell."

    Akinek nincs ilyen tehetsége, az el is áshatja magát, mint szülő...
    De amíg nincs gyereked, honnan tudod, hogy van-e ilyened?
    Hisztiző 2-3 év körüli rokongyerkőcöt én is kiválóan, higgadtan, határozottan ésatöbbbbi... megfékeztem, amikor még nem is volt sajátom.
    Később, saját hisztiző hasonló korú gyerekeimnél korántsem ment mindig ilyen királyul.

    Ja és még egy: amíg nem voltak gyerekeim, úgy tudtam (olyannak ismertem magam, és mások is olyannak ismertek), hogy nekem aztán a hátamon fát lehet vágni.
    aztán megszületett a legnagyobb gyerekem, és kb. 16-17 hónap múlva kiderült, hogy háááát...mégsem.
    És más anyukát is ismerek, aki hasonlót tapasztalt.

  • 2009.04.26 09:37:32B-

    no comment: a gyerek TÉGED utánoz. Ha te úgy viselkedsz vele, hogy fogd be a pofád büdös paraszt, amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok, akkor ugyanezt kapod vissza (fogd be a szád, amíg engem véd a törvény, kinyalhatod a seggem).

    ha azt látja tőled, hogy az erőfölényben lévő fél is szeretettel, tisztelettel bánik a gyengébbel, akkor ő is ezt fogja utánozni (erre akár fel is lehet hívni időnként a figyelmét). Ha te magad szeretettel, odafigyeléssel fodulsz felé, neki is ez lesz a természetes.

    A gyerek és a szülő között nem a harc a lényeg, hanem az együttműködés. Ha te magad is ezt hangsúlyozod, a gyereknek is ez lesz a lényeg.

    Ha a gyereked úgy beszél veled, ahogy fent írtad, nem ott csaszted el, hogy nem voltál elég keméyn, hanem ott, hogy te magad is visszaélsz rendszeresen az erőfölényeddel, és a gyerek is ezt szokta meg.

  • 2009.04.26 10:24:45baudolinA

    Okoska,
    azt ugye tudod, hogy a "helyes megítélés" és az "érzelmi megítélés" között elég nagy tud lenni a különbség?

  • 2009.04.26 16:12:05cantaloupe

    Anyatunde,

    egy szoval sem irtam, hogy nekem mindig minden bevalik majd a sajatommal, es 4 oras ejszakai alvas utan is kreativan, nyugalommal fogok kezelni egy hisztit.
    Irtam, hogy a termeszetes tekintely tehetseg, de egy szoval sem, hogy nekem ez sajat gyerekkel bevalik, vagy hogy nekem van, csak tenykent, megfigyeleskent hoztam fel.

    Az irritalt no comment hsz-aban, hogy hulyenek nezi azokat, akik megprobalnak eroszak nelkul, humanusan nevelni. Neki ebbol az jott le, hogy az ilyen elvu szulok halkan es hosszan magyaraznak akkor is, ha a gyerek valami rossz fat tesz a tuzre.

    A majomszeretet meg a ridegtartas kozt leteznek fokozatok is, ugyebar, s mindig csodalom, hogy az ilyen topikok nagyon ket iranyba mennek, pedig a legtobb porontyozo ebbe a kozepsavba tartozik-szerintem.

  • 2009.04.26 16:40:20cozumel

    "Nem tudom, miert kell hulyenek, tehetetlen babunak, a gyerek szolgajanak nezni azt, aki eroszakmentesen probalja nevelni a gyereket."

    Ooooo, hat mert azt megsem fogja mondani, hogy "en hulye vagyok ahhoz, hogy eroszak nelkul csinaljam".

    Ez az egyik legszanalmasabb emberi reakcio: ha valaki tud valamit, amit en nem, akkor rogton ketsegbevonom a hozzaerteset, nehogyma' szarul erezzem magam attol, hogy o TENYLEG szebb/jobb/okosabb/tehetsegesebb/gazdagabb.....

  • 2009.04.26 20:06:13no comment 01

    :))kedves B vagy Bé??jah és ne hagyjuk ki cananemtom mit..
    reméljuk azért az ironiát,már csak ismeritek..ja,hogy nem..??sebaj engem nem zavar:)
    nos itt vagyok én nem kiabálok,nem verekszem nyugi:)itt a húgom..fent lakik felettem..ő úgy kiabál,hogy az én gyerekem is vigyázzban áll lent..:)
    No,de azért ezt a badarságot már én is túlzásnak találom..
    És tudod,mi a tapasztalatom..??hogy lehet néha jobb lett volna kiengedni a hangom,had szokja a gyerek..az első munkahelyi lecseszése után teljesen kiborult a gyerekem,mert nincs ehhez a hangnemhez hozzászokva..mig ezt egy olyan tinédzser fel sem veszi,vagy megvonja a vállát,de tuti nem viseli meg lelkileg..engem se érdekelt soha..tehát ez a még csak rá se mordulok a gyerekre,mert..valamelyik hülye kitalálta..és azt hiszi,hogy csak az ő nevelési stratégiája a jó..azért ez egy kicsit számomra is vicces..
    na és azért valljuk be,aki azt mondja..őőő..soha még csak mérgesen se nézett a gyerekére,na az akkor tényleg hazudik..bevallom..én is szoktam pöppet morogni..pl.azt a teremburáját,ha nem fejezitek be,lehet helyet cserélni a kutyával,mert az is jobban szót fogad,mint ti..na ez általában hatásos..:DDD

  • 2009.04.26 20:13:59cantaloupe

    No comment,

    haaat, itt a kulonbseg: en nem is szeretnem, ha olyan helyen dolgozna, tanulna majd a gyerekem, ahol a verbalis agresszio elfogadott es mindennapi dolog.

    De nem burokban nonek a gyerekek, es mar oviban is lesznek szemtanui verekedesnek, veszekedesnek, ez benne van a pakliban.

  • 2009.04.26 21:00:50psyché

    az en megfigyeleseim szerint, egy 2-3-4 eves gyerek viselkedese, beszedmodja meg egyertelmüen azt tükrözi, ahogy vele bannak. sokszor szo szerint visszahallhatod, amit a szülei mondanak neki. a hangsuly pedig egyertelmüen a szülöevel azonos. amikor nagyobbak lesznek a gyerekek megtanuljak, h el kell bizonyos dolgokat titkolniuk, de ebben a korban ez meg nem megy. a multkor pl a jatszoteren volt egy kisfiu, aki ilyenekt mondott a többieknek: te hülye gyerek. nem igaz, h mar megint .... te nagyon hülye gyerek. vajon honnan vette? nem hiszem, h magatol jutott eszebe. vagy ott van az ovis csoprttarsa a fiamnak, aki keptelen normalis hangon megnyilvanulni, raadasul nagyon aggressziv. ö honnan tanulta vajon ezt? hat persze, h az edesanyjatol, aki alapbol ugy beszel a gyerekeivel, mint en akkor, ha totalisan kikeszitenek. a gyerek ehhez szokott hozza, azt hiszi, ez a normalis.

  • 2009.04.26 21:15:49no comment 01

    én se,de olyan hely nincsen..egyébként,meg igen is kell egy kis morcosabb nézés..és egy kis édelgésből kicsit mérgesebbre venni a mondandónkat..mert mondjuk egy 3éves gyermeket nem lehet meggyőzni észérvekkel..itt egy példa legidősebb lányom..meló után akkor még nem volt kocsim..nagy bevásárlás..megmakacsolja magát..márpedig én az öledben és punktum..ennyi..én kétségbe esve három szatyor..stb..hova vegyem fel..:)kb.nem hazudok egy óra észérvek felsorakoztatása,könyörgések..stb..mire beadtam az unalmast és rámordultam,hogy márpedig akkor itt maradsz az út szélén,majd elvisz valaki viszlát..ennyi..erre fogta magát..felpattant és szó nélkül jött velem..én meg ott szidtam magamat,hogy én hülye..meg itt könyörögtem neki egy órán keresztül..wááá...ezek a kölkök nagyon..kis "aljasak"tudnak ám lenni..:DDDDD

  • 2009.04.26 21:46:47wish73

    tegnap a deichmannban: szabina, próbáld fel azt a kurva cipőt, különben fejbebaszlak!-
    megható családi idill szombat délután

  • 2009.04.26 22:13:00no comment 01

    :))és?felpróbálta..?:)

  • 2009.04.26 23:05:46wish73

    kénytelen volt, nem akarta, h fejbebasszák
    nem tudom, h sírós vagy nevetős ikon dukál ehhez

  • 2009.04.26 23:25:15cozumel

    De legalabb elegans nevet adott neki anyuka...hoyg is van az a szociologiai tanulmany ? (eyerolling smiley)

  • 2009.04.26 23:30:23manka78

    OFF! Tegnapi sztori. Nagyobbik lányom kint játszott az utcánkban. Az egyik kislány olyan cifrát káromkodott, hogy azonnal beparancsoltam tüntetőleg a lányomat és kinyilvánítottam nemtetszésemet. Meghallotta az egyik családtagja, aki rászólt eképpen: "Rákosodj el, nem megmondtam, hogy ne beszélj csúnyán!" Azt hittem betojok rajta.

  • 2009.04.26 23:34:16rita a felcser

    Anyam borogass!!
    rakosodj el...ennek osszevarrnam a szajat a hazastars szajaval,adnek nekik hanytatot,es hogy ne fulladjanak meg egymasba kene hanyjanak.
    Es ezeknek adott a sors gyereket.............

  • 2009.04.26 23:35:24manka78

    Igen! Sajnos 7-et is.:)

  • 2009.04.26 23:38:03manka78

    Látod Rita semmi sem tökéletes. Egy frankó kis zsákutcában lakunk. Minden olyan szép lenne, ha a problémás 3 család nem itt lakna.:( Mondjuk én kijövök velük, mert első perctől kezdve tudják, hogy velünk nem cicizhetnek.:)

  • 2009.04.27 13:40:33Veg_

    2009.04.23 13:29:07raszta macska: Hát az peches, remélem, meg tudjátok valahogy oldani...

  • 2009.04.27 13:48:01Veg_

    "2009.04.23 14:55:14cozumel
    Veg_
    Most vagy nem tetted kontextusba P. hozzaszolasat, vagy rajtam keresed a fogast, nagyjabol tok mindegy,
    de a lenyeg az, hgoy P. a zusara gondolt, ahol az a sok hulye, ostoba, liberalis el, akik nem verik a gyerekeiket, es lam, lam, micsoda erkolcstelen zullott tarsadalom"

    Bocsi, nem tudtam, hgoy te gondolatolvasó vagy, és eleve tudod, hogy ő az usára gondolt, és véletlen se gondolhatott kanadára, miután egyik országot se nevezte meg. Ennek kapcsán nem értettem, miért ugrottatok rá ketten is azzal, hogy milyen hülye, mert tudhatná, hogy kanada, nem usa. Most se értem. De ha 10milliárdszor fogsz cseszegetni miatta, akkor se tudom, hogy honnan olvasod ki a gondolatát, hogy ő a vallásos usát szapulta, és tutira nem irt egy büdös szót se kanadáról (mikor nem irt se usát, se kanadát, se vallást). Biztos az én hülyeségem, hogy nem vagyok gondolatolvasó, igy nem tudtam, hogy te az vagy. Hogy miért támadsz rám, mintha én azt irtam volna, hogy verje a gyereket mindenki, holott a szülőt rugnám seggbe, ha veri a gyereket, pláne rendszeresen, azt végképp nem értem. Volt egy totál alap kérdésem, minden gunyolódó felhang nélkül, mert nem értettem valamit (amit most se értek, mert konkrét kérdésre nem kaptam konkrét választ tőled), erre nekiállsz gunyolódni velem. Nos ezt is lehet, de nem tutira van értelme. Mondhatnám: minek.

  • 2009.04.29 00:17:57no comment 01

    wáá..ide miért nem megy el az előző irományom??

  • 2009.04.29 00:26:30cozumel

    Kaptal valaszt Veg_

    Leirtam, hogy HA kontextusban nezed, akkor marhara egyertelmu, hogy mire gondol.
    Jajj, nem irta le, jajj, tenyleg, hat _SZO_SZERINT_ nem irta le, jajj, hat honnan is tudhatnam...hagyjuk mar a szavakon lovaglast, de tenyleg, mert ennek marhara semmi ertelme.

  • 2009.04.29 00:32:05no comment 01

    cozumel..irtam valamit belinkeltem,de ledobja..nem jeleniti meg..hmm..miért nem fogadja el a hosszabb szöveget..??ha,már te fent vagy..:)segithetnél benne egy pöppet:)

  • 2009.04.29 00:50:30cozumel

    Ha 2000 karakternel hosszabb a szoveg, nem jelenik meg. Meg annyi sem, ami belefer a 2000 karakterbe...valoszinuleg hosszabb lehetett a szoveg?

  • 2009.04.29 01:08:11no comment 01

    hát lehet..:)dehogy még egyszer meg nem irom az is biztos..:)inkább meghagyom magamban.
    azért köszi legközelebb számolom:)

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta