Kismama 3.0: A terhes nők slampos bálnák

Zanza!

27.hét

Légyszi, világosítson már fel valaki, hogy miért nem tud a kismamák jelentős hányada szépen, igényesen bálnásodni, ahelyett, hogy lóg rajtuk minden, mint tehénen a gatya? Süt róluk a “nehogy má’ befektessek egy fillért is abba a kilenc hónapba, úgyis felesleges,” utána dobhatom ki a kukába a cuccot, inkább túlélek a férjem régi kabátjában stb. Persze arra nem gondolnak, hogy ezzel a hozzáállással tovább erősítik azt a társadalmi beidegződést, hogy a kismamák a négy fal között tengetik unalmas és egyhangú hétköznapjaikat, játszónadrágban, mint ahogy ennek kispapákra lefordított verziójában olyan klasszul magunkra ismertünk az egyik múlt heti posztban.



Pedig a terhesruha szerencsés esetben nem kilenc hónapra, hanem akár tizennyolcra is szólhat, nem is beszélve a szülés utáni időszakról, amikor még mindig hiába akarunk vidáman beleugrani a terhesség előtti kedvenc ruhadarabunkba. Megy a nyavalygás, hogy nincs pénz, idő, de az igazság az, hogy a második gyereknél már igény sincs, mert a kismama elfásul, hibernálja magát és jóízlését a GYES hátralévő idejére.



A család, a környezet nyugtázza, ja, hát igen, ez egy ilyen igénytelen időszak, majd minden rendbejön, ha visszamegy dolgozni. Pedig szerintem sokan nem bánnánk, ha egy kismama külsejéről a szánalom helyett a friss, határozott, kedves babavárás derítené fel gondolataikat – arra az időre, amíg a kismama jellegzetes terheslépteivel odébb nem helyezi hatósugarát a közelükből. Hiszen egy-egy jól megválasztott ruhadarab igenis önbizalmat ad, és kinek van manapság nagyobb önbizalomra szüksége egy várandós kismamánál, akinek nap mint nap meg kell küzdenie a alapvető jogaiért a munkahelyén, az orvosi váróban vagy a BKV agyonzsúfolt járatain.

Arra gondoltam, két és fél terhességgel a hátam mögött talán már rámutathatok bizonyos előnyös szabású, kényelmes darabokra, amiket nem csak három, vagy hat, de akár tizennyolc hónapig is hordhatunk, feltéve, hogy nem állunk le egy gyerkőcnél kifulladva. Vigyázat, maratoni menet következik!

Kezdjük a nadrággal. Nekem az állítható nadrág nem jött be. Van belőle, nem is egy a szekrényben, mert első terhesként, naívan megvettem az első csinosabb darabot, ami szembejött velem a C&A-ban, és nem volt túl drága. Ezek a nadrágok a gombokkal állíthatók deréknál, és kábé az első öt hónapban hordhatók, később a rohamosan növekvő pocakról minden második lépésnél lecsúsznak. Ha igazán időtálló darabot szeretnénk, gumibetétes csípőnadrágot vegyünk. Ezek általában drágábbak, de jobb minőségűek is, bizonyság rá az azóta már három és fél terhességet kiszolgált és még mindig jó állapotban lévő Promiss “gálanadrágom”. Abszolút behozta az árát.

Most, Félgyerkőcnél már tutira mentem, és még a terhességem elején, amikor a H&M-ben belefutottam egy gumibetétes fekete nadrágba négyezer forintért, egy percig sem haboztam. Azóta is hordom, akárcsak a farmeromat, amit a sokat emlegetett Bboomban vettem karácsony előtt valami 6500 Ft-ért. Szuperkényelmes, pedig már lassan levegőt sem kapok a hasamtól, és nem csúszik le, ergo nem kell minden sarkon titokban igazítani rajta.

A felsők, pólók egy szubjektív műfaj, én a pamut ingeket és a szűkebb szabású felsőket preferálom, a megkötősek előnyt élveznek. Sosem vettem nálam két mérettel nagyobb pólókat meg pulcsikat, mert egyrészt pénzkidobás (na, azzal aztán tényleg mit lehet kezdeni terhesség után?), másrészt pedig eltűnik benne a csinos pocak, és helyet ad a “gyereket vár ez a nő vagy csak szimplán dagadt?” gondolatoknak. Egyszóval mindig kismamaboltban vettem a felsőket is, de nem egy közülük hordható pocak nélkül is.

Ami pedig az árak láttán rosszallóan összevont szemöldökű tömegeket illeti, azt javaslom, ha kezdő kismamák vagyunk, és legalább két gyerekre tervezünk, eleve osszunk le mindent kettővel. Így máris barátságosabban mosolyognak az árcédulák. Ha pedig tényleg úgy érezzük, a világválság még a gatyát is letépi rólunk, nemhogy felsőre telne, egy-két jópofa bandázzsal (magyarul: kismamaöv) leplezhetjük a nem-terhes-felső és a nadrág/szoknya között támadt szexis meztelenségünket. Egyszínűeket a H&M-ben, C&A-ban, mintásakat inkább a butikokban (Bboom, 2in1) találhatunk.

A szoknyák terén ugyanaz a helyzet, mint a nadrágoknál, a gumibetétes vált be, de vettem betét nélküli, laza gumis derekú Mama-licious szoknyát (leárazva 3500 Ft-ért), amin egy beépített öv takarja az elasztikus övrészt. Kicsit csúszkál ugyan, de nagyon kényelmes, és simán hordható pocak nélkül is. A kabátprobléma eddig engem nem érintett, mivel csak nyári gyerekeim voltak, hát most van bennem egy kis drukk, hogy meddig húzom még a normál télikabátommal. Ha mégis bajba kerülök, én ezen fogok spórolni, és nézek valami használt de csinos darabot az internetről.

Ami a színeket illeti, inkább az egyszínű, azon belül is a sötét darabokat ajánlom, és nemcsak azért, mert karcsúsítanak, hanem azért is, mert a különböző vad mintákhoz, színekhez sokszor nehéz a többi ruhadarabot hozzápasszintani. Meg aztán a fekete sose megy ki a divatból.

Végül itt van még a fehérnemű, ami egy cikis téma, mert a mell változása a terhesség alatt egyéni. Nekem rögtön az elején hatalmasra nőtt, de van barátnőm akinek csak a végén ugrott egy számot, és van olyan is, akinek szép folyamatosan nőtt kilenc hónap alatt dinnyenagyságúra. Választék van bőven, lehetsz szexis vagy nagymamás, én – ciki, nem ciki - a rugalmas, masszívabb darabokat keresem, merevítő nélkül. És igen, éjjel is hordok melltartót, már a terhesség alatt is, mert amellett, hogy kényelmes, tényleg segít a szép forma megőrzésében.

Persze nem véletlenül hagytam a fehérneműket a végére, hátha vannak jó tippjeitek, hol szerezzünk megfizethető, jó minőségű fehérneműt. Ja, és a nagy talány! Hol lehet terhesharisnyát venni? Vérmes reményeket táplálok, hátha van köztetek egy orákulum, de azt sem bánom, ha lehülyéztek, és ezrével ontjátok a címeket, csak plíz ne kelljen még egyszer combfixben fagyoskodnom télvíz idején ha ki kell rittyenteni magam valahová...

Panzej

Blogmustra