SZÜLŐSÉG

Szülés után hiányoznak a nagy zabálások

2009. január 13., kedd 13:30

Voltak elképzeléseim a szülés előtt, hogy mi fog a legjobban hiányozni, - már persze az alváson kívül. Hogy nem mehetek sehova, és nem csinálhatok semmit, hogy még nagyon sokáig nem ihatok meg jóízűen egy nagy pohár bort, és úristen nem mehetek moziba sem. Szülés előtt döbbenten vettem tudomásul, mikor valaki azt fejtetgette, hogy ő már nem is jár moziba, mert minden elérhető dévédén, olcsóbb, és kényelmesebb, mint egy mozi. Dehát az nem lehet ugyanaz. Mert a mozi, az mégiscsak mozi.



Aztán megszületett, és szépen lassan belerázódtunk, és kiderült, hogy egy idő után tök jól lehet aludni, és egy kicsi bort nyugodtan meg lehet inni, és néha el lehet lógni otthonról, és be kell ismernem, valóban szinte minden film megvan dévédén. Az olvasás, na hát az olvasás, az igen, az elején a hosszú szoptatások alatt de jókat is lehetett olvasni, most már maximum este, ha nem ájulok be, szóval az igen, az hiányzik. De az hiányzik a legjobban, amire soha nem is gondoltam volna, az evés.

Hogy soha, de soha nem ehetek azt, és akkor amikor szeretnék. Hogy rohanva kell enni, hogy nem tudok leülni, mert nem hagy, és rángatja a ruhámat, hogy menjünk játszani, vagy vegyem fel, de akkor meg belenyúl a kajába, és széttrancsírozza. Hogy nem tudok normálisan bevásárolni sem, mert sokat vagyunk egyedül, és ha megveszem a gyerek kajáját, meg a macskakaját, meg a kiló almát, meg az öt liter rizstejet, akkor örülök, ha azt fel tudom cipelni három emeletet, nem hogy még magamnak is vegyek. Szinte már minden olyan élelmiszerről leszoktam, amit cipelni kell, a tejről, a kukoricakonzervről, a savanyú uborkáról, és már nagyon régóta csapvizet iszunk. Ha az apja itthon van, az sokkal jobb, ő be is vásárol, de akkor meg mikor főzök?

A napközbeni másfél órás alvás alatt ugye pakolok, zuhanyzok, és neki főzök, hogy ne egyen már szegény gyerek mindig konzervet, abból persze ehetnék én is, de egyrészt nem lakom jól egy tál finomfőzelékkel, másrészt inkább meghagyom másnapra, mert akkor legalább másnap alvásidőben mást csinálok. Persze főzhetnék akkor is, amikor ébren van, úgy, hogy a nadrágomba kapaszkodva, ordítva fetreng a konyhakövön, vagy a nyers hagymát szedegeti a padlóról miközben a mosogatógépet kapcsolgatja ki-be, nagy mulatság, már próbáltam. Meg persze főzhetnék este is, fél tíz-tízre meg is lennék vele, csak sajnos nem lenne, aki felszolgálná, mert addigra már éhen haltam volna. Tudom, igen, rendelhetnék is, de az nekem nem megy, ahhoz finnyás vagyok, meg az nekem túl modern.
Meg persze mehetünk étterembe is, de ott sajnos csak olyat tudok rendelni, amit fél kézzel is meg lehet enni, mert a másik kezemmel könyvet lapozok, cumisüveget tartok, vagy éppen az ő szájába kanalazok valamit, mert ő akkor is tátog, ha előtte már egy fél disznó lecsúszott. Az, hogy a kanapén, egy tálcáról komótosan falatozok, olyan már régen nincs, és egy darabig nem is lesz. Nálunk a leggyakrabban fogyasztott étel mostanában a pirítós.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.01.13 16:25:54Magenta

    2009.01.13 16:16:53 Subbantósdi



    Nem tudom, ez is lehet, a gyerek természetétől és a szoktatástól függ.



    ---------------



    Egen, hát nagyjából mást nem is lehetne felsorolni. :))))

  • 2009.01.13 16:29:21Subbantósdi

    amarilo és mindenki, akinek gondja van a kajarendeléssel: pl. a Gastroyal, igaz, nem nagy a választékuk, de mindig kora reggel hozza a futár a kaját, akkor meg otthon van az ember.

  • 2009.01.13 16:32:00Subbantósdi

    Magenta: most mi a gond ezzel? :o)

    Szerintem nincs két egyforma gyerek, van, akivel ezen a téren könnyebb, más téren nehezebb, vagy más téren is könnyebb, és van, akivel ilyenkor nem megy, akármit is csinálunk.

    A lányom tényleg nem akar még egyáltalán szerepjátszósdit játszani, konyha-szinten sem és nem is izgatja, hogy mit csinálok, hanem elfoglalja magát.

    Lehet, nem is fogja sosem, vagy ha már igen, akkor már nem lesz olyan bumlis Vele együtt főzni.

    Enni meg, hát igen, ha valaki kér, annak ad az ember, miközben eszik és azzal az lenyugszik, elfoglalja magát.

  • 2009.01.13 16:34:24dit7

    Sziasztok!



    Kajarendeléssel kapcsolatban, én csak azért döntöttem egyik cég mellett mert a futár hamar rájött hogy a héten egyszer kell kinyitnom az ajtót amikor fizetek (tök rugalmasan kezelte) és a többi napon letette egyszerűen az ajtó elé a kaját. Szóval mikor pont elaludt a kicsi mellettem akkor nem kellett kirohangálnom még az elején.. amúgy nem vagyok finnyás és a férjem ebédel a munkahelyén úgyhogy eleinte nem főztem. Most hogy már eszik a lányomm mindenfélét, inkább főzök neki, meg abból eszek én is. Volt olyan futár is aki már fél kilenckor vagy fél nyolckor dörömbölt a kajával, na azt lemondtam.

  • 2009.01.13 17:04:19Subbantósdi

    Nekem amúgy nem kell szerencsére sokat főznöm, mivel főz anyós és nagyanyám és hetente hétvégén hazahozzuk ezeket a kajákat, ezen kívül meg rendelni is szoktam.

  • 2009.01.13 18:34:15yukikoka

    Magenta, a legnagyobb lányom 5 éves, de már van vőlegénye az oviban, ráadásul Monsterwomannek is odaígértem a két nagyobbikat:)

  • 2009.01.13 18:36:39Edinbogyo

    Subbantosdi, de jo neked, en mindig olyan gondban vagyok a fozessel.

  • 2009.01.13 18:39:27Magenta

    yukikoka, akkor a legkisebb. :)

    Addigra a fiamnak is benő a feje lágya. :-DDD



    Ja, főzni is tanul, mert azt imádja.

  • 2009.01.13 18:44:01vasszűz

    Azt hittem, ez csak nekem probléma.

  • 2009.01.13 18:54:25undokmano

    Hát én úgy nevettem magamban! Elképzeltem a posztban leírtakat és kb a puszta gondolattól kihullott a hajam. Pedig edzésben vagyok, a lassan 23 hónapos fiam egy igazi kis ördögfióka.

    Én, illetve mi este szoktunk általában főzni. A férjemmel nekünk ez az esti nyugis időszakunk, ilyenkor dumálunk meg ezt-azt. De nem volt ritka, amíg itthon voltam gyeden, hogy napközben főzőcskéztem, sőt a gyereknek kizárólag nappal főztem. Szerencsém volt, mert a konyhát le tudtam keríteni, így nem ugrált folyamatosan a lábam alatt.

    Már készülök fejben a következő menetre márciustól, amikor lesz egy kis terroristám és egy sivító csomagom, de egyenlőre nem merek mélyebben belegondolni... ;D Nagyanyám szokta mondani nekem mindig, hogy olyan még nem volt, hogy sehogyse lett volna, szóval, most bízom benne, hogy igaza van... ;D

  • 2009.01.13 19:25:27macskosz

    Hm, azért ha van napi másfél óra, amikor alszik a gyerek, akkor azé nem kő panaszkodni....legalább addig csönd van.

    Eszik-alszik rendesen. Annak kell örülni ami van.

  • 2009.01.13 19:31:36monsterwoman1

    Nálam nem problémás a főzés, azt megoldom.Viszont 5 éve nem ettem meg nyugodtan, a saját tempómban egyetlen ételt sem. Vagyis igen, csak átalakult a tempó, és az nagyon nem jó. Ugyanis, ha éhes vagyok, akkor gyorsan eszem sokat, mert a két gyerek azt az időt is "kiköveteli" magának. Ráadásul előre tudom, hogy amikorra befejeztem a kaját, addigra a fiam már rég nem az asztalnál ül, hanem a fürdőből kiabál, hogy -anyaaaaa, végezteeeeeem.

  • 2009.01.13 19:35:52másutt

    nem tudom hol a stressz..... nekem mazlim van?



    mi majd' minden este fozunk Parommal, es legalabb 1-2 napra elegendot. vagy felvaltva az egyikunk, vagy mindketten, amikor a gyerek mar alszik.

    nekem minden napra jut ebedre belole!

    semmi extrem... de taplalo, egeszseges etelek.

    rizs hussal... kiados levesek, porkoltek, egytaletelek. hetente egyszer hal...

    egyik kaja sem tobb, mint 1/2 ora elkeszites (mennyi ideig tart felvagni 1 hagymat? vagy rarakni 4 csirkemellett egy tepsire es be a sutobe?) es 1-2 ora fozes.



    a masfel eves gyerek szinte mar mindent ehet, ami nincsen tul-sozva vagy tul-cukrozva. altalaban a fele kajalasom etetes, de engem nem zavar.



    ha nincs kedvunk fozni, veszunk a tesco-ban napkozben egy egesz grillcsirket.

    az eleg harmunknak vacsorara, es kettonknek ebedre. mar csak egy tanyer borso, vagy repa kell hozza a kicsinek, nekem meg egy sali.



    soha nem erzem, hogy stresszes lenne a dolog...

    soha nem rendeltunk pizzat, es mostanaban eleg ritkan mentunk etterembe.



    ha nagy a para, ajanlom a vasarnap delutan fozest, jo nagy labossal, elore 2-3 napra....

  • 2009.01.13 20:23:36mesianyu

    undokmano a nagyinak igaza van, tavaj ilyenkor még én is azt terveztem milyen lesz az élet egy vandállal és egy ordítóssal. De azóta már megy, több szervezést igényel de megy és főzök, szinte minden nap.

  • 2009.01.13 20:30:07Crear_alien

    en rendelek, mert egy emberre (magamra) fozni nem allok neki, kisasszonyka pedig meg egyelore anyatejet eszik. nalunk nem gond a csongetes sem, igyekszem ugy szoktatni a kolkot, hogy ne csak tok csondben tudjon aludni. a futarral pedig megbeszeltem, hogy csak az elso napon talalkozunk, amikor fizetni kell. a tobbi napon beleteszi csak a kajat a kapura kiakasztott szatyorba es csonget egyet. en pedig majd lemegyek erte, amikor tudok :) de az valoban hianyzik, hogy akkor egyek, amikor szeretnek. szepen, nyugiban, mert olyan radarja van a kiscsajnak, hogy kb az elso par falat utan kezd el szirenazni :P

  • 2009.01.13 20:38:33Pelikan

    MM,

    Csatlakozom az együttérzőkhöz. Az én lányom 21 hónapos, jövő hónapra várjuk a testvérét. Ritkán tudok mellette főzni, nagyon érdekli és közelről szereti nézni a munkafolyamatokat, nagyon közelről. A főzéshez általában két kéz kell, és nem ül meg hordozókendőben, úgyhogy akkor főzök, amikor alszik és még éppen van erőm, amúgy hideget eszünk, nem hiszem, hogy ártana. De néha sikerül, mindig kísérletezem, és, ahogy nő, egyre többet játszik el egyedül, nincs mit tenni, minden gyerek más. Vannak a bezzeg gyerekek és van az enyém... :-)

  • 2009.01.13 21:38:15Subbantósdi

    Edinbogyó: hát ez van. Amúgy ahány ház, annyi szokás, nekünk meg pont az jött be, hogy inkább korábban hozza a kaját a futár, mert kora reggel kelünk, én is, a férjem is, Ő megy dolgozni és hogyha éppen nem tudok a futárnak ajtót nyitni, kapucsengő, aztán megint kapucsengő, szóval nem egyszerű és még fizetni is, ha első nap jön, a többi napra, amit előre lerendeltem, akkor ott a férjem erre. Mikor már hármasban vagyok a gyerekekkel, jobb szeretek nem pattogni és futárt fogadni, inkább, bár így is kell néha, igaz, az nem kaját hoz, hanem ha rendelünk valamit, vagy a postás hozza, szóval nálunk állandóan átjáróház van. :o)

  • 2009.01.13 21:48:18vasszűz

    A lányom kilenc hónapos, és áll mellettem, kapaszkodik a lábamba és ordít. Meddig tart ez az időszak?

    Hátamon meg elunja magát egy idő után, úgyhogy akkor meg azért ordít.

    Régebben szerettem főzni, de mostanában olyan nyűg lett, nem tudom, más hogy van ezzel.

  • 2009.01.13 21:53:56méregzsák

    Vasszűz: az enyém 16 hónapos, és még ugyanitt tart... de nem akarlak elkeseríteni, Nálad biztosan jobb lesz :-)))

  • 2009.01.13 21:59:03Edinbogyo

    vasszuz:az en 8honaposom is most kergult meg:)en beultetem a kis etetoszekebe, es ugy tudok mellette fozni/mosogatni, adok neki egy kis konyvet, meg egy darab almat, rendkivul edesen reszeli a ket kis fogaval az oriasi kratereket bele:)))kozben folyamatosan beszelek hozza, igy elvan.ez persze gyerekfuggo, es korlatolt ideig tart, max fel ora:)es karacsonyra megtanult puszit adni, a maga modjan persze-inkabb harapas:)- es rammaszik, es agyonpuszil nevetve:)

    meg hal istennek az apukaja is itthon van sokat napkozben, ugyhogy mi felvaltva tudunk vele lenni.

  • 2009.01.13 22:24:40undokmano

    Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a fiam imád segíteni. Mindenben. Így főzni is segít a maga módján. Persze ebből már volt gond, pl amikor kirámolta a teljes spejzszekrényt és a cuccokat bevitte a hálónkba az ágyra kiállítani... ;D

    Én már gyakorlatoztam bő 10 évvel ezelőtt, hogyan kell kisgyerekkel főzőcskézni, és alapvetően élvezem is a dolgot, a fiam meg jó anyag ilyen szempontból, mert szívesen adogatja a cuccokat, vagy kóstol, de van, hogy segíthet kevergetni. Ma reggel pl kikuncsorogta, hogy az apjának szánt debrecenit főzzük meg, rohant a lábost kivenni, meg tartotta, amíg belepakoltam a kaját, aztán megköszöntem a segítségét, megdícsértem, hogy ügyes nagyfiú, tettem vizet a lábasba és odalöktem főni a kaját. Kb 3szor lassabban megy minden, ha a gyereket is bevonom, de ez nem zavar, illetve csak nagyon ritkán.



    Mesianyu, és nem nagyon volt húzós eleinte? Azért kérdem, mert nekem nem lesz segítségem a férjemen kívül, ezt egyrészt nem is nagyon kívánom, másrészt nem is nagyon lehet kivitelezni. Most infógyűjtésben vagyok elég rendesen. Még 8-9 hét van erre... ;D

  • 2009.01.13 22:33:50a kedvenc nick-em foglalt! :(

    Hát én mostanság éjjel felkelek enni, akkor legalább nyugodtan lehet :) Persze nem a nyugalom miatt kelek, hanem a pocakban lévő kistesó miatt, aki egyelőre állandó farkaséhséggel ostromol engem :) És ha felébredek a gyerek (20 hós) miatt, vagy WC miatt, akkor már nem tudok visszaaludni az éhségtől. Egyébként én is rendelem a kaját, egyszerűen képtelen lennék a délutáni alvásidőt mindig főzéssel tölteni, mikor annyi minden mást is jó (lenne) csinálni! Így a rendeléssel van egy biztos alap, éhen már nem halunk, és ha megjön a kedvem, főzök vacsira. Ha lehet, bevonom a gyereket (pl. pizzatészta nyújtás, zöldség rápakolása), de azért sokszor a frászt hozza rám, főleg mikor fönt van a gázon a kaja, ő meg mászik föl mellettem a hokedlire, hogy lássa, és akkor keverjem, meg tartsam távol a gyereket a tűztől, meg hirtelen pakoljam el a késeket, stb a közeléből, mert mindenre azonnal ugrik, minél tilosabb, annál érdekesebb...

    Az evés nálunk is úgy megy - írta már itt valaki - hogy a gyerek leginkább rohangál az asztal körül. Etetőszékről már hallani sem akar, akkor inkább nem eszik, amúgy se jó evő, szóval ebben a meccsben ő a nyerő. Így az apja csinált neki egy kis asztalt, most elvileg ott ülünk evésnél, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy én ülök, és iszonyú kínok árán tartom vissza magam attól, hogy megegyem az ő kajáját is (lásd fentebb: folyamatos farkaséhség), amit a rohangálós módszerrel persze kétszer olyan lassan eszik meg, mint lehetne.

    Hát valami ilyesmi, azért örömmel olvastam néhány kommentet, látva, másnak se megy mindig minden simán :)

  • 2009.01.13 23:00:26anyatájger

    MM és még páran, hasonló cipőben járunk. Én is akkor főzök, amikor a kisfiam alszik, de szerencsére hetente kétszer a férjem főz, vasárnap meg anyósnál kajálunk. Na, ez utóbbi az egyetlen alkalom hetente, amikor szépen leülök a férjemmel az asztalhoz és együtt, nyugodtan megebédelünk (üröm az örömben: anyóspajtás nem éppen egy hm, konyhatündér, ezért aznapra mégis kell főznöm - vacsorát).

    Csak reggelizni szoktam egyszerre a gyerkőccel, a többi kajálásom kissé zilált, hogy úgy mondjam.

  • 2009.01.14 07:30:24undokmano

    Lehet, hogy utálatos anya vagyok, de én leszartam mindigis, hogy a gyerek mit akar, ha épp kajáltam. Egész egyszerűen nem ugrottam soha fel azért, hogy őurasága ezt vagy azt akar. Újszülöttkorában is csak akkor hagytam ott a kaját, ha tudtam, hogy egyidejűleg ültem le az ő megéhezésével, de ez sem volt gyakori.

    Amióta rendes ételt eszik, eleinte az önállótlan időszakban először ő kapott enni, aztán mehetett dolgára és én is ettem, nem kapkodva, de nem is mondjuk egy órán át (kb 15-20 perc alatt meg lehet enni egy ételt, ennyit a gyerek is kibír), amikor meg félönálló illetve önálló üzemmódba váltott, onnantól együtt ettünk. Megmondtam neki mindig, amikor befejezettnek ítélte a kajálást, hogy egészségedre, anya még megeszi az ételt, aztán játszunk. Nem volt gond igazából ezzel. Mostanában viszont mindig az én kajámat lopkodja, még akkor is, ha egyformát eszünk, úgyhogy ilyenkor többfelvonásos a program. És nem érdekel, ha a földhöz vágja magát, mert én nem vagyok hajlandó játszani ebéd helyett. Csúnya, csúnya, rossz, gonosz anyuka vagyok.

  • 2009.01.14 08:01:49Magenta

    undokmanó, nem vagy. :)

  • 2009.01.14 11:14:47Subbantósdi

    undokmano: szerintem jó politikával kezelted az ügyet. :o)

  • 2009.01.14 11:23:54anyatájger

    undokmano: "...Csúnya, csúnya, rossz, gonosz anyuka vagyok." - neeeem, csak egy kicsit undok :)))

  • 2009.01.14 11:33:09Subbantósdi

    Na ha már itt tartunk, én sem vagyok közel sem az "anyák gyöngye", de azért még nyugodtan tudom álomra hajtani a fejemet. :o)

  • 2009.01.14 11:59:45mesianyu

    undokmano inkább azt mondanám vannak jobb és rosszabb napok, fél éve folyamatosan. Ha nyüglődik mindkettő, akkor néha én is szeretnék világgá menni.

    Segítségem csak a férjem van reggel 5-kor elmegy dolgozni és kb 4 körül ér haza. A fennmaradó időben én két szoptatás között, a vandált leszedem a tévéről, a számítógépasztalról, megmentem a monitort, visszarámolom a konyhaszekrény tartalmát, elkobzom a hűtőből elcsórt bontott tejet /szar anya vagyok, utálnék tejjel átáztatott szőnyeget, ágyat, bármit takarítani/. És most egy új veszély forrás a villanytűzhely. Eddig ha a gázt tekergette, nem történt semmi, csak sütés előtt néhány kisautót is ki kellett pakolni a sütőből. De ez a nyamvadt tekerésre rögtön működik és melegít!

    További nehézség, hogy az én vandálomat nem lehet lekötni egy helyben ülős dolgokkal, max 10 másodpercig érdeklődik. Kivéve ha ő találta ki vagy veszélyes, tilos. Ilyenkor megtörténik a csoda és 10-15 percig autózik, széttépi az Intersparos újságot, lerámolja a dvd polcot, azon mesterkedik, hogy lehetne belefürödni a forró tésztafőző vízbe, de legalább a nagy kést lenyúlni.

    Aztán van olyan mikor a nagy játszik a szőnyegen a kicsi meg elbűvölten nézegeti, vagy mikor a nagy csak úgy jön és puszit ad a kicsi fejére, ha sír odamegy és próbálja vigasztalni, betakarni, visz neki játékot. Ezek mind olyan dolgok, hogy elfelejtem a fenti nehézségeket :)))



    Kaja ügyben pedig én sem engedek. Ha eszünk akkor eszünk és slusz. Ül az etetőszékben ha végzet mehet ill. megvárja amíg az utolsó két falatot megeszem.

    Amitől a tollam hullik, időnként megvadul és az én tányéromból követelőzik, pedig az övében is ugyanaz van :( Előtte a teli tányér de torkaszakadtából üvölt az enyémért ááááááá

  • 2009.01.14 12:03:22Subbantósdi

    mesianyu: aranyigazság, nagy bölcsesség, vannak tényleg olyan napok, amiket én úgy szoktam aposztrofálni, úgy nap közepétől, végefelé haladva, hogy na ez az a nap, amit úgy ahogy van, le kell húzni a wc-ben.

    Aztán vannak középsúlyos napok, amikor azért vannak jó időszakok is, ezekből van a több, szerencsére és vannak azok a napok, mikor már közben és a végefelé is csak nézek és mosolygok, hogy ez tényleg egy nagyon jól sikerült nap volt, minden klappolt, nem volt hisztéria és dac a nagy részéről, nem volt ordítás a kicsi részéről és még voltak nagyobb szeretet-megnyilvánulások is.

    Ezekből van a legkevesebb, sajnos egyenlőre a "wc-s napokból" még mindig több van. :o(

  • 2009.01.14 12:04:08Subbantósdi

    Persze ha front van vagy betegség, akkor adott, hogy nem lesz jó a napunk, és ezt nem is soroltam ide, mert ezek nem normális mindennapi dolgok.

  • 2009.01.14 12:31:59undokmano

    Mesianyu, látom szomorú sorsom... Kábé szerintem nálunk is ugyanez lesz, mert a fiam, ugyanilyen kaliberű, hogy megy, pakol, elront, beletesz... Legutóbbi beletevős produkciója egy parkettacsík volt a mosógépbe. És nem bele, ahová a ruhát is kell, hanem szépen kinyitotta a tetejét a gépnek, és ahogy illik, becsúszott a dob mellé-alá. Csak hallottam, ahogy odalent koppant. Egy hétig nem tudtam mosni, mire szerelőbácsi kijött, és megoldotta a gondomat. Azóta nyitva van a gép totálisan, mert mégiscsak egyszerűbb kivenni a ruhákat...

    Nálunk gáz van, de a sütő még nem volt lepróbálva a gyerek által. A konvektorokat viszont buzgón tekergeti, amiért meg anyázok. Viszont rájött, hogy forró és megégeti, úgyhogy ha visít, akkor tudom, hogy csekkolni kell, hová tekerte a kis piszok a fűtést. :D



    Subbantósdi, hogy te milyen szépen és finoman fogalmazol! :)))))))))))

  • 2009.01.14 13:01:25mesianyu

    Óóóóó igen valamelyik este megyek be a hálóba és iszonyú hideg van. Mi a manó, nem megy a kazán??? De a nappaliban meleg van. Szemem fénye letekerte a radiátort...

    Ma két dvd tokot apritott föl, az apja a haját fogja tépni és kulcsra akarja zárni a hálót /ott tartjuk a lemezeket/ de biztonságtechniakai okokból Csipet délután a hálóban alszik :(

  • 2009.01.14 13:07:26monsterwoman1

    nem játszom a gyerekekkel kajaidő alatt.viszont tuti, hogy leesik a villa, kanál, kiborul a víz.ha nincs víz, akkor szomjas.szalvéta kell.nem kell szalvéta.leveszi az előkét.beeszik a póló nyakába (veddleanyaaaveddleeee),stb, stb.



    Amúgy nem mártírkodásnak szántam. Majd elmúlik ez is(aztán koncentrálhatok kizárólag az ételre, de akkor biztos a nyüzsgés fog hiányozni:))

  • 2009.01.14 14:53:02Subbantósdi

    undokmanó: tényleg?:o)

  • 2009.01.14 15:13:28madz

    Subb, tényleg, már néha akartam mondani, de nehogy megharagudj, hogy szép barokkos körmondataid vannak. és hiába nyolcsoros, teljesen összefüggő, mindig helyén van a vége!

  • 2009.01.14 16:17:19hegyilany

    Barátnémnál az volt erre a megoldás, hogy kendőben magára kötötte a kisdedet, úgy tudott nyugodtan főzni, a kölök meg bámészkodni.

  • 2009.01.14 16:20:48Subbantósdi

    madz: pedig sokszor visszanézve magamat sem értem ám tisztán. :o)

  • 2009.01.14 16:32:04vasszűz

    monsterwoman1, igen, ebben lehet reménykedni, hogy egyszer majd csak vége lesz. Meg másnak még rosszabb. A nővéremnek ikrei vannak, neki ketten akartak egyszerre az ölébe mászni, amikor enni próbált:D

    Egyébként mi ez a mánia a gyerekeknél, hogy feltétlen anya ölében kell lenni, amikor az enni próbál?

  • 2009.01.14 16:33:56vasszűz

    Edinbogyo!



    Az etetőszékes trükk nemjó, mert elmatat egy darabig (2-3 perc), aztán lehajít mindent a földre, és... ordít.



    hegyilany

    3 hóampos kora óta mindig a hátamon van a gyerek, ha a konyhában vagyok, de a mosogatást már jobban unja, mint én.

  • 2009.01.14 16:40:47undokmano

    Subbantósdi, hát én nayon röhögtem, mert mondjuk nálunk a wc-n lehúzós mondatot ha kiejtenéd a szádon, a gyerekem már pattanna is fel és terelne ki a mellékesbe, kinyitná előtted az ajtót, sőt meg is mutatná, mivel mit kell csinálnod... ;D Nálunk a wc is az egyik olyan szó, amit ritkán ejtünk ki a szánkon. A másik a Thomas... ;D Ha utóbbiról mindenképpen beszélnünk kell, akkor azt szoktuk mondani, hogy "tudod, amelyiknek izzott a kazánja a büszkeségtől" ;D

  • 2009.01.14 16:47:43manka78

    Az sem rossz, mikor főzök és odajön a kicsi és megtekeri a tűzhelyen a gombot, természetesen a 6 gombból eltalálja, hogy melyiket használom éppen és egy laza mozdulattal már ki is kapcsolta a gázt.

  • 2009.01.14 16:52:40Edinbogyo

    vasszuz, nem faj a hatad? en kezben alig birom okelmet:)

  • 2009.01.14 16:56:35undokmano

    2009.01.14 13:07:26 monsterwoman1



    Nálunk az volt, hogy amikor a kis Büdös vééééééééleeeeeeeeeetlenüüüüüüüüüül leejtett ezt-azt, kb minden kajánál 2-3 alkalommal felvettem, szinte szó nélkül. Negyedszerre viszont ejnyebejnye. Egyszer annyira kiakadtam, hogy az akkor kb 1 éves gyereknek kiselőadást tartottam az éhező gyerekekről, akik örülnének, ha ilyen finomakat ehetnének stb. Gyerek ült a székben és nézett értelmesen, kb mintha vmi idióta marslakó lennék és zöld is.



    Amúgy nálunk is vannak ilyen irányú próbálkozások mostanság, mint amit mondasz. Férjem nem nagyon igyekszik ezeket letörni, úgyhogy maradtam én a gonosz korlátozó szülő. ;D

  • 2009.01.14 16:57:49Subbantósdi

    :o)

    Nekünk még nincs ilyen tapasztalatunk, hogy a wc szóra mit reagálna a lányom, mivel ha ki is ejtjük, nem nagyon izgatja még...

  • 2009.01.14 17:02:42Subbantósdi

    vasszűz: szerintem a mánia alapja, hogy onnan mindent lát jól, mit csinálsz és még meg is tud kaparintani pár falatot. :o)

    Én erről leszoktattam, hamar, hogy csak akkor egyen, ha az ölemben van, apjával ezt sokáig eljátszotta, de aztán manapság már eszébe sem jut, az etetőszékhez cammog, ha enni kér és nyivákol ( mivel még nem beszél magyarul)...:o)

  • 2009.01.14 17:31:13szanna

    Nálunk ebéd helyett (dél körül mindenki máskor tudna enni) a vacsora a főétkezés. A pici lányka helyét elég sokat variáltuk, hol is van a legjobb helyen, és így került az asztalfőre. Jobbról apa, balról anya, így mindig van, aki tud neki segíteni, s mivel felváltva tesszük mindenki megeheti nyugisan a kajáját. (Ha épp pattognia kell valakinek, akkor az ált. a nagyfiam, akit nem foglal le a húga.)





    A főzés mostmár kisebb problem, mert elég sokat tud egyedül játszani, de a konyhapultra sose raktam fel, mert akkor kő kövön nem maradt volna meg a konyhában. Van egy fellépőnk az IKEA-ból, bár dög nehéz, akárhova elviszi a lakásban, ahova fel akar mászni, így a konyhába is, ha épp tésztát gyúrok pl. Anyám szerint se mi a tesómmal, se a fiammal együttvéve nem voltunk ennyire aktívak, mint a lányom.

  • 2009.01.14 19:56:12panka

    A babakocsi nagyon sok cuccot elbír, anélkül el se indulok a piacra. Este konyhakészre dolgozom, mosom, szeletelem, zacskózom, fagyasztóba dobom a cuccot, így nappal kábé csak a fazékba szórás marad, meg a sűrítés. Amúgy a gyerek egy angyal, elbóklászik bármeddig, simán tudnék mellette rétest is nyújtani, ha akarnék. De nem akarok, pocakot növesztek inkább :).

  • 2009.01.16 15:30:17plussbirka

    pfff azert tok megdobbento, hogy sosem hallani olyat, hogy kisgyermekes anyukak ehen haltak.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta