SZÜLŐSÉG

Bébinapló: Fejlődés és visszafejlődés

2009. február 5., csütörtök 08:00

Amíg az ember nem kerül közelebbi kapcsolatba egy kisbabával, addig leginkább csak egy kis vekninek tűnik. Nem interaktív, hogy egy barátomat idézzem. Ha együtt vagyunk vele a nap huszonnégy órájában, akkor minden kis változást észlelünk, meg azt is, hogy ezek mekkora mentális és motoros erőfeszítés eredményei – hogy mindent tanulni kell. Vannak ugrásszerű változások, amikor látni, hogy egyik napról a másikra összeáll a gyerek fejében a kép, és az addig meglevő részképességek összeszerveződnek.

Ilyen volt nálunk például a héten, amikor egy este Lénának láthatóan leesett, hogy azt a heőeő hangot, amit szokott néha egész közelről hallani, ő tudja szabályozni. Hogy az övé, azt még nem nagyon tudhatja, mert ilyen bonyolult birtokos viszonyokra még nem érzékeny (az lesz majd a szép világ!). No, szóval egyszercsak elkezdte mondogatni, hogy eő heő, egy fekete jazzénekes búgóan mély hangján, hosszan. Annyira, hogy még azt is elfelejtette, hogy ő ilyenkor tulajdonképpen álmos szokott lenni. Ugyanilyen látványos volt, amikor bevillant neki nem sokkal később, hogy a másik hang, ami az én számból jön (arra meredt ugyanis koncentrálva), válasz. Azaz felváltva lehet mondogatni, hogy eőheő. Azóta előszeretettel hív fel egy kis beszélgetésre, és nagyszerűen alkalmazza a párbeszéd szabályait. Nem vág közbe, és szépen végigmondja a mondanivalóját.
 
Nem különben nagy dolog, hogy észrevette, hogy az arca körül kalimpáló ötujjas vitorlákat is akarattal tudja az arca előtt tartani, ha már odarepkedtek. Hirtelen lefékezi a kis vitorlákat, koncentráltan rájuk mered, látszik, ahogy feszül minden izma, majd megy tovább a repkedés.
 
Különösen élvezi a vízben mozgást, nevezzük úszkálásnak. Második gyerek, kiskád, ilyesmik nem játszanak, ketten úgyis a nagy kádban férnek el jól. Hason fekszik a nagy vízben, kalimpál, úgy tesz, mintha négykézláb mászna a vízben, támaszkodik, közben hangosan beszél a falon a matricákhoz. Háton is kalimpál, de azt nem élvezi annyira.
 
Lea pedig nagyszerű kisbabás tüneteket produkál: az még csak a vicces része, amikor négykézláb mászkál, hogy kicsi baba, nem tud járni; amikor szomorúan mondogatja, hogy nem tud tapsolni/topogni/énekelni, mert ő még nagyon kicsi. Az kevésbé baráti, hogy mindent, de mindent megrág, a saját lábától kezdve a legkedvesebb játékain át a gyurmáig, úgyhogy folyamatosan résen kell lenni. Ez azt hiszem a körömrágáshoz hasonló frusztrációs tünet. A legrosszabb pedig, amikor teljesen váratlanul a Léna puszilgatásából irtózatos harapás lesz, megelőzni is lehetetlen, alig merem már hagyni, hogy a szájába vegye a Léna kezét-lábát-arcát. Utána persze bánja én meg szörnyen letolom, szegény Léna meg döbbenten és rettenetesen sír: nem csoda, tiszta piros lesz a helye. Tudom, hogy a testvérek bántják egymást, de valahogy egy kisbaba esetében ez annyira borzasztó, mert olyan védtelen és fogalma sincs, mi történik vele ilyenkor. Mindenesetre a féltékenység újra tetőpontján van: velem foglalkozz, ne szoptass, jöjj játszani, hagyd ott a Lénát, és sok-sok szomorú tekintet meg szenvedve fetrengés. Ezért aztán Lea tegnap a kendőben aludt. Mondogatta, hogy nyugodjon meg a Léna, és ezért tegyem be a kendőbe – Léna egyébként békésen nézelődött. Én meg megkérdeztem, hogy nem ő akar-e megnyugodni és a kendőbe beülni, mire rávágta, hogy de. Ott meg végre el tudott lazulni és békésen elaludni – mint egy igazi kicsi baba.

 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.02.05 08:21:35Subbantósdi

    Nagyon szépen fejlődik a kislányod, nekem is hasonlókat produkált már ennyi idősen a fiam.

    Az én nagylányom is szeretne játszani az öccsével, mondjuk egyenlőre csak úgy, hogy szeretne vele hempergetőzni, még nem adogat Neki dolgokat vagy próbál vele játszani a szó szoros értelmében, de azért időnként kanalat ad a szájába, meg a cumisüveget és ölelgetni, hozzábújik, simogatja a fejét és nagyon édesen tud közeledni az öccse felé, kicsit olyan szerelmetesen. :o)

    Szóval én azt hiszem, mázlista vagyok. És még annyit, hogy a lányom nem próbál újra kisebb baba lenni, hanem tartja azt a szintet, amit a öccse születés előtt kialakított. :o)

    Ez amúgy is átmeneti, hogy a nagyobb gyerekek kicsit kicsik akarnak újra lenni, meg állandóan felkívánkozni ölbe, elmúlik ez, amúgy én sokszor kapom kézbe a lányomat, együtt üldögélünk itt a karosszékben, a számítógép előtt, meg hancúrozunk az ágyon, szóval azért én figyelek erre, nincs hiánya, azt hiszem... :o)

    Az öccse meg vagy alszik vagy néz minket ilyen-olyan helyzetben, játszva valamivel...

    Ami nagyon aranyos, mikor együtt ülnek az ölemben és nézik, amit éppen mutatok Nekik, a kicsi persze még támasztással tud ülni rendesen.:o)

  • 2009.02.05 08:52:58Kawaii Koneko

    Nagyon aranyosan leírta hogy milyen amikor egy pici kezdi felfedezni saját magát:-)

    Azt viszont nem hiszem,hogy minden gyerkőc bántja egymást.Nekem nincs gyerekem még,de nővérem van két évvel idősebb nálam.Már akkor is nagyon féltőn óvott amikor hazahoztak a korházból(anyum mesélt sztorikat) és ez azóta is megvan pedig már nagy gyerek vagyok.:-D

    Van egy fotónk amikor még picibaba voltam,hason feküdtem az ágyon,a fejemet sem tudtam tartani(gyakorló szülők biztos tudják hány hónapos korban emeli meg a fejét a baba)és puszit nyom a buksimra a tesóm.Az a kedvenc fotóm:-)

  • 2009.02.05 09:03:57mickimacko

    Léna nagyon hasonlít Leára, amennyire emlékszem a régebbi babanaplóból.



    A féltékenység sajnos szinte elkerülhetetlen. Állítólag a húgommal Aput kérdezgettük amikor az öcsém megszületetett, hogy akkor most már Anyu nem is szeret minket. A húgom lendületből nekitolta a babakocsiban a kerítésnek, ki akarta borítani, meg ilyenek. Most meg a legjobb tesók vagyunk.

  • 2009.02.05 09:11:32Subbantósdi

    mickimacko: szinte, szerencsére, nagy százalékban megjelenik, de sokban függ ez a nagyobbik gyerek alaptermészetétőt, az anyjával és apjával a baba születése előtt kialakított kapcsolatától és a korkülönbségtől.

    És mikor már megszületik a baba, attól is függ, hogy mennyi időt sikerül a nagy gyerekre szentelni, csak rá és mennyire vonja el a kisbaba a figyelmet a nagyról, amit a nagy gyerek megérez.

    Ha nagyon felborul a nagy gyerekkel kialakított napirend, ha még nem jár bölcsödébe, óvodába, akkor mit is várunk...

    Mi ezért a kicsit illesztettük be a nagy napirendjébe, tudatosan.

    Ezen kívül valszeg, mivel a kicsi is cumisüvegből kap enni, meg mostmár kanalasat is, sőt én babapiskótát is nyomok a kezébe, és szépen eszegeti, önállóan, ha hogy ezt látja, érzi, hogy nem egy különleges dologrül van szó, olyan, mint Ő, csak kisebb.

  • 2009.02.05 09:12:21Subbantósdi

    És ami még számíthat, hogy milyen nemű, azért hallottam, hogy a lányok talán kevésbé féltékenyek, ha kistestvérük születik, de itt is tisztelet a kívételnek.

  • 2009.02.05 09:17:37kertedi

    Engem a nővérem mosogatószerrel akart megitatni, azt rakott a cumisüvegbe. Minden testvér féltékeny, csak van, amelyik nem mutatja ki, vagy nem tudja, mert sokkot kapott :)

  • 2009.02.05 09:20:13Hedgehog85

    Én évekig rágtam anyuék fülét, hogy legyen már kistesó. Aztán szerencsére lett is:) Soha nem voltam rá féltékeny, sőt:) Amikor aludt és volt vagy 2-3 hónapos befeküdtem mellé az ágyba és órákon át néztem, annyira örültem neki:) Na jó mondjuk 9éves voltam, nem 2-3:)

  • 2009.02.05 09:21:15mickimacko

    Biztos nehéz lehet az idősebbenek, aki sokáig a világ közepe volt, hogy a "rabszolgák" figyelme azontúl már nem osztatlan.



    Erre szokták azt a példát hozni, hogy te mit szólnál, ha a férjed hazaállítana egy másik nővel, és közölné, hogy ezetúl ez a nő is itt fog lakni, őt is szeretem, de téged is, ugyanúgy, mint eddig.

  • 2009.02.05 09:34:27szövetszöcske

    Nálunk a lányom igaziból nem volt féltékeny a kicsire (leginkább úgy játszik vele mint egy játékbabával, feladja rá a sapkát-kardigánt, leveszi, vagy mint egy terepasztallal, a kicsi a hegy amin átlovagolnak a pónik), szóval együtt jól elvannak, viszont ilyenkor velünk szölőkkel meg elég cudarok, a kicsi mindenért balhézik, a nagy meg bármit mondunk elereszti a füle mellett. Akkor van a lazaság, mikor valamiért egy gyerkőc-egy szülő felállás van, olyankor mindketten kisangyalok.

    Nagyon frankó a lányommal kettesben bárhova elmenni (bábszinház, planetárium, uszoda), a kicsivel meg az a csúcs, mikor vasárnap fiús délutánt csapunk (a nagy ilyenkor megy a zasszonnyal úszni pár faluval odébb, tehát 3-4 órás program), a kicsivel leülünk a szőnyegre a kandalló elé, én mondjuk amerikai stílusban dobozból túrom a fagyit, a kicsi tolja az arácba a kölesgolyókat, a háttérben valami férfias műsor csorog a tévében, nehogymár a vekerdinek legyen igaza (űrhajós, krokodilkutatós vagy középkoros vagy hasonló), köréöntök egy nagy adag régi játék-törmeléket, játékbaba darabok, autók, amiket a kölesgolyók mellett rágcsálhat, mondok neki valamit, ő rámnéz és rendszerint azt válszolja hogy gegü, esetleg azt hogy gen, aztán bámulunk bele a tűzbe. Van úgy, hogy másfél-két órahosszat is eltart ez az idill.

  • 2009.02.05 09:34:52mickimacko

    Ja, és még rád is parancsolna, hogy szeresd!

  • 2009.02.05 09:42:22Magenta

    Nálunk a pöttöm most azt fedezi fel, hogy jéééééé, össze is tudom érinteni ezt a két izét, valamint, hogy a lábával is meg tudja csinálni.

    Nagyon tetszik neki, hogy a talpait egymásnak tudja nyomkodni, ha nagyon nyűgös, csak levetkőztetem kicsit és már meg is nyugszik. (azért remélem, felnőttkorában nem ilyen lesz :-D)

  • 2009.02.05 09:46:26dodóó

    Magenta :-D





    A baba gyönyörű!!

  • 2009.02.05 09:47:07manka78

    Magenta!-DDDDD

  • 2009.02.05 09:49:31manka78

    Szöcske! Tipikus apai felügyelet.:)))) Később jönaz, mikor már elindul a kicsi és apa vigyáz rá, hogy mire anya hazaér, ösvényt kell vágni, hogy bejusson a nappaliba.:)))

  • 2009.02.05 10:25:06Meni

    Szerintem ha kicsi a korkulonbseg, akkor lehetetlen elkerulni, hogy a nagy bantsa a kicsit. Eloszor is ez is egy hatar, amit a ket/harom eves nagy napi 24 oraban feszeget. Masodszor ezzel remekul ki lehet harcolni a felnottek figyelmet, es ebben az idoben ennel semmi sem fontosabb a nagyobbnak. Harmadsorban pedig banthatja, bantja veletlenul is. Ha meg akarja olelni, amikor az elso lepeseket teszi, es eses lesz belole. Ha fel akarja huzni maga melle az agyra, hogy jatszanak egyutt. Ha jatek kozben kikap valamit a kicsi szajabol, amit eppen vadul ragcsalt a baba. Ha birkozni akar vele, ha egyutt pancsolnak es belekap a szemebe stb. Estig sorolhatnam.



    Ami engem jobban meglepett, vagy inkabb nem gondoltam, hogy ez komoly problema lesz, az az, amikor a kicsi bantja a nagyot. Nalunk 16 honap a korkulonbseg, a lanyom most allt fel es kezdett menni egyedul. A fiam rendszeresen odamegy, es atoleli, puszta szeretetbol, vagy fogni akarja a kezet. Igen am, de vannak napok, amikor a lanyombol elojon az onallosagi roham, egy csipetnyi furia vagyok hangulattal, es elkezd sikongatni es csapkod a nagy fele. Es bizony meg akarja utni a testveret. A bolcsiben nagyobbakkal van egyutt, akik szinten sokszor vele akarnak babazni, igy megtanulta megvedeni magat. Ennek orulok. Attol viszont elfacsarodik a szivem, amikor latom, hogy a fiam szemeben osszegyulnek a konnyek, mert o csak puszit akart adni, a huga meg ellokte magatol...

  • 2009.02.05 10:27:56Meni

    Olyan elsore humorosnak tuno eseteket ne is emlitsek, amikor a kicsi meg akarja fesulni a testveret, es jol kupanvagja vele. Es mire odaerek, hogy elmagyarazzam a dolgot az osszes erintett felnek, addigra a nagy mar bosszut allt, viszont ettol fuggetlenul pont ugy zokog, mint a kicsi, aki jot akarta, csak meg nem megy tokeletesen a mozdulat. Mint ahogy a simogatast sem tudta meg 14 honapos korara tokeletesen kivitelezni, inkabb utes jellege van...

  • 2009.02.05 11:09:09tasale

    Subbantósdi

    tényleg vannak kivételek, az én kisfiam is egy kivétel ebből a szempontból.

    Közvetlen környezetem kifejezetten meg volt rémülve, hogy úristen, kistesó lesz, ráadásul lány.

    Na, bumm!

    Jött a "közvetlen környezet" és árgus szemekkel vizslattal fiú hogy fogadja lányt.

    Fiú imádta (imádja) lányt, lány imádja fiút.

    Fürdetéskor, etetéskor mindig ott volt, segített, simogatott, puszilt.

    Kis ziccer csak akkor volt, amikor hazajöttünk a kórházból, másnap pedig neki oviba kellett menni. Sok volt az egymás nélkül töltött idő, de aztán csak elment oviba, és tök jól érezte magát.

    Nem kerítettünk nagy feneket a tesóvárásnak, elmondtuk neki, mi hogy lesz (kb.), és mondhatom zökkenőmentesre sikeredett a dolog.

    Se irigység, se féltékenység, se ütés, harapás, semmi.

    Lehet az is hozzájárult, hogy 4 év van közöttük.

  • 2009.02.05 11:14:29Subbantósdi

    Meni: ez tényleg szívszorító lehet, hogyha a fiadat így elutasítja a lányod időnként.:o(

    Nálunk olyan van, hogy a kisfiút odatámasztom valahova, kezébe adva játékokat, ugye még nem tud egyenesen ülni, tehát támasztani kell, így is könnyen eldöl, de azért már elég jól próbál egyedül ülni, na mindegy, szóval a lényeg, hogy a lányom odamegy, vigyorogva, kiveszi a játékot a kezeiből, eldobja, hogy arra ugyan ne legyen a gondja a gyereknek, amúgy nem a lányom játékai, nem is foglalkozik a baba játékaival sem, pedig nagyrészt az Ő játékai voltak, és lehúzza a fiút a lábánál fogva, de gyengéden azért, vagy csak egyszerűen ráfekszik és nagyon meg akarja szeretgetni.

    Na ekkor azért odafigyelünk, mert hát véletlenül erősebbet nyomhat rajta.

    Szereti az arcát is mosolyogva piszkálni, mert érdeklődik, de ezt teszi velünk is, az összes testrészünk izgatja, meg hogy az Ővét is mutogassuk.

    Azt azért észrevettem, ha a fiam kitartóan ordibál, akár csak rikácsol, mert a hangját gyakorolja vagy tényleg valami gondja van, akkor egy idő múlva a lányom is elkezd nyavalyogni és zavart lesz, és próbál odamenni Hozzá vagy nézegeti aggódva, zavarodott fejjel. :o)

  • 2009.02.05 11:18:12Subbantósdi

    tasale: biztos, hogy a nagyobb korkülönbség is hozzájárul, a lányom csak 22 hónappal idősebb a fiamnál és szerintem Nála még agyilag nem jött el az a dolog, hogy van egy helye a családban, meg hogy féltékenység, prioritás vesztés és hogy kisajátítson minket, főleg engem.

    De én a természetről is beszéltem, a lányom általában is eléggé magának való, mindig kicsit önállóbb tipus volt, nem éreztem már rég, hogy lógna rajtam, vagy hogy ne tudná, ha akarja, elfoglalni magát, tehát kisajátítás és ilyen nagyon egymásért vagyunk-majomszeretet sosem volt köztünk...

    Így gondolom, ez is szerepet játszott, hogy nem volt gond a kistestvér fogadása.

    A lányom alaptermészete segített ebben és hogy nem változott a Vele kapcsolatos viselkedésmódunk sem, annyiszor van ugyanúgy helyretéve, megmondva neki erélyesebben, hogy valamit ne csináljon, ne hisztizzen, stb. mint a baba születése előtt...

  • 2009.02.05 11:31:49tasale

    Az én fiam épp ellenkezője természetileg a te lámyodnak. Soha nem tudott egyedül játszani, ma sem igazán (maholnap 7).

    Sokszor készen voltam tőle, hogy nem igaz, egyhúztomban nem tudok felmosogatni, mert vmit mindig játszani kellett közben vele. Talán az is egy nagy szerencse, hogy ha lógott, nem csak rajtam, hanem az apján is.

    Így ha én a kicsivel voltam, de apa is kéznél volt, őrá csimpaszkodott.

    Sokszor elgondolkodunk rajta, hogy talán nem kellett volna ennyit foglalkoznunk vele és akkor most nem lenne ilyen "csiríz", de hát Istenem, a mi gyerekünk, ki foglalkozzon, ki játszon vele, ha nem mi. Akartuk, szeretjük és végülis ő így lett az, aki.

    A lány már más "tészta". Ő annyira nem ragad ránk. Lehet azért, mert akkor már nem csak ő volt, hanem ott volt a nagytesó, akivel szintén ugyanúgy kellett foglalkozni. A kiscsaj meg már ebbe érkezett.

    Érdekes dolgok ezek, bele lehet gondolni, mi lett volna, ha ...?

    De mostmár mindegy, itt vannak, ilyenek, és így jók és édesek ahogy tényleg vannak!:)

  • 2009.02.05 11:39:00Subbantósdi

    tasale: így van, mindegyik gyerekedet, gyerekünket olyannak kell elfogadni és szeretni, amilyen... :o)

    Nekem a lányommal ezen a téren kicsit egyszerűbb talán, de más téren biztos produkált már olyat, ami máshol nem gond. És a fiamnál meg detto így lesz, nincs két egyforma gyerek és nincs olyan, hogy csak problémás gyerek és olyan gyerek, akivel nincs semmi probléma, már ha ezt igazából problémának lehet nevezni. :o)

  • 2009.02.05 13:05:49andibaba01

    Nálunk is be lett vonva a középső(4éves)a babavárásba,s az előkészületekbe.S mikor odakerült a sor,hogy jön a baba s csak apa jött haza a kórházból aznap,kicsit meglepődve montda,hogy a hugi nincs vele.Sajna hugival 2hétig kh-ban voltam(pici súly),s amikor végra hazajöttünk nagyon örült neki.Eleinte nem is volt gond,aztán volt,hogy megütötte a csöpséget,mert nem tudtam vele annyit foglalkozni,s mondta vigyem vissza a kh-ba.Aztán elmagyaráztuk neki,hogy most a picinek nagyobb szüksége van anyára,s ő is segitségemre lehet a dolgokban.Szép lassan megérti hogy anya csak akkor tud vele foglalkozni ha hugi alszik,de mostmár ő is többször játszik a picivel az ágyon bausgatja,s lassan feledésbe merül a féltékenység,bár ez sajna visszatérő jelenség lesz az éltük folyamán.A nagyfiam egyik tesojára sem volt féltékeny,sőt most mondta el,hogy az öcsit nem szerette annyira mikor annyi idős volt mint most a hugi.

  • 2009.02.05 13:27:03Subbantósdi

    "Aztán elmagyaráztuk neki,hogy most a picinek nagyobb szüksége van anyára,s ő is segitségemre lehet a dolgokban.Szép lassan megérti hogy anya csak akkor tud vele foglalkozni ha hugi alszik,"

    andibaba01: hát nem tudom, én akkor is tudok a két éves lányommal foglalkozni és nem is keveset, sőt szerintem még talán többet is egy kicsit, mint a fiammal, mikor a fiam fent van... :o) Ahány ház, annyi szokás, szerintem minél nagyobb egy gyerek, annál többet foglalkozom vele, még akkor is, hogyha önállóbb, mint egy kisgyerek...egyszerűen több dolgot tudunk már együtt játszani, míg a kicsi elvan és néz minket, játszik közben.

  • 2009.02.05 14:17:17Medellin

    Nálunk 18 hónap a különbség (a 2 hónapos pici lány, a "nagy" fiú), és a fiam nagyon szereti a tesóját! Eleinte nem foglalkozott vele, most meg, ha épp felé jár, akkor ad neki egy puszit (azaz ráteszi a nyitott száját, mert még nem tud adni puszit - by the way: Kincsőn kívül még soha senkinek nem adott puszit!), vagy csak megsimogatja a fejecskéjét, és megy tovább. Ha Kincső sír, akkor a fiam rohan, és próbál cumit adni neki (szájába, orrába, szemébe...) Pedig a fiam még nem is kommunikál, azt se tudta, hogy baba érkezik. Meg sem tudom még beszélni vele a dolgokat. Úgyhogy az a tapasztalatom, hogy gyerek- és nem korfüggő a dolog. Mármint a féltékenység. És soha nem bántotta, nem is akarta, azaz nem én szoktattam le róla. Sőt, puszira sem én kértem, nem akartam erőszakoskodni, nehogy fordítva süljön el a dolog. Tök magától csinálja! Én meg boldog vagyok:)

  • 2009.02.05 14:32:37evet

    Akinek ovis korú gyerek mellé érkezett a baba, az rögtön küldte oviba a gyereket megszakítás nélkül vagy pár napig otthon volt a nagy a baba érkezése után? Most nagyon elkezdtem parázni, csak 3 napot voltam kórházban cukor miatt, de rettentően megviselt mindkettőnket (mindhármunkat, de a férjem tudja kezelni a dolgot egyedül is). Mindennap bennt volt nálam 2-3 órát, de nagy sírásokkal ment el. Amikor hazamentem, rögtön fölment a láza, hasmenése volt, nem vittük oviba 2 napig. Aztán megunt minket, és tegnaptól megint simán megy, minden fakszni nélkül.

  • 2009.02.05 14:53:11Chelly2

    Kíváncsi vagyok nálunk mi lesz a helyzet, amikor már velünk lesz a kicsi is.

    Nagyon várja, minden nap beszél róla, hozzá... rendszeresen odajön hozzám megsimogatni a pocakom, vagy puszit adni rá. Nagyon édes. Próbáljuk felkészíteni rá, hogy már nem csak ő lesz és a picivel is sokat kell majd foglalkozni. Ő is akar segíteni mindenben. Szeretné ha megtanítanám olvasni (3,5 éves), hogy majd ő fog mesét olvasni neki...

  • 2009.02.05 20:10:35andibaba01

    Subbantósdi:foglalkozni én is tudok vele,de amig a picit etetem,vagy tisztába teszem nem vagyok képes mondjuk rajzolni.Etetés közben pl mesélni szoktam,vagy mondom hogy építse a garázst az autóknak....az együttjátszás nálunk is szupi,bár időnként a nagyobb türelmetlen a picivel,nehezen érti meg hogy már nem csak vele kell játszani...

  • 2009.02.06 11:15:46Subbantósdi

    andibaba01: gondoltam, hogy tudsz Vele foglalkozni, lehet, hogy az időzítés, a szervezés nem mindig a legjobb...Pl. ha tudod, hogy etetés lesz és eztán várható tisztábatevés, bár van, hogy csak úgy kakkant a baba, akkor én nem kezdenék bele rajzolásba, mert az ugye kicsit elmélyültebb játék, hanem valami másba, egymásra kellene valahogy úgy építeni a napi teendőket és játéksorrendeket, stb. hogy ezek így ne rossz fázisban érkezzenek egymáshoz, mármint amikor csak a kicsit látod el és nagynak is kell valamit nyújtanod, ne legyenek ilyen keresztbe dolgok.

    Mondjuk nekem könnyű talán, mert van egy "általában képes egyedül, önállóan eljátszadozó, legalábbis egy ideig" lányom van, Ő ilyen volt már egy éves kora körül, tehát elég hamar tudtam mellette mást is csinálni, és mostanra még jobban felfogja és még jobban látja, hogy jobb, ha maga is megpróbálja magát elfoglalni, mert rám néha nem számíthat...

    De nincs két egyforma gyerek sem és lehet, vannak olyan játékok, amiket tényleg csak kettesben lehet játszani és ha főleg ilyeneket szeret az ember gyereke, akkor az nehéz.

    De mi pl. formákat szoktunk dobálni dobozba, formafelismerő játékok ugye, meg műanyag pohárszerűekből tornyokat is építeni, na ezt jó ideig csak együtt tettük, mert én számtalanszor mutattam meg, együtt csináltuk, de mostanra már általban el tud lenni ezekkel egyedül is, egy ideig, na jó, inkább a formarakósakkal, ha van rá kedve, meg az egyik tornyossal, ami már könnyebb. És nagy szerencsém, hogy alapban nagy könyvkedvelő, amihez bár én sokszor leülnék és mondanám, mutogatnám, mesélném, de Ő nem igényli, inkább egyedül nézegeti és magyarázza, mutogatja. :o)

    Hát ez van. :o)

    Rajzolni még nem nagyon szokott, pedig van rá eszköz elérhetően és szoktam is erre motiválni, hogy én rajzolgatok, van ilyen mágneses letörölhető táblája is, amit alul el kell húzni és lejön, amit rajzoltál rá, kis pecsétekkel, de egyenlőre inkább én mutogatom, mi mindenre jó, időnként. :o)

    Az etetésnél meg sokszor ott néz és mosolyog, nézi, hogy a kicsi is eszik, szóval még szórakoztatja is, nem is jut eszébe, hogy éppen akkor játsszon valamit és főleg, csakis velem... .o)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta