SZÜLŐSÉG

A nagyszülői kényeztetés jó hatással van az unokákra

2009. március 10., kedd 08:00

Újabb kutatási eredmények láttak napvilágot a nagyszülők és az unokák együtt töltött idejének hatásaira vonatkozóan. Korábban beszámoltunk a Porontyon, hogy egy kutatás szerint azok a gyerekek, akikre nagyszüleik vigyáznak, kevésbé jönnek ki kortársaikkal, mint akik intézménybe járnak. Az Amerikai Pszichológiai Társaság legújabb kutatásából pedig az derül ki, hogy akik többet beszélgetnek a nagyszülőkkel, jobban kijönnek a társaikkal és kevesebb olyan jellegű problémájuk van, mint a hiperaktivitás és a magatartászavar.



A nagyszülőkkel közösen eltöltött idő különösen azokat a gyermekeket segíti, akik egyszülős családban, elvált vagy különélők háztartásában, valamint mostohacsaládban nőnek fel, írja az MTI. "A nagyszülők pozitív erőt jelentenek valamennyi család számára, ám jelentős szerepet játszanak azokban a családokban, amelyek nehézségeken mennek keresztül. Csökkenthetik a szülők válásának negatív hatásait és társaságuk mentsvár lehet a gyerekeknek, akik átélik a családban bekövetkező ilyen jellegű változásokat" - hangsúlyozta Shalhevet Attar-Schwartz, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója a Journal of Family Pscychology szaklapban megjelent tanulmányban.

Angliai és walesi 11 és 16 év közöttiekkel való beszélgetések során Attar-Schwartz és kutatócsoportja úgy találta, hogy azok a fiatalok, akik többet beszélgetnek a nagyszülőkkel - beleértve tanácsok vagy pénz kérését is -, jobban kijönnek a társaikkal és kevesebb olyan jellegű problémájuk van, mint a hiperaktivitás és a magatartászavar. A nagyszülőkkel való beszélgetés mind három típusú családban hasonlóan jó hatással van az unokákra, de az egyedülálló és a mostohaszülős családokban élő kamaszok esetében a leghasznosabb - mutattak rá a kutatók. A tanulmány nem terjedt ki azokra a gyerekekre, akiket csupán nagyszülők nevelnek, számol be az MTI.  A fenti megállapításoknak nagy jelentőségük van az amerikai emberek számára, mert az Egyesült Államokban egyre több nagyszülő él egy háztartásban az unokáival. Egy 2004-es felmérés szerint 1990 óta több mint 5 millió háztartásban élnek együtt nagyszülők és 18 év alatti unokák együtt, ez 30 százalékkal több, mint 1990-ben - írták a szerzők.

A két tanulmányt összevetve az a következtetés vonható le, hogy hosszú távon az intézményes nevelésnek fontos szerepe van a gyerekek életében, ám a nagyszülők szerepe sem elhanyagolható.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.03.10 09:01:07Békanőci

    "A két tanulmányt összevetve az a következtetés vonható le, hogy hosszú távon az intézményes nevelésnek fontos szerepe van a gyerekek életében, ám a nagyszülők szerepe sem elhanyagolható."



    Jé...!

  • 2009.03.10 09:18:17Mafalda

    Kérdés, hogy a kényeztetés pontosan mit takar.

    Mert, ha a huszadik ugyanolyan játékot veszi meg a gyereknek kényeztetésből, ami ellen a szülők pl. ágálnak, akkor az nem nevezhető jó hatásnak, szerintem.

    "A nagyszülőkkel közösen eltöltött idő különösen azokat a gyermekeket segíti, akik egyszülős családban, elvált vagy különélők háztartásában, valamint mostohacsaládban nőnek fel (...)"

    Ez nyilván így van, de én ismerek olyan szitut, ahol a nagyszülő erősen az egyik elvált szülő ellen hangolta a gyereket.

    (konkrétan a gyerek apja ellen, aki az ő saját fia)

    na ilyenkor mi a helyzet? ezzel nem sokat segített, az biztos

    Egyébként az egész nagyban az érzelmi intelligenciától függ, tapasztalatom szerint.

  • 2009.03.10 09:33:32God József Tehénszerelő

    Nálunk az az elv, hogy vendégségben, utazás közben (nagyszülőknél meg főleg) szabályok felfüggesztve(persze kivéve a kölyök testi éppségétóvó szabályok), alkalmazkodunk a házigazda szabályaihoz, nem nézzük, hogy a gyerkőc mit eszik, mivel játszik ott stb. Szerintem nem is baj, ha a kicsi megszokja, hogy a szabályok viszonylagosak, megtanul néha kirugni a hámból. Még sohasem volt azzal gond, hogy utánna otthon is sütit akart volna ebédelni, vagy este 10-kor nem lefeküdni...

  • 2009.03.10 09:35:34God József Tehénszerelő

    Ja, én vagyok, csak valahogy a szövetszöcske énem elveszett amikor az admin lapon pár nick régebbi hozzászólásait nézegettem, és egyelőre nem vágom, hol tudok visszaállni régi önmagammá...

  • 2009.03.10 09:39:50Brumibaby

    Szövet József Szöcskeszerelőnek:



    A gyerekek marhára nem romlanak el a nagyszülőknél meg bárhol, egyszerűen pontosan tudják, hol meddig mehetnek el. (Nálunk pl. messzebb, mint a nagyszülőknél, tehát "elrontás", sajna, szóba se jön).



    De érzem, hogy ez a poszt magában hordja a potenciális anyósfikázás édes ízét...

  • 2009.03.10 09:40:48Subbantósdi

    Na akkor ennyit a tanulmányokról és a következetességről... :o)

    Egyébként én ezzel a tanulmánnyal jobban egyet tudok érteni, bár általában borsódzik a hátam mindenfajta tanulmánytól, mint az előzővel, amire utal is a cikk.:o)

    Úgyhogy hajrá nagyik, legyetek és foglalkozzatok az unokákkal, amennyit csak van módotok! :o)

  • 2009.03.10 09:58:18psyché

    egy rendes nagyszülö, aki az ember közeleben lakik, az egy megfizethetetlen kincs! nekünk, sajnos, nincs a közelben senki, es borzasztoan hianyzik. nemcsak nekem, de a gyerekeimnek is. nincs is jobb egy kis nagymamai kenyeztetesnel! nekem az en nagyim mindig mindent megcsinalt, mindig türelmes volt, rengeteg hülyeseget megvett nekem a sarki trafikban, rengeteg meset olvasott.... olyan nagyon jo volt! es olyan rossz, h az en fiaimnak nincs erre lehetösege!

  • 2009.03.10 10:23:12Mafalda

    "De érzem, hogy ez a poszt magában hordja a potenciális anyósfikázás édes ízét..."

    Brumibaby,

    hát én akkor abba a csoportba tartozom, aki több rosszat tudna elmondani az anyósról, mint jót

    a szomorú az, hogy a férjem is így gondolkodik a saját anyjáról

    és még meg sem született a gyerekünk, de engem már most ráz a hideg, ha eszembe jut, hogy vannak "közös" feladataink anyóspajtival

  • 2009.03.10 10:36:02Nilüfer

    Én mint nagyszülő, kikérem magamnak, hogy nálunk a szabályokat fel kell függeszteni, meg elkényeztetem a gyereket.

    NEM!!!

    A nagyszülő-amennyiben normális, és én annak hiszem magamat-nem akar kiszúrni sem a gyerekével, sem az unokájával, tehát NEM szegi meg a nevelési szabályokat, sőt, ha lehet, segít benne.

    Ami szerintem a kényeztetés: a nagyszülő megteheti, hogy a végtelenségig megértő, türelmes, és "minőségi időt" ad az unokának, mert a nagyszülő, ha unokázik, letojja a házimunkát, a főzést, egyáltalán, akkor csak az unokára van gondja..ettől nem fogja megengedni, hogy a gyerekből kijöjjön az állat, és nem, nem fogja szalonnás csokoládéval tömni..ellenben van ideje, türelme a hisztit elviselni, és megoldani, a gyereket "terelni", a játszószőnyegen négykézláb autózni, hatalmas lyukakat ásni a homokba, és urambocsá, telehordani vízzel, és nem pánikol, ha a gyermek nyakig sáros..mert ez-és CSAK ez a dolga, ha unokázik.



    És mert a legtöbbször ez az unokázási idő ritka és véges.

    És mert eszébe jut, mit mulasztott-szúrt el a saját gyerekeinél....



    Közben meg ugyanúgy fogat mos a gyerekenek, meg köszönni tanítja,meg egészségesen eteti/legalábbis nem szegi meg a szülő szabályait/, meg nem engedi hülyeségeket csinálni.



    Szerintem.



    Anyósomra én sem bíztam a sajátjaimat...:DDDDDD

  • 2009.03.10 10:44:47anyatájger

    Óóóó, Nilüfer... Miért nem te lettél az anyósom? :)

  • 2009.03.10 10:50:27anyatájger

    Egy jó nagyszülő (vagy kettő, három, négy) bizony nagy kincs. Bár én sem az anyámmal, sem az anyósommal nem jövök ki túl jól, (sőt) azért azt belátom, hogy a gyerkőc nagyon szereti mindkettőt, ragaszkodik hozzájuk így lassan megtanultam elnézni a kisebb-nagyobb nevelési, etetési és egyéb dolgokban való totális káoszt, amit ők ketten képviselnek.

  • 2009.03.10 10:53:13ruju

    "De érzem, hogy ez a poszt magában hordja a potenciális anyósfikázás édes ízét..."

    No, nálam friss még az élmény, most volt itt anyósom 1,5 hétig, aztán a fiam melment vele unokatesózni pár napra. Ez utóbbi oké, mert amikor nem vagyok ott, azt csinálnak, amit akarnak, mert a gyerek valóban tudja, hogy itthon mit lehet...

    DE

    De amikor itt van és én fél órával ebéd előtt azt mondom, hogy nincs csokis keksz, csak ebéd után, és az anyósom addig basztat, amíg be nem adom a derekam (tudom, gyenge vagyok), akkor azért k---ra felmegy a pumpa. És ez napjában nem egyszer, hanem ÁLLANDÓAN. Már úgy is hívom, hogy lobbi-nagyi. Nem azért, mert úgy szeretem....

  • 2009.03.10 10:54:27Brumibaby

    Mafalda, mondom én! :)))



    Egy mondás szerint nagyszülők és unokák azért jönnek ki olyan jól, mert közös ellenség ellen szövetkeznek.

  • 2009.03.10 10:54:36Nilüfer

    anyatájger..talán mert három lányom van..:DDDDDDDDDDD

  • 2009.03.10 10:55:41ruju

    Ja, a lényeg, hogy ahogy mi szülők nem teszünk be egymásnak a gyerek előtt/miatt/stb, úgy egy normális nagyszülőnek is be kéne azt látnia, hogy nem ő az úr más házában, ugye, és hogy ezekben a helyzetekben valóban kibaszás amit csinál. de ehhez persze gondolkodni kéne, és nem kicsinyes hatalmi harcot vívni, amivel még a felnőtt viszonyokat is aláássa persze.

  • 2009.03.10 11:00:41Brumibaby

    ruju, nekem sajnos nincs anyósom, az anyukámmal én is rendszeresen összetűzök azon, hogy amikor megérkezünk, a kölkök rávethetik magukat a süteményre, akkor is, ha már meg van terítve az ebédhez. Utána rossz néven veszi, hogy hallani se akarnak a levesről.



    Akkor üssem agyon? Egyszer van egy héten hétvége. Nem esznek levest, és akkor mi van? Majd esznek másnap.



    Remélem, még nagyon sokáig "ronthatja el" a gyerekeimet.

  • 2009.03.10 11:01:39anyatájger

    Nilüfer, jaaaa :)



  • 2009.03.10 11:03:38ruju

    Brumi, igen, ez az egészséges hozzáállás, csak az anyósomnál nem én mondom meg, hogy megyünk egy vasárnapi ebédre, hanem ő közli, hogy jön ekkor meg akkor, ennyi meg annyi időre, és akkor kő kövön nem marad. csak és kizárólag a nagymama státusza miatt viselem el és próbálom szívroham nélkül átvészelni ezeket a látogatásokat :-(



    az anyukámnak meg hamarabb beszólok, ugye :-)

  • 2009.03.10 11:13:46Nilüfer

    Ruju, ez az..ezek a hülye hatalmi harcok, meg emberi játszmák.... sajnos:((((



    Nehéz velük megbirkózni:(

  • 2009.03.10 11:16:04ruju

    Nilüfer, lennél a tiszteletbeli anyósom? :-DDD

  • 2009.03.10 11:19:06Nilüfer

    Ruju, örömmel:) vegyél fel iwiwen:D

  • 2009.03.10 11:22:26Tessina

    igen, ruja, ez benne a legszánalmasabb, amikor adott esetben a saját gyerekeikkel, iletve azok válaszottjaival vívnak _hatalmi_ harcokat.

  • 2009.03.10 13:03:01mesianyu

    Egy jó nagyi tényleg kincs! Az én mamám még mindig az :)

    Nála a kényeztetés abból állt, hogy mások voltak a szabályok mint otthon. Csokievés kaja előtt tilos volt de szabad volt a fotelokat fölborogatva bunkert építeni :D

  • 2009.03.10 13:12:31Blueray

    Nálunk nagyon bejött a nagyszülői + hatás! Pl.egy ideig az istennek se akartak a fiúk kezet mosni. Jött két hét nagyapóéknál (persze nem kifejezetten ebből a célból), és a kis fickók szó nélkül tették, amit kell, aztán nem is volt ezzel több probléma.

    Aztán megtörtént az is, hogy a nagyobbik fiam hazajött mamuséktól. Megyek ki a kertbe, hát az én kölköm ott ássa a gyöpöt minden kérés nélkül, ami azért érdekes, mert előtte hiába imádkoztunk neki ezért.

    Kisült, hogy a nagyi megkérte egy kis földtúrásra, amit persze megcsinált, a mama meg annyira megdícsérte a tökéletes munkáért, hogy kedve támadt itthon is dolgozni.

  • 2009.03.10 13:58:23Blueray

    Fityisz, gratulálok! Azért ezt nem sok nagyi csinálná utánad... Meg is értem, ha szeretnek az unokáid:)

  • 2009.03.10 14:16:09S.T.

    Komolyan mondon, hogy majdnem elbőgtem magam fityisz írásán, mert az én nagyim is ilyeneket játszott velem. Egy jó nagyi pótolhatatlan egy unoka életéből. Minden kincset megér!

  • 2009.03.10 14:26:23psyché

    en is hosszu ideig veszekedtem a szüleimmel minden aprosag miatt: csoki, nem csoki, fanta, nem fanta, stb. aztan egyszer rajöttem, h ezt az egeszet azert csinalom, h megmutassam a gyerekeimnek, h "ki az ur a haznal". azota sokkal visszafogottabb vagyok es csak nehany dolgot tartatok be a szüleimmel. a gyerekeim ugyis olyan ritkan latjak öket, engem nem zavar, ha azalatt mas szabalyok uralkodnak, mint az enyemek. pedig a szüleim nem piskotak: reggelire haztartasi kekszet kapnak a gyerekek fekete teaba aztatva es turorudit.:-)) de kit erdekel, abban a 2-3hetben, amig ott vagyunk naluk. szerintem, erre is szüksege van a gyereknek. de a legjobb tenyleg az a kitüntetö figyelem, amit az ember a nagyszüleitöl kap. nekem most amugyis jo kedvem: jönnek a szüleim Husvetkor latogatoba!!!! Igaz, csak 3 napra, de olyan jo!!!

  • 2009.03.10 14:43:24csutkababa

    Imádtam a háztartási kekszet fekete teába mártogatva!

    Sőt, tejbe!

    Sőt, kakaóba aprított kiflit,ágyba szervírozva!

  • 2009.03.10 15:18:28mesianyu

    Nagymamás reggelik nálunk (már amire emlékszem):

    -tejeskávéba darabolt kenyér

    -kakaó kakaós csigával

    -háromszínű kuglóf tejjel vagy kakaóval

    -ünnepek alkalmával süti tejjel vagy kakaóval

    A háztartási keksz teába mártogatva akkor került elő ha hasmenős nyavaját nyaltunk be, de akkor otthon is ez volt a menü meg főtt krumpli és minden ami ilyenkor szokás.

  • 2009.03.10 15:35:43S.T.

    Az én nagyim tejeskávét csinált - a mai napig nem tudom, hogyan készítette, de nagyon finom volt - nagy két kilós kenyérből vágott egy szép szeletet, megvajazta majd párizsi és reszelt sajt a tetején, vagy az általa készített baracklekvár. Sosem fogom elfelejteni!

  • 2009.03.10 15:44:54Kipikopii

    en viszont akkor gyujtom a pszichologusra a penzt, mert kulfoldon elunk, s nincs nagyszulo...

  • 2009.03.10 15:47:15baudolinA

    S.T.,

    nálunk a következő volt a tejeskávé: csupronként két kiskanál cukor, azt karamellizálta. Erre jött annyi tej, amennyi csupor tejeskávé kellett (egy csupor = 2 dl). A cukor felolvadt benne, felfőtt a tej, s kész. Van, aki ebbe még tesz egy kicsi cukrot, én nem szoktam, mert szeretem a karamellizált cukor ízét.

  • 2009.03.10 15:56:21Blueray

    Lefogadom, hogy cikóriából készített tejeskávét senki nem ivott közületek (legalábbis olyan finomat, amilyet az enyém készített)

    Nem kapni itthon, vagy én nem találom, legutóbb Pozsonyból tudtam hozni.



    Ja, és malátasört.

    (azse nincs most, illetve van, hatszázért belga)

  • 2009.03.10 15:57:09baudolinA

    Blueray,

    de, cikóriából ittam én is. :)

  • 2009.03.10 15:57:48S.T.

    baudolinA



    köszi a tippet, kipróbálom, hátha visszamehetek az időben kb. 15 évet!

  • 2009.03.10 15:58:22baudolinA

    S.T.

    szívesen, szurkolok! El ne mozdulj mellőle, mert egy pillanat alatt odaég. :)

  • 2009.03.10 16:20:56csutkababa

    Baud

    Én is csináltam nemrég nosztalgia-karamellt.Én ittam meg mind, mert a gyerkők fintorogtak:-(

  • 2009.03.10 16:25:57Magenta

    Én már gyerekkoromban is utáltam a karamellás tejet. :)



    Közönséges módon a bolti Maci-kávét szerettem.



    Nagypapám egyik munkahelye egy pékség volt, nyami.

  • 2009.03.10 16:29:37csutkababa

    Anyukám olyat is csinált, h az olvadt cukrot hideg vízbe csorgatta, és olyan jó volt fájós torokkal szopogatni...

    Meg a Pemetefű-cukrot.

  • 2009.03.10 16:39:43baudolinA

    csutkababa,

    hadd fintorogjanak, több marad neked. :)

  • 2009.03.10 17:13:28dodóó

    Nálunk a dédimama csinál ilyen fincsi dolgokat.

    Dédikéink pótolhatatlan szeretettel vesznek körül minket.

    Dédipapa babaházat és talicskát készit a kicsiknek,dédimama hatalmas türelemmel,figyelemmel hallgat minket végig.

    Néha kiakasszuk valami hülyeséggel,van hogy látjuk rajta lemaradt,akkor elmondjuk újra,de nem ám úgy hogy sértő legyen.

    Mikor megyek és belépek a lakásba érzem azt az illatot amit sehol máshol.

    Náluk csend van és nyugalom.

  • 2009.03.10 17:23:11Magenta

    dodóó, ezek szerint sikerült rendbe tenni velük a dolgokat?

  • 2009.03.10 17:31:02dodóó

    Igen.Sikerült.

    Ninetta temetése után oda mentünk és azóta is látogatjuk őket.

    Nem tudom hogy számoltam volna el magammal ha közbe velük is történt volna valami.

    Dédimama az újságban olvasta a gyász jelentést és hívott fel hogy csak nem?



    Náluk van valami varázs...

  • 2009.03.10 20:14:00mesianyu

    Az én mamám valódi feketekávéval csinálta a tejeskávét (fúúúj koffein, mégis élünk :D) aztán jött a Macis dobozos. Még később a nyuszis kakaó.

    A karamellt mindig is utáltam brrrrrrrrr dobos torta formátumban is.

  • 2009.03.10 21:03:52manka78

    Lehet kapni még mindig cikória kávét. Azt hiszem az Inka kávé is az. A nagyobbik lányom is imádja a Maci kávét. Az én nagymamám olyan fincsi teát főzött, sokféle teafajtából csinálta. Tett bele borsmentát is és attól olyan mentolos volt, akkor szerettem, már nem szeretném. Nála mindig dunnában aludtunk, az olyan jó puha volt.

    Nekem nagyon jó a viszonyom az anyósommal. Ahol tud, ott segít. Bármikor olyan dolgunk van, hogy nem szívesen vinnénk a gyerekeket, vállalja a megőrzést. Sőt, van mikor csak egyszerűen lepasszolnám őket, mert gyerekmentesen szeretnék itthon lenni, akkor is elvihetem őket hozzájuk. Mióta megvan a pici, csak ő vasal ránk. Apósom meg ezermester. Fával nagyon szépen dolgozik. Ő készítette a francia ágyunkat, a nagy lányunk galériás ágyát, a hálószobába könyves polcokat és a férjemmel közösen a kertbe egy hatalmas rönkfa játszóteret. A gyerekeket meg nem rontják el. Ott még kevesebb édesség van, mint itthon. Nálunk gyümölccsel tömik a gyerekeket és nyomatják a szabad levegőn való programokat.

  • 2009.03.10 22:18:18bölcsésztanár

    Psyché,

    Nálunk is ugyanez. Anyukám és nagyszüleim (együtt laknak)egy hétvége alatt kifejtett hatását kb. 3 nap alatt tudom "kikúrálni" a fiamból. Viszont most jöttem rá, kb. egy évvel később, mint kellett volna, hogy nem érdemes regulázni őket, mert 1. úgyse lehet 2. minek? Az fontos a gyereknek, hogy tudja: sokan szeretik, az meg kevésbé, hogy egy hónapban 3 napig non stop keksz kakaóval a kaja, kis mogyorókrémes palacsintával megfejelve.

    Viszont a nagymamájára és a dédikre gondolva később az fog eszébe jutni, hogy milyen jó volt velük bringázni, a szomszédok kerti törpéit és minikastélyait nézegetni, együtt nevetni a legóvárak összeomlásán, éjjel kettőkor kakaót inni, a kert végében homokozni és kavicslevest főzni stb.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta