De mi az a húsvét egyáltalán?

Zanza!

Azt, hogy mikor lesz húsvét, a legtöbben a naptár böngészése után tudják csak megmondani, ugyanis nem olyan triviális, mint a többi ünnepünk. A tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni első holdtöltét követő vasárnap ünnepeljük Jézus feltámadását, s mire ezt végigolvastuk, újra neki kell futnunk, a pontos értelmezés miatt. Nem kell azonban megijedni, elég, ha leolvassuk a naptárról, hogy idén április 13-án tartjuk a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepét, s ekkor zárul le a negyvennapos böjtidőszak is. Az eredeti zsidó húsvét az aratás kezdetének az ünnepe volt, a keresztény húsvét időpontját a 325-ös niceai zsinaton határozták meg. Pogány gyökerekre is visszanyúlik azonban ez az ünnep, ilyenkor a tél elmúltának és a tavasz érkezésének is örülünk, így a természet megújulását is jelképezi. Az ünnepet jelképező tojás és nyúl tulajdonképpen szintén a pogány gyökerekhez vezethető vissza, Őstra-t, a termékenység és az újjászületés istennőjét szimbolizálják és az 1800-as évek óta terjedt el Németországból.



Manapság egyre kevésbé gondolunk úgy a húsvétra, mint régen, s a különböző szokások is háttérbe szorulnak. A gyerekek mindössze színes tojásokkal, fészekkereséssel és a nyuszival kapcsolják össze az ünnepet, kevesen tudják, hogy mit is ünneplünk tulajdonképpen húsvét hétfőn. A gyerekeknek talán vasárnap a legizgalmasabb esemény, amikor felfedezik a fészekben az apró ajándékokat, s családonként változik, hogy csokin kívül találnak-e benne valamit.

Milyen jó lenne pedig, ha a régi népszokások, hagyományok tartanák izgalomban a fiatalokat, amiket már falun sem tartanak szem előtt!

Húsvét tulajdonképpen virágvasárnappal kezdődik, ami húsvét hétfőt megelőző vasárnap, s ilyenkor tartották a barkaszentelést, aminek bajelhárító szerepet tulajdonítottak, s az emberek barkaágakkal vonultak a templomokba, ahol azokat megszentelték. Nagypéntek, Jézus keresztre feszítésének napja gyászünnep, a harangok némák maradnak, az oltárokat pedig letakarják. Nagyszombaton, ami a feltámadás jegyében telik, végre vége a böjtnek, s már este megkezdik a finom sonkát, másnap, azaz vasárnap pedig torma és tojás is kerül mellé az asztalra.

Húsvét hétfőn, a mára már egyre inkább kikopott és közutálatnak örvendő locsolás körül forgott minden. Ebben a szokásban is megtalálhatóak mind a pogány, mind a keresztény gyökerek, az előbbit az ősi termékenységi és megtisztulási rítus idézi, az utóbbi pedig a víz tisztító erejével a kereszteléshez köthető. Persze ma már senki nem örülne annak, ha végigkergetnék az utcán egy vödör vízzel, nagyanyáinkat ugyanis a kútnál locsolták meg a lelkes ifjak. Ennél sokkal szociálisabban közelítenek a mai férfiak hozzánk, s a vizet kölnivel helyettesítik, s egyre találékonyabbak a locsolóversek tekintetében, szódásszifonnal pedig csak elvétve találkozhatunk.

Húsvéthoz köthető még a komatál készítése fehérvasárnapon (húsvétot követő vasárnap, ezzel zárul tulajdonképpen a húsvét ünnepe), amit lányok küldtek egymásnak és italt, tojást és kalácsot tettek a tálra. Ezután komának szólították egymást és szoros barátságban maradtak, már amennyiben sikerült.

Hogy a mai gyerekek milyen fogódzkodót fognak találni a húsvét ünnepe mögött, nehéz eldönteni, az azonban tény, hogy a húsvét sem az, mint ami régen volt. A legtöbb gyerek ilyenkor nem gondol egyébre, mint a menetrendszerinti csokoládé-dömpingre, kindertojás-áradatra, néhányan pedig zsebpénzt remélve a locsolás honoráriumára.

A húsvét pedig nem erről szól, nincs is szívet gyönyörködtetőbb látvány egy kosár hagymahéjas, szalonnával fényesített, vagy míves mintával díszített tojásnál, s a meghitt, családi beszélgetéseknél az ünnepi asztal körül.

Blogmustra