Óvónők, húzzatok dolgozni!

Zanza!

Picsába már. Na jó, hazudnék, ha azt mondanám, ilyen finom és ilyen rövid káromkodás hagyta el a számat, amikor rájöttem, hogy a tegnapi nappal az elmúlt pár hét viszontagságai után, minek következtében Botond egyik foga egy mászókának, másik pedig Bendegúz öklének köszönhetően esett ki, aztán meg Rozi nyakörvet csinált az aranyhalnak a konyhaasztalon (Szőr Vájvör lett a neve), Bendegúz fogadásból csaknem egész Budapest poloskakészletét lenyelte, Botond véletlenül majdnem felakasztotta magát a kilincsre, szóval, elég cifra káromkodás hagyta el a számat, amikor rájöttem, hogy a tegnapi nappal kitört az őszi szünet, és így egyre nagyobb az esélye annak, hogy az én felügyeletem alatt lesznek öngyik, vagy nyírják ki egymást és másokat. Mielőtt öngyik lesznek.



Ja, és nem ám csak iskolai szünet van, nem bizony, a legtöbb óvoda – hivatkozva az sulik szünetére – gyorsan bezárja kapuját, az ügyeletes ovik dolgozói pedig – ha van ilyen egyáltalán a környéken – finoman felhívják a szülők figyelmét arra, hogy lehetőség szerint azok a kölykök, akiknek iskolás testvérük van, maradjanak csak otthon, hiszen nem oszt nem szoroz, hogy ha szabadságot vesz ki a szülő, hányat kell leszedni a csillárról. Néha elfog a bűntudat. Hogy óbazmeg Nefike, miért nem tudtál gazdag férjet találni, aki mellett otthon meresztheted a segged, és nem neked kell játszani a családfenntartó szerepét. Mekkora hülye vagy te Nefike, hogy nem akkor szülted a gyereket, amikor nagymama már nyugdíjas és akármikor bevállalja őket. Mekkora lúzer vagy te Nefike, hogy nem keresel annyit, hogy ezer forintos órabérben bébiszittert tudj fogadni. Hát, Nefike, miért is nem lettél óvónő, és meg is lenne oldva a gond. Sőt, Nefike, úgy kell neked, minek az ilyennek gyerek, aki dolgozni akar mellette.

Számolgatom a szüneteket, számolgatom, hogy mennyibe kerülne bizonyos időszakokra ügyeletet biztosítani az intézményekben, számolgatom, nekem mennyibe kerülne, ha nem tudnám itthonról megoldani a melót, az eredmény siralmas. Aztán eszembe jut a szakállas vicc, hogy tudod, három oka van annak, hogy pedagógusnak megy az ember, a június, a július és az augusztus (plusz egy az alacsony ponthatár). Aztán meg megy a rinya, hogy a hetekig tartó seggmeresztés mellett milyen alacsony a fizetés. Munka kell a pedagógusoknak? Szülünk gyereket, nem is egyet, hogy legyen. Viszont akkor kedves óvónők, húzzatok ti is dolgozni!

Blogmustra