SZÜLŐSÉG

Négy óra szülés, négy óra megfigyelés

2009. február 22., vasárnap 10:00

Február utolsó vasárnapjára Bettibea szüléstörténete jutott, amelyben könnyű és gyors szülését meséli el a boldog anyuka. A kórházba érkezéstől számítva alig négy óra alatt jött világra Gellért, és bár az anya vérzés és felszökő vérnyomás miatt a szokásos két óra helyett négyet töltött megfigyelés alatt, férjével már tervezgetik a következő babát. Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!



Az egész úgy kezdődött, mint a mesében. Eljegyeztük egymást, összeházasodtunk és szerettünk volna babát. 2006. szeptemberében volt az esküvőnk, azt mondtuk, januártól próbálkozunk... és 2007. május 21.-én megfogant életünk értelme. Épp államvizsgára készültem, tanultam ezerrel, szakdolgozatot írtam, eszembe se jutott, hogy terhes lehetek. Aztán nem jött meg. Gondoltam, biztos a stressz, a sok idegeskedés miatt. Mivel első perctől teszteltem, ha egy-két napot késett, most úgy döntöttem, nem fogok rögtön tesztet csinálni, biztos csak késik, és ha törik, ha szakad, ki fogom bírni az egy hetet. Aztán a nagy felfordulás közepette eszembe jutott, hogy már rég eltelt az egy hét és megcsináltam a tesztet. Pozitív lett!



Ennél nagyobb boldogságot még soha nem éreztem. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, kinek mondjam el. Mivel délután volt, a férjem hamarosan hazaérkezőben, és neki mindenképp személyesen akartam elmondani, nem telefonon. Ugráltam, visítoztam, fülig ért a szám örömömben. Hazajött a férjem és nem tudta elképzelni, mi bajom, fülig érő szájjal ugrándozom a szoba közepén. Vicces lehetett. Amint megláttam, átöleltem, pontosabban a nyakába ugrottam, de egy hang sem jött ki a számon, csak szorítottam őt. Aztán elmondtam, hogy kisbabánk lesz. Most már ketten ugrándoztunk fülig érő szájjal a szoba közepén. Annyira boldogok voltunk, hogy el sem lehet mondani. Megbeszéltük, hogy nem mondjuk el, csak ha már biztos és voltam dokinál is. De nem bírtuk ki. Alig vártuk, hogy kikiabáljuk.

Eltelt a 9 hónap, amit viszonylag könnyedén viseltem, leszámítva az első hónapok hányingereit és az utolsó hetek gyomorégéseit. Szép és büszke kismama voltam, csinos kis pocakkal, ami a terhesség végére sem lett óriási. 9 kilót híztam babával együtt. Az összes leletem tankönyvbe illő volt. A dokim meg is jegyezte és minden vizsgálatnál azt is mondta: ez könnyű és gyors szülés lesz. Tudat alatt én is erre hangoltam magam, s talán azért is sikerült így és jól esett a pozitív megerősítés.

Eljött az a bizonyos nap. Persze már túlhordtam a kicsikémet és előtte mindent bevetettünk annak érdekében, hogy végre beinduljon a folyamat, de hiába. 2008. február 28-ra voltam kiírva és március 3-án hétfőn hajnalban megtörtént a csoda. Vasárnap délután még CTG-n voltunk, semmi. De hazafelé jövet éreztem, hogy valami elkezdődött. Alig érezhetően fájdogált a hasam, kicsiket, de folyamatosan. Aztán estére kezdtem figyelni az órát. 30 perc - 1 órás fájások. Gondoltam magamban, messze még a szülés, s mivel első gyerek, még sokáig elvajúdhatok és ezt szerettem volna otthon megtenni, nem a kórházban. Persze nem fájt különösebben, megpróbáltam pihenni és felkészülni az előttem álló eseményekre.

Fél 1-kor éjjel aztán felhívtam a szülésznőmet, hogy mi legyen, mert a magzatvíz nem folyt még el, de már tíz perces fájásaim voltak és addig még húzni akartam az időt, hátha elfolyik és akkor ez már biztosan a szülés jele. Lehet, tudat alatt még mindig nem akartam elhinni, hogy hamarosan szülök! Úgy döntöttünk, bemegyünk. Fél 2-re már be is értünk mindhárman. Megvizsgált az ügyeletes doki, azt mondta 5-6 cm-es a méhszáj. Ez jó gondoltam, már nincs is olyan sok hátra.

A szülésznőm felhívta a dokimat, tájékoztatta a fejleményekről és 1 óra múlva már ő is bent volt velünk a szülőszobán. Megvizsgált és 7-8 cm-es méhszájat állapított meg. Ez remek, gondoltam, hamarosan vége. Persze nem fájt olyan elviselhetetlenül, volt energiám viccelődni is. Amint megvizsgált a doki, be is kötötte az EDÁ-t és azt mondta, hamarosan találkozhatunk a kicsinkkel. Ennek nagyon megörültünk mindketten. Ekkor kb. hajnali négy lehetett. A fájdalomcsillapító megtette áldásos hatását és hatni kezdett. Tök jól érezem magam. Rádiót hallgattunk, de szinte mindenhol beszélgetős műsor ment. A férjem és a szülésznőm egymást felváltva keresgéltek a hullámhosszok között, hogy végre valami zenét találjanak. Marha éhes lettem, de azt mondták, inkább már ne egyek, inni viszont ihatok.

Eltelt egy kis idő, hatott a fájdalomcsillapító és egyszer csak azt mondták, csináljunk egy próbanyomást. Jó, miért ne? - mondtam. Aztán még egyet... és még egyet. Kérdezték, meg akarom-e fogni a feje búbját. Úristen, már ennyire közel járunk? Hát persze, hogy meg akartam. Hirtelen valami furát éreztem a végbelemben, mintha ott lett volna valakinek az ujja és mondtam, hogy vegyék már ki. A szülésznőm mondta, hogy nincs a végbelemben senkinek az ujja, azért érzem ezt, mert már hamarosan kibújik a feje és nyomja a kijáratot. Még egy-két nyomás és kint is volt a feje. Aztán kis pihi és újabb egy-két nyomás és már a hasamon is volt Gellért baba, kicsit véresen, kicsit maszatosan, de egészségesen!

A férjemmel azt sem tudtunk, sírjunk vagy nevessünk gyönyörűségünkben, annyira megható az a pillanat, amikor először találkoztunk a várva várt gyermekünkkel. Aztán elvitték, megmérték, lemérték, felöltöztették és visszahozták nekem. A férjem ment végig vele, egy pillanatra sem tévesztette szem elől. A szokásos 2 óra helyett, mi 4 órát töltöttünk aztán még a szülőszobán, mert kicsit magas lett a vérnyomásom és véreztem is, de semmi komoly, csak elővigyázatosság volt. A dokim is és a szülésznőm is nagyon alapos és felkészült emberek és megköszönöm ezúton is nekik a segítségüket és hozzáértésüket.

2008. március 3.-án, hajnali 5.17-kor megkezdődött Juhász Gellért e földi utazása, ami remélem még nagyon hosszú ideig eltart, szeretetben, boldogságban, vidámságban, egészségben! Gellért életvidám, mindig mosolygós, nyugodt, kiegyensúlyozott kisbaba, akit imádunk mindketten a férjemmel és már a kistestvér gondolatával játszadozunk, körülbelül 2 év múlva. De lehet, hogy hamarabb!

bettibea

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.02.22 10:45:20nyulacs

    Gratulálok Nektek és sok boldogságot kívánok! A szülésvideók után jót tesz a lelkemnek az ilyen szüléstörténet, ilyet kívánok magunknak is!



    Az EDA-val nem is éreztél semmi fájdalmat a kitolási szakban?

  • 2009.02.22 10:46:06bogyócska

    ó, de gyönyörű a kislegény, a választott név pedig nemkülönben! :) Gratulálok nektek!!

  • 2009.02.22 12:26:58Subbantósdi

    bettibea: ez egy csodálatos történet így ezen a ragyogóan szép csípős hídeg, de napos vasárnap délelőttön! Köszönjük Neked és Gellértnek is, az apukájával együtt minden szépet, jó kívánok a jövőre! Naggggyon helyes kis srác, remélem, a nők bálványa lesz!!:o)

  • 2009.02.22 13:40:35Cobold

    Én is ilyet akarok.

    Bakker, nekem 6 (azaz HAT) napig voltak joslófájásaim, mire szülés lett belőle. És még egy nap rá igazi vajúdás és szülés.

  • 2009.02.22 13:45:02Briguci77

    Nagyon tündéri kis gyerek,gratulálok hozzá.

    Minden jót kívánok nektek.

  • 2009.02.22 14:47:05Ronja

    nyulacs, szerintem az edaval a vege sem fajdalmas, en is kertem es mint ahogyan bettibea irja tok jo ereztem magam :) meg a vegen is.

  • 2009.02.22 15:00:34dodóó

    nyulacs!



    Ha nem éreznél fájdalmat,nem is tudnád mikor kell nyomni.nem tudnál a babádnak segíteni.

    Én is kértem EDA-t,de mikorra kellett nyomnom elment a hatás és mindent éreztem.

    De addig arra a kettő órára sokat segített mert előtte 36 órán keresztül gyakori fájásokat éreztem és elfáradtam.

  • 2009.02.22 15:13:22zsanci

    Gratulálok! Nagyon szép kis baba!

    Nekem is szerencsém volt, mert 3,5 óra alatt megszültem, fájdalomcsillapítás, gáz nélkül, és csodálatos volt, ha lehet ilyet mondani.

    Nekem is az jutott eszembe, hogy hogy érzik a tolófájást, mikor nem éreznek semmit. Na ezt jól megaszondtam.

    Szerintem mégegyszer nem lesz ilyen könnyű szülésem.

  • 2009.02.22 15:17:32kisbibe

    Lányok, ti tényleg ilyen könnyen rábólintottatok arra, hogy bökjenek a gerincetekhez?! Én jobban félek tőle, inkább megszülöm simán a gyereket. Bár, amikor kértem fájdalomcsillapítást, egy panadol injekciót kaptam a combomba (nem is értem, miért nem az infúzióba) és egyáltalán nem hatott. Nálunk nem nagyon ajánlgatták anno 2 éve, hogy felkerültem a szülőszobára. Sőt, alapból nekem semmilyen fájdalomcsillapítást nem ajánlottak - indított szülés volt, 4 és fél óra alatt kint volt a baba a burokrepesztés után.

  • 2009.02.22 15:18:23kisbibe

    És gratulálok Gellérthez, nemsokára szülinapja is lesz! :))) Isten éltesse sokáig!

  • 2009.02.22 15:23:54bettibea

    nyulacs: köszönöm a jókívánságokat mindenkinek. kérdésedre válaszolva: nem abszolút nem éreztem semmit, semmi fájást. persze amikor jöttek a tolófájások azt éreztem, DE csak a keményedést, fájdalmat nem egyáltalán, tudtam mikor kell nyomni épp ezért.



    bogyócska: köszönöm, ritka név az már biztos!



    Subbantósdi: nekem mondod? már most a nők bálványa!:o) hihetetlen módon tud csajozni, mindig kiszúr magának valakit a villamoson, vagy buszon, rámosolyog és onnan kezdve övé a meccs!:o)



    cobold: ilyet kívánok neked is! és mindenkinek!:o)



    ronja: így van! nem fáj!

  • 2009.02.22 15:27:00bettibea

    kisbibe: köszönjük szépen, már készülünk rá!



    nagyon profi dokim volt és félkómás fejjel, mert hajnal volt amikor bejött, olyan profi módon adta be a szurit, hogy semmit nem éreztem. én is féltem egy kicsit milyen lesz, de tényleg nem fáj, csak ajánlani tudom...

  • 2009.02.22 15:29:21bettibea

    www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=22031



    Gellértbaba napjai itt olvasható. persze csak akit érdekel...:o)

  • 2009.02.22 15:34:04dodóó

    Én is azt mondtam hogy nekem soha!!!

    Nagyon elleneztem.

    De nem fájt.

    Nem fájt annyira mint egy injekció.

  • 2009.02.22 16:00:42Miss Marple

    A cím után rögtön beénekeltem, hogy "Négy óra szórakozááás...", aztán rájöttem, hogy nem négy óra, hanem nyolc, és nem is óra, hanem -van év, minimum.



    Isten éltessen titeket!

  • 2009.02.22 17:38:45dodóó

    Miss Marple!

    Örülök hogy nem én vagyok az egyedüli :-)

  • 2009.02.22 17:48:5878as évjárat

    Nem kell ahhoz se villamos, se besz!

    Már levett a lábamról a kis pasi! Milyen gyönyörű szemei vannak!!!

    Gratulálok!



    Az EDA-ról csak annyit, én is kaptam, sőt a doki ajánlotta, mert elég hosszú volt a vajúdás. Nekem a fájásokat enyhítette, viszont a tolófájást teljesen éreztem. Nagyon jó találmány.

  • 2009.02.22 17:49:50bettibea

    köszönjük szépen

  • 2009.02.22 18:09:55Subbantósdi

    bettibaba: csak így tovább, csak aztán időben megtanítsátok Neki, hogy ne csak a lányok haját és a szoknyáját húzgálja, hanem udvarolgasson is rendes férfiú módjára!:o)

  • 2009.02.22 18:10:22Subbantósdi

    bettibea, persze, én már le is babáztalak... :o)

  • 2009.02.22 18:34:41bettibea

    te kis hamis!:o))

    mindent megteszek, hogy rendes ember legyen belőle, bár akkora zsivány:o))))

  • 2009.02.22 20:26:38a kedvenc nick-em foglalt! :(

    kisbibe, egyetértek: nekem aztán ne bökdössenek a gerincemhez! Nem is a fájdalomtól félek, hanem úgy maga a gondolat, hogy ott a gerincemnél, jajj... Pedig az első szülésem nagyon hosszú és fáradtságos volt, de akkor se fordult meg a fejemben, hogy kérjek... Attól az állítólagos horror-fejfájástól is félnék, ami néha az EDA után van, ami miatt mondják, hogy ne mozgasd még a fejed se 6 órán keresztül.

  • 2009.02.22 20:39:25bettibea

    két féle EDA van. az egyik amit te szépen körülírtál, azt akkor adják, ha császároznak és tényleg nem szabad ugrálni, a másik amit én is kaptam, az csak az idegeket fájdalmatlanítja, és érzed a lábad. a másiknál azt sem érzed.

    Az egyik a spinális, a másik a sima eda. pontosan én sem tudom melyik melyik,de ha utánaolvasol, biztos találsz rá választ.

    emiatt én biztos nem szenvednék....

  • 2009.02.22 20:51:22dodóó

    Hát nem tom...

    Nekem semmi bajom nem volt az EDA-tól.

    Semmi fejfájás.

    Ez nem jelenti azt hogy másnak sem.

  • 2009.02.22 21:28:28Medellin

    Hú, de bátrak vagytok:) Én úgy indultam neki a gyerekvárásnak, hogy ha beledöglök is megszülöm simán, de az én gerincemhez senki ne közelítsen tűvel! És ezt 2 gyerek után is fenntartom! Harmadiknál se fogok kérni. Ha lesz több, náluk sem:) De megértem, aki kér, nem ellenzem, de hogy én önszántamból szúrassam magam hátba...:)) Hát hogyne:))

  • 2009.02.22 21:29:22franciss

    Fejfájásom nekem se lett az EDA-tól. Viszont nem csillapította a fájdalmat, hanem felturbózta a fájásokat és a tempót is. Azt mondták, van akinél így hat. Hú, kicsit irigykedem a könnyű szülésre. De gratula! Most már értem, hogy tud vki rögtön a következő gyerekre gondolni.

  • 2009.02.22 21:39:36bettibea

    franciss : ne hidd, hogy rögtön. amikor megszületett Gellért azt mondtam min. 2 év múlva jöhet a következő. aztán egyszer csak úgy gondoltuk a férjemmel, jöhet a következő, és talán a következő is:o)

    nem tudom miért döntöttünk így , a férjem tulajdonképpen rám bízta mikor szeretném a következőt....én minél előbb szeretném, dolgozunk rajta:o) talán már úton is van:o)

  • 2009.02.22 21:41:18bettibea

    nos, a sok következő után jöhet a következő:o))))



    bocsi, kicsit fáradt vagyok ma....

  • 2009.02.22 22:13:27kisbibe

    Ez olyan érdekes, mert amikor szültem, mondtam: én többet nem szülök! Másnap kérdezte a doki, mi a helyzet, mondtam: jöhet a következő! Most, hogy útban van, megint elbizonyatalanodtam és azért - őszintén - félek tőle. Hogy minden rendben legyen, hogy úgy menjen, ahogy kell minden, stb. Meg a fájdalomtól is, amire bár nem emlékszem pontosan, annyi maradt meg bennem, hogy olyan érzés volt, mintha deréktől lefelé ketté akarnának tépni. De már megvigasztalt a dokim (mert jó fej). Jobban fog fájni, viszont gyorsabb lesz. :D:D Hát, köszi! Na, jó éjt mindenkinek, Bettibe hajrá! Szurkolok, hogy minél előbb jöjjön a tesó! Jó éjszakát mindenkinek!

  • 2009.02.22 22:46:48esze

    kisbibe! Bátorításképp mondanám, hogy nekem a második volt igazán királyság! Nem fájt jobban. (Banyek, ez fáj!) És sokkal gyorsabb volt. 5 óra szülőszoba helyett 70 perc?! Ok, nyilván előrehaladottabb állapotban mentem be. És utána is roppant fitt voltam és pattogtam, hogy mi a leghamarabb, amikor hazamehetünk a fiúkhoz. Persze, ez egy teljesértékű bálnaéjszaka után. Az első gyerek meg az éjszaka közepén öntötte az én bokámra a lábvizét.

  • 2009.02.23 09:07:06franciss

    Akkkor hajrá a következő, meg következő, meg következő gyerkőcnek is bettibea :-) Csak eszembe jutott, hogy szülés után egy-két nappal megkérdezték tőlem, hogy mikor jöhet a következő gyerek, na akkor ha tekintettel gyilkolni lehetett volna... Persze már fél évvel a szülés után is egész más érzés. Meg az EDA-val inkább az volt a rossz, hogy vártam, hogy enyhüljenek a fájdalmak tőle, hogy leygen egy pici nyugis időszak, mert már kipurcantam, aztán épp az ellenkezője lett, és kellett egy kis idő, mire átálltam a fejemben is.

  • 2009.02.23 11:09:21bettibea

    nekem az volt a legrosszabb az egészben, ami a szülés után rámszakadt, az a fájdalom. Azt mondják aki epivel szül annak ez sokkal rosszabb, mert ugye szüléskor nem érzel semmit az epi miatt, de aztán.....ez nekem is így volt...elég sokáig regenerálódtam mondhatni,talán a 7 héten mondtam el azt, hogy végre nem fáj semmim!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta