Hallottam már korábban is a hüllőről elnevezett játszóházról, ahol játékos formában fejlesztik a kölykök képességeit, most pedig végre ki is próbáltuk. Mi történik a játszóházban és az miért jó a gyerekeknek? A GEKKO képességfelmérésén jártunk Zuglóban.
A GEKKO Képességfejlesztő játszóházakról annyit tudtam, hogy egész kicsi kortól, már néhány hónapos babával igénybe lehet venni és a zseniképzés helyett a gyermekek azon képességeit fejlesztik, amelyekben az átlagnál gyengébben teljesítenek. Első lépésként egy egyórás felmérést végeznek, amely a képességek vizsgálatára irányul, megmutatja, hogy a gyerkőc az életkorának megfelelő szinten tart-e a négy fő funkcióterületen. A feladatokkal a megismerő tevékenységet, a mozgást, a beszédet és a szociális érettséget vizsgálják.
Először hatéves lányomat, Málnit vittem a képességfelmérő foglalkozásra, melynek során számára érdekes és izgalmas feladatokat kellett végeznie, amit nagy örömmel meg is tett: különböző darabszámú puzzle-okat kellett kiraknia, kiválasztani több rajz közül az egyformákat, megnevezni az alakzatokat, 10 darab memóriakártyát megjegyezni és ugyanolyan sorrendben kirakni, ahogy eredetileg volt (ez igen jól sikerült, mert itthon is szoktunk ilyet játszani). Ami nehezebben ment, az a rajzolás, legfőképpen amikor egyszerű ábrákat és alakzatokat kellett lemásolnia. Ez egyébként már feltűnt, amikor itthon hasonló feladatot adtam neki, hogy nem nagyon tudja lemásolni, amit lát.
A foglalkozáson engem is kikérdeztek, olyan dolgokra kellett felelnem, amit csak nehezen tudtam előbányászni emlékezetemből: a terhesség, szülés lefolyásán, a születési méret, súly megadásán kívül meg kellett mondanom, hogy mikor fordult meg először, mikor kezdett kúszni, mászni, felállni, járni, beszélni, amely információk több éves távlatból szinte felidézhetetlennek bizonyultak.
Nővére beszámolóját hallva három és féléves lányom, Pötyi is nagyon várta az első foglalkozást, amelyen a különböző életkoruk miatt természetesen más feladatokat kellett végeznie: a puzzle-kirakás nála is megvolt, plusz különböző formájú korongokat kellett kiválogatnia egy nagy dobozból, majd megmondani, melyikből van kevesebb és több, ha elvettünk egy formát egy sorból, vissza kellett idézni, melyik volt az, Montessori-tornyot kellett építeni – amely meglepő módon nem igazán sikerült neki. A terhességgel, szüléssel, fejlődéssel kapcsolatos kérdésekre itt már könnyebben tudtam felelni.
Következő alkalommal megkaptam Málni értékelését, amely tartalmazza, hogy mely területeken teljesít átlag alatt és melyek azok a területek, amelyen életkornak megfelelő vagy afölötti teljesítményt mutatnak. A látással kapcsolatos lényegkiemelő képességet (vizuális diszkrimináció) igénylő feladatokban például gyengén teljesít, téri tájékozódása kialakulóban, bal és jobb oldalát téveszti, formafelismerése, megnevezése és ábrázolása megerősítést igényel, vonalvezetése bizonytalan, emberrajza pedig nem elég kidolgozott és arányos. Mennyiségfelismerése megerősítést igényel, tudtam meg az értékelő lapról.
A pedagógusok minden gyerekre személyre szabott éves fejlesztési programtervet írnak, amelyben Málninak a következő területeket javasolják megerősíteni és fejleszteni: téri tájékozódás, vizuális diszkrimináció, testséma, szem-kéz koordináció, ábrázolás, matematikai képességek. Kaptunk főiskolai indexhez hasonló könyvecskét, amelyet minden alkalommal magunkkal kell vinni és amelyben pecséttel és aláírással fogják igazolni, hogy részt vettünk a foglalkozáson. Heti egy alkalommal fogunk járni a négyfős játszócsoportba, ahol a gyengébb területeket fogják fejleszteni sok-sok játékkal.
