Vasárnapi születéstörténetek rovatunkban ezúttal Peti születését osztja meg az olvasókkal az anyuka, aki ugyan nem tervezte az otthon szülést, de a viharos gyorsasággal kifelé igyekvő kisfia úgy döntött, nem várja meg, amíg kiér a mentő, apukája segítségével otthon jött világra. Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Első fiam születése is könnyen, gyorsan ment. Egy nyugodt éjszaka után 4 perces fájásokkal értünk be a kórházba délelőtt tíz óra felé, és háromkor már a kezemben volt a pici fiú. Én nem hittem el már akkor sem, hogy a szülés csak ennyi, és irtó mázlistának éreztem magam, hogy viszonylag gyorsan és elviselhető fájásokkal érkezett a 39. héten, beavatkozások és probléma nélkül. A kistesó viszont minden rekordot megdöntött. Egy bő óra alatt született, olyan gyorsan, hogy a mentőnek sem volt ideje kiérni.
Mivel az első gyerkőc a 39. héten született, biztos voltam benne, hogy a kicsi sem fogja kivárni az idejét. Március huszadikára voltam kiírva. A 38. hetet betöltve vártam már a jeleket, a nyákdugót, a jósló fájásokat. A jóslók jöttek is, szülés előtt néhány nappal voltak már rendes 20 perces jóslóim is, de biztos voltam benne, hogy az még nem az igazi. Én március 12-re vártam a fiam, ami egy hétfő volt. Vasárnapra gondoltam, készítek egy jó fűszeres olaszos paradicsomos kaját, hátha megindítja a szülést. Szombaton bevásároltunk hozzá, a nagyfiúnak cipőt vettünk tavaszra, stb. Délután a "Lelki köldökzsinór"-t olvasgattam, a pocaklakóval gyorsan átvettem gondolatban a szülést, születést, aludtam ebéd után egy jót, felkészültnek éreztem magam. Tizedikén, szombaton este a legnagyobb nyugalommal feküdtem le a szokott időben.
Hajnal 3 körül arra ébredtem, hogy fáj. Kicsit még fészkelődtem, forgolódtam, próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Peti odabent vígan ficánkolt. Aztán kimentem a konyhába, az óra 3:18-at mutatott. Nagy nehezen visszakászálódtam az ágyba. Leeshetett a vérnyomásom, majdnem elájultam. A villanyt felcsaptam. Apa arra ébredt pár perc múlva, hogy mi ez a világosság. Ő volt az okosabb, rögtön elkezdte összepakolni a kórházi cókmókból még hiányzó dolgokat, szólt a szülésznőnek, riasztotta a nagyszülőket, hogy vigyázzanak a tesóra, és a kezembe nyomott egy órát, hogy nézzem hány percesek. Olyan 6-7 perces nagyon erős fájások voltak. Gondoltam, most nem úszom meg olyan egyszerűen, mint az első szülést, úgy számoltam, hogy talán délre megszületik Peti. Ő vidáman ficánkolt odabent.
4 óra előtt pár perccel elfolyt a magzatvíz, ekkor Apa hívta a mentőket. Kezdett gyanús lenni, hogy ezek tolófájások, de nem akartam hinni. Közben Apa befejezte a pakolást, megnézte, hogy állunk és fájás közben látta Peti haját. Ekkor tudatosult bennem, hogy tényleg szülünk. Most, azonnal. Megijedni nem volt időm. Apa elment kezet mosni. Épp nem volt senki mellettem, mikor éreztem, hogy vége a feszítésnek, kiért Peti a szabadba. Kiabáltam, hogy jöjjön valaki, itt a baba. Persze csak a feje volt még kint. Előszór jól megijedtem, mert teljes volt a csönd, de Peti gyorsan nyöszörgött kicsit a kedvemért, hogy megnyugodjak. Következő fájásnál ki is siklott Apja kezébe. 1.5x volt a nyakán a köldökzsinór, azt Apa gyorsan letekerte. Felsírt, nem tetszett a sok fény, de Apa gyorsan ideadta a puha kis jószagú csomagot, betakart minket, és lekapcsolta a villanyt. Peti azonnal megnyugodott és békésen szuszogott, nézelődött, ismerkedett.
Apa szólt a mentősöknek, hogy ráérnek, mert megvan a baba. Ők, mivel nem találták az utcánkat a térképen, közben a környéken keringtek. Kicsit örültünk egymásnak, mielőtt a mentősök megérkeztek, gyönyörködtünk a csodababánkban. Március 11-én, 4:25-kor született Peti. A nagytesó is felébredt a nyüzsgésre, megnézte a kicsit, s a maga alig több mint két évével meg is állapította, hogy Peti megszületett, kibújt anya pocakjából. A mentő 4:40 körül ért ki.
Elvágták a köldökzsinórt, gyorsan megnézték Petit, ez nagyon nem tetszett neki, aztán együtt bevittek a kórházba. A lepény már ott született meg. Sajnos az előző gátmetszés mentén újra repedtem, így összestoppoltak, majd mehettünk az őrzőbe. 3 ájulás után negyedik próbálkozásra sikerült lezuhanyoznom, majd felkerültünk a csecsemőosztályra. Elég sok vért veszthettem, mert sokkal gyengébb voltam, mint az első szülés után, de cserébe sokkal gyorsabban regenerálódtam.
Abba utólag sem merünk belegondolni, hogy mi lett volna, ha bármi komplikáció adódik szülés közben. Peti, sosem fogjuk megtudni miért, nagyon nyűgös, sírós baba volt, iszonyú nehéz volt vele az első néhány hónap. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon lehet-e köze ahhoz, hogy ilyen turbó tempóban született. Azóta is nagyon anyás, bújós. Most már lassan 2 éves igazi nagyfiú.
Én nem bántam, hogy így alakult a szülés, a szülészorvossal és a szülőszobával sem voltam kibékülve, talán ezért is született Peti gyorsvonatként, otthon. Továbbra is kacérkodok az otthonszülés gondolatával, mivel tervezünk még harmadik babát. Sokszor viccelődünk a barátokkal, családdal, hogy nehogy a postán sorban állás közben fél óra alatt megszülessen. S azt is megfogadtam, hogy Apát kiművelem gátvédelemből a harmadik baba érkezése előtt.
Kleo
