SZÜLŐSÉG

Játszótér helyett a színpadon ugrál

2009. február 10., kedd 12:00

Miután letöröltem a tátott számból kihullott nyálat a klaviatúráról, néhány dolog szöget ütött a fejemben. Elfogadom, hogy nagyon szeret táncolni a kislány és a szülei pedig szeretik nézni, ahogy illeg és billeg, lemegy hídba, meg ugrik egy tripla axelt (míg ők a nézőtéren, vagy a színpad mellett tolnak egy sajtos hamburgert, tudjátok, a megvalósítatlan anyai álmok). De most akkor ez kinek is jó ez? A gyereknek vagy a szülőknek?



A nagy kérdés az, hogy megéri-e a gyereket heti hat napot edzésre hordani a játszótér helyett azért, hogy illegjen a színpadon, amit nyilván a korából adódóan tényleg élvez. Egyelőre. Aztán, ha anya jó munkát végzett és van a gyereknek némi tehetsége, kettőt pislognak és a leányzó a fél életét edzésen, valamint a sminktükör előtt tölti. Persze van, akinek ez simán belefér.



Az pedig, hogy a gyerek mégiscsak gyerek és nem nő? Hát istenem! Ami pici korban meghökkentően helyes, nagy korban pedig hihetetlenül nőies, egy köztes korosztálynak egyszerűen nem áll jól. A tánc lényege ugyanis sokszor az erotika és érzékiség, ezt pedig egy kilencéves kislány nehezen tudja közvetíteni. Nem marad hát más hátra, mint hogy nehezen kivitelezhető gyakorlatokkal kápráztassák el a nézőket, miközben anya és apa könnyes szemmel nézhetik az ő kis büszkeségüket.

 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.02.11 17:10:54Vicuska

    Persze, hogy nem elég a különóra, de igenis fontos. Feltéve, ha a gyerek élvezi. Tesitanár apuka mellett legalább 10 féle versenysportot kipróbáltam, volt ami ártott, volt ami nem. Nem voltam mindenben szuperkimagaslónagyszerű tehetség, és akkor hagytam abba, amikor akartam. Imádtam úszni, és hatra az uszodában lenni, mert ugyan szar volt felkelni, de miután 8-kor kötelező takarodó volt otthon (ami szerintem nem rossz dolog), fél hatig volt kilenc és fél órám, több meg nem kell. Fél nyolcig edzés, aztán suli, és frissebb voltam, mint a társaim. Aztán klórallergia (na nem súlyos), és vége. Meg már nem is érdekelt annyira. És jött a gyorskori. Amiben meg jó voltam, de este 9-től 11-ig volt télen edzés, nyáron meg mehettünk 100 kilóméterrel arrébb, vasárnap délben, mert ott volt pálya, és akkor. Aztán a szüleim mondták, hogy ennek vége. Spec ezért soha nem hibáztattam őket, Igazuk volt, nem egy 10-12 éves gyereknek való, egy évig tűrték, mert nagyon élveztem, de mikor látták, hogy már engem se lelkesít annyira az egész, közölték, hogy vége.(Ott nem történt soha bajom, pedig rengeteget estem, de két évvel később a barátaimmal koriztam kint a pályán, és fogócskázás közben belerohantam egy százhúsz kilós pasasba, aki meg nem tudott úgy mint én, és rám esett, törött orsó és sing csont, 40 fokos kanyar, 6 hét gipsz...) És a színészettel ellentétben nem volt bennem e téren annyi fegyelem, hogy csak és kizárólag ennek szenteljem az életem. Jó volt, mert nincs az a vizsgahelyzet, ami ne doppingolna. Iszonyú adrenalinmennyiség szabadul fel, és 300 százalékot hozok minden olyan helyzetben, ahol más bestresszel. És sok mindenhez a hozzáállásom is jobb, mint az átlagnak. Mert a sport erre is megtanít. Ezek nem káros dolgok. Nagyon sokszor a versenyzők fejben nyernek. Egy úszónak Phelbs mellett úszni minimum 2 tized plussz vagy minusz, attól függően, hogy alkatilag milyen. Persze, következmények, de ha a gyerek olyan beállítottságú, hogy ezt élvezi, akkor igenis hagyni kell. Engem nem az érdekelt, hogy mit sportolok, hanem hogy a legjobb legyek. Imádtam versenyezni. Ez volt az, ami motivált, kényszer nélkül. Mikor úgy éreztem, hogy erőmből ennyi tellett, és tényleg a legjobbak között voltam, abbahagytam. Magamtól. 6 és 16 évesen is. Színészeten kívül semmit nem csináltam 1-2 évnél tovább, mert már nem érdekelt, de addig boldoggá tett, és ebben nem korlátoztak. Meg nem is erőltették. Mind a két térdemben műtötték a szalagokat, mert be volt szakadva, valszeg a kézi, a kosár és a gimis szerelem, a röpi miatt, de lévén hogy ezekben meg a magasságom korlátozott (165 vagyok), nem tartottak túl sokáig, mégis így alakult. Mikor elkezdtem is tudtam, hogy lehetnek ilyen következményei. Nem érdekelt. És nem is bánom. Mert amit ezért cserébe kaptam, nekem többet ér.

  • 2009.02.11 17:11:01reformanyu

    B-

    nekem pedig pont ellentétes a tapasztalatom a nyelvtanulással. Én harmadiktól nyolcadikig tanultam az oroszt általános iskolában, tagozaton, szintén osztályelső voltam. Nekem gimiben nem volt lehetőségem váltani, pedig jobb lett volna, mert a "korhangulat" miatt a semmivel töltöttük az órákat, tehát csak leépülés volt. Az egyetemen ötödéven arra gondoltam, meg kéne próbálni "papírosítani" az orosz nyelvtudásomat, és gyakorlatilag kilenc év kihagyása után egy hónap rákészüléssel 90%-os eredménnyel tettem le a középfokú nyelvvizsgát, kizárólag az általános iskolai tudásomból. Ezen belelkesülve két hónap további tréninggel (autodidakta módon) letettem a felsőfokút is... Ezt persze produkáltam a gimiben kezdett némettel, és az egyetemen kezdett angollal is, de olyan biztos alapom, mint az orosszal, egyikkel sincs.

    Én pedig ezért álltam a korai nyelvtanulás mellé. Mert személyesen több előnyét látom, mint a később kezdettnek.

  • 2009.02.11 17:18:47Vicuska

    Állítólag 7 éves korban csontosodnak meg a gégében azok a porcok, melyek a hangképzésben komoly szerepet játszanak, ezért érdemes a gyerekeknek, ha csak játékos formában is, de 7 éves kor előtt idegennyelv órákat venni. Nálunk az oviban volt. Egyszerre az egész csoportnak angolból ('87-'91). Dalokat meg mondókákat tanultunk, semmi egyéb, meg dolgok neveit. Esetleg. Hát a kiejtésem százszor jobb, mint azoknak, akik most kezdik, még ha többet is tanulnak, vagy nyelvtanban előrébb vannak. Dettó uez némettel, csak azt elsőben kezdtük a suliban ('91/'92). Nem tudom, hogy igaz-e, nekem egy nyelvtanár barátom mondta, de nem hiszem, hogy nem terhelő, csak játékos szinten bárkinek a kárára válna...

  • 2009.02.11 17:20:45Vicuska

    terhelő előtt nincs nem, bocsi:)

  • 2009.02.11 17:55:44rita a felcser

    Eszembe nem jutna zenere jaratni/tanitatni a gyerekemet.Nem akarom hogy ez legyen a karrierje es akkor minek???NEkem nem tetszik.

    Ha pedig annyi energiaja lenne akkor szepen beadnam nem tornara vagy boxra,hanem atletikara,mondjuk kozeptav futasra.Ott jol kihajtjak a belet es a plussz energiat,de nem repked a feje tetejen mindennap mint egy denever.

    De aki zenere jaratja a gyereket csak tessek,engem nem zavar.

  • 2009.02.11 18:06:18Mille38

    Könyörgöm, hát egy koreográfus nem járt arrafelé, ahol ez a kislány él? Mint egy kismajom, úgy ugrál, összefüggéstelen az egész produkció. Ha már "muszáj", legalább valami esztétikusat tanítottak volna be neki. Valószínűleg lett volna képessége rá, hiszen testi adottságai megvannak. Na mindegy...

  • 2009.02.11 18:27:37reformanyu

    B-

    És abban egyetértek veled, hogy a cél az, hogy több lábon álló ember legyen a gyerekből, aminek lehetőleg a nagy része olyan is, amit szeret csinálni. Én arra utaltam az "átlaggyerekkel", ami általában lejön nekem a hozzászólásokból, hogy jaj, nehogy ezt vagy azt csinálja már.

    A sportban és a zenében, művészetekben én is tisztában vagyok a piac méretével, a szabadidősportot támogatom, de az szerintem fontos, hogy rendszeresen része legyen az ember életének.

    Nem vágytam zenei karrierre, de kb. egyetemista korom óta foglalkoztat, hogy de jó lenne, ha tudnék annyira játszani, hogy lehetne egy hobbizenekarom, akikkel mondjuk kéthetente kedden valami színvonalasabb vendéglátóipari egységben zenélhetnék. Talán nevetségesnek tűnik, de én boldogabb lennék tőle személy szerint. Ehhez pedig előbb kellett volna kezdeni pár évvel, mert a középiskolában már jóval kevesebb időt tudtam ráfordítani, mint szerettem volna, mert a szüleim nem nézték jó szemmel, pedig semmi baj nem volt a tanulmányi eredményeimmel...

    És igen, felnőttként találkoztam életem nagy szenvedélyével, a tollaslabdával. Imádom. De alkalmanként volt bennem némi rossz érzés, amikor feltűntek a csapatban olyanok, akik gyerekként 2-3 évet játszottak, aztán felnőttként újrakezdték. Olyan technikájuk volt, hogy pár hónap után lesöpörtek... Mert gyerekkoromban sportolni se sportolhattam a tesiórán kívül, mert anyukám eldöntötte, hogy ebben nem vagyok tehetséges, akkor meg minek. pedig én csak játszani akartam valamit rendszeresen, amit élvezek... de kizárni azért, mert nem tudok szekrényt ugrani vagy kislabdát dobni vagy távolugrani...

    Én igazából azóta tudok azzal (is) foglalkozni, amit szeretek, mióta kikerültem a szüleim keze közül. Én ezt szeretném szülőként elkerülni. Én is a saját tapasztalataimból indulok ki, akárcsak Te :)

    A különórákat egyébként én sem pártolom, nem egy óvodás gyereknek való, hogy egyik helyről a másikra cipeljék. De ez szerintem nem ugyanaz, mintha itthon foglalkozom velük játékosan, amit szemmel láthatóan élveznek. És amíg pozitív a visszacsatolás, nem értem, miért kéne abbahagyni.

  • 2009.02.11 20:47:08reformanyu

    Rita:

    én sem vágytam zenei karrierre, de kb. olyan pluszt kaptam attól, hogy tanulhattam zenét, mint Vicuska attól, hogy kipróbálhatott egy csomó sportot. De kinek a pap, kinek a papné / paplan :))

  • 2009.02.11 20:47:49wish73

    cantaloupe,

    nem arról van szó, h testileg-lelkileg most szenved, hanem arról, h 10-20-30 év múlva fog-e szenvedni.nehari, de kurvára ellentmondasz saját magadnak.ahogyan te is írtad, ebben a korban heti 2x45 perc torna szokás, de abból nem lesz ilyen performance. úgyhogy míg az én lányaim max. egy kicsit kecsesednek, ügyesednek, addig ez a kislány szétzúzza a testét. és heti 2 alkalomtól nem lesz ilyen. majd, ha nagyobb lesz a lányod, és sűrűbben látsz magad körül ovis, kisiskolás csajokat, serényen fogsz pironkodni, h mekkora baromságokat hordtál itt össze. hogy lehet, h míg szerinted ezt bárki két hét alatt összedobja, mégis kuriózumként van fenn? ha valaki csinál egy hidat vagy spárgát, amit télleg meg lehet tanulni némi gyakorlással, abból nem lesz se jutyúb, se poronty téma, nem? ha viszont extrém,(márpedig ez az) akkor igenis lehet káros.nem tudom, milyen bizonyítékokra vágysz, kérjünk be tőlük rtg-t? arról vajon van-e vita, h aki sokat zabál, az kövér lesz, és megnő az agyvérzés, infarktus, diabétesz esélye? vagy arról, h a korai tehéntej adása allergizálhat? vagy kellenének bizonyítékok? esetleg jöhet a "nem mindenkinél" kezdetű szólam.

    szóval igenis béna dolog, ahogy osztod az észt, tényekkel vitázol, miközben semmilyen szempontból nem vagy a közelében sem a témának. és, ha minden érvnek tűnő majomságod visszahullott rád, akkor jön a gúnyolódás. gyenge. igazán.

  • 2009.02.11 21:01:38Magenta

    "De kivancsi lennek (mar harmadszor teszem fel a kerdest) ha nektek jutna egy ilyen elszant zsenipalanta, aki biza akkor erezne magat jol, ha hanyna a rundelflikket vagy total belepistulna a zongorazasba es szivesen gyakorolna magatol, akkor mi lenne...lebilincselnetek? Bezarnatok elotte a kapukat?"



    Bennem is ez merült fel.

  • 2009.02.11 21:05:16Magenta

    "2009.02.11 17:55:44 rita a felcser



    Eszembe nem jutna zenere jaratni/tanitatni a gyerekemet.Nem akarom hogy ez legyen a karrierje es akkor minek???NEkem nem tetszik."



    És ha a gyereknek igen?

    Ez a gáz pont, hogy ez nem rólad kell szóljon, hanem róla.

  • 2009.02.11 21:07:06yukikoka

    Nálam ez az "átlag gyerek" dolog kicsit kiverte a biztosítékot... Egyáltalán, milyen az az átlagos gyerek? Én pusztán annyit állítottam, hogy a gyerekem maximum akkor fog versenysportolni, ha ő később úgy dönt (egyelőre azt sem tudja, mi az, így nem tud így dönteni), mert egészségre károsnak tartom, és nem akarom, hogy egy lapra tegyen fel mindent, akkor én most "átlag gyereket" nevelek? Ez nem egyenlő azzal, hogy megtiltom neki azt, amit szeret. Azt csinálhatja, amit szeret (néptánc, balett, ellenérzéseim ellenére angol), addig, amíg szereti. A zenét is szereti, és én örülök majd a legjobban, ha hangszeren is szeretne majd játszani, a húgai úgyszintén. Én a sokoldalúságot nagyra tartom, és ez szerintem valamelyest a boldogság záloga is lehet az életben. A kreatív tevékenységet, művészeti alapokat pedig akkor is fontosnak tartom, ha a gyerek később matematikus lesz, mert fejlesztik a kreativitást, meg egyáltalán, örömet okoznak a művelőjüknek. És ha a lányaim az égvilágon semmiben nem fognak kitűnni, akkor is szeretni fogom őket, és remélem, megtalálják majd a helyüket az életben. És ez nem blőd szirupos duma, hanem a bazi nagy igazság.

  • 2009.02.11 21:11:53yukikoka

    Magenta, szerintem ez a kérdés csak a gyerek nagyobb korába merül fel. Én még nem láttam olyan 4-5 évest, aki azért kepeszt, hogy hadd lógjon már ki a bele, mert az igaz ugyan, hogy a sport és a tánc nagy örömforrás, tök jó művelni (imádom a táncot, aerobicot, néha még futni is jó), de mértékkel. Ha a gyerekem azt mondja, hogy ő ezt akarja csinálni, és látom, hogy komolyan gondolja, nem fogok az útjába állni. Biztos aggódni fogok, de nem állok az útjába. Bennem nincs karrier elképzelés a gyerekeimre vonatkozóan, de azt már látom, hogy a sport és a zene - bár az már most nyilvánvaló, hogy a legnagyobbnak nincs zenei hallása - fontos szerepet tölt majd be az életükben.

  • 2009.02.11 21:16:09Magenta

    yukikoka, Cseh Laci mondjuk vegyük úgy, hogy nem átlag.



    Ha a gyerekem késztetést érezne magában mondjuk hatéves korától, hogy nap mint nap ússzon és azt látnám, hogy ettől boldog, akkor vinném és (bevallom) nem állnék neki lebeszélni.



    Ahogy a fiamat se a hegedűről, mert szereti, pedig nemhogy nem emelkedik ki a többiek közül, de vallatni lehetne a gyakorlásával.



    Amúgy meg:

    - ha sportol a gyereked, akkor köcsög vagy, mert agyonterheled

    - ha nem sportol, akkor köcsög vagy, mert nagy lesz a segge



    LOL



    De én is csináltam feje fölött döntést: amikor a lánykám négy éves volt, leszólítottak minket, hogy milyen szép, vigyük el a mittoménmilyen reklámügynökséghez, kaptunk névjegykártyát, címet, időpontot (!). Nem vittem, mert pont nem szeretném, hogy abban a világban éljen és ahogy nő, úgy látom, jól döntöttem.

    Tegnap azért csúszott le egyet a dobogón a németversenyen, mert elpirult beszéd közben.

  • 2009.02.11 21:17:30reformanyu

    yuki:

    Az átlaggyerek dolgot a következőkre értettem: ha feltűnik egy olyan poszt, ahol valamilyen kiemelkedő tehetségű gyerekről van szó, akkor a hozzászólások nagy része arról szól, hogy szegény gyerek, tönkretették a gyerekkorát, nem játszhatott eleget, meg így biztos antiszociális, meg a képességei más területen visszamaradottabb, bezzeg az én gyerekem, aki hál'istennek semmiben sem tűnik ki, és ő ezért biztos sokkal boldogabb lesz, és éppen ezért a közösségben sincs gondja. Mintha annak feltétlenül és mindenképpen lenne, aki esetleg kitűnik.

    És nem arra gondoltam, hogy nem lehet őket szeretni.

  • 2009.02.11 21:17:41Magenta

    yukikoka, na látod, ebben így maximálisan egyetértünk.



    Viszont fennakadtam szövetszöcskén, mikor olyasmit írt, hogy ha az ő gyereke később versenysportolni szeretne, akkor ki kell hisztiznie.



    (gyereket nevelni okosan... nehéz)

  • 2009.02.11 21:22:10reformanyu

    Kösz, Magenta, kb. erre gondoltam én is: ha csinálsz valamit a gyerekkel kapcsolatban, azért vagy köcsög, ha nem, akkor azért :)

  • 2009.02.11 21:22:25csutkababa

    Szerintem a szülő esze legyen a helyén. Nincs rosszabb a "jégmamáknál", akik nyomják a gyereket, és nem érdekli őket, hogy esetleg már elszállt a lelkesedés...

    A versenysporttól én is nyüszítek, féltem a késői károsodásoktól, na meg attól, hogy 25-30 évesen "kiöregedve" kezdhet valami piacképes szakmát tanulni.Miután rááldozott 15-20 évet, és mégsem lett olimpikon...

    Egerszegit, Kovács Ágit sem az eszéért tartom sokra. Igazán érdekes viszont, hogy a vízilabda válogatott /nem a mostani, a 20 évvel ezelőtti/ csupa diplomásból állt.

    A vívóknál sem volt ritkaság.

    Akkor ez hogy?

    Talán ők megtalálták az egészséges egyensúlyt, de millióból páran.

  • 2009.02.11 21:30:59cantaloupe

    Wish,



    azert vicces, hogy te hanyod szemere, hogy semmit nem tudok a temarol, te persze rogton tudod analizalni az osszes versenysportolot csak abbol a szempontbol, amit TE ismersz (gyogyped, test fiziologiaja), de a tobbi szemponthoz nem konyitasz semmit sem.



    Ezek pedig az altalam idezett:

    -szuloi hatter (tamogatjak vagy kenyszeritik?)

    -sportpszichologiai hatter (edzo szemelye, modszerei)

    -adottsag, tehetseg (hajlekonysag, testalkat)



    Nem tudhatjuk, hogy a szulok ezt a kislanyt direkt tuszkoltak fel a szinpadra, hogy mutogassak, mint egy majmot.



    Nem tudhatjuk, hogy ki tanitotta be es mennyi ideig tartott, illetve hogy a kislany tudott-e mar elotte is spargazni.



    Ezeket te koltotted hozza, meg a posztiro, es nem fogom tenykent kezelni. Bocsesz.



    Ja, es szemelyeskedni sem en kezdtem, hiaba hoborogsz. Egy emberhez szoltam szemelyesen, ez win volt, mert furcsallottam az ellentmondast, amirol huhhh is irt.



    Azt valoban neked is megemlitettem, hogy mikent veded a lanyaid RSG-re valo jarasat.

    Mar ne haragudj, de ha a lanyaid CSAK "kecseskedni" tanulnak, akkor az nem igazi RSG, mert ott is van egy-ket hajlekonysagi alapelem, ami meg versenyszint nelkul is -es a te tegnap magyarazo elveid alapjan- terhelik a testet. Nemcsak 7-8 ev elott, hanem utana is. Es itt az ellentmondas nalad is, a videon latott 2 percet argus szemmel kielemzed, ez a csigolya serul, az az izulet karosul, de a te lanyaid sportja csak "kecseskedes, ugyeskedes."



    Ezek a te nagy tenyeid, amit azert nehez elhinnem, mert erosen magad fele hajlitod a kezed a temaban-igy en ugy fogalmazok, hogy tovabbra sem a tenyekkel, hanem veled, mint erosen szubjektiv hozzaszoloval vitazok.



    Es ha te ordenare hangnemben szolsz hozzam, engedtessek meg, hogy ne buksisimogatassal vagjak vissza. Amugy nem gunyolodni probaltam, hanem humorizaltam, tenyleg majdnem leestem a szekrol tegnap, mert elkepzeltem, ahogy kalimpalsz vorosodo fejjel, mikozben en csak egy kis tudatlanka vagyok itt a baromsagaimmal (szerinted) es megsem tudsz ignoralni. :)



  • 2009.02.11 21:31:31Magenta

    csutkababa, a mostani vízilabda válogatott sem hülyékből tevődik össze.

  • 2009.02.11 21:32:29reformanyu

    Csutkababa:

    erről van szó; szerintem nem az a gond, ha a szülő talál ki valami elfoglaltságot a kisiskolás gyerekének, hanem az, ha tojik a visszacsatolásra. Volt már olyan példa a világtörténelemben, ahol pont azután tudott lelkesedni a gyerek, amit a szülő talált ki. De ha nagyon nem OK a dolog, akkor hagyjuk abba. Ennyi.

  • 2009.02.11 21:41:39csutkababa

    Magenta

    Tudom:-))

    Szívósékra gondolok, ő pl. fogorvos volt, ha jól tudom...

    Szóval az is érdekes, hogy több versenysportágban kissé hmmm butácskák az emberek, másokban meg átlagnál okosabbak.

    Láttatok már válogatott focista diplomást? Orvost, jogászt, ilyesmit?

    Most nem a foximaxira gondolok...

    Úszók sem jeleskednek. Kovács Ági még az ámerikai sportösztöndíjas egyetemet is otthagyta...

    Egerszegi...brrr...

    Cseh László, hát nem IQ titán.



    Miért???

  • 2009.02.11 21:51:27Magenta

    A szponzorokról már nem is beszélve!

  • 2009.02.11 21:52:26rita a felcser

    HA nagyon akarna akkor jarhatna.De en nem kezdenem el kiaknazni a tehetsegeket hacsak nem nagyon nagyon nyilvanvalo.

  • 2009.02.11 21:52:56Magenta

    Egyébként csutkababa, még sosem gondolkodtam el ilyesmin. :) Márminthogy melyiknek milyen végzettsége van, a vízilabdacsapat ezek szerint kiemelkedik.



    Én Egerszegi Krisztinát tisztelem azért, amit elért az úszásban, de a Danone-termékeket még az ő kedvéért sem veszem meg.

  • 2009.02.11 21:54:46Magenta

    rita, így azért másként hangzik. :)



    Szerintem ha valaki nem szeret valamit (legyen megen' a hegedű), akkor nem kezdi el biztatni a gyereket.

    Viszont úgy gondolom, az a normális hozzáállás, hogy ha a gyerek mégis vágyik rá, akkor támogatom, ha kétségeim vannak, akkor megbeszélem vele.

  • 2009.02.11 21:55:52csutkababa

    Csillagom, azt is írtam, hogy sokan átlag felettit teljesítenek agyból is!

  • 2009.02.11 22:01:40rita a felcser

    Igen MAgenta valahogy igy gondolom.

    Mindig eszembe jut Elfriede Jelinek regenye a Zongoratanarno ha zenere jaro gyereket latok.Kar volt elolvasnom.:(((((

  • 2009.02.11 22:04:13Magenta

    Én nem olvastam, miért volt kár?

  • 2009.02.11 22:10:28csutkababa

    Rita

    Én filmen láttam, ha igaz.

    A fiatal tanítványát gerincre vágó tanárnő, ugye? totál elmebeteg, mazochista nő volt, de a film óriási.

    A konkurrens fiatal lány kabátzsebébe üvegcserepet rejtett, hogy szétvágja a kezét, a fiú ne foglalkozzon tovább vele...

    Brrr...

  • 2009.02.11 22:11:33rita a felcser

    Mert szomoru es felkavaro.A filmet se lattad?Isabelle Hupperttel volt.

    Szerezd meg a konyvet.Erdekes olvasmany.

  • 2009.02.11 22:15:21cantaloupe

    Magenta,



    en odaig mentem a bojkottban, hogy meg az itteni DANNON termekeket sem veszem meg. :)



    Csutkababa,

    erdekes ez az uj szempont, mert ugye a legtobb kutatas epp azt mutatja ki, hogy a sport jo hatassal van az agyra, kotelessegtudatra ezert a jo sportolok altalaban jo tanulok. Azert ez sem igaz mindig.

  • 2009.02.11 22:19:35rita a felcser

    Csutkababa

    A konyv meg sokkal jobb.Egy lelki kin elolvasni.Meg Nobel dijat is kapott annakidejen.

  • 2009.02.11 22:20:16Magenta

    A filmet nézzem meg, vagy a könyvet olvassam el? A kettőt együtt soha nem teszem a Monte Cristo grófja óta.



    cantaloupe, nagy szívfájdalmam, hogy a Győri Keksz is Danone most már, így néha engedni kell az elveimből, mert a Pilóta keksz utánozhatatlan.



    Joghurtot meg natúrt veszünk és házi (cukormentes) lekvárral esszük.

  • 2009.02.11 22:22:27csutkababa

    Cant



    Ehhez mit szólsz?

    Minél népszerűbb egy sportág, azaz minél többen imádják a képviselőit vallásosan, annál alacsonyabb az általános műveltségigénye az idolnak.

    Pl: foci: Ronaldo, Maradona, Beckham,

    Baseball:, Cant te biztos tudsz példát, Amerikában iszonyat sztárok vannak belőle.

  • 2009.02.11 22:26:37rita a felcser

    Akkor a konyvet.Bar sik fugg a fordito zsenialitasan.

  • 2009.02.11 22:30:41reformanyu

    Még annyit, hogy azért általában vannak itt elképzelések a gyerek jövőjéről, ha nem is arról, hogy mi legyen, hanem arról, hogy mi ne. Magenta nem szeretné, ha modell lenne, Rita azt nem, hogy zenész, szövetszöcske meg azt nem, hogy élsportoló. Nem azt mondom, hogy nem logikusak és érthetőek, és nem értek ezekkel egyet, hanem azt, hogy szülőként igenis van valamekkora ráhatásunk a gyerek életére, és van, amiben döntünk helyette, még akkor is, ha ezt nem valljuk be. De azon már nekem is égnek állt a hajam, amikor egy ismerősöm (tőlem koppintva a korai fejlesztési módszereimet) kijelentette, hogy márpedig ő orvost nevel az akkor 20 hónapos fiából. Na, ez az, ami nem normális, szerintem.

  • 2009.02.11 22:32:55Magenta

    reformanyu és hol tart a gyerek?

  • 2009.02.11 22:34:14Heatherette

    Phelps jó arc. eddig olyan karót nyeltnek tűnt nekem, a szememben ezzel a húzással javított.

  • 2009.02.11 22:37:00reformanyu

    Magenta:

    nem találkoztam velük, annyi bizonyos, hogy a gyerek azóta kb. 10 hónappal idősebb lett :)

  • 2009.02.11 22:42:00Magenta

    Ok, akkor majd rákérdezek 20 év múlva. :)

  • 2009.02.11 22:48:32cantaloupe

    Reformanyu,

    ez gyonyoru vegszo volt, en is igy gondolom! Mondjuk ha mar elokerult, az en lanyom inkabb sportoljon, mint modellkedjen...az utobbiban en triplaaxel nelkul is tobb testi-lelki kart latok, ha elit szinten muveli vki, nemcsak heccbol kiprobalja. :)



    M. Phelps-tol engem a hideg raz, valamiert nem szimpatikus. Es az ikszedik aranya mar nekem is unalmas volt, foleg, mert nem a tornat mutattak hanem inkabb az o ELOfutamat...grrrr.

  • 2009.02.11 23:31:34Vicuska

    csutkababa: "Láttatok már válogatott focista diplomást? Orvost, jogászt, ilyesmit?"



    Igen, én láttam, a Lokiban, MTK-ban, UTE-ban nem eggyel találkoztam, csak mondjuk nem használják a Dr-t a nevük előtt, vagy nem reklámozzák magukat. Hogy csak az ismertebben közül említsek egyet: Fülöp Marci (Totanham, UK, Premier l. ha jól emlékszem) Magyarországon Jogot hallgat az egyik fővárosi egyetemen, de kint is tanul valamit.

    A nagy számok érvényesülnek sztem itt is. A foci a legnépszerűbb sportág és ez vitathatatlan, ezért százszor annyian űzik, mint pl a vizilabdát, nem is annyira költséges, vagy időigényes... Ahol most tanulok, elég sok válogatott sportoló van, kézisek, focisták, atléták, kosarasok.

  • 2009.02.11 23:46:26cozumel

    Hehehehe







    ezt csak most kaptam el.



    Win

    elmeselem Neked, hogy sporttagozatos altalanos iskolaba jartam. Egeszen pontosan gimnasztika-szakosok voltunk.



    Egy osztalynyi, azaz kb. 25 gyerek hozta ugyanezt, amit a kislany produkal a videon. Nem vicc, tenyleg.

    Nem olyan nagy dolog ez, vannak hajlekony gyerekek, jo mozgaskordinacioval, ok siman megcsinaljak ezeket a mutatvanyokat 6 evesen.





    Ja, anyamek asse' tudtak mi az a hamburger, csak az ovis tornara jottek a gimnasztika edzok gyerekeket keresni, es kuldtek a szuleimnek egy ertesitot, miszerint erdemes lenne engem abba a suliba iratni.

    Bonusz, hogy az volt hozzank legkozelebb (ez meg szamitott akkor, amikor meg gyalog jartak a gyerekek iskolaba)

  • 2009.02.12 00:09:04cantaloupe

    Cozumel, nehogy kideruljon am, hogy te vagy Comaneci! Az eletrajz kisertetiesen hasonlo. :)

  • 2009.02.12 09:19:55mammina

    jo reggelt! nekem ezek kapcsan meg egy kerdes merult fel: jo-jo hogy ennyi mindent ki szeretnenk probaltatni a gyerekkel, meg tobb labon alljon, stb stb, de azert a csaladok nagy resze nem igazan tudja megengedni maganak - nagy aldozatok aran csak - hogy a het minden napjan valami mast csinaljon a gyerkoc, mert ugye nem ingyeeee vannak ezek a kis bulik. a lanyaim egyutt jartak tancolni, az egyik uszott, a masik melle meg tornazott es nyaron lovagolt. no ez egy par evre eleg is volt, jo adossagot generalt, de nehez volt azt mondani hogy nem, a vegen igy is nagy siras rivas volt, mikor be kellett szuntetni. ha nem lettek volna nagyszulok akik besegitenek, nem tudom mibol finansziroztuk volna. szeretnem en zongorara is jaratni, meg o is nagyon szeretne menni, de mibol? ahhoz azert illik valahonnan egy zongorat is talalni mert ugye gyakorolni kell. szeretjuk mi a tancot is, de nem eleg hogy egy szemtelenul nagy osszeg a havi dij, mert ugye mostanaban nagyon trendi es a szulo inkabb nem eszik csak a gyerek mehessen, meg harom havonta uj fellepo ruhacska kell, amit egyszer vesz fel es nem ritkan ot szamjegyu az ara. szoval azert amikor itt vitatkozunk ezeken, hogy ki mit enged meg es ki milyen atlag gyereket nevel, akkor azert az is jusson eszunkbe, hogy sokak orulnek ha megvan a ruha, kaja, tankonyvek es kesz. azok a gyerekek mar mind hatranyos helyzetunek szamitanak? mar mind nem lesz senki es semmi, mert nem all sok labon?? bocsi, csak ugy eszembe jutott, mert a lanyok most nyuznak egyszerre szaz dologgal, amit szeretnenek, es en is szeretnem ha latnak, kiprobalnak, de nem megy! es nem azert mert vissza szeretnem fogni oket. ugy latszik a kisebbikem megtalalta azt amit nagyon szeret es elvezi, is, repul az uszodaba, es hetvegen is menni kell vele, de anagylanyom meg nem tudja mi is jo neki, igy mindig valtogatja az elkepzeleseit. bocsi hosszu lett. :-)

  • 2009.02.12 22:09:31B-

    mammina: igen, sok pénz, meg idő...



    Nem tudom, jár-e még erre valaki, de válaszolnék Magenta kérdésére, hogy akkor ha zseni lenne a gyerekem, elnyomnám-e.



    Mélyen a lelkembe néztem, és a következőt találtam: ha valami olyanban lenne kiemelkedő, amihez az én aktív közreműködésem is kellene (pl minden hajnalban edzésre vinni), kizártnak tartom, hogy hogy kitartanék. Meg a versenyeken a stresszt se bírnám (amiko a tanítványaim vizsgáznak, sokszor sápadtabb vagyok, mint ők. Jobban szeretek szinte magam vizsgázni, ott legalább rajtam áll a dolog.) És ha valami olyasmiről lenne szó, amit nem is nagyon tudnék átérezni (pl úszás), akkor szinte biztos, hogy egy idő után nem bírnám a stratpát. Ha olyan sport lenne, ami engem is lenyűgöz, talán egy kicsit tovább, de így is necces a hajnali kelés meg esti edzés.



    Ha olyasmiben lenne tehetséges, ami részemről nem igényelne extrém erőfeszítést (pl iskola után járna különórára a suli épületében, otthon is tudna gyakorolni, házhoz jöhetne a magántanár stb stb), akkor szinte biztos, hogy jobban ki tudna bontakozni a dolog.



    De úgy gondolom, hogy ha 18 éves kora körül valami nagyon fura pályát választana magának, amiben én nem látnám a megélhetési lehetőséget, akkor lenne otthon feszkó, és tényleg be kellene bizonyítania, hogy abból meg lehet és meg is tud élni, ahhoz, hogy lenyugodjak. Nem azét, hogy szivassam, hanem mert félnék, hogy elkallódik.



    Én egy olyan gimibe jártam, ahol erős volt a kreatív vonal (színjátszókör, hangszerek, versírás stb stb stb), és sajnos tényleg az volt, hogy 1 befutott (akinek a családja is "híres ember" volt már eleve), a többi 5 meg küszködik meg szétesett meg elkallódott. És nagyon rossz volt látni, hova jutottak az érettségi óta.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta