SZÜLŐSÉG

Kismama 3.0: Három gyerek, hány kerék?

2009. január 7., szerda 14:00

24. hét

Nehéz lenne elfelejteni, milyen csodálkozva nézett rám mindenki amikor ősszel bejelentettem, hogy Félgyerkőc lapul a hasamban. Senki a családban vagy a baráti körünkben nem számított rá, hogy bevállalunk egy harmadikat, és nem is nagyon értették, miért van nekünk hiányérzetünk két egészséges gyerek után, akik közül ráadásul az egyik fiú, a másik pedig lány. Hiszen a reklámokban is így néz ki az ideális mintacsalád. Miért kell nekünk ezt a jól bevált sémát tovább bonyolítani?



Azóta is sokat töprengek ezen, és próbálom magamnak észérvekkel megmagyarázni, de nem tudom. Valahogy olyan természetesen “jött” a dolog. Persze ne úgy tessék elképzelni a szitut, hogy egyik este a férjem megkérdezte: “Szívem, mit szólnál egy harmadik gyerekhez?” Én meg: „Persze édesem, milyen jó lenne, én is épp erre gondoltam.“ Nem, azért egy gyerekhez, pláne ha harmadik, kell egy kis idő, meg persze egy nagy levegő.



Eleinte csak beszélgettünk róla, barátkoztunk a gondolattal. Aztán ahogy egyre jobban belemelegedtünk a harmadik gyerek létezése és felnevelése körüli cécó részleteibe, rendesen meg is futottunk az egész téma elől. Mert egy gyerkőc tényleg nagyon tündéri, puha meleg kis csomagocska, de ez a csomagocska eleinte bizony nem tiszteli a nappalok és éjszakák változását szóval bye-bye az alvásnak pár hétre-hónapra, vissza a szigorú napirendhez, a háromfelé főzött kajához. A lakás, a kocsi, de a fizetés sincs gumiból, eszünknél vagyunk tehát, hogy a határainkat feszegetjük?

Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér, és ezzel le is van rendezve a dolog. Tapasztalatból tudjuk, hogy csupán a két gyerekkel milyen bonyolult tud lenni az élet, és korlátozottak a lehetőségek. Pláne, ha hozzávesszük az én nagy parámat, nevezetesen, hogy nem vagyok én annyira jó ember, hogy megérdemeljek három egészséges gyereket. Bekapcsolom inkább a tévét, és önigazolásként megnézek egy amerikai filmet. Jöhetnek a reklámok is.

De hiába, valahogy az észérvek nem tartották magukat. Továbbra is ott motoszkált bennünk a gondolat, amíg aztán a sors, megunván a bénázásunkat, problémamegoldó embereket dobott az utunkba. Összetalálkoztam például a nagyon boldog és nagyon nyugodt, harmadik babáját váró volt osztálytársammal, akik egy ötvenhat négyzetméteres panelben nyomják, mint kiderült, nagyszülői segítség nélkül. Aztán megismertünk olyan családokat, sőt, nagycsaládot, ahol az autó még csak tervbe sincs véve. És jé, mégsem aggodalmaskodnak, sőt, szerintem nálunk is mobilisabbak. Vagy ott van a példája azoknak, akik életében a betegség életre szóló kereszt, de ezt csak mi látjuk – ők ezzel élnek, megoldják, boldogok. És végül meglepően sokan vannak, akiknek könny szökik a szemébe, annyira vágynak több gyerekre, de ezért vagy azért vágyuk nem teljesülhet.

Furcsa. Mintha szégyellném magam. Micsoda önző, és kicsinyes dolgokon filóztam tulajdonképpen. Mérhető egy gyerek születése felett érzett öröm pénzben? Mérhető kényelemben, karrierben vagy mások véleményében? Meg aztán mi is, hogy nőttünk fel? És egyáltalán, szeretnék egy harmadikat, vagy sem?

Azóta már kiderült, hogy szeretnék, sőt, szeretnénk. De hiába emelgeti továbbra is kérdően a szemöldökét a kedves közönség, mert a választ az eredeti kérdésre máig is csak érzem, de magam sem értem. Magyarázni sem tudom. Szerintem végül nem is mi döntöttük el. Egyszer csak megjelent a gondolata. Észrevettük, felfigyeltünk rá, barátkoztunk vele, hesegettük, mégis maradt. Foglalkozni kellett vele, mert mindig ott volt. Most meg már itt van. És egyre többet kopogtat. Pár hét múlva felsír. És szerintem mi még boldogabbak leszünk.

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.01.07 20:37:15Subbantósdi

    Nekem csak egyszerűen másfajta elképzeléseim vannak az életemről, hogy még mi mindent szeretnék és mennyi idős korom eléréséig elérni, ez nem lehet gond, szerintem és azt lássuk be,

  • 2009.01.07 20:37:33Subbantósdi

    gyerek mellett minden nagyobb szervezést igényel és időd sincs annyi, mint gyerek nélkül, ennek ellenkezőjét nekem nem annyira tudja senki sem megmagyarázni, mert nem hiszem el.

  • 2009.01.07 20:39:55Krisz mami

    Mindig is irigykedem azokra akik bevállalják már a másodikat is.

    Ha a szívemre hallgatok, akkor már szülés után 6 hónappal megint terhes lehettem volna. Bevallom nagyon szeretnék még egy babát, a szívem szakad meg, hogy nem tehetjük meg... Nem azért mert nem jönne össze, hanem mert a babához 2 személy kell és apuka jelenleg igencsak ellenkezik... én meg nem erőltetem. MEglátjuk, hogy mit szól hozzá pár év múlva, végülis még van pár jó évem, addig meg irány a meló...

  • 2009.01.07 20:50:18Panzej

    Mireina, orulok, hogy eszrevetted a felsot, nekem az egyik kedvencem. A Bboom-bol van: www.bboom.hu

  • 2009.01.07 21:00:38dodóó

    Én a C&A-ba vettem 4 évvel ezelőtt.

    Kicsi kis tappancsok voltak az elején.

    Stb...

  • 2009.01.07 22:11:37kicsinap

    Nekem szűk 3,5 év alatt született három gyerekem 4 terhességből. És életem legjobb döntése volt!! Engem a harmadik gyerek tett igazán boldoggá, igazi anyává. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy nekem ők ennyi örömet adnak majd, és egyáltalán nem vágyom arra, hogy karriert cisnáljak (ami korábban anynira fontos volt). Közben azért megcsináltam a doktorit.

    És szívesen vállalnám a negyediket is, ha a férjem beleegyezne. Csak neki még túl közeli a sok borzalmas, küzdelmes terhesség élménye, és jobban nyomasztják az anyagiak is, én azt szoktam mondani, hogy ahol elfér három, ott elférne a negyedik is. Amúgyis eddig ő volt a "legolcsóbb" gyerekünk, összesen egy testvérkocsiba ruháztunk be, de az kijött a korábbi babakocsi és pár ruha eladásából.:-)

    Eggyel nehezen boldogultam, kettővel már könnyebben, de legflottabbul hárommal mennek a dolgok.

  • 2009.01.07 22:18:47dodóó

    kicsinap!



    Kívánom hogy mindig ilyen jó legyen neked mint most.

  • 2009.01.07 22:26:27_kleo_

    Nekem van már 2 fiam, és tervezzük a harmadikat. Háromgyerekesek, arról meséljetek már legyetek szivesek, hogy három felé hogy lehet szakadni? Az én parám az, hogy így kettővel elboldogulunk, mert mindkét gyerekre jut egy szülő. De hogy lesz ez tovább, ha már három gyerkőc lesz? Kétfelé is elég nehéz figyelgetni a játszin, vagy akárhova megyünk, ha egyedül vagyok velük, no de 3 felé, az már fizikai lehetetlenségnek tűnik. A fiúk 2 és 4 évesek. Hármaskát kb. 3 év múlva tervezzük. Vagy addigra a legnagyobb már elég okos lesz és segít a kicsiket terelni?

  • 2009.01.07 22:27:45herodes

    ikerapuka, egyáltalán nem reménytelen egy négyéves octáviát szinte egyazegyben egyterűre cserélni, persze nem feltétlen négyévesre.

    Mi 2M alatt vettünk megfelelő autót, 7 személyeset, és nem gagyit (Chrysler Grand Voyager).



    Nejem is imádja, pedig akkora, hogy ha megállnék vele a Madách téren, lehet eladhatnám garzonnak.. :)

  • 2009.01.07 23:15:41kicsinap

    Nálunk a játszin a kicsi kenguruban volt rajtam, a "nagy" (3,5 éves) simán eljátszott, csak néha néztem rá, hogy megvan-e még, a 1,5 évest meg egyfolytában követtem.:-) Amúgy a többi anyuka is mindig segített, ha kellett, egy nagyon összetartó kis közösség van itt. Én már simán tudok egyszerr két féle könyvet olvasni, és közben a kicsinek csörgőt csörgetni, vagy bábozni.:-) A két gyereke is csak akkor jut két felnőtt, ha apuka is otthon van...

  • 2009.01.07 23:16:10kicsinap

    dodóó!

    Köszönöm! Ennél jobbat nem is kívánhatnál!

  • 2009.01.07 23:17:11kicsinap

    Mi a 11 éves három ajtós PUntonkat cseréltük le Picassora. NEm teljesen új ez sem, de majdnem új, szuperul bevált. Beférünk kényelmesen mind az öten. Befér a csomagtartóba a testvérkocsi is.

  • 2009.01.07 23:45:20dodóó

    -kleo- a gyerkőcöd 3 év múlva is csak 7 éves kicsi gyerek lesz.

    Erre ne alapozz.

    Lehet hogy otthon lefoglalja a kissebbet,de szerintem ennél több nem is várható el tőle.

  • 2009.01.08 08:31:18mireina

    Kicsinap, ezen már én is sokat gondolkodtam, a harmadik/negyedik eleinte nem akkora kiadás, mert sok mindent örököl a nagyoktól (én sem fogok minden gyereknek teljesen új bútort venni a gyerekszobába), én inkább a későbbiek miatt aggódom, amikor nyáron három gyerek akar táborozni, három tanul nyelvet, három jár moziba, színházba, balettra, teniszezni, stb. Mert mostanában ez járja, sokkal inkább, mint az én gyerekkoromban. Mi megelégedtünk a zeneiskolával meg a színjátszókörrel és nyáron az úszósulival.

    Kis gyerek kis gond, ugye... nagy gyerek meg sok pénz.

    Off:

    Köszi a tippet, Panzej és Dodóó. Mivel pont a Moszkva térnél dolgozom, nem nehéz kitalálni, hol leszek ebédidőben :)

  • 2009.01.08 09:19:18szövetszöcske

    clarissima: Nem akartam senkit fikázni, amit leírtam, magamra vonatkozik, saját tapasztalat. Én elhiszem, hogy neked sokminden belefér a napi nonstop pelenkázás mellett, mi vagy nagyon bénán szervezzük, vagy túl önzők vagyunk és ami belefér mellette az nem elég. Nagyjából mindegy is mi az ok, szerintem fontosabb az, hogy a családban mindenki jól érezze magát, minthogy eröltessük a nagycsaládot, mert láttunk példát hogy az milyen frankó is lehet (bár lehet, hogy azért is kevés a motiváció, mert én eddig inkább csak hallottam jól működő nagycsaládról, amit saját szememmel láttam, az inkább elrettentő volt). Pillanatnyilag azt gondolom nekünk nem jönne be.

    A szakácskönyvből főzés is csak egy saját adhoc példa volt. Gyerkőcök előtt sokszor volt az, hogy összeütöttünk valami frankót könyvből vacsira, mikor éppen eszünkbe jutott. Egy gyerekkel is még megoldható volt, ha neki esetleg nem jött be, gyorsan összeütöttünk neki valami mást, amit szeret. Két gyerkőccel az egész nyűgösebb, nagyobb rákészülést igényel, legtöbbször maradnak a bevált dolgok, és úgy érzem nagycsaládnál ez az egész háztartás dolog ipari méreteket öltene, a minimális szabadsági fok is megszűnne, amitől a házimunka még élvezhető. De mondom ez csak egy saját példa, nem is a legjobb.

    Azt meg hogy igénytelen lennél sok gyerek miatt, nem tudom hogy vezetted le abból, hogy leírtam hogy mi önzőbbek vagyunk annál, mint amit a nagycsaládos lét megkövetelne. (egyébként nem tartozik ide, de nekem személy szerint az igényes a negatív jelző, én sokkal szívesebben vállalom be azt, hogy igénytelen vagyok mint az igényest...)

  • 2009.01.08 10:12:10Cicu

    _kleo_! Nálunk is három gyerkőc van, 5és fél, 7és fél, 10 éves, két leány egy fiú. Minden csak szervezés kérdése, semmi segítségünk nincs Pesten, és nem egy otthonülős család vagyunk. Gyerekek mindegyik különórákra jár, táncolni, zenélni stb. Mi így vagyunk teljesek. :-)

  • 2009.01.08 11:59:25Vowel

    engem az érdekel, hogy miként tud egy egy család NYUGODTAN, kiegyensúlyozottan élni 2 gyerekkel egy 56 m2-es panellakásban, nagyszülői segitség nélkül. :D

    mert mi is pont igy vagyunk, vagyis nekünk csak 52 m2 van, de a NYUGODTság, kiegyensúlyozottság messzire kerül minket.

    egyébként mi sem bánjuk a sok gyereket, ha rajtunk múlna, még egy lánykát is megpróbálnánk, csak sajnos nem rajutnk múlik.

    :D:D



    szóval, nekem tényleg nem fér a fejembe, hogy miként lehet ezt a dolgot harmonikusan irányitani, amikor olyan kicsi helyen vannak összezárva, és ennyire nincs segitség, hogy gyakorlatilag még levegőt sem vehetsz egyedül. Vagy van olyan ember, akinek tényleg nincs igénye egy kis egyedüllétre, vagy egy kis, nyugodt párban-létre?????

    mert nem tudom, miként megoldható, hogy csak hetente egyszer egy-két órát csak és kizárólag a párommal töltsek. Az egyedüllét könnyebben megoldható, pl, ha elmegyek egydül boltba, miután mindenki alszik, de azért ez mégsem minőségi egyedüllét. hm? vagy csak én látom ennyire rosszul a dolgokat?

    nem panaszkodom, csak hangosan gondolkodom. Mindezektől függetlenül tényleg nagyon nagy öröm ennyi gyönyörű gyerekkel együtt lenni nap, mint nap, de az ember előbb-utóbb attól is rosszul lesz, ha több kiló fagyit és tejszinhabot akar megenni. Vagy csokit. :D

  • 2009.01.08 12:00:20Vowel

    bocs, 2 gyerek elütve, 3 gyerekre gondoltam. Mi is úgy vagyunk!!!

  • 2009.01.08 12:05:03Vowel

    Herodes,

    mesélj legyszi a chryslerről! mennyibe kerül fenntartani? és mi van, ha elromlik vmi spéci alkatrész? mennyivel drágább kicserélni???

  • 2009.01.08 12:36:11soci

    Szerintem Clarissima rosszallásának van alapja. Manapság tipikus borzadozni a nagycsaládtól, és csak azt látni mennyi melóval jár. Pláne ugye mennyi háziasszonyi lenézett melóval. Mert aki otthon van, az mindig egy kicsit le van sajnálva, ezt kár is szépíteni, így van. Sem az állam, sem a társadalom nem becsüli ezt a fajta munkát. Én is hányszor láttam csodálkozni családom (!) különböző tagjait, ha segítséget mertem kérni (mert beteg voltam vagy épp nem tudtam háromfelé szakadni): hiszen XY dolgozik! De ezt olyan hangsúllyal, hogy értsem, ő dolgozik! Én meg nem. Persze azt ne gondoljátok, hogy munkaidő alatt merészeltem volna megkérni bárkit, annyira hülye azért nem vagyok. Igen, a nagycsalád melóval jár, de szerintem pár év után minden egy kicsit könnyebbé válik, addig meg nem borzadozni kellene, hanem segíteni azokat, akik nem riadnak vissza egy kis bonyodalomtól.

  • 2009.01.08 12:43:51másutt

    Egyebkent en is szeretnek csatlakozni az iras dicseresehez.

    Nagyon jol meg van irva. Nem probal gorcsosen jofej lenni. Egyszeru es sokat mond. Sziventalal.

    Mar csak a "felgyerkoc" dolog zavar, de az egyre jobban. Kb. annyira zavar, mint vierre-t az "apacska" (a ferj helyett).

    Plane egy olyan esetben, mint itt, amikor teljesen felesleges a hasznalata, egy "terhes vagyok/varandos vagyok" siman megtette volna.

    Minden mas kivalo!

  • 2009.01.08 12:45:09clarissima

    Subbantósdi: Nem sértődtem meg, csak a szóhasználatot kifogásoltam. Azt nem gondolom, hogy igénytelennek tartasz (miért is tartanál) csak hogy a kifejezésből, amit használtál, az jönne le. Én is úgy gondolom, hogy NAGYON családja válogatja, elfér, kibírjuk-e, mindketten akarjuk, stb. Én sem tudnék elképzelni egy ötödiket, mert... hát nem is tudom, nem jutna rá idő, nem mehetne táborba, ottfelejteném a napköziben. Sőt, lehet, hogy ideges anyukába mennék át, az meg kinek jó.



    Amúgy Szövetsz. az igényesség témában egyetértünk, nagyon vicces, egyesek hogy használják ezt a kifejezést is. (Bár igaz, ti ezt nem használtátok, csak én hoztam fel.)



  • 2009.01.08 14:03:12amarilo

    Vowel,



    csatlakozom a kérdésedhez.



    Egyik ismerősméknél másfél szobás lakásukba született az ötödik gyerek. (gyógyszerész anyuka, állatorvos apuka, tisztességes, keresztény, értelmiségi, jó emberek)



    Igen, biztos "el lehet lenni" így, de én élni akarok, nem túlélni.



    És egyáltalán: 2 felnőttnek meg 3 gyereknek még ennyi ÜRES tér is kevés lenne, nemhogy úgy, hogy gondolom minden tele van pakolva, mert egy ekkora családnak egy CSOMÓ CUCCA van.



    Egyszerűen nem fér a fejembe. Hogy-hogy nem zavarják egymás játékát, alvását, munkáját??? Ennyire más lenne a tűrőképessége egyes embereknek?



    Én ekkora helyen (56 nm), ennyi emberrel összezárva (még ha azok a saját gyerekeim is) csak megőrülni tudnék, úgy érzem, de semmiképpen sem NYUGODTAN élni. Esetleg élni tudnék, de nem kell, egyenlőre még csak egy gyerekem van.

  • 2009.01.08 14:14:24Magenta

    amarilo, nem vagyunk egyformák



    Mi is 56 négyzetméteren élünk, és amikor csak ketten vagyok itthon a minivel, aki éppen alszik, akkor halálra tudom unni magam (én vagyok a hülye, hogy nem nyelvet tanulok vagy olvasok ilyenkor), ezért itt lógok folyton.



    Ha itt vannak, feltöltődöm. :)

    Nekem elég annyi, ha egy héten egyszer-kétszer be tudok vonulni a fürdőszobába tökegyedül.



    Mindenki más.

  • 2009.01.08 14:28:11szövetszöcske

    Azér érdekes, hogy mindenki máshoz ragaszkodik... Mi két éve költöztünk butálnagy házba, és kifejezetten nyomaszt a dolog, hogy négyünkre fejenként több hely jut, mint előtte az egész családnak. Zavar, na, én kollégiumhoz szoktam 10 éven keresztül, ahol 4-5 ember lakik egy szobában és állandó a mozgás, meg a szöveg. Azt hiszem nem is tudnék csendben, egyedül dolgozni vagy tanulni, nagyon nyomasztana... Nekem a szabadság hiányzik sokszor, az meg nehezen felfogható, hogy a helyhiány zavaró valakinek, szerintem mondjuk kétésfél szoba bőven elég lehet egy átlag négyfős családnak.

  • 2009.01.08 14:32:36Magenta

    "szabadságban" nem érzem többnek a három gyereket, mint az egyet.



    DE ez ÉN vagyok. :)

  • 2009.01.08 14:34:13mazsola84

    Mi is laktunk 63négyzetméteren hárman anyámékkal, 2ésfél szobában. Hát az, hogy bútorraktár volt az enyhe kifejezés. Meg 16 évesen is emeletes ágyon aludni ciki volt, mert a szobámban különben nem fért el az íróasztal a 6nm-en az gáz volt. Elköltöztünk 140nm-re, az faja volt, viszont így, hogy anyuék ketten maradtak, nekik már nagy.

  • 2009.01.08 14:43:20szövetszöcske

    Magenta: Egy gyerek egyszerre alszik, amikor nem alszik lehet menni bárhova. Két gyerkőc különböző időpontokban alszik, három gyereknél szinte nincs is időpont, mikor kimozdulhatsz a napirend felrugása nélkül. 3 gyereknek 3 különböző időpontban kell pisilni-inni-hányni az autóban útközben a nagymamához, fél nap az út+ az előzetes lelki előkészületek hogy kibírja az amber . Meglehetősen kevés féle kaja van, amit mindhárom gyerek egyszerre hajlandó megenni. A nagyszülők egy gyerkőcöt bármikor bevállalnak szívesen, kettőt v. többet már egyszerre nem nagyon.

    Én arról a szituációról beszélek, mikor 2-3 évnél nincs nagyobb különbség a gyerkőcök között, mindegyik egyszerre pici, én azt gondolom, igenis van különbség szabadsági fokban...

  • 2009.01.08 14:45:05madz

    mi 71m2-n élünk most hárman, de négyen szeretnénk :) (sőt én még ötöt is el tudok képzelni, de a férjem ezt még nem tudja :) ).

    soha nem laktam még ilyen nagy lakásban :) viszont az igaz, hogy mikor ketten voltunk, akkor is kellett legalább két (másfél) szoba. mi mindketten olyanok vagyunk, hogy egyszerűen szükségünk van némi privátszférára, ahol egyedül lehetünk, különben bedilizünk. ahova vissza lehet vonulni, ha olvasni, gondolkozni akar az ember vagy ha összevesztünk valamin :) ráadásul én nem bírnám ki, hogy mellettem egész este wowozik valaki, szóval a zembernek most van egy "óla", amit amúgy dolgozószobának neveznek, de nem dolgozik ott senki :) viszont ha lesz két kiskrapek, nekünk ki kell hurcolkodni a hálóból, mert az lesz a gyerekszoba...

  • 2009.01.08 15:02:46Kawaii Koneko

    wowo??Az mi?

  • 2009.01.08 15:18:24madz

    wow? world of warcraft :)

  • 2009.01.08 15:20:33Vakmacska

    szöcske milyen jót röhögtem....de teljesen igazad van.

  • 2009.01.08 15:41:23Vakmacska

    ...és még mindig szöcske: mi is lötyögünk a házban most (anyám mégis az önállóságra szavazott) de az is igaz, megőrülnék ha a konyhában kéne tárolni bringát, szánkót, gumimatracot...(láttam már olyat ahol a bringát a plafonra húzták egy fregolival) nekem tonképp kicsi ház kéne JÓ NAGY RAKTÉRREL.

  • 2009.01.08 20:22:28amarilo

    Két és fél szoba miért elég egy négyfős családnak?



    Egy nappali, egy háló és egy gyerekszoba a kézenfekvő felállás.



    Csakhogy: a gyerekeknek előbb-utóbb külön szoba kell, és ahogy madz írja, kell egy "dolgozó szoba", ahová el lehet vonulni.



    Szóval én még plusz két kis szobát is ki tudnék használni :-)



    A helyhiány igenis tud egyébként zavaró lenni, pont úgy, mint a túlzott tér, a nagy hodály-érzet!



    Arany középút kell.



    Nekem az nagyon fontos, hogy ne ott kelljen lennem, ahol villódzik a tévé.



    És az is tök fontos, hogy legyen étkező, legyen hol enni.



    És igazából egy spájz is tök fontos.



    Meg egy gardrób.



    Nem? :-)



    Álmodik a nyomor.

  • 2009.01.08 21:18:07soci

    A 2 szoba és öt gyerek nekem is durva volt azért. Már nem is tudom, ki írta.

  • 2009.01.08 21:30:07manka78

    Csináljatok már valamit, még mindig nagyon sok komment elszáll!

  • 2009.01.08 21:38:19manka78

    Ez bezzeg nem!:(

    Azt írtam volna, hogy egy ideig frankó a nagy lakás/ház, de miután kirepülnek a gyerekek, már feleslegessé válik. Legalábbis nálunk anyuéknál így van. 12 éves voltam, mikor építkeztünk és lett egy 5 szobás házunk. Nagyon jó volt, hogy nem kellett albérletbe mennünk, hanem ott kezdtük a közös életünket a férjemmel és oda született a nagyobbik lányunk. Nagyon nagy segítség volt. Szerencsére a férjem és a szüleim bírják egymást. Fiatalok a szüleim/ anyu csak 11 évvel idősebb a férjemnél/. Viszont most, hogy már az öcsém is ritkán alszik otthon, nagyon nagy lett nekik a ház. Az emeletre csak takarítani jár fel anyu. Így most újra építkeznek, egy kisebb házat építenek és ha beköltöztek, akkor el is adják a nagyot. Pedig mindegyikőnk sajnálja, mert csak 20 évet töltöttünk ott és ott nőttünk fel, benne van a szüleim sok-sok munkája.

  • 2009.01.08 21:44:36kicsinap

    Sziasztok!



    Na nálunk ugye nagyon kicis korkülönbségekkel született a három, de éppen ezért nem tűnik fel, hogy nincs nagy szabadságunk, mert folyamatosan kicsi valaki, nem tudtuk sosem megszokni a nagy "jólétet".:-) És nálunk bizony délután mindegyik egyszerre alszik (kis trükközés kell persze hozzá), és este legkésőbb 8-ra mindegyik ágyban van, így az este is a miénk.

  • 2009.01.09 00:38:25dodóó

    Okoska úgy legyen.

  • 2009.01.09 15:33:22soci

    Ikerapuka, biztos, hogy nem fér be három gyerekülés az Octaviaba? Én kisebb autóban is láttam már három gyerekülést, egyik babahordozó. Amúgy az Octavia szuper családi kocsi, hatalmas a csomagtartója, mi most filózunk rajta.

  • 2009.01.09 19:45:16Ikerapuka

    @Subbantósdi: velvet.hu/poronty/2009/01/07/kismama_3_0#c4436797

    Az Octaviat is részletre vettük, 6 évre, most tartunk a felénél (tehát még 3 év hátra van a törlesztésből).

    Biztos vagyok benne, hogyha tudunk is autót cserélni, csak használt jöhet szóba - és el kell adnunk a szeretett és nagyon megbecsült Octaviánkat is.

  • 2009.01.09 19:49:53Ikerapuka

    @thais:

    velvet.hu/poronty/2009/01/07/kismama_3_0#c4437166

    Mi sajnos nem tudjuk megoldani a BKV-s közlekedést a két fiúval (bár kettő évesek, de írtam, hogy gond van velük...)

    Így mindenképpen szükségünk van a biztonságos és megbízható közlekedési eszközre, azaz a saját autóra.

  • 2009.01.09 20:00:34Ikerapuka

    @herodes: velvet.hu/poronty/2009/01/07/kismama_3_0#c4439533



    A Chrysler Grand Voyager nekem is nagyon tetszik :-) Igazi családi autó. Csak azok a kérdés merültek fel bennem, hogy

    - mennyibe kerül a fenntartása?

    - mennyit fogyaszt városban? (Octavia 7,5L/100km, 95-ös benzin)

    - mennyire drága hozzá az alkatrész?

    Az Octaviával nagyon meg vagyunk elégedve, szinte csak olajat kell benne cserélni (persze minden évben átesik egy komoly szervízellenőrzésen, de eddig nem volt vele semmi baj , nagyon megbízható).

    Hitelre vettétek? Benzines/dízel?

    Mesélj egy kicsit az autóról...

    Köszönöm!

  • 2009.01.09 20:06:30Ikerapuka

    @soci:

    velvet.hu/poronty/2009/01/07/kismama_3_0#c4458482



    Sajnos igen...

    Biztosan nem fér bele (hátulra, egymás mellé) a három gyermekülés - azaz a hordozó és a két gyermekülés.

    Nagyon jó minőségű és biztonságos ülést vettünk (Brevi Grand Prix T2), aminek megvan az a "hátránya" (a megfelelő oldaltámasz és biztonság miatt), hogy széles.

    Az ülések szélessége 49 cm, ezen kicsit még túlnyúlik a váll-rész. Valamint az is gond, hogy az mi Octáviánkban középen nincs hárompontos biztonsági öv, így nem tudjuk középre rögzíteni egyik ülést sem.



    Viszont azt kell mondanom, hogy nagyon GAZDASÁGOS, MEGBÍZHATÓ, és JÓ CSALÁDI autó. Nem szabad sokáig gondolkozni rajta - meg kell venni, ha lehetőség van rá.

    :-)

  • 2009.01.09 20:53:16Vowel

    nálunk nagyon rosszul van elosztva a lakás, 52m2 összesen két szoba, egy icipic konyha és egy icpici fürdő.

    Igy van egy nappali-étkező-gyerekszoba/játszószoba és egy háló-gardrób-dolgozószoba.

    most azon agyalunk, h esetleg összenyithatnánk a konyhát a nappalival, nyernénk egy kis helyet. :D de ezen leginkább csak gondolkozunk.



    nem áll örökké mosolyra a szám. De most még tényleg nem vészes, hiszen csak engem zavar a raktár-jelleg. Akkor lesz gáz, amikor a srácok is felhozzák, hogy ez má' kicsit gáz. :S



    de csitt, panaszra nem nyitom számat, én akartam így, tessék élvezni. :D

  • 2009.01.09 20:54:24bagameri

    Ismerem az érzést, hogy milyen jó lenne egy harmadik. Nekünk lett is, három és fél év van a legkisebb és a legnagyobb között. De mivel mindennemű segítséget nélkülöznünk kell, nagyszülők a világ végén, a férjem egyszerre kötött és rugalmas munkaidőben dolgozik, most azt mondom, hogy ha újra kezdhetnénk, nem így csinálnánk. Biztosan három gyerekünk lenne, de nem ilyen kis korkülönbséggel. Talán fiatalabban kellene szülni az elsőt.

  • 2009.01.10 23:53:17Majda

    Ikerapuka! Azt is kipróbálhatnátok, hogy a legkisebb baba az anyósülésen van bekötve és a segítő felnőtt hátul középen ül. Hátha így befértek.

  • 2009.01.11 00:08:13másutt

    majda, az csak akkor lehetseges, ha az elso legzsak (ha van) ki van kapcsolva.

    a piciket, 1 ev alatt csak hatrafele nezo ulesbe lehet berakni.

    ha legzsak van, az nem lehetseges.

    egyebkent is, biztonsagosabb neki hatul....

  • 2009.01.11 18:44:50Ikerapuka

    @ Majda:

    velvet.hu/poronty/2009/01/07/kismama_3_0#c4471242

    Szia Majda! Kipróbáltunk már minden megoldást, de ez sem segít :-( Átmenetileg, amíg nem születik valamilyen végleges megoldás (nagyon úgy néz ki, hogy CSAK akkor jutunk tovább, ha nagyobb autóra tudjuk cserélni a mostatnit...), addig még ez tűnik a legjobb megoldásnak:

    az egyik srác a "nagy" üléssel előre ül, a másik gyerkőc hátul a kistesóval és középre bepréselődik a segítő.

    Most a két Brevi Grand Prix T2 ülés között, kb. 35 cm marad, ide pedig nem nagyob fér be a pelenkázótáskán kívül semmi sem :-(

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta