Szűz anyuka, ne szülj Kost!

Zanza!

Érdekes jelenségre lettem figyelmes az utóbbi hetekben. Egyre több (közeli) baráttal, ismerőssel osztottuk meg az örömhírt, miszerint babát várunk. Érkeznek is természetesen a gratulációk és záporoznak nyomukban a kérdések. Észrevettem, hogy ilyenkor van egy-két standard visszakérdezés. Az első az, hogy kisfiút vagy kislányt szeretnétek-e jobban. Rögtön ezután az „okosabbja” hozzá is teszi, hogy szerinte csak a kislány/ a kisfiú a jó (így!), meg hogy ha nem vagyok rosszul, akkor biztosan kisfiú, illetve, hogy ha ő lenne terhes, akkor csakis kislányt akarna, stb. Gondolom, ezt a jelenséget nem kell bemutatnom azoknak, akiknek már van gyerekük, én most szembesülök vele és furcsa. Mindegy, nagy az isten állatkertje.



A második kérdés, hogy mikorra várjuk a babát. Majd amikor elhangzik egy időpont, összehúzzák a szemöldöküket, látszik, hogy nagyon gondolkodnak, majd kibökik, hogy akkor az Kos? Nem, mondom. Illetve, lehet, hogy Kos lesz. De az is lehet, hogy Bika. Miért? Jaj, csak ne Kos legyen! (Vagy fordítva: a Bika az nagyon jó!) – csattannak fel. Ezen eleinte jókat röhögtem magamban, kifelé pedig kedvesen mosolyogtam, pont úgy, mint aki komplett hülyének nézi a beszélgetőpartnerét, de udvariasan megpróbálja leplezni. De az ötödik ilyen megjegyzésnél azt hittem, szétdurran az agyam.

Aztán, ahogy kezdő kismamaként órákat töltök a számítógép előtt terhességgel, szüléssel kapcsolatos oldalakat böngészve, megtalálom az egyik portálon a babás oldalt, és rögtön a babahoroszkópot. De nem ám így egyszerűen, hogy babahoroszkóp! (Pedig azon is jókat szoktam nevetni, hogy csecsemőként ilyen meg olyan lehet, mondjuk az Oroszlán, aztán 2 évesen, na attól az isten óvjon mindenkit, ellenben, ha kiegyensúlyozott környezetben nő fel, még megmenthetjük őt a teljes lezülléstől…Hehehe.) Neeeem, a babahoroszkóp lejárt lemez. Szülő-gyermek kapcsolatelemzés, az a nagy királyság!

Tehát, ha tudom, mikor fog megszületni a poronty, a dátum alapján kikeresem a csillagjegyét, hozzátársítom az enyémhez, aztán már meg is van a válasz minden kérdésre: eleve elrendeltetett-e a kapcsolatunk a születendő gyermekemmel (nyilván, hiszen a csillagokban írva vagyon…) és ha igen, mi a maximum, amit kihozhatunk egymásból. Viccből végigpötyögtem minden csillagjegyet az enyémmel. Mondanom sem kell, két lábon járó katasztrófaanya leszek: tökéletes, harmonikus nincsen, nehéz lesz, küzdelmes, figyelni kell, vissza kell fognom magamat vagy őt, hogy ne sérüljön egyik fél lelke sem, satöbbi. Aha. Most már sokkal okosabb vagyok. Nekem egyik gyerek sem áll majd igazán jól. Kellene egy tizenharmadik jegy, azzal talán összejönne. Addig viszont szívhatok egész életemben.

Mafalda

Blogmustra