Anya, miért nem kórházban szül a néni?

Zanza!

Az otthon szülésről készült mesekönyvtől volt olyan gyerek, aki halálra rémült és sokkot kapott, többeket érdekelt a szülés, születés témaköre, a felnőttek pedig elutasítóan reagáltak a Magyarországon egyedülálló kiadványra.

Sok olvasónkban ellenérzést váltott ki cikkünk, amelyben olyan otthon szüléseket mutattunk be, ahol kisgyerekek nézték végig testvérük születését. Véleményük szerint a kisebbeket megrémisztheti, ahogy anyjuk kiabál és szenved. Az ellentábor szerint pedig a szülés az élet része, ha kellőképpen elmagyarázzák a gyereknek a születést, akkor nem fog félni, amikor anya a nappali közepén esetleg ordítva préseli ki magából a kistestvért. Az otthon szülés pártolói már mesekönyvet is kiadtak, amelyben egy otthon, gyermekei körében szülő anya történetén keresztül magyarázzák el a gyerekeknek, hogy a szülés milyen egyszerű és szép.



A szerkesztőség tagjai megrökönyödve fogadták a könyvet, nem értik, hogy miért kell egy ilyen nehéz kérdéssel tömni a gyerekek fejét, amikor gyakran a felnőtt sem tudja eldönteni, mi a jobb: kórházban vagy otthon világra hozni a gyereket. A többségnek nem tetszettek a rajzok sem, az egyikről egy munkatárs a Répamesére asszociált.

Egyik este a szokásos Incifinci pókocska című esti mese helyett az otthon szüléssel foglalkozó Szia Baba című könyvet vettem elő és olvastam fel a 3,5 és a 6 éves lányaimnak. A várt negatív reakciók helyett érdeklődéssel fogadták a könyvet és kérdezősködni kezdtek. Leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy mi az a madzag, ami a kisbaba hasából jön ki és hogy kerül oda. Ugyanazt a képet szúrták ki, amelyen a felnőttek megrökönyödtek, a kisebbik lányom szerint nagyon cuki a baba, ahogy kibújik az anya hasából. Beszélgettünk még egy kicsit a születésről, a kisbabákról és a köldökzsinórról, majd másnap is fel kellett olvasnom a könyvet, amely egy kisfiú szemszögéből láttatja a történetet.



Win nyolcéves lánya viszont sokkot kapott a könyvtől és halálra rémülve kérdezte, hogy hogy fogja ő túlélni, ha ennyire fáj a szülés és közölte, hogy legalább 15 évig nem is akar szülni. Ha egyáltalán. A három és féléves Andris funkcionális kérdéseket tett fel: mi az a méhlepény, mit eszik a baba az anya hasában. A legfőbb kérdésük az volt: „Anya, miért nincs a néni kórházban? Nem szeretnélek így nézni.”


Egy Poronty-olvasó nem érti, mi szükség van erre a könyvre: "Miért kell a gyereket ilyennel traktálni? Nem ér ez rá később? Ez miért jó egy gyereknek?" teszi fel a kérdést Heatherette egy otthon szüléssel foglalkozó korábbi poszt kommentjében. "Egy gyereknek bizonyos korig nem érthető az, akármennyire is meg próbálod magyarázni, hogyan jött ki anyu fenekéből. Mert ő ennyit lát belőle, nem tudja, mi hogy működik, nem ismeri még a teste anatómiáját, és nem is kell, hogy tudja. A mesekönyv meg kicsiknek szól, szóval ez nem az idősebb gyerekeket érinti. Könyörgöm, ne erőszakoljuk már le anyu lyukát a gyerekre, akármennyire csodálatos dolog is a szülés, majd foglalkozik ő a témával, amikor kicsit nagyobb lesz, és már nem mesekönyvet, hanem ifjúsági regényeket lapozgat."

Guruljka így reagál: "A válasz az, hogy nem ér rá. Ugyanis a gyerkőcöket érdekli a születés témája. Nagyon hamar. Vannak is ilyen születést feldolgozó mesekönyvek és bizony jól jönnek. Pl. az általam is kedvel Sehány éves kislány. És bizony ezekben a könyvekben benne van az is, hogy anya kórházba ment és aztán... Márpedig ha kezdetektől csak ezt meséljük, akkor újra csak azt az érzést termeljük ki, hogy a szülés csak a kórházba való. Azt hiszem jobb lenne, ha lenne otthon szülős meg kórházban szülős is."

 

Jenni Overend - Julie Vivas: Szia Baba!
Kétezeregy Kiadó, 2008.
2.950 Ft

Blogmustra