SZÜLŐSÉG

Az anyasággal elvész az addigi élet?

2009. március 7., szombat 10:00

Te mi voltál azelőtt? - kérdezték tegnap a játszótéren. Basszus, én még élek, futott át az agyamon. De mi is vagyok most? A kis S. anyukája? A gyerekorvos is mindig csak az ő nevét kérdezi, az enyém nem érdekli, pedig velem beszél. Esténként, ha lenyomtam aludni, már (csak?) feleség és háziasszony vagyok.



De hol vagyok én? Hol van a csaj, akinek gondolom magam, akivé - gondolom - vissza kéne alakulnom? Az a csaj csavargott a világban, dolgozott, tanult, tanított, szerették, utálták, a munkáját megbecsülték, ha nem is mindig fizették meg, adtak a véleményére, satöbbi... Vagy örökre eltűntem-eltűntünk? A rendelőkben még pocakkal is állandóan azt találgattam, vajon ki mi lehetett azelőtt? Hogy néztek ki munkában, buliban, milyen menyasszonyok voltak, ha voltak? Vajon megszűnünk önmagunk lenni, ha házasodunk majd kihordunk, megszülünk egy vagy több gyereket?

Napok óta ezen töröm a fejem. És a többiek a téren, őket tényleg az érdekli, hogy ki meddig szoptat, mit főzött ebédre? Ezek a nők nem emlékeznek már, átlényegültek ANYÁVÁ? Én még biztos nem. És engem komolyan aggaszt, hogy most már mindig egy számmal nagyobb ruhában, letéphető ékszerek nélkül, összegumizott hajjal mászkálok, amíg csak kisgyerekkel vagyok? Persze, vissza lehet menni dolgozni (már akinek) és fel lehet venni heti ötször hat-nyolc órára bébiszittert (már akinek), de én szeretem nevelni a gyerekemet, szeretek az anyukája lenni. Ha lehet úgy, hogy legalább néha felismerjem magam a tükörben, beszélgetésben, hitvesi ágyban. Még mielőtt S. kistestvérének is az anyukája leszek.

Citabella

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.03.07 23:13:58summarygloss

    Hát, ez a poszt most elevenembe vág, mert éppen felszámolták az eddigi távmunkámat, és éppen más melóért kilincselek. És bizony mintha leprás vagy gnóm lennék, mert gyerekem van.



    Tudjátok nem is azzal van a baj, hogy egy anya miként érez, hogy siratja-e az előző életét, hanem hogy a világ szemében onnantól, hogy életet adtál valakinek, másodrendű honpolgár vagy, 0 pontos HR-értékkel... Először is ingyenélő vagy. Otthon csak lógatod a lábad. El is vagy hülyülve, hiszen évekig kimaradtál a "játékból".

    Ha szerencsés vagy és visszamész dolgozni, a gyerek oviba megy, az első fél évben nonstop beteg, ki kell venned az összes szabidat.

    Onnantól, hogy gyereked van, folyamatos a konfliktus a világ többi része és az otthonod között, ahol a tenyeredben tartod a szeretet kicsi lángját és óvni próbálod, míg "kinn" küzdened kell, mint a sárkány, hogy embernek számíts.



    Hát hogy a rossebbe ne gondolkodna el az ember lánya? Nem a mi készülékünkben van a hiba, a világ szemében külön állatfaj vagyunk.

  • 2009.03.07 23:24:09miajóég

    abszolúúút 1 -et értek summarygloss-al,kifejezetten irritált,amikor az 1-ső kérdés állásinterjún:van gyereke ?akar még? ki vigyáz rá ha beteg lesz?

    na EZ igazi "anyázás" minden értelemben!!!!!

  • 2009.03.07 23:32:29undokmano

    Summarygloss, nekem évekkel ezelőtt volt egy emlékezetes állásinterjúm. Két kérdés volt, ami létfontosságú volt a munkáltatónak: párkapcsolatban élek-e, illetőleg, hogy van gyerekem/tervezek gyereket. A szaktudásom nem érdekelte. Megérdeklődtem, hogy ugyanmár, mesélje el nekem, miért fontos, hogy van pasim vagy sem, hiszen nem volt kritérium az álláshirdetésben ez. Mire megkaptam, hogy azért, mert aki párkapcsolatban él, az megbízhatóbb, kiegyensúlyozottabb munkaerő. Akkor már a gyerektémát is megkérdeztem, bár előrebocsátottam, hogy még legalább 5 évig nem szándékozom szülni. Ennek nagyon megörült, merthogy jajdemilyenjó, mert az nagyon visszaveti az embert. Ez hülye, ez volt az első gondolatom. Ma is ezt gondolom.

    Van egy nagyon kedves, munkáját szerető barátnőm. Egyedül él, nincs gyereke, 31 éves. Jó munkaerő, iszonyat teherbírással. Akkor most ő értékcsökkent lenne vajon? Vagy ott vannak a kisgyerekes kolléganőim, akik házasságban élnek, 1-2 gyereket nevelnek és szerintem sokkal jobban be tudják osztani az idejüket, energiájukat nagy általánosságban, mint mondjuk a családos pasik (bocsi).

    Nem értem a munkáltatókat, amikor még nem szült egy nő, akkor az a baj, amikor szült és menne vissza, akkor az, ha meg elmúlik 40, akkor meg öreg és az is baj. Hülyék.

    Én ha vállalkozó lennék, tuti olyan nőket és férfiakat foglalkoztatnék, akik túl vannak a gyerekvállaláson, épp kisgyerekesek vagy 40 felettiek. Ezt 20 évesen is így gondoltam, nem csak most.

    És elmesélem, hogy a férjem, aki az elmúlt fél évben helyettem volt itthon gyeden és gyesen, most, hogy visszament melózni, a főnöke elkezdte fingatni azért, mert "az a szokás, hogy az anya van a gyerekkel táppénzen, meg ilyesmin, nem az apa". Szóval a pasikat is kikezdik, ha valamilyen okból kifolyólag ők babáznak otthon. :(

  • 2009.03.07 23:42:02miajóég

    undokmano

    abszolut megértem a problémádat.semmi sem irrtál jobban,mint amikor nem tekintenek teljes értékű embernek,csak mert van gyerekem.a kölyök vállaláshoz semmi köze a főnökömnek(hacsak nem Ő az ÉLETEM PÁRJA is)...

    az meg ,hogy a párodat kikezdték,unalmasan megszokott dolog.sajnos...

  • 2009.03.07 23:43:34miajóég

    irrtál=irritál

  • 2009.03.08 00:06:27undokmano

    Miajóég, amikor a férjem hazajött és mesélte, mi van bent, mondtam neki, hogy ha a hülye főnökének valami nem tetszik, akkor van egy titkárnője, hogy kikerestesse vele a jogszabályokat, ami alapján esetleg problémás, hogy apuci veszi igénybe a tb ellátmányt anyici helyett, egyébként meg kinyalhatja a seggem és a férjemét is, de csak akkor, ha előtte sok hipót ivott. Mindig ez a barátságos véleményem van a férjem főnökével kapcsolatban, ha épp beleköthetnékje van a férjem melójába. Mert szakmailag nem tud belekötni, így olyasmikkel próbálkozik, hogy rendet kell rakni az irodában, vagy a szerelés alatt álló gépeket azokat nem szabad szerelés alatt állóként hagyni (tehát zárja le a házat mondjuk), persze munkaidőben is zavaró, ha egy csavarhúzó nem a fiókban van, hanem az asztalon, hogy kéznél legyen, ha csinálni kell a dolgokat... Én az ilyen idiótákon csak röhögök. :D

  • 2009.03.08 08:41:38Brumibaby

    ide is kommenteztem valami bölcset, de elveszett :(((



    Ha nem volna gyerekem, (2), akkor most újra ideírnám, de van, és épp egymást öli.

  • 2009.03.08 10:29:56Ronja

    nem hiszem h elvesz csak atalakul.

    viszont a munka kerdes az paras..en pl nem szeretnek reggel 9tol este 6ig dolgozni mar. hiszen akkor lemaradok a gyerekem eleterol, az h haza vihetem megetetni, megfurdetni, nem eleg. es szeretnenk meg 2gyerkocot. de magamat sem szeretnem feladni, szoval valami tevekenyseg mindenkeppen kell, mar csak a penz miatt is. nehez.

  • 2009.03.08 10:36:07Ronja

    nalunk a fiunk korhazban volt 3hetig miutan megszuletett es a noverek, dokik mind anyanak szolitottak. megvoltam zavarodva, elejen oda se figyeltem...dehat vegulis jonne-mennek a kis betegek es szuleik, egyszerubb ez igy.

  • 2009.03.08 11:30:15wish73

    a kórház sztem más. egyrészt őrült mennyiségű emberrel találkoznak, folyamatos a cserélődés, másrészt ott te is nővérkének szólítod a nővérkét. más kérdés, h mit szólna a doki, ha orvoskának hívnád.

    de az oviban, ahol 3-4 évig azonos a csapat, igazán elvárható lenne, h megtanulják a szülők keresztnevét.

  • 2009.03.08 12:02:28Brumibaby

    Lehet, attól, hogy nekem előbb volt karrierem, mint gyerekem, és a gyerekektől se tört derékba, de engem egyáltalán nem zavar, hogy anyának, édesanyának, anyukának szólítanak, sőt. Én elég sokat vártam erre, és úgy látszik, nem tudok betelni vele...



    Az első négy évben (2x2 évben) azonban az hiányzott, hogy

    - végigaludjak egy éjszakát

    - végigegyek felállás nélkül egy étkezést

    - végigmondjak egy mondatot és végighallgassak egy másikat, amit egy másik felnőtt mond

    - egyedül legyek a vécében addig, amíg szükséges ott lennem.

  • 2009.03.08 12:05:07Brumibaby

    Igaz viszont, hogy van a városban egy öreg doktor bácsi, aki rendszeresen kiakasztott az ügyeleten azzal, hogy a gyerek neve után Szabónénak szólított (nem így hívják, csak példa), mert nem tudta elképzelni, hogy van nő, aki a saját nevét viseli.



    Az első egy-két alkalommal nem is fogtam fel, hogy hozzám beszél.

  • 2009.03.08 12:51:10kathryn

    Elolvastam a cikket, értem, mit érzel. Ez teljesen így van, pusztán evolúciós pszichológia: a gének átörökítéséhez nélkülözhetetlen az utódok túlélése, és az utód túléléséhez fontos, hogy az anya a saját vágyaival, szükségleteivel (személyiségével) szemben a kicsinye megóvását, fejlődését preferálja. Ez az állatoknál egyértelmű, de az embereknél már kevésbé, mi pl. fel tudjuk ismerni, hogy az anya jól-léte is fontos a kicsik egészséges fejlődéséhez. Mégis, sok mindent hoztunk magunkkal az evolúciós utunk során, ezt el kell fogadni, ha valaki gyereket vállal, hisz a szaporodás-átörökítés kérdése az, ahol még a legközvetlenebbül kapcsolatban állunk az emberiség "egykori önmagával". Vagy persze lehet úgy is dönteni, hogy nem vállalunk gyereket, beláthatjuk, hogy pl. nem akarju mindennek alávetni magunkat. Azért jó embernek lenni, mert van választásunk, dönthetünk így is, úgy is. :)

  • 2009.03.08 14:55:24miajóég

    na ja...de az állatoknál 1értelmű,hogy a szülő a fontosabb(a leopárd mama előbb eszik a kölykénél),míg te magadnál előbbre helyezed a gyerekeket.de ez is azért van,mert nem reprodukáljuk magunkat számolatlanul...:)

    azért ez az érzés amit ők adnak megér némi személyiségtorzulást(bár vannak olyanok akiknél a némi enyhe kifejezés...)

    szerintem szép az élet trallalalla!:)

  • 2009.03.08 14:59:56miajóég

    undokmano

    őszinte részvétem e férjed főnőke miatt,ritka nagy tuskó lehet(bár nem is olyan ritka...)és remélem vele is UNDOKMANÓ vagy!

  • 2009.03.08 15:09:36cozumel

    Brumibaby



    a mi hazi telefonunk csak a ferjem neven szerepel a tkonyvben.

    Allandoan hivogatnak bennunket innen-onnan ugynokok, na ilyenkor, ha en veszem fel, akkor jon a "Hi, Mrs. Mc......"

    Eleinte en is csak lestem, hogy kit keresnek, mivel en sem vettem fel a ferjem nevet :-)

  • 2009.03.08 19:34:52anyamadár

    Nekem tetszik a "leanyukázás" mindig röhögnöm kell tőle, hogy na tessék "S..."(a lánykori vezetéknevem jön itt) ezt is megérted...

    :)))

  • 2009.03.08 20:28:38csutkababa

    A MAI NAPON MINDEN ANYUKÁNAK, ANYÁNAK, ANYCINAK, ANYUCINAK, MAMINAK, MAMÁNAK, MUTTERNEK, NAGYMUTTERNEK, NAGYINAK, NAGYMAMÁNAK, NAGYMAMINAK, KICCSAJNAK, LEÁNYZÓNAK, LÁNYNAK, KISBOSZINAK, KICSILÁNYNAK, LEÁNYKÁNAK





    B O L D O G N Ő N A P O T





    KÍVÁNOK!!!!!!!!!!!:-DDDDDDDDDDDDDDD

  • 2009.03.08 21:24:25Magenta

    csutkababa, köszi, viszont neked is!!! :)))



    A többiről meg olyan, de olyan gonosz dolgok jutottak eszembe, hogy nem is írok semmit, mert nem tartozom a Poronty g*** megmondói közé. :)))

  • 2009.03.08 21:34:53csutkababa

    Magenta

    Hm, én is soxor hallgatok...:-)



    A nagyobbik születése után 2 héttel volt anyák napja. Virágot kaptam.Máig emlékszem a döbbenetemre. Tényleg, ez már rám is igaz...juj...



    Most láttam, h kérdeznél vmit, várom a leveled.

  • 2009.03.08 21:35:25manka78

    Csutkababa! Neked is és a csajszikáidnak is.:)))

    Magenta, jobban vagy már?

  • 2009.03.08 21:42:24Magenta

    Csutka, írtam. :)



    manka78, igen, jobban, és most már (bár eddig is tudtam) 1000%, hogy megfogtam az Isten lábát a férjemmel.

    Végigmelózott hét után tegnap idefuvarozta a lányom barátnőit, levezényelte az egész napot, megsütötte a kaját nekik, összekötötte a zeneszőnyeget a tévével, és mindeközben még a pindurt is ellátta, hogy én haldokolhassak. Életemben nem voltam még ilyen szarul. :(((((



    Ráadásul mivel nem tudtuk, hogy vírus vagy ettem valamit (mert én mást eszem, mint a család), nem mertem a gyerekek közelébe menni, de csak én nyaltam be a mókát.

    Estére már javult a helyzet, ma reggel pedig már csak étvágyam nem volt.



    Életem párja viszont kidőlt, mint egy zsák, kora este, de jövök neki valamivel ezért!

  • 2009.03.08 21:54:24csutkababa

    Magenta

    válaszoltam.Örülök, h jobban vagy.

  • 2009.03.08 22:02:25manka78

    Magenta! Akkor hajrá!.:)

    Ma én is levezényeltem egy családi összejövetelt. A lányomnak holnap névnapja, a férjemnek meg nemsokára szülinapja lesz, azt ünnepeltük meg. Reggeltől sütöttem-főztem, eléggé elfáradtam, de jó volt.:)

  • 2009.03.08 22:04:19Magenta

    Csutkababa, boldog 13-at a kisebbikednek!

  • 2009.03.08 22:12:14csutkababa

    Nagyon szépen köszönöm a kicsi nevében , aki most hajat szárít, üzeni!

    A hétvége ennek a jegyében telt, olyan dobostortát rittyentettem, h elfogyott ma reggelre, pedig 6 emeletes volt:-)

  • 2009.03.08 22:33:57Tessina

    B-: "Tök hülye dolgokat várnának el egy kismamától, hogy tegyen úgy, mintha szingli lenne stb, különben csak egy "anyuka" (már magában a szóban is van egy adag lesajnálás meg beskatulyázás)."

    Én erre többé-kevésbé fel voltam készülve, a külvilág részéről. Akkor döbbentem csak le, amikor konkrétan az egyik legjobb barátnőm nem tudta feldolgozni, hogy már nem 100%-osan tudok alkalmazkodni, mint régen. Pedig engem álatlában elég lazénak tartanank, mentünk mi mindenhova már a pár hónapossal is, és mégis... egyszerűen nagyon mélyen benne van a társadalomban, hogy nem tudnak mit kezdeni egy anyukával. A verzió: anyuka maradjon otthon, vezesse a háztartást, és legyen csöndben. B verzió: élje az "életét", de akkor a gyerek lehetőleg ne legyen a képben, vislekedjen, beszéljen úgy, mintha egyáltalán nem létezne, ne kelljen még 3 helyett 4-re sem tenni egy talákozót, stb. A kompromisszumos megoldásokon mindig ledöbbennek az emberek.

  • 2009.03.08 22:53:47Heatherette

    elnézést, h megint beleszólok. rövid leszek.



    csak azt akarom mondani,h sztem ezt félreértitek. nem arról van szó,h bárki utálná az anyákat vagy a gyerekeket. én ezzel úgy vagyok,h eleve görcsbe rándul a gyomrom,amikor hívnak,h mit vigyek? édességet nem viszek, mert mindig megtalálom náluk, amit előző hónapban vittem, nem adják oda nekik, pedig a 3 éves kifejezetten örvendezik, amikor ajándékot kap, pláne ha csokit. játékot nem, mert mindenük megvan, csak idétlenséget tudnék. ruhát nem, mert nem tudom a méretet. akkor mit? ez egy nagy gondom. a másik,h két mondatot nem tudunk váltani egymással az anyjukkal, mert folyamatosan a gyerekek után kiabál. és fura, h amikor ő eltűnik a színről, és az apjukkal vagyunk, akkor olyan nyugodt minden. ő is figyeli őket, foglalkozik velük, de nem szól rájuk minden szir-szarért. olyankor látom,h az anyák mennyire képesek eltúlozni ezt az egészet. nem baj az, ha néha megfog a gyerek ezt-azt, azért nem kell máris üvölteni, h úristen, mi lesz?!? az apával sokkal nyugodtabban tudunk beszélgetni úgy,h közben a gyerekekkel is foglalkozunk, sőt a 3 évessel kifejezetten beszélgetni kell, és kissé akaratos, de nagyon édes. olyan nyugodt akkor a légkör, és a gyerekek is nyugodtabbak.

    őket ismerem a legjobban, de vannak más ismerősök is gyerekkel, és náluk is ezt tapasztaltam. az anyákkal vhogy ez a baj, h annyira görcsösek, hogy pont ők vágják haza az egész hangulatot. ha kicsit elengednék magukat, megengedőbbek lennének a gyerekekkel, akkor nem lenne semmi probléma.

  • 2009.03.08 22:58:37Magenta

    Azért, mert azt hiszik, hogy attól lesznek jó anyák mások szemében, hogy nonstop foglalkoznak a gyerekkel.

  • 2009.03.09 07:33:05Tessina

    És van is benne valami. Én általában nem görcsölök társaságban a gyereknevelésen, csak akkor szólok rá, ha olyasmit csinál, amivel kárt tehet mások cuccaiban, kellemetlenséget okozhat másoknak. Viszont hagyom pl a földön mászkálni idegen lakásokban, felfedezni a világot. És kapom is a gúgyos megjegyzéseket, hogy így legalább jó lesz az immunrandszere (téyleg bika kis imunrendszere van:P), és a felvontszemöldökű nézéseket, amiért nem gondoskodom megfelelően a gyerekről. Úgyhogy megintcsak ott tartunk, hogy az egész gyerekvállalás körüli hercehurcával kapcsolatban hiáyoznak az egységes társadalmi elvárások, ezért van az, hogy akárhogy viselkedik az ember, mindig akad valaki, aki minimum csodálkozik, de akkor már inkább be is szól, de legalább megszól a hátam mögött.

  • 2009.03.09 08:01:48undokmano

    Heatherette, én pl a férjemmel két szót nem tudok ledumálni sokszor, mert ő az, aki tyúkanyóskodik a gyerekkel és engem iszonyat módon tud hergelni, hogy jártatom a számat ő meg közben mondjuk indiánosat kezd játszani a gyerekkel és odakiabálja vihánc közben, hogy hallom, mondjad nyugodtan. Otthagyom egész egyszerűen a terepet, mert nem hiszem el, hogy nincs 2 perce megbeszélni a dolgokat. Tegnap pl hasonló okból kifolyólag volt nézeteltérés kajaügyben. És pár órával később, amikor észbe kapott, akkor már csak annyit tudtam mondani a dühös fintorokra, amiket vágott, hogy íjé, talán oda kellett volna figyelni rám.

    A vendégséggel kapcsolatban azt tudom Neked mondani, hogy ha jól ismered a családot, ahová mégy, akkor nagyjából ismered azt, hogy mi az, ami náluk nem jön be (csoki pl). Mi sem adjuk oda a gyereknek a csokit, mnidig baromi udvariasan meg szoktuk köszönni a családnak ezt a figyelmes gesztust (mivel alapvetően nem csokiztatjuk a gyereket), és elrakjuk. Ellenben ha gyümölcsöt hoznak a gyereknek, azzal semmi bajom nincs. Mi van akkor, ha mondjuk aszalt gyümölcsöt viszel? Az egészséges, finom, a gyerekek odavannak érte szerintem. Ebből is a gyerek korának megfelelőbbet jó választani, pl banánchipset 2-3 évesnek én nem szívesen adok, mert azt tapasztaltam, hogy sokszor inkább kemények mint omlósak a banánchipsek. De aszalt szilva, barack, eper, datolya, füge, ilyesmik, ezek simán adhatók. Ez az én meglátásom. A barátnőmékhez mentem a múltkor, 2 éves múlt a fia, akárcsak az enyém és be volt pisilve a gyönyörűségtől a kissrác, amikor kibontottam neki az aszalt meggyet. Jó, én elég jól ismerem a barátnőm szokásait, tudtam, hogy nem lesz ebből gond sőt. De egy 100%os gyümölcslével is meglepheted a gyerekeket. :) Lehet, szívesen odaadják, míg a "hagyományos" édesség valóban csak szaporítja a szemetet.

    A kekszek is külön móka. Az én 2 éves fiam pl nem eszi igazából sem a sütiket, sem a kekszeket. Belerág, aztán otthagyja. Neki pl nem érdemes ilyesmit bepróbálni és bevallom őszintén, nem is nagyon örülök, ha valaki piskótával meg ezzelazzal kínálja. A barátnőm fia meg nagy kekszmániás, de a barátnőm igyekszik egészségesebb kekszeket választani a fiának. Így tehát tudom, hogy náluk mondjuk a pilótakeksz akármennyire is finom, nem annyira örül, ha azt adok a fiának, ellenben ha mondjuk valami egészségesebb keksszel kínálom (régebben hipp babakeksz volt a fia kedvenc nasija), akkor tudom, hogy nem problémázik rajta.

    Egyéb ajándékok meg pl egy kifestő, lehet, hogy még örül is a baráti pár, hogy valami olyat viszel, amivel a gyerek egy ideig nyugiban elvan és mondjuk nem fogja lebontani a házat. És nem zajos... :)



    Na bocsi az esszéért. Remélem, esetleg tudtam olyan ötletet adni, ami beválik. :)

  • 2009.03.09 09:00:55boszimami

    Maga a probléma is butaság,szerintem!Az én életem legalábbis nem veszett el,kikérem magamnak!Ugyanaz vagyok,mások is ugyanúgy viszonyulnak hozzám,pedig a harmadikat várom.Az egy dolog,ha esetleg a gyerekorvosnál "leanyukáznak",nem várhatom el szerencsétlentől,hogy mindenkinek emlékezzen a nevére,főleg,akit jó,ha félévente egyszer lát(szerencsére),de pl. a védőnő abszolút tudja a nevem...Szerintem,ha a saját önértékelésed rendben van,mások sem fognak ledegradálni egy funkcióra.Lehet,hogy én csak azért gondolom így,mert kicsit idősebb vagyok,mint az átlag anyukák,de nem érzem magam kevesebbnek attól,hogy életem ezen szakaszában éppen anya vagyok.A változás az élet része,én most éppen ebben vagyok boldog,és egyáltalán nem sírom vissza a húszas éveim őrült bulijait,sem a szingli létet! Az anyám nem akármilyen szakmai sikereit és a karrierje jó részét azután érte el,hogy felnevelt és útjára bocsátott három gyereket,EGYEDÜL,és ettől nemhogy kevesebb nem lett,sőt...

  • 2009.03.09 11:21:35mspoppy

    Nem csodálkozom a posztbeli dilemmán:

    szerintem előbb-utóbb minden anya szembesül azzal a (ki nem mondott) elvárással, hogy gyerekestül is próbáljon meg úgy viselkedni, mintha szingli/gyermektelen lenne. Akinek szerencséje van, az csak a tágabb környezetében tapasztalja ezt a hozzáállást, a család + barátok megértik, hogy egy gyerek igenis VÁLTOZÁST jelent az ő és a családja életében, amely változáshoz alkalmazkodni kell.



    Sajnos ma itthon tényleg az megy, hogy ha valakit a szülés után más kérdések IS foglalkoztatnak, mint előtte, akkor szinte szégyellnie kell magát, de legalábbis azon paráznia, hogy mások ne gondolják, hogy ő is elakadt a kaki-pisi-büfi háromszögben.



    Ha jobban megnézitek, ez már elkezdődik a menstruációval: az összes tamponreklám arról szól, hogy ne lássák, ne vegyék észre rajtad, hogy épp megjött, hagyják figyelmen kívül, hogy nőből vagy és ne kíméljenek, cipelgesd csak a karton fénymásolópapírt, piát, stb.

    Aztán szülés után se vegyék észre rajtad, hogy anyából vagy: fogyjál le, ne beszélj a gyerekről, vagy ha magaddal viszed, legyen olyan, mint egy jólnevelt öleb, vagy méginkább: mint egy csinos ridikül.

  • 2009.03.09 13:15:26B-

    kathryn: nem értek teljesen egyet azzal, amit írtál.



    Egyrészt a fő nehézség nem mindig az, hogy az evolúciós parancsoknak engedelmeskedve magadat a gyerek érdekei mögé rendeled (bár az alvásmegvonás igen durva tud lenni :-) ), mert ebben pont az evolúciós parancs segít. Hanem, hogy a külvilág nem vesz erről tudomást, és olyasmiket vár el, ami nem egyeztethető össze a jelenlegi élethelyzeteddel (külső megjelenés, rugalmasság, munka, prioritások alakulása stb).



    Azzal kapcsolatban meg, hogy választhatunk: hát, nem tudom. Az igazi választás vajon, hogy 1, nem lesz gyereked, pedig üvölt benned a biológiai késztetés meg a gyerekszeretet 2, lesz gyereked, de el kell fogadnod, hogy másodrendű állampolgárnak, vagy bosszantó perszónának tartanak, aki csak útban van a tetves babakocsijával meg az ordító kölykével? Szerintem ez nem választás... Annál inkább, hogy annyira el vannak zárva az anyukák a társadalomtól, hogy nekem pl addig, amíg nem született gyerekem, fogalmam sem volt a gyereknevelésről és semmilyen példa nem volt előttem (csak a szülői, mélyen belevésve a tudatalattimba). Így hogy tudtam volna dönteni? Fogalmam sem volt róla, hogy mi vár rám.

  • 2009.03.09 14:13:17B-

    Viszont azt muszáj leírnom, hogy imádom a gyerekemet, nagyon boldoggá tesz, és a hiba nem benne van, hanem az idétlen társadalmi berendezkedésünkben. De ez nem a gyerkőc hibája, úgyhogy eszembe se jut őt hibáztatni, vagy azt gondolni, hogy "rááldoztam a legszebb éveimet, érte adtam fel mindent" stb :-)



    Azon igyekszem, hogy a változások ellenére is önálló, boldog, kiteljesedett ember legyek, akivel öröm barátkozni és érdekes beszélgetni, és persze szeretnék megfelelni annak az anyaképnek is, ami a gyerekemben él. Amikor megszorítja a nyakamat és azt mondja, hogy "szejete anya" (értsd: szeretem anyát :-)) ), akkor tényleg úgy érzem, hogy méltónak kell lennem erre a közhelyek nélkül csak nagy nehézségek árán leírható gyermeki ragaszkodásra és bizalomra :-)

  • 2009.03.09 14:24:56cozumel

    B-





    annyira sokszor leirod, amit erzek/ereztem a gyerekeimmel kapcsolatban, annyira jol megfogalmazod neha a gondolataimat, hogy idonkent mar hatborzongato a hasonlosag :-)



  • 2009.03.09 14:29:07cozumel

    Undokmano



    vigyazz azokkal az aszalt gyumolcsokkel; a legtobben sajnos pont annyi hozzaadott cukor van, hoyg a gyerek azzal az erovel siman ehetne csokit vagy cukorkat is. Ugyanez igaz a 100%os gyumolcslevekkel kapcsolatban, ha csak nincs rairva, hogy hozzaadott cukor nelkul keszult.



    Szoval ha mar, akkor igazi gyumolcs, oszt kesz.

  • 2009.03.09 14:42:18boszimami

    Helló B-!Totál egyetértek a társadalom hülyeségével kapcsolatban,csak abban bízom,hogy ostoba modern divat,majd elmúlik...(talán)Rémisztő példa:a korom miatt mennem kellett amniora(tudod,magzatvíz),és volt egy másik leendő anyuka,aki szintén a kora miatt csúszott bele,de első gyerek.Olyan rémületes tájékozatlanságot tanúsított a rá váró dolgokkal szemben,hogy a végén megkérdeztem,hogy egyáltalán látott-e már életében újszülöttet...Közölte,hogy soha!Erről az jutott eszembe,amikor egy pár éve volt egy felmérés Amerikában,a gyerekek között,hogy láttak-e már öregeket-és nem!Ott az öregek vonulnak el "luxusgettókba"(például Miamiba),hogy élvezzék a nyugdíjas éveiket,nálunk az anyukákat nem szeretik láb alatt tudni,mert ordít a gyerek,bukik("fujjj"!)stb.Szerintem abszolút nem egészséges egyik sem,normális társadalomban az ember minden életkorban "jelen lehet".Különben hosszú távon baj lesz,nem?

  • 2009.03.09 15:08:08B-

    Hát én se nagyon láttam újszülöttet az enyém előtt...

  • 2009.03.09 15:09:08boszimami

    Ja,és még egy:nemrégiben a területi napilapunk sms-oldalán írta egy anyuka,hogy a (területi)plázánkban nincs szoptatásra alkalmas hely,mire másnap jött a kedves olvasótársaktól a ledorong,hogy aszondja:aki szoptat,ne menjen plázába!Kikérem magamnak,én a numero kettest több mint két évig szoptattam,és közben is előfordultam (néha)plázában,sőt,mi több,plázson is(vagyishogy tengerparton)!Engem a lurkóim nem hátráltatnak szinte semmiben,vagy legalábbis nem érzem úgy,aki meg elvárná,hogy gubózzak be,az tehet egy szívességet!

  • 2009.03.09 15:35:15Brumibaby

    Sose tapasztaltam azt, hogy a társadalom elvárná, ne viselkedjek anyaként. Épp ellenkezőleg. Amíg nem volt gyerekem, rengeteg lesajnálásban volt részem, azóta voltam szívtelen, mert nem voltam velük itthon 2x3 évig, és ha kiteszem a lábam, biztos lesz, aki megkérdezi, hogy tehetek ilyet.



    Van valami mese, az apáról, a fiáról meg a szamárról, na,. valamiért az ugrik be nekem arról, hogy ki mindenki ízlésének kéne megfelelni.

  • 2009.03.09 15:49:47Magenta

    Brumibaby, mekkorák a gyerekeid?

  • 2009.03.09 22:53:45blazska

    Csak a saját tapasztalatomat írhatom le, de igen, onnantól kezdve, hogy először terhes lettem, valószínűleg valahogy hormonálisan elanyásodtam, de az érdeklődésemben mellékvágányra került a munkám. Pedig előtte annyira elöl volt a fontossági sorrendben, hogy egy darabig még a babaproject elkezdésében is bizonytalankodtam. És aztán hiába dolgoztam egészen a szülésig, meg azóta is sokszor, nem tud annyira lekötni. Talán majd ha mindkettő kirepül (=ovis lesz). De ez csak sejtés, mert a terhesség előtt sem néztem volna ki magamból előre, hogy ilyen beszűkült kotlóstyúk leszek. :-D



    Na jó, vannak más érdeklődési területeim is, hobbik, amikről a szülés miatt is max néhány hónapra mondtam le, vagy ha olyan, egyáltalán nem. De a főképp/csak gyerekes témák körül forgó anya rémképben abszolút magamra ismerek. :-) Akit zavar, ne hívjon fel mostanában telefonon. :-)

  • 2009.03.09 23:01:55blazska

    Az anyukázást amúgy ennek ellenére nem bírom. Úgy sem, mint "Mum", angol egészségügyi dolgozóktól. Akkor már inkább vagyok Frau X, még ha az X nem is a saját vezetéknevem, hanem a gyerekeimé. :-D

  • 2009.03.10 06:47:08Brumibaby

    Magenta, 6,5 és 8,5.



    Azért valami panasz nekem is eszembe jutott.



    Nekem egy igazán "komoly" hátrányom volt, hogy fel kellett adnom a patchworköt. Az ui. temérdek gombostű egyidejű használatával, és a vasaló folyamatos bekapcsolva tartásával járt, és kicsi gyerek mellett egyszerűen kivitelezhetetlen, emellett marha időigényes is. Lehet, már nem is tudnám... Pedig hegyekben állnak a garázsban a takaróvá válni kívánó ingek.

  • 2009.03.10 08:40:41boszimami

    Na ja,az első gyerek előtt én is képes voltam napi 20órát dolgozni,de szó szerint,és még élveztem is...El nem vész semmi,csak a fontossági sorrend változik,az is csak időlegesen,mert ahogy nőnek,egyre kevésbé kellünk nekik...Kíváncsi vagyok,aki most azon sír,hogy mennyi idejét köti le a gyerek,az mit fog szólni akkor,amikor kíséri ki a kiskamaszát a kirándulóbuszhoz,és direkt a busz másik oldalára ül le a beste,nehogy integetni kelljen,mert az olyan ciki...Én konkrétan hazajöttem,és elbőgtem magam!Nekem az a szerencsém,hogy több van,mert szörnyű látni néha,hogy az egykés anyukák mit tudnak művelni a gyerek leválási szakaszában,főleg a fiúkkal...

  • 2009.03.10 08:56:27Temptation

    Azt én sem gondolom, hogy odaveszett volna a gyerekek előtti életem.Volt egy régebbi szám, aminek az volt a refrénje:"minden korban van valami, ami akkor és ott jó, és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható"...persze, időnként nosztalgiázik az ember, de tegyük fel magunknak a kérdést: kéne-e a fiatal, bulizós időszak azon az áron, hogy nincs meg a mostani párod és a gyerekeid? Ha a válasz nem, akkor nincs mit rágódni tovább!Tévhit azt gondolni, hogy nem változunk!Lehet abban a hitben ringatni magunkat, hogy "én ugyanolyan bevállalós csajszi vagyok, ugyanazt a zenét hallgatom max. hangerőn, ugyanúgy öltözöm stb.", de ezek a külsőségek!Meg az is, hogy megnéznek-e az utcán.Belül igenis változunk, még ha van aki vonakodik is tudomásul venni.

    Pl. Nagyon jól emlékszel arra, milyen voltál kamasznak, miket csináltál.Mikor felnőtt fejjel elmeséled, akkor is az akkori kamasz szemszögéből nézed, pl. hogy milyen jó volt suli helyett bulit szervezni, kissé berumoskólázni, aztán lóhalálban hazavágtatni, és úgy tenni, mintha órák óta otthon tanulgatnál......aztán amikor hasonló derül ki a kamasz gyerekedről, már nem tartod ezt annyira frappáns diáktréfának!Mert ekkor már nem a bevállalós csajszi szemszögéből nézed, hanem a szülőéből! Változtál? Igen.

    A poszt másik (valóban az előző élet témával összemosott) oldala: amikor úgy tartanak nyilván, mint X. feleségét és az X. gyerekek anyját....ez engem tud zavarni, nem azért, mintha nem lennék büszke arra, hogy az X. gyerekek anyja vagyok, de nem csupán az vagyok!És én sem hívom az óvónénit "óvónéninek", hanem a nevén szólítom, valamint a gyerekorvost is, és azért vettem fel a nevemet úgy, hogy: X-né Y. Erika, mert szerettem volna, ha a férjem is "benne" van, de én sem "tűnök el" teljesen...ehhez képest a legtöbb helyen X-né lesz belőlem, aki nem egy önálló identitás, hanem valaki által létező, X. felesége, X. gyerekek anyukája.

    Tavalyi osztálytalálkozón szinte furcsa volt egy olyan társaságban lenni, akik csak és kizárólag Y. Erikaként ismernek....

  • 2009.03.10 09:24:30boszimami

    Olyan szinten van igazad,hogy nincs is hozzáfűznivalóm...Végig csak bólogattam,amíg olvastam!

  • 2009.03.10 10:46:34Temptation

    :-) köszi boszimami!

  • 2009.03.10 19:53:10Guruljka

    Én megértem ezt az írást. Nem okozott különösebb gondot anno az átlényegülés anyává, holott nekem is zéró volt a tapasztalatom. Aztán jött ketteske is, és egy ponton túl, már éreztem, hogy túl sokáig voltam kizárólag anya/feleség/háziasszony/ és megtapasztalatam azt, amiről nekem a poszt szól. De végetér. Igazából egy annyira rövid életszakasz míg elkezdi a gyerekünk az ovit. Akit ez a ki voltam dolog nyomaszt, gondoljon arra, hogy ez csupán egy átmenet.

    Ne higgye senki, hogy aztán könnyebb lesz. Nem lesz az. Kinek ezért, kinek azért. De más lesz! Újra meg újra egy másik ember leszel.

    Gondolj bele. Kb voltál már eddig gyerek, kamasz, diák, fiatal önálló felnőtt, kezdő "házas". Most vagy főállásban kisgyerekes anya, aztán leszel dolgozó kisgyerekes anya, és így tovább...:) hamarosan leszünk mi még kamasz gyerekek szülei is;) Ezer új élet vár ránk.

    És igen én vagyok a kis X és Y anyukája, Z felesége. Szerintem semmivel nem rosszabb titulus, mint J beosztottjának vagy K fönőkének lenni:)

    A társadalmi előítéletek meg voltak vannak és lesznek. Nincs más rá, mint napi 3*1 Leszarom tabletta. De komolyan. Valamint az az általam gyűjtött tapasztalat, hogy leginkább azok fikázzák az anyákat/feleségeket akiknek nincs gyerekük/férjük/nejük, de bazira szeretnének családot. Ők méltatlankodnak, mert _azt_hiszik_ők_jobban_csinálnák;) És igen, ők azok, akik pár év múlva majd méltatlankodnak azon, hogy milyen szarul bánnak velük kisgyerkesekkel.

    A másik fő fikázó csoport azokból áll, akiknek megvolt a lehetősége, de elbaszta.

    Tényleg érdemes adni a véleményükre?

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta