SZÜLŐSÉG

Tervezett császár: fejetlenség a műtőben

2009. március 1., vasárnap 10:00

Renege elmeséli, milyen a császármetszés egy jó hírű kórházban. Fejetlenség, félelem és reszketés a műtőasztalon, avagy a majdnem elcserélt kismamák. Az anyuka előző császármetszése bezzeg buli volt. Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!



Már kétgyerekes anyuka vagyok. Elég vicces ezt így kimondani. És mivel nincsenek ikreim, így ebből az is következik, hogy másodszor is.... szültem. Háááát. Mikor készültem rá, nem így emlegettem. Műtét. Elég borzasztó. Azért most már inkább szülésként él bennem, mint műtétként. Talán jobban is, mint első gyerekem születése esetében. Pedig ott még vajúdtam is egy csomót. Talán mostanra sikerült megszoknom, hogy én császárral hozom világra a gyerekeim. A legutóbbi így történt.



A dokim már a terhesség során végig mondogatta, hogy bizony készüljek a császárra. Hiszen már az előző baba sem mondjuk egy sima farfekvés miatt lett császár, hanem fájásgyengeség, relatív téraránytalanság, nem tágulási problémák miatt. Szerinte nem valószínű, hogy két terhesség homlokegyenest különbözőképpen érjen véget (nyilván most normál esetekre gondolunk).

Így aztán próbáltam szoktatni magam a gondolathoz. Meg kicsit reménykedtem, hogy hátha ez a baba majd kisebb lesz, és akkor simán kifér, kamu az egész császár dolog, majd mi megmutatjuk. De aztán ahogy jöttek az UH eredmények, és Anna (a pocaklakó) majdnem minden paraméterében akkora volt, mint Bálint (az elsőszülöttem), úsztak el szépen lassan az álmaim a normál szülésről.

Azért az úsztatásban a doki is aktívan segített. Elmondta, mi várna rám, ha nem császár. Első körben azt kell feltenni, hogy az utolsó UH-n a heg vastagsága meghaladja az 5 mm-t, mert ha nem, szóba sem jöhet a normál szülés. Utána tudnom kell, hogy a szülést nem lehet beindítani, ha már előzetes császármetszés szerepel az anamnézisben. Pedig ugye szerepel, azért jött elő a téma. Viszont túlhordani sem hagyják, így ha addig nem indul be, megint csak biztosan császár. Ha esetleg mégis csak beindul, akkor nem kaphatok epidurált, hiszen érezni kell a heg környéki fájdalmakat egy esetleges hegszétválás esetére. És a vége, ha sikerül is megszülni a gyereket, utána altatásban azért mégis csak betekintenek (vagy bárhogy is mondják azt a vizsgálatot, ahol megnézik, hogy a heg és környéke mindenütt ép-e).

Nekem úgy tűnt, nagyon sok a "ha" ebben a képletben. Így hát hagytam magam a császár felé terelgetni, és még az utolsó UH előtt kitűztük a kislányom szülinapját május 23-ra. Aztán persze az UH 4 mm-es hegvasragságot mutatott, ami aztán most hirtelen mindenkit igazol a döntés helyességében. (Kivéve persze az igaz ősanyákat, akik mindent be mernek vállalni egy természetes szülés élményért. Én azt hiszem, nem az vagyok.) Így hát elmentem szülni.

Máj. 22.

A tervezett császár olyan, hogy annyira tervezett, hogy már előző nap jelentkezni kell a kórházban, és felvetetni magunkat. Sajnos ez nyilván azt jelenti, hogy eggyel több napot kell eltölteni a kórházban, de ezt az áldozatot kell meghozni azért, hogy tuti legyen műtő és orvos a kívánt időpontra. Így hát csütörtök reggel nyolckor megjelentem a Baross utcai várandós ambulancián azzal a felkiáltással, hogy felvételre jöttem.

A felvétel nem gyors procedúra. Érdekes, mert ha hirtelen beindult szüléssel jön valaki, azért hamar elintézik. De így volt időnk, amit ki is használtunk. Ha csak azt számolom, hogy hányszor hívtak be valahova, egészen jól igazolódik, hogy miért csak fél egyre jutottam fel a kórtermembe.

A délelőtt kb. így nézett ki:

Kijön a nővérke, jelentkezem, hogy jöttem felvételre. Mondja ok, várjak.
Várok.
0396, az én hívószámom. Bemegyek. Kapok egy beutalót a vérvizsgálatra, menjek fel a másodikra a laborba. Utána reggelizzek meg, és jelentkezzek, hogy visszajöttem.
Fel a laborba, várok.
0396, leveszik a vért.
Lemegyek a várandós ambulanciára, benyomom a kis szendvicsemet, amit kedves férjem készített nekem, és bemegyek jelentkezem. Jó, várjak kint.
Várok.
0396. Lehet CTG-re ülni, majd pisi és vérnyomás. Anyám, egyszerre három dolgot is elintézek! Menjek ki, várjak.
Várok.
0396. Ügyeletes doktor bácsi megvizsgál. Kb. 1 perc, csak épp benyúl, fogalmam sincs, mit néz (tán a méhszáj állapotát), de azért vetkőzök, öltözök, kimegyek.
Várok.
0396. Doki bácsi aláírta a CTG-t. Menjek és jelentkezzek a betegfelvételin ÉS (hoppá, megint két dolgot egyszerre) menjek le a belgyógyászatra is.
Betegfelvételi elintézve.
Belgyógyász bácsi irtó bizarr. A kórház egy eldugott sarkában egy hetvenes éveiben járó nagyothalló bácsika, kicsit ijesztően otthonosra berendezett rumlis rendelőben rendel. Elfelejt szólni, hogy már kész vagyunk az EKG-val, és már kidob, mielőtt még a melltartómat vissza tudtam volna venni. Azért örültem, hogy legalább nem volt perverz vagy taperolós. A helyszín pont illett volna hozzá. Brrrr.... Ezen is túlvagyok.
Vissza a terhesambulanciára, szólok, hogy megvagyok, beadom a papírokat.
Várok. 0396. Mehetünk fel az osztályra. Nem hagyják, hogy magam vigyem a cuccom, amit bezzeg a kórházig is magam vittem, de ők udvariasak. Mivel nincs kísérőm (őt inkább megkíméltem az egész délelőttös programtól) így egy nővérke kísér fel. Üljek le egy asztalhoz, és várjak. Várok, miközben megismerkedem 3 sorstársammal. Egy azért van itt, mint én, másnap császár. A másiknak simán indítják majd valamikor a szülését, a harmadiknak meg túl kicsi a babája, megfigyelés alatt tartját.
Egy óra után előkerül a nővér, adatokat egyeztetünk, és végre mehetünk a helyünkre. Az ebédet épp megkaptuk.

Szóval felvettek, és volt egy szabad délutánom, amit a folyosón üldögélve a sorstársaimmal beszélgetve tölöttem el. Mint kiderült, hogy másik császáros lány, Kati, szinént aznapra volt kiírva, mint én, így valószínű a gyerekeink napra pontosan egyidősek már a pocakban is :). A szobatársaim közül volt egy, aki hármas ikreket várt, már két hete bent feküdt, és még kb. 4-6 hétig ezt fogja folytatni. Engem kirázott a hideg a gondolattól, már a fél nap is soknak tűnt.

Félek. És nem kicsit. Ma fogják kettébe vágni a hasam, hogy végre megláthassam azt a pici babát, aki akkorákat tudott rugdosni az utóbbi időben, hogy ténylegesen csillagokat láttam tőle. A cél szép. Na de az eszköz??? Hajnali háromnegyed öt van. Állítólag ötkor keltenek. Persze, én beelőztem őket. Megmosom a fogam, és még a lázam is megmérem, hogy minden el legyen intézve, mire jönnek értem. Vajon mikor csináljam meg a CTG-t?

Ja, igen. A CTG-t magamnak kell megcsinálni, mert ez egy ilyen világ. Sőt, beszerezni is magamnak kellett. Mondták, hogy járjak körbe az osztályon, és kuncsorogjak egyet. Előre szóltak, hogy nehéz lesz, mert mindenki ragaszkodik a sajátjához, amit már nagy nehezen megszerzett. Nyilván, neki is biztos kuncsorogni kellett érte. Akik már régebb óta itt vannak, jól rátelepednek a készülékükre. Azért nekem sikerült szerezni. Az egyik szobatársam ugyanis még este csinált egy mérést magának, és megkértem, hogy ne vigye már vissza a gépet, csak majd másnap. És szerencsére ez így is lett.

Szóval most itt ükök az ágyamon, és nincs jobb dolgom, mint félni. De nagyon. Aztán jönnek, hogy mehetek borotválásra és beöntésre. Már itt gyanús lehetne, hogy rosszabb, mint a múltkor volt. A borotva úgy húz, hogy még nekem is muszáj megszólnom. Nekem, aki inkább leharapja a nyelvét, mintsem, hogy vadidegeneknek panaszkodjon bármiről is. Na de ez a borotva. Amit két éve három húzással leszedtek, az most kb. 60. És nem, nem én híztam akkorát, hogy ennyivel többet kellene dolgoznia szegény nővérkének. Ez bizony rossz borotva. Mondom is:

- Két éve valahogy sokkal jobb volt a borotva. Nem lehet? - Mire a nővérke felmutatja nekem a kék eldobható borotvát:
- Neeem. Nem lehet, már akkor is ez volt.

Hoppá! Ugye ezt most úgy kell érteni, hogy PONTOSAN ez a darab?!?! Mert akkor igenis megvan a magyarázat, miért húz 2 év aktív használat után ennyire.

Azért ezen is túl vagyunk, és jöhet a beöntés. Ha nem bánjátok, ezt nem részletezem, jön a cső, a víz. Jó sok víz. Aztán csoszogás a fürdőbe.... És jöhet a CTG. Az is simán megy. Baba kellően ébren van. Talán ezért nem baj, hogy félek. De nagyon. A kanült is bekötik. Itt van az első elgyengülésem. Basszus, a vénámba nyomnak valami tűt. Aztán valahogy abból műanyag izé lesz, odakötik, és most megy bele a folyadék. Brrooáááá.... Azért nem ájulok el, de elég rosszul vagyok.

Párom is végre előkerül, persze ez neki nem olyan jó, és bent töltődöm a vízzel, ő meg kint vár. Aztán hirtelen itt van a műtősfiú. Pont ugyanaz, aki két éve szintén bekísért a műtőbe, és még a kezét is megszoríthattam, miközben a hátamba döfték a bazi nagy tűt. Most nem annyira kedves, mint anno. Persze ez abból is eredhet, hogy régen nem beszélt, most meg igen, amit viszont nem igazán lehet érteni.



Azért most is feljutunk a műtőbe. Az infúziót önkiszolgáló módon magamnak kell tartanom, ami nem tudom, mennyire megszokott, mindenesetre mikor összefutok kedvenc dokimmal, még ő is megjegyzi, hogy milyen vicces. A műtő előtt szétválunk Apával, ő majd csak később jöhet be. Engem átadnak egy másik műtős fiúnak, ennek már mindene be van bugyolálva, mint aki tényleg steril környezetben császkál. Elveszik a köntösöm, kapok mamuszt a papucsomra, és megyünk a műtőbe. Csak épp foglalt. Kati, aki szintén mára van kiírva, épp ott üldögél a műtőasztalon, és fáslizzák a lábát. Na, ez az első alkalom, hogy megijedek a fejetlenségen. Vajon miért íratják alá velünk mindig, hogy nem kérünk karszalagot? Ők tuti biztosak benne, hogy nem cserélnek el. Na de más ül az asztalomon!!! Haallóóóóó!! Én nem akarom, hogy elkeverjenek! És amúgy is. Félek. De nagyon.

Na, talpraesett műtősfiú elintézi a dolgot. Átvezetteti Katit a másik műtőbe, így aztán egy kicsit azt hihetem, hogy visszaállt a rend, és akkor én mindjárt kétgyerekes anyuka leszek. Persze, reszketek, mint a nyárfalevél. Ó. És ki gondolná. Most is előkerül a kérdés, hogy hány éves vagyok. Azt mondom 29, pedig ahhoz még kell másfél hét. De most ügyesebb vagyok, és visszakérdezek, hogy ez miért befolyásolja a félelemérezetemet egy műtét előtt. Ja, nem, csak kíváncsi volt, mert olyan fiatalnak nézek ki. Aha. Szóval ma kivételesen szabad még félnem is.

Amúgy a doki?nővérke? (fogalmam sincs) aki itt előkészített, majd a műtét során végig kezelte az infúzióm, vérnyomásmérőm és egyéb kütyüket rámkötve, na, ő aztán végtelenül kedves volt, és figyelmes. Igyekezett mindig megnyugtatni (nem tudom, mennyire frusztrálta vajon, hogy ez egyáltalán nem sikerült). Szóval le a kalappal előtte. Néha még azt is gondoltam, igazán megérdemelne valamivel hálásabb pácienst, aki mondjuk pikk-pakk megnyugszik, mert ő kedvesen épp nyugtatgatja. Hát én nem ilyen vagyok.

Sőt. Egyre rosszabb minden, mert nincsen meg a személyzet. A kedves valakin kívül van még egy orvos, jól bemosakodva, aki épp azon bosszankodik, hogy ő bezzeg időben jött, és azt gondolná, hogy az első időpontról legalább nem késnek. De igen. Sőt, annyira, hogy amikor megpróbálják előhalászni a többi orvost, a feléről kiderül, hogy nem is ő jön, mert ugyan beírva ő van, de ő inkább nem. Helyette hívják amazt.

Hm. Nem mondom, hogy ez nem tűnt kicsit fejetlenségnek. Nem épp a legjobb körülmény így üldögélni egy műtőasztalon, és várni és várni. És félni. De nagyon. Azért nagy nehezen előkerült egy doki, meg közben az anesztes is. Megszúrták a hátam, és én akkor elvesztettem az önuralmam, ami addig sem nagyon volt. Valami borzalmas érzés kerített hatalmába, miközben a lábam már elzsibbadt, és elkezdtek beforgatni az ágyra, ahol is a műtősfiú elkezdett ráncigálni, hogy csússzak lentebb. Én már annyira nem tudtam mozogni, de irtó rosszul esett. Közben fújkodtak, hogy hol hidegebb. Na ne. Dönteni? Nekem?? Nem tudom eldönteni. Azért így utólag tudom, hogy ez azt jelentette, hogy ott még nem hatott a cucc, és nem volt egyik sem hidegebb. De nem mertem válaszolni. Illetve mondtam, hogy egyik helyen sem. És ezt egy csomószor, egyre kétségbeesettebb állapotban, hogy na ne már. Nem is hat a cucc.

De azért hatott. Jó sokszor fújkodtak, meg kérték, hogy emeljem meg a lábam, a csípőm, ami egyre nehezebben ment, így eldöntötték, hogy hatott. A doki elkezdte kenegetni a hasam, miközben végre a saját dokim is előkerült. Ez kb. fel kilenckor lehetett. Jól megállapították, hogy a dokim ügyeletes volt, ő nem aludt, az anesztes is talán, minenesetre ha aludt is, rémálmai voltak, így nem kipihent. A másik doki meg siet, mert van egy oxitocinos indított, mekóniumos magzatvizes szülése, és vissza kéne érnie időben. Upsz. Ezek mind irtóóóóó nyugtató körülmények. De az anesztes szerint meg nézzem a jó oldalát, lám, így is milyen jól végzik a munkájukat.

A császármetszés sokkal rosszabb, mint Bálintnál volt. Valószínű azért, mert nem vagyok elég fáradt, és mindent rendesen észlelek. És hosszabb is az egész procedúra pont az előző császár miatt. Valamikor felvágtak. Ezt onnan tudom, hogy egyszer véletlen a nyíló ajtóra néztem, és láttam a sok doki közt a véres vattát visszatükröződni a patyolattiszta üvegen... Szerencsére nem tudom, mi mikor történt, mert nem nagyon kommentelték az eseményeket. Helyette volt téma a kutya és macskatartás, valamint kedvenc színészek és filmek.

Kislányom apja is előkerült egyszer, és a fejemhez ülhetett. És akkor én ott feküdtem, és már nagyon vártam, hogy végre meglássam Annát. Egyszer aztán nagyon elkezdtek cibálni. Fogalmam sincs, mi lehetett az, mert a gyerek akkor még nem lett meg. Pedig pont olyan érzésem volt, mintha valaki erőből ki akarná rángatni belőlem. De nem, a gyereket nem kirángatják. Azt kinyomják. Méghozzá nem is egy ember, de legalább három. Miközben én nem kapok levegőt, az egyikőjük hangosan figyelmezteti a másikat, hogy ott már ne nyomjon, mert az már a kedves páciens (alias én) bordája. Na, végre kapok levegőt ismét, és a mellemre dobnak egy nagy nehéz valamit. Az a baba. Doki bácsim felszólítja a jelen levő kispapát, hogy fényképezzen, így aztán van köldökzsinórral még velem összekötött babaképünk is.

Sajnos most nem hozták közel a babát, csak vethettem rá egy pillantást, és el is vitték. Jó sok magzatmáz volt rajta, és sokkal nagyobb, mint amit a két nappal előtti UH-n jósoltak (2950g volt a jóslás). Helyette megszületett Anna, 2008.05.23-án, 9:06-kor 3470 g-mal és 55 centivel. Én borzalmasan boldog voltam. Férjem, amint tehette, ment utána. Ezek után még rosszabb volt kivárni a végét. A kedves személyzet ígért ugyan egy kis altatást, de az valahogy nem hatott, így aztán végig kellett élnem a végét is. Ami nagy nehezen kb. 10-re meg is volt.

renege

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.03.01 19:23:37Chelly2

    csibefutam



    Én ma mostam vagy 5 adagot, majd 2 nap múlva én is megpróbálok barátságot kötni a vasalóval.

  • 2009.03.01 19:25:05renege

    monsterwoman1, nem muszáj magadra venni, csak ha szeretnéd.

    Én olyan típus vagyok, hogy választottam orvost, utána viszont megbízom az ítéleteiben. Nekem ezt mondta, én elfogadtam. Szerettem volna másképp, de nem éreztem úgy, hogy én ki akarnék állni az orvosom véleménye ellenére is a magam "igazáért".

  • 2009.03.01 19:29:54monsterwoman1

    "nem muszáj magadra venni, csak ha szeretnéd"

    :)ez azért kicsit vicces. Abban az értelemben, ahogy te használod, nem szeretném magamra venni.Pláne azért, mert én nem minősítettelek.Sem régen, sem most.

    Amúgy a kislány nagyon szép, gratulálok hozzá!

  • 2009.03.01 20:04:04Starlark

    Uhh kezdek megnyugodni hogy nem ennyire komplikált mégsem a normál szülés csaszi után.

    A dokim normál szülés párti szerencsére :)

  • 2009.03.01 20:13:13renege

    Én nem érzem feltétlen pejoratívnak az ősanyás megjegyzésem. Igazából arról szól, hogy vannak, akik bátrabbak/okosabbak/fontosabb nekik a természetes szülés élménye, mint nekem. Én nem mertem a doki ellen menni. Ezért gondoltam, hogy akár magadra is veheted, ha Te úgy érzed, a fentebbi kategóriák egyike miatt szültél természetesn úton.

  • 2009.03.01 20:17:35monsterwoman1

    ok,így érthetőbb. Kösz.(csak a bátrabb és okosabb jelzőket hagyjuk el:))

  • 2009.03.01 20:59:49drlucifer

    Csajok!

    Vagy nekem szúrták iszonyat jól a spinált, vagy egy csomó mindenkinek bénán. Merthogy én a császár alatt mindösszesen azt a két nyomást éreztem, amikor kiszedték az ikreket. Azt is csak topmán. Hogy van ez???

  • 2009.03.01 21:27:18Starlark

    drlucifer: Nekem 5.szörre találta el az anesztes, de én se éreztem semmit. Szinte csak arra emlékszem hogy a fiam felsírt és megmutatták :) A varrásra mondjuk el is altattak.

    A migrént is megúsztam :)

  • 2009.03.01 21:35:4878as évjárat

    Az az igazság, ha nem lett volna olyan szar a császár és az az utáni állapotok, én sem kampányolnék a spontán szülés mellett.

    Nem érzem magam ősanyának, de mivel tapasztaltam milyen a műtét, és milyen a természetes szülés, inkább a harmadiknál is (ha lesz), a természetesre voksolnék.

    Nálam ez jött be. Fele annyi kín, fájdalom, fele annyi felépülési idő.

    Nagy pofon volt ez nekem az élettől, felejthetetlen (amibe természetesen az én érzékenységemnek a keze is benne van), de túlléptem rajta.

    Egyszerűen azt mondom: éljenek a szűlő nők, éljenek az újszülött babák!!!:D

    Tök mindegy hogyan szülnek, hogyan születnek, csak egészségesek legyenek!!!



    Ma mindenki haragban van a vasalóval?:D

  • 2009.03.01 21:37:37manka78

    Ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy a ruha csak vasalva jó?:))))

  • 2009.03.01 22:15:15Vierre_

    Én nem haragban vagyok a vasalóval, nekem nincs vasalóm. Mindennek van határa. És nálam a vasalás az a határ amit már nem vagyok hajlandó elvégezni a háztartásban még a faszimnak sem. Mondjuk elég laza és pont rászarik. :DDDDD Kirázzuk a cuccost oszt szépen megszárad, pont. :DDDDDD

  • 2009.03.01 22:22:13manka78

    Vierre! Nekem van kettő. Kölcsön adjam?:)))

    Mostanában én sem vasalok, mert a kicsitől nagyon macerás. Állandóan ott van a seggemben. Félek, hogy megégeti magát. Amíg alszik, addig takarítani szoktam, mert a tisztítószereket sem szeretem a jelenlétében használni, meg van ezer fontosabb dolgom is abban a napi másfél órában. A vasalni valót anyósom elszokta vinni és kivasalva hazahozzák. Ugye milyen rendes anyósom van?:)

  • 2009.03.01 22:24:30manka78

    Pénteken mentünk a sulis farsangra. Amíg kivasaltam a blúzomat, a kicsi lepakolta a hálószobában az összes polcot, a millió darab dvd-vel együtt, pedig előtte való nap csináltam csilli-villi rendet a hálóban. Ennyit nem ér egy vasalás.:)

  • 2009.03.01 22:42:17gerinckutató

    Nekem a fiam 18 órányi vajúdás után császárral jött világra. 210/170-re ment a vérnyomásom fel, igaz a terhesség alatt is nagyon magas volt, kaptam rá gyógyszert eleget. Nem tágultam, nem fájtam eléggé - hiába az oxitocin - viszont ezer volt a vérnyomásom és a gyerek szívhangja sem volt túl jó. Így lett végül császár. Viszont egészséges - szerencsére. A lányom most decemberben született, végig sima szülésre készültünk, de az utolsó hónapban megint nagyon elszállt a vérnyomásom és a doki (nem ugyanaz, mint először, mert ő 10 nappal előbb szült mint én;) ) azt mondta, hogy ne menjünk bele megint egy sima szülésbe, mert nem szeretné, hogy ott kapjak a szülőszobán agyvérzést. Másodjára tényleg más volt a császár, igaz nekem csak aznap reggel kellett bemennem, nem volt beöntés, vittem borotvát (okultam az előzőből, akkor hónapokba telt mire odalent a bőröm rendbejött) és nagyon jófej volt a műtőben mindenki. Nyugtattak, beszélgettek velem, hogy minden rendben menjen. És minden rendben is ment. Egészséges a kiscsaj és ráadásul sokkal simább volt a felkelés a műtét után, szinte kipattantam az ágyból és "elrohantam" zuhanyozni, nem úgy a fiammal három éve, akkor csak másnap reggel hatkor tudtam ájulás nélkül felállni (délben született). Elsőre engem is kiakasztott az, hogy osztottak rendesen a császár miatt, nekem is mindig magyarázkodási kényszerem volt. Másodjára már nem érdekelt ki mit mond, sokkal keményebb voltam és nem magyarázkodom senkinek. Sajnos a szoptatással voltak gondjaim, ugyanis össz-vissz egy hónapig volt tejem a fiammal és másfél hónapig a lányommal. De amíg volt, addig kapták, sőt az utolsó cseppig mellre tettem őket még a tápszer mellett is. Most már csak tápot kap a leányzó, de mindemellett én nem érzem szar anyának magam. Sőt...Imádom mindkét kölyköm és örülök, hogy egészségesek, mindegy hogyan születtek. Óvom őket, vigyázok rájuk, legszívesebben állandóan rajtuk tartanám az egyik szemem. Pedig kapott a nagy néha üveges kaját (a kicsi is fog valszeg) és bölcsibe is jár, mert vissza kellett mennem dolgozni a két gyerek között. De imádja a bölcsit és szerintem nagyon sokat köszönhetünk neki.

    Na kicsit hosszú lett, bocsi.

  • 2009.03.01 22:58:44Hűbele

    Drlucifer, nekem is hasonló élményem volt. Bár a spinál csak 2. szúrásra jött össze a dokinak, jól csinálhatta, mert bár korábbi olvasmányaim alapján eléggé tartottam attól, milyen lesz, amikor kinyomják a babát, abszolút nem volt rossz érezés, alig éreztem. (Igaz, előtte a beadás után pár perccel rosszul lettem, fulladtam, miután ebből kihoztak, a többi kelemetlenség eltörpült).

  • 2009.03.01 22:59:14Hűbele

    kellemetlenség

  • 2009.03.01 23:04:28Heatherette

    mi az, hogy nem fájt eléggé? ha nem fáj kurvára, akkor már nem is engednek szülni? és aki jobban tűri a fájdalmat, azzal mi van? hogy tudják ezt egyáltalán lemérni?

    fura dolog ez nekem...

  • 2009.03.01 23:20:49Hűbele

    Heatherette. A fájásgyengeség nem azt jelenti hogy az épp szülő nő nem érzi eléggé fájdalmasnak a vajúdást, hanem azt, hogy a fájások (=méhösszehúzódások = fájástevékenység)) ellenére nem tágul eléggé a méhszáj.

    Nekem pl. 22 óra alatt 2 ujjnyit sikerült tágulnom, ami a szüléshez édeskevés, de fájni attól még baromira fájt. Diagnózis: fájásgyengeség, irány a műtő.

  • 2009.03.01 23:23:37opti

    fájásgyengeség. Pl ha hiába fáj, mégsem tágul a méhszáj eléggé, vagy a tolófájások túl rövidek és nem tudja az ember lánya kitolni ezalatt a babát. Veszélyes akkor ha sokáig fenáll és nem haladnak egyről a kettőre, mert a méh elfárad. Na ilyenkor császár. Persze előtte még támogatják a fájásokat oxitocinnal, ez általában segít.

  • 2009.03.01 23:25:41Heatherette

    mit jelent, h elfárad?

  • 2009.03.01 23:30:38psyché

    en nem ertem pontosan, miert kell vkit "kiosztani" a csaszar miatt. azert eleg kicsi azoknak a szama, akik csak sajat kenyük-kedvük miatt szültek csaszarral. a többseg, szerintem, komoly egeszsegügyi okbol valasztja a csaszart. szerintem, innentöl kezdve enyhen ertelmetlen vkit b*sztatni azert, mert csaszarja volt. ez olyan, mintha vki engem azert b*sztatna, h miert vetettem ki az epeholyagomat. azert, mert majdnem meghaltam epevezetek elzarodas miatt. csak a csaszarnal meg durvabb a dolog: ha nem csaszaroznanak, akkor a babanak lennenek komoly eü karosodasi. ezen nem is ertem, mi vitatkozni valo van.

  • 2009.03.01 23:39:28opti

    ugyan azt mint amikor annyit kellett futni a tesi órán, hogy már nem bírta a lábad :) A méhizom elfárad, hiába kéne még erősen összehúzódnia, már nem bír.

  • 2009.03.01 23:44:13Heatherette

    na most megint megfogalmazódott bennem egy gagyi kérdést, de azt már tényleg ciki volna feltenni... a lényeg, hogy rájöttem, marhára nem vágom a témát

  • 2009.03.01 23:54:06opti

    Psyché. Sajna sok a hülye. Meg mostanában iszonyú nagy trend lett a szülés és gyereknevelés körül minden. Bár lehet, hogy régen is így volt, de most tény, hogy a csapból is az folyik, szüljél természetesen, és akkor már gátvédelemmel! És aztán szoptass legalább két évig. Ne adj a gyereknek cumit, stb.

    Én totál ki voltam akadva a szülés után, hogy nem sikerült a gátvédelem, hiszen minden kismama újságból az jött le, hogy csak akarni kell kb. Ezek után még cumit is adtam a gyereknek egy hónap után. A minimum az volt, hogy majd két évig szoptatom, nehogy már megszóljanak :)

    De komolyan. Elindult egy kezdeményezés, hogy a mamák és a babák jobban járjanak bizonyos szempontokból. A fent említett témák is ennek a részei voltak. Csak aztán ezekkel átbillentek a ló túlsó oldalára és most ott tartunk, hogy szegény kismamákba ha nem figyelnek könnyen beledumálják, hogy mitől anya egy anya. Pedig nem ezektől. Sok sok baba nem is élne ha nem császározzák meg anyut, és sok babát megnyugtat a cumi. És ha valakinek nincs elég teje, jobban jár ha mosolyogva megeteti tápszerrel a babát mint sem belebetegedjen és boldogtalan anyja legyen a gyereknek.

    Most is mondanak akkora baromságokat mint régen. Pl. Régen azt mondták két hónaposan almalé, most azt, hogy hat hónapig csak anyatej. Szerintem egyik sem jó. Az én fiam 4,5 hónaposan kezdett el enni, mert már kevés volt neki a tejcsi. Ki hinné, hogy a gyerekek nem egyformák...



    És hogy jön bárki ahhoz, hogy megmondja másnak hogy kell vagy kellett volna szülnie? Én nem tudom hogy fogok szülni! Ez nem irányítható.

  • 2009.03.01 23:57:19cozumel

    H.



    szerintem kerdezz nyugodtan.

    A Te korodban az en tudasom is igen limitalt volt a temaban :)

  • 2009.03.01 23:57:53opti

    miért nem alszok?...

  • 2009.03.02 00:06:04Heatherette

    az egész menete a szülésnek számomra nem tiszta

  • 2009.03.02 00:20:02opti

    H, ez alapnak jó:



    www.nogyogyaszat.eu/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=144

  • 2009.03.02 00:21:16Heatherette

    köszi :)

  • 2009.03.02 00:25:53vasszűz

    jó kérdés!

  • 2009.03.02 07:34:19-hattori-

    Szintén dupla császárosként valóban horror volt végigolvasni a cikket, szerencsére nálunk könnyebben mentek a dolgok.



    Az első szülésem volt akut császármetszés, akkor nem volt választásom hirtelen elaltattak, az intenzíven tértem magamhoz, kikötözve, és fényképen láttam először a kisfiamat. Aztán este valamikor 1 percre...

    Ráadásul összeszedtem pár szövődményt, aminek 10 napos kórház és még egy műtét lett a vége.

    Még pityeregtem is, mert azt hittem, nekem soha többet nem lehet gyerekem :(



    Aztán elterveztük, hogy akkor még egyet, és én elhatároztam, megszülöm, de meg én... nem lesz itt műtét. A dokibácsi megvizsgált és azt mondta, 40% az esélyem egy természetes szülésre. Aztán a hetek múlásával zsugorodott ez a szám. Végül a 34. héten kimondatott: császár lesz, időpontot is kerestünk. Volt időm anesztest keresni, és kijárni, hogy lehessen spinál anesztézia. Fel tudtam rá készülni. Végül a terv helyett egy héttel hamarabb szültem, kocsonyaként remegtem a gerinc-szurinál, de megérte. Sokkal sokkal jobb volt minden, maga műtét sem teljesen nélkülem folyt, azonnal láthattam a lányom, ha csak percekre is, 4 nap múlva hazamehettünk, a varratszedésre már egyedül autóztam vissza, a gyerekágy az előzőhöz képest kéjutazás volt. Úgyhogy az én esetem bizonyítja, lehet másodszorra jobb is ;) /oké, tudom, nem autentikus nagypopulációs felmérés vagyok/

  • 2009.03.02 07:53:25drlucifer

    78as évjárat!

    Én is próbáltam mindkettőt. És sikítani tudnék, amikor valaki, aki még nem szült, közli, hogy ő biza császárt akar, mert az milyen jó...



    Amúgy ettől a sztoritól kicsit kirázott a hideg. Nekem sürgősségi volt a csasz (magzati tachycardia

    ), de egy percig nem éreztem magam kiszolgáltatottnak. A dokik pedig velem beszélgettek, engem tájékoztattak és nem a kutyát-macskát-időjárást vitatták meg.

  • 2009.03.02 11:10:42IloveGP

    orvost és kórházat kellett volna váltanod, már amikor a doki elkezdi mondogatni előre a császárt..

    A 3.-at ne itt szüld.

  • 2009.03.02 13:48:58corsica

    Engem mindig megdöbbent, amikor cikizik a nagy magyar anyák a császárosokat. Igen, én császárt akartam. A 175 cm mellé az első 4,400 kg volt. Ja, és 36-38-as a csípőm. Most éppen 36-os.Altatásban. Utána az embernek a bele kiszakadt, járni nem tudott, stb. De a simán szülők se nagyon virgonckodtak. Én akartam a császárt, mert nem akartam sérült gyereket.Utána tudtam meg, hogy a nyakán volt a köldökzsinór, ha elakad a szülőcsatornában, már császározni se tudtak volna.

    Lehetett volna egy szellemi fogyatékos gyerekem, akivel duplán terheltem volna a társadalmat, mivel esetleg én is kiestem volna a keresők közül.

    A második is császár, választhattam. Nagyon paráztam, hogy megint mennyire nem fogom bírni utána. 3.340kg volt, másnap már vígan dobáltam a lábamat az ágyra fel-le. Alig fájt. Sokkal jobban viseltem.

    Ennyit a császárról. Mind a mai napig nem bánom, hogy császárosok. Sztem nem jártak rosszabbul, mint a simán születettek. A csecsemőrészlegről feljártak hozzám megnézni mind a kétszer a babákat, mert hallották a váltós nővérek, hogy a Sz Doktornak milyen szép babája született. Mondjuk ezt a páromnak nem mondtam el:-)

  • 2009.03.02 20:35:48Ilday

    Kedves corsica!

    Gratulálok Neked,hogy ilyen könnyen vetted a két császárt, és kívánok a gyermekeidnek jó egészséget.De egyet azért hadd mondjak: Kicsit fejlesztened kellene még a szókincsedet. Az orvosi műhiba , vagy egyéb születési komplikáció következtében beteg gyermekeket nem szellemi fogyatékosnak szokták nevezni, mert ez sértő. Őket sérülteknek nevezzük, akik ha problémamentesen születtek volna, olyan egészségesek lennének, mint például a te gyermekeid.Mint ilyen, az én fiam sem szellemi fogyatékos,hanem sérült. Azon felül pedig értelmes, mert pl. megért mindent,csak a sérülés következtében nem képes a beszédre.De Ő is ember!És sok ilyen ember van Magyarországon. Több, mint hinnéd! Sajnos. Csak ennyit szerettem volna mondani.

  • 2009.03.02 20:49:03rita a felcser

    Corsica,szia.Gratulalok a ket babahoz ,a ket csaszarhoz is .En is csaszart valasztottam egeszseges letemre,es hasonlo tapasztalataim voltak mint neked.MAr alig varom,hogy ketto legyen nekem is .:))

  • 2009.03.03 01:10:39O.U.T.

    én ezt már sosem fogom megérteni, hogy miért van az állandó vita a császár körül.

    kinek mi köze hozzá, hogy a másik hogy szül? akár orvosi oka van, akár félelem, vagy más. mi köze ennek ahhoz, hogy milyen anya lesz? az én gyerekem belehalt volna, ha hüvelyi úton szülöm meg, túl széles volt a teste több helyen is. most itt alszik mellettem békésen. ehhez képest nem mindegy, hogy született meg??



    ha valaki megkérdezi, hogy szültem, és hajlandó vagyok a kérdésre válaszolni, akkor megmondom. ez nem szégyen, hanem egy állapot. azt is kéne szégyellnem, hogy kék a szemem??

  • 2009.03.03 10:27:55corsica

    Kedves Ilday,



    elnézésedet kérem, valóban rosszul fogalmaztam. Nem akartam senkit megbántani. De milyen jó lett volna, ha téged is császároznak, és esetleg akkor nem lett volna sérült a gyermeked. Én csak szerettem volna arra rámutatni, hogy a praxisomból kifolyólag rengeteg olyan ügyet látok, ahol ha nem császároztak volna ilyen komplikáció léphetett volna fel, mint nálad. Ügyész barátnőm csak és kizárólag császárral hajlandó szülni.



    Mégegyszer bocsánat.



    Szia Rita,



    köszi a gratulát:-) Remélem neked is könnyebb lesz a második császár, drukkolok.

  • 2009.03.03 10:51:16lívi

    Engem is császároztak a 34.héten,mert véreztem.Kicsit fura volt,hogy egyik percről a másikra meglett a baba,Kimaradt valami,ami szerintem fontos.Amúgy jól viseltem a műtétet.

  • 2009.03.03 11:10:52Vvuk

    én is császárral szültem. és most hogy belegondolok ez a kifejezés így teljesen helyes. nem éeztem egy pillanatig sem kevesebbnek attól magam, hogy a kitolási szakasz helyett vágtak és kiszedték. hála istennek utána is teljesen rendben volt minden (gyerekágy, szoptatás)

    egy kicsit féltam tőle ugyan, de már a vajúdás alatt számomra is benne volt a levegőben, hogy ez lesz a vége, aztán egyszer csak mondta a doki hogy ok akkor most menjünk és császár. szegénykém sehogy sem akart kijönni mert ferdén volt a feje.

    a műtét alatt, amikor mondták hogy most vágják (vagy varrják, nem is emlékszem már rendesen) a méhem eléggé elszomorodtam. aztán minden rendben volt. apkua szórakoztatta cseppet amíg engem raktak rendbe.

  • 2009.03.03 11:13:50Vvuk

    kiváncsi leszek, hogy kistesót hogy fogom tudni megszülni szeptemberben. szép lenne egy háborítatlan természetes szülés, de azért még nem ringatom magam illúziókba, lélekben készülök kétfelé.

  • 2009.03.03 11:50:01lívi

    A félelem nekem is megvolt,de időm nem volt agyalni rajta.Minden 2 óra alatt dőlt el,a baba érdekében.Most 5 hónapos,egészséges kisfiú.

  • 2009.03.03 12:05:34rita a felcser

    Corsica

    En ilyen kizarolagos csaszart altalaban azoknal szoktam tapasztalni akik a gyermek neurologian,es gyermekpszihiatrian dolgoznak.Ok azok akik mindenben a nyomort latjak mert a munkajuk egyik fo ,kozponti resze a szuletesi oxigenhiany.

    Aztan ott vannak az orvosnok,ok is sokszor kerik,de lenyegesen ritkabban mint a neurologusok.

    Most ujat mondtal!Az ugyesz is keri a csaszart:))NEki is sok egeszseget,es minimum ket darab csaszart kivanok:DDDDDD

  • 2009.03.03 13:46:42Ilday

    Kedves corsica!

    Köszönöm a válaszodat, nem haragszom, mindig tanulhat újat az ember.Én is. Egyébként, ha feljebb megnézed a beírásokat, elolvashatod az én szülésem történetét, én is csásárral szültem. Ez volt a második császárom. Az első nem tervezett császár-eredmény:újraélesztés ellenére egészséges gyermek. A második császár: Orvosilag indokolt, előre tervezett, 3 nap kórházi bent tartózkodás-folyamatos megfigyelés. Eredmény: gyermek 3 napig oxigénhiányos volt_sérülten született.

    Tehát a sérült gyermekem tervezett császárral született!

  • 2009.03.03 13:58:55rita a felcser

    MErt sajnos van mehen-beluli oxigenhiany is,amit nem lehet bofolyasolni.

    De en drukkolok hogy pereld szet a sok idiota orvost,mi az istenre vartak hogy 3 napig O2 hianyos volt a baba,es volt indok a csaszarra?

  • 2009.03.03 14:19:56csutkababa

    Ilday



    újraélesztés ellenére egészséges gyermek.



    Ne haragudj, ez szíven ütött. Ugye csak pontatlanul fogalmaztál?

    Ugyanis az újraélesztés profi volta miatt egészséges a babád.

  • 2009.03.03 17:44:31Ilday

    Kedves Rita a felcser!

    Köszönöm a biztatást! Igen volt indok a császárra,amúgy is veszélyeztetett terhes voltam.Pl.:fenyegető hegszétválás,reatív téraránytalanság, előző szülésnél ugyanezek, és az első gyermek bradycardiája, és légzés-leállása. Én sem tudom miért vártak 3 napig, amikor benn feküdtem a kórházban.A legrondább dolog az egészben,hogy nem szóltak semmit az oxigénhiányról.

  • 2009.03.03 17:44:47Ilday

    Kedves Rita a felcser!

    Köszönöm a biztatást! Igen volt indok a császárra,amúgy is veszélyeztetett terhes voltam.Pl.:fenyegető hegszétválás,relatív téraránytalanság, előző szülésnél ugyanezek, és az első gyermek bradycardiája, és légzés-leállása. Én sem tudom miért vártak 3 napig, amikor benn feküdtem a kórházban.A legrondább dolog az egészben,hogy nem szóltak semmit az oxigénhiányról.

  • 2009.03.03 17:48:17Ilday

    Kedves Csutkababa!

    Köszönöm a helyreigazítást. valóban pontatlanul fogalmaztam. A lényeg az, hogy neki( az első gyermekemnek) nem lett semmi baja,egészséges,és nemsokára nagykorú lesz.

  • 2009.03.03 18:09:59cozumel

    Ha en kozuti helyszinelo rendor vagyok, akkor valoszinuleg kurva sok balesetet fogok latni.

    De ha emiatt nem ulok tobbe kocsiba, akkor ott valami pszichesen elromlott.



    A megoldas nyilvan nem az, hogy ezentul helikopterrel jarok mindenhova, ugye?

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta