SZÜLŐSÉG

Verekednek még a tanítók az iskolában?

2008. december 9., kedd 10:00

Felfüggesztettek egy tanárt Nagy-Britanniában, mert az elkéső diákokat fekvőtámasszal büntette, írja az MTI. A pedagógusok szakszervezete tiltakozik a tanár büntetése ellen, túl szigorúnak tartja. Ráadásul kiderült, hogy a késők büntetésének fekvőtámaszos módját éppen a diákok javasolták, a tanár ugyanis megkérdezte az egész osztályt a változatokról. Az iskola még nem zárta le az ügy vizsgálatát, de hangsúlyozta, hogy a legfontosabb cél, biztosítani a tanintézetben a diákok boldogságát.



Kíváncsi lennék, mivel büntetnék ma meg általános iskolai technika tanáromat, Magdi nénit, aki favonalzóval a kezében grasszált a padok között és akinek nem volt elég ügyes keze, arra lesújtott a vonalzóval. Vagy Éva nénit, aki egy otthon felejtett tornaruha miatt Marcit alsónadrágban és atlétában tornáztatta egész testnevelés órán.

Judit barátnőm technika tanára hatalmas kulcscsomóját hajigálta rendszeresen a gyerekekhez, Viki történelemtanára pedig a fogashoz vágta a diákjait és naplóval csapkodta a fejüket.

Ma már úgy tűnik, fordított a helyzet és gyakran a diákok (vagy szülők) bántalmazzák a tanárokat, ha nem tetszik nekik valami. Vannak még olyan tanítók, akik a verést mint nevelési eszközt használják?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.12.09 18:04:26manka78

    Ez nem lehet. Az eredeti nickemen nem enged be, ezzel meg elszáll amit írok. ÁÁ

  • 2008.12.09 18:05:05manka78

    És láss csodát!!! Amúgy Vikimanka vagyok.

  • 2008.12.09 20:05:16Dr. Han Fastolfe

    Nem akarom magam fényezni és pályaelhagyóként (vagy inkább pályát el sem kezdőként) eljátsznai a tökéletes tanárt. Emberleg meg tudom érteni, hogy van aki alkatilag képtelen normális légkört teremteni (nincs respektje), és van aki tízeniksz év alatt belefásult, belefárdt és ingerlékeny lett.

    A megoldás erre nagyon egyszerű: aki ilyen az ne erőltesse ami nem megy!

    Én felismertem, hogy nem lennék jó tanár. Tudom magamról hogy így van. Ezzel nem érdemes kísérletezni, mert a gyerekek nem kísérleti patkányok. A pedagógián kívül is van élet tanári diplomások számára.

  • 2008.12.09 21:34:02B-

    Egyébként azzal kapcsolatban, hogy nem szabad megkérdőjelezni a tanár tekintélyét a gyerek előtt stb az a legnehezebb, hogy ha az ember végiggondolja, hogy a baráti köréből/osztálytársai közül kik mentek direkt tanítóképzőbe, illetve kik végeztek tanárszakot és maradtak a pályán... hát nem mindig a legragyogóbb elmék. Nekem is van tanári papírom és nekem is 115 pontom volt a 120-ból, szóval nem mondom, hogy mindenki töksötét, aki erre a pályára vetődik, de azért az tény, hogy általában akit felvennének tanári szakra is, az nem megy tanítóképzőbe (illetve a tanítóképzőt sokan másodikra írják be), másrészt meg sokan vannak, akik ugyan jól megírják a felvételi tesztet, de a tudásuk praktikus használata, a kommunikáció, az emberek felé fordulás stb nem éppen az erős oldaluk. Szóval nem azt mondom, hogy tutyimutyi könyvmolyok, mert az erős lenne, de nem feltétlenül talpraesettek.



    Márpedig 35 kajánul vigyorgó kis ragadozókölyökkel szemben a talpraesettség és a tudás praktikus hasznának ismerete elengedhetetlen a túléléshez...

  • 2008.12.09 21:45:11B-

    Szóval ha belegondolok, hogy azok tanítanák a gyerekeimet, akik a szemem előtt lettek tanárrá, akiket láttam vizsgaszituációban, láttam, hogyan tanulnak, hogyan buliznak, emberileg milyenek, milyen heppjeik meg agylövésük van... hát nem vagyok benne biztos, hogy mindig teljes szívvel melléjük állnék a gyerekemmel szemben. Van is egy olyan mondás, hogy senki sem lehet hős a lakája szemében, szóval nem lehet megkérdőjelezhetetlen tekintély, akivel egy alomból kerültél ki...



    Na mindegy, olyan barátnőm is van, akit nagyon jó embernek és jó szakembernek tartok, de amikor otthagyta a pályát, én is bíztattam, hogy keressen egy olyan állást, ahol meg tudja keresni azt a pénzt, amit érdemel :-( Rajta kívül nem is tudok olyat mondani, akiről úgy gondolom, hogy nem azért lett (és maradt) tanár, mert nem vették fel jobb szakra/jobb állásba, hanem mert az elhivatottság és hozzáértés vezette erre a pályára.



    Sajnos azt látom, hogy aki még lát egy halovány esélyt arra, hogy a tudását méltó körülmények között, méltó pénzért kamatoztassa, az lelép :-((((( Ha nem előb, akkor utóbb.

  • 2008.12.09 22:11:54pamutmacska

    B!

    Eleve be sem írtam a tanárképzőt, mert nem tanár, hanem tanító szerettem volna lenni. Harmadikban jogi előkészítőre jártam, csak mert a szüleim ügyvédet akartak belőlem faragni. Hm. De én nem akartam. Tanító szerettem volna lenni. Csak egy tanító. Ennyi.

    A második hozzászólásoddal egyetértek. Én még maradtam. Ki tudja meddig. De ezt már írtam.

    Sajnos, ha mindazok, akik hivatástudattal élnek, szeretik és jól csinálják a dolgaikat, elhagynák a pályát, mi lenne itt...

    S akkor aztán lehet majd habzó szájjal ordítani, hogy hova jutott ez a világ...

  • 2008.12.09 22:13:47verkaverka

    AKi naponta hétszer kell hogy segítséget kérjen az iskolavezetéstől az valószínűleg alkalmatlan a tanári pályára.



    Ha pedig önhibáján kívül semmi és senki nem segít tisztességes ember akkor is előbb mond fel minthogy egy diákját megüsse!

  • 2008.12.09 22:17:18verkaverka

    Ha a gyerekem igazságtalanul kapna intőt, azt nem titkolnám el előtte. Azzal, ha azt mondom a tanár tévedett, még nem csinálok bajt. Nem kell habzó szájjal szidni a tanárt, de úgy csinálni sem kell mintha igaza lett volna.



    Tanárként is mond olyat az ember hogy bocs tévedtem, és nem ettől lesz kisebb a tekintélye. Persze ahogy magamra is jobb ha nem mondogatom túl sűrűn a tanítványoknak, hogy egy alkalmatlan ostoba picsa vagyok, úgy jobb ha a gyerek tanárára se. :)))

  • 2008.12.09 22:35:30Guruljka

    B- ezt írtad:

    "de azért az tény, hogy általában akit felvennének tanári szakra is, az nem megy tanítóképzőbe"

    Ez nagyon LOL!

    Komolyan!

    A legtöbb tanítóképzős és óvóképzős nem akar nagyokkal foglalkozni ugyanis. Hanem direkt csak kicsikkel...

    Jellemzően akinek tanári diplomája van, az hiszi azt, hogy akinek az nem jött össze, az ment tanítónak.

    Mert a tanárok egy része valóban nem tanár akart lenni. Csak tovább akart tanulni. A tanítők, óvóda-pedagógusok között ebből kevsebb van. Legalábbis kevesebb volt "az én időmben".



    Amúgy indulj ki magadból B-, ha jól értem jártál xy szakra és elvégezted a tanári képzést IS. Tudod az én exosztálytársaim nagyrésze is ezt tette. BTK-n TTK-n... Nem tanárok akartak lenni. Csak a lehetőségeiket akarták bővíteni. De ettől még van akinek csak a tanári pálya maradt. De ugyan mitől biztos az, hogy azt rosszul is csinálja?



    Ahol most én dolgozom, oda én is véletlenül kerültem, mert nem volt az, amit terveztem. Hiszem, hogy nem csinálom szarul és menet közben meg is szerettem.

  • 2008.12.10 01:29:06glad az egyetlen

    Hajaj!

    Az én időmben is durvultak a egyes tanárok és néhány nem állt meg a pofonál.

    Jutalombol az egyik jelenleg az intézmény igazgatója.

  • 2008.12.10 04:02:09cozumel

    ""Hála az égieknek, a szülők is tisztában voltak gyermekeik milyenségével, így a naplóban szerepelt a gyerek neve mellett, hogy alkalmazható nála a testi fenyítés. "





    Ez tenyleg csak nalam meg B- nel verte ki a biztositekot???????

    :-((((((((((

    Komolyan mondom, a hanyinger kerulget.

    Fizikailag rosszul vagyok ettol.

  • 2008.12.10 04:31:31cozumel

    Az eroszak soha nem megoldas.

    Az eroszak eroszakot szul, ez annyira egyszeru, hogy mar kozhely.



    De nagyon sokat gondolkodom azon, hogy hol csusztunk meg ennyire.

    Mitol doglott meg a Jozan Esz, a Tisztelet, a Viselkedesi Kultura, es baratai?



    Talan tul konnyu nekunk.



    Anyam gyerekkoraban meg megtortent, hogy novembertol nem jart iskolaba, mert abban az evben neki nem jutott cipore penz.

    Nem volt ezzel egyedul, sot, ok meg nem is voltak a legszegenyebbek kozt, mert ehezniuk sosem kellett.



    Amikor en kislany voltam, a 70es evekben, meg akkor is volt olyan, hogy azon morfondirozott anyu, vajon kibirja-e a negyedik telet is a csizmaja, mert ujat csak a gyereknek birtak venni.



    De. Anyam meg is becsulte a CSIZMAJAT. Egy targyat. Torodott vele, apolta, ertekelte.

    Itt kezdodott.

    Es persze tisztelte "Csoszogit, az oreg susztert", mert neki koszonhette, hogy a sokadik sarkallassal, foldozassal kibirt meg egy telet a csizma.



    Nalunk negy csalad lakott egy hazban, negy teljesen kulonbozo eletfelfogasu csalad. De minden szulo nagy hangsulyt fektetett arra, hogy a gyerekek tiszteljek a szomszed szuloket. Nekem mindig azt mondtak anyuek, hogy ha az Emike neni/Laci bacsi mond valamit gyerekem, az olyan, mintha en mondanam.

    Ha problema volt, nyugodtan becsongettek a szomszedba, minden szulo meghallgatta a szomszed panaszat, nem b.sztak be az ajtot a masik elott.

    Bejarhattunk egymashoz jatszani, nagyjabol ugyanazok voltak a szabalyok: cipot le, hangosan koszonni, ha megkinalnak valamivel koszond meg, ne csinaljatok tul nagy disznoolat.

    Kerni(hogy a gyerekre vigyazzanak egy orat) es adni (nehany szeletet az elkeszult sutibol) egyarant termeszetes volt.



    Ez miert nem megy ma?

  • 2008.12.10 05:40:39manka78

    Verka! Most egy elsős gyerekről beszélek, aki a sajátom. Nem az volt a lényeg, hogy eltitkolnám az igazságtalanságot, hanem, hogy nem az lenne az első reakcióm, hogy:" biztos rossz napja volt x néninek vagy y bácsinak". A lényeg, hogy nem azzal kezdem, hogy tutira a gyerekemnek adok igazat, a tanár meg egy pöcs. Azzal, hogy nem fordulok én a tanár ellen, már mutatok egy példát a gyerekemnek arról, hogy igenis tisztelje a tanárát. Nekem, mint szülőnek az a dolgom, hogy megkönnyítsem a tanár dolgát azzal, hogy megtanítom arra a gyerekemet, hogy hogyan is kell viselkednie. Hiszen közös célunk, hogy jó munkát végezhessen.Az megint más kérdés, hogy ha én úgy érzem, hogy pöcs volt a tanár, akkor megbeszélem vele, mert az meg a tanár érdeke, hogy tudjon változtatni, ha arra szükség van.

  • 2008.12.10 08:01:41sony

    :)

  • 2008.12.10 08:01:54sony

    Tanárnénik, tanárbácsik!



    Mit lehet csinálni abban az esetben, ha egy tanár konzekvensen figyelmen kívül hagyja, ha a te gyereked jelentkezik? Pedig okos benne, és mindig jókat mondana?



    Vagy olyan esetben, ha a gyerek olyan jól írja meg a dolgozatot, hogy a tanár azt hiszi, puskázott, és egyest ad?



    Vagy ha a tanárnak valamiért nem szimpatikus a gyerek (mert például rosszban van a adott tanár kedvencével), ezért egy szubjektív megítélésű készségtárgyra rossz jegyet ad?



    Ezek kis gonoszkodások, de rendesen el tudják vágni a gyerek tanulási kedvét egy adott tárgyban. Mit tehet a szülő, ha ilyennel találkozik?



    A butaságért beírás engem nem aggaszt, a gyerekeimet toleranciára nevelem, tehát azt mondanám nekik: Engem nem zavar, amit csináltál, de ha XY nénit zavarja, akkor ott ne csináld többet. Nem vagyunk egyformák, ettől szép a világ.



    Ennél sokkal jobban aggaszt, mi van akkor, ha a tanár tényleg nem érdemli meg a megbecsülést, mert szándékosan alátesz a gyereknek? Vagy nem szándékosan, csak nemtörődömségből, vagy előítéletességből (pl. a bájos, okos, szőke kislányt 'szőkeként' butának kezeli - és mint pszihológiai kutatásokból tudjuk, akit butának tartanak számon, az buta is lesz, legalábbis butább, mint rendes esetben).

  • 2008.12.10 08:03:10sony

    Az előző smile a Velvetnek szólt, amiért a hsz. már megint nem jelent meg :)

  • 2008.12.10 08:38:49nutika

    Nem tudom, olvassátok-e még, és a kommenteknek is csak az elejét olvastam, de ez nagyon fontos nekem, úgyhogy leírom.

    Pár hete kivettem a könyvtárból Thomas Gordon könyvét (ama bizonyos Gordon-módszer). Megdöbbentő dolgokat olvastam benne az agresszió hatásairól és mértékéről (persze Amerikában).

    Az amerikaiak valamiért nagyon tekintélyelvűek (sokkal inkább, mint mi), és nagyon befolyásolhatóak (persze tisztelet a kivételnek). Ezért ohne zsinór beveszik, hogy ha megverik (megalázzák, manipulálják, kidobják otthonról stb.) a gyereket, az végsősoron az ő hasznára lesz. Míg a kutatások azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akiket nem ér otthon agresszió, nyitottabbak, kiegyensúlyozottabbak, fegyelmezettebbek (ÖNfegyelmük van, nem kívülről kierőszakolt), és jobb a kapcsolatuk a szüleikkel. A tekintélyelvű, felülről kommunikáló, büntető iskolákban dúl az erőszak, a demokratikus módszereket használó, a gyerekeket a döntésekbe érdemben bevonó, a tanárok-diákok (mint egyenrangú felek) kölcsönös tiszteletét hangsúlyozó alternatív iskolákban meg béke van.

    Csak ez utóbbi komoly szakma (ún. pedagógia), amit meg is kell tanulni. A verekedés meg ösztönből is megy.

  • 2008.12.10 08:46:27kele

    sony, nagyon nehezet kérdeztél!

    Beszélni kell a tanárral. Csak naivan megkérdezni, mit gondol a gyerekről, és utána szembesíteni azzal, amit a gyereked mond. (Amit esetleg más forrásból is lecsekkolhatsz.) Utána az osztályfőnökkel. Esetleg mindenkivel egyszerre (a gyerek is legyen ott). Nem szabad szó nélkül hagyni, de azt sem, hogy utána a gyerek járjon rosszul.

    Osztályfőnökként sok ilyennel találkoztam, és mind nehéz helyzet volt. A legdurvább az volt, mikor az egyik tanár (idősebb férfi) az osztályomban bottal hadonászott, néha oda is csapott, rendszeresen olyanból iratott dolgozatot, amit nem gyakoroltak, és a 32 gyerekből 28(!) megbukott félévkor. Na ekkor szakadt el a cérna, szülőit hívtak össze a szülők, igazgatót is meghívtuk, megpróbáltuk szembesíteni a dolgokkal. Úgy tűnt, hatása nem sok van, velem jól össze is veszett, hogy mit képzelek én kis senki, hogy uszítok ellene... De: év végén nem bukott senki:)

  • 2008.12.10 08:47:30kele

    nutika, ezt mondtam én is kicsit feljebb:)

  • 2008.12.10 09:49:41hallohallo

    cozumel, nálam is kiverte a biztosítékot, ne aggódj. és gondolom (remélem), még másoknál is, csak nem írták le, hanem hozzám hasonlóan örültek, hogy valaki leírta és lelkesen bólogattak a monitor előtt.



    a többiről: tudom, hogy szerencsém van, de olyan környéken lakom, ahol ilyen jó közösség van. szerencsére nem mászunk egymás szájába, de pl a gyerekek simán bejöhetnek hozzánk is megnézni a macskákat és madarakat, és kapnak reggelit is. pedig a mi házunkban nincs is gyerek, én vagyok a legfiatalabb :). ahol meg gyerek van, ott úgy látom, simán megy a kölcsönös átjárkálás.



    a ruháimat meg épp nemrég válogattam ki, hogy mi az, ami még rámjön, mi az, ami reménytelen, és több helyre odaajándékoztam, ismerősöknek is, anyóson keresztül meg számomra ismeretleneknek is. és nagyon jó hallani a visszajelzéseket, hogy hogy örültek neki azok, akiknek nem tellik új ruhára (hm, pedig állásban vannak. azért ez nagyon szomorú.) szóval én nem általánosítanék, hogy milyen lett a mai világ - szerintem ilyen is van, olyan is van.

  • 2008.12.10 09:49:45nutika

    kele: bocs, épp most dologozm le a lemaradásom, csak féltem, hogy mire mindent elolvasok, és csak aztán írnék, már nem olvasná a kutya se :-)

  • 2008.12.10 10:10:56Veritas

    Sony!

    Én általánosban az osztályfőnökömmel voltam fasirtban. Ebben a suliban szokás volt az orvosszülők gyermekének seggét kinyalni és jobb jegyet adni nekik gyengébb teljesítményre is. Én, a kis igazság bajnoka (anyukám megfogalmazása) (nem orvosgyerek) nem néztem jó szemmel, szóvá is tettem. Ezek után többször előfordult, h a tanár lepontozta a dolgozataimat, erre újra kinyitottam kicsi számat, még rosszabb lett a helyzet. Egy megoldás volt: iskolát váltottam. Azóta persze megtanultam befogni a számat (legtöbbször sikerül is).

  • 2008.12.10 10:25:18dodóó

    Veritas!





    Jó hogy neked sikerült.Nekem nem.

    Ez mindig is problémát okoz.

  • 2008.12.10 10:26:59dodóó

    hallohallo!



    Mi is vittünk a családsegítőhöz ruhákat.

    Jó érzés volt.

  • 2008.12.10 10:53:26mohaéspáfrány

    Na, egészen eddig bírtam, h. ne szóljak hozzá.

    Nálam két nagy kategória létezik:

    1. óvónő, tanító, tanár - ők tanulják a "szakmát"

    2. pedagógus - ők születtek erre a hivatásra

    Én az utóbbival próbálkozom közel három évtizede, a többség számára meglehetősen gázos területen. "Halmozottan hátrányos helyzet" - borzalmas szociális körülmények, rengeteg kisebbség, köztük középosztálybeli családok fogyatékos gyermekei. Tragédia mindegyik, csak más-más szemszögből.

    Képes vagyok szeretni azt is, akinek a hajából a füzetére potyognak a madarak - nem ő tehet róla. Adok rengeteget a magaméból, tárgyakat, törődést, türelmet, szeretet, időt annak, akinek erre van szüksége. És, igen, lehordom a sárga földig azt, aki bántja, megalázza a nála elesettebbeket.

    Ennyi év után is naponta számot vetek magammal, adott napon mit csináltam jól, és mit nem.

    Javaslatom az illetékesek felé: a pedagógiai főiskolákon az alkalmassági vizsgák között kapjon helyet a pszichológiai alkalmasság és a személyiségtesztek!!!

    Talán kevesebb lesz a problémás gyerek, a szülő - intézmény konfliktus és az idő előtt kiégett kolléga.

    Talán a szülők is belátják majd, hogy a gyerek az otthonról hozott mintákkal érkezik az iskolába.

  • 2008.12.10 11:55:18egyremegy

    Én egészen eddig a mundér becsületét védtem, mert azt gondolom, hogy többen vagyunk lelkiismeretesek és "elég jó" tanárok. Szándékosan írom ezt mohaéspáfrány", mert azt hiszem, hogy nem várható el ennyi pályán lévőtől, hogy művészi szinten égjen a gyerekekért, de tegyen meg mindent, amit a szakma megkíván. És legyen emberileg is kifogásolhatatlan. De nem szeretném, ha az lenne az igazán jó tanár, aki nem sajnálja a hétvégét a családjától és az osztályával tölti azt; a saját pénzén telefonál szülőnek, gyereknek, tánctanárnak...;akinek a magántelefonszámát tudják szülők/gyerekek és bármikor csöröghetnek; aki a maga pénzén vesz ruhát/játékot/ételt a rászoruló gyerekeknek.

    Ha ez a definíció, hát bizony legtöbben tényleg nem vagyunk jó tanárok. Mert így is annyira kevés az idő a saját családra, hát a hétvégét (többnyire) nekik hagyjuk. Mert nincs pénzünk a saját telefonszámlánkra, így igyekszünk nem sajátról intézni az osztály ügyét (ez nem sikerül), mert sok szülő/gyerek visszaél a tanár magánidejével, hát nem adjuk meg a számot (de tudják)....

    Nem szerzetesek kellenek az iskolába, nem is önfeláldozó család nélküliek. Jó, ha van néhány ilyen, ők az etalonok, csak néha nem tudjuk, hogy miért is tehetik meg. Nincs családjuk? Jól keres a férjük? Vagy tényleg MŰVÉSZEK, akiknek sikerül egy fenékkel több lovat megülni.

    De többnyire nem ilyenek vagyunk, csak tanárok.

    Viszont. Tényleg van az iskolákban több olyan tanár, aki: rendszeresen nem tart órát; nem azt kéri számon, amit leadott; nem ad jegyet, csak az utolsó pillanatban odavarázsol a naplóba 4-5 osztályzatot; nem ért a tárgyhoz, amit tanít; gyerekekkel/kollégákkal együttműködésre képtelen; telefonál órán; dohányzik órán; aki részegen megy órára; megaláz - általában verbálisan és indokolatlanu l-gyerekeket - mit tesz az iskolavezetés? Semmit. Ilyen -is- a közalkalmazotti lét. Véd : mert régen ismerjük, mert hátszele van, mert lassan nyugdíjas lesz, mert még sok ideje van a nyugdíjig, csak úgy....

    Mi pedig nyeljük a békát. Ha nem nyeljük, megszólalunk, akkor sem történik semmi. Aláírásgyűjtés, felszólalás értekezleten: semmi.



    És ami a legfájóbb: sokszor a gyerekeknek sem esik le, hogy ki az, aki nem érdemel tiszteletet. A fegyelmezni nem tudó, órát alig tartó, műveletlen, tárgyához nem értő - de nagyszájú, kivagyi kollégának bedőlnek.



    Ilyen is van, de nem csak ilyen. Én azt hiszem nagy változások kellenének, nagyon erős ellenőrzés, alkalmassági vizsga -de az meg diktatúra. Mi a megoldás?

  • 2008.12.10 12:08:23csutkababa

    Egyremegy

    Oktatási asszisztenseket az iskolákba!

    Akik előkészítik az óra segédfelszereléseit, folyosói ügyeletet tartanak, napköziben, ebédeltetésnél ott vannak, számon tartják a gyerekek apróbb-cseprőbb ügyeit, saját hatáskörben intézkednek sokszor, és a tanárnak a fontos dolgokra jut ideje.

    Kicsit analóg a diplomás nővérképzéssel. Bár...

    Sok reménnyel indult, hogy majd az orvosteam tagja lesz, önálló feladatkörrel, és mi lett a vége? A segédápoló és a diplomásnővér is etet, fürdet, ágytálat hord.

  • 2008.12.10 12:23:05egyremegy

    Csutkababa, ez igaz, de utópia.



    Amíg emelik a tanári óraszámokat, mert olyan kevés volt az eddigi 20, addig erről nem is álmodhatunk. Az időm nagy része adminisztráció, szervezkedés - a gyerek ebből közvetlenül nem nyer semmit.

    Az istenadta nép csak azt hallja, hogy sok a gyerek, keveset dolgoznak a tanárok - az biztos, hogy kevesebb iskolaépület és tanár kell, ha összevonjuk az osztályokat, ill. megemeljük a kötelező óraszámot.

    Ha mindennek az lenne a kommunkikációja, hogy "kedves tanárok, tudjuk, hogy agyon vagytok terhelve és nehéz így dolgozni, de annyira kevés az ország pénze, muszáj így takarékoskodni. De erkölcsi megbecsülésünk, védelmünk ténylegesen a tiétek - nem úgy csökkentjük a munkanélküliek számát, hogy beiskolázzuk hozzátok és LE KELL érettségiztetnetek a félhülyéket, vigyázunk, hogy érdemi munkát végezhessetek, az iskolába nem valónak más megoldást keresünk...."

    De mit hallunk, legyünk belátóak, hiszen így is kevesebbet dolgozunk mint más, sok a pénzünk (Kornis Mihály), és amúgy is mindig sírunk...

    A szakmai szempontok a magyar oktatásban nemigen érvényesülnek, elfekvő intézmény az egész középiskolai rendszer - a cél nem a tudás közvetítése, hanem hogy elmondhassuk, hogy van ingyenes közoktatás. Ennyi.

  • 2008.12.10 12:27:51kele

    Ellenőrzés, na igen. Nálunk (középiskola) nagy csinnadrattával beharangozták tavalyelőtt, hogy most aztán mindenkit ellenőrizni fognak (kétoldalas szempontlista alapján), és mindenki az elért eredmény után kap minőségi pótlékot. Mikor év végén rákérdeztünk, mikor mondják meg a százalékokat, csak nézett az igazgató, ja, ezt nem csináltuk meg. :/

    MIP (minőség-irányítási program), mutatóba a fenntartónak.

  • 2008.12.10 12:31:53egyremegy

    Nálunk általában nincs semmi jutalom. Ha volt is valami morzsa, mindenki egyformán. Ha kidolgoztad a beled, ha egész évben tüntetően lógtál - mindegy.

    Versenyszférában dolgozók: nálatok is szemet hunynak a lógósok és hozzánemértők fölött? Nálatok is ugyanannyit kap, aki nem jól dolgozik? Tudom, hogy előfordul mindenhol, de ekkora védelmet, mint a közoktatásban...

    Elfekvő, mondom.

  • 2008.12.10 12:40:13Magenta

    egyremegy: nem, nem hunynak szemet. Az "állandó" jutalom mindig ugyanaz az összeg, fizetésarányosan x százalék, ha van évközben jutalom valami plusz munkáért, az teljesítményarányos. Na, ebből szoktak a kiba... nagy felháborodások lenni, persze azok részéről, akik kevesebbet dolgoznak.

  • 2008.12.10 14:56:14pamutmacska

    Ma is elolvastam a kommenteket.

    Egyremegy!

    1000%-ban egyetértek Veled!!! Nagyon jók a meglátásaid, szinte betűre pontosan ugyanezt gondolom én is. Ma voltam a munkahelyemen (hivatalos ügyben), és bizony hiányzott a tanítás. De csak az. A többi: adminisztráció, bürokrácia, irigykedő kollégák, rosszindulatú szülők nem. Úgyhogy hazajöttem, és örültem még a két évemnek, amíg a gyes-em lejár. :)

    De rossz, hogy így kell éreznem. Fiatalon, igaz, már nem pályakezdőként, de mégis. :(

  • 2008.12.10 15:06:37mohaéspáfrány

    Sajnálom, ha félreérthetően írtam.

    Nálam nem az a "született pedagógus", aki állandó készenlétben áll és bratyizik szülővel, gyerekkel, hanem az, aki nem klisék szerint viselkedik, értékel, büntet, hanem ráérez adott gyerekre, adott helyzetre.Átlátja és megérzi, hogy melyiknek milyen fokú segítségre, irányításra, dicséretre, korholásra, stb. van szüksége.

    Ez pedig nem beáldozott szabadidő, és közkinccsé tett telefonszám kérdése (még soha nem adtam oda senkinek), hanem munkaidőben megoldható, ha valaki személyiségében alkalmas rá.

    Pedagógiai asszisztenseket pedig tucatjával képez boldog-boldogtalan. Köztük aztán szintén van alkalmas és alkalmatlan egyaránt. Hogy a fenntartó biztosít-e számukra státuszt, már más kérdés.

  • 2008.12.10 15:10:23Magenta

    pamutmacska, egyremegy: mire tudnak nálatok a kollégák irigykedni?

  • 2008.12.10 15:11:40egyremegy

    Pamutmacska, de jó, hogy ezt írod, már éppen azon gondolkodtam, hogy tényleg úgy van-e, ahogy látom, vagy savanyú vagyok, mint egy citrom. Egyébként hajlamos vagyok rá, pedig szeretem a munkámat.



    Mohaéspáfrány, igazad van, élesen reagáltam kissé, nem is arra, amit írtál, inkább néhány tanáriban elhangzott beszélgetés emlékét idézte fel.

    Ped.assz.: jó, hogy képzik őket, de az én munkámban reális segítségként még nem jelentkeztek.

  • 2008.12.10 15:38:26egyremegy

    Magenta, nem is tudom.

    Hogy rend van az órán. Hogy talán van tekintélyünk (mert szerintem az igenis kell). Hogy bízni tudunk a gyerekekben és ők is bennünk. Hogy minden kiábrándult mondatunk ellenére, hinni tudunk abban, hogy lehet azért jól csinálni.

    Az elismerő szavakra. Bár ezt lehet, hogy nem értik, miért kapjuk.



    Pénzbeli elismerésre, előléptetésre nemigen.

    Kicsit patetikus lett. Nincs is mit irigyelni, az is lehet.

  • 2008.12.10 15:59:05Magenta

    jó ég, nem gondoltam, hogy ilyenekre is lehet

  • 2008.12.10 21:44:53sony

    Mohaespafrany, Pamutmacska, kicsit fentebb volt egy hsz.-em, örülnék, ha gyakorló tanárok is válaszolnának :) A lényeg, hogy szerintetek mit lehet csinálni, ha egy tanár annyira nem rátermett, hogy épp a gyereked jövőjét készül tönkretenni? (nemtörődömségből, rosszindulatból, előfeltételezések miatt)

  • 2008.12.10 23:36:40glad az egyetlen

    Nutika



    "...Ezért ohne zsinór beveszik, hogy ha megverik (megalázzák, manipulálják, kidobják otthonról stb.) a gyereket, az végsősoron az ő hasznára lesz. Míg a kutatások azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akiket nem ér otthon agresszió, nyitottabbak, kiegyensúlyozottabbak, fegyelmezettebbek (ÖNfegyelmük van, nem kívülről kierőszakolt), és jobb a kapcsolatuk a szüleikkel...."



    Mondjuk pont amerikában Au-pair ismerősők pont hogy másik végletet tapasztalnak, amikor is a gyerek azt csinál amit akar, nincs rászólva semmiért mert hogy az a személyiség korlátozása lenne, majd amikor az életben korlátok közé kerül akkor agreszióval tud majd csak válaszolni.

  • 2008.12.10 23:37:24glad az egyetlen

    Ugye ahogy írák a mulkori postban Spok dokit utólag meghurcolták ezért, hogy a túl szbad szellem félre siklott.

  • 2008.12.11 07:55:20kele

    sony, válaszoltam, az nem tetszett?

  • 2008.12.11 09:04:03egyremegy

    Sony,



    ha a tanár mutatja jelét értelemnek:

    -beszélni vele, óvatosan, nem harciasan - a gyerek így éli meg, pedig tanul, te látod, nem próbálna-e meg lehetőséget adni neki szóban/írásban még egyszer

    (megtörténhet, hogy akaratunkon kívül rosszul bánunk egy gyerekkel. Észre sem vesszük, hogy a szavainkat, oda nem figyelésünket mennyire rosszul veszi. Valamint emberek vagyunk, lehet v.mi antipátia - emlékezteti v.kire - ami nem tudatos, ha elmondod, tudatosítja és megpróbálja uralni. A tanár is ember sokszor és még többször gyarló.



    ha kevés jelét mutatja értelemnek:

    -beszélni osztályfőnökkel/iskolavezetéssel (ált. nem ér semmit), független vizsgabizottságot összehívatni pl félév előtt/után (nem tudom, milyen szabályzat vonatkozik erre). Persze kérdés, hogy a gyerek ezt hogy venné.



    ha semmi jelét nem látod értelemnek:

    - el kell vinni a gyereket az osztályból

    - el kell vinni a gyereket az iskolából



    Sony, milyen gyakori, amit írsz. És mennyire szégyenlem magam miatta.

  • 2008.12.11 09:51:58baud

    Veritas,

    nálunk a párttitkárok gyerekeit szerették. És én voltam az igazság bajnoka, mellesleg pedig orvosgyerek. :)



    Magenta,

    köszönöm, hogy a nevemben felléptél. :) De hogy a BEtagadásra nem ugrottál, hm... :)

  • 2008.12.11 10:03:36Tessina

    nálunk a gazdag szülők gyerekeit szerették, vajh miért?:P

  • 2008.12.11 11:19:20Magenta

    baud, nem akartam túlzásokba esni. :)))



    Egyébként van egy-két olyan nem is kifejezésbeli, hanem helyesírási hiba, hogy rendesen viszket az ujjbegyem a billentyűzeten, de kibírom és nem írok. :)

  • 2008.12.11 11:29:49verkaverka

    Válasszuk már külön könyörgöm azt amikor mindent szabad a gyereknek, meg azt amikor nem szabad neki mindent, de ezt nem agresszióval vagy megalázással érik el. TERMÉSZETESEN az sem jó ha mindent szabad (ez voltaképpen az elhanyagolás egyik formája szokott lenni egyébként, nem a gondoskodásé), de ennek NEM az az ellenpontja ha durván alakítani akarjuk, hanem ha civilizált módszerekkel nevelgetjük...

  • 2008.12.11 23:20:15sony

    Kele: Szuper volt a válaszod, csak kíváncsi voltam mások véleményére is. :)

    Egyremegy: Neked is köszönöm a választ!



    Nem sok lehetőség van akkor, ha jól látom, csak az iskolaváltás. A tanárokkal elbeszélgetésben nem látok fantáziát, csak nagyon szegről-végről, nehogy megsértődjenek, mert az csak ront a helyzeten... Nincs még ilyen korú gyerekem, az emlékeimből mazsoláztam...

  • 2008.12.13 17:10:00nutika

    glad: verka válaszolt helyettem is: az agressziómentes nevelés is nevelés - sőt, sokkal strapásabb munka, mert gyakran járatlan út, nem az örökölt nevelői minta. Egy csomó amcsi meg bizonyára úgy nőtt fel, hogy nem törődtek vele, csak ha rosszat tett, elgyepálták, ők meg ezt úgy fejlesztették tovább - az agressziómentesség nevében -, hogy nem törődnek a gyerekkel, és még akkor sem reagálnak, ha a gyerek már felgyújtotta a házat elkeseredésében.

    Amit én írtam, az meg olyasmiket jelent, hogy sokat beszélgetsz a gyerekkel, kivívod a megbecsülését, úgy élsz, úgy viselkedsz, hogy minta legyél a számára (a kamaszok nagyon kritikusak tudnak lenni), tiszteled őt, az egyéniségét, és nem nyomod le, ha más a véleményetek valamiről, csak azért, mert te nagyobb/idősebb/okosabb vagy.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta