25.hét
Brékó brékó, Balatonfüred jelentkezik, ahol életemben először egy wellness hotel áldásait élvezhetem egy hosszú hétvége erejéig. Mert míg a többiek kisautót, vonatot, babát vagy szobainast kértek karácsonyra ajándékba, én egyetlen szót, írtam a kívánságlistámra: PIHENÉS. És lám, a csoda megtörtént. Lógatom a lábam gondtalanul egy hatalmas, üres medence partján, és hónapok óta először nem azon agyalok, hogy mi legyen a holnapi ebéd, mikor intézzem a bevásárlást vagy hogy hogyan vegyem rá a Micit, hogy ne a vékony “táncos” szoknyájában és zokniban akarjon a játszóra menni vastag nadrág helyett. 
Nem, nekem most erre nincs időm, mert a Lackó percenként újabb és újabb trükkökkel kápráztat el, hol maga előtt, hol maga mögött dugja ki a lábacskáit a vízből izgatott “Idenézz, Mami!” felkiáltásokkal, hol karúszóban ússza végig a felnőtt medencét, míg Mici elolvadt papája nyakában csimpaszkodva sikoltozik a medencében, vagy pipiskedve pacskolja a vizet kis rózsaszín fürdőruhájában, nagyon édes, mindjárt megzabálom.
Szóval afféle terhes-mami-wellness ez, két rakoncátlan kölökkel, és egy mami-minden-kívánságát leső férjjel, akire igazából a hétköznapokon sem lehet igazán panasz, de most igazán kitesz magáért, hogy ez a pár nap tényleg rólam, azaz (ekkora hassal már jár a királyi többes) rólunk szóljon.
Nagyon ránk fért a pihenés, mert mostanában Félgyerkőccel eléggé túlhajtottuk magunkat. Így utólag töredelmesen bevallhatom, nem akartam tudomást venni arról, hogy igenis, hétről-hétre kevesebbet bírok. Valami furcsa “majd én megmutatom” dac munkált bennem, és nem, nem akartam lejjebb tenni a lécet, nem akartam reagálni testem hibaüzeneteire. Mert azok persze jöttek, hiába akartam szuperanya egómmal felülkerekedni megváltozott igényeimen. Egyre többször éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, és több kellene a napi hat-hét óra alvásnál. Persze, majd…majd holnap kipihenem magam.
Rendszeresen fájdogált a méhem, de azt gondoltam, ezt biztos csak a gyerkőc növekedése okozza. Elkezdtem újra émelyegni esténként, ez persze a hormonok játéka, az arcbőrömre telepedett rengeteg pattanással és piros folttal együtt. Szóval mindenre van magyarázat, és tök jó, ha a következtetések helyesek, de érdekes, itt két nap alatt minden egy kicsit jobb lett, és például a hasfájás totál eltűnt.
Mert itt most minden más, hiszen szépséges bálnatestem a vízben, mint természetes közegében súlytalanul lebegve szeli át meg át a medencét, néha belecsusszan a jacuzziba is, az apartmanban jó meleg van, és a főzés-mosás-takarítás triumvirátusa sem rám hárul, mi több, a gyerekek körüli teendők sem bokrosak, lévén, hogy eléggé lefoglalja őket a fürdés meg a papájuk.
És ha még a korimat is megtaláltam volna, akkor az én mesém is tovább tartott volna, mert orvosi engedéllyel jégre is vihettem volna Félgyerkőcöt, bár így utólag belegondolva lehet, hogy mindnyájan jobban jártunk ezzel a verzióval, megspórolva az utókornak többszáz kommentnyi helyet ami a “micsodaanyának” járt volna. Azért a csúszkálást így sem tudtam kihagyni...
Panzej
