SZÜLŐSÉG

Az egyméteresek gyakran ferdítenek

2009. január 8., csütörtök 15:30

Ballagunk haza kézenfogva, miközben "ovi-híradó" árad a csücsöri szájból. Egyik pillanatban az óvó néniket szánom, a másikban Andrást, a harmadikban pedig megpróbálok gyökkettőt vonni az addig elhangzottakból. Arra már hamar rájöttem, hogy nem érdemes belezavarni dolgokba a serkenő szervezetet, mert ha valamit két irányból közelítek, például „Aludtál?”, majd kicsivel később „Nem aludtál?”, gyakran képes egymásnak szögellentétes választ adni. Az estek többségében persze gyakorlatilag mindegy, hogy megette-e a zöldbabot, vagy nem, igazán akkor kell elgondolkodni, és a járdán egy picit megtorpanni, amikor mondjuk, a zöldbab Juci fején landol. Állítólag. Aztán nyugtassuk meg magunkat, hogy erről bizonyára bent értesítettek volna a hozzáértő személyek, szóval vegyünk egy nagy levegőt és hallgassuk tovább a kis Andersent. Azt pedig csak remélhetjük, hogy az óvó néni sem nyalja be gyermekünk sztorijait, s nem hiszi el neki azt sem, hogy hétvégére egyedül hagytuk a kutyával és egy cetlivel: kaja a frigóban.



Az első időben, amikor még csak egy szem 3 éves gyerekem volt, lelkiismereti kérdést csináltam abból, hogy fényt derítsek az óvodai történetekre. Ebből kifolyólag felváltva néztek hülyének a gondozók, amikor néhány nehezen emészthető, furcsa dolog után nyomoztam. Mert vannak olyan dolgok, amiket nem lehet finoman kutatni, egyszerűen meg kell kérdezni, hogy akkor most tényleg mi a rák van. Ilyen volt például, amikor lányom mártír arccal állította, hogy nem kapott a bölcsődében a mindenkinek járó tejből, pedig ő annyira, de annyira ivott volna, a dadus viszont elküldte őt a sunyiba. Persze nem így, viszont olyan választékos szavakat használt a gyerek, hogy elképzelhetetlennek tartottam, mind ezt magától sütötte ki. Lélekben már aktivistákat küldtem a Göncöl utca 3 elé, de adtam azért egy kis esélyt a pedagógusgárdának, hogy szépítsenek. Nos, a beszélgetés elején a gondozó feje, majd végül az enyém piroslott, mint egy infralámpa, de a lényeg, hogy megtanultam egy életre: Élénk fantáziával rendelkeznek az alig használt egy méteresek.

Hamar rájöttem, hogy ezek az apró ferdítések korántsem hazugságok, éppen csak az adott hangulata szerint színezi ki a kicsi a történteket. Persze nem árt, ha már óvodás korban elmagyarázzuk, hogy a hazugság nem helyes viselkedési forma, de semmiképpen se kapjuk le a gyereket a tíz körméről, főleg ne nevezzük hazugnak őt! Ilyenkor nyugodtan mosolyoghatunk a gyantázatlan bajszunk alatt, miközben azt hallgatjuk, hogy gyermekünk ölben hozta le az óvónőt a tetőről, mert az felment sírni a zöldbabfőzelék miatt (útközben egy oroszlánt is megszelídített a szuperhősünk).

Hiába a tapasztalat, Andrással is beleszaladtam az erdőbe. A történet zavaros, s a lényeg, hogy szerepel benne befőtt, mely a földön landol, büntetésből szomszédba zavart kisfiú és értetlen anya. „Andris, véletlenül dobtad le? Igen. „ Andris, direkt dobtad le? Igen.” „Miért vittek át a szomszédba? Hogy jó legyek.” Ez így ment egy napig, majd reggel illedelmesen elmeséltem az óvó néninek, hogy mit hallottam, s hogy mi ebből az igaz. „Véletlenül leesett a befőtt, a Pillangó csoport pedig, ahová állítólag átzavarták, a másik épületben van. Andris nagyon jó gyerek, semmi gond nincs vele, soha nem küldünk el senkit más terembe.” Hurrá. Azért szeretnek az óvó nénik.

Az igazi hazugságoknak persze rengeteg oka lehet, például ha túl nagy szigorral nevelünk, vagy az elvárásaink túlzóak. Ilyenkor kialakulhat a gyerekben az a kényszer, hogy ahhoz, hogy nekünk megfeleljen, minden eszközt be kell vetnie, esetleg az indulataink elől menekül a hazugságokba. Nem kell azonban rögtön attól tartani, hogy elvesztettük a gyerekünk bizalmát, tudatos, manipulatív hazugságok körülbelül hatéves korban kerülnek elő. Addig is, próbáljuk elfogadni, hogy elérkezett az idő a gyereknél, amikor nem vagyunk ott mellette mindig. Eszközeink pedig továbbra is a türelem, bizalom és a harapófogó.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.01.08 15:59:20babó

    tényleg mindenkinek ajánlom újra, ezredjére a Bölcsek a bölcsőben című könyvet.



    ebben részletesen foglalkoznak a témával, néhány kísérlettel fényt derítve arra, hogy ebben a korban (kb óvodás kor) korántsem direkt hazudnak, kár őket leszidni mitta (de pl az ellentmondásokra nem árt rávilágítani).



    egyszerűen nincs meg az (éles) határ a valóság és a fantázia, a külső és belső dolgok között. bizonyos szituációkat pl képtelenek belátni (lásd a kísérletek leírását), még a saját korábbi gondolataikról is, mert nem tudnak még (jól) gondolkodni a gondolataikról.



    elvont? ilyenek vagyunk. :))



    persze sztem utána kell kérdezni az extrém sztoriknak (kedvesen) csak, hogy tisztán lássunk adott esetben. nem hiszem, hogy a gondozónőknek újdonság lenne az ilyesmi, feltéve persze, hogy szakmailag felkészültek. én megpróbálnék nem égni, inkább humorosan és megkönnyebbülten felfogni a dolgot.



    ...



    a lányomnak pl. a reggel bölcsibe menet elromlott a szája. közölte többször is. mire odaértünk megjavult. hát nem szerencse? :))

  • 2009.01.08 16:12:57dalia

    hogy mennyire nincs még igazság/hazugság fogalmuk arra jó példa, amikor áll a háromévesem kezében egy piros ceruzával a fal mellett ami lendületes körökkel van összefirkálva és határozottan állítja, hogy nem ő volt, hanem a nővére aki nincs is itthon :) az a baj, hogy annyira édes ilyenkor a határozottságtól, hogy csak nevetni tudok, leszidni alig :)

  • 2009.01.08 16:24:32Mafalda

    - nagyotmondás, versengés a többiekkel

    - élénk fantázia

    - félelem a (létező vagy nem létező) felnőtt szigortól, amolyan "megúszás"

    - manipuláció (6-7 éves korban már simán)



    tapasztalatom szerint ezek miatt színezik ki a kicsik a történeteiket leggyakrabban

    más kérdés, hogy ahogy Win írta, erre tudni kell reagálni

    nyilván nem árt egy minimális pedagógiai érzék, olvasni a témáról, stb

    de nálunk sajnos az ellenkezője is előfordul, amikor a nagymama (anyósom) halálosan komolyan veszi a gyerek "hülyeségeit" (ez a férjem és az exfelesége szóhasználata ilyen esetekre) és képes megsértődni rá úgy, hogy kijelenti neki, napokig nem akar vele találkozni... okos, mi?

    az is érdekes, hogy amikor a gyerek mint egy fúria veszekszik (ilyen is van, szerencsére ritkán)előszeretettel dobálózik olyan kifejezésekkel, hogy "hazug vagy", amiket szerintem még fel sem fog, de a nagyitól már tutira hallotta (az biztos, hogy nem az anyukájától vagy az apukájától)

    de ez már egy másik sztori...

  • 2009.01.08 16:51:13Yocoo

    Win! Nem Vagy egész véletlenül bölcsész??

    Hogy tudsz valamiből gyökkettőt vonni?



    Amúgy jó a cikk...

  • 2009.01.08 17:27:22hinta-palinta

    Az unokahúgom kb 3 évesen ( akkor még egyedüli gyerek volt) a kitalátt barátnőjéről mesélt sokat ( nmit játszottak, mit esznek, mi volt a barátnő iskolájában)

    Tök komolyan kellett venni, akkor beszélt róla, egyébként nagyon logikus és hihető dolgokat, csak hát ugye nem létezett...Most, 3 év elteltével már nem "találkoznak", de élénken emlékszik rá, bár már nem szívesen mesél róla.Olvastam, hogy nem igazán kóros, meg sok gyereknél ez megvan, csak van aki nem említi..

    Tudna valaki belinkelni anyagot erről?( Pár mondatnál többet sehol sem találtam)

  • 2009.01.08 17:28:15hinta-palinta

    Jaaaj. KITALÁLT. Bocs.

  • 2009.01.08 17:36:16dodóó

    hinta-palinta!

    Én 3 évesem is gyönyörűen elmeséli hogy ő babája anyukája és most a baba oviba van,nem sír.

    Szinte elmeséli az adott szituációt ami kettőnk közt történik.



    Nálunk vízfestékkel festett a falra.

    Piros szín itt is kiválasztott volt.

    Kérdésemre hogy mit csinálsz azt mondta a macska volt.

    Mit csináljak vele??

    Most egy ideig így marad az tuti.

  • 2009.01.08 19:18:43Mírmúr

    A férjem unokatesója bedumálta az ovónéninek,hogy az apja lőtt egy rókát,azt ették vasárnap ebédre:)

    Amikor az apja ment a gyerköcér az oviba az ovónő azzal fogatta:Nem is tudtam,hogy az apuka vadászik.

    Hát erre nem tudott mit mondani.

  • 2009.01.08 19:34:05Dexter68

    Úgy kell valamiből gyökkettőt vonni, hogy adott a valami és abból kivonjuk a gyökkettőt. Tehát X-√2. Ez nem gyerekszáj, hanem anyaszáj. :o)



    Engem tegnap azzal fogadott az óvónéni, hogy Csipetkém közölte az udvaron, hogy „kúvahideg van”, és, hogy ezt kétszer is megkérdezte tőle, mert nem akarta elhinni. Erre mondtam, hogy van két kamasz bátyja, úgyhogy nekem szombaton azt mondta, hogy „picahideg van”, úgyhogy mégiscsak az óvónéni járt jobban. Mellesleg még igaza is volt. Tényleg picahideg volt.



    Csak azt nem tudom, hogy hagyjam-e szó nélkül ezeket (a nagyoknak persze beigértem egy jó kis szappanos fogmosást) vagy kezdjem el magyarázni neki, hogy nem mondunk ilyet, hogy kúvahideg, mert az nem igazán szép – már nem a hideg, hanem a kúva és ha azt mondjuk, hogy kúva, akkor például mindenki szomorú lesz, míg ha nem mondjuk, hogy kúva, akkor meg nem...

  • 2009.01.08 20:33:5778as évjárat

    Én már egy méter fölött voltam, mikor első osztályban beadtam nagy komolyan tantónéninek, hogy anyu meg apu elválnak, apu elköltözik ... városba, én meg anyuval maradok itthon, mert nem akarok másik iskolába járni és nővér1 is, nővér2 és bátyus is marad, mert ők sem akarnak apuval menni, de apunak biztos lesz másik felesége, meg lesznek mostohatesóim stb.

    Tantónéni is dobott egy hátast, meg az ősök is.

  • 2009.01.08 23:44:10Csöre

    Nekem a poszt apropóján éppen az érem másik oldala jutott eszembe. Vagyis: vajh mik azok a dolgok, amit a csemete NEM mond el otthon, pedig nem ártana (meg elhinni se ártana neki). Én pl. 20 évesen jutottam el odáig, hogy először magamnak, aztán anyukámnak bevalljam: az én szeretve tisztelt óvónénim nem volt épp a szakma csúcsa. És bizony nem (lett volna) természetes, hogy bepisilés után elfenekeljen (mindannyiszor), hogy kötőtűvel verje a kezem, ha nem sikerül a kötésem (amit nekem persze tompa műanyagpálcikával kellett volna csinálnom), hogy mikuláskor az egyik csoporttársam konkrétan nem kapott semmit, csak virgácsot (meg azzal a fenekére), hogy kiabáljon, ha nem úgy rajzolom a fenyőágat, ahogyan ő megmutatta, hogy belémtömje a bablevest stb. A kérdés különösen időszerű, mivel a fiam most (pontosan: ma) kezdte az óvodát, és a dadus - aki hál'Istennek csak ideiglenesen van a csoporttal - e régmúlt idők vegyes érzelmeit ébresztgette bennem.

  • 2009.01.09 00:08:16mohaéspáfrány

    Hinta-palinta!

    A fejlődéslélektan.hu-n biztosan találsz több anyagot is a témához.

    Az egyméteresek valóban nem hazudnak, hanem "konfabulálnak" - ami nagyjából annyi, hogy az elképzelt világukat valóságnak hiszik. Nagyobbik fiamnak kb. egy évig volt egy "hiúz barátja", ő csinált helyette mindent, amit nem akart, ő mondott neki ezt-azt, stb. A felnőttkor küszöbén nagyon sajnálja, h. nem emlékszik rá.

    A leghitelesebb információkat úgy gyűjthetjük 10 év alatti sarjainktól, h. nem kérdezzük - faggatjuk őket, hanem alkalmat teremtünk laza együttlétre, akár közlekedés, főzés, vasalás közben, és a magunk napi eseményeiről kezdünk mesélni, amire a gyerkőc általában hasonló beszámolóval reagál - tanítja Dr. Gósy Mária

  • 2009.01.09 00:33:22dodóó

    Mikor a lányomat lefektettük,vagy lefektettem előbújik nyuszimuszi.

    Aki elmeséli hogy telt a napja.

    Persze kérdez is meg válaszol.

    A lányom meg szívesen beszélget vele.

    A nyuszi hozzá bújik,szomorkodik,csiklandoz és vele alszik.



    Nálunk ez bejött.

  • 2009.01.09 10:11:04Békanőci

    A mi gyerkőcünk még nincs két éves, most kezd beszélni(vagy csak mi kezdjük megérteni?), de a legújabb játéka az, hogy mutogat a fotel és az ágy alá, hogy "Ottisz szisza, vava, deje-deje!" és hívja a cimborákat, mi pedig segítünk neki benézni a bútorok alá. Nagyon aranyos, de én azt hittem, ez később kezdődik.

  • 2009.01.09 11:13:34dodóó

    Mi éveken keresztül nem néztünk tv-t.

    Este egy film,kislánynak max egy mese egy nap.

    Aztán mégis előfizettünk.

    kiderült hogy a lányom nagy barátok közt rajongó és hogy amikor a papájával van nézik is.

    Mert a papa még fel is vette neki hogy ne maradjon le róla.

    Csak lestünk mikor este csendre intett bennünket először, és várta a fejleményeket.

    Te ezeket hol nézed??

    -hát ez ovisfoglalkozás.

  • 2009.01.09 12:10:56egyremegy

    OFF, bocsánat.

    Csöre, régen várom már a jelentkezésedet. Egy hozzászólásodból úgy tűnik, hogy nőgyógyászt váltottál. Az általad említett dokihoz járok én is. Megkérdezhetem, ha lecserélted, akkor miért?

    Nagyon aktuális nálunk most ez a téma, megköszönöm, ha válaszolsz rá. Ha nem itt, írok címet.





  • 2009.01.09 13:04:18Pearly

    Nem tudom igaz-e, lehet, hogy urban legend, de akkor is jópofa. Állítólag egy tanítónéni ezzel kezdte az első szülőit a suliban:

    - Kedves szülők, ha megígérik, hogy nem hisznek el mindent, amit a gyerek az iskoláról mesél, akkor én is megígérem, hogy nem hiszek el mindent, amit otthonról mesél.

  • 2009.01.09 13:23:20Borcsika

    Az én fiam kedvence kicsi Elmo, aki szerinte : egy pofátlan kis piros béka. Folyamatosan árulkodik rá, hogy ezt-vagy azt csinálta (lerombolta az fiam által felépített várat, piszkálta a virágokat, szaloncukrot evett). Olyankor az apja elkezd, Elmo hangját utánozva, ellenkezni, hogy nem is ő csinál ilyeneket, meg ha eszébe is jutna, akkor sem lenne rá képes, és valójában ezeket a Muki csinálta. Ezen jól összevesznek, és utána a fiam bevallja, hogy bizony ezeket a dolgokat ő csinálta. Nagyon jól szórakozom a rögtönzött bábszínházon, de néha egy kicsit aggódom, hogy vajon mi lesz a folytatás.

    Próbáljuk benne tudatosítani, hogy bármi történik, elmondhatja, nem fog kikapni, és megoldjuk. Asszem a bizalma megvan, bár a múltkor a gondozó néni szemüvege amikor eltört, meg voltam győződve (magamban), hogy ő volt a hunyó, aztán amikor rákérdeztem a bölcsiben, kiderült, hogy igazat mondott, és nagyon megkönnyebbültem, hogy igazat mondott.

  • 2009.01.09 13:30:20manka78

    Pearly! Van benne valami, mert tudnak zöldeket kitalálni.

  • 2009.01.09 13:30:27Borcsika

    Pearly, erről csak az jutott eszembe, hogy a másik nagy aggodalmam, hogy vajon mit mesélhet a bölcsiben otthonról.

  • 2009.01.09 13:34:45evet

    Nálunk a legrégibb mackó az általános bűnbak. Hogy az egy milyen neveletlen, erőszakos, undok kis lény. Szegény Léna nem győzi a nevelgetését, pedig még sarokba is állította, és nekünk se szabadott hozzászólni, a mackó természetesen ezután is megmaradt megátalkodottságában.

    Nem hiszem , hogy azért fogná a mackóra a saját rosszaságait, mert nem meri elmondani, hanem pont azért, hogy beszélgessünk róla, de csak így tudja kívülről nézni. Ha arról beszélnénk, hogy ő hol hibázott, az túlságosan megterhelné érzelmileg, jönne a hiszti, és nem lenne megbeszélve semmi. Ezek az ovisok ösztönösen nagyon jól értenek a pszichodrámához, akár ezerszer is újrajátszák a saját hibáikat, és próbálják korrigálni. Tanulhatnánk tőlük.

  • 2009.01.09 13:35:25manka78

    Mikor bölcsis volt a nagyobbik lányunk, akkor mondta nekem egyszer a gondozó nénije, hogy ők abból tudják, hogy ki hogyan él otthon, amit a gyerekek játszanak. Van aki mindig főzőcskézik, van aki vasal vagy babát ringat. A fiúk szerelték a kisautót stb.

  • 2009.01.09 13:41:53monsterwoman1

    manka,

    Ez komoooly? És, amelyik gyerek autót szerel, annak az apukája biztos autószerelő, aki meg nem főzőcskézik, az biztos nem kap enni.:)))Bocs, de ez annyira blőőőőd, sztem.

    Abból, hogy a gyerek mit játszik, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

    (a viselkedéséből, beszédstílusából, reakcióiból talán inkább)

  • 2009.01.09 13:48:31opti

    Bölcsis korban minden este: Mi volt az ebéd?

    -Nem adtak enni.

    (na de soha? Amúgy a legjobb evő volt a bölcsiben is és most az oviban is)



    Ovis korban amitől hátast dobtam:

    -Erika néni a rossz gyerekeket a vonalzóval elveri és a sarokba állítja.

    (jesszus! Szerencsére nem volt igaz, de szegény ovónénit megfigyeltettem pár napig :) )

  • 2009.01.09 14:01:15Borcsika

    Sógornőm kislánya egyik alkalommal, az oviban nagyon rendetlen volt, és az óvónéni szóvá tette az anyjának. Erre a gyerek hazafelé a következőt mondta: anyu, nem kell ám mindent elhinni, amit az óvó néni mond.

  • 2009.01.09 14:06:58bagameri

    Az én legnagyobb gyerekemnek van egy "másik családja". Van apuka, anyuka, testvér. Nevüket valódi ismerőseinkről kapták. Együtt élünk ezzel a családdal. Először én is kórosnak gondoltam, de szakember megnyugtatott, hogy rendben van ez így. Abban a másik családban minden úgy zajlik, mint nálunk, tehát nem jobb, nem a gyerek vágyait testesíti meg. Ha mi kiássuk a kertben a krumplit, akkor a másik család is éppen ilyesmivel foglalkozik. Odáig "fajulnak a dolgok", hogy amikor hazaérünk valahonnan, és én be akarom csukni az ajtót, akkor a fiam szól, hogy még ne, mert Annáék még nem jöttek be. A középső gyerekem másfél évvel fiatalabb a legnagyobbnál, és amint elkezdett beszélni, ő is átvette a másik családot, már ő is benne él.

  • 2009.01.09 14:10:59monsterwoman1

    Egy ismerős mesélte, a lánya főzőcskézett az oviban. Szóltak neki, hogy ideje kezet mosni, mert ebédelni fognak.Gyerek rá se bagózott.Sokadszori felszólítás után az óvónéni kézenfogta, mire a gyerek kitépte magát és üvöltve reagált:mondooomfőőőőzööökhaggyáááálmááááárbéékééén!

    (az anyuka nem érezte cikinek, mikor délután ezzel a sztorival fogadták az óvónők.Én nagyon röhögtem.)

  • 2009.01.09 15:35:15Csöre

    OFF

    egyremegy: Kocsis Éva? Beszéljük meg inkább emailen: csorekukacgrizliponthu

  • 2009.01.09 16:17:57alternick

    Óóó, aranyos cikk, és számunkra is kezd lassan időszerűvé válni :).

  • 2009.01.09 16:58:35zelzele

    monsterwoman1, ez nagyon tuti:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

    nekem anya meselte, hogy a legelso napomon hazajottem magamtol az ovibol, amikor a dadus nem figyelt. anya jott du, persze nem talaltak. anya rohant haza en meg ott ultem a lepcson bekesen. Mikor anya megkerdezte,hogy miert nem vagyok oviban, akkor azt mondtam, hogy mert nem tetszett.

  • 2009.01.09 19:50:50hinta-palinta

    Köszönöm mohaéspáfrány.

    A nicked a kedvenc mesém volt:)

  • 2009.01.09 20:06:23manka78

    Monsterwoman! Ő így "osztályozott". Amelyik gyerek nem főzőcskézett, ott anyuci biztosan nem tudott főzni, meg ilyen megállapításai voltak. Amúgy nem a legjobb indulatú nőci volt. Történt olyan, hogy a lányom három másik gyerekkel együtt széttépett apró csipetekre egy nagy meséskönyvet. Azt mondta a gondozónőjük, hogy még ettek is a fecnikből és azzal fogadott engem délután, hogy vegyek egy kb. akkora nagy könyvet helyette és a másik 3 anyuka is, büntetésből. Én közöltem vele, hogy úgy gondolom, mivel neki kellett volna rájuk vigyázni és nem egy perc alatt tudták fecnikre tépkedni és még enni is belőle, nem érzem úgy, hogy nekem kellene vennem újat helyette. Akkor volt, hogy azzal fogadott, hogy amíg ő kiszaladt kávét főzni, addig a lányom felmászott a szekrény tetejére. Szóljak már neki, hogy nem szabad. Erre csak pislogni tudtam, hogy mi az, hogy kiszaladt kávét főzni. Mikor beszoktatni jártam, kijött utánam megnézni, hogy milyen kocsink van. Szóval elég furcsa szerzet a csaj.

  • 2009.01.10 22:13:44Crear_alien

    nagyon jot rotyogtem a cikken es a kommenteken :)

    kivancsi leszek milyen lesz az en egymeteresem, aki most meg csak cirka 51 centi es masfel honapos :)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta