SZÜLŐSÉG

A rossz gyerekekből sikertelen felnőtt lesz

2009. január 9., péntek 11:00

A rossz magaviseletű gyerekek később felnőttként is problémásak: rossz munkához jutnak csak, és előbb lesznek lelki betegek is, derül ki egy 40 éven át végzett kutatásból, amelyről pénteken jelent meg beszámoló. A kanadai Albertai Egyetem kutatói 3.652 1946-os születésű brit életútját kísérték végig, rendszeres időközönként kérdőívet vettek fel velük egészségükről, családi és személyes életükről.



A vizsgált személyeket 13 és 15 éves korukban a tanáraik is értékelték magaviseletük szerint, és 3 csoportba sorolták: súlyos, enyhe magaviseleti problémásokra és problémamentesekre osztályozták őket. A figyelemmel kísért személyek 9,5 százaléka volt tizenéves korában magaviseleti szempontból súlyosan problémás, 28,8 százalék enyhén problémás, 61,7 százalék problémamentes, írja a Független Hírügynökség.

A kutatók 40 év múltán összehasonlították a problémásokat és a problémamenteseket. A nagyon rossz magaviseletűek közül az egykori jó gyerekekhez képest kétszer többen lettek szülők 20 éves korukra. Ugyancsak több problémájuk volt az egykori rossz gyerekeknek felnőttként a házastársukkal, gyerekeikkel és a barátaikkal. Négyszer gyakoribb volt soraikban az iskolából való kimaradás. Az egykori rossz magaviseletűek között kétszer több volt az, aki felnőttként csak segédmunkásként dolgozik.

Az enyhén rossz magaviseletű gyerekeknek is több volt a felnőtt életben a problémájuk, mint a jó gyerekeknek, de nem annyi, mint a rosszaknak. A rossz magaviselet a fiúkra volt jellemzőbb. A legrosszabb kategóriába tartozók 62,6 százaléka volt fiú, a közepes csoportnak 54,8 százaléka. Gyakoribb volt a kamaszkorban a rossz magaviselet azok között, akiknek kétkezi munkás volt az apjuk.

A kutatásnak voltak korlátai, például nem állt rendelkezésre adat a rossz magaviselet okairól. De a szakemberek számára így is sok tanulsággal szolgál. Például megállapíthatták, hogy a kamaszokat helyesebben ítélték meg a tanáraik, mint a szüleik, számol be a Független Hírügynökség. A kutatásról a British Medical Journal (BMJ) online számában jelent meg a beszámoló pénteken.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.01.09 15:48:45Dexter68

    Bohar: hiszen írok :oDD

    (Jó, tudom, nem rám vágytatok, de ez van. Örüljetek, hogy a recesszió közepén ugyanannyiért kétszer annyi húst kaptok :oDDD)

  • 2009.01.09 16:12:02cozumel

    "A kanadai Albertai Egyetem kutatói 3.652 1946-os születésű brit életútját kísérték végig, rendszeres időközönként kérdőívet vettek fel velük egészségükről, családi és személyes életükről. "





    Azert talan nem mindegy, hogy a kutatas



    1946os szuletesu,

    tehat kb. 52ben iskolaba kerult gyerekekkel kezdtek el.



    Gondolom, egesz mas pszichologiai elmeletek keringtek fel evszazada, mas volt a "rossz gyerek" definicioja.



    Gyanitom, ha elolvasnank az egesz tanulmant-hahaha, senki sem fogja, nyilvan-akkor abban szo van az egyeb faktorokrol, pl. hogy mi volt a szocioekonomiai helyzet a kutatas alanyainak gyerekkoraban, kamaszkoraban, fiatalfelnott koraban, mert az pl. nagyon nem mindegy.

  • 2009.01.09 16:14:17Gladia Delmarre

    Wooow, pont Bunny volt az egyik, aki segített anno:)))

  • 2009.01.09 16:14:53Gladia Delmarre

    Sorry, nem ide akartam...

  • 2009.01.09 16:15:51cozumel

    Azt se felejtsuk el, hogy mig a gazdasag a korabbi idoszakban mindig jobban ertekelte a "kockafejuseget", ma az individumok sokkal sikeresebbek lehetnek.

    Ez is valtozott sokat.

  • 2009.01.09 16:17:00cozumel

    Valamint.

    Az oktatas is csak az elmult talan 20 evben kezdett azzal foglalkozni, hogy felismerje, a problemas/rossz gyerekben rejlo potencialokat.

    Es helyes utra terelje azokat...

  • 2009.01.09 16:26:17Subbantósdi

    "Subbantósdi, majdnem mindenben egyetértettem az elemzésed kapcsán, egy valami "szúrja a szememet", amit a kétkezi munkásokról írtál. Lehet, h egy co hegesztő, vagy egy vasöntő nem egy észlény, de attól még lehet kedves, családját szerető ember. Van asztalos barátom, olyan odaadással neveli a 3 csemetéjét (a feleségével együtt), h ritka az ilyen."

    Gladia D.: Igazad van, ezért is mondtam, hogy a diploma nálam nem alap a boldogságra, sikerre, nem is lenne jó, hogyha ezt a mentalitást akarnánk mindig hirdetni, még ha Nyugatról és az USA-ból ezt is árasztják felénk...

    Amúgy meg nekem is volt egy pék komolyabb barátom, élettársam, és Ő is szerintem sikeres és boldog ember volt, nem csak velem, amúgy is, szerintem, mert elégedett volt azzal, ahogy él és amit elért.

  • 2009.01.09 16:29:42Subbantósdi

    Gladia D.: Sajnos azt kell mondanom, hogy ha rejtetten is, a diplomás és un. intellektuálisabb rétegen is nagyon sok a szenvedélybeteg, az alkoholista, csak rejtetten, nagyrészt, mert fent kell tartani valamifajta látszatot ugye, kifelé. Ez azért kétkezi munkásoknál, ez a látszat fenntartási kényszer, nem annyira adott.

    És hát valóban, van, akinek életre szóló és sajnos követendő rossz példa, ha az egyik vagy mindkét szülő alkoholizál, vannak, akik pont ezért lesznek rosszak, mert azt látják, hogy Ő már úgy sem lehetnek jók, minek is strapálják magukat, mert eleve elrendeltetett a sorsuk, ilyen háttérrel. :o(

  • 2009.01.09 16:36:5878as évjárat

    Mert van olyan, hogy rossz gyerek??????!!!!!

  • 2009.01.09 16:40:29jewel

    Tenyleg eleg sz@r megfogalmazas...

  • 2009.01.09 16:58:41melcseee

    Gladia Delmarre



    Melcseee, azt hiszem, most, h a férjed példáját írtad, a fent említett nőismerőseim között párhuzaot vélek felfedezi. Pontosabban azt, h a jókislányságuk, az állandó dicséretek, és a kevés tanulással is megkapott jó érdemjegyek (mert olyan szép és aranyos kislány vagy, megérdemled az 5-öst!) elhitették velük, h többek, mint amik valójában. És erre a szüleik sem cáfoltak rá.

    Az élet sajnos igen:(



    szal akkor én megyek majd a süllyesztőbe? :P

  • 2009.01.09 16:59:48melcseee

    egyébként én az egyetemen lehetek akármilyen szép és aranyos kislány, ha nem tudom az anyagot, ami általában két-három tankönyv úúúúgy kirúgnak, mint macskát szarni...



    szal tény, h a gimi sztem is burok volt mindenkinek, de itt baromia nem számít semmi, csak az, h tudod v nem.

  • 2009.01.09 17:00:08melcseee

    sőt



    néha meg csak az számít, h jó kedve van-e a tanárnak v nem.

    :)

  • 2009.01.09 17:10:34Gladia Delmarre

    Melcseee, nem:)) Nem mész a süllyesztőbe, mert ismered a saját korlátaidat (amit persze feszegetsz) és a lehetőségeidet (amiket szintén). Én azokról a kislányokról beszélek, akik az áltisiben érdemtelenül kapták a jó jegyeket, csak mert bájosak voltak és tudtak szépen írni. Azt gondolták, ez elég lesz a továbbiakban is. A gimit még végigszenvedték (már az is óriási változás az áltisihez képest), de fősuli, egyetem... meg sem próbálták. Nem ettől, a diploma hiányától sikertelenek egyébként, hanem attól, hogy az a "szép jövő", amit mindenki ezerrel nyomott nekik 10 évesen, szálló hajú kisleányként, sehol sincs, mert nincsenek olyan képességeik, és ez csak felnőttként tudatosult bennük.



    Egyetem tök más tészta, persze:)

  • 2009.01.09 17:14:46Gladia Delmarre

    Na, egy példa: jókislány, mindenki abajgatta, szavalóversenyen nyert, mert olyan szép volt, színkitűnő, mert olyan szorgalamas volt, gimiben közepes eredményt hozott, így a másik út a pasizás lett. Mondanom sem kell, akkora lotyó lett, mint ide Lacháza, és 17 évesen szült egy babát egy idősebb pasitól. Aki aztán alkoholista lett, ő meg egyedül a gyerekkel, no szakképzettség, alkalmi munkák.

  • 2009.01.09 17:46:27melcseee

    2009.01.09 17:14:46 Gladia Delmarre



    uhh ez durva..



    szerintem az a baj, legalábbis én azt látom sok évfolyamtársamon is, h megcsinálják az egyetemet,csak h legyen egy diploma amivel dicsekedhetnek, de Anyuci-Apuci már most kifúrta nekik a helyet, hol fognak dolgozni, meg kell ugye a sulihoz közel kis lakás, meg egy kis kocsi.



    és ők könnyebben érvényesülnek mint mi, akik magunknak kaparjuk ki a gesztenyét.

    félreértés ne essék, nem irgylem őket!

    mert egyrészt roppant büszke vagyok és mindig is az leszek arra, h amit elértem azt én értem el, sok munkával és ez az érzés nekik nem adatik meg soha.

    másrészt ők ezt le is szarnák, sokkal felszínesebbek maradnak mint mi.

    harmadrészt vmikor eltűnik mögülük a segítség, és ők akkor fognak összeomlani...

    és lehet, h sikeresek lesznek, de nem lesznek boldogok. és még csak fel sem fogják fogni, h miért nem.

    na ez a baj szerintem.

  • 2009.01.09 17:47:34melcseee

    pl volt egy osztálytársam, aki arról panaszkodott neki, h minden évben Spanyolországba viszik nyaralni a szülei, és ő már unja....no comment...

  • 2009.01.09 17:47:48melcseee

    nekünk, nem neki bocs

  • 2009.01.09 17:56:17cozumel

    "Igazad van, ezért is mondtam, hogy a diploma nálam nem alap a boldogságra, sikerre, nem is lenne jó, hogyha ezt a mentalitást akarnánk mindig hirdetni, még ha Nyugatról és az USA-ból ezt is árasztják felénk...

    Amúgy meg nekem is volt egy pék komolyabb barátom, élettársam, és Ő is szerintem sikeres és boldog ember volt, nem csak velem, amúgy is, szerintem, mert elégedett volt azzal, ahogy él és amit elért."







    Mar megint az a csunya USA...

    Nem a zusa, hanem a VILAG tendal affele, hogy egyre kevesebb az olyan egyszeru szakmunka, amihez elegendo a keves tanulas, es egyben viszonylag tisztesseges megelhetest biztosit.



    Ha valaki 40 eve elment autoszerelonek, jo esellyel butykolt Ladakat 20 even at, ugyanazzal a szaktudassal.



    Ma a komputerizalt kocsik vilagaban semmit nem er ugyanaz a szaktudast.



    A nagybatyam kb. 30 eve kezdett gazszerelessel foglalkozni, egy egyszeru szakmunkas volt...Ma olyan komoly technologiakkal dolgozik, olyan preciz szerszamokkal, hgoy csak lesek. Diplomaja ugyan nincs, de amennyit tanult a szakmajaban a 30 ev alatt, abbol mar osszehozhatna egyet...

  • 2009.01.09 17:56:37eino.

    B.

    ,,Ez az egész nagyon szubjektív szerintem, a magatartásjeggyel sokszor azt jelzik, mennyire csipáznak téged,"



    Pontosan. Lányom színkitűnő, egyszeri olvasásra megjegyez 10 német szót stb., de nem bírja az ofő (a többi tanára igen). A havi magatartás jegyei négyesek :)) Mert szeret sürögni-forogni, mindennek a fonákját megmutatni (komoly abszurd humora van a drágának), a gyengék mellé állni, az igazságtalanságokon felháborodni - és teszi ezt bár udvariasan, mégis, az ofő számára idegesítően.

    Mondtam neki, hogy ne törődjön vele, nem lehet minden egyes embernek maximálisan megfelelni. Még csak az kéne..







  • 2009.01.09 18:12:33másutt

    "a diploma nálam nem alap a boldogságra, sikerre, nem is lenne jó, hogyha ezt a mentalitást akarnánk mindig hirdetni, még ha Nyugatról és az USA-ból ezt is árasztják felénk..."



    en ennek az ellenkezojet tapasztaltam.

    szerintem pont a mi jo oreg kontinensunkon alap az emberek megitelesere a

    -diploma

    -hany nyelvet beszel

    Az USA-ban ennek ellenkezojet latom.

    (mindkettore)



    En 3 generaciora vissza diplomasok sarja vagyok. nalunk, ha nem mentem volna egyetemre, "elkallodott"-nak lettem volna minositve. Szinte mindenutt azt latom Europaban (tobb orszagbol is), hogy KELL a diploma bizonyos fokozatu allasokhoz.



    Az USA-bana jo kis "amerikai alom" hazajaban a sikert mervadoja, hogy az ember a maga fonoke (sajat vallalata van es senki nem parancsol neki).

    A legsikeresebb (uzleti eletben) emberek egyetem kozelebe sem mentek, avagy onnan rovid uton tavoztak. Egyszeruen nincsen idejuk ra, ha sikeresek akarnak lenni, gurizni kell.. :)

    Meg a legmagasabb foku allasig is el leht jutni diploma nelkul, multiknakl is!



    Igaz tortenet: kb 22 evesen, az egyetem alatt az USA-ban az akkori parocskam csaladjanal ebedeltunk. (papa pilota volt, mama szamvitelis).

    Arrol beszelgettunk, mit csinalnank a $$$-ral, ha a lotton nyernenk milliokat. En azt mondtam, a Harward-ra mennek, es onnan szeretnek diplomat (nagyon draga oda jarni). Ugy neztek ram, mintha azt mondtam volna, hogy az afrikai AIDS-eseknek adnam! "ha mar milliomos lennel.... MINEK jarnal egyetemre????"

    ez szo szerint megtortent es en szinte mindenutt ezt tapasztaltam.



    most mar talan valtozott a helyzet. de amikor ez tortent, jo 15 eve, meg nem a "vallalkozo milliomos" volt a ksifiuk alma.



    A tradicionalis europai (kontinentalis, NEM angol) szemlelet szerint a diplomas (lehetoleg jogasz, orvos, stb) a siker csucsa. Nem, aki kis sarki trafik boltjabol shopping birodalmat epit. Es tudom, hogy ez valtozik.

  • 2009.01.09 18:21:04másutt

    azert csak elirtam a Harvardot, ejnye-bejnye. megiscsak oda kellett volna jarnom?

  • 2009.01.09 19:16:12wish73

    ezt a fostalicska kutatást.

    tényleg könnyű azt mondani egy gyerekre, h rossz meg hülye, de mostanában, h "ipari mennyiségben" találkozom problémás gyerekekkel, rá kellett jönnöm, h klasszikus rossz gyerek alig van. van viszont egy csomó olyan, aki akár pszichés, akár idegrendszeri okok miatt magatartás-viselkedészavaros, figyelemzavaros. na, ők a klasszikus ped. módszerek között csak még gázosabban viselkednek, persze, h nem fognak jól funkcionálni a suliban, ergo később sem. ők lesznek azok, akiket büntetnek, pellengérre állítanak, eltanácsolnak, és csak halmozódik a szar. és mindegy, h diploma vagy szakképző, de, ha vki nem talál rá arra a területre, ami érdekelné őt, amiben tehetsége lenne (ki sem derül sok esetben), az persze, h sikertelen és elkallódik. ezt 40-50 évig kutatni... én is szeretnék egy ilyen állást. nyugdíjas koromig kitart, és simán igazolom a hipotézist

  • 2009.01.09 19:34:32cozumel

    Wish



    lehetek a kutato partnered? Nekem is kene egy ilyen jo kis eletfogytos allas :D

  • 2009.01.09 19:41:5778as évjárat

    Magenta

    Ha asztalosként boldog, akkor is sikeresnek fogom érezni.





    A férjem is asztalos. Soha nem volt jófiú, de rossz sem.

    Boldog, mert azzal foglalkozik, amuit szeret.

    Jobbról balról akartuk küldeni fősulira, nem akart menni. Azt mondja, diploma nélkül is meg tudja csinálni az ablakokat, ajtókat.

    Most vállalkozó, és ezeddig sikeres, remélem így is marad. És bízom benne, ha a fiunk nem tanul főiskolán, egyetemen, lesz majd egy olyan szakmája, mint az apjának, amit szeret majd csinálni. És boldog lesz.

  • 2009.01.09 19:43:5778as évjárat

    Ja, és tőlem akár rossz is lehet!:)

  • 2009.01.09 21:48:13ga_zsi

    Attól is függ hogy ki szerint rossz az a gyerek.

    Az én fiamnak alsós korában sosem volt elég egy üzenőfüzet, mert mindig betelt azzal, hogy a tanítónéni szerint agresszív, verekedős stb... Közben tudtam, hogy őt piszkálja állandóan 2-3 oszt.társa (tan.néni kedvencei) és ő csak megvédi magát. Sosem tudtam erről meggyőzni a "tisztelt pedagógust"

    Aztán felsős lett hál' istennek, és kiderült, hogy a kedvencekkel állandóan baj van, az egyiknek már nemcsak igazgatóija van, hanem fegyelmije is. Az én csemetém pedig a tanárok szerint illedelmes, rendes, normális gyerek. Érdekes módon egyik szerint sem agresszív, pedig elhihetitek, hogy mindet végigkérdeztem a fogadóórán. Szóval attól is függ, hogy ki mondja.

  • 2009.01.09 22:02:24Magenta

    2009.01.09 19:41:57 78as évjárat



    :)))))))

    Nem degradálásként írtam az asztalost, hanem mert szeret ilyesmikkel pepecselni és tehetsége is van hozzá.

    Ahogy a matekhoz is és imádja a csillagászatot.



    Akkor is roppant sikeresnek fogom érezni, ha csillagász lesz és azzal boldog, meg akkor is, ha asztalos lesz (vagy autószerelő, vagy CNC-s). Csak legyen kerek az élete. :)



    (egyébként van a kedvenceim közt egy weboldal, ha egyszer sok pénzünk lesz, a lakás összes bútorát azok a srácok fogják csinálni :) )

  • 2009.01.09 22:10:03anyamadár

    Ez most megint nagyon spanyolviaszos-dolognak tűnik nekem...

    Aki rossz a suliban az lemarad, maga köré gyűjtheti a hozzá hasonló "rossz" gyerekeket - bandázás, rögzülhetnek a rossz magatartásformák amit vihet magával később munkahelyre emiatt összeférhetetlen lesz.

  • 2009.01.10 09:12:5078as évjárat

    Abszolút nem éreztem úgy.:)



    Ez akár egy jó példa is lehet arra, hogy nem feltétlen lesz semmirekellő ember, ha a magatartása és tanulmányi eredménye nem szökik az egekbe.



    Az első kommentből kimaradt: :)



    Magenta

    Megosztanád velem a weboldal címét?

  • 2009.01.10 11:54:40Subbantósdi

    A "rossz gyerek" definícióra itt még most azt hiszem, nem is merült fel egy eléggé mindennapos már, sajnos, jelenség: a hiperaktív gyerekek esete.

    Ez egy bizonyított tény, hogy vannak ilyen gyerekek és Velük másképp kell bánni, mint azokkal, akik nem ilyenek. Amúgy semmi gond sincs velük, de tényleg, nem köti le őket az olyan mértékben és főleg, olyan hosszú ideig, ami a kortársaikat általában. És ez főleg az iskolába kerülés idején merül fel, hiszen addig relatíve szabadabban mozogtak, nem volt iskolapad, 45 perces órák és hogy egy órán belül nem szabad csak úgy felállni, ide-oda menni és beszélni, kiabálni, stb., mint amit óvodában azért lehet.

    Őket azért ne soroljuk még a rossz-gyerekek kategóriába, gondolom, bár mielőtt ezt tudományosan "felfedezték", gondolom, sok gyereket ezért elég rosszul kezeltek, ütöttek-vágtak, stb., mert nem értettek úgy a szóból, mint a többiek.

  • 2009.01.10 15:59:14Prinzessin Erbsen

    Mivel eleg öreg vagyok mar tapasztalataim vannak: mostanaban levelezni kezdtem egy volt alt. isk tarsammal, aki az egesz osztalyt imeri, egyik amulatbol a masikba estem: az olytaly eminense a tanarok kedvece, alkoholista lett, egy tanyara költözött , ahol agyonvertek, aki "rossz" gyerek volt, ma jol menö valalkozo, es sorolhatnam az osztaly nevsort, a jok sem vittek sokra, de a rosszak sem kallodtak el, en sem voltam jo gyerek, de nem erzem magam sikertelennek.

    jo hogy ez a nagy atlag, de ugy latszik ez a mi osztalyunkra nem vonatkozik



  • 2009.01.10 16:09:14Prinzessin Erbsen

    ja es a gyerekeim: hat fellelegezetek a tanarok maikor eljöttek,nem gyöztem hallagtni a panaszaradatokat, a fiam meg az erettsegin is meg bukott, most vegzett a 2 diplomajaval, a kicsi egesz eleteben nem volt olyan jo tanulo, mint most a föiskolan, pedig mar a kirugas szelen allt mindenhonnan.



    Lehet hogy jo tanaroknal jo iskolaban ez igaz, de a magyar iskolakra ez nem jellemzö, boldog az a gyerek aki maradando karosodas nelkül megussza a közoktatast - es nalunk mindezt ugy hogy a csaladi hatter sem volt nalunk idealis - valas es sok költözes, en sem vagyok az anyak gyöngye, követtem el hibakat-, ha idealis akkor azt kell hinnem, hogy zsenik a gyerekeim? pedig szerintem csak atlagosak, es a hiba nem bennük volt, legalabb is az elet most ezt bizonyitja.

  • 2009.01.10 16:14:46B-

    A mi volt osztályunkban az volt a meglepő, hogy a nem annyira okos, de jó kapcsolatokkal és bizonyos önfejűséggel rendelkező gyerekeknek megy most jól (akiben volt annyi "leszarom a mások véleményét", hogy ne frusztrálja, ha nem 100%-os az iskolai teljesítménye. Nem feltétlenül "rossz", csak nem a megfelelni vágyós, szorongós típus.).



    Viszont nálunk sokan voltak, akik valamilyen művészetben voltak tehetségesek: ének, színjátszás, hangszer stb. Világot jelentő deszkák, külföldi fellépés és társaik.



    Viszont pont ez az az életkor, amikor a hamvas kiskamaszból szögletes vagy éppen kikerekedett fiatal lesz. Megváltozik az arc, a hang.



    Tapasztalat: azok, akiknek nem volt kapcsolatuk a választott szakmában (pl apja is országosan ismert zenész) vagy nem sikererült egy szívvel végzett polgári szakmát szerezniüük, azok komoly pszichés zavarokkal küzdenek. Anorexia, skizofrénia, amit el tudtok képzelni. Úgy jöttem el az osztálytalálkozóról, mint akit fejbevágtak.



    Szerintem a művészeti ágakban elég nehéz érvényesülni, és tényleg nagyon sokan megsínylik, hogy a szépreményű kamaszból, a színjátszókör sztárjából egyszercsak senki által nem ártékelt hétköznapi ember lesz. A kamaszbáj elillan, a szép hangocska elvész vagy átlagos lesz...



    Nyilván nem mindenki kallódik el, akit a tévében látunk, azokra ez nem igaz. De egy sikeres művészre hány olyan jut, aki 18-19 évesen lekerült a programról?



    Igazából most kezdem megérteni, miért akad ki olyan sok színész szülő, ha a gyerekük követni akarja őket a pályán.

  • 2009.01.10 17:01:18Magenta

    78-as évjárat: ha írsz a magenta1011 kukac gmail pont com-ra egy mélt, akkor megírom a weboldalt. :)

  • 2009.01.10 18:29:54tris

    "ő is tpikusan "rossz" gyerek volt, túl okos ahhoz, h figyeljen az órákon, h házit írjon, délutánonként haverokkal kocsmázott, bulizott, stb."



    erre szoktam azt mondani, hogy a lusta -de okos, előbb-utóbb buta lesz, ugyanis a tudás sajnos nem száll bele magától a fejbe.

  • 2009.01.10 18:48:35eino.

    B_, én is úgy gondolom, hogy a jó kapcsolatok sokat számítanak.

    Nekem ugyan csak kicsiben vannak ilyenjeim, de az apró előny is mekkora előny tud lenni! A szüleim nekem még ilyen apró előnyöket sem tudtak biztosítani. Nem arról van szó, hogy más gyereket háttérbe szorítanánk, de ami adódik, azt kihasználjuk. Pl.: tavaly egy kislány visszamondta a zongorát, kellett helyette egy tanítvány. Az ismerős szolfézstanárnő rögtön a lányomat ajánlotta, pedig elvileg csak az idén kezdhette volna a hangszert. Mondjuk nem ügyetlen a gyerek, simán veszi az akadályokat, de nem is zenei zseni (olyan úgyis csak ritkán van :) ).



    A nem 100%-os teljesítmény leszarását meg én magam propagálom. Ugyanis az erős belső kontrollos gyereket lazítani kellett (jajajajjj, csak 93%-os lett a matekdolgozat, brühühü!).Eredmény: az idén sokkal lazábban és jobb kedvűen kitűnő, mint tavaly volt.

  • 2009.01.10 20:58:33Heatherette

    én azt tapasztaltam, hogy ebben a sztereotípiában szerettek gondolkodni a tanáraink is. ha nem voltál jó, eleve utáltak, és bármit megtettek, hogy csökkentsék az átlagod. nagyon nehéz volt kitörni.

    ha ma megnézem, hogy ki hol van... nem azok jutottak valamire, akik elfogadták a szigorú szabályzatot, hanem akik mindig a bajosabbak voltak.

    az meg, hogy ki a sikeres... ma már nagyon kevés dolog számít sikernek. az a sikeres, akinek nagy családja, gyönyörű háza, menő autója és valami igen tuti állása van.

    ez a siker. de még sokszor ez sem elég, mert ha nem olyan állásod van, amivel dicsekedhetsz, máris nem számítasz annak.

  • 2009.01.10 21:07:42Blueray

    Imádom ezeket a britttudósokat! Nyilván Oxford és Eton aspektusából nyilván tökéletesen ítélik meg a prolikölkök perspektíváját.

  • 2009.01.10 21:14:07Blueray

    Igenigen. A skatulya. Amiből nem lehetett kitörni.

    Aki az iskolában rossz volt úgy általában, az beledögölhetett, akkor is az maradt végig, ha közben parallel kijárta az angyalképzőt is, aki meg jó volt, annak esetleg olyasmit is elnéztek, amiért a rosszgyereket földig alázták volna.

    Émmár meglehetősen régen jártam iskolába, de van három kölkem, akiknél dettó ezt látom. Mintha megállt volna az idő.

  • 2009.01.10 21:27:25manka78

    Nekem most elsős a nagyobbik lányom. Nem győzöm neki mondogatni, hogy hajtson, bizonyítson, mert most fogják betenni egy bizonyos skatulyába. Jó eszű a gyerek, csak laza, mint az apja.

  • 2009.01.10 21:34:16Heatherette

    manka, tuti, hogy ez a jó neki? inkább hagyni kéne, hogy kialakuljon a saját egyénisége, és a saját ritmusában tanulhasson. ami nem megy annyira, abból csak legyen közepes, amiben pedig kiemelkedő, arra feküdjön rá. nem kell mindenből színötösnek lenni, nem erről kéne szólnia az egésznek.

  • 2009.01.10 22:05:49manka78

    Heatherette! Nehogy azt hidd, hogy itthon korbáccsal felügyelem a tanulást. Egyébként is napközis, így elég keveset tudunk suli után gyakorolni.Mire hazahozzuk már elég fáradt. Csak arra ösztönzöm, hogy ami benne van, azt próbálja megmutatni, ne szégyelljen jelentkezni. Meg nála az a gond, hogy ellazáskodja a dolgot. Pl. a hétvégi tanulást is mindig vasárnapra hagyja. Az ő egyénisége meg.... Na azzal nem lesz gond. Nagyon jó közösségi ember, szeretik a társai, egy kicsit falkavezér típus. Amit írtam az teljesen arra vonatkozik, hogy tényleg tudnak skatulyázni a tanárok. A biztatás meg nálunk szerintem pozitív irányba megy. Mindig biztosítom róla, hogy igen, ő képes arra amit csinál, biztatom, hogy jól csinálja, ügyes stb. Nekem mindig ez hiányzott gyerekként. Az elismerés. Bízom benne, hogy ezzel jót teszek neki és így lesz egy egészséges önbizalma, ami nálam sokszor hiányzott/hiányzik.

  • 2009.01.10 22:06:11madz

    manka, igaza van H-nak. szerintem se stresszeld túl a lányod, a lányok amúgy is hajlamosak görcsölni, mert mindenáron meg akarnak felelni. elsősorban a szülőknek.

    és ha normálisok a tanárok, még skatulya sem lesz.

  • 2009.01.10 22:09:11manka78

    Madz! A stressz meg ő, két külön fogalom. Hát mondom, hogy halál laza.:)))

  • 2009.01.10 22:11:28madz

    oxi, te tudod :)

  • 2009.01.10 22:12:14Heatherette

    +Pl. a hétvégi tanulást is mindig vasárnapra hagyja"



    hát ez a normális, nem? :)

    ott van a péntek este + szombat egész nap

    egy nap alatt nem lehet megtanulni hétfőre?

    miért kell állandóan, minden nap tanulni?

  • 2009.01.10 22:15:32manka78

    Most sírok. Dodóóék miatt.

  • 2009.01.10 22:19:25manka78

    H! Mi nem tanulunk minden nap. Csak példaként írtam, hogy lásd, nincs nálunk vasszigor. A célom az, hogy merje megmutatni, ami benne van. Ha én mertem volna, ma könnyebb lenne nekem.

  • 2009.01.10 22:23:25manka78

    Ja, és a legfontosabb, hogy érezze, hogy mindig minden körülményben számíthat rám és segítek neki. Ezért biztatom, bátorítom, de ez pici korától így van. A most 1 éves picurkánkat is mindig megdicsérem, ha valami újat, jót csinál.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta