SZÜLŐSÉG

Visszautasította az életmentő szívműtétet egy angol kislány

2008. december 4., csütörtök 10:00

Egy finom otthoni ebéd, a saját paplan érintése, közös játék a testvérekkel, kirándulás Disneylandbe… ezek mind-mind egy angol kislány vágyai. Mondhatnánk: mi ebben az érdekes? Egy átlaggyereknek a felsoroltak többsége természetes, és sokuknak Miki egér és társai sem tartoznak az elérhetetlen kategóriába. A 13 éves Hannah Jones azonban nem átlaggyerek, és azzal harcolta ki magának mindazt, ami másnak talán hétköznapi semmiségnek tűnik, hogy visszautasította az életmentő szívátültetést. Ehelyett az összes kórháztól távol, szüleivel és testvéreivel szeretné tölteni a még hátralévő rövidke időt.



Hannah története nem most, hanem évekkel ezelőtt kezdődött, amikor az akkor még csak négyéves kislánynál a leukémia igen agresszív formáját diagnosztizálták. Az igen erős gyógyszeres kezeléssel sikerült ugyan visszaszorítani betegségét, de a citosztatikumok rendkívül ritka mellékhatásaként komoly szívkárosodást szenvedett, mely az évek alatt olyannyira súlyosbodott, hogy már csak a szívátültetés nyújthatna neki reményt a túlélésre. A kislány azonban úgy döntött, hogy – miután élete java részét különböző kórházakban töltötte – nem veti alá magát a felajánlott műtétnek, hanem hazamegy a családjához, és a még rendelkezésére álló időt úgy próbálja meg eltölteni, mint egészséges kortársai, a hosszú-hosszú kórházi hónapok után végre gyerek lesz egy picit.

Szüleit első pillanatban meglepte ugyan Hannah választása, de nem kellett sok idő, hogy elfogadják és támogassák a kislány döntését. Édesanyja – aki Hannah betegsége előtt intenzív osztályon dolgozott ápolónőként – azt mondja, túl sok olyan történetnek volt tanúja munkája kapcsán, ami szóról-szóra úgy kezdődött, ahogyan az övék, a hepiend azonban rendre elmaradt. Azon túl, hogy talán már az alkalmas szívről szóló telefonhívás is késve érkezik, egy esetleges műtét is számtalan kockázatot rejt, nem is szólva arról, hogy a beültetett szer kilökődésének megakadályozására adott gyógyszerek hatására akár a már legyőzöttnek hitt leukémia is fellángolhat. Az édesanya úgy érzi, hogy az eddig átéltek feljogosítják kislányát az általában csak felnőtteknek járó felelősségteljes döntésre, és elfogadja, hogy Hannah túlságosan nagy áldozatnak tartja az újabb kórházi tartózkodást, a lemondást és a fájdalmat a nagyon is bizonytalan jövőért. Nos, Hannah – sokak szerint felnőtteket is megszégyenítő megfontoltsággal – döntött és nemet mondott.
Ezzel persze nagy vihart kavart, erősen megosztva a közvéleményt arról, hogy egy ilyen idős gyerek elég érett-e arra, hogy kellő átgondoltsággal mérlegeljen minden szóba jövő körülményt, életet és halált (még ha a sajátjáról is van szó), vagy a szülőknek igenis mindent meg kellett volna tenniük, hogy akár akarata ellenére is megkaphassa az esélyt arra, hogy egyszer valóban felnőtté váljon (még ha ez az esély oly csekély is). A kórház mindenesetre igen erőteljesen az utóbbi álláspontot képviselte, és nem habozott a gyámügyeseket is bevonni, rendőrségi eljárással fenyegetve a szülőket, amennyiben nem biztosítják, hogy a szívtranszplantáció elvégzéséig a kislány a kórházban maradjon.

Mára viszont már bírósági döntés van a család kezében, mely szerint Hannah-nak igenis joga van dönteni saját testéről és életéről, még ha papírforma szerint „csak” egy gyerek. Így hát Hannah tervez: játékot, kirándulást és közös családi együttléteket – miközben tisztában van vele, hogy igen szűkre szabott időbe kell most mindent belezsúfolnia, ami eddigi életéből kimaradt.


Forrás: BBC News, Daily Mail

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.12.04 10:24:42seymes

    ez nagyon szivszorito tortenet

  • 2008.12.04 10:25:04Kawaii Koneko

    minden tiszteletem a kislányé és a családjáé.

  • 2008.12.04 11:16:49ka9

    szegény kislány...

  • 2008.12.04 11:27:47Subbantósdi

    Én megértem a döntését, abszolút mértékben támogatom, mert ha jól értem, a szívátültetésnek lehet olyan "mellékhatása", hogy újra kiújúlhat a leukémia, akkor meg minden kezdődik előlről, de már egy més sokszorosabban legyengült szervezet esetében.

    Azt hiszem, meg kell minden embernek, egy gyereknek is, adni azt a tiszteletet, hogy elfogadjuk a döntését az életével kapcsolatban.

    Én ezt nem nevezném az öngyilkossághoz való segítségnyújtásnak, meg még passzív eutanáziának sem, hanem egyszerűen csak tudomásúlvételnek egy olyan döntésben, amit mindenkinek magának kell az életében meghoznia.

  • 2008.12.04 11:52:13Juharlevel

    szegeny! nagyon sajnalom!

    de o legalabb ertekeli azt a kis eletet ami meg jut neki!

    egyetertek az elottem szoloval. joga van eldonteni! kivulrol konnyu az eszt osztogatni.... (ertem ez alatt azokat, akik felhaborodtak a kislany dontesen!)

  • 2008.12.04 12:01:40atvitt ertelem

    Szegeny kislany! Teljesen megertem, szenvedett mar eleget! Ebben az esetben nem egy 13 eves kislany dontott, hanem egy megfontolt, erett ember, aki nalunk sokkal tobbet tud a szenvedesrol, es az elet ertelmerol. Kivanom neki, hogy meg sokaig kitartson, es vegul bekeben, fajdalmak nelkul menjen el!

  • 2008.12.04 12:27:53alíz73

    Nagyon sajnálom a sok szenvedésért amit sok felnőtt sem tud átérezni!De kívánok neki sok erőt,és amennyi egészséget csak lehet,és legyen nagyon boldog amig csak lehet használjon ki minden időt hogy a családjával lehessen és kicsit gyerek lehessen kapjon meg mindent amire csak vágyik!!!!

  • 2008.12.04 13:20:15Selkt-Sa

    "akár akarata ellenére is megkaphassa az esélyt arra, hogy egyszer valóban felnőtté váljon (még ha ez az esély oly csekély is). A kórház mindenesetre igen erőteljesen az utóbbi álláspontot képviselte"



    és hol van az esély, hogy a maradék életét normálisan tölthesse? olyan dolgokkal, amiket ő szeret? mekkora az esélye, hogy életben marad, meggyógyul, és felnő? 1-2%? és az, hogy a hátralevő életét boldogan tölti, a saját kis dolgaival? 90-100%?

  • 2008.12.04 13:57:10Pandi

    Huhhh, először is szeretnék gratulálni, hogy az "olvir"-ból kilépve végre a saját becsületes nicked alatt jelennek meg az írásaid.:)))



    A témához kapcsolódva, amikor először hallottam róla, én is felkaptam a fejem, hogy hogy is van ez?

    Aztán, ahogy bizonyos részleteket is megismertem, teljes mértékben meg tudtam érteni a kislányt is és a szüleit is.

    Őszintén kívánom nekik, hogy a fennmaradó időt együtt tölthessék el és Hannah legalább egy picit belekóstolhasson, hogy milyen is egy családban élni.



    Ugyanakkor - bár remélem, sosem kerülök ilyen helyzetbe - fogalmam sincs, én magam hogyan döntenék hasonló esetben, nem ragaszkodnék-e foggal-körömmel az utolsó szalmaszálba is, el tudnám-e fogadni a gyermekem ilyen döntését.

    Persze az is igaz, hogy én még csak elképzelni sem tudom azt a rengeteg szenvedést, amit az édesanya a munkája során is nap mint nap tapasztalt.



    A lényeg, hogy ők biztosak legyenek magukban, hogy a számukra legjobb döntést hozták.

    (Én csak azt nem értem, hogy ha a szülők elfogadták és egyetértettek a gyermekük döntésével, akkor miért kellett egészen a bíróságig menni?)

  • 2008.12.04 22:05:24cozumel









    Nem lehet mindenkit megmenteni. Talan nem is kell.

    Nem tudom, mit tennek a csalad helyeben. Nem is akarom tudni.













    Huhhh



    en is gratulalok a kinevezesedhez :-)



Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta