SZÜLŐSÉG

Nincs rám írva, hogy APA LETTEM?

2009. február 8., vasárnap 10:00

Magenta múlt heti szüléstörténetét, amelyben a baba nem várta meg a császármetszést, hanem természetes úton jött a világra, ezúttal a kispapa meséli el: hogyan próbált segíteni szenvedő feleségén, miket érzett, amikor meglátta a baba fejét és milyen érzés volt elvágni a köldökzsinórt. Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!



Kedd reggel:
Ma megyünk befeküdni a kórházba. Idegesek vagyunk, de igyekszünk higgadtak maradni. „Laza” másfél óra alatt érünk a Szent Imrébe. Juhéé! Örömködök, - de jó,hogy nem élesben, szüléssel megfűszerezve utaztunk, mert akkor kb. a Blaha és a Ferenc körút között szültünk volna vészvillogóval félreállva.

Apróság , de ágy az még nincs. Vizsgálatok, miegymás rendben ahogy kell! Délután kettőre be kell érjek dolgozni, úgyhogy lelépek. Őrjítő, egyáltalán nem érdekel már semmi más, csak a szülés. Vettünk előre „Paparuhát” , bár előzetesen úgy hallottam, csak a folyosón várakozhatok majd a műtő előtt. Lassan telik a nap, maximum 2 óránként beszélünk. Próbálok a munkára koncentrálni, de nem vagyok túl esélyes most. Este megegyezünk, hogy időben megyek aludni (ebből végül éjfél lett), majd hajnali négykor kelek és nekiállok készülődni. 6-kor indulok és hét órára már ott is vagyok, bár a doki szerint elég ha nyolc után benézek, de majd addig tartom a lelket a feleségemben, mert azt mondták, a vajúdóban együtt lehetünk a műtétig. Császár kilenckor.

Szerda
Valóságban mindez: Már fél négykor az órát bámulom mereven, majd négykor STAART, készülődés. Épp befejezem a tusolást, amikor Imádottam csörög, hogy hátazahelyzethogy… hogy három óra után elindult a magzatvíz, ezért lehet előbb lesz a műtét. Húzzak bele, ha lehet, ő meg addig körbeérdeklődik, hogy mi legyen most vele. Szájremegés, kapkodva légzés, nincs már mire várni, APA leszek, VAGYMI!

Percekkel később már úton is vagyok, magam sem tudom, ki vezette az autót a következő 30 kilométeren, mert én egy pillanatig se tudtam már másra figyelni. De, siker! Beértem. Szülőszobán csengetek. Nagy nehezen kinéznek rám, és közlik, nyugi papa, csüccs le, a felesége még nincs is a szobán. „OKÉ, OKÉ.” - Francokat oké, miért nem fogja valaki a kezem és visz már a feleségemhez, mondjuk a dokink vagy egy szülésznő?

Pár perc és megérkezik az Édesem. Nem panaszkodik, csak meséli, hogy hát azért mintha görcsölgetne, meg azért van itt némi folyás, és ...és vérzik is kicsit. – Véérzik? Kattog az agy … az szabványos, frankó?? Jó az nekünk?!?! Bazze, éljen a para! Minden perc óráknak tűnik. Közben feleségem visszamegy az osztályra, és kb. 20 perc múlva jön vissza. Ideges, még jobban vérzik. Felhívjuk a dokit, azt mondja, mindjárt jön, addig menjen be a szülőszobára. „A papa még üljön nyugodtan itt kinn a fenekén!” – mondja az ápolónő, aki beengedi őt.

Hívom a dokit, mi van már, hol van, mert mi itt vérzünk ám, meg minden. Pillanatokkal később érkezik, int nekem azt „Csáá- Páá!!” megy is be a szobára. Újabb „óóórák” (vagyis kb. 10 perc) telik el. Doki jön!

„-Figyeljen! Jó hírem van, a szülés már meg is indult. Jelen esetben nem indokolt a császár, sőt mire a műtétre előkészülnénk, ITT GYEREK LESZ!!! -Ahham, ehem - hebegem. – Győzze meg gyorsan a párját, hogy ne erőltesse a császárt, mert Ő már úgy beleélte magát abba a helyzetbe, hogy ragaszkodik az eredeti verzióhoz – fejezi be a Doki. És már indulunk is befelé. Átvedlek játszósba, azaz a PAPARUHÁBA! Beterelnek a KONKRÉT! szobába. Vázolom a szitut a páromnak.

Rémülten próbál ragaszkodni a műtéthez most már, de megegyezünk (éves „lila”csoki-utalvány, lehozott csillagok, ellipszis tréner, na meg a prof, aki közben megvizsgálta a zasszonykámat és letiltotta a császárt) . Doki kimegy egy –„Majd benézek”-kel. Ekkor tűnik fel a pocakon túl, az ágy másik oldalán a szülésznő. Épp valamit ténykedik.. – Apuka segítene? Persze! - mondom. Ebben a pillanatban kezembe nyom egy csurig töltött kémcső vért, hogy –Fogjamá’meg, lécci!! Hmm. Fogom, gondolom legalább segítek! Aztán az addigra költőivé vált kérdés, máig röhögök rajta… –Apuka bírja a vért?? Én a döbbenettől csak így, - Maga szerint?! (Persze minden éjjel iszom egy pohárral! –magamban. hehehe) HA mégse bírnám, ekkor már a méter magasra emelt kórházi ágy alatt feküdtem volna tán habzó szájjal!

Negyed nyolc után járhatunk, kész a vérvétel. Szülésznő el. Még szól, hogy csak nyugodtan vajúdjunk (persze, persze, Hogyismáshogy?!?!), időnként ránk néznek és ha székelési ingerre hasonlítót érzünk akkor szóljunk, mert indul a buli! (Én már érzem is!!! ) Neki sorban jöttek a fájások, de még semmi extra! (ezért a laza dumáért biztos sok Nő agyonvágna… hehehe! ) Közben ki kell menni a mosdóba, de úgy ám, ahogy eddig még soha! Bébimbe infúzió csepeg, ezt fejem felett tartva, összekapaszkodva kitotyogunk és egy zuhanyfüggönnyel választjuk szét magunkat a produkció idejére. Nagyon megkapó pillanatok voltak, zavarunkban jól végignevettük. Majd vissza a szobába, én is gyorsan kiszaladok legalább mosdóba, amíg az orvos bent van a szobában. Futó gondolat közben átszalad rajtam, és bevág keményen: Szülünk vazze’, de nem külön, együtt!! Élesben, kéz a kézben! Nem készültem! Nem ERRE készültem! Mit lesz most, mit kell csinálni ilyenkor? Halálra rémülök, de nem mutatom! Vigyáznom kell rá, majd pedig már Rájuk!

2 perces fájásai(nk) vannak. Néha ránk néznek. Életem értelme rám támaszkodva éli meg a kétperceseit, közben valami műanyag vödörbe célzunk a szakaszosan csorgó magzatvízzel. Egész jól megy! „Jutalmul” minden fájás után ihat egy korty vizet. Fájások alatt combomat dagasztja cica kezeivel - itt-ott be is kékült miatta! Szülésznő vissza. Figyel, majd javasol egy oldalra fordulást, sikeresen végrehajtjuk, kézcsuklóm roppan, párom jajgat egyet, Én kicsit könnyezek. Várva várt inger meg is jön és felgyorsul minden. Minden, kivéve engem, mert én egy pillanatra épp lesokkolódom izgalmamban. Doki be, létszám teljes, FILMBELI jelenetek következnek!

Lélegezzen nagyokat, lassan! Tépek egy kis (40-50db) papírtörlőt is, amit bevizezek, hogy majd azzal tudjam hűsíteni a homlokát, arcát, nyakát. Mire nem jó a TV! (mint kiderült ezzel az apró figyelmességgel az év hőse voltam nála!) Tolófájás követi az elfordulásos manővert. Doki meg én oldalt „segítünk”, szülésznő az érkezési oldalon. Lábakat nyakig húzzuk, térd a mellkasnál, kezemmel támasztom a hátát és nyakát, megtámasztom, hátha annyival is könnyebb. Aha, persze… Következő „órákban” (negyed óra) úgy érzem magam, mint egy gyilkos, aki nézi a haláltusát, de persze ennek egész más vége lesz. EGY IGAZI CSODA!

Hallom, amint mondják, hogy már látszik a feje onnan nézve, de én minden igyekezetemmel a Kedvesemre koncentrálok, hogy bíztatgasssam, itassam, és áttörölgessem, amikor kéri. Jön már valahol, de nagyon lassan a fejecske. Egyre jobban nyomunk, izzadok, mint állat!! És odapillantok.. Ekkor csusszan kifelé szépen a Béébi fej! – a szülésznő, mint a gép masszírozza a kijárat környékét valami speckó olajjal – ebben a pillanatban kint van a fej, és ahogy kiért a mögötte préselődött jó adag magzatvíz is kicsattan az ágy végébe. Megdöbbenek egy századmásodpercre (vajon hány liter magzatvíz fért el a gyerek mellett? azt hittem, már nincs bent, csak a kiscsaj) és mire becsuknám a számat, már segíti is tovább a szabadba a baba vállait, testét , virgácsait. És ahogy Stahl is mondhatná: „Már kész is!”

Édi Béébit ahogy lehelyezték az ágy végébe már fel is üvöltött nagy panaszos hangon. Na ez az a pillanat, ami semmi máshoz nem fogható, az hogy tudod jól van, és minden rendben lesz!! Soha nem felejtem el! Utána következő percekben, mint derült égből Leves a tehén (by Gyalog-galopp, hehehe) ollót adtak a kezembe. Igent mondtam, hogy is nézne ki, ha pont majd a tápkábelt (azaz a köldökzsinórt) nem vágom el. Félek! Most egy pillanatra megijedek, olló között már a zsinór és jön a gondolat: Ezzel most okozok valakinek fájdalmat???? Hát nem!  úgyhogy nekiállok. (Szerettem volna, ha úgy megy, mintha papírt vágnék, de nem.) Nehezen viszi az olló. Olyan porcosnak tűnik, sokkal erősebb, mint gondolnád. Egy határozott nyissz és meg is volnánk. Egy perccel később csöpp (4100Gr, 58 cm-s) leányom kezeimben fekszik hanyatt, és kétségbeesetten sírdogál. Elveszik egy gyors fürdés, mérés erejéig, majd az ölembe nyomják. Moccanni sem merek szinte, úgy tartom kezemben vigyázva, hogy napokig izomlázam marad. Belefér! Ennél több is! 8:58-kor látta meg a világot, egy bő óra volt az egész. Rá is ragasztották a kicsire a Császár-szökevény becenevet a nővérkék!

Körülbelül két órával később jöhettünk ki a szobából hárman, hogy induljunk vissza az osztályra. Óriási érzés volt! Praktikus kis kocsin toltam Őcseppségét, feleségem pedig belém karolva kísért lassan, de a saját lábán! A hálókörlethez kísérés után nem sokkal engem kitessékeltek a szülészetről, mert ott nem lehet látogató. Nem is hülyeség összességében! Kilépve az utcára a világba szeretném kiabálni örömömet, elmesélni mindenkinek az utcán mi is történt velem! És nem értem egy villanásig, hogy hogy lehet az, Ők itt sétálnak, megy mindenki a dolga után, és nem tudják amit én. Hát nincs rám írva, hogy APA LETTEM?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.02.08 10:17:27Hedgehog85

    Bőgök:)

  • 2009.02.08 10:30:51Kokszinel

    Aranyos. Több ilyen poszt kéne :))

  • 2009.02.08 10:36:31manka78

    Hú, ez jól esett! Jó fej vagy!:)

  • 2009.02.08 10:40:38manka78

    "ha székelési ingerre hasonlítót érzünk akkor szóljunk, mert indul a buli! (Én már érzem is!!! )-" Ez beszarás!!:))

  • 2009.02.08 10:48:44anyatájger

    Nagyon tetszett! Bevallom, én is megkönnyeztem :)



  • 2009.02.08 11:06:38akárki

    Ez nagyon kedves volt! :)

  • 2009.02.08 11:09:41hüjegyerek

    Magenta!

    Nagyon szerencsés vagy h ilyen férjed van!

  • 2009.02.08 11:15:58vajommi

    Magenta!

    Egyetértek hüjegyerekkel.



    Férfi oldaláról még sose hallottam a sztorit. Megindító volt, és vicces is egyúttal. Gratulálok a picihez! Ha mindenben ilyen öntörvényű lesz, asszem fel kell kötni a gatyát hozzá! :-))))))

  • 2009.02.08 11:20:24Subbantósdi

    Gratulálok a babátokhoz! Szép írás volt, különösen ilyen szép vasárnapi napos délelőttön olvasva...:o)

  • 2009.02.08 11:22:36dodóó

    Jó volt tetszett!



    Az én férjem a baba naplóba írt egy nagyon jót.

  • 2009.02.08 11:31:39hüjegyerek

    dodóó

    azt is elolvashatjuk?

    itt található a porontyon?

  • 2009.02.08 13:28:33zelzele

    tapkabel:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))iszonyu edes volt.

  • 2009.02.08 13:43:21nyulacs

    Hatalmas gratula a Magenta családnak!

    Ez az írás is frenetikus!

    Pityeregtem és nagyokat nevettem! Nagyon jól esett! Ilyen szülést mindenkinek!

  • 2009.02.08 14:45:14dodóó

    hüjegyerek az nem itt van.



    A baba napló alatt azt értettem hogy a gyerek baba naplójába.



    Amúgy örülök hogy érdekelne.

  • 2009.02.08 16:34:25nyulacs

    Dodóó: küldjétek be Tündééknek! Engem is érdekel! :-)

  • 2009.02.08 16:42:36hüjegyerek

    igen, szivesen olvaslak Titeket, már egy ideje szinte minden nap porontyozok, (ma kommenteztem először :)) nagyon szimpatikus társaság jár ide. Először az Abigél nevű Tündérke fotóján akadt meg a szemem, azóta itt ragadtam :)

  • 2009.02.08 16:46:22Heatherette

    jaj, de cuki!

  • 2009.02.08 17:06:04evuci

    :-))))))))aranyos történet,+gratula!!!!!!!!

  • 2009.02.08 17:36:52mesianyu

    De jó volt a "másik oldal" szemszögéből olvasni!

  • 2009.02.08 17:44:21dodóó

    Ha Be írod hogy Abigél,akkor kiadja MM összes Abigélről írt történeteit.

  • 2009.02.08 17:52:37hüjegyerek

    igen, köszi, már olvastam a régieket. ahogy észrevettem ált. hétfőnként van Abigél-történet, de vajon ezen a héten miért nem volt? már hiányzik :)

  • 2009.02.08 19:56:25körtemuzsika

    22 éves vagyok, még abszolút nincs képben a szülés, de sírok. Jófej apuka vagy, minden szépet és jót az életéhez!

  • 2009.02.08 20:19:40Aszfaltbetyár

    A gyermekaldashoz gratulalok, nalunk aprilisban erkezik a kis joveveny! Mindemellett nekem kicsit olyan a stilus, mintha a myvipen olvasnam, vagy a vivateven olvasna be egy 13 eves.

  • 2009.02.08 20:44:09bölcsésztanár

    apuka,

    azt kívánom, hogy tartson ki a lelkesedésed legalább húsz évig! merthogy ami most jön, az lesz kemény. Hajrá és mindent bele! Ilyen hozzáállás kéne minden apa részéről.

  • 2009.02.08 20:56:41Miss Marple

    VÁÁÁÁÁÁ!



    Egyébként tuti rád van írva! Az ilyen fazonokra mindig!





    GYÖNYÖRŰŰŰŰŰŰ!

  • 2009.02.08 21:18:38Starlark

    Nagyon jó írás :)

    Gratula:)



    Mégtöbb ilyen szemszögből születő sztorit :)

  • 2009.02.08 21:30:57yukikoka

    Nagyon tetszett:)

    Szimpatikus pár vagytok, legyen még sok-sok gyereketek a meglévő 3 mellé:) (jóvanna, Magenta, csak vicceltem:)

  • 2009.02.08 22:22:00manóanyuka

    Nagyon tetszett az írás :). Végre egy férfi is leírta. Az én párom is nagyon sokszor emlegeti a napot :). Azt mondta hogy ez volt a világ legcsodásabb érzése. A férfiak bár nem érzik a fájdalmat de ugyanúgy várják és érzik a pillanatot mint mi. Legalábbis Magenta és az én férjem biztos. Mindenkinek ilyen férjet kívánok. És minden csöppnek ilyen apukát :). Gratula :)

  • 2009.02.09 01:43:31japánvándor

    Sziasztok! Először is gratula a Családnak! Még soha nem kommenteltem semmit, de ez egy olyan történet, ami miatt kikívánkozik belőlem: Én is kisbabás apuka vagyok, 2008 márc. 3-án született meg a kislányom, ugyanebben a korházban és vélhetően ugyanennél az orvosnál, mert nagyon hasonló a szójárása: Prof. Dr. Rákóczi! Nagyon jó orvos, csak hálával tartozunk neki, mi is császárra készültünk és az is lett belőle egészségügyi okokból! Tervezett szülés volt, én kértem az időpontot, mert „ könnyű lesz megjegyezni ”. Reggel 8-ra volt kiírva és mivel első baba, így szinte semmit nem aludtam éjjel, már reggel 6-kor menetkészen álltam otthon. 7-kor indultam el kocsival békásmegyerről, mondván pillanatok alatt bent leszek az alsó rakparton menve. Anyósom előre látó volt, mert Ő hamarabb indult el! Háromnegyed 8- kor még a rakpart felénél sem jártam, olyan dugó volt, mikor hívtak, hogy már bent van a műtőben!! Képzelhetitek mit éltem át: első gyerek és nem leszek ott a születésénél! Itt nem írnám le, hogy értem oda, de 8 előtt 5 perccel már a kórházban voltam! Ott derült ki, hogy nem a műtőben van, csak a vajúdóban és még van előttünk egy sürgős császár is, így „ csak „ 10.33-kor született meg a pici lányunk! Utólag mondta a prof, hogy mindenképp megvárt volna, mert egy ilyenből nem hagy ki. A világ legszebb dolga a születés! A karomban aludt el, miután lemosdatták!!! Megkönnyeztem a cikket, mert ez jutott eszembe róla! Ennyit akartam írni, bocs, ha hosszú voltam!

  • 2009.02.09 01:44:24japánvándor

    Helló!

  • 2009.02.09 04:57:19Kipikopii

    Gratulalok a csaladnak! En is nagyon elveztem a beszamolot, reg olvastam ilyet jot.

  • 2009.02.09 08:10:17hang ember

    Lehet, hogy egy harmincon túli pasi imidzséhez nem tartozik szorosan a munkahelyi könnyezés de ez a sztori könnyeket csal a szemembe. Mi a kedvesemmel még bőven a babázás előtt állunk. Gratulálok, nőjetek nagyra! :-)

  • 2009.02.09 09:46:57Sóskifli

    Meghatódtam...

  • 2009.02.09 10:04:05Magenta

    Mindenkinek köszönjük a kedves szavakat. :))))

  • 2009.02.09 10:24:38Rhenus

    Én is meghatódtam. Pedig én férfi vagyok.

  • 2009.02.09 11:05:42p543hp

    Hello, en mar 2* eltem at, nem konnyezem, mert TENYLEG ilyen. Es a masodik sem eri kevesbe ujdonsagkent az embert mint az elso. A legjobb mikor megjon a baba, sir, rangatjak ide-oda merni stb, aztan odakerul az anyjahoz, es azonnal elhallgat ez MEGNEZI. Na az a nezes, az olyan igazan MEGNEZES, benne van h "szoval ez vagy te. jo lesz egyutt".

  • 2009.02.09 11:29:57babó

    Magenta, ifjú Apa:



    gratulálok! csak most olvastam a két írást :))

    kicsit azért rám tört a para, jesszus én is ezt fogom csinálni bő másfél hónap múlva???

    :))

  • 2009.02.09 11:40:36Magenta

    babó, úgy tippelem, nem úszod meg. :)))))))

  • 2009.02.09 11:48:29babó

    passz, nálunk is bejátszhat a császár az előző miatt... majd kiderül. :))

  • 2009.02.09 12:45:32Erenya

    Öcssssséééém! Sírva röhögök!



    Ha nem lenne nekem is egy csodálatos és hasonló humorú Párom, most irigyelném anyucit :))))



    Még sok ilyet! Hajrá, Apukák!

  • 2009.02.09 14:25:47Hemish

    Ez csodálatos volt!

    Sírok! Inkább az apukáknak kéne posztolni!





  • 2009.02.09 14:35:09cantaloupe

    Eljen Mr. Magenta! :)

  • 2009.02.09 17:06:54Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és

    ÉDES, ÉDES, ÉDES VAGY, KEDVES POSZTÍRÓ APUKA!!!



    A JÓ ISTEN ÁLDJON MEG TÉGED ÉS A CSALÁDODAT. EZ ANNYIRA JÓL ESETT!!! KÖSZÖNÖM!

  • 2009.02.09 22:48:05macskosz

    Jó volt a sok rinyálós poszt után egy ilyet olvasni! Gratulálok nektek a bébihez!

  • 2009.02.09 23:11:00Magenta

    Még egyszer köszi mindenkinek!



    Reméljük, meghoztuk a kedveteket. ;)

  • 2009.02.10 13:24:14Erenya

    Magenta: Túlságosan is. Mingyá sírok ...



    AKAROK egy babát, MOST!



    Ismerősöm, 19 évesen szült, most bomba negyvenes csaj, 2 jóképű nagyfiú anyukája, azt vallja, a gyermek egyetlen feltétele, hogy igazán AKARD. érezd, hogy nélküle nem teljes az életed, hogy bármit képes lennél megtenni érte. A többi már jön magától.

    Szerintetek? :)

  • 2009.02.10 13:44:35Pandi

    Magenta és Tsa! Nagyon kedves és aranyos volt, tényleg nagyon jó volt olvasni ezt a verziót is.:)



    És még Hemishnek is tetszett!:))))

  • 2009.02.10 14:31:35Magenta

    Erenya: én nem bántam meg egyiket sem. :))))))

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta