Extrém sport anyáknak - amikor a gyerek csak kicsit beteg

Nem szeretem, amikor a gyerekek betegek. Nyűgösek, fájdalmaik vannak, semmi sem jó nekik, néha-néha kórház lesz a vége – utálatos állapot. De van egy ennél utálatosabb állapot is: amikor a gyerek csak kicsit beteg. Nézzük csak, mi történik, ha a nagyobbik (4 éves) beteg lesz. Köhög, folyik az orra, hőemelkedése/láza van. Nem óvodabarát állapot. Tehát ebben az esetben az óvodás otthon marad, minimum egy hétre, és kezdődik a haddelhadd.



Egy-két napig még oké a dolog. A gyerek eléggé rosszul van, dédelgetni, gyógyítgatni kell, általában bejátszik egy orvoslátogatás is, kap gyógyszert, szeretgetést, ugrál utána az ember lánya szívesen. Aztán jobban lesz (magától vagy a gyógyszerektől). Na nem annyira, hogy mehessen közösségbe, csak annyira, hogy táncot járjon az idegeimen.

Reggel szokása szerint hajnalban kel, bár én még aludnék kicsit, ha már egyszer nem csörög az óra és a kicsi (2 éves) sem kelt fel még. És onnan kezdve mindent akar csinálni, amit egészségesen csinálna, még akkor is, ha a fizikai állapota ezt nem engedi meg:

- Anya, ki akarok menni a kertbe! (Gyerek felöltöztet, kivisz, 5 perc motorozás, köhögőroham, majd:

- Anya, be akarok menni!

- Anya, kérek ezt, azt, amazt! (Ezazamaz odaad, gyerek 5 perc múlva félredobja, valami újat kitalál)

- Anya, éhes vagyok! (Kaját megcsinál, gyerek 3 falatot elnyammog, étvágya semmi, hála a gyógyszereknek, tányér félretol, jelenet 30-60 percen belül megismétlődik)

- Anya, menjünk el sétálni! (Nem lehet, édes fiam, még hozzá vagyunk kötözve a porszívóhoz, majd pár nap múlva, ha már nem kell 5 percenként kiszívni az orrodat.)

És még sorolhatnám. Én délelőtt tízre sík ideg, a nagyobbik unatkozik, a kicsi napirendje teljesen megborul, bár nagyon próbálom betartani, de nem megy az istennek sem. A lelkiismerefurdalásom a plafonon, nem tudok rendesen foglalkozni sem a naggyal, sem a kicsivel, ők ugyan foglakoznak egymással, de így is folyamatos a nyafogás, minden percben baja van valakinek valamivel, közben a háztartással is foglalkozni kéne, apa reggel óta dolgozik, mire este hazajön, megint egy házisárkány fogadja majd (rosszabb esetben), de jobb esetben is egy hullafáradt nő (mit nő, anyuka!), akinek cafatokban lógnak az idegei az egész napos hadtáptól.

A nagy unatkozik, hiszen már jól van, tombol benne az energia, amit az óvodában könnyedén le tud vezetni, de otthon nem, a kicsi megzavarodik, nem érti, hova lett a szokásos kétszemélyes napközbeni nyugalom, és még pihenni sem tud rendesen, mert a nagy szabotálja a délutáni alvást, helyette játszik, nem halkan, bárhogy is kérem tőle, a kicsi meg ezt pontosan tudja, úgyhogy a szokásos 2-3 órás alvás helyett produkál 1-1 ½ órányit, és utána sürgős felkelhetnékje lesz.

Persze a nagy sem akar egyedül játszani, foglalkozásra, foglalkoztatásra vágyik, 5 percenként mást akar csinálni, én egy idő után kifogyok az ötletekből, a türelemből, a lelkesedésből, hiába, nem tudok pótolni egy egész óvodai csoportot, semmi mást nem szeretnék, csak egy kis csöndet, nyugalmat, egyedüllétet, esetleg pihenni kicsit. Kíváncsi lennék, csak én vagyok hisztis, vagy más is ilyen nehéznek találja ezt a helyzetet?

Kapkodok, idegeskedek, próbálok mindent egyszerre megcsinálni, aztán egyszer csak feladom, legyintek és megpróbálok varázsolni magamnak egy kis szünetet. Beteszek egy mesét a DVD lejátszóba, és reménykedek. De hiába, a nagy (sajnos/szerencsére) nem mesefüggő, úgyhogy a nyugalom mindössze 10-15 percig tart. Megadóan tudomásul veszem, hogy ez nem jött be, megyek, és teljesítem az újabb kívánságot…

És ez így megy egészen estig, és egészen addig a boldog napig, amikor minden visszaáll a normális kerékvágásba, és a nagy újra elmegy reggel óvodába, ahol várják a barátai, a játékok és kipihent, nyugodt óvónők. Ekkor fogom a kicsit, elmegyek végre nyugiban bevásárolni, rendesen kitakarítok, kimosok, elpakolom a gyógyszereket és a lakás összes pontjára került játékokat, közben gondolatban kiutalok magamnak egy 3 napos, 2 (nyugodt) éjszakás, 1 személyes wellness hétvégét, és már nem csak kínomban nevetek.

Arról az extrém sportnak beillő helyzetről, amikor a két gyerek egyszerre beteg, és már táblázatba kell foglalni, hogy melyiknek, mikor, milyen gyógyszert kell beadni, majd legközelebb…

Lily Moon

Oszd meg másokkal is!
Mustra