SZÜLŐSÉG

Kismamák, készüljetek fel a szülésre!

2009. április 5., vasárnap 10:20

Az első igazán tavaszi vasárnap Eszterke nevű olvasunk meséli el és hsaonlítja össze két szülését. Szerinte jó, ha a kismamák felkészülnek a legrosszabbra, ami a szülőszobán történhet velük, mert így nem érheti őket nagy meglepetés, mint őt az első alkalommal. Szülés külföldön, választott orvos nélkül és szülés Magyarországon, választott orvossal, felkészülten. Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!



Szülés 1.: külhon, tőlünk kissé nyugatabbra különböző személyes okokból, a család heves tiltakozása ellenére. Naiv hitben a nyugatabb-európai egészségügyi biztosítási rendszerben magánszülész és szülésznő nélkül, közkórházban. Gyakorlatban a 41. hét végén kétszeri hazaküldés után végre szombat este 10 körül bent maradhattam rendszeres kb. 7 perces, számomra meglepően heves fájásokkal a kórházban – szüléstanfolyam elvégezve, de naiv önbizalommal a magas fájdalomküszöb képzetével!

Járkálások és zuhanyozások után éjjel 2 körül végre felvettek a szülőszobára, merthogy 2 ujjnyira tág volt már a méhszáj. Reméltem, innentől minden könnyebb és gyorsabb lesz. Tévedtem. Felfektettek a szülőágyra szívhangmérővel a hasamon, jól kihangosítva, hogy a szobán kívül alvó szülésznő is talán tudat alatt értesüljön némi hanghatásról. Tapasztalatlan lévén próbáltam lélegezni a megfelelő módon, de ez nem sokáig ment. Apa bent volt, de ő nem tudott tanfolyamon részt venni, amúgy sem az ilyesmiben a legtalpraesettebb fajta… A vér látványa pl. nem tesz jót neki. Lényeg, hogy a CTG rám kötésének következtében nem kelhettem fel és a fájások csak jöttek és jöttek és egyre elviselhetetlenebbnek találtam őket. Hosszú idő után felvetettem az epidurális érzéstelenítés lehetőségét, amit a szülésznő kedvesen, de határozottan elutasított, hogy már túl késő, úgyis ennyire és ennyire már tág a méhszáj, mindjárt szülünk. Nem emlékszem már, hogy mikor volt ez, de eljutottam egy pontra, amikortól már csak egy dolog segített a fájás elviselésében, hogy kiabáltam. Szegény férjemet hazaküldtem, mert már nagyon fáradt volt, amúgy is a teljes kétségbeesés szélén a tehetetlenség érzésével, és reméltem, hogy egyszer túlesünk az egészen már.

Reggel 7 órakor jött a szülésznő-váltás, akiktől a megváltást is reméltem, de hiába. Akkor már azért könyörögtem, hogy vagy császározzanak, meg vagy tegyenek valamit, de én megőrülök. Egy dolog utólag megnyugtató volt, hogy kisfiam szívhangja mindezen hosszú idő alatt rendületlen és egyenletes volt. Szóval a váltás, az ifjú szülésznőkkel és ifjú, kissé tapasztalatlannak és bizonytalannak tűnő doktornővel arra kért, várjunk még egy kicsit, amíg a főorvos úr is megjelenik, mert nem is tudják, mit tegyünk, de hát már 7 ujjnyira nyitva, most már biztosan mindjárt szülünk. Folyamatos, már erősen kómás kiabálás és a tolófájások visszatartására tett kísérlet mellett – ebben hozzá kell tegyem, hogy az egyik szülésznő segítsége nagyon sokat jelentett, mert az együtt lélegzés velem fantasztikus energiákat adott – a főorvos úr 10 körül közölte, (miután sírva kértem, hogy segítsen valahogy), hogy semmi értelme a császárnak, ha délig nem szülünk magától, kisegíti a gyereket.

A vége 13 óra 8-perces érkezésű fogós baba lett, aminek hallatán Magyarországon minden gyermekorvos rettenetesen riadt és aggódó lett, de szerencsére 9/10 es apgaros, 4005 g-os, nagy fejszélességű fiamnak az első napok ijesztő kinézetén kívül semmi baja nem lett. Más kérdés, hogy én utána még hónapokig szenvedtem különböző problémáktól.

Szülés 2: az előbbi események után eltelt 18 hónap és kb. 2 hét elteltével kis hazánkban vidéken fogadott szenzációs fiatal orvos és a legfantasztikusabb homeopátiás szülésznő segítségével. Ismételt, a szokásos számítási rendszer szerint túlhordás, ezért indított szülés oxitocinnal a 41. hét végén. El kell mondjam, hogy ez alatt a terhesség alatt már nagyon tudatosan készültem a szülésre: jártam úgynevezett aquanatal-ra, amely terhes vízi gimnasztika szuper légzéstechnikával, és homeopátiás készítményekkel is készültem. Lényeg, hogy az első szülés élményeinek következtében egyrészt féltem, de másrészt már fel voltam készülve a legrosszabbra. Egy dologra próbáltam koncentrálni, hogy gyermekemet lehetőleg természetesen hozzam a világra, de lehetőleg utólag ne legyen annyi problémám, mint az előző alkalommal volt. Az orvossal kitűzött legkésőbbi nap reggelén bemegyek – nagymama már 2 hete nálunk, hogy legyen ki a nagyobbikra a szülés alatt vigyáz -, hetek óta 2 ujjnyira nyitva, semmi ill. minimális fájástevékenység.

Előkészítés, beöntés, borotválás – előző alkalommal semmi ilyen nem volt – kicsit furcsa, zavarba hozó események, de nem kellemetlen. Szülésznő végig velem, mesél, eltereli a figyelmet, nagyon jó, hogy ott van. Aztán apa is megérkezik és most ő is sokkal felkészültebb, segíteni akar. Oxitocin be, fájástevékenység gyönyörűen beindul és szép lassan minden megy a maga útján. 10 körül kaptam az első oxitocin adagot. Az egész valójában nagyon jól telt. Ültem labdán, szülőszéken, sétáltunk, mozogtunk – apa és szülésznő egyaránt nagyon sokat segítettek. Mindenféle pózban próbáltam feküdni is és az aquanatalos légzés egyszerűen fantasztikusan segített a fájdalmak alatti ellazulásban. Nem tudom, mennyi idő után burokrepesztést csinált az orvos, mert a baba nem nagyon akart rendesen a szülőcsatornába beállni, de kisebb orvosi segítséggel a kicsinek nem volt más választása. Nagyon érdekes volt számomra a teljesen tiszta, rengeteg magzatvíz kicsorgásának látványa, ugyanis az első szülésem során átélhettem a nem repesztett, magától szétpukkadó érzést is, de akkor nem láthattam semmit és bár nagy megkönnyebbülés volt akkor, de ott valahogy messze nem tudtam annyira a tudatomnál maradni, mint ez alkalommal. Ez alkalommal is volt egy pont, amikor nagyon elegem lett, de a jelenlévők ereje és támogatása átsegített ezen. Végül 19:20 körül olyan orvosi utasítás mellett, hogy „nem éneklünk, hanem nyomunk” sikerült megérkezni a kistündérnek 4150 g-mal. Valóban csodálatos élmény volt!

Mindezt a két szülést együtt tartom fontosnak, mert meggyőződésem, hogy a nők többsége nem tudja, hogy maga a szülés nehezebb lehet sokkal, mint amit előtte el tudunk képzelni, de ha már tudjuk, és tudatosan készülünk is rá sokkal könnyebb. Sajnálom, hogy ha valakit az ilyesmi elriaszt, de az első szülésem után azt is nagyon sajnáltam, hogy senki nem mondta nekem előtte, hogy ez igenis nagyon fáj(hat). Utána meg kellemetlen lehet egy darabig a felépülés.

Még egy megjegyzés: egyes vélemények szerint, ha az elsőt nem külhonban hoztam volna a világra, nem valószínű hogy megúsztam volna a császárt.

eszterke

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.04.06 08:54:08hozzászóli

    nyulacs: úgy, hogy nem paráztam végig, függetlenül mindentől. Hiszek a pozitív hozzáállásban. Ja, és tudom, hogy milyen azon parázni, hogy megmarad-e a terhesség, azt is, hogy milyen amikor nem marad meg és azt is, hogy milyen megszülni egy halott babát. és mégis úgy gondolom, hogy túl kell lépni rajta és igenis nem parázni kell, hanem kihúzni magunkat és bízni a legjobban, és mindent megtenni magunkért, ennyi. ha meg nem tetszett vkinek a poszt, hát nem tetszett. nekem is elég furcsa egy pár hozzászólás, de teljesen felesleges szócsatázni.

  • 2009.04.06 09:02:20csigamama

    Nekem is nagyfejű babáim voltak. 39 és 38 cm fejkörfogat, császár mindkettő. Hát ebben is az apukájukra hasonlítanak.:-))

    Nálam mondjuk sosem aggódtak ilyen szempontból az egészségük miatt, arányosan nagyok voltak.

  • 2009.04.06 09:04:34nyulacs

    Hozzászóli: nem a Poronty lenne, ha nem lenne szócsata. Itt szinte mindenből hatalmas vita keveredik, erre biztosan számítottál.

    Gyors felépülést kívánok, erőt, egészséget, sok tejcit!

  • 2009.04.06 09:16:41mammina

    ket problemas terhesseg utan, elso lanyom cirka 3 oras nyomas utan - doktorbacsi az utolso pillanatban kozolte hogy menjek harom kort az agy korul, amikor mar annyi erom nem volt hogy gondolodjak, de nem akartunk csaszart es onagysaga nem akart kibujni - termeszetes uton szuletett 36 cm fejkormerettel es 4kg, val osszesen 16 ora vajudas utan, a masodik lanyom a masodik nyomasra kint volt, osszesen 4 ora vajudassal, majdnem millimeterre pontosan megegyezo adattal mint az elso. a masodikkal felkeszultebb voltam asszem, vagy csak tobbet voltam talpon, mert az utolso pillanatig jatszottam a nagyobbal :-) valszinu a gravitacio erosen bejatszott.

  • 2009.04.06 09:21:28mammina

    anyatajger - en inkabb szulnek meg vagy otot akar igy akar ugy, minthogy megegyszer a gegeszetre kelljen mennem mandula kivetetni!!!!! pokoli volt. viszont ket teljesen natur minden fajdalomcsillapitast nelkulozo, vallaltan uvoltos szules utan, ha faj a fogam meg sem erzem :-)

  • 2009.04.06 09:35:07Evita1

    OFF

    Sziasztok! Itt az egyik kommentben olvastam hogy valaki a szeme miatt nem szülhet hagyományos uton. Ez miért van? Valaki leirná nekem ezt? Kiváncsi vagyok!

    ON





    Nagyon jó olvasni ilyen történeteket,mert ezek lelkileg felkészitik a legrosszabbra/legjobbra az anyákat!!

  • 2009.04.06 09:36:59anyatájger

    mammina, hát ez az! Nem mindegy, hogy miért fáj, amid fáj :)

    Ha tudom, hogy így fog fájni a mandulaműtétem után, lehet, hogy nem engedem kivetetni. Legszívesebben bőgtem volna, de akkor még jobban fájt :) Vajúdás alatt meg sem nyikkantam (máig nem értem hogy csináltam), bár a férjem ujjait majdnem szétroppantottam.

  • 2009.04.06 09:41:41anyatájger

    Evita1, ha nagyon rossz a szemed, sok orvos nem vállal természetes szülést, nehogy az erőlködés miatt problémát okozzon. Nekem -3.5 dioptriás a szemem, simán szülhettem, bár igazi paramamihoz hűen cselekedtem és elmentem a szemészetre megnézetni a szemeim állapotát. Minden okés volt.

  • 2009.04.06 09:42:24anyatájger

    a szemüvegem -3.5 dioptriás, nem a szemem :)

  • 2009.04.06 09:42:45mammina

    kicsit off anyatajger - en 24 voltam mikor kivettek, es egy hetig voltam vele korhazban! se beszelni se enni nem tudtam. sogornom egy honappal kesobb ment, o 26 volt es masnap reggel otthon volt es jegkremet zabalt. hogy utaltam ot ezert akkor :-)



    evita sajnos nem tudom melyikkel nem ajanljak a termeszetes szulest, a rovidlatassal vagy a tavollal, de valalmeyik a nyomastol karositja a szemet. ha gondolod utananezek neked bar biztosan lesz valaki aki itt ezt tudja.

  • 2009.04.06 09:45:48nyulacs

    Evita: régebben 6 dioptria fölött kellett szakorvosi vélemény, hogy szülhet-e vki természetes úton. Ez kb. a duplájára tolódott, tehát pl. én a mínusz 5-ös szememmel nem aggódom.

    Ha viszont műtötték (főleg asszem a retinát), akkor szinte biztos a császár. De ezt szemész orvos megmondja Neked.

  • 2009.04.06 09:47:21Evita1

    Előre is köszönöm! Nekem csak 2-3as a szemem(plusszban),de ezt jó előre tisztázni!

    Gondolom a szemdokim ugyis tud rá majd válaszolni ha itt lesz az ideje a szülésnek!

  • 2009.04.06 09:53:53hallohallo

    úgy tudom, ma már leginkább nem a dioptriát nézik, hanem hogy ép-e a szemfenék (azon múlik, hogy az erőlködéstől megvakul-e a nő :S)

    nekem ez nagyon para volt, -8-as a szemüvegem, aztán utánanéztem a neten, és nagyon sok szülész és szemész állítja, hogy ha ép a szemfenék, nem kell a császár. de egy csomó szülész meg azt mondja, de kell, szemben a szemész véleményével :(

    szóval szerintem érdemes így is keresni megfelelő orvost.

  • 2009.04.06 09:56:15anyatájger

    off

    mammina, én négy napig voltam bent, és a férjem erőltette, hogy legalább igyak valamit :( Akkor meg tudtam volna fojtani, de igaza volt.

  • 2009.04.06 10:19:3478as évjárat

    Evita1

    Nekem is plusszos lencséim vannak 2,3 és 3,5, semmi akadálya nem volt a spontán szülésnek.

    Barátnőmnek -8-as, de ő is szülhetett volna spontán. Más okok miatt császár lett neki.

  • 2009.04.06 10:25:3778as évjárat

    2,5 nem pedig 2,3 (hiába, egymás mellett vannak a klavin a számok:))

  • 2009.04.06 10:27:05másutt

    Okoska, meg 2 honap mire szul, varjuk ki. ;)

  • 2009.04.06 12:23:27Jedenew

    Nekem is nagyfejű babám volt, 38-as fejkörfogat, amit a szülés végéig senki, de senki nem méltatott figyelemre.

    És igen, külföld, és sikerült természetes úton - éljen.

    Igaz, hat-hét óráig szenvedett szerencsétlen elakadva, miközben jöttek a tolófájások. És bár mindenki állította, hogy végig rendben volt minden, a köldök ph-jából az itthoni orvosok egyből vágták, hogy oxigénhiány.

    Igaz, hogy van emiatt egy csomó problémánk, és csak remélni tudom, hogy nem maradandó, de legalább természetesen szülő szuperanya lehetek...

    Szóval lehet, hogy nem kellett vécépapírt vinnem a kórházba, és jó volt a kaja, de a lényeget elbaszták, nagyon.

    De legalább a nagy nevű, bababarát kórház császáros statisztikája továbbra is szuper maradt.

  • 2009.04.06 12:26:23hozzászóli

    okoska: igen, szoptatok. van amikor elég a tejem, van amikor kell pótolni hozzá, nem azért mert fogyózom, vagy ilyesmi, ez van. öt hét alatt sem indult be úgy, hogy elég legyen, lehet hogy beindul, lehet, hogy nem, én örülök annak a kis tejnek, is ami van.

  • 2009.04.06 12:39:51raszta macska

    nyulacs, ha erre jársz, akkor

    OFF:



    miért van képben nálad a császár, ha nem titok?



    ON

  • 2009.04.06 12:42:09keke80

    Én külhonban szültem Lena-babát tavaly május végén. A terhesség szinte észrevétlenül telt - a szülés kiszámolt napjáig. Eme mosolygós szombaton visítva ébredtem, iszonyú hátfájás volt az oka. Nem baj, összeszedtem magam meg a kisböröndöt oszt irán a szülészeti klinika. Igen, itt nem az orvost választod, hanem magát az intézményt, ahol szülni szeretnél. Én a St.Hedwig szülészeti klinikát választottam, ami speckós gyerekklinika is, ha bárhol máshol szülsz Regensburgban és a babával valami baj lenne, úgyis oda viszik, míg te maradsz abban a kórházban, ahol szültél... Szóval mindenre felkészülve irány a kórház, amúgy is menni kell, mert kiszámolt napon megvizsgálnak. Dokinö elfelejtette megvizsgálni a vesémet, mert mire odáig jutottunk, már én is elfelejtettem a reggeli fájdalmakat. A 7vége zavartalanul telt, egészen hétföig semmi bajom nem volt. Akkor aztán kamatostul jött a hátfájás. Irány a dokim rendelöje, amúgy is mennem kellett. A CTG-t semmilyen pózban nem bírtam ki, a gyerek persze hevesen tiltakozott minden ellen. Onnan beutalóval a zsebünkbe irány a klinik, ahol már kérdés nélkül benntartottak, vesémet megvizsgálták, a határozat egyszerü volt: kismama beköltözik. Lehet választani: 1: Oxitocinos indítás és reménykedünk, hogy bejön, azaz a gyerek kijön. 2: Várunk holnapig, akkor van a legközelebbi szabad mütö, és császározunk. Mi oxitocinoztunk, ezzel elütvén az idöt a másnapi szabad mütöig... Az éjszaka rettenetesen reagált Bébim az oxitocinra meg az ezerféle más gyógyszerre, amit a gyulladt, rettenetesen sajgó vesém miatt kaptam. Persze aztán még egy bogyó, ami a fájásaimat rendszeressé tette - volna, baba szabályosan sokkos állapotokba került a fájások alatt, többször eltünt a szívgörbéje a ctg-röl...



    Horror éjszaka után jött a váltás, nálam valóban megváltás, mert leállíttattam az egészet és közöltem, hogy így nem. Délután még 111cm-s pocakkal sétálkam egyet a napon, zuhanyoztam, 2kor betotyogtam apjukkal a mütöbe, aki az egész tertúra alatt hösiesen velem volt. 14:51kor megszületett! 4030g, 54cm tökéletes kisbaba!!! A mütös doki rettenetesen szimpatikus volt, az anesztes és a bábaasszony szintén. Férjem jelenléte is nagyon megnyugtatott, eröt adott végig.



    De ma már egészen álomszerünek tünik, pedig csak egy éve volt...

  • 2009.04.06 12:58:42rita a felcser

    Lillia

    Udvozollek.Gyarapitod kicsiny csoportunkat,akik a csaszart latjak a mai vilagban a szules helyes modjanak.

    Lolababa volt az elso aki eloadta,aztan en ,talan Liliom..



    Gyerekem feje 33 volt,a csaszarheg most 10.5 cm csak.



    Szemproblema.

    En szemuveges vagyok.Mindig hordom.2,5 es 3,5 asszem a dioptria.

    Volt az egyetemen egy eleg nagy beosztasban levo szemorvos,aki azzal kerkedett,hogy o annyira utalta az egeszet,hogy altatasban kerte a csaszart es az milyen jo amikor hoztak szepen lemosva a babat kek ruhaban.Adott szempapirt ''hat persze ,hogy adok ,edes lanyom''hozzaalassal.:DDDDD

  • 2009.04.06 12:59:07nyulacs

    Raszta macska: bocsi, lehet hogy félreérthető voltam, nincs még képben császár, egyáltalán a szülés módja sem. Csak pont az ilyen sztorik miatt filózom, mint fejkörfogat, nem fordul be a baba, a rossz szemeim, köldökzsinór problémák stb. Meg maga a terhesség sem volt problémamentes: eleve lombikbaba, vérzés-hematóma (15. hét), 2 hónap fekvés, korai keményedések és inzulin-rezisztencia (pcos) (magas cukorral). Ezek hordozhatják magukban a toxémiára az esélyt, amit szeretnék elkerülni, mert most nagyon is jól érzem magam végre a bőrömben. Szal csak filózom, remélem, minden oké lesz. Amúgy mindegy is lenne, a lényeg, hogy egészségesek legyünk mindketten a szülés után is! Ehhez pedig jó döntések kellenek a doki részéről. Én bízom a kórházban, de persze paramami vagyok. :-)

  • 2009.04.06 13:05:49emma

    rita a felcser



    Akkor jelentkezem.



    12 órás vajúdás után megcsászároztak, de ha újra teherbe esnék, amit nagyon várunk, akkor csakis császárral szülnék, nekem nagyon bejött.

  • 2009.04.06 13:07:00raszta macska

    nyulacs, nekem mindhárom gyerek fejkörfogata elég nagy volt (36 és afölött), meg tudtam szülni őket (és nem, nem fordul meg bennem a gyorsvonat).

    A szemeim rosszak, kicsit kevésbé, mint a tiéd, de a doki még nem küldött szemészetre?



    Azért kérdezem, mert ismerve az orvost, ő azért eléggé természetes szülés-párti, igaz, a toxémiára odafigyel.

    Ugye szoktál tőle kérdezni, amikor mész hozzá? :))))))))

  • 2009.04.06 13:08:15rita a felcser

    Emma

    Szemeimet elfutotta a konny ,hangom elcsuklik.

    Welcome to the club

    ;)

  • 2009.04.06 13:16:32nyulacs

    Raszta: ahh, persze hogy kérdezek, csak mindig forgatja a szemeit, és kéri, hogy ne olvassak! :-)) Igen, Ő is és a kórház is természetes szülés párti, Te is náluk szültél?

    A szemem nem érdekelt még senkit, lehet saját magamtól fogom intézni.

    Ha ismered a kórházat, a választott szülésznő vmikor körbe fog vezetni esetleg a szülészeten? Nemsoká kezdődnek az NST-k.

  • 2009.04.06 13:21:45raszta macska

    nyulacs, ááááááááá, tudod, hogy ugyanaz volt a dokim (ja, ha nem voltál erre mostanában, Magenta vagyok :-DDD).



    A szemed említsd meg neki, a szemészet valahol ott van a szülészet környékén és ne hagyd magad, ha kérdezel. Nekem is mondta, hogy ne olvassak, én meg mondtam, hogy akkor válaszoljon és cserébe nem olvasok. :)))



    Választott szülésznőm nem volt, én nem jártam a szülészeten, csak amikor befektettek, ebben a vicces az volt, amikor nem tudtam, hol a szülőszoba, viszont oda kellett irányítani a férjem valami kerülőúton. :)

  • 2009.04.06 13:22:59eszterke

    Jedenew,



    nekem is oxigénhiányos lett, de a lányom, aki másodszorra született, tehát úgymond a gyors, kellemesebb szüléssel. Nekem azt mondták, hogy nem a szülés, hanem a terhesség alatt lehetett valameddig így és valójában még nem tudják, hogy ennek mi lehet a pontos oka. A lényeg, hogy Dévény-masszázsra jártunk és a mai napig tornázunk és teljesen minden hátrányát kinőtte. Semmi sem látszik rajta, nagyon okos. 2 éves. Kb. 1,5 éves koráig én is nagyon izgultam.

  • 2009.04.06 13:24:02raszta macska

    Amúgy mindenki azt mondja, itthon halálra paráztatják a kismamákat, hát a mi dokink aztán pont nem, sőt néha nagyon nem.

    Viszont aki parázós, az meg pont azért nem szereti.

  • 2009.04.06 13:26:47eszterke

    Úgy tűnik most nekem, mintha az írásom egy picit császár-ellenes felhanggal végződne, pedig egyáltalán nem gondolom így, csak egyszer kaptam egy ilyen megjegyzést és az úgy megmaradt.



    Szerintem a lényeg mindig az, hogy az anya és a baba épségben legyen a végén.



    Van aki azt mondja, hogy doki-függő, valakinél a baba a fontosabb, van, akinél az anya, de lehet, hogy ez csak a külső szemlélőnek tűnik így.



  • 2009.04.06 13:32:32nyulacs

    Jaj, Magenta! Te vagy? Na így már világos! Miért kellett nevet változtatni?



    Igen, asszem Ő a nem parázósoknak vagy 2. babával terheseknek és természetes szülés pártiaknak a legtökéletesebb választás. :-)

    Noss, én már csak az előéletemből adódóan is a parázósok táborát bővítem. :-) De maradok Nála, választott szülésznővel. Sajna a magánba hívtak NST-re is (na meg a dietetikushoz is). Ha túlhordás esete állna fenn, átkérem magam a kórházba.

  • 2009.04.06 13:47:59Pandi

    Eszterke, dehogyis, egyáltalán nem tűntél császár-ellenesnek.:)



    Nyulacs, szerintem nagyon korrekten állsz hozzá az egészhez.

    Tök normális, hogy természetesen akarod megszülni a babádat.

    De nem mindenáron és szerintem ez a lényeg.



    Az első a bébi épsége, aztán persze az sem hátrány, ha anyuka is egyben marad, úgyhogy azt hiszem, te a legokosabban csinálod, hogy minden lehetőséget körüljársz.

  • 2009.04.06 14:06:54nyulacs

    Pandi: köszi! Próbálok mindenben rugalmas maradni, arany középutat megtalálni. Pl. a szoptatássai is így vagyok. Ha menni fog, menni fog, ha nem, nagyon fogom akarni, hogy menjen, mindent elkövetek, de ha már a baba vagy az én káromra megy a dolog, nem dőlök a kardomba és nem fogom kudarcként megélni.

    Annyi szörnyűség van a világon, és olyan rövid az élet, hogy ilyen kicsiségeken stresszeljem magam, hogy császár vagy nem, szoptatás vagy tápszer stb. Hálát adok én már azért Istennek (vagy sorsnak), hogy hozzásegített ehhez a kis Csodához és az egészségünk lesz a legfontosabb dolog, a legnagyobb kincs az életben! Bocs, ha túl giccsesre sikerült. :-)

  • 2009.04.06 14:13:18mazsola84

    Hahó nyulacs! De jó, hogy már itt tartasz!

    Én épp most próbálok leszokni a túl sok olvasásról, mert bennem csak a parát erősíti. Úgy döntöttem, hogy csak azért mert még nem jött össze a kispocok nem fogok magamnak bebeszélni semmilyen betegséget. Megpróbálják mások. Már a tököm ki van vele, hogy mindenki belém akarja beszélni a PCOS-t.

    Befogom a fülem és szexelünk.

    Amúgy neked meg megy a drukk!

  • 2009.04.06 14:16:47mammina

    csaszar nem csaszar. ugyan mar. van aki ugy erzi szuksege van ra, van aki probalja elkerulni. ha muszaly akkor meg felesleges maskepp akarni. fontos hogy mindenki elegedett es egeszseges legyen. fenebe az egymas modoros piszkalasaval. a lenyeg, hogy egyik tabor se akarja meggyozni a masikat az igazarol.

  • 2009.04.06 14:20:49nyulacs

    Mazsi: köszi! Mindent bele!

    Azért tudod, semmiből nem állna kivizsgáltatni magatokat. De ha nem akarod ezen stresszelni magad (ami tök jó szerintem, hisz ráértek), elég lehet a szénhidrátmentes (csökkentett) diéta és a rengeteg mozgás. Sok párt segített már hozzá babához! Nagyon drukkolok Nektek és nem osztom az észt tovább, megígérem. :-)

  • 2009.04.06 14:22:58Pandi

    Dehogy, dehogy giccses, inkább nagyon megható, hogy így örülsz a babátoknak.:)

    A többi részével megint csak egyetérteni tudok.

  • 2009.04.06 14:26:02mazsola84

    Ezt nem azért mondtam, hogy Te eldugulj, csak úgy érzem, hogy túl van paráztatva a dolog. Nem akarom kivizsgáltatni magunkat, nem akarom betegnek érezni magam. Adtam még pár hónapot, ha azután se semmi akkor meglátjuk. Csak annak se látom értelmét, hogy pcos-sel fekszem, endometriózissal fekszem napközben meg azt olvasom, hogy az idősebb pasiknak lüke gyerekük lesz.

    Uff.

  • 2009.04.06 14:27:03mazsola84

    szóval, fekszem-kelek nna

  • 2009.04.06 14:33:55nyulacs

    Mazsi: :-)) Értem én. Hajrá!

  • 2009.04.06 15:14:37eszterke

    A teherbeesésről meg csak az jutott eszembe, hogy mi 2 évig próbálkoztunk sikertelenül, akkor a nődoki közölte, szerinte hormont kellene szedni ésn meg közben megkaptam álmaim állását külföldön...gondoltam, sebaj, dolgozom még egy kicsit és ha kell, lesz kezelés, de majd csak később.

    Aláírtam az új munkaszrződésemet és rá kb 1 hétre meg is fogant az első gyerkőc...

  • 2009.04.06 15:23:34mormi

    En a fajdalom-temahoz szolnek hozza: az en szulesem 2 napig tartott, ami azt jelenti, hogy ezt a 2 napot toltottem kulonbozo erossegu fajasokkal, alvas nelkul. Mindezt birtam 7 centis tagulasig (legalabbis a parom igy emlekszik), ekkor kertem epiduralt. Nem tudom, hogy ezert lehet-e, marmint hogy a vege igy aztan nem fajt, de en nem tudom visszaidezni a fajdalmat. Nyilvan piszkosul fajt, mivel elozetes szandekommal ellentetben kertem erzestelenitest, de a fajdalom milyensegere nem emlekszem. Valoszinuleg ezert lehet az, hogy tervezunk masodik gyereket is...

  • 2009.04.06 17:21:11pirosalma

    OFF:

    17 hetesen első babával a napokban 2x keményedett a hasam. Mi a teendő? Szerintem mindkétszer a fizikai megterhelés miatt (1x szex:), 1x meg nagyon siettem).

    Ez gáz? Vagy ilyenkor hívjam fel a dokit, hogy ő mit mond?

  • 2009.04.06 17:30:52nyulacs

    Pirosalma: csak mert pont érintve vagyok. Abszolút nem gáz! Nekem 17-18 hetesen ok nélkül, állandó fekvés mellett volt nagyon sok. Ha napi 10 fölé mész, kérdezz rá a dokinál, de amúgy az sem kóros az esetek nagyobb részében.

  • 2009.04.06 17:39:20pirosalma

    nyulacs



    Nagyon köszi a választ!:) Megnyugodtam!

  • 2009.04.06 18:30:23opti

    Nyulacs,

    a terheléstől is lehet, de azért nem kell tőle megijedni. Ideje kicsit visszavenni :) És szedjél magnéziumot. Ne magne b6-ot, semmit nem ér, de a pezsgőtabletta pl jó. Nekem abból egy fél is elég, amúgy délutánra bekeményedik a hasam hacsak nem henyéltem egész délelőtt, ami igen ritka :)

  • 2009.04.06 18:31:30opti

    Pirosalma! Bocsi bocsi, nem Nyulacs! Ma extra hülye vagyok, de azért osztanám az észt...

  • 2009.04.06 18:43:27Bossifam

    s4.katsuro.de/woo.php?id=21560

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta