SZÜLŐSÉG

A fényevő gyermek, avagy miből van ezeknek energiája?

2009. február 25., szerda 08:00

Feje tetejére állt a világ. Anyám generációja (a rossz emlékezetű negyvenes-ötvenes években) még erősen kifogásolta, amikor öten ültek az aludttejes csupor felett, és apjuk úgy adagolt, hogy minden gyerek szájába egy kanállal, és minden két gyerek KÖZT a sajátjába eggyel. A jobb matekos kiszámolta, hogy a dolog valahogy nem stimmel, és micsoda diszkrimináció ez. Ha valaki ma mutat nekem gyereket, aki megeszi az aludttejet, övé a ma esti főnyeremény.



Akinek olyan a gyereke, hogy apja tányérjáról cseni le az uborkás szendvicset, éjjel üresre eszi a hűtőt, és reggel hatkor üvöltve követeli a kakaóját, az akár át is ugorhatja ezt a posztot. Vagy legalábbis örülhet, hogy efféle problémákkal nem kell szembenéznie, legfeljebb extrém esetekben azzal, hogy a gyerek kövér. (tapasztalatok szerint amúgy a jól evő gyerek általában nem kövér, csak a rémes dolgokat falatozó, mozgással köszönőviszonyban lévő, vagy hormonális átokkal sújtott csemeték.)

Szóval a dolog általában normálisan indul. A gyerek szopik, gyarapodik, béke van. A cirkusz onnantól indul, amikor áttérünk a „normál” táplálékra, de sokaknál megtévesztésül még akkor se, csak kicsit később, amikor meg vagyunk róla győződve, hogy mindent remekül csinálunk, lám, a gyerek a céklapürét is megeszi. Aha.

Nagybölcsis és kisiskolás kor közti gyerekkel rendelkező ismerőseim viszont döbbenetes sűrűségben panaszkodnak evési mizériákra. A múltkor nálunk vidám gyerekbuli zajlott, a hat kiskorúból egyiket se érdekelte az ennivaló (pontosítok: olyan azért volt, aki a házi sütiszelet felét megette, egy másik benyomott két maroknyi pattogatott kukoricát), az ezt megelőző szülinapi bulin (más gyerekekkel, vendégségben) pedig szintén azt láttam, hogy ott a komolyabb kajákból (pizza, husi, szendvics) kizárólag a felnőttek ettek. A kölykök fel-alá rohangáltak, ittak mint a kacsák, kaját nem kért egy sem.

Szóval elkezdjük a gyereket etetni, és egyszer csak eltűnődünk, hogy ez itt miből fog fejlődni. A tünetek változatosak – a legtöbb ilyen gyerek egyszerűen elunja a dolgot, három kanálnyi után egyszerűen elsétál, vagy ha az etetőszék ezt nem engedi, akkor változatos ellenállási módszertant dolgoz ki, az egyszerű visszaköpéstől a tányér teljes felborításáig. Tápszeres gyerekek időnként a cumisüvegtől nem bírnak elválni, a barátnőm majd kétéves fia például a belevaló nagy részét még mindig tápszerből szerezte, a többi jó volt színezéknek.

Súly megáll, védőnéni csúnyán méreget, rokonok-barátok tippeket adnak. Ha nem kapunk észbe idejében, elkezdődik az őrület.

Van, aki a változatosságra esküszik, majd rájön a gyerek, mit is szeret. Idegőrlő, ha hajlandó vagy harmadszor is próbálkozni, új ételekkel, amikor még mindig ugyanazt az ebédet próbálod eredményessé tenni, a gyerek pedig profi szintre viszi a válogatást, a kedvencek hetente változnak, a kutya dagadtra hízik, apáról nem is beszélve, valakinek el kell takarítani a maradékot. Mások maradnak az egyhangúságnál (a gyerek összesen háromfélét eszik meg két éven keresztül, több ilyet is ismerek), apa már rég vendéglőbe jár vagy anya kétfelé főz, az egyhangúságot időnként vitamintablettákkal igyekeznek egyensúlyozni. Megint mások a figyelemelterelésre esküsznek (addig bele lehet csempészni a szájába a falatot, mivel nyugton marad), anyám így kezdte saját lányomnál először a meseolvasás-éneklést, majd ebbe belefáradván a Minimaxot, hónapokba, majd évekbe telt, mire az ifjú hölgy rájött, hogy Minimax vagy mese DVD nélkül is ki lehet üríteni a tányért.

Szülői hozzáállás amúgy tapasztalataink szerint ismét igen hullámzó. Betegség után a hintósbarbit, rosszul végződő munkahelyi vita után egy ordas pofont ígérünk a vacsora megevése vagy meg nem evése kapcsán. Aztán megnyugszunk, a szomszédban a Viki fél évvel idősebb és egy dekával se több. A Dani meg nagyobb ugyan, de gasztroenterológus írt neki felmentést az oviba, hogy maradhasson ebéd után is, dacára hogy tejen, mézen, ropin és húslevesen él két éve. Megnyugszunk, egészen a következő ebédig, pedig a gyerek nagyon büszke magára, hogy már MAJDNEM megette a csirkecombot. Igaz, a lencsefőzelékhez hozzá se kezdett.

A gyerek pedig valahogy mégis növöget, legalábbis a tavalyi nadrágja a bokáját felülről verdesi, szaladgál ide-oda nullkalóriával, ezzel együtt a súlyadatok riasztó laposgörbét mutatnak, csemeténket pedig egy-egy nagyobb betegség után csak feketére kéne festeni, és máris eladhatjuk a képet a CNN-nek az afrikai éhező kiskorúakról szóló elemzés mellé. Naná, ha van olyan nap, amikor az adagja összesen egy fél szelet kalács, három pohár narancslé, két gumicukor, fél tányér leves, három háztartási keksz és másfél fasírt, utóbbi némi alkudozás után. Az édességmegvonás se vezet feltétlenül eredményre, ráadásul a fényevő gyerekek egy része az édességre is immunis, a fagyi végét mi nyaljuk el, a kindertojásból csak a meglepetés érdekli, a süti érintetlen marad a tányéron. A nyaralás rémregénnyé válhat, ha a svédasztalon sem talál fogára valót (ellenben lehet körbe-körbe rohangálni és a függöny mögül üvöltözni a többi szállóvendég szórakoztatására), vendégségben pedig szintén rettentő kínos helyzetbe kerülhetünk, elég hozzá egy sértődős, kínálós, vidéki nagynéni.

Mi saját családon belül a genetikára fogjuk. Mindketten rossz evők voltunk (apáról ezt mostanság nehéz elhinni, de az anyja esküszik rá), az én anyámat injekciókkal se lehetett felhizlalni még kamaszkorában sem („kár beléd, fiam” mondta a legendás öreg háziorvos a harmadik után), és a zörgőcsontú minimanónak van két, azóta felnőtt testvére, akik a fényképek alapján szintén pályázhattak „Az év alultáplált gyereke” díjra, az egyikre még egyetemista korában is rémregény nadrágot kapni. Ezzel együtt gondolni is rossz rá, hogy egy igazi komoly betegség miféle csontvázat csinálna egy ilyen gyerekből, a görcsölés pedig még inkább rossz irányba terelheti az egészet. Ötlet az számos van, attól kezdve, hogy főzzünk együtt a gyerekkel, odáig, hogy egészen egzotikus konyhák remekeit is megkóstoltatjuk (bár a legtöbb gyerek ultrakonzervatív), és bízhatunk abban is, hogy az oviban a Nagyevő Lacika mellé ültetve a mi csemeténk is kedvet kap. Aztán valahogy csak felnőnek.

Vakmacska

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.02.25 22:35:07Krisz mami

    Ja, amit mindig elfogad az a tápi. Most éppen laktózmentes gyógytápit kap, a doki mondta, hogy amíg hasmenése van, addig ezt adjuk neki, egyébként meg 3-as tápit iszik reggel és este.

    Azt bármikor elfogadja, még napközben is.

    Csak abból nem merek sokat adni (150 ml-nél nem többet), mert attól mindig visszajött.

  • 2009.02.25 22:38:09manka78

    Nem is kell többet adni neki. Szerintem pontosan kímélni kell most a kis gyomrát. Majd ha teljesen rendbe jön, visszaáll az étvágya. Mondom az én nagyobbik lányom is keveset eszik, de nem gebe, izmos, erős. Csak megnőtt ennyi kajával is..)

    Nekik elég ennyi. Eleinte én is sokat aggódtam emiatt.

  • 2009.02.25 22:40:36manka78

    Nem hizlalni kell a gyereket, hanem táplálni. Nem az a cél, hogy hízzon, hanem, hogy szépen fejlődjön. Amilyen paramétereket leírtál róla, szerintem nem gáz. Inkább hosszú a korához képest.

  • 2009.02.25 22:41:07Krisz mami

    Viszonylag én is nyugodt vagyok, engem csak mások aggódása akaszt ki, ezért kezdek para lenni...

  • 2009.02.25 22:42:26Krisz mami

    ja... csak nyúlánykának hívjuk, alig múlt egy éves és 86-os nadrágokat és felsőket kell rá venni (mert karban és lábban hosszú)

  • 2009.02.25 22:51:30manka78

    Ne hagyd magad! Még ami eszembe jutott most zuhanyzás közben:))))

    Etess vele savanykás almát, az meghozza az étvágyát. Nem tudom hogy álltok a fogak terén, de nekem a kicsinek fel kell vágni cikkekre és úgy harapja az almát. 13 foga van, így jól meg is rágja a falatokat.

  • 2009.02.25 23:05:52instant vízpor

    Előrebocsátom, hogy csak a kommentek felét olvastam el, bocsi, ha valakit ismételek..

    Nekem az első lányom születésétől kezdve nehézkesen evett, tejem sem volt sok, aztán pár hónap múlva a teljes mennyiség tápszer lett. 4-8 hónapos kora között, a hozzátáplálás közepette jól evett (vagyis kb. átlagosan), aztán egy éves kora körül már rengeteg meló volt vele. A tápszert reggelire-vacsorára, és kiegészítésként megette, de pl. tízóraira, uzsonnára sokszor négy ötfélét készítettem, mert egy-két falatot evett. Volt, hogy amit előző nap, vagy korábban megevett, arra legközelebb rá sem nézett, ezért eleve mindenből mini adagot csináltam, meg azt sem akartam, hogy a mennyiség elriassza - és szinte minden ment a kukába. Tudom, könnyű azt mondani, hogy a gyerek nem hal éhen... de igenis, volt olyan időszaka, hogy úgy nézett ki, mint egy éhező afrikai árva, mert sokat nyúlt és nem hízott semmit.Engem a doktornő nyugtatgatott, hogy ilyen alkat (valóban anyósom is magas és vékony) - de tényleg rémes nézni, hogy pár falat étel megy le egész nap, meg nemhogy egy kis tányér leves, de összesen 3-4 kanál...És a lányomnak is voltak, vannak heppjei, egyszer akkor kezdett egy betegség miatt hányni, amikor előtte vaníliás krémtúrót evett, azóta, majdnem egy éve, semmi ahhoz hasonló dolgot nem eszik meg - vaníliás joghurt, banános, tejbegríz, tejberizs - semmit! Cserébe viszont már akkor nyúlkált a felnőttek fűszeres ételeihez, amikor még szó sem lehetett róla. Azóta is a húsokat, zsírosakat, kacsazsíros kenyeret, szalámit, kolbászt imádja.

    Ami nálunk szerintem bejött, mert most már jól eszik:

    - nagyon hosszú távú a hatása, de mindenkivel egy asztalnál eszik. Mi hétköznap is együtt ebédelünk, mindenki hazajár anyósomékhoz - dédi, apósom, sógorom, férjem, én és a két dédunoka egy asztalnál.

    - ha egy ételt nem szeret, nem erőltetjük - sokáig csak a húslevest ette, de azt gazdagon, mintha főzelék lenne, tésztával, zöldséggel, hússal, jó sűrűn, más nem is kellett neki.

    - nem ihat gyümölcslevet, teát is csak keveset, mert akkor szinte semmit nem eszik egész nap.

    - A tízórai csak pár falat, hogy ebédig éhezzen meg.

    - cukorka nincs, bármilyen más édesség csak uzsonna után, ha normálisan evett.

    - és a végére a fő: vitaminkészítmények - nekünk a legjobb a Lifepack junior multivitamin volt.

    És mielőtt valaki azzal jönne, hogy mit tömöm szegény gyereket - néha még most is változik az étvágya, és akármennyit eszik, tényleg nem hízik. Három éves lesz, de egy csepp babaháj nincs rajta, csak izom, de fél fejjel magasabb a korosztályánál. És megmaradt az alkata, születése óta olyan kecses, mint egy táncosnő, anyukám balerinának hívja. Olyan kecses és finom, hogy az még nekem is fura.

  • 2009.02.25 23:26:58baudolinA

    Nahát, hogy miket írtatok itt a távollétemben... :) Átadom az illetékesnek. :)



    Magenta,

    anyám sem mindent Spocktól tanult, de hát ő gyerekorvos: megbocsátom neki. :)

    Engem mondjuk a régi módszer szerint szoptattak, de az akaratosságban azóta sincs hiány, hehe.

  • 2009.02.26 09:18:42subidubidu

    Nekem az első zabagép volt, azóta próbál válogatni, de amit szeret, abból rengeteget eszik, és normál testalkatú.

    A második zabagép volt és ma is az lenne, de ő meg gömbölyödik tőle, tehát feleannyit ehet, mint az első és így is veri súlyban.

    A harmadik 2 éves koráig nem volt hajlandó rágni, akkor kezdte. Most normálisan eszik, normál testalkatú. Neki az első kanél ment mindig nehezen, tényleg el kellett kicsit terelni a figyelmét hozzá, de utána már nyitotta a száját. Pedig jó példa, az volt előtte. :-O



    Nálunk az a mondás, hogy enni nem kötelező. De aki nem eszi a rendes kaját, nem kap desszertet (kicsi házi süti, egy keksz, ilyesmik, és csak ebéd után; csoki, csipsz nincs).



    Eddig bejött, de nem kiabálom el.

  • 2009.02.26 10:04:26szövetszöcske

    cozumel, köszi:)

    Az a gáz, hogy ez az éjszakai balhé már a szeparációs szorongásos cucc előtt is megvolt, és ha nem meccseljük le, hanem túlélni próbáljuk, akkor még simán lehet, hogy egy év múlva is ugyanez lesz a helyzet, és akkor már sokkal gázosabbnak fogjuk érezni. Csak nehéz lemeccselni, ha nem szeparáció van, akkor rá lehet fogni a fogzásra (amíg ki nem jött az összes foga, gyakorlatilag bármit rá lehet fogni a fogzásra), arra hogy éppen takonykórja van a kicsinek, vagy hogy hétvégén nagymamánál voltunk és megborult a napirend. De a nagyobbiknál nem volt ilyen balhé, és én azt látom fő külöbségnek, hogy a szigorú 3-4 óránkénti szoptatás miatt a nagynak annak idején kevesebb komfortcicizés jutott, így ő megtanulta, hogy a dajkálás a fő megnyugtató, sőt megtanulta saját magát is megnyugtatni-bealtatni, míg a kicsi totál cicifüggő, és nem a kaja miatt, hanem mert erre szoktattuk. Mindegy , nem fogunk vele keménykedni, nem a mi stílusunk, de valahogy lemeccseljük.

  • 2009.02.26 10:36:14esze

    szövet, szerintem meg ezt dobta a gép. Nyilván van különbség az időre meg az igény szerinti szoptatás között, de hogy ezen múlna? Persze, a ti helyzetetekben láthatjátok így.

    Kérdés: az én kicsimet a nagy nem hagyta nyugton zabálni nappal, nem lehet, hogy a túl izgis világ miatt nappal nem eszik eleget?

    (Bár az én kicsim embertelen mennyiségeket tol nappal, oszt éjjel mégis rámjár... De ez talán az "úgymaradt" kategória. Betegen hajlandó volt inni IS éjszaka.)

  • 2009.02.26 10:44:01Gézengúz_Évi

    ezzel most nem leszek népszerű:) De 9 hónaposan ez nálunk is így volt még. Nappal kb 4óránként, éjjel 1,5-2óránként evett. Mindenre csak a cici volt a jó, az apja a közelébe se mehetett, ah vigasztalni kellett. Elaludni még 15hósan is cicin aludt el, amikor el kellett választanom. Na akkor jöttem rá, hogy nem az a kemény, amikor csak cicin alszik el:) A mai napig egyetlenegyszer sikerült magától elaludnia, különben cici, babakocsi, illetve most már jóideje, melléfekvés, simi, mese.



    Szóval én csak azt tudom mondani, hogy tartsatok ki, nyilván megvan az oka rá, hogy cicit akar, ha csak bújni szeretne az is ok! Neki kb annyira komoly, mint amikor éhes. Egyszer elmúlik... csak addig kell túlélni:)

  • 2009.02.26 10:55:31szövetszöcske

    Igaz, hogy ez a túlélő üzemmód a brittt kutatók, meg a löleccsliga szerint frankó, meg a legjobb, de praktikusan nézve nekünk cudar, a nagyobb gyerkőcnek is az, és ha mindenki más szenved ettől, a picinek sem oké. Szerintem.

  • 2009.02.26 12:21:19buborék

    Hát ezt a cikket az én Samumról is írhattad volna. Egy kis Szarzsák ha evésről van szó. Amíg csak az anyatej volt, a Fekete Laci fiának nézett ki, de aztán szájzár. Egy évesen meg benyalt egy hányóshasmenős vírust, lefogyott annyira, hogy bele sem kezdtem az önálló etetésbe, örültem ha megtömöm, már két éves és nem eszik egyedül. Nagyon szép fiú gyorsan megjegyzem, de nem éppen izomgombóc.

    Vannak periódusai, paradicsomos, husis, krumplis, most éppen mindenhez pick szalámit kell adnom úgy eszi meg. Mivel menet közben megszületett öcsibácsi is az önálló evés sem aktuális most - anya etet mondja...

  • 2009.02.26 12:28:34buborék

    Béres csepp ügyben van valakinek tapasztalata? Állítólag az nagyon működik - nekünk is bejött, tök jól evett 2 napig de aztán kiszimatolta bármibe tettem és azóta nem tudom beleimádkozni. Van ötlet mibe tegyem?

  • 2009.02.26 12:31:52B-

    Hasmenés-hányás: én amikor kifosta a szentem a kúpot, benyomtam neki egy másikat. Azt is kinyomta, jöhetett a harmadik. Nyilván másodpercek teltek el, érintetlenül jött ki a cucc, nem lehetett túladagolás a dologból. Egy végül mindig benn maradt a fenekében, és segített.



    Én ebben nem ismertem tréfát, mert nagyon megijesztett a hányás-fosás.



  • 2009.02.26 12:33:00B-

    Én a Bérest gyümölcslébe teszem, abban megissza. Egyébként nem kap gyümölcslevet szegényke, mert abban is sok a cukor, és eltellik vele.

  • 2009.02.26 12:37:46B-

    Nálunk mintha segítene egyébként a bÉres (bár nem rögtön), de lehet, hogy csak a hosszabb nappalok - több levegőzés segít. mindegy, baja nem lesz tőle, adom :-)



    Tegnap egyébként tök jól evett (spagettit szósszal), és azon ritka alkalom volt, hogy igényelte, hogy rakosgassam a szájába villával.



    Szerintem általában az a menetrend, hogy először egyedül, de ha nehezen boldogul a dologgal, mert folyton lecsúszik a villáról-ölébe borul stb, akkor egy idő után közli, hogy nem kér többet. Ilyenkor, ha megkérdezem, hogy segítsek-e, és a szájába teszek egy-két falatot, van, hogy kiderül, hogy csak egyedül nem volt már hozzá türelme.





    Szóval rugalmasan kell kezelni, ki kell találni, hogy éppen segítségre vag yönállóságra van-e igénye...



    A közös asztalhoz leülés nálunk is bevált, de csak felnőtt székkel, amin nincs biztonsági öv, tálca és egyéb korlátozó eszköz.



    A röptében etetés is van, amikor beválik, de nagyrészt házon kívül. Ehhez azonban csak végső esetben fodulok, szerintem nem egészséges úgy enni, hogy fel sem tűnik, ez az elhízás előszobája. De azért előfordul, nem tagadom.

  • 2009.02.26 12:55:54monsterwoman1

    Szövetszöcske,

    most olvastam vissza. Szerintem nem fogjátok tudni kikényszeríteni. Tapasztaltam ugyanezt. Végletekig elmentem. Értelmetlen. Erőlteted, nem lesz jobb, csak rosszabb.Az ilyen gyereknél nincs más megoldás, csak a kivárás.

    Nálunk akkor lett könnyebb, mikor ezt el tudtam fogadni.

  • 2009.02.26 13:06:33monsterwoman1

    Nehéz, tudom. Én is utáltam mindenkit, aki türelemre intett. Mit tudják, ők? Nekem szar, nem nekik. De mégis, óvatosan kell az "idomítással" bánni, mert nem tudjuk, milyen károkat okoz. Meglehet, csak évek múlva döbbenünk.

    Megoldásokat kell keresnünk a feszültség levezetésére, ha ilyen gyerek jutott. Kiaknázni minden segítséget, hogy mellette valahogy képesek legyünk regenerálódni.

  • 2009.02.26 14:03:02buborék

    Szövetszöcske:

    Az első fiammal én is keltem 8x éccaka, mikor ennyi idős volt - horror. Kettedikkkel meg az ébredés után etetést vezettem be és nem cicin alszik el, jó még csak 3 hónapos de SOHA nem sír és egyedül elalszik. Minél nagyobb, annál nehezebb lépni, de szerintem ha nappal megszokja, hogy nem cicin alszik el, van esély az esti nyugalomra.

  • 2009.02.26 14:05:10buborék

    Ja és akkor lett alvás éjszaka amikor kapott vacsit, rá egy órára sinlacot és este szopit is.

  • 2009.02.26 14:38:24szövetszöcske

    buborék: Pár dologgal mi is próbálkozunk, egyrészt nem hagyjuk cicin bealudni, akkor van napközben szopizás, ha nem álmos, ha bebóbiskolna, elvesszük tőle, és inkább dajkáljuk. Másrészt nem tartunk percre pontos lefektetést esténként, este 8 és fél 11 között akkor megy ágyba, mikor már tényleg nagyon álmos,szinte csukódik le a szeme, ilyenkor néha elalszik magától is ha betesszük a kiságyba (igaziból az első 3-4 órás esti alvásciklus után lesz mostanában gázos a helyzet). Harmadrészt éjjel felébredős időszakban valamelyikünk ott bóbiskol a kiságya mellett, és ha felnyüszög, próbálja símogatással megnyugtatni, néha bejön. És még próbálkozunk pár dologgal.



    Nem érzem jó taktikának a kivárásra játszást, mert lehet, hogy minden marad így hosszú ideig, és utánna ugyanígy küzdeni kell a kicsivel, csak közben eltelik egy cudar év, ami mindenkin sokat amortizál.

  • 2009.02.26 14:49:02yukikoka

    Szöcske,

    szerintem érthető, hogy ez nektek így cudar, és nyilván a kicsinek sem jó, ha érzi, hogy szenvedtek miatta. Próbálkozzatok, mert ami másnál bejött/nem jött be, az nálatok nem biztos, hogy bejön/nem jön be. Ha sikerrel jártok, referálj, mert bár nálam még nem aktuális az éjszakai üzemmód leépítése (3 hónapos múlt a ded), azért már én is nehezen bírom a keléseket, pedig a nagy éjszakába nyúló ordításoknak és az egy-két óra alvásos éjszakáknak szerencsére vége. Sok sikert!

  • 2009.02.26 14:55:01Heatherette

    háháháhá... a srác, aki lop tőlem, leszedte a blogját :) (vagyis szünetelteti)

    félsiker

  • 2009.02.26 15:00:14manka78

    Szöcske! Az unokatesóm számolta, hogy egy éjszaka hányszor kel a fiához, a csúcs 16 alkalom volt. Szegény 7évig nem aludt végig egy éjszakát sem.:(

  • 2009.02.26 15:02:35Heatherette

    ja bocs, ezt nem ide akartam :)

  • 2009.02.26 15:28:58buborék

    Szövetszöcske,sokaknál - nálink is bejött, hogy nem egy szobában aludtunk. Nálunk egy félreértés miatt kezdte átaludni. Beteg voltam és korán mentem aludni, nem ébredtem fel az "anyázásra" gyermeki értelemben. A férjem meg azt hitte már bementem hozzá és ezért nem lépett. Aztán elhallgatott 5 perc után. Akkor éjszaka volt pár ilyen dobása és onnantól nulla. Nyílván már megérett rá, akkor volt 1 éves de lehet, hogy korábban is megért volna egy próbát - magamtól nem vettem volna a bátorságot, hogy "bőgessem", de nagy találmány.

  • 2009.02.26 15:45:48cozumel

    Szocske



    Ne hasonlitsatok ossze a nagyobb gyerekkel!

    Nem biztos, hogy a MODSZER massaga miatt volt vele konnyebb, valoszinubb, hogy a kiscsaj maga volt MAS tipusu csecsemo.



    Van tankonyvi csecsemo, aki 3 orankent szopik es 4 honapos koratol vegigalussza az ejszakat-de ez nem az "ugyes anyuci" eredmenye, hanem a baba magatol, vagy nagyon kis rahatasssal is ilyen lenne.



    Nalatok a kishapsi nem ilyen.....tudom, szar. De attol, hogy azon merengtek, milyen szar, nem lesz jobb.



    Nekem kinszenvedes volt a ket es fel evnyi ejszakazas, oszinten, szerencsejuk hogy ikrek, mert kulonben egyket nevelnek :-)

    Nincs bennem kapacitas ezt megegyszer vegigcsinalni.



    De nem tudtam volna oket bogetni, meg ertelme sincs, mert attol en meg hol pihenek?

  • 2009.02.26 15:52:17monsterwoman1

    cozumel,

    nagyon megfogtad a lényeget. Én is úgy gondolom, a gyerek egyénisége alakítja a dolgot. Nálam bebizonyosodott, hogy a másokra alkalmazott tutimódszerek fabatkát sem érnek.

    Egyszerűen olyan gyereket kaptam, akihez muszáj volt nekem idomulni.

  • 2009.02.26 16:02:11Krisz mami

    Azt hiszem mi igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Enci 1 hónapos körül lehetett, mikor elkezdte végigaludni az éjszakákat, nagyon ritkán ébredt fel szopira.



    Annak idején a védőnő javasolta, hogy már korán meg kell tanítani a gyermeknek, hogy egyedül is el tud aludni, ergo hagyjuk bőgni... (azért ezt mi nem tartottuk meg szó szerint)



    Durván hangzik, mi?!



    Ja, ma még nem is hányt (kopp-kopp-kopp) és szépen reggelizett, tízóraizott és ebédelt is...mindjárt uzsi :)

  • 2009.02.26 16:06:05buborék

    cozumel,

    a bőgetést ne úgy képzeld, hogy az egész család vígan hortyog, csak szegény Pistike bömbikél egymagában. Pár perc nyüszizés és elalszik - ez ha pár nap alatt nem áll be, még nem érett meg rá. De szar lehet annak aki végigszenvedi az első 2 évet ahelyett, hogy megpróbálna segíteni egy jót aludni végre a gyerekének és magának. Itt nem az a lényeg, hogy mi aludjunk nagyot, hanem, hogy a gyerek legyen kipihent. Van ahol elég volt hálózsákban altatni és nem takargatni óránként. Máshol le kellett rövidíteni az altatást, vagy fürdés után már semmi mese csak ágyikó. Mittomén, de feltenni a kezünket, hogy nincs mit tenni az bénaság. Ikrekkel persze minden más lehet és nem rád mondom a bénát, mielőtt félreértenéd!

  • 2009.02.26 16:06:24cozumel

    MW



    szerintem az a kulcs, hogy Szocskeek mindket gyereknek azt adjak, amit a gyerek igenyel, es nem a kislanynal voltak ugyesek, es a kisfiut sem elrontottak, hanem mas a ket gyerek.



    De majd Szocskene is elfelejti az egeszet, ha a fia 3 ev mulva azt mondja neki, hogy "anya, te olyan szep vagy es en ugy imadlak, hogyha megnovok felesegul veszlek, es lekardozom a sarkanyt (es itt sandan Szocskere pillant)"



    :D:D:D (nalunk megvolt)

  • 2009.02.26 16:08:06cozumel

    Buborek



    en nem 10-15 perces nyoszorgest nevezek am bogetesnek! :D

    Olyankor hulyeseg kivenni, mert valoszinuleg tenyleg hamar elmolyolja magat.



    EN a feloras-masfel oras, torkaszakadtabol bogetes ellen vagyok. Szerintem minden szulo erzi, hogy melyik valtozatot produkalja a gyerkoc.

  • 2009.02.26 16:16:38monsterwoman1

    2009.02.26 16:06:24 cozumel

    :))) (halkan bólogatva vigyorgok)

  • 2009.02.26 16:17:43Gézengúz_Évi

    buborék, ez nálunk si volt így... Tanulás miatt annyira kidőltem, hogy nem hallottam meg, hogy nyüszörög. Apja szintén azt hitte, hogy már bent vagyok. Pár perc múlva elaludt.

    (állítólag... engem akkor ágyúval se lehetett volna felébreszteni:D)



    amúgy pedig erről (más típusú gyerek) eszembe jutott egy barátnőm. Őt mindenki azzal b.szogatja, hogy mér nem szoptat igény szerint... Pedig ő igény szerint szoptat, csak a mázlistának pont olyan gyerek jutott, akinek 4óránként van igénye szopni:D

  • 2009.02.26 16:48:36szövetszöcske

    nem csak a gyerekek között lehet alkati különbség, hanem szülőtipusok is vannak. Mi nem a kivárós tipus vagyunk, hanem a mindennel bepróbálkozós, csinálós szülőtipusok. Szóval arra várok, hogy itt valaki bedobjon valami csodamódszert, amit konkrétan ki lehet próbálni, max. nem működik, fessük a kölyök szobáját hupililára, adjunk neki bioteát, kapjuk el a nyestet a padláson akinek az ugrándozására egy csomószor felkel, vagy kapjon a kölyök esténként egy darabka szárazkolbászt rágcsálni lefekvés előtt a jóalváshoz vagy hasonlók.

  • 2009.02.26 16:56:11monsterwoman1

    szsz,

    arról dumáltam, hogy én sem a kivárós típus vagyok. Kipróbáltam fűt-fát. Hiába.

    A nyestet talán nem ártana kiiktatni.Kamillatea elavás előtt, citromfűvel, bodzával kombinálva.

    És amiért le leszek üvöltve:vannak homeos szerek, amik adhatók már egészen kicsiknek is.

  • 2009.02.26 16:57:36cozumel

    Hat igen Szocske, ilyenkor jon a valsag, mert sajna bizonyos dolgokban csak a kivaras segit.



    Megertelek, mert en is ruhellem a varakozast, en is cselekvo tipus vagyok, de KENYTELEN voltam elfogadni, hgoy bizonyos dolgok az en rahatasomtol fuggetlen fognak mukodni, alakulni.

  • 2009.02.26 17:06:15manka78

    Szöcske! Napok óta lázasan figyelem a Vaterát, hátha feltűnik rajta a nyested. Nem ezt ígérted.:))))

  • 2009.02.26 17:10:39Magenta

    manka, viszont aznap, hogy emlegettétek, nem nyestet ugyan, de egy nagyon király övet vettem, köszi! :)))

    Eszembe nem jutott volna felmenni különben.

  • 2009.02.26 17:11:28manka78

    Magenta! Valld be, hogy nyestszőrből van!:))

  • 2009.02.26 17:19:03Magenta

    Szőrös öv... Brrrrrr!



    Nem, de barna bőr, elöl köves csattal. Már kézhez vettem, gyönyörű. :)

    (ehhez tudni kell, hogy övet vásárolok a legnehezebben, fél év vacillálás előzi meg)

  • 2009.02.26 17:20:30manka78

    Én inkább teszveszezek. Most éppen eladunk.

  • 2009.02.26 17:25:31Magenta

    Azt is szoktam. :))))

    Mit adtok el?

  • 2009.02.26 17:28:40manka78

    Kiságyat szeretnénk, meg az utazóágyat.

  • 2009.02.26 19:51:44Krisz mami

    Én is teszveszelek, szintén árulunk (babakocsi, tápi, bőrnadrág)

  • 2009.02.26 19:52:00Krisz mami

    ja, és téli overáll :)

  • 2009.02.26 20:17:19Magenta

    Hát, a teszvesz most nem működik. :(

  • 2009.02.26 20:56:29Anura

    No, egy ideig én sem hittem el, hogy a gyerek hasfájósságára nincs semmi ellenszer, csak a kivárás. Iszonyú 4 hónap volt, addig minden szart kipróbáltunk.



    Egyébként köszönöm a tanácsokat, ma a kölyök ebédje úgy nézett ki, hogy eléraktam, én meg nekiláttam a sajátomnak, a szemem sarkából láttam, hogy kalimpál a kanalával. Mindent szétkent, de a maradékot a szájába tehettem. Sikítás, ordítás, rángatózás sehol. Vagy éhes volt, vagy ízlett neki, vagy örült. :) Utólag jutott eszembe, hogy akár le is dobhatta volna a porceláncsészét.



    Szöcske, az éjszakai kelés szerintem enyhül. Eddig tapasztalataim szerint. Volt egy rettenetes időszak, amikor másfél óránként kelt. Most is előfordul, de azonosíthatóan fogzás miatt, mert egy hétig tart legfeljebb. De most már 3-4 órás ciklusokat képes aludni a gyerek, főleg, ha hidegfront van. :)



    Egyébként tegnap éjszaka übernek hittem magam, sétálgatva próbáltam gyerkőt visszaaltatni (nem vicc, a súlyom 1/5-e az ő súlya!), jó sokáig, azt hittem nyertem, közben nem. Végül győzött a cicin bealvás.



    Ezt nekem már a kórházban megmondták, hogy ez a gyerek cicinalvós típus. Biztos vannak ilyenek. :)

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta