SZÜLŐSÉG

Gyereknapló: Abigél utálja a havat

2008. december 1., hétfő 12:00

Leesett az első hó, és én rohantam kiscsizmát venni a cipőboltba, persze nem voltam egyedül, a hétvége, a hideg, és a hószakadás ellenére mindenki csizmát vásárolt.



Így persze nem is volt túl nagy választék, én mégis diadalittasan hoztam haza az egy számmal nagyobb, piros csizmát, hogy Abigél azon nyomba kimehessen hancúrozni a hóba, hiszen köztudott, hogy ez a gyerekek kedvenc elfoglaltsága. Csakhogy igen hamar kiderült, hogy Abigél úgy van a hóval, mint a Tigris a mézzel: utálja.



Nem nagyon tud menni benne, állandóan arca esik, belemegy a szájába a hó, az overálba alig lehet belevarázsolni, a kesztyűtől ordít, de ha nem gyömöszölöm rá a kesztyűt, akkor meg fázik a keze és azért ordít. Kiderült, egyáltalán nincs kedve a havat lapátolni, fogdosni, és dobálni, és egyáltalán nem is érdekli ez az egész, ráadásul még hintázni sem lehet, mert vizes. És hirtelen azt láttam rajta, amit magamon, hogy utálja ezt az egész szürke, nyálkás, hülye hideget, és nem érti, mért nincs minden úgy, mint régen. Így hát hazaballagtunk, és kezdhettem törni a fejem, hogy hol a fenébe fogjuk eltölteni az elkövetkező három hideg hónapot?

Mert az első, hófúvásos, hideg napon kiderült, nagyon nehéz eltölteni egy egész napot egy egyéves gyerekkel bent a lakásban. Felkelünk, megreggelizünk, kipakoljuk az összes játékot, elolvassuk az össszes mesekönyvet és még mindig csak délelőtt 11 óra van. Ráadásul Abigél nem az az önállóan eljátszogatós fajta, nincs az, hogy ő boldogan matat, amíg anya főz vagy olvasgat. Aktív jelenlétet követel egész nap, anyássága hol jobb, hol rosszabb, most éppen a szuperfárasztó stádiumban van.



Egész nap követ, nem engedi, hogy bármit csináljak, a konyhába például azonnal utánam jön, átöleli a tédemet, ha lefejtem a lábamról, akkor elengedi magát és eldől, fejjel a konyhakőre és persze ordít. Még kaját sem tudok melegíteni. Olyan, mintha valami mágnes lenne beleépítve, ami mindig hozzám vonzza, én meg szinte már menekülök előle. Borzasztóan fáraszt, ráadásul a gyerekem apja sem segít túlságosan, mert szerinte Abigél miattam ilyen, mert mindig engedek neki, ahelyett hogy néha ignorálnám a hisztijét. De hogyan lehet ignorálni egy zokogó gyereket, aki azonnal jókedvre derül, ha az anyja felveszi?

Ebből az anyaimádó szerepből egyedül a programok zökkentik ki, így kellemesebb mindkettőnknek, de nekem mindenképpen, ha minden nap programozunk egy kicsit. De hát most nehezebb lesz, persze, el lehet menni játszóházba, már találtunk is egy nagyon jót, meg meg lehet látogani másokat, de ez sokkal nagyobb szervezést igényel, mint spontán módon összefutni a játszótéren. Úgyhogy most programokon agyalok.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.12.01 12:14:22Nocos

    A lányom egykorú Abigéllel, és ami nálunk mostanában bejött, az a gyerekkönyvtár. A FSZEK központi épületében a gyerekrészen például van egy belső terem, ahol lehet játszani, habszivacson ugrálni. És persze rengeteg a mesekönyv, órákon át csak lapozgatjuk a szebbnél szebbeket. Gyerekeknek ingyenes, kapnak saját babaolvasójegyet is:)

  • 2008.12.01 12:33:43amarilo

    A probléma nálunk is élő.



    Az agyam eldobom nap mint nap, amikor már MINDENT csináltunk (reggelizés, gyurmázás, séta, közös főzés, kirakózás, meseolvasás, nyűglődés, hiszti) és még mindig csak délelőtt FÉL TIZENEGY van!



    A megoldás valóban a programgyártás, őrült szervezéssel.



    Nekem a délelőttökre ezek vannak:



    Hétfő: vásárlás

    Kedd: könyvtár

    Szerda: egyik kisbabás barátnő

    Csütörtök: babaklub

    Péntek: másik kisbabás barátnő



    És akkor ezek csak a délelőttök.



    A délután újabb talány, hogy mivel telik el.



    Olyankor már másokat nem zavarok, mert hazatérnek a férjek, nem akarok púp lenni, meg sötét is van, marad az utcán való motorozás, a közeli üres játszótér, és a vacsora aktív várása, meg persze a folyamatos játék (építőkockázás, repülőhajtogatás, szappabuborékfújás, babaházépítés, gyöngyfűzés, de ezek másfél óránál többet nem tudnak kitölteni!!!



    (A lányom másfél éves múlt, még kicsi ezekhez, 4 percnél tovább nem köti le semmi, még a tévézés sem, amit elveimmel ellntétben, amikor épp összeomlani készülök, kipróbálok egy rövid mese erejéig, természetesen közösen, de az sem köti le.)



    Néha a férjem is átveszi a stafétabotot, félórára, egy órára... de erre nem lehet programszerűen számítani.



    Minden együttérzésem a tiéd, Mother Mary! Ez a három téli hónap nem lesz sétagalopp!

  • 2008.12.01 12:34:51csongi07

    Ez a mágneses dolog ismerős, én kisfiam is ahogy betöltötte az egy évet, "megbolondult" :)

    Az utóbbi egy hónapban már odáig fajult, hogy még olyan dolgokat is az ő társaságában kell csinálnom, ami eddig nagyon a privát szférámhoz tartozott :)))))))

  • 2008.12.01 12:46:23mimama

    Ez a mágnes-dolog sztem korosztályos, és nagyon sajnálom, h akkor, mikor a nagyfiam volt ennyi idős, nem tudtam, amit most igen (ráadásul ő babakocsi-fújjoló is volt...). Szóval kendő vagy mei tai, a hátamra csapnám (mint ahogy a kicsivel meg is fogom tenni, ha beleér ebbe a korba), és főzök, végzem a házimunkát vagy amit akarok. Leköti, mert mamaközelben van, látja, mi történik, ingerek érik, nincs félretolva, h "játsszál el szépen magadban", de a forró gőzöktől stb. sincs veszélyben. Magam sok idegességtől, aggódástól, őt meg sok rívástól kíméltem volna meg.

  • 2008.12.01 12:46:32generator

    Nekem óriási segítség, hogy a fiam 3 hónapos kora óta rendelek ebédet. Addig szenvedtem nagyon, hogy mit? egyek, mert ugye a meleg étel kell, és az is kell, hogy egyen rendesen egy szoptató anyuka! Szóval 3 hónapig rémálom, mert mikor végre aludt gyorsan összedobtam vmit, de így az a kis idő ment el...most ennyi időt megspóroltam.



    A fiam most féléves múlt. A nap fénypontja mikor megyünk sétálni. Ő is nagyon örül, de az első sarok után elalszik, és alszik amíg haza nem érünk. Amíg nem volt olyan hideg rengeteget olvastam (amire évek óta ennyi időm nem volt). Most viszont, fagyban nem ücsöröghetek a padon, így csak tologatom a babakocsit, és várom hogy nagyobb legyen és majd együtt játszhatunk...

    de a fentiekből ítélve, lehet, hogy akkor sem lesz könnyebb?!



    Addig is reménykedem, hogy lesz hamarosan fűthető pad a parkokban a kismamáknak, hogy legyen hol ücsörögni

  • 2008.12.01 12:47:59szl1102

    Nálunk az esti alvás kritikus. A lányom mostanában felkel 2-kor és üvöltözik. Ha átmegyek hozzá minden rendben, de olyan éberen alszik, hogy mikor ki akarok menni a szobájából már újra fent van. Áll a kiságyban és torka szakadtából üvölt. Ha ott alszom a szobájában akkor nincs gond, de nem értem miért jött ez megint elő?

  • 2008.12.01 12:57:59judit76

    Az én kisfiam 13 hónapos múlt, és ugyanígy előjött nála is ez az anya után sírva teperés dolog. Én szintén rendelem az ebédet (viszonylag olcsó és finom házias), vagy a szülőkhöz megyünk (kocsival öt perc) és ott eszünk. A délelőttök zenefoglalkozással (heti 1), játszóházzal, ismerős baba látogatással, nagymamázással telnek. Délután általában 3 óra alvás, fél egytől fél négyig. Ilyenkor legalább szusszanok, sokszor én is próbálok aludni, mert ezidáig éjszakánként fel-felsírt a gyermek, én sem tudtam úgy pihenni. Remélem, ez az anyás korszak azért hamarosan elmúlik. Estefelé azért apa besegít:-)

  • 2008.12.01 13:11:40psyché

    az en kisebbik fiam is utalta tavaly a havat (akkor volt kb 1 idös Abigellal). mar eleve utalta, h annyi ruhat kell felvennie es utana hiaba minden beöltöztetes kb 10perc utan elkezdett kint fazni es orditani. 15 percnel többet nem igazan lehetett vele kint lenni. Szerintem, vegyetek neki rendes vizhatlan sioverallt, akkor lehet kicsit hintazni is es szankot. Abban tudod huzni es be is takargathatod meg extran, ha fazik. A baratnöm telen fürdölepedökkel takargatja a gyerekeit, mert azokat könnyü mosni.:-)

  • 2008.12.01 13:29:35vikimanka

    Az én kicsi lányom ebben a hónapban lesz 1 éves. Múlt héten, mikor leesett a hó, nagyon tetszett neki, de ő sem nagyon mászkált benne, inkább csak csodálta, megfogta és gyönyörködött benne. A kis bakancsot mikor megvettük neki, akkor még elég furcsán ment benne, gondolom sokkal másabb neki, mint a cipőben járni. Nálunk az vált be öltöztetésnél, hogy minden egyes felkerült darab után megdicsérem, hogy " de szép sapkád, van, de szép bakancsod van" stb. Ennek örül és vigyorog rám.

    Az idő meg mellette elrepül. Ad feladatot bőven.Ő nem alszik napközben 3 órát, állandóan úton van.

  • 2008.12.01 13:32:08Nikol8

    Az én kisebbik lányom is pont 1 éves, és teljesen szó szerint ezt csinálja, gyakorlatilag lóg a lábszáramon egész nap. Ha nem lát akkor egy kis ideig játszik a testvérével, de abban a pillanatban, ahogy a látókörébe kerülök futva és vigyorogva rohan hozzám.



    Éjszaka is anyafüggő, óránként ellenőrzi, hogy megvagyok-e.



    Szegény férjem segítene, de ha ő jelenik meg az ajtóban, akkor ordítani kezd.



    Remélem hamar kinővi ezt, szegény nagyobbik lányomnak most elég nehéz, de állja a sarat, nagyon édes, amikor próbálja a teli torokból ordító Huginak elmagyarázni, hogy "anyának, most dolga van, mindjárt jön", pedig ő is csak 2,5 éves,

  • 2008.12.01 13:37:29Tessina

    "amikor próbálja a teli torokból ordító Huginak elmagyarázni, hogy "anyának, most dolga van, mindjárt jön", pedig ő is csak 2,5 éves": jajj, de édes!:))

  • 2008.12.01 13:44:22háromnegyed

    fel a fejjel!



    vannak anyás, önállótlan időszakok, aztán jönnek magábanjátszósak is!



    a hóban (michelein-gumiembernek öltözve) nagyon édesek :D

  • 2008.12.01 14:00:53peppermint

    Igen, ez a sumo-birkózó szerelés engem is mindig megnevettet. :-)

    És ha már program-problémáknál tartunk meg ilyesmiknél:

    - esetleg van köztetek, aki dél-pestiek viszonylatában elérhető táncházat ismer, ahova 2 éves gyereket is el lehet vinni?

    (Mint kiderült, nem mindegy ez a kor-kérdés, mert van olyan táncház, ahol nem foglalkoznak 3-4 év alattiakkal.)

  • 2008.12.01 14:02:52Nikol8

    Nagyon szeretnék, egy mikulás-napi programajánlót! :) (léci)

  • 2008.12.01 14:07:03kriszi

    Hahó,

    szerintem nem az a baj, amikor hó van... hanem amikor nincs, és pocsék idő is van: szél, eső, köd vagy ezek kombinációja. Na akkor tényleg nehéz. Az enyémek is anyáskodtak, de sétálni imádott mind a kettő, és tök mindegy is volt, hová megyünk, csak elég nyüzsgős hely legyen (a sétálóutca tökéletesen megfelelt erre a célra). A hó, hát azt szeretik :)



    De az öltözés egész télen nyűgös. Én mondjuk, ha kimondottan kimentünk, nem valami olyan helyre, ahol vetkőzni kell, igazán rövidre zártam a dolgot: az amúgy is rajtuk lévő otthoni cuccra (melegítőgatya, hosszú ujjú felső trikóval - vagy bodys időszakban a tetején mellénnyel -, hosszú zokni) rá egy vastag pulóvert, gatyaszárat betűrni a zokniba, az egészre rá az overall, cipzár föl, sál-sapka-kesztyű, hótaposó, kint is vagyunk. A kesztyű nálunk külön mutatvány, kizárólag ötujjasat viselt el magán a lányom már egyévesen is, abba belebűvészkedni nem volt egyszerű. A fiam eddig a nővére kesztyűit örökölte, idén - amikor a nagylányt is rá tudtam már beszélni az egyujjas orkánra - kap saját egyujjasat, majd kiderül.



    Abigélnek szánkó? Akkor nem kell mennie a hóban. Elsőre egyébként a fiamnak sem tetszett (pedig már két és fél éves volt, előtte egyszerűen nem volt alkalma havazni, nem volt hó), egészen addig, amíg fel nem ült a szánkóra - onnantól kezdve be sem lehetett vakarni.

  • 2008.12.01 14:39:06judit76

    Apropó, szánkó. Az én kisfiam teli szájjal vigyorgott, amikor anya futva húzta az udvaron oda-vissza:-))

  • 2008.12.01 14:43:02korcsolya

    Az hagyján, amikor egész nap a picur szórakoztatásával kell tölteni a napot (az én kisfiam minimálisan keveset alszik napközben)... de amikor este leteszed, és a jól megérdemelt pihenés helyett azt mondod magadnak: "Akkor most jöhet a tanulás!" :) Hej, de jó érzés is ez... főleg így vizsgaidőszak közeledtével :) És amikor befejezed a tanulást, akkor jöhet az éjszaka, 3-4-szeri felsírással. No mi éppen ebben az időszakban vagyunk.

  • 2008.12.01 14:47:44korcsolya

    Egyébként alapesetben mi is baba-mama klubozunk (jelenleg kettőbe is járunk), nagymamázunk, rokongyerekezünk, barátokat barátnőket fogadunk, sétálunk, kirakatokat nézegetünk, bevásárolunk. Terveim között szerepel a Ringató vagy Zenebölcsi bevezetése az életünkbe, a babaúszást, amire többen megpróbáltak rábeszélni (nem saját gyermekkel rendelkezők: "Olyan buli lehet" címszóval), inkább kihagyjuk, eleget volt már beteg szegény fiam eddig is.

  • 2008.12.01 14:55:43e_e

    az en fiam 11 honapos, de mar vagy 3honapja ezt csinalja:

    "Egész nap követ, nem engedi, hogy bármit csináljak, a konyhába például azonnal utánam jön, átöleli a tédemet, ha lefejtem a lábamról, akkor elengedi magát és eldől, fejjel a konyhakőre és persze ordít. Még kaját sem tudok melegíteni."



    -de latom, vagyunk ezzel igy egy paran.

    es o nem 3, hanem 1.5 orat alszik du.

    es nem lehet neki meset olvasni, mint abigelnek, 1-1 dolog meg csak par percre koti le.

    jarni meg nem tud. es januar vegen kistestvere szuletik!...

    na engem tessek uberelni;-)))!

    (vicc, vicc, valojaban nem elem meg tragikusan a helyzetet, de nem konnyu, az teny.)

  • 2008.12.01 15:26:40anyatájger

    Húúú, kicsit megnyugodtam. Mintha rólunk szólna ez a történet, de ezt már máskor is írtam. A kisfiam most lesz egy éves és dettó.

    Olyan örömmel vittem ki a hóba, erre elkezdett sírni. Na, fogtam, feltettem a szánkóra, ami nagyon tetszett neki, aztán hirtelen (nem is tudom, hogyan) felborult. Arccal a hóba. Iszonyú vonyítás, majd egy perccel később vígan játszott és már nem félt tőle. Hmm, érdekes... Persze most meg ebben a szar esőben itt senyvedünk :(

    A lakásban ő is folyamatosan rajtam csüng. Én is megkaptam a férjemtől ezt az elkényeztetős dumát. Fogtam hát magam és leléptem. Na, nem messzire, csak éppen annyira, hogy pont a nemalvós időből folyamatosan két órát legyen a kisfiával úgy, hogy ne tudjon ugrasztani, ha éppen olyan kedve van. Anyám, hogy nézett ki a férjem, mire megérkeztem! Rendesen megsajnáltam. (gonoszulvigyorgó szmájli)

    Egyébként a kisfőnök is bírja, ha jövünk-megyünk. Barátnő, anyós, anyám, üzlet!, ilyesmi. Na, be is fejezem, mert felébredt. Végem van...

  • 2008.12.01 15:35:39repecs

    Nekem még nincs pici de tervezem. Egy dolog merült fel bennem hogyan csinálhatták ezt szüleink nagyszüleink.

  • 2008.12.01 15:41:08Ariana

    Hali,

    nem akarok észt osztani, de azt gondolnám hogy van összefüggés az anyához ragaszkodás, egyedül nem játszás és anya lágy szíve között.

    Én imádom a kisfiamat, de már a kezdettől fogva hagytam, hogy egyedül játszon illetve nem mindig hagytam, hogy engem is bevonjon. Gyakorlatilag alig sír, de ha igen, és hisztizik, akkor, bár iszonyú nehezemre esik de nem hagyom magam. Esetleg átölelem, de csinálom a dolgomat tovább. Tudom, így leírva hidegnek hangzik, de nem az. Nagyon hamar megtanulta, hogy nem mindig az van amit akar, anya mégis nagyon szereti. Nagyon bennsőséges a kapcsolatunk, sokszor odajön hozzám és átöleljük egymást, puszi és mindenki megy a dolgára. Simán főzök, takarítok mellette és a napok úgy repülnek, hogy bár sokszor kitalálok programot de végül nem megyünk, mert olyan jól elvagyunk mindketten itthon. Persze járunk sétálni és mostanság heti 1x babatalálkozóra, hogy legyen bébitársaságban is.

  • 2008.12.01 15:44:17Ariana

    Egyébként jól láttam, hogy a múlt héten kimaradt a napló? Lassanként már csak ezt olvasom a porontyon mert a többi téma igencsak lerágott csont már..

    A naplót viszont imádom, Abigél nagyon édes!

  • 2008.12.01 15:45:09Ariana

    Ja és mégegy, a második képen MM van Abigéllel? Mert akkor gratula a klassz alakjához :)

  • 2008.12.01 16:59:11szerencsefia

    Hú, az én kislányom 19 hónapos, de nem egyszerűen utálja a havat, hanem retteg tőle. A legapróbb hófoltocskára sem hajlandó rálépni, ha ilyen kerül az útjába, és nincs legalább egy méter széles abszolút hómentes menekülési ösvény, akkor valódi félelemmel a hangjában könyörög, hogy vegyem fel. Azt hiszem, nincs más megoldás, mint megvárni a jövő telet, hátha addigra kinövi.

  • 2008.12.01 17:03:21kele

    Az én fiam 11 hónapos, és nagyon ismerős a lábba kapaszkodás:) Mondjuk én nem hagyom sírni, hanem vagy felveszem, vagy hagyom a fenébe amit csináltam, és megyünk játszani. Végülis miatta vagyok itthon, nem a mosogatás miatt:)

    És nem hiszem, hogy ezzel el lehet kényeztetni egy gyereket. 2 éves koráig inkább legyen biztos benne, hogy ő a legfontosabb! Ráérek majd utána "nevelni".

  • 2008.12.01 18:48:29mormi

    Nalunk is van ez a labbakapaszkodos jelenseg es az, hogy ha kimegyek a szobabol, kisvartatva jon utanam. De ha o megy ki, akkor meg en megyek utana rovidesen, mert ki tudja, mivel ugykodik, nehogy veszelybe keruljon. Nekunk legalabbis nem sikerult a teljes lakast gyerekbiztossa tenni, en ezt lehetetlennek tartom. Pl eleg egy szek, ahova felmaszik, majd felborul vele vagy fejreesik.

  • 2008.12.01 20:20:52macskosz

    Nem értem ezt a nagy kínlódást, az enyém két hét múlva lesz egy éves, napi 2x félórát alszik a hátamon, kizárólag akkor amikor kint sétálunk, ennélfogva reggeltől estig egy szabad percem nincs, ha vécére megyek be kell tennem az ágyába különben utánam jön.

    Ha porszívózok, akkor is a hátamra veszem, egyébként meg játszunk, lépcsőt mászunk és megyünk mindenfele.

    Sokat viszem gyerektársaságba és ez tetszik neki.

    Ha kint hideg van akkor meg fel kell öltözni.

    Nincs rossz idő, csak rossz ruha.

  • 2008.12.01 21:31:54anyatájger

    Ariana, mennyi idős a kisfiad? Nálam a bébi helyváltoztató időszakának beindultával véget ért a lazaság. Azóta nem lehet leállítani, pörög ezerrel, mindenre felmászik, kapaszkodik, lépcsőzik, pakol, tologat (még a járókát is!), uakkor szerencsére elvan magában is kábé 10-15 percig a járókában (ilyenkor szoktam kimenni bagózni), miután lehiggadt és volt közös játék vagy olvasás. Aztán kezdődik minden előlről...

    Egyedül elég sokat játszik, de ha észreveszi, hogy én addig sunyiban mondjuk elkezdek pakolászni, akkor vége a dalnak.

  • 2008.12.01 22:50:57sn

    MM Abigel nagyon edes!:-))) te meg nagyon jol nezel ki:-)))

  • 2008.12.02 07:12:58ditakai

    Sajnálom a szobafogságban ülő anyukákat, de mindenkit biztosíthatok, hogy a másik véglet legalább ennyire fárasztó tud lenni :-)



    Nálunk úgy alakult a történet, hogy 16 hónapos korban jött az első tél. Első dolgunk volt egy jó minőségű kezes-lábas és egy vízhatlan bakancs beszerzése, hogy a gyerek ne hideg borzalomként élje meg az időt, aztán uccu neki húztuk a szánkót.



    Azért most a másodikat várva elmondanám, hogy a napi 2X2 óra szánkózás után már némi romantikával gondolok az otthonülős programokra, de esélyem sincs rá :-))



    Már rutinosan viszem magunkkal a meleg teát termoszban, és néha lerogyok a gyerek mellé a szánkóra két percre - mert ennyi a legjobb igáslónak is kijár - aztán siklunk tovább a fehér tájban.

  • 2008.12.02 07:28:36Kísérletinyúl

    ahogy olvasom a kommenteket rájöttem mekkora mázlista vagyok :-)

    eljátszik magában órákat,két éves létére egész jól meg lehet vele beszélni mindent és megszokta a napi sétát...

    mindig rájövök,hogy nekem a legjobb 8-DDD

  • 2008.12.02 09:20:04kriszi

    Ditakai, amikor én a másodikat vártam, Apa lelépett két hétre Finnországba (meló miatt)... én ott voltam az örökmozgó kétévessel, közben leesett a hó, körbe a családi ház köré :) Hólapátolás után ment a 2x2 óra szánkózás... de sosem voltam olyan fitt, mint akkoriban :)))))

  • 2008.12.02 09:44:52agaranty

    minden anyás korszakában lévő baba anyukájának ajánlom önálló foglalkozásként 1. wc papír tépkedés 2. anya harsnya-zokni kiszedését, ezek tapasztalataim szerint minden gyereket lekötnek min. 20 percre (aktív részvétel sem kell), olcsó, viszonylag könnyen rendbe tehető szórakozás:)

  • 2008.12.02 10:29:23ditakai

    kísérletinyúl, agaranty

    szerencsére az enyém eljátszik egyedül hosszú ideig, de ha kinéz az ablakon és havat lát, akkor páros lábbal ugrál és nevetve kiabál, hogy "mennyünkszánkózniii"



    ilyenkor egyszerűen nincs más opció :-) (már augusztus óta rendszeresen előrángatta a szánkót és végigvonszolta a kerten oda-vissza)

  • 2008.12.02 11:32:55kisbalas

    Nahát, az én 1 évesem pont az ellenkezője, őt nem lehet rávenni, hogyha egy folt havat lát valahol, ne trappoljon oda azonnal... pakolgatja, rugdossa, megy benne boldogan. Bár őt amúgy sem nagyon hatja meg, hogy milyen idő van kint, egyszerűen annyira izgalmasnak találja a sétát. Nálunk nem lábba kapaszkodás van, csak egyszerűen ott szeret lenni, ahol én vagyok, de ha együt vagyunk, akkor már eljátszik magában. Néha odajön, mutat vagy ad valamit, olyankor kicsit leülök hozzá, de ez kb 5 perc, és minden mehet tovább. Szeretem én is, ha ott lebzsel mellettem, legalább látom, hogy mit művel, elég kamikáze még. Nem tudom egyébként, hogy mennyire kösznhető ez annak, hogy szerintem bitang jó természete van, és mennyi belőle az, hogy mi is hagytuk őt az első pillanattól fogva egyedül játszani (persze ő meg el is volt egyedül, úgyhogy tényleg nem tudom). Egyébként nálunk viszonylag korán bekerültek a nagyik, dédszülők is a képbe, megszokta, hogy nem mindig anyával van, de tudja, hogy megyek érte, nem szokott balhé lenni abból, ha picit elmegyek.

  • 2008.12.02 11:48:31kisbalas

    agaranty - WC-papír, zokni és társai nálunk is beváltak, illetve bármi, amit pakolni lehet, a szaloncukortól a befőttesüveg tetőkig, attól függ, hogy melyik helyiségben vagyunk :) Ha ezt megunja, akkor mutogat mindenre és kérdezi, hogy "ez?", nekem meg mondani kell, hogy mi az. Szeret utánozni, ezt is ki lehet használni, ha én kávézom, akkor ő is megkapja a bögréjét, meg egy kiskanalat és büszkén kavargat vele, nyugi van. Bevásárlásnál mindig ő hozhatja a kenyeret, így nem rámolja szét a boltot (a pénztárosok meg már tudják, hogy mit kell először beütni :D). Ezzel azt akartam mondani, hogy egy csomó dologba már be lehet ket vonni a maguk szintjén, és ezzel nálunk sok balhénak elejét lehet venni. Ilyenkor látszik rajta, hogy nagynak és fontosnak érzi magát, és roppant büszkén csinálja a dolgát.

  • 2008.12.02 14:20:16mormi

    Az en kisfiam is szeret segiteni: pl porszivozni es teregetni. Veszi ki a vizes ruhakat a lavorbol, jol kirazza, ahogy tolem latta es kozben nagyokat nyog, hogy nnnnna! Eleg vicces, amikor ilyen picin is mar tukrot tartanak az ember orra ele:)

  • 2008.12.02 19:37:50Paramami

    A többi hsz-t most nem volt időm elolvasni, úgyhogy lehet, hogy vki már írta, de nekem egy tippem van: mi lenne, ha a hátadra kötnéd, és úgy házimunkáznál? Mikor a másodikat vártam, akkor elmentem egy hordozókendő tanfolyamra (amit nagyon tudok ajánlani), mert gondoltam, hogy esélyem nincs a két gyerekkel, hacsak az egyiket fel nem kötöm magamra. (A tanfolyamról bővebb infó: www.hordozo.hu. Az első gyereknél voltam Babó Kriszta ingyenes tanfolyamán a Minimanóban, ami sz.t sem ért, folyton csak szenvedtem, hogy sehogy nem volt jó a dolog, tehát bár egy Nandu kendő árát ráköltöttem a fizetős tanfolyamra, nekem így is nagyon megérte). Itt mondta Ónodi Ági, a tanfolyam vezetője, hogy négy éves korig simán igényli a gyerek a hordozást, tehát még egy kétéves is javában hordozós korban van (nekem akkora volt a nagyobb a tanfolyam idején), nemhogy Abigél. Ha a hátadra kötöd, akkor egész elviselhető szerintem (nekem beteg a gerincem, de még így is egy órát elbírom a hátamon a 13 kilóst). Ez általában kielégítette az anyaigényét és a kíváncsiságát is egyben. Nyolc hónapos pocakkal is többször felkötöttem ezután, és működött. Ajánlom Nektek is, ha még nem próbáltátok!

  • 2008.12.02 20:49:46Ariana

    Mormi: most 14 hónapos. Szeret izegni-mozogni, de nincs mire felmásznia, amiről leeshet. Az ágyról, kanapéról már mászó korában is farolva tolatott le, székek meg nincsenek ott, ahol ő közlekedik. Egyébként meg mindig a szemem előtt van.

    A konyhában az alsó polcokon csak lábosok, műanyag edények, konzervek vannak, hogy tudjon pakolni.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta