Már rögtön az elején tartozom egy vallomással: a méhnyakrákot okozó humán papillomavírus elleni oltással kapcsolatos korábbi Poronty-posztok hozzászólásait olvasgatva soha nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy sokan vannak, akik kizárólag a „na, megint egy trükk, amivel a gyógyszergyárak akarják tovább tömni feneketlen zsebüket” vélekedés oldaláról képesek látni a kérdést.
Ez persze nem lenne baj, hiszen az egészséges gyanakvás sosem árt. Gond csak akkor van, ha meg is állunk ezen a ponton, figyelmen kívül hagyva a pro és kontra érveket. Ezeket itt és most nem veszem sorra, arra ott vannak az ezzel a foglalkozó honlapok, a gyerekgyógyászok, a nőgyógyászok és az oltási tanácsadók. De mivel előszeretettel hivatkozunk arra is, hogy „bezzeg máshol (különösen tőlünk nyugatra) minden másként van”, arra gondoltam, megnézem, mi a helyzet ezzel kapcsolatban a világon, hogyan vélekednek a kérdésről a szakemberek és úgy általában az érintettek két „bezzegországban”, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban.
Kezdjük a közelebbivel. A brit Egészségügyi Minisztérium honlapján közzétett adatok alapján az Egyesült Királyságban eldőlni látszik a kérdés, hogy kell-e, jó-e, hasznos-e a HPV elleni védőoltás. A szeptemberben indított oltási kampány eredményeként a 12–13 éves lányok több mint 70 százaléka már megkapta az oltássorozat első darabját. A kórházak több mint 97 százaléka indította el a programot, az első oltás vonatkozásában csaknem egyhatoduk máris 90 százalék feletti arányról számolt be, és a kórházak igen nagy hányadában megkezdték a második oltás beadását is. A legfiatalabbakkal egy időben a 17–18 éves korosztály tagjainak is felajánlották a vakcinát.
Az eredeti elképzelések szerint a 16–18 éveseket (12–13. osztályosokat) a jövő tanévben, míg a 11. és 12. osztályba járó 15–17 éves lányokat csak egy évvel később vonták volna be a programba. Az idei első célkitűzések gyors megvalósulását látva azonban úgy tervezik, hogy már a jövő tanévtől megkaphatja az első oltást a célkorosztály minden tagja.
A minisztérium nemcsak elvi, hanem anyagi hátteret is biztosít a HPV-védőoltási programhoz, hiszen az idei egészségügyi költségvetésben 17 millió font áll rendelkezése e célra. A becslések alapján úgy tűnik, hogy a legfiatalabbak (a 12–13 évesek) HPV elleni védelme évente 400 nő életét menti meg a jövőben, a program későbbi kiszélesítése pedig évente újabb több százzal növeli meg azok számát, akiket a védőoltás óv meg a méhnyakrák okozta haláltól.
Kevésbé egyértelmű adatok érkeznek az óceán másik partjáról, ahol az ismeretek átadását célzó kampányok ellenére is jelentős – és a szakemberek szerint jobbára megalapozatlan – aggodalom él a szülőkben arról, hogy a HPV-oltás potenciális veszélyei meghaladják a várható hasznot. A 2007-es adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban évente 11 ezren betegszenek meg méhnyakrákban, ezért az egészségügyi döntéshozók kitüntetett figyelmet szentelnek az idegenkedés okainak feltárására, és nem más volt a célja a Yale Egyetem nemrégiben lezárult felmérésének sem.
A megkérdezett 326 felnőtt többsége tisztában volt azzal, hogy a HPV-vakcina jelentősen csökkenti a méhnyakrák és a genitális szemölcsök előfordulását. Mi az oka hát az aggodalmaknak? Bizonyára a lehetséges mellékhatásoktól féltik a szülők a lányaikat – gondolhatnánk, de nem így van. A védőoltás ellenzőinek legfőbb érve, hogy a széles körű HPV-oltás eredményeként a mostani kétszeresére emelkedne a nemi életet élő serdülők száma, akik az oltás nyújtotta védelem tudatában ráadásul válogatás nélkül, több partnerrel is létesítenének szexuális kapcsolatot.
Nemcsak a fenti elméleti megfontolások állnak azonban a védőoltások útjában, hanem nagyon is megfogható, anyagi tényezők is. A Yale Egyetem adatai szerint ugyanis még az egészségbiztosítással rendelkező családokra is nagyjából 180 dolláros többletköltséget ró, ha úgy döntenek, hogy megvásárolják gyermekeik számára a teljes oltássorozathoz szükséges vakcinát. A becslések szerint egy-egy adag árának 55 dollárral történő csökkentése esetén nagy lenne az esély arra, hogy a védőoltás oldalára billenjen a mérleg nyelve.
Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a fenti akadályok és nehézségek mellett is nagyjából 25 százalék azok aránya, akik már megkapták az első adagot az oltóanyagból. Az amerikai szakemberek szerint ez azonban még mindig messze elmarad attól a mértéktől, ami már közegészségügyi szinten is megmutatkozó előnyökben nyilvánulna meg, ezért úgy vélik, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni az ismeretek átadására. Emellett nem feledkeznek meg arról sem, hogy nincs olyan egészségügyi program, melyet sikerre lehetne vinni a szubjektív, pszichológiai tényezők figyelembe vétele nélkül, ezért kiemelt feladatuknak tartják a tényeken alapuló közvéleményformálást is.
Nálunk pedig? A Poronty-posztokkal kezdtük, fejezzük is be ezekkel. Úgy tűnik, hogy mi egyelőre még csak a mellékhatások mérlegelésénél tartunk. Az oltóanyag majdnem hatszámjegyű árát tekintve mindenesetre biztató, hogy egyre több helyen, többek között Szolnokon és Százhalombattán is felismerték a döntéshozók, hogy az ingyenes oltás biztosításával legalább az anyagi akadályokat érdemes elhárítani azok útjából, akik a védőoltás mellett és ellen szóló érvek megalapozott mérlegelésével a HPV-oltás mellett döntenek.
