SZÜLŐSÉG

A babasírás nem bug, hanem feature

2009. január 17., szombat 09:00

Mielőtt megszületett volna a kisfiam, mindent összeolvastam az interneten a gyerekgondozás témájáról, fórumokat bújtam, könyveket rendeltem, amelyeket szintén lelkiismeretesen végigolvastam, aztán eldöntöttem, hogy igény szerint fogom szoptatni, és mint „falkatag”, velünk fog aludni a nagy családi franciaágyban. Amikor azonban Ármint végre hazahoztuk a kórházból (a háromnegyed órás hazautat átaludta a kocsiban), nem akartuk rögtön betenni a nagyágyba, hiszen mi sem feküdtünk még ott (én megpróbáltam a hűtő teljes tartalmát a lehető leggyorsabban magamba tömni, hihetetlenül éhes voltam), ezért beraktuk a kiságyba.



Ettől felébredt, és sírni kezdett.
Megszoptattam, ettől elaludt, utána ismét letettem a kiságyba, hogy elmenjek lezuhanyozni.
A kiságyban azonnal felébredt, és sírni kezdett.
Felvettem.
Szoptattam, szopizott, elaludt.
Letettem, felébredt, sírt.
Átpasszoltam a férjemnek, és elrohantam zuhanyozni. A gyerek végig bömbölt.
Lefeküdtem az ágyba, megszoptattam, elaludt, otthagytam.
Elaludtam.
Felkeltem arra, hogy megmozdult.
Megpróbáltam elmenni vécére.
Ettől felébredt, és sírni kezdett.
Megszoptattam, elaludt.
Óvatosan elhengeredtem tőle, nem ébredt fel! Győzelem!
Öt percig.
Néha tíz is volt.

Az első héten csak úgy tudtam rendesen aludni, hogy bezárkóztam a fürdőbe, a gyereket a férjem kezébe nyomtam, és csak azért is végigaludtam három órát. Annyit a kórházban is kibírt két szopi között.

Ármin szinte alig aludt éjjel.
Ármin szinte alig aludt nappal.
Én szinte alig aludtam éjjel-nappal.
Ha mellre tettem, cumizott, nem szopott rendesen, leginkább csak altatta magát.
Eltelt itthon egy hét, és alig akarta elérni a születési súlyát.

Anyu két drasztikus lépésre határozta el magát (olyanra, amilyenről előzőleg megfogadta, hogy ő soha): 1. A gyereket nem teszi állandóan mellre, hogy egyszer végre éhezzen már meg, és szopjon rendesen. De hogy mégse legyen szopás nélkül 2. vetetett neki cumit apuval.

A gyerek továbbra sem „akart” aludni nappal, de legalább elkezdett rendesen enni, és éjjel is már csak enni kelt fel. (Igaz, azt vagy ötször.) Győzelem!

Kis szépséghibája ennek a győzelemnek az, hogy anyu továbbra sem tudott aludni éjjel: amint a gyerek megmoccant, máris ébren volt.

A fáradtságtól anyu ingerült volt. Meg egy kicsit zombi is. Ezt tovább fokozta a fáradt baba napközbeni non-stop ébrenléte.

Miért nem alszik egy csaknem újszülött csecsemő? Ki mondta, hogy ennek 16-18 órát kellene aludnia??? Örülök, ha éjjel tíz összejön!

Időközben azonban egy határidős munka határideje is közeledni kezdett, és anyu – apu aktív segítségével – napi 1-3 órára odaült a gép elé.

Egy olyan napon, amikor a deddel együtt valamilyen csoda folytán sikerült délután aludnia, úgy döntött, hogy egy kicsit fennmarad éjjel (értsd: nem 9-kor fekszik le, hanem esetleg 11-kor). Ezért galád módon a fotelben megszoptatta, elaltatta, aztán óvatosan betette a kiságyba, maga pedig leült dolgozni.

A gyerek aludt.
Anya 11-kor abbahagyta a munkát, és aggodalmasan pillantott csecsemője felé. A háromhetes ded ilyenkor már fel szokott ébredni egy szopira.
De nem ébredt, aludt tovább.
Anya meditált, felvegye-e maga mellé a nagyágyba. Végül nem merte, nehogy felébredjen.
Lefeküdt aludni.
A ded egyig aludt. Akkor anyu kísérletet tett: megszoptatta a fotelban, majd visszatette a kiságyba.
A ded ötig aludt.
Anya szoptatta, majd ismét kiságy.
Ded kilencig húzta a lóbőrt.
Hohó!
Anya vérszemet kapott.
Tizenkét óra?
Fityiszt nagyágy! Soha többé!
Pár nap múlva doktor néni látogat.

– Hány óránként eszik? – Három. (Igaz, hogy háromóránként háromnegyed óra azért az már majdnem kettő, de ezt nem kötjük a doktor néni orrára.)
– Hol alszik? – A kiságyában.
Doktor néni bólogat.
Fura, a válaszok olyanok, amiért a LLL-nél lllekapnák a fejemet. Hol van a természetközeli életmód? Kompenzálok, és előkapom a hordozókendőt. Így kötöm, úgy kötöm. Így laza, úgy szoros. A ded kiabál, utálja. Hm... volt itt valahol egy turkált kenguru. Megvan!

Beleültetem, csönd van.
Múlnak a hetek.
A ded nő, napközben továbbra sem alszik, időnként nyűgös. Anya fáradt, igaz, a határidőt sikerült tartani.
Anya háta fájni kezd a már születésekor is négy és félkilós kölyöktől, ezért vége a kengurukorszaknak. Ded megy a járókába.
Ded elvan a járókában, köszöni szépen. Ha sír, anya felveszi, aztán vissza.
Időnként alszik is benne, de sosem szoptatás után. Sőt, szoptatás után kifejezetten felélénkül.
Ritmus kezd beállni: szoptatás – játék – fáradtság – szoptatás. A fáradtság után néha alvás is van. De még mindig nagyon ritkán. Soknaponta.
És akkor valaki azt mondja: Suttogó.

Anya gyanakszik, sok-sok rosszat hallott róla. Hogy a gyerek csak bömböl, de nem lehet felvenni. Meg ilyesmi. Gonosz nő. De azért megpróbáljuk.
Bookline, rendelés. Megjön, mohó olvasás.

Jé! Nem gonosz! Nem szabad sírni hagyni a gyereket! Sőt, majdnem ugyanazt tanácsolja napirendként (vagy inkább napi ritmusként?), ahogy mi csináljuk, éppen csak a „fáradtság” menüpont után közvetlenül az alvás következik. Hogyan? Egyszerűen: tegyük le aludni. Legyünk mellette, ha sír, de ne kapjuk fel azonnal. Ne szoptatással altassuk.

Első próba. Órákig sír, úgy érzem, de mellette vagyok. Később kiderül: nem egészen húsz perc alatt elaludt. Másfél órán keresztül aludt a csöndes, elsötétített szobában.

Második próba: újra negyed óra, de már csak egy órának érzem. Ismét egy-másfél óra alvás.

Harmadik próba: újra negyed óra, amit kb. félórának érzek. Utána ismét egy-másfél óra csend.

Negyedik próba este, szoptatás után, de még ébren letenni: tíz perc nyüsszögés, alvás.

Másnap ugyanez.
A gyerek ingerültsége nincs sehol napközben. Amikor alszik, anyu is, ezért az ő ingerültsége is elpárolog.
Anya kitartóan folytatja.
Négy hónaposan végre először átalusszák az éjszakát.
Két hét után már nem kell mellette lenni, ha letesszük aludni. Tíz percen – negyedórán belül maga is elalszik. (Azóta is.)
A Suttogó működik. Nálunk legalábbis. Egészen a mai napig. Ded most tíz hónapos, kétszer alszik napközben: egyet délelőtt, egyet délután, kétszer másfél-két órát. Az éjszakákat mindig végigalussza.

Egyvalamit azért megtartottunk az igény szerinti iskola módszeréből is: egészen mostanáig két mellből szoptattam, naponta négyszer (egyébként nagyon lecsökkent volna a tejem). A rendes etetés mellé vizet, teát, gyümölcslevet, satöbbit sosem kapott, csak szoptattam. Kétszer abba akarta hagyni a szopást: egyszer hat, egyszer pedig hét hónaposan, ilyenkor bekeményítettem, és nem adtam neki mást enni. Gyorsan megértette az üzenetet. Két hete azonban háromszor csúnyán megharapott, amikor a leszokási kísérletét meg akartam akadályozni. Így most már nem szopik, igaz, tejet kap még lefejve.
Nálunk ez és így jött be. Utólag csak egyvalamit sajnálok: hogy Tracy Hogg A suttogó titkai című könyvét nem a szülés előtt olvastam. Olyan dolgok is vannak ugyanis benne, amelyek az első napokban, a majdnem-pánik pillanataiban nagyon sokat segíthettek volna.
Kezdő anyukáknak mindössze egyvalamit tanácsolok mindezek után: nem szabad kétségbeesni, ha sír a baba, nem kell kapkodni, nem kell megijedni. Ahogy egy számítógépes ismerősöm megfogalmazta: a babasírás nem bug, hanem feature (azaz nem hiba, hanem tulajdonság). Ezt nem árt mindig szem előtt tartani.

Enahma

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.01.18 15:46:09buborék

    Le is írja többször, hogy csak egészséges, normál súlyú gyerekekre szól a recept. Én pl. az elsőnél nem is próbálkoztam, mert tornáznia kellett napi 5x fél órát - oxigénhiány - ezt pedig teli hassal nem lehetett, így alvás előtt evett nem ébredéskor és hopp már ugrott is a trészi 4é. Viszont a szigorú napirend az nagy találmány, nekem mind2nél bejött.

  • 2009.01.18 15:49:49buborék

    Kriszi, de azért te is más voltál a kettediknél! De az biztos, hogy az alap személyiségükön nem sokat változtathatunk.

  • 2009.01.18 15:50:22buborék

    Kriszi, de azért te is más voltál a kettediknél! De az biztos, hogy az alap személyiségükön nem sokat változtathatunk.

  • 2009.01.18 15:53:01yukikoka

    kriszi, egyetértek



    Ugyanakkor úgy látom, a "jó" gyereken is lehet rontani, ha pl. annak ellenére, hogy le lehetne tenni nyugodtan, az anyuka egész nap a kezében szorongatja vagy pl. minden éjszakai ébredésnél automatikusan megeteti, meg sem próbálva másképp megnyugtatni - és ezzel konzerválja a gyakori éjszakai ébredést és evést.

  • 2009.01.18 15:59:48evet

    Ha jól emlékszem, az én lányom az első 6 hónapját 48 órás ciklusokban élte, 24 óráig jókedvű, kéznézegetős volt, 24 óráig nyűgös, csak kézben ellevős. Mindez persze borult ha front jött, ha telihold volt, ha vihar közeledett. Megbízhatóbban jelezte az időjárásváltozást, mint a meteorológusok.



    Nekem azért se jön be a Suttogó, mert én magamtól nem élek szigorú napirend szerint. Vannak pörgős és vannak punnyadós-pizsamázós napjaim. Nem lettem volna hiteles, ha olyan szabályok szerint próbálok élni, amik köszönőviszonyban sincsenek a saját ritmusommal.

  • 2009.01.18 16:00:09ditakai

    yuki, csatlakozom a véleményhez

  • 2009.01.18 16:02:58dodóó

    Nálunk nem volt napirend.

    Először igény szerint etettem,az nem volt neki jó hasfájós lett.

    Etettem mikor gondoltam hogy éhes.

    Felöltöztettem babakocsiba raktam ha a dolgomat el kellett intéznem.

    Ha délután kettőtől,este kilencig aludt akkor nem keltegettem hogy fürdés idő van.

    Mivel imádta a vizet volt hogy naponta többször pancsizott.Csak az élvezet kedvéért.

    Magam mellé toltam az ágyát és úgy aludtunk.

    99%hogy mikor az apja haza ért és aludnia kellett volna 2-3órát akkor üvöltött.(mármint a baba)

    Kivittem este fél tizenkettőkor sétálni a babakocsival.Elaludt.Takarót le róla fűtés lekapcs és alvás.

    Az első időszak a túlélésre ment.

    Aztán 5 hónapos volt mikor elköltöztünk egy kettő szobás lakásba ott külön szobába került és minden megváltozott.

    Este kilenc felé aludt el,délelőtt 11.30-körül ébredt fel.

    Kettő körül szunditott egy órát.



    Telljesen más lett a gyerek,hogy nyugodtan aludhatott a szobájába.

  • 2009.01.18 16:10:46evet

    Mi is egy szobakonyhában nyomtuk két évig, nem nagyon merült föl egy csomó kérdés, ami egy nagyobb lakásnál döntéshelyzet. Amikor elköltöztünk a mostani 2,5 szobásba, akkor meg maradt az eredeti felállás, csak most külön hálónk és játszószobánk van. A gyerek szerint mind a kettő az övé, a miénk a dolgozószoba.

  • 2009.01.18 16:11:36undokmano

    Mennyi minden történik két tányér sóskamártás között... :)

    Közben próbálkoztam elképzelni többször is nekifutva ezt az alvás közbeni evés dolgot és valahogy nagyon nem sikerül. Bocs az asszociációért, de kb annyira tartom lehetségesnek, mint az alvó férjemmel szexelni. De ez most csak elmélkedés, ha mégis sor kerül (az etetésre), akkor beszámolok, hogy siker vagy sem.

  • 2009.01.18 16:14:49ditakai

    undokmanó

    pedig alvó férjjel is lehet szexelni - egyből magához tér :-)))

  • 2009.01.18 16:16:16ditakai

    nekem a fiammal bizti nem működött volna az alva etetés, hiszen ébren is alig volt hajlandó enni, ezért nem is gyarapodott rendesen - nagyon bízom benne, hogy ketteske más lesz, mert maga az ötlet egyébként praktikus

  • 2009.01.18 16:22:59undokmano

    ditakai, az enyém vagy alszik vagy nem. ha alszik, alkalmatlan bármire. :D

  • 2009.01.18 17:40:20kaktuszvirág

    Ja, és egy dologban igazán nem értem a suttogót.

    Miért nyomjam le a gyerek fejét pl. délután ha másfél óra helyett csak egyet aludt????

    Én sem alszom minden nap ugyanannyit. Van, hogy fáradt vagyok, van, hogy nem. Ő sem egy robot, hogy mindennap ugyanannyit aludjon.



    És csinálja a felvesz-leteszt akinek vasból van a dereka! :-) Az enyém a nyolcadik letesz után feladta, maradt az ölben altatás :-)

  • 2009.01.18 17:41:15kriszi

    Undokmano, alva etetésben profi vagyok - sztrájkoló kölöknél alkalmazott megoldás. Szegény fiam két hónapos korától kb. fél éven át átlag havonta egy hétig sztrájkolt - nem egyszerűen szopási, hanem NYELÉSI sztrájkot folytatott, mandulagyulladásból kifolyólag -, akkoriban kizárólag félálomban tudtam szoptatni. Azaz akkoriban minden volt, csak igény szerint nem (legalábbis a sztrájkos szakaszokban): szegényt akkor etettem, amikor álmos volt (vagy elringattam kendőben, vagy lestem, mikor kezd ébredezni, és akkor egyből ugrottam rá a cicivel :) ). Hát így :)



    Buborék, igen, kicsit más. De egyrészt nem jobb (csak más miatt paráztam), másrészt alapvetően ugyanarra a "kezelésre" reagált az egyik így, a másik úgy.



    Yukikoka,

    igen, elvileg lehet - de igazán "rontani" szerintem bármilyen gyereken azzal lehet, ha "módszert" alkalmazunk rajta, anélkül, hogy arra figyelnénk, neki jó ez vagy nem. Legyen ez akármelyik irányba billenő módszer, szigorú napirend vagy teljes káosz (egyébként az is erős sarkítás, hogy az igény szerinti szoptatás és a npirend kizárják egymást, de ebbe most nem akarok belemenni). A fiamat egyébként sem igény szerinti etetéssel, sem hordozókendős, sem szoptatós altatással, sem karban hurcolászással, sem együttalvással nem tudtam "elrontani". Egyszercsak nem igényelte ezeket többé, ahogy nőtt, levált, vagy mi :) A lányomat ellenben semmiféle rigid napirendes izével nem tudtam "megjavítani" - ma hatéves és javíthatatlan éber, pörgős, levegőből élő darab. Egyik sem az én érdemem vagy hibám.

  • 2009.01.18 17:45:09kriszi

    Felvesz-letesz? Hm, 157 cm vagyok... Sámli fellép, letesz, sámli lelép. Sámli fellép, felvesz, sámli lelép... kb. tíz hós korukban leszereltük a rácsot a kiságyról, pelenkázónk sosem volt... ennyit erről :)

  • 2009.01.18 17:49:53ditakai

    derékfájósoknak: hátizom erősítés

    kisnövésűeknek: állítható magasságú ágyrács ;-))

  • 2009.01.18 17:49:56vasszűz

    Ez a mellette vagyok, bőg a gyerek, de mellette vagyok, úgy altatok dolog pici babánál öngyilkosság. Úgyanúgy kibőgetés, Tracy is csak 8 hónapos kor után ajánlja.

    Ha már nagyon nem bírja senki, akkor is inkább azt mondom, hogy még később, bár nekem nem tetszik így se, mert minek bőgetni azt a gyereket?

  • 2009.01.18 17:49:57marla singer

    rita,

    jól értettem, hogy a babád szopizott, sérve volt, sírt, aztán elkezdett tápot enni és minden megoldódott?

    A koldudos hasonlatról pedig annyit, hogy egy jobb kendő 20 ezer felett van. (És legtöbbünknek nemcsak egy van.)

    Tudod milyen jó dolog, hogy séta közben bealszik a mellkasodon és te akkor puszilod meg a buksiját amikor akarod és folyamatosan babaillatot lélegzel be? És nem mellesleg minden gond nélkül fel tudsz szállni a buszra és szabad a két kezed.

  • 2009.01.18 17:52:09vasszűz

    evet, nekünk se volt napirendünk, de hú, a gyerek gatyába rázott nagyon gyorsan.

  • 2009.01.18 17:59:29ditakai

    vasszűz

    igen, jó esetben ez a fejlemény, de sokan vannak, akik a gyerekeik idősebb korára sem képesek magukat összekapni és rendes napirendet - meg úgy egyáltalán RENDET tartani az életükben



    nemtom, hogy evet arra érti-e, hogy az elején szét volt csúszva, de én ismerek olyat, aki a két éves gyereke kedvéért sem képes összeszedni magát, így a gyerek este negyed tizenegykor még ott fetreng a nappaliban a kanapén, a szülők meg csodálkoznak, hogy kiegyensúlyozatlan a picilány...

  • 2009.01.18 18:05:59Különálló

    Vasszűz, a kibőgetést Tracy sosem ajánlja, még 2 éves kor után sem.

    A felvesz-letesz nálam is kimaradt, volt helyette mellette ülés és hátsimogatás kombó, az is ugyanolyan jól bejött.



    És én kipróbáltam az álometetést, és működött, pedig nem volt valami jó szopó a fiam, és eléggé tartottam attól, hogy majd felébred a próbálkozástól. De nem ébredt. :-) Büfiztetni azonban muszáj volt utána is, mindig.

  • 2009.01.18 18:12:33kriszi

    Enahma, nekem mázlim volt a büfizéssel (különben, gondolom, sem az álometetés, sem a sokak által nem ajánlott álomba szoptatás nem működött volna), egyiknek sem volt rá különösebben szüksége.

  • 2009.01.18 18:14:03vasszűz

    ditakai, ezt csak annyival egészíteném ki, hogy szerintem az elején mindenki szét van csúszva, de innen is üzenem;), hogy türelem. Nem is értem, valaki mért törekszik arra, hogy egy kéthónapost meg kell tanítani aludni.

    Valószínűleg az a gond, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy egy kisgyerek mivel jár. Hogy nehéz, nagyon nehéz, segítség nélkül pláne. A gyerek születése - pláne az elsőé - hát nem tudom, másnak milyen élmény, nekem olyan, mint a halál vagy nem is tudom. Semmi sem olyan, mint előtte, de semmi. Ezt lelkileg feldolgozni, és mellé azt, hogy 100%-ban rád van utalva, ki kell szolgálnod egy embert, nem volt könnyű. Idő kell hozzá, és ez megviseli az embert testileg-lelkileg.

    Az első hónap, ha nem is borzasztó, de totális káosz volt.

    Hogy ez mennyire kimerítő. nagyon sokan nincsenek tisztában, és nem fogják föl, hogy a kisbaba az nem egy aranyos valami, aki édesen gőgicsél, hanem egy önálló emberi lény. És nem tudnak a bőgéssel mit kezdeni.

    Mit tesznek? Vagy a legrosszabbat, beteszik a kiságyba, hadd sírjon, vagy próbálkoznak mindenfélével.

    Én is olvastam a Suttogót, annyira borzasztónak nem tartom, mint a Kismama magazin, de tény és való: kisbabánál nem fog működni. Egy nagyobbnál, esetleg?

  • 2009.01.18 18:18:15vasszűz

    Enahma, tudom, hogy ellenzi a kibőgetést, ezért is tetszett elsőre a könyv. Aztán megszületett a gyerekem:D

    Néha azt gondoltam, hogy azért nem hagytam sírni sosem a gyerekem, mert olvastam a Suttogót, és azonosultam ezzel a nézettel. Ma már másképp gondolom, valószínűleg akkor sem hagytam volna, ha nem olvasom. Okát abban látom, hogy engem sem hagytak, és ez az anyai minta vésődött belém.

  • 2009.01.18 18:35:36vasszűz

    Enahma!



    "És még egy: szerintem a Suttogónak tökéletesen igaza van abban, hogy a mai kisgyerekek többsége kialvatlanságban szenved, és hogy ez kifejezetten súlyosbítja az egyéb magatartási problémákat (pl. hiperaktivitás). De a tanulást sem segíti elő."



    A kialvatlanságnak nem sok köze van a hiperaktivitáshoz, max. a nyűgösséghez.

  • 2009.01.18 18:48:12ditakai

    A helytelen rendszer következtében kialakuló tartós kialvatlanság igenis hatással van a hiperaktív tünetek kialakulására.

  • 2009.01.18 18:55:21vasszűz

    A hiperaktivitás egyfajta figyelemzavar, veleszületett idegrendszeri rendellenesség.

  • 2009.01.18 18:58:12ditakai

    az idegrendszeri "rendellenességeknek" megvan az a jó tulajdonságuk, hogy korai életszakaszban elég jó eséllyel lehet javítani rajtuk ;-)



    eltökéltség kérdése - meg jó szakemberé

  • 2009.01.18 18:59:45ditakai

    a szerzett tünetegyüttesek kiváltó okairól meg inkább nem nyitnék kiselőadást...

  • 2009.01.18 19:04:13vasszűz

    ditakai, igen, ezt hívják korai fejlesztésnek, és valóban, szakember kell hozzá.

    Ha egy gyerek kialvatlan, attól lehet dekoncentrált, nyűgös, valóban, csökken a szellemi teljesítőképesség, de azt nem figyelemzavarnak hívjuk, és a megoldás rá az alvás.

  • 2009.01.18 19:08:57vasszűz

    De szerintem csúszunk át a kisgyermekkorba ill. iskoláskorba, az már más. A Suttogó első része csecsemőkről ír.



    Subbantósdi szívesen élcelődik a modern pszichológián.

    Pedig nem rossz az. Enélkül nekem fogalmam sem lenne róla, hogy mi az a szeparációs szorongás pl.

  • 2009.01.18 20:21:03balerina

    Nálunk a kisfiam 1 éves koráig átaludta az éjszakát,azóta van olyan ,hogy 3-4.szer is fent van.

  • 2009.01.18 20:26:47- anya -

    Semmi nem szentírás, se a Suttogó, se ez, se az. Az tény, h sztem sok anyukán sokat segítene a Suttogó könyv, mert nagyon jó 5leteket ad. Valakinek természetes, hogy a gyereknél kialakít egy napirendet, de mondjuk nem tudja, h hogyan. Nagyon sok jó 5let van benne, amitől az első hónapokban nem másztam volna falra:) Minden gyerekre rá lehet "húzni" a Suttogó által elmondott dolgokat, amitől a családban mindenkinek könnyebb dolga lesz.

  • 2009.01.18 20:36:29- anya -

    A lényeg,h olyan "módszer" kell, ami anyának is, gyereknek is, családnak is jó. Aki szereti a napirendet, szereti tudni, hogy most épp miért sír a gyerek, annak nagyon jó a Suttogó. Ő sem a szigorú napirendet írja, hozzáteszi, h legyünk rugalmasak, és figyeljük a gyereket is.

  • 2009.01.18 20:37:31Subbantósdi

    vasszűz: szerintem ha valamilyen engem érintő pszichológiai fogalomra vagy egyáltalán, valamilyen pszichés problémára szeretnék megoldást, nevet találni, akkor azért nem kell a Suttogót megvenni, akár hol tudok keresgélni más szakirodalomban és végsőképp az interneten is.

    De ha sok jó fogalom össze van szedve egy könyvben, az nagyon jó, én szeretek azonban sok helyen még körülnézni, már csak ilyen kíváncsi típus vagyok... :o)

  • 2009.01.18 21:55:42evet

    ditakai, nem nem voltam szétcsúszva az első hónapokban, csak amennyire a friss babások szétcsúsznak az állandó kialvatlanságtól meg a szoptatástól. Egyszerűen csak szívesebben követem a hangulataimat és/vagy a baba hangulatait, mint hogy napirend szerint éljek. Se magamra, se másra nem szívesen eröltetek dolgokat. Ettől még persze beállt valamilyen ritmus, csak az nem volt kőbe vésve. Pont elég nekem az elekerülhetetlen időpontokhoz ragaszkodni, nem találok ki magamnak még többet. Főleg, hogy bármilyen mást is érintő dolgokban kínosan pontos vagyok, utálok késni bárhonnan. Amikor elkezdtem írni a napirandünket pár napig, akkor persze kijött, hogy van nekünk ilyen, ugyanannyit alszik, ugyanannyiszor eszik csak az egész csúszkál +-1-1,5 órát. Most az óvoda ritmusa szerint élünk, de itt is rugalmasan, néha a nagylány kéri, hogy hozzam el előbb, néha nekem van kedvem vele tölteni egy hosszabb délutánt.

  • 2009.01.18 22:06:06ditakai

    evet, ez tök normális rugalmasság, amiről én beszéltem az nem itt kezdődik, hanem a következetes lustaságnál, ahol semmi fix nincs, csak a kupleráj a lakásban, a rendszertelen kajálás, meg a véletlenszerű ledöglések - sajna van ilyen is

  • 2009.01.18 23:11:23undokmano

    Subbantósdi, örülj, hogy nem a tesóm vagy. Akkor Téged is cseszegetnének, mert képes vagy utánanézni, ha valami foglalkoztat. Nekem rendre beszólnak az ilyenekért.



    ditakai, nálunk volt aki javasolta, hogy minél tovább tartsuk fenn a gyereket, mert minek ragaszkodni ahhoz, hogy egy egyéves 8kor igenis aludjon már... Házimunkával meg néha annyira teleszaladt a hócsukám, hogy meghagytam a férjemnek egy részét.

  • 2009.01.19 00:18:23evet

    Nálam a gyereknek legeslegeslegkésőbb 9-kor aludnia kell, hogy jusson egy kis felnőtt élet is nekünk. De persze volt olyan, amikor ez is felülíródott, pár éve nyáron olyan meleg volt hetekig, hogy szegény nem aludt el 11-ig, én meg 3-ig esélytelen voltam, akkor is csak vizes lepedő alatt, na akkor szentségeltem rendesen, hogy a 23.15-ös sorozatom elé se ülhetek le. Mikor ovis lett, akkor hónapokig annyira kifárasztotta a sok új élmény, hogy 6-kor elaludt rendszeresen a fotelban. most már 2 éve teljesen jó a helyzet, fél 8 körül magától indítja az esti verklit, és a kiválasztott mese hosszúságától függően negyed és fél 9 körül már durmol.

  • 2009.01.19 06:06:36undokmano

    evet, nekem most lesz 2 éves a fiam, első nyáron egy ideig jól elvoltunk, aztán a lakásban irtó gyorsan 40-45 fok lett a hőmérséklet, és ez hűvösnek mondható (öreg ház, pocsék szigetelés, legfelső emelet, lapostető, plusz reggeltől estig süti a lakást a nap az ablakokon át is...). Gyerek szobájában csak 36 fok volt, ez a leghűvösebb szoba. Szenvedés volt a köbön, ám a gyerek valamilyen titkos okból kifolyólag a nappali alvását kizárólag csak egy vastagabb hálózsákban, a lakás legmelegebb és leglégmozgástalanabb szobájában tudta csak kivitelezni... Mai napig nem tudom, miért volt ez jó neki, de csak akkor tudta kipihenni magát. Másik variáció meg a nappali kellős közepe volt egy játszószőnyegen, textilpelussal leterítve, de azt is mindig a fejére húzta.

  • 2009.01.19 07:03:20wishful drinking

    Suttogó... Kipróbáltam, nálunk teljesen csődöt mondott a jó öreg Tracy. Az első gyermekem kizárólag a keblemmel (néha cumival) a szájában az ölemben tudott elaludni, igaz, akkor úgy, hogy órákig fel sem ébredt, miután letettem a kiságyba. Most 28 hónapos, két éves kora óta átalussza az éjszakát, délután egyedül elalszik és kész. Semmi faxni.

    A második gyermekem igazi kis anyaszomorító volt, két hónapig egyfolytában bőgött, már a fél éjszakát a kanapén töltöttem vele és ringattam. Ugyanis különben az egész családot felverte volna. Aztán egyszerre paradigmaváltás következett, teljesen száműztem az étrendemből a tejet - és csodák csodájára, a gyermek megjavult. Egyedül is elalszik meg etetés közben is, éjjel még egyszer-kétszer kel, nem is akarom szándékosan "leszoktatni", majd leszokik erről magától. Tracy szerintem mond jókat és rosszakat is, ki lehet próbálni, ha beválik, hát rajta. Nekem valahogy mást diktáltak az ösztöneim. Amit a szoptatásról ír, az azért nem igazán tükrözi a WHO álláspontját:D

  • 2009.01.19 07:53:36Subbantósdi

    undokmano: Ok, örülök. :o)

  • 2009.01.19 14:55:20B-

    Többen írják itt, hogy a gyereknek 8-9 körül az ágyban a helye. Az én párom nagyon gyakran fél 8-kor vagy 8-kor ér haza a munkából, utána még eszik, és a gyerekkel is szeretne azért egy picit játszani (a gyermek is igényli ezt természetesen). Nálunk kivitelezhetetlen lenne, hogy kilenckor ágyba kerüljön. Az egész életritmusunk nem ilyen.



    Nálunk egyáltalán nem ritka, hogy negyed 11-kor "még a kanapén fetreng", ahogy írta itt valaki :-) Ugyanakkor reggel fél kilencig alszik, szóval nem hiszem, hogy kialavatlan lenne.



    Oké, én is örülnék, ha kilenckor lefeküdne, és akkor a férjemmel csak egymáséi lennénk, de akkor gyakorlatilag csak fényképen látnák egymást.





    Még annyit, hogy a párom családjában is totál ez a napirend hétvégenként: 11-kor reggeli, délután 4-5 körül "ebéd", utána már maximum könnyű vacsora (if any) és késői lefekvés. Nekem nem ez az életritmusom, de úgy látom, hogy a gyereknek is erre van hajlama. Pl ma még nem ebédelt :-) Majd ha felébred, csak akkor fog. Nekem ez hihetetlen, de ő így szereti. Szerintem ez genetika is. Későn kel, későn ebédel, későn fekszik le - pont, mint a férjem vagy az anyósom, amikor megtehetik.

  • 2009.01.19 15:05:14másutt

    B- !

    detto!

    az en gyerekem nem "egy gyerek.." akinek ez vagy az lenne a jo!

    az en gyerekem az en gyerekem.

    aki gyakran este 10-tol delelott 10-ig alszik.



    a napi 14-16 ora alvas minden nap megvan. dehat nyilvan sokaknak faj, hogy mi nem vagyunk keltve a kakassal a pirkalatban.



  • 2009.01.19 15:15:53kriszi

    B-

    szerintem ez inkább arra az időszakra vonatkozik, amikor már közösségben van a gyerek, azaz muszáj alkalmazkodnia annak a "munkarendjéhez" - de ezzel együtt későn fekszik, viszont muszáj korán kelnie, így értelemszerűen nincs ideje kialudnia magát. Nálunk azóta van szigorított korai fekvés, mióta mindketten ovisok-bölcsisek lettek, én meg dolgozni járok. Előtte nyilván más...

  • 2009.01.19 16:21:37Subbantósdi

    kriszi: így van, ha a gyerekedet elkezded már közösségbe járatni, illetve beszoktatás előkészítéseképp, akkor mindenképp egy koraibb kelés kell.

    Akkor majd korán fog feküdni, értelemszerűen és korábban kell majd kelteni is, mivel hát be kell érni a bölcsödébe, óvodába.

    Én egyet nem igazán tudtam sosem elképzelni:

    A lányom valahogy úgy állt be, nem azért, mert férjem későn jár haza vagy túl korán megy el, hanem valahogy ilyen az alvás-ébrenlét ciklusa már kiskora óta, hogy nagyon korán kell és ezért korán fekszik, ez így jó, tehát "bölcsöde-óvoda kompatibilis", de így igényli a délelőtti két-három órás alvást, azaz így nem tud Ő csak délután aludni, nem bírja addig, nem is alszik délután, hanem délelőtti alvó, mikor napközben alszanak a gyerekek még ilyen idős korukban.

    Ezt vajon hogyan megy azoknál, akik korán kelnek, fekszenek, de mégis ebéd után alszanak, ahogy óvodában már általános, sőt legtöbb helyen már kétéves kor felet, bölcsiseknél is? :oO

  • 2009.01.19 17:48:50sylblog

    Miután kórházból hazajöttünk, durván 8 hetes koráig egyszerűen nem tudtam mit kezdeni gyerkőccel, hogy nappal aludjon. Napközben szinte semmit nem aludt, sokat sírt. Max. fáradságtól beájult. Volt simogatás,éneklés, ölben ringatás stb.Estére volt úgy,hogy csak mózesben és levegőn tudtuk elaltatni, cumival.

    Ebben a zűrős időszakban olvastam Suttogót, amiből összesen az álometetés vált be, a többi csak mintagyereknél műkődik szerintem.Igény szerint szoptatásból, mostanra (4,5 hónapos) igény szerinti etetés lett (lefejt tejet és tápszert kap) és igény szerinti altatás, esti lefektetés időpontjához újszülött kora óta ragaszkodunk, napközben rugalmassabban kezelem a dolgot.Két óra hosszat mindig tartottam két szopi között, kivétel, amikor fejlődési ugrás volt.

    Igény szerinti altatás, lefektetése a gyerőcnek: Amikor kezd nyügi lenni és kizártam pisi,kaki, éhség lehetőségét, nem foglalkozik kedvenc csörgőjével, akkor berakom ágyikójába. Kedvenc "nyünyü" kendőd odaadom és a cumikáját, tenyeremet homlokára teszem és végig simitom az arcán szép lassan és ismétlem egyenletes ütemben és puszit adok neki./Cumi elalvási segédeszköz/;) Esetek 90%-ban így le tudjuk fektetni babát. Ha nagyon nem műkődik, akkor pár percig karomban ringatom, most még elbírom, később csak simogatás maradHa éhes kiköpi. Nincs fix időpontunk mikor alszik el délelőtt/délután, az időtartam se fix. Az éjszakát kezdi átaludni 21.00-4.00 óra között alszik, ha nagyon felsír, bemegyek és megsimogatom és kijövök a szobájából.Egy napig aludtam gyerkőccel, de nem tudtam pihenni, mert minden neszét figyeltem.

  • 2009.01.19 18:21:14franciss

    Suttogót én már a terhességem alatt elolvastam, de Spockot is, és Kismama magazinokat is. Mindegyikben voltak szimpatikus dolgok,de mivel nem igazán voltak a közelemben babák, fogalmam sem volt róla, mire jutok ezekkel. Aztán megszületett a gyerkőc, sokáig 2 óránként szopott. Elég sokat, rettentő mohón, bukott, böfizett, kapkodott, de mindennel együtt kb 10 perc volt a szopizás. Próbáltam kihúzni 3 óránkénti szoptatásra, hát nekem nem sikerült, de magától egyszercsak több időt bírt ki. Éjsazkánként szépen felébredt 3-4 óránként enni, akármit csináltam ,ez így ment kb 3 hónapos koráig. Aztán egyszercsak elkezdett 2x kelni, utána meg 1x, néha vissza tudtam én vagy a párom altatni cumival, vízivással, kb 45 percre, utána sírás. Csak szopira aludt el. Egy idő után elegem lett, éjjel ébredt, átmentem, megszoptattam, visszaaludt, én is visszaaludtam. (Ja, külön szoba és kiságy, fekve szoptatást hamar elfelejtettük, éjjel is fel kellett venni büfiztetni, különben teljesen lebukta magát, és nagy sírás lett belőle. Próbáltuk egy szobában is, mindig felébredt, ha mi is lefeküdtünk, ráadásul én nem tudtam tőle aludni semmit). Na szóval könyveket, tanácsokat elhagyva éjjel automatikus szoptatás, erre egyszercsak átalufdta az éjszakákat. Ez eltartott kb. 2 hétig, aztán 3-4x ébredés, kiderült, hogy foga jön. Azóta is folyamatosan, ki-kibukkan egy fogacskakezdemény, amikor szünet volt, átaludta az éjszakát, amikor jön, akkor 1-2-3 ébredés. Mindent kipróbáltam (kenőcsök, kúpok, homeopátiás izék, ráolvasás (:-)), semmi. Reggelente hol 6-kor, hol 8-kor ébred, illetve közte vmikor, este kb. ugyanakkor alszik el, fakszni nélkül, van napirend, de mégse sikerül semmit ráhatnom sem az ébredésekre, sem a reggeli felkelés időpontjára. Napközben alszik, igaz, kezdetektől nem rengeteget, de azért látszólag eleget, mert jókedvű, nem nyűgös. Jelenleg 6 hónapos, és egyelőre arra jutottam, hogy ezt rá kell bíznom, mert nem figyel a trenírozásokra :-)Én meg csak irigykedve olvasok a 2 hónapos koruktól éjszakákat átalvó babákról.(na meg persze az anyjukról :-))

  • 2009.01.19 20:06:08Subbantósdi

    franciss: még mi is a fogzás előtt állunk, nem tudom, de szerintem most jön majd pár nehéz éjszaka, hiszen lassan beérünk ebbe az időszakba...

  • 2009.01.20 11:16:01franciss

    Hát, ez a fogzás-dolog még olyan, amiről nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Pár napos nyűgösködést mondtak mások, nekünk meg hetek. Erre vmi köny vagy módszer nem ad vmi jó tippet? Vagy a suttogó pl. ilyen ébredéseknél is működhet?

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta