SZÜLŐSÉG

A gyerek mindenek felett

2009. január 23., péntek 09:00

Én azt gondolom magamról, hogy köztudottan nem vagyok egy szervilis alkat, ráadásul mások szenvedése csak erős érzelmi kötelék alatt hat meg, no meg persze, ha gyerekről és állatról van szó, értelmi és fizikai fogyatékosokról, vagy bárkiről, akit igaztalanul bántanak, főleg, ha az ellenfél az erősebb. Röviden. De. Sosem hittem volna, hogy a jellemem ekkorát fog változni röpke három hónap alatt. Az igazán értékes dolgokat mindig fájdalom árán szerezzük meg. Még soha nem féltettem igazán senkit, addig, amíg nem rohantam villámként felpattanva megnézni, hogy ugye lélegzik.. Hogy a szívemről eddig csak azt hittem, hogy tele van szeretettel. Most kiderült, hogy ezerszer annyi fér bele, és napról napra több benne a hely.



Hogy egyetlen fogatlan mosolyért azonnal, gondolkodás nélkül odaadnék bármit. Hogy minden fájdalmat inkább sokszorosan viselnék én el, csak ne kelljen látnom az apró szempillákon kerekedő kristálytiszta könnycseppet. Hogy úgy tud rám nézni, amitől a mai napig a hátam mögé nézek, vajon mit néz ekkora imádattal? És nem áll mögöttem senki... Hogy először érzem azt életemben, hogy én vagyok a legfontosabb valakinek, és ez akkora erőt ad, amivel simán elcuccolnám a Himaláját két nap alatt az Alföldre. Jól van Kislányom, legyen másfél.

Én vagyok az az ember, aki éjjel inkább nem megy ki pisilni, mert utál kikúszni az ágyból, inkább reggelig szenvedek félálomban. A Kisnyúl miatt huszáros lendülettel vágom ki magam az ágyból két-háromszor is simán, és ülök a nappaliban lógó fejjel ásítozva, félig aludva, magamon vákuumoztatva a fejőgépet. Elmehetnék nélküle simán elintézni dolgokat, hogy ne kelljen háromszor fordulnom cipekedés közben, mert az egyik kezemben mindig ő van, és csak a másik szabad a málhás melóra. Nem, nem teszem be a kocsiba fél percre sem egyedül, így a jó, még akkor is, ha a végén a Niagara folyik a hátamon a harmadik forduló végére. Hogy is mehetnék nélküle bárhova is, hiszen a bal lábamat sem szoktam otthon hagyni… a Kisnyúl életem része lett minden percben.

Nincs semmi, ami fontosabb nála, és ez a felismerés egyáltalán nem okozott rossz érzést. Nincs program, időpont, munka, társaság, bármi, amit elé tudnék helyezni, és ez az érzés a legnagyobb meglepetésemre végtelen nyugalommal töltött el. Nem küzdök ellene, mert ha küzdenék is, akkor sem változna semmi, és így szabadon rendelhetem alá magam. Néha érzem a lázadás csíráját, hogy mennyivel könnyebb lenne, gyorsabb, több időm, ha nem így lenne. Csak épp olyan lenne az életem, mint aki soha nem mehet a fényre, nem érzi az ízeket, az illatokat, az érintéseket, és nem látja a színeket. Évekig éltem a teljesség illúziójával, amikor azt gondoltam, hogy megvan minden, ami fontos, voltak az életemben örök emlékű másodpercek, a Hold ezüst hídja a vízen, amikor azt éreztem, hogy most semmi sem lehetne tökéletesebb, megfagyott a pillanat, és örökre beleégett a retinámba.

Gyomoremelő huppanás a bakonyi dombok között motorozva. Az Apám szégyenlős mosolya karácsonykor, amikor 4 felnit kaptam tőle, Apa, az a mosoly örökre az enyém már, ugye tudod..? De most…most azt veszem észre, hogy az életem csak ilyen pillanatokból áll. Ahogy azonnal abbahagyja a sírást, ahogy magamhoz ölelem a hat kilóját. Ahogy álmában is mélyet sóhajt, ha megsimogatom, és bújik felém. Amikor felragyog a tekintete, ha összemosolygunk. Sosem hittem volna, hogy ekkora öröm magam FÖLÉ rendelni valamit. Fodor Ákos mondta jól: „A szeretésen kívül minden emberi tett: romépítés.”

O.U.T.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.01.23 09:17:01mireina

    OUT, nagyon tetszett az írásod!

    Most várom az első babámat, a hatodik hónapban vagyok, és elfogadhatóvá tettél sok mindent, amitől eddig féltem, mert az ember őszintén szólva fél attól, hogy mostantól nem ő lesz a legfontosabb a saját életében - tudom, hogy hülyén és önzően hangzik, de ez van -, hanem a baba körül fog forogni a világ. Még akkor is, ha nagyon várt kicsiről van szó. (Már most nem azt kérdezi senki, hogy hogy vagyok, hanem hogy "hogy van a baba"... Mi lesz még, ha megszületik, és elbűvöl mindenkit?! Mert persze a világ legszebb gyereke lesz, ez tuti :D)

    Remélem, hogy nálam is így lesz, és azt fogom majd érezni, hogy a lányom mosolya mindent megér. (Bár ezt a borzasztó féltést már most érzem, pedig még alig-gyerekem van csak.)

  • 2009.01.23 09:22:05Subbantósdi

    Én erre az érzésre azt szoktam mondani, hogy nekem a gyerekek az értékeim, kincseim...

    Ez számomra mindent elmond, akinek értéke és kincse van, azért mindig, mindent megtesz, ha bajban van, ugrik hogy segítsen, stb.

    Előtte nem is éreztem ilyen semmi és senki iránt sem, mint a gyerekeim iránti érzések, de azt gondolom, itt most nagyon sok hasonló és még hasonlóbb írás fog megjelenni...

    Remélem, szándékaim szerint, nem estem a negédes kategóriába. :o)

  • 2009.01.23 09:27:51Magenta

    O.U.T., mit is lehetne hozzáfűzni?

    Gyönyörű írás.

  • 2009.01.23 10:00:01a kedvenc nick-em foglalt! :(

    :_D bőgnöm kell... :)

  • 2009.01.23 10:11:44csirió

    O.U.T, szeretem az írásaidat.



    átvállalni a fájdalmát, vagy akár még keményebbet is, igen, ezt érzem én is mindig, amikor sír...



    én a kislányom által tudtam megszeretni magam. igen, attól a csodálattal teli tekintettől, a felragyogó szemeitől, amikor rám néz - nem lehetek olyan rossz ember, ha valaki így örül nekem :) ez ad erőt a 9 hónapja tartó éjszakai aligalváshoz, a pajzsmirigy alulműködés okozta megváltozott test és megcsúnyulás elviseléséhez, a napi rutinhoz - tulajdonképpen mindenhez. azzal, ahogyan őt szeretem, ahogyan ő szeret, azt a kislányt is szeretem, aki valaha én voltam, és akit az ő anyukája nem szeretett eléggé, de legalábbis nem jól...

  • 2009.01.23 10:23:28Lolababa

    Nagyon szép írás volt!

    Teljesen ezeket érzem én is!

    Bármit megtennék,odaadnék...gondolkodás nélkül a kislányomért.

  • 2009.01.23 10:28:13Chelly2

    O.U.T.

    Ez nagyon jó írás volt!!!

    És hidd el ez az érzés még erősödni fog, még akkor is ha már visszafelesel, nem fogad szót, bejön a hiszti korszak...és úgy érzed na ezt már nem bírod tovább és kiszaladnál a világból -de csak fél percre- és akkor majd rádnéz és ugyanúgy elolvadsz, mint most.

    Amikor majd először mondja, hogy szeretlek, bújik az öledbe csak úgy , mert ott jó...

  • 2009.01.23 10:43:04Kawaii Koneko

    engem az apukájáról adott írás vett le a lábamról.Egy pici csomagot olyan könnyű szeretni.De olyan jó látni,hogy a szülőknek akkor a gyerek a mindene(ha egy picit már eltávolodva is)amikor már huszon harmincon(negyven/ötven/hatvan)éves.:-)Szóval én az apuka résznél hatódtam meg:-)

  • 2009.01.23 10:43:09Ronja

    jaj, egyutt olvastuk a 10hetes kisfiammal es vegig bogtunk..igaz a fiam valoszinuleg ehes. de akkor is

  • 2009.01.23 10:51:08Subbantósdi

    Ronja: tetszett a kommented.:o)

    Mindenki egyszerre bőg!:o)

  • 2009.01.23 11:33:02Ronja

    :) igen, ugy az igazi!

  • 2009.01.23 12:17:02pockocska

    koszonom ezt az irast. :-) ebben a teli szurkesegben elhozta a szepet es jot.

  • 2009.01.23 12:35:06mihalko

    Szép!

  • 2009.01.23 12:37:45manka78

    Írj még O.U.T., írj még!!!!

  • 2009.01.23 12:39:08Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és

    :-)

  • 2009.01.23 12:45:00O.U.T.

    manka78,



    írokírokírok:) köszi.

  • 2009.01.23 13:28:16nyunyóka

    Szívemből szóltál! :)

    Az én manókám lassan 2 éves, de még mindig ugyanígy össze vagyunk nőve... :))

  • 2009.01.23 13:30:55csongi07

    Gyönyörűen írsz O.U.T.

    És félelmetes, mennyire ugyanezt éreztem/érzem én is a kisfiammal kapcsolatban.

    Az apukás résznél múltkor is elérzékenyültem, mért én is sokszor érzem, hogy apu velünk van, és vigyáz ránk. Én is elvesztettem őt, és ő sem láthatta a kis unokáját, bár ő legalább tudott róla, mert az ötödik hónapban voltam, amikor apu elment. De a kis Manóm annyira hasonlít rá mind külsőségekben, mind természetben, hogy az már félelmetes. De nem baj, mert kicsit olyan, mintha visszakaptuk volna Őt, és ezt az egész család így érzi, beleértve a nagymamámat, aki apu halála és a kisfiam születése közti időben szinte ki sem tette a lábát a szobából, de a dédunokája kedvéért még lovacskázni is hajlandó a beteg lábával. :)

    Bocs, hogy hosszú voltam, csak most feltolultak az emlékek :)

  • 2009.01.23 14:53:41Vicuska

    Nekem is nagyon tettszett az írás, bár én a többi kommentelővel ellentétben még másképp nézem ezt az egészet gyermektelen révén. Szívesen olvasom az itteni posztokat, mert valahogy közelebb hozza hozzám ezt az egész világot, függetlenül attól, hogy még úgy hiszem, azéletem teljes gyerek nélkül...

  • 2009.01.23 16:28:24ruszki

    bocs, hogy belerondítok, de apu is szeretne egy kicsit anyuból. Gyakorló apukaként mondom.

    Amikor MINDIG a gyerek az első, apu hisztis lesz.

  • 2009.01.23 17:52:24Subbantósdi

    OFF: Hát nem mindenkire érvényes ez a mondás.... :o(

    velvet.hu/sztori/aaaaa090123/

  • 2009.01.24 07:08:19pockocska

    mostanaban a szigetorszagi regio nem buszkelkedhet tulzottan a gyermekvedelmisek eredmenyeivel. lasd azt a szegeny gyerkocot is akit egy ev alatt 60-szor latogatott meg a gyermekvedelem, es akinek a gerinctorese sem tunt fel az orvosnak. :-) szegeny kicsi lelkek. szornyuuu!!

  • 2009.01.24 07:09:08pockocska

    persze elirtam az arcocskat, nem igazan a mosolygosat szantam ide, csak kozben felebredt a nagyobbik lanyom, es mar 6000 kerdese van es meg csak het ora.

  • 2009.01.24 23:58:57cicvarek

    Csak egy szó: Cocaine... Nincsen nagyobb gyönyör és nincsen nagyobb fájdalom, mint amikor gyerekem született. Onnantól kezdve megszűntem magam miatt aggódni, és így sokkal rosszabb lett: másért aggódni tehetetlen érzés - magamat biztonságban tudom, de a másikért csak rettegni tudok állandóan. De eztán jön egy slukk a kokainból, ránézel, és már nem érdekel a rettegés. Csak érezhesd... Cocaine...

  • 2009.01.25 00:39:11másutt

    miert van olyan erzesem, hogy cicmareknek jol megy ez a szombat estizes dolog?

    remelem csak egy eltevedt fazon megint a totalcar-bol... :D

    az alternativa tul felelmetes.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta