SZÜLŐSÉG

Örökbefogadott ikrekkel lett kerek a család

2008. december 25., csütörtök 10:30

Sokan kértétek, hogy írjam meg egyszer a történetünk pozitív végkifejletét. Restanciámat ma megpróbálom ledolgozni, mert 1 órája ment el az utolsó szülinapi vendég. Ez volt az első közös születésnapunk az örökbefogadott lányainkkal, nekik szám szerint pedig a harmadik. Nagyon szép nap volt és ma már csak erre vagyok hajlandó emlékezni, mert nagyon nem volt zökkenőmentes idáig az út.



Az előző poszt ott ért véget, hogy várjuk a telefont, amely értesít minket az örökbefogadható gyerekünkről. (Korábban évekig próbálkoztunk, a baba nem akart megfoganni.) Aztán egy szép napon – hamarabb, mint gondoltuk -, 2008. március 11-én, munka közben megszólalt a mobilom. A vonal végén a bemutatkozás után megkérdezte az ügyintéző, hogy ülök-e és tudunk-e nyugodtan beszélgetni. Azóta is azon csodálkozom, hogy nem kaptam szívinfarktust akkor...



Elmondta a telefonban az ügyintéző, hogy van egy 2 éves ikerpár, kislányok. Félig roma származásúak, az egyik kislánynak laktóz-intoleranciája, a másiknak pedig csekély mértékű veleszületett szívbillentyű zavara van. Egyébként egészségek és nagyon édesek, elevenek. A következő héten került sor a személyes találkozásra. Mikor kinyílt az ajtó, 2 kíváncsi szempár találkozott a mi könnyes tekintetünkkel. Első látásra szerelem volt, tudtuk, a mi gyerekeink!!!

Kicsit ugyan megszeppentünk az elején, hogy rögtön 2 gyerek, de hát egyszer élünk, csapjunk bele a lecsóba, mondta a férjem, így boldogan elkezdtünk velük barátkozni. 6 hét alatt szépen, lassan elnyertük bizalmukat, már „ajá”-nak szólítottak engem és rohantak felénk, mikor megérkeztünk. Tudtuk azt is, hogy rengeteg elmaradásuk van, hiszen az „aja” és „baba” szavakon kívül semmit sem beszéltek, hogy csak egy példát említsek. Az is megnehezítette a dolgunkat, hogy egy olyan ügyintézőt kaptunk, aki bár mindig kedves volt velünk, viszont szinte sohasem lehetett utolérni, mert a nyugdíj előtti utolsó ügye voltunk, és csak heti 2 napot dolgozott már. Ráadásul az első találkozáson kívül egyetlen találkozásunkon sem volt ott velünk és a gyerekekkel, így folyamatos visszajelzést sem kaptunk a szakember szemével, hogyan is halad a kapcsolatunk.

Szóval 6 hét barátkozás után ki volt tűzve az időpont (már a második időpont, hiszen eredetileg áprilisról volt szó), május 7-e, mikor hazavihetjük a lányokat. Május 6-án éppen kocsival rohangáltam a városban, intézve az utolsó ügyeket még a gyerekek előtt, mikor délután 2-kor hívott az ügyintéző, hogy ő úgy döntött, szerinte nem elég a másfél hónap barátkozás és mégsem vihetjük haza a gyerekeket. Még szerencse, hogy a hívás miatt félreálltam, mert olyan sírógörcs fogott el, hogy 2 órán keresztül ültem a kocsiban és képtelen voltam megnyugodni, ezt senkinek nem kívánom! Hosszú éveket vártunk arra, hogy szülők lehessünk, de egy ügyintéző kénye-kedvére dönthet a sorsunkról, ráadásul úgy, hogy végig sem követte a kapcsolatunk alakulását.

Napokig be sem tudtam menni a már berendezett gyerekszobába, amely még 2 hétig hiába várta a kis lakóit. Végül május 21-én indulhattunk haza velük, úgy, hogy az utolsó hétre odaköltöztünk a lányok közelébe, egy panzióba. Azontúl, hogy lelkileg megterhelő volt ez tortúra, másfelől a gatyánk is ráment erre a 2 hónapra. Találkozásonként 300 km autózás, autópálya matricák, étkezés, szállás, stb. Ha valaki még előtte áll ezeknek a dolgoknak, akkor javaslom, hogy többhavi átlagfizetést tartalékoljon erre a célra!

Akkor azt hittük, hogy itt előadás vége, függöny lehull, de még nem tudtuk, hogy a hazaérkezéssel nem érnek véget a „harcok”. Még 2 hónap elteltével, július végére sem kaptuk meg a gyerekek új születési anyakönyvi kivonatait és így semmit sem tudtunk intézni, se egy lakcímkártyát, se TB-kártyát, még szerencse, hogy nagyon rendes gyerekorvosunk van, aki szemet hunyt a TB-kártya hiánya felett és addig is ellátta a lányokat, ha szükséges volt. Mint utólag kiderült, azért nem kaptuk meg az új anyakönyvi kivonatokat, mert a gyámhivatalban elfelejtették elküldeni az anyakönyvi hivatalnak a jogerős örökbefogadási határozatot! Majdnem leszédültem a lábamról, mikor ez kiderült!

De nem ez volt az illetékesek részéről az egyetlen súlyos hanyagság. A lányok 10 hónapos koruk óta „élvezték” az állam gondoskodását (összesen 19 hónapig!), ez idő alatt egyszer sem jutott senkinek sem eszébe, hogy nincsen oltási könyvük, így azt sem tudtuk, megkapták-e a kötelező oltásokat. Ezt is nekünk kellett utólag elintézni, jó néhány telefonba, könyörgésbe és médiával való fenyegetésbe került. Többek között megkerestem a nyugdíjba vonult ügyintézőnk utódját, aki visszahívást ígért az ügyben. Ezt a visszahívást azóta is várom… Májusban hoztuk haza a lányokat és szeptemberre volt minden papírjuk a kezünkben. No comment.

„Csak a szépre emlékezem” Ma már igyekszem nem gondolni a múltra, a belül napról napra növekvő anyai szeretetem a lányok iránt és az ő szeretetük felénk egyre jobban halványítja bennem az eddigi göröngyöket. Ugyanakkor egyre jobban fáj a gondolat, hogy annyi minden kimaradt a közös életünkből.

A lányokat 10 hónapos korukban, 2006. októberében vették el a vérszerinti szüleiktől, mert akkor már negyedszerre kerültek kórházba különböző betegségekkel, koszosan, elhanyagolt, súlyosan alultáplált állapotban (10 hónaposan 6800, illetve 6900 grammot nyomtak). Niki azért lett laktóz-intoleranciás, mert születésétől kezdve tehéntejet kaptak, anyatejet vagy tápszert nem. Arra gondolna az ember, hogy ez egy eléggé egyértelmű helyzet arra vonatozóan, hogy itt a vérszerinti szülők részéről súlyos alkalmatlanságról van szó. Ennek ellenére majdnem 1 évig tartott eldönteni az illetékeseknek, hogy örökbeadhatják őket, ez 2007. augusztusában történt.

A legfájóbb pont nekem az, hogy ha 2007. augusztusában már örökbeadhatóak voltak a lányok, akkor miért csak 2008. május végén jutottak családba? Nekünk 2007. augusztusában már jogerős alkalmassági határozatunk volt, azóta együtt lehettünk volna! Amikor kérdeztem az ügyintézőt, csak annyit válaszolt, hogy karácsony előtt senkit nem akart zavarni ezzel, hiszen ilyenkor mindenkinek sok dolga van. Zavarni?! Ha nem is augusztusban, de 2007. karácsonyán a lehető legszebb ajándék lett volna bármelyik várakozónak ez a hír…

De most már tényleg nézzünk előre! Nem volt egyszerű egyik pillanatról a másikra két gyerekes szülővé válni és bizony majdnem 4 hónapot kellett várnom arra, hogy egyszer csak elkapjon a késztetés, gyorsan magamhoz öleljem a lányokat és fülükbe súgjam: „annyira boldog vagyok, hogy az anyukátok lehetek!”.

Nap, mint nap, folyamatosan pótoljuk be a sok-sok elmaradt puszit, ölelést, babusgatást. A lányoknak van egy kedvenc játékuk. Egyenként jönnek hozzám és felkéredzkednek az ölembe, ahol ők lesznek a pici babák. Ilyenkor belefekszenek a karjaimba és lehunyják a szemüket, én pedig ringatom őket, ameddig csak akarják. Persze nem tudhatom pontosan, de valószínűleg ez kimaradt a korábbi életükből. Viszont most ezerszeresen bepótolom nekik, mert ez az én kedvencem is és nincs olyan dolog, amit ne szakítanék félbe ezért a játékért!

horadi

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.12.27 23:22:45verkaverka

    horadi, Dzsenifer dönthet úgy 18 évesen hogy papíron más lesz az első keresztneve és megtartja mondjuk másodiknak a Dzsenifert, ha úgy tűnik hogy hátrányos hogy így hívják, és akkor egy állásra jelentkezve használhatja az első keresztnevét. Csomó ismerősöm van akinek két keresztneve van és másikat használ otthon meg barátokkal, és másikat a "nagyvilágban". Meg fog oldódni ez is. :)

  • 2008.12.27 23:29:34Magenta

    Ühüm, mi is ezért adtunk két nevet a kicsinek.

  • 2008.12.28 09:05:29kata63

    A jányok gyönyörűek, és látszik rajtuk, mennyire rendben vannak...

    Én megkaptam karácsonyra 6 éve a hírt, hogy megvan a másfél éves lányom, mehetek érte...

    2 hónapig próbáltam szelidíteni, és csak egy év után láttam a szemében ezt a huncut csillogást, amit az ikreknél. Én is sokat kínlódtam a bürokraták érzéketlenségével, de erősnek kell lenni, mint mindig, ha szülő akarsz lenni, és biztonságot nyújtani a kicsiknek. Nem könnyű, pedig nekem van két "saját" is, mégis ő adja a legtöbb feladatot, örömet és szeretetet és hálát, és nagyon sokat tanultam tőle a szülői feladatokról, felelősségről, sőt, saját magamról.



    Horadi, ha akarsz, keress meg, biztosan sok mindenben tudok segíteni, és másokkal is össze tudlak hozni, akik sokat tapasztaltak.



    Üdv Kata

  • 2008.12.28 10:46:38Tessina

    horadi, jó lenne, előre is köszi;)

  • 2008.12.28 15:24:21eino.

    off

    #

    2008.12.25 20:24:23 wish73



    ugyanis nem csak ideológiákat gyárt,hanem konkrét lépésekre szánná el magát.a nők sterilizálása,gyerekek családból való kiszakítása nagyon II.vh-ús fílinget idéz fel bennem. remélem,szentséges,ájtatos keresztnyi módon ünnepeltétek a karácsonyt!!



    .---



    Nahát Wish, ugye az azért neked fel sem tűnik, hogy legalább ugyanakkorra az előítéleted - másra irányulóan - , mint akire dühös vagy?

    on



    Horadi, a lányok gyönyörűek és ami fontosabb: minden képen látszik, hogy boldogok!

    Az ilyen ügyintézőkről meg annyit lehet tudni - a kivételeknek mindig tisztelet - , hogy ismerettség révén kerülnek oda, ahol vannak, ezáltal kirobbantani sem nagyon lehet őket. Olyanról én is tudok, hogy időnként elvitte a kocsmába az ovis gyerekeit, méghozzá este 11-ig, aztán mások sorsáról dönt. Valahogyan fel kellene lázadni ellenük, de hogyan...

    A lényeg, hogy a kislányok végre megtalálták az otthonukat.

  • 2008.12.28 16:00:42gloria mundi

    Eino, szerintem nem lázadni kéne, hanem az egész rendszert átalakítani.

    Jogi eszközökkel, szisztematikusan, kiírtani mindent és mindenkit, aki nem méltó arra, hogy más emberek életéről sorsáról ítélkezzenek. Remélem, sikerülni fog és találok támogatókat. Régóta foglalkozom már ezzel a témával, igaz, elméleti síkon, nem vagyok a rendszer része, nem is akarok az lenni, csak valahogy szeretném megjavítani azt, amit mások évtizedek alatt tettek ilyenné.

    Ez így nem mehet tovább, mert felháborító és embertelen az egész gyermekvédelmi-gyámügyi rendszer. Annyi visszásságot és gusztustalanságot - pénzéhség, embertelenség, aktakukackodás, semmittevés, pökhendiség, a gyerekek érdekeinek maximális leszarása - láttam már ebben a témában, hogy ne is feszegessük, mert felmegy a vérnyomásom. De nem akarok ünneprontó lenni, nem a rendszer felháborító volta itt a lényeg, hanem ahogy Te is írtad: a kislányok megtalálták az otthonukat! Minden jót kívánok az egész családnak.

  • 2008.12.28 16:03:13gloria mundi

    Ja, el is feledem: hát ott van a lányok második neve - miért nem fordítjátok meg egyszerűen a sorrendet és kezditek el esetleg a másikat használni? Persze nem egyből és nem azonnal.

  • 2008.12.28 16:21:39luluxx

    Horadi, gratulálok! Örülök az örömödnek!

  • 2008.12.28 21:24:00steiff

    Horadi! Nagyon örülök, hogy végigkísérhettem a lányok hazatalálásának kacskaringós útját!! Emlékszem a kétségbeesett telefonodra, amikor a hivatalnok úgy döntött, hogy nem volt még elég az ismerkedési idő. Akkor elkeseredetten azt mondtad, hogy soha sem leszel anya-és tessék ma már csak a jóra emlékszel-és ez így van jól!!! Persze elmenni a bürokrácia visszásságai mellett nem szabad, de te ezt pontosan tudod...

    Amúgy én vagyok Horadi által említett 5 gyerekes anyuka- és láss csodát tényleg nincsenek egyedül: az egyszem vérszerinti gyermekem mellett 4 szívszerintim is van, akik mind egytől egyik roma,félroma származásúak (de higyjétek el nem ez a fontos).

    Csak egy rövid momentum rólunk: a legkisebb fiam 8 hónapos, nyíltan fogadtuk örökbe. Előttünk 19 (!) pár mondott rá nemet a származása miatt- pedig akkor még pocakban volt!! Ha ránézek gyakran jut eszembe,ugyanígy döntenének-e ,ha most látnák....

    Horadi- még egyszer gratula és hidd el jó anya vagy!!

  • 2008.12.28 21:49:07verkaverka

    Steiff, én úgy tudtam nyíltan, az alapítványok max második gyereket hajlandóak örökbe adni egy családba, harmadikat negyediket ötödiket már nem. Melyik az amelyik mégsem?



  • 2008.12.28 22:59:05steiff

    Verkaverka! A Gólyahír és a Bölcső tényleg nem ad sokgyerekes családba babát elvileg (ha olyan a pici, aki valami miatt nem "kell" egy sorbanállónak sem, akkor tesznek ők is kivételt, bár ez szerencsére nagyon ritka ). Viszont az Alfánál és a Fészeknél nincs ilyen kitétel- a mi kisfiunk Alfás baba.

  • 2008.12.28 23:59:24eino.

    ,,Mi kértük az örökbefogadásra való jelentkezéskor, hogy származástól függetlenül várunk gyereket, tehát tőlünk lehet akár roma, akár fekete, akár kínai, de még klingon ( Star Trek-fanok vagyunk :-) ) is."



    Horadi, én szívesen örökbe fogadtam volna akár egy félroma vagy félhobbit :) picurt is , de azt mondták, egyedülállóként ne is próbálkozzam, mert minimális az esély, vagy annyi se. Akkor is, ha a sajátom elvileg jó ,,ajánlólevél" lenne, meg olyan sokan azért nem kapadoznak roma gyerekekért, főleg, ha nem újszülöttek, de fejet hajtok a beidegződések előtt. Még itt, a Porontyon is olvastam olyat, hogy az egyszülős gyerekek nem indulnak ugyanolyan eséllyel, mint a társaik. Mintha minden ezen múlna- hogy konkrétan hányan laknak egy fedél alatt, és milyen nembéli elosztásban...



  • 2008.12.29 00:30:45Magenta

    "az egyszülős gyerekek nem indulnak ugyanolyan eséllyel, mint a társaik"



    Aki ezt mondta, az egy címeres marha!

  • 2008.12.29 13:54:17verkaverka

    eino mikor mi voltunk a tanfolyamon volt két lány aki egyedülállóként jött, és nem újszülöttet akartak hanem pár évest (de nem romát) és abszolút van esély, ha komolyan akarja az ember.





    Az egyszülős gyerekeknek szerintem jók az esélyei, akiknek nehéz azok azok a bizonyos egy szem szülők akik egyedül szívnak. :)

    (egyébként szerintem jobb egy kétszülős családba adni egy gyereket mint egyszülősbe, ami NEM azt jelenti hogy szerintem egyvalaki nem tud becsülettel felnevelni egy gyereket hanem hogy jobb azért annak a gyereknek ha két szülője van. Ezzel NEM azt akarom mondani hogy egyedülállónak ne adjanak semmiképp és minden pár jobb mint egy egyedülálló hanem hogy azért az alapvető logikájával egyetértek a dolognak.)

  • 2008.12.29 14:01:30méregzsák

    Horadi: gratulálok a lányokhoz, sok boldog évet kívánok Nektek!



    Wish: amikor a Mamma Miát először láttam moziban, ennél a dalnál kezdtek el folyni a könnyeim - pedig nem vagyok az a folyékony típus... Aztán a mikor másodszor láttam, akkor is. Valahogy minden a helyén van benne, a szöveg, a zene, minden.

  • 2008.12.29 14:14:28Magenta

    Hát úgy látom, én vagyok az egyetlen, aki szerint a Mamma Miát kár volt megcsinálni.

  • 2008.12.29 14:18:37méregzsák

    Magenta: én szeretem, de tény, hogy gyakorlatilag bármire befogadó vagyok ,aminek köze van az ABBÁ-hoz. Ha drámára vágynék, akkor meg nyilván nem ezt nézném, hanem A zongoristát pl. De egy könnyű kis kalandnak ezzel a zenével - igen, nekem bejön.

  • 2008.12.29 14:25:14Heatherette

    Magenta



    szerintem is eszméletlenül gagyi

    igaz, nem láttam végig, csak van egy Mamma Mia rajongó ismerősöm, aki folyton youtube linkeket küldözget, hogy ezt meg azt a részletet még nézzem meg

    annyi elég is volt belőle

    az eredeti változatban sokkal jobbak a dalok

  • 2008.12.29 14:28:01Magenta

    Én imádom az Abbát, pont ezért érzem úgy, hogy ezzel a filmmel így elcseszni...

    Nekem erőltetett volt.



    Egyszer megnéztem, mert mindenki el volt ájulva tőle, ennyi.



    Egyébként méregzsák, én sem csak drámát nézek. :)



    Heatherette, képzeld el, hogy az alsó szomszédunk imádja és full dolby surroundban nézi... :((((((

    És akármennyire szeretem Merylt, a hangja meg sem közelíti az abbás lányokét.

  • 2008.12.29 14:31:49Heatherette

    Meryl nekem is nagy kedvencem, de azokban a klipekben egyszerűen nevetséges volt (külsőre is), amit láttam a filmből. Maga a Mamma Mia dal, na és a Dancing Queen, katasztrófa! Vagy a parti jelenet a csajjal és a sráccal, nem is tudom, ott milyen dal fut, de nem tudtam, hogy bőgjek vagy nevessek.

    Ehh! Nem nagy cucc fogni pár giga-megaslágert, és készíteni belőle egy filmet. A színdarab még oké, de ez már sok.

  • 2008.12.29 14:53:15Magenta

    Na, hát bevallom, hogy a film után a darabra már ingyen se mennék el. :)))

  • 2008.12.29 15:15:17hallohallo

    huha, azt hittem, én vagyok az egyetlen, akinek nem tetszett a mamma mia. most karácsonykor néztük meg, mert láttam épp egy interjút meryl streeppel (hehe, ő lakonikusan annyit mondott a filmről, úgy látszik, olyan időket élünk, hogy az emberek az ilyen vidám filmekre vevők :)).

    szerintem meryl streep még hagyján (bár se énekelni, se táncolni nem tud jól), de ő legalább nem vette komolyan magát.



    a másik film, ami ehhez hasonló műfajban, az az across the universe, julie taymortól (aki nekem egyik überkedvenc rendezőm), az a film beatles-dalokban van elbeszélve. két iszonyat jó jelenet van, a többi siralmas.

  • 2008.12.29 15:40:27Magenta

    hallohallo, szerencsére erről a Beatles-es mókáról lemaradtam. :)))

  • 2009.01.03 18:25:29ga_zsi

    Tündériek a lányok. gratu.



    Tudom, hogy róluk nem önszántukból mondott le az anyjuk, de azért megjegyzem.

    van egy rokonom, most 13 éves a fia, örökbefogadott. tiszta "apja".

    A mai napig áldja a szülőanyját az unokatesóm, hogy nem elvetette, nem megölte, hanem a kórházban lemondott róla, és így nekik a világ legcsodálatosabbját adták.

    Csak ezt szerettem volna elmondani.

  • 2009.01.03 18:46:14wish73

    mamma mia-hoz: csak a james bondos pasi volt saját maga karikatúrája, amúgy nekem nagyon tetszett.

    öf. nyilván más szelek fújnak, de van ismerősöm, aki húszonx évvel ezelőtt egyedülállóként két kisfiút fogadott örökbe egy -két év különbséggel. bár nála nem volt kitétel, h milyen lehet vagy nem lehet, végül egyik gyerek sem roma.

    a féltesóm anyja meg csak annyit mondott a múltkor, h örökké hálás lesz annak a cigányasszonynak, aki kihordta és megszülte az ő gyerekét.

  • 2009.01.03 21:50:39horadi

    Én is valahogy így érzek.

    Tisztában vagyok azzal, hogy nem látta el a vsz. anyjuk megfelelően a lányokat, de azzal is tisztában vagyok, hogy ha ő nem szüli meg őket, akkor ma nem lehetnék az anyukájuk.

    Abban is biztos vagyok, hogy amennyire tőle tellett, szerette a lányokat. Remélem, érzi, hogy én is legalább annyira szeretem őket, mint ahogyan ő szerette volna! :-)

  • 2009.01.03 23:24:43babó

    csak most olvastam, pedig már nagyon kíváncsi voltam rátok!

    sok boldogságot! gyönyörűek a lányok!

  • 2009.01.04 00:53:05horadi

    Köszi, Babó! :-)

  • 2009.01.04 09:57:39Senta

    Horadi:)



    "Amúgy én sötétszőkéből sötétbarnára festettem a hajamat és fru-frut vágattam, hogy olyan legyen a frizurám, mint a lányoké. Volt nagy sikongatás, mikor megláttak! :-DDD"



    Szóhoz sem jutok! Tényleg... Nagyon-nagyon sok boldogságot Nektek!

  • 2009.01.04 20:13:54HindaVichi

    Helló! Éppen örökbefogadásra készülök, a kérvényt most küldöm el. Még az elején vagyok a menetnek, de jó tudni, hogy mikkel kell majd esetleg szembenéznem. Köszönöm, hogy leírtad, és nagyon sok boldogságot kívánok nektek a kislányokkal!

  • 2009.01.04 21:21:31cozumel

    Tudja esetleg valaki, hogy Magyarorszagrol lehet kulfoldre orokbefogadni?

  • 2009.01.04 21:40:16hnora

    conzumel: lehet, és szoktak is, évente kb 100 gyereket fogadnak örökbe Magyarországról külföldre. Külföldre azokat a gyerekeket ad(hat)ják örökbe, akiknek Magyarországon nem sikerült örökbefogadó szülőket találni.

  • 2009.01.04 21:47:13cozumel

    Hnora



    Es az eljaras a kulfoldiek szamara is ugyanolya fajdalmas huzavona?

  • 2009.01.04 21:50:27Heatherette

    cozumel, azért csúnya lenne, ha egy külföldi előbb kapna itthon gyereket, mint egy magyar pár. remélem, hogy nem így van.

  • 2009.01.04 21:57:49cozumel

    H.



    nem arra gondoltam, hogy kapjon hamarabb.

    De ugye az belathato, hogy azt a fajta hetenkenti latogatast nem tudja valaki megvalositani 3000 merfoldrol...

    Vagy hazakoltozni...

  • 2009.01.04 22:19:02HindaVichi

    Ha esetleg rólam jutott eszedbe a külföldi, magyar vagyok. Írói név a Hinda Vichi. Ezen a néven jelennek meg meseregényeim. Bár az örökbefogadásnak ehhez nincs köze.

  • 2009.01.04 23:03:10horadi

    Senta, Hinda! Köszönjük! :-)



    Cozu!

    Külföldi állampolgárok esetén is ugyanez a procedúra. Ismerek ilyen párt, ők 3 hétre M.o-ra költöztek és mivel normális ügyintézőt fogtak ki, ez az intenzív 3 hét barátkozás elegendő volt, aztán mentek haza a gyerekkel együtt.



    Egyébként meg minden megoldható. Nyílt titok, hogy itthon is simán örökbeadható gyerekek kerülnek "valahogy" mégis külföldre örökbe...

    Amikor nálunk lefújták a megbeszélt hazahozatalt akkor sokan arra gyanakodtak, hogy egy külföldi pár kinézte magának a lányokat és azért szivatnak minket, hátha feladjuk... ezt már sohasem tudjuk meg...

  • 2009.01.04 23:21:01cozumel

    Hinda



    nem, en vagyok kulfoldi :-)



    Adri



    akkor ez nem valoszinu,hogy osszejon nekunk :-(

  • 2009.01.04 23:38:49megsem

    Cozumel, mi az oka, hogy nem "otthon" (ertsd a lakohelyeden) probalkoztok?



  • 2009.01.04 23:44:50Vierre_

    Nekem anno elég sok francia ismerősöm volt, kint a "terjedő" meddőség miatt nagyon sokan fogadnak örökbe , gyakran Mo-ról és roma gyereket. És soha egy szóval nem hallottam arról, hogy procedúra lenne. Furcsa nem? *költői kérdés*

    Szerintem pénzzel mindent meg lehet oldani, közhely vagy sem. De inkább az, elég markáns közhely. De milyen igaz. :)))

  • 2009.01.05 00:07:02cozumel

    Vierre



    sosem voltam jo megvesztegetesben...:) tre maffiozo lennek, hiaba! :D





    Megsem



    nagyobb gyermekre gondolunk, aki mar beszel magyarul. Szerintem neki konnyebb lenne itt a kornyezetben az angolt megtanulnia, mint egy angol kisgyereknek a magyart, amit csak harman beszelunk a csaladban.

    Egyebkent meg itt is iszonyu bonyolult, nehez, hosszu procedura az of.

  • 2009.01.05 00:14:25horadi

    "sosem voltam jo megvesztegetesben...:) tre maffiozo lennek, hiaba! :D"



    Hehe, gyakorlat teszi a mestert! ;-)

  • 2009.01.05 00:26:55horadi

    Egyébként erre a fonák rendszerre példa:

    adott egy fiatal pár, az anyuka ha jól emlékszem 8 hónapos terhes volt, mikor váratlanul megindult a szülés. Már nem tudták megmenteni a babát, sőt az anyuka méhét is el kellett távolítani. Amúgy a kismama végigdohányozta a terhességét... na mindegy.

    Biztos forrásból tudom hogy e szomorú végkifejlet után nem egészen 2 hónappal már haza is vitték az öf. babájukat.



    Hogyan lehetséges ez?

    A Tegyesz-nél (ők intézik az örökbefogadásokat) ilyenkor min. 1 év parkolópályára teszik a párt, hogy fel tudják dolgozni a tragédiájukat és ne egy pótléknak tekintsék a gyereket, ez ugye később komoly gondokat okozhat. Nem mellesleg, nekünk 8 hónapunkba került, mire megszereztük a jogerős alkalmassági határozatot. Arról nem is beszélve, hogy egy "magyar", tehát hófehér, kékszemű, újszülött, egészséges gyerekre 3-4 évet kell várni.

    Akkor hogy a fenébe lett ennek a párnak 2 hónap alatt újszülött örökbefogadott gyereke?!



    Ungarische spezialitat, hogy egy klasszikust idézzek... :-(

  • 2009.01.05 00:38:55I. Pipi

    nyilt orokbefogadassal?

  • 2009.01.05 00:50:59megsem

    Cozumel, mi itt (kulfoldon) kezdtuk meg a folyamatot. Ket sajat gyerek utan szeretnenk harmonikus csaladi korulmenyeket nyujtani egy olyan babanak, akinek ez nem adatott meg.





    Horadi, nektek gratulalok! Regota olvaslak benneteket kulonbozo forumokon (pl. nlc), egy pillanatig se legyen ketseged afelol, hogy fantasztikusan csinaljatok!

  • 2009.01.05 00:57:05megsem

    bocs, ha dupla lesz...



    Cozumel, mi itt (kulfoldon) kezdtuk el a folyamatot. Ket sajat gyerek utan szeretnenk harmonikus csaladi legkort nyujtani egy olyan babanak, akinek ez nem adatott meg.





    Horadi, gratulalok nektek! Regota olvasom a torteneteteket kulonbozo forumokon. Egy pillantatig se legyen ketsegeid, fantasztikusan csinaljatok!

  • 2009.01.05 01:02:43horadi

    Nem

  • 2009.01.05 01:05:37horadi

    Mégsem, köszi! :-)

    Drukkolok Nektek!

  • 2009.01.05 01:06:00horadi

    blabla

  • 2009.01.12 15:57:15Temptation

    A külföldi örökbefogadás azért mehet gyorsabban, mert azok a gyerekek kerülnek ki elsősorban, akiket itthon nem akarnak.Általában már nagyobbak is.Pl. Az olaszokkal indult pár éve egy ilyen program.A szóba jöhető gyerekeket néhány hónapra kivitték Olaszországba, nyelvet tanulni, ismerkedni.A leendő szülők is megismerhették őket.Aztán itthonról folytatódott a dolog.Az olaszoknál ugyanis (bár tudom, az észak-olaszok nem a latin típust képviselik) nem fog kiríni a többiek közül a kreol bőrű, sötét, göndörhajú gyerek.Azt hiszem ez nem egy rossz dolog, mindenesetre jobb mint itthon, intézetben, vagy egyik nevelőszülőtől a másikig kallódni.Ez valódi esély, és engem egyáltalán nem bánt, hogy ilyen esetben külföldi kap gyereket, mert a beilleszkedést megkönnyíti.És ne felejtsük el, hogy ők olyan gyerekek, akik itthon a "jó magyar embereknek" nem kellettek.

    A gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI.) megjelenése óta az elsődleges cél a gyermek vérszerinti családban való nevelésének elősegítése.Kizárólag szociális okból gyermeket kiemelni családjából nem lehet, hanem biztosítani kell azokat a lehetőségeket, mellyel a családban való, megfelelő nevelkedése, ellátása biztosított.

    A tv. célja alapvetően jó, csak sajnos ez a gyámhivatalokat olyan irányba vitte el, hogy sokszor csak telik-múlik az idő, és nem cselekszenek.A gyermekjóléti szolgálat hiába véleményez, az önkormányzati jegyző (mint első fokú gyámhatóság)megszünteti a védelembe vételt, mert eredménytelen, jelzi, hogy alapellátásban nem megoldható a helyzet, ezek után a gyámhivatal több mint egy évig altatja az ügyet ( megtörtént eset!), a gyerekek élnek tovább az elhanyagolásban ( testi, szellemi, érzelmi), pedig már egy éve más körlümények között lehetnének, ha a gyámhivatal meg meri lépni, amit meg kellene: kiemelni és örökbefogadónak nyilvánítani a gyerekeket, hogy legyen esélyük.De nem mernek, mert attól félnek, hogy a tv. alapelvei alapján felelősségre vonhatók.Pedig ez már régen nem az a helyzet.

    És persze, az "anya" fenyegetőzik, hogy ha elveszik az öt gyereket, ő aztán mindenkit leöl.

    Viszont aki ezt a pályát választja, annak szembesülnie kell az ilyen dolgokkal, és nem majrézni.Ha majrézik, menjen máshová.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta