SZÜLŐSÉG

A hullámvasút, a hátmasszázs és a karácsony

2008. december 24., szerda 08:00

Kint voltunk tegnap a temetőben. Hetek óta rettegem a pillanatot, amikor meglátom feltűnni apám sírját és közeledek felé a gyerekkel. A gyerekkel, akit ezen a világon nem láthat, és nem ölelhet magához. Elment a két leggondoskodóbb ember egyike. Ha bármit is kívánhatnék, azt kívánnám, bár adhatnék a vele együtt töltött időnkből a Lányomnak. hogy tanuljon tőle erőt, igazságérzetet, kitartást, állatszeretet, világlátást, műveltséget, penge-gondolkodást, gondoskodni tudást, akaraterőt. Elment az az ember, aki maga volt az erő, a legkeményebb dolog a világon, amit ismerek. A kemény dolgok nem hajlanak, hanem törnek. Ez az ára. Ami nem hajlik, az törik egy idő után. Olyan ez, mint a hullámvasút meg a hátmasszázs. Azért olyan jók, mert nem mindennap van benne részed.



Álltunk a sírnál a lányommal, kivettem a babakocsiból, leültem vele a sírra, mint nyaranta, amikor meleg a kő, és az olyan, mintha Apa nagy meleg keze simogatná a hátamat (rám is ripakodott egyszer a szomszéd lakóhoz kijáró banya, hogy tiszteletlen vagyok, Mondtam neki, hogy apám örül, hogy itt ülök a sírján, Sőt, már azt is megbeszéltem vele, hogy egy meleg éjszakán hozok kispárnát meg takarót, és akkor veled alszok megint Apa, jó? Menekült az öreglány, akkor láttam utoljára, azóta szomszédok alulról Apuval, mondtam is neki, hogy szar lett a társaság, inkább Hofival sörözzél Apu, meg a Kutyát sétáltassátok), ülök a síron a Lányommal, és már sírni sem tudok, nincsenek könnyeim, elfogytak az elmúlt években.

Hol vagy Apa, annyira szükségem lenne Rád, hogy megvédjél, mert mostanában tudod nagyon gyenge vagyok, itt van ez a pici lányom, akiért bárkit széttépek, tudod, az erőd belém költözött, meneküljön, aki lát, ha ártani akar, mert félelmetes ellenfél vagyok ám, nem ismerek sem istent sem embert, ha meg kell védenem azt, ami maradt a családunkból, ahogy TE csináltad régen Apa. De amikor egyedül vagyok, akkor nagyon sok a kétségem, és egészen picinek érzem magam, akkor az erőd nincs velem, mert azt csak akkor kapom meg, ha Helyzet van, nagy hával, és ilyenkor hirtelen nem tudok semmit sem.

Mint miután elmentél, hányszor hívtalak telefonon, nyomtam a 3-as gyorshívót a telefonomon, mert hónapokig nem volt erőm kitörölni Téged a telefonomból, inkább kidobtam a picsába az egészet és vettem egy új telefont, belehaltam volna, ha ki kellett volna Téged törölnöm...Hányszor hívtalak még addig, hogy merre találom ezt meg azt az utcát, mekkora felni van a kocsimon, vagy hogy mi Kazahsztán fővárosa, és mikor koronázták meg III.Lajost...és a telefonod ki volt kapcsolva, én meg bután néztem és aztán elsírtam magam, hogy úristen, hogy felejthettem el, hogy MEGHALT, és többé már nem mond meg semmit...

Persze ez sem igaz. Bennem élsz, és most már ebben a pici lányban is, lesem az arcát, hogy az orra, na, az aztán teljesen a Tied, jó viszontlátni Téged... Szeretlek Apa, pont olyan erősen, ahogy régen haragudtam rád a vitáink miatt, amikor nem értettél meg, és én nem értettelek meg, és akkor utáltuk egymást, hogy aztán pillanatok alatt kibékülhessünk, mert haragtartóak sosem voltunk. Hiányoznak a közös utaink, amikor elmentünk csavarogni, növényeket nézni, venni, sétálni, utazni. Hogy sosem sajnáltál tőlem semmit, mert akkora szíved van, mint egy ház...

Tudod, azóta nőttem fel, mióta megszületett az unokád. Most már tudom mekkora felelősség, és hogy ezt TE mennyire komolyan vetted. Sikerült példát mutatnod, remélem. Hogy úgy is fogom tudni őt szeretni, ahogy ő szeretné, meg úgy is, ahogy szüksége van rá. Tudom, hogy vigyázol rá is most már, ahogy rám is. Néztem a Kisnyúl komoly, mindent értő és látó szemeibe tegnap, amikor ültünk a síron, és tudom, hogy TI már találkoztatok, ez a gyerek maga az üzenet, és annak hordozója is.

Várom a következő életünket együtt APA. Tudom, a következőben már nem emlékezhetsz az előzőre. És azt is tudom, hogy te fogsz emlékezni rám. Vannak összekovácsolt sorsok. Remélem büszke vagy rám.

Szeressétek egymást. Mintha mindegyik az utolsó közös Karácsonyotok lenne.

Boldog karácsonyt Mindenkinek!

O.U.T.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.12.24 08:36:57Brumibaby

    Köszi

  • 2008.12.24 08:45:50Blueray

    Boldog karácsonyt mindenkinek!

  • 2008.12.24 08:52:31anyatájger

    De jó, hogy még a finisben benéztem ide!

    Nagyon tetszett az írás, olyan "igazi". Köszi :)



    Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!

  • 2008.12.24 09:02:29Brumibaby

    "Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott eszedbe jut, hogy atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt az ajándékodat, eredj el, és előbb békülj meg az atyádfiával és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat" (Máté 6, 23-24)

  • 2008.12.24 09:12:57BébiBumm

    Boldog karácsonyt! Torokszorítóan szép írás.

    Legyen vidám az ünnepetek!

  • 2008.12.24 09:21:10wish73

    hát, nem szokott könnybe lábadni a szemem posztok olvasása kapcsán, de mivel anyám révén nyáron minket is megérintett a halál szele, mostantól még jobban értékelek minden vele tölthető időt.

    köszi az írást!

  • 2008.12.24 09:58:19butaállat

    Nagyon szép írás!



    Nagyon boldog karácsonyt!



    Az eltávozott szeretteink velünk vannak, legalábbis így hiszem.

  • 2008.12.24 10:27:56Kukucska



    Köszönöm.





  • 2008.12.24 10:35:11Normi

    Ez az írás.... jó, nagyon.

    Az érzés pedig jó is, rossz is. Anyu 5 éve hiányzik, és a karácsony fájó is így, nemcsak szép. Itt vannak a kicsik, de itt van az űr is, a gyerekkorom emléke, Anyu a gyerekkorom... De rettenetes lenne, ha már nem hiányozna.

    Szép karácsonyt!

  • 2008.12.24 11:06:00kaktuszvirág

    uh... először sírtam a porontyon... nagyon megfogott, annyira "enyém"



    Nagyon boldog ünnepeket mindenkinek, békességgel telit!

  • 2008.12.24 11:40:27Békanőci

    Köszönöm.



    Nekünk ez a karácsony az első a Nagypapám, az én Apupapám nélkül. Tavaly ilyenkor még velünk volt, bár mi akkor már tudtuk, hogy talán csak hetekig lesz még velünk és ez az utolsó együtt töltött ünnep. Azért tudtunk mosolyogni, hogy Ő ezt ne vegye észre, de közben belül sírtunk. Akkor készült róla az utolsó felvétel, amit eddig még nem tudtunk megnézni.

    Nagyon hiányzik!



    Békés karácsonyt mindenkinek!

  • 2008.12.24 12:23:02méregzsák

    Köszönöm. Enyém holnap lesz 70 éves, és néha elfog a rettegés, olyan fojtogatóan, hogy egyszer elmegy, és én gyenge és esendő leszek nélküle...

  • 2008.12.24 12:59:56Ronja

    no en mar sirok is...mintha a sajat gondolataimat latnam..Apu 2eve halt meg, kisfiam meg 6hetes..es tiszta nagyapja. orulet.

    Kellemes Unnepeket!

  • 2008.12.24 13:38:17anyóca

    Azt hiszem, szrencsés vagyok, mert még senkit nem veszítettem el, de ez az írás engem is meghatott. Szép volt, boldog karácsonyt mindenkinek!!!

  • 2008.12.24 13:50:12Cukrozott Fahéj

    Sajnos az én apukám is elment,már régen,csupán 14 éves voltam!Most az angyalok vigyáznak rá,míg mi ünneplünk itthon!

    Boldog Karácsonyt a föld és a túlvilág lakóinak!

  • 2008.12.24 14:18:06bebida

    Nagyon köszönöm ezt a gyönyörű írást. Apukám alig 3 hónapja ment el közülünk és annyi minden ugyanígy van velem is, ahogy írtad. Most várjuk második unokáját és olyan rossz, hogy nem mondhattam el neki, hogy újra nagypapa lesz. Amikor meghalt még nem tudtuk, hogy már elkezdődőtt az új kis élet.

  • 2008.12.24 14:19:17Subbantósdi

    Köszönöm ezt az írást... Engem különösen megérintett, mivel 2001 elején én is elvesztettem az édesapámat, még nem volt 51 éves sem, második infarktusát már nem élte túl és sajnos épp ezért is, nem érhette már meg a két unokája születését, sem azt, hogy az esküvőmön ott legyen, de a leendő férjemet, még mint barátot, szerencsére még be tudtam Neki mutatni, sőt még pár hónap alatt össze is tudtak annyira ismerkedni, hogy az utolsó karácsonyozáskor már nem volt fura, hogy ott van a barátom is.

  • 2008.12.24 14:25:20Subbantósdi

    Nekem is nap mint nap eszembe jut, közöttünk nagyon erős kapcsolat volt, lényegében azt vallom, mai napig Ő volt az én szellemi társam az életben, nagyon egyformák voltunk értékrendben, gondolkodásban, természetben is sokszor, bár én temperamentumosabb vagyok, külsőre meg egyértelműen Rá hasonlítok.

    Azt hiszem, valamit kicsit visszakaptam Belőle, ugyanis a fiam a maga majd öt hónapos korával szinte születése óta nagyon hasonlít rá, talán nem hiába adtam második keresztnévként Neki Apám keresztnevét...

    Remélem, később, ahogy nyiladozik a személyisége, több hasonló vonást fogok még Benne felfedezni, ami Apámra emlékeztet majd...

    Én elég sűrűn, évente többször és nem csak halottak napján vagy megyek ki a temetőbe Apám sírjához és mindennap Velem van, mivel az íróasztalra, ahol ülök és ezek a sorokat is gépelem, több kép is ki van téve Róla, meg olyan is, ahol velem együtt szerepel.

    Azt hiszem, a legkegyetlenebb dolog, ha az ember a gyerekei mellett a szüleit ilyen korán veszíti el és leginkább az a kegyetlen, és ettől korán fel is nő az ember, ha érthető, milyen értelemben, ha azt a szülőjét veszti el, aki igazán közel állt mindig hozzá...Nálam ez Apám volt.

    Mindenkinek szép karácsonyt kívánok!

  • 2008.12.24 15:58:43Dortje

    Nem szoktam könnyezni, de most sikerült megríkatnod. mintha én írtam volna, de én nem tudtam soha így megfogalmazni.

    Apu 15 hónapja ment el, a telefonomban ott a neve, képe, gyors hívóban a száma.



    Tegnap láttam valakit, aki nagyon hasonlított rá. Szembe jött, épp a zebrán, mire átértünk, és vissza fordultam, már sehol. kis csoda. Akkor is kis könnycsepp futott végig az arcomon.



    Én annak örülök, hogy Apu még kitartott az unokája születéséig. Határtalanul szerette. A nagy betegségében és fájdalmak közt mindig nevetett, felderült az arca, amikor vele volt. Ma gyújtok egy gyertyát neki.

  • 2008.12.24 21:06:10kihanemén

    örülhetsz, h ilyen apád volt. az enyém minden karácsonyomat tönkreteszi. reggel megsértődik valamin, iszik, seggfej lesz én meg alig várom, h elaludjon. idén is ez van.

  • 2008.12.24 21:06:48fecske

    Ez a második Karácsony Anya nélkül. Egész nap nem értettem miért vagyok levert, miért van sírhatnékom. Aztán persze rájöttem. és arra is, sosem lesz már nekem olyan boldog Karácsonyom, mint régen. Ez a hiány nem múlik el akkorra sem, ha már dédi leszek. Persze jó a gyerekeimmel, de a Karácsonyok már az övéik, nem az enyéim. Anya nélkül már sosem lehet teljes. Fel sem merült bennem, hogy kitöröljem a számát a telefonból.

  • 2008.12.24 21:32:19manka78

    Ahogy olvastam az írást, eszembe jutott, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy mi még együtt lehetünk a szüleinkkel. Ilyenkor eltörpül minden gondom-bajom. Végig sírtam olvasás közben.

    Kívánok mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt!

  • 2008.12.24 21:43:55cinyó

    Énis sírok mostmár.. :'(

    De azt hiszem az is majdnem olyan rossz,amikor van az embernek apja, meg anyja, de olyan mintha mégis árva lenne..

  • 2008.12.24 22:45:58horadi

    Rettegve jut eszembe néha, hogy egyszer nekem is lesz egy ilyen karácsonyom... :'''(

    Nem tudom, hogy fogom majd kibírni.

  • 2008.12.25 07:55:21Meni

    Horadi, en sem birom kiverni a fejembol, hogy majd egyszer, sajnos talan nem is olyan sokara en is leirom majd a sajat hasonlo soraimat. Tudod mi a legrosszabb? Hogy 3000 kmre elek a szuleimtol, es naponta eszembe jut, hogy egyszer majd megcsorren a telefon...



    Kicsit mas> jol vannak a gyerekek? A napokban visszalapoztam a Poronty off oldalon, es olvastam miket irtal, amikor nem engedtek meg, hogy akkor hozd el a lanyokat, amikor mondtak. Meg tudom, hogy egeszsegileg sincsenek rendben a kicsik. Nagyon becsullek erte, hogy orokbe fogadtad oket, es nagyon boldog unnepeket kivanok az egesz csaladnak!

  • 2008.12.25 15:33:26anyamadár

    O.U.T:

    köszönöm...

  • 2008.12.25 17:40:03Zsákos ember

    jajj lanyok ne nyalazzatok mar, anelkul is eleg nyalas ez az idoszak.

  • 2008.12.25 21:39:5478as évjárat

    Zsákos, ha nem haragszol, nyálaznék még egy kicsit! Bocsi, de jól esik leírnom, vagyis nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!

    Én úgy még nem veszítettem el közeli hozzátartozót, nem halt meg senkim. Viszont van egy ember aki még él, szerencsére. De attól borzalmasabb az érzés. Mert él, és nem lehet itt velem. Nem foghatom a kezét, nem simogathatom meg az arcát, nem csókolhatom meg. Ő választotta, ő akarta így.

    A számát mai napig nem tudom kitörölni a telefonomból, pedig rég megváltoztatta.

  • 2008.12.25 23:10:43Magenta

    78, rokon?

  • 2008.12.25 23:18:54cozumel

    78as



    Ismerem ezt... ugyanugy tud fajni az elvesztese, mintha meghalt volna.

    Es ugyanugy meg kell gyaszolnod, es ugyanugy csak az evek halvanyitjak el a fajdalmat.

  • 2008.12.25 23:22:4378as évjárat

    Nem rokon.

    Baráttól több, szerelemtől kevesebb. Viszont a hiánya nem mérhető.

  • 2008.12.25 23:29:54madz

    78, ilyenem nekem is van

    borzasztó

    pár év alatt azért nagyjából elmúlk

    de azért borzasztó

  • 2008.12.25 23:40:2578as évjárat

    Túl vagyok a 4. éven.

  • 2008.12.26 00:44:51cozumel

    Visszajon majd.

    Mindig visszajonnek.

    Csak neha tul keson....

  • 2008.12.26 10:40:40Subbantósdi

    78-as évjárat:

    Én is érzek sokszor ilyet, nem mondhatom, hogy éppen karácsonyhoz kötődően, de vannak elvesztett barátnők, akikkel már megszakadt a kapcsolat, mondjuk középiskolásokra gondolok és vannak azok a szerelmek, akikkel már nem vagy együtt, vagy talán nem is voltál, örökre plátóiak maradtak. Nekem két ilyen szerelmem volt, egyik lényegében plátói, nem lett belőle semmi, de tudott róla a férfi, persze, ahogy szokott lenni, ezt hosszú és bonyolult lenne elmondani, és egy, akivel együtt is éltem egy évet, talán Ő volt a nagy Ő az életemben, az első legalábbis, már rég messze van, hisz 99-ben elváltak útjaink, de azért sosem feledem...

  • 2008.12.26 12:08:12koaladia

    Hááát nem vagyok egy sirós, de ez engem is megérintett...

    Nekem a tatám volt, akit ha lehet igy fogalmazni mindenkinél jobban szerettem, de ő sincs már és ez az irás mindent elmondott amit érzek! Köszönöm és hálát adok a sorsnak,hogy a szüleimmég élnek, remélem jó sokáig..

  • 2008.12.26 22:47:07nati1

    Köszönöm az írásodat.Pontosan így érzek.

    Sajnos,hogy már 5 éve elvesztettem a szüleimet.

    Nagyon nehéz.Talán,a lányom kárpótól mindenért.

    Békés ünnepeket!!!!

  • 2008.12.27 12:17:38evuci

    Az én apukám karacsonyor halt meg.....

  • 2008.12.28 22:22:58toria

    Sajnos én is írhattam volna.

    Köszönöm a sorokat.

  • 2008.12.30 09:29:54Laliath

    Azért kicsit örülök, hogy csak így, karácsony után lett időm elolvasni.

    Én csak az alábbit tudom hozzáfűzni (de rég is volt már):



    www.amh.hu/prog_hu/display.php?PHPSESSID=ce704c7efd2072dde2a3ac550d411086&CurrentFirst=0&WorkId=15223&artist=1813&rating=150&genre=50&theme=100&sortby=Date&columndef=28



    L.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta