Miért nem esem teherbe? Selejt vagyok?

Zanza!

Zsöminek, akivel már találkozhattatok a Porontyon, a rossz rákszűrés-eredményei után kimetszettek a méhszájából egy darabot, hogy jobban megvizsgálják. A műtét után hat hétig nem élhettek házaséletet, a gyermekáldás továbbra is késik. A mai részben elmeséli, hogy mennyire kiborult a karácsonytól, amikorra már legszebb álmaiban a kisbabáját tartotta a kezében, most azonban rettentően fáj neki, hogy barátnőinek már sikerült teherbe esniük, neki pedig még nem. De vajon miért nem?



Karácsony este van. Fél éve házasodtunk össze. Akkor, legmerészebb álmaimban még úgy gondoltam, hogy már gömbölyödő pocakkal állok a fa alatt. Most pedig örülök, hogy élek, a teherbeesés valósága egyre távolabb kerül. Közben két barátnőm megszült, kettő pedig teherbe esett. Közülük az egyik évekig próbálkozott sikertelenül korábbi partnerével, a másikkal pedig rendszeresen megvitattuk a különféle peteérés-jelző eszközök és módszerek hatékonyságát.

A jó híreknek nem tudtam felhőtlenül örülni, kívül mosolyogtam, belül nyüszítettem, majd a szomorúság – és mit tagadjam, irigység – hangjai otthon szabad utat törtek maguknak, és aznap sírva aludtam el. Reggel persze elszégyelltem magam: hogy lehetek ilyen dög?! Még semmi nincs veszve, vagy csak magamat győzködöm?

Halványan rossz érzés fészkeli magát az agyamba. Selejt vagyok? Mi lehet a hiba bennem? De gyorsan elhessegetem, és arra gondolok, jövő karácsonykor már lehet, hogy nem csak pocakkal, hanem akár egy rúgkapáló újszülöttel is gyarapíthatom a karácsonyi ajándékok kupacát.

Zsömi

Blogmustra