SZÜLŐSÉG

Ha még egyszer terhes leszek...

2008. szeptember 29., hétfő 11:40

Messze még a szilveszter, s igazán más egyenes derékkal (mondom egyenes) a monitor előtt ülni, mint egy klassz kis koktéllal imbolyogni és beleüvölteni az éjszakába, hogy ígérem, jövőre nem bagózom, nem iszom, nem drogozom és köszönök majd a szomszéd néninek. Sőt, tulajdonképpen az teljesen más, mert amiről most beszélni fogok, az nem fogadalom-lista lesz, hanem megbánás-lista. Vagy egy új forgatókönyv, ha esetleg újra dob nekünk a gép néhány fontos eseményt anyaságunkkal kapcsolatban, amiből tanultunk, vagy egyszerűen csak már tudjuk, hogy mi a dörgés.
Ha újra kezdeném…



1. A 12. hétig véletlenül sem haragozom be nagy csinnadrattával, hogy végre bekaptam a legyet. Nem kötöm a hülye főnököm orrára, hogy azért nem mászom meg a Kékest, mert félek, hogy alul kiesik a gyerek, egyszerűen csak bátran a szeme közé vágom, hogy nincs kedvem térdig érő sárban feldagonyázni.

2. Nem rettegem végig a kilenc hónapot, mert az egész maximum egy szar nap. Megpróbálom élvezni a terhességet, nem akarok majd csak túl lenni rajta. A szülésen, a fájdalmon és minden egyéb szüléssel kapcsolatos nyalánkságon akkor fogok először elmerengeni, amikor az első kétperces fájásoknál szétrobban a derekam.

3. Kiszállnék a kismama-bizniszből és tojnék magasról arra, hogy milyen trendek hódítanak a babakocsi-iparban. Nem töltenék el hosszú heteket eladókkal, akik megpróbálnak rábeszélni arra, hogy miért a legjobb választás a 300.000 forintos intelligens kocsi, s nem vagy ember, ha alább adod, miközben belül győz a skót vérem és megveszem használtan azt, amit amúgy is akartam 15 ezerért, s nem örülök neki. Legközelebb rögtön ezzel kezdem, vagy inkább kölcsönkérem a Manyitól.

4. Egyáltalán nem fogok foglalkozni sem az LLL ligával, sem a harcos anyasereggel a monitoromról, ha éhes a gyerek megszoptatom, ha kevesebb a tejem, elfogadom, s próbálom szaporítani, de ha nem megy, nem indulok el a vasút felé.

5. Elcsomagolom a kinyúlt pólókat és veszem a fáradtságot, hogy letöröljem a málnalekvárt a gatyámról, még ha én azt már nem is látom. Megpróbálok csinos maradni, s nem lesz fő szempont, hogy csak felveszem, elgereblyézem, megkötöm és már indulok is.

6. Szülés után nem akarom megdönteni a ’leggyorsabban felépült kismama’ rekordot, s nem fogom szégyellni magam akkor sem, ha fekvésre is használom néha a kórházi ágyamat.

7. Hazamenetel után engedem, hogy segítsenek, s nem csinálok belőle lelkiismereti kérdést, hogy nekem kell megcsinálni mindent. Királynői tartásban engedem, hogy valaki szervírozza az ebédemet, kitörölje a fenekemet, s végre tudni fogom milyen az, amikor kizárólag a gyerekem kerek fejét nézem 24 órán keresztül, mert más dolgom nincs.

8. Mindenféle belső feszültség nélkül el fogok aludni akkor, amikor tehetem és jólesik. Ha az délelőtt fél 11, mert akkor dőlt ki a gyerek, akkor akkor. A számítógép gombját pedig leplombálom. Egy pillanatig sem fogok lelkiismeretfurdalást érezni azért, mert annyira elaludtam, hogy kicsordult a nyál a számból.

9. Ha újra kezdhetném, zsinórban születnének a gyerekeim. Vállalnám az első néhány év horror időszakát, aztán learatnám ennek a babérjait. Kisimult arccal vinném a gyerekeket egy oviba, egy iskolába, s boldogan lapozgatnám az ÉS-t a homokozó szélén, amíg a két, vagy esetleg három kölyök vidáman elszórakozik.

10. Az egész Gyed és Gyes alatt nem fogom magamra venni az otthonülő anyuka státusz ledegradálását. Addig fogok otthon maradni a gyerekekkel, amíg tehetem és jólesik. S ha már nem esik jól, akkor belső feszültség nélkül fogom a dolgokat afelé terelni, amerre mindenkinek jó lesz.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.09.29 15:45:11Subbantósdi

    ditakai: a családi példa nagy úr! Hiszen honnan is látunk először dolgokat, ha nem a családban, esetleg a baráti körben...Nekem ilyen viszonyítási alapom nincs, egyszerűen abból indultam ki, hogy a lányok pl. kevésbé lesznek féltékenyek, nem annyira agresszívak, ha már beköszöntött a dackorszak és ha már babáznak, akkor egy kisbabával is tudnak valamit legalább kis agyukban kezdeni...

    A fiúk viszont valamiért nagyon, még jobban tudnak az anyjukhoz kötődni és egy babával nem tudnak mit kezdeni, hiszen a kisfiúk dolga felnőttként is így folytatódik, apuka sokszor fél a saját gyerektől, nem akarja elsiettetni és ha jön, akkor is fél a dologtól és sokszor nem tud mit kezdeni a kisgyerekkel eleinte...

    A fiúk ilyenek sokszor, tisztelet a kivételnek és a lányok sokkal jobban átérzik hogy az anyjuk most babázik.

  • 2008.09.29 15:46:08Subbantósdi

    "Anyu barátnőjének a lánya az elsőnél egyáltalán nem parázott, természetesnek vette az egészet, és persze teljesen tapasztalatlan volt - a baráti kör első babája volt. A másodiknál viszont mindenfélét beképzelt, ekkor már hallott (látott) ezt-azt, jóval idősebb is volt."

    Erről én is írtam, hogy sokadik terhességnél már az is számít, hogy az ember idősebb és ilyenkor jobban fél, hogy a babára ez rossz hatással van, a fejlődésére.

  • 2008.09.29 16:46:56oreille

    Remek a lista! magamnak azzal egészíteném ki, hogy az első "már reggel fáradtságtól zokogva vezetek az irodáig" nap után otthon maradnék és nem érezném magam (némi (nagy)apai nyomásra) lusta dögnek.

  • 2008.09.29 17:42:41bagameri

    Három és fél év alatt született 3 gyerekem. Nem írok listát, mert nekem minden így kezdődne: Én már nem leszek még egyszer terhes.

  • 2008.09.29 18:57:19bostonmama

    Nekem az elso harom fiu, a negyedik a lany ( meg hasban ). A sracaim iszonyatosan vartak a kisebbeket, mindig segitenek mindenben, egyik sem volt soha feltekeny a masikra. En meg pont lanyokrol hallottam, hogy a cipelloiket dobaljak a kistesok fejehez... Azt hiszem nem kifejezetten a gyerek nemenek fuggvenye a kisteso-reakcio, sokkal inkabb termeszet/habitus. Nalam a harom fiu tok mas, pedig a hozott anyag is ugyanaz mindenkinel...Nem annyira szeretem a fiu-lany parhuzamot, sokkal inkabb hiszek a genek 'manipulaciojaban'.

  • 2008.09.29 18:59:22bostonmama

    Bagameri,



    Most mar nalam is ugyanugy kezdodne minden lista, en sem leszek tobbet terhes. Legalabbis terveim szerint.

  • 2008.09.29 19:15:53baud

    dodóó,

    nővéremet elsőnél vágták, másik kettőnél nem. A varázzszó: gátizomtorna, másik nevén intimtorna. Érdemes már terhesség alatt csinálni, nagyon sokat segíthet.

  • 2008.09.29 20:21:48Subbantósdi

    bostonmama: amellett, hogy szerintem van valami abban, hogy a lányok általában könnyebb esetek, nővér révén egy kisöccsnek, én is hallottam ellenpéldákat, de ott szinte mindig fiús lányokról volt szó...

    Nekem, bár itt sokan le szokták ezt szólni, a horoszkópok szoktak még kérdésekre válaszokat adni, bár nem vagyok elvakult horoszkóp-hívő, de a nagy általosságok, amiket állítanak egyes személyekről, nekem be szoktak jönni. A lányom Mérleg, tudni lehet, hogy békére, harmóniára, szeretetre és nyugalomra törekvő, barátságos, nyitott és nyugodtabb természetűek általában az ilyen jegyben születettek. A lányom is ilyen, úgyhogy bejött. Számára úgy néz ki, harmonikus és jó így, hogy négyen lettünk, egy mozzanatában eddig nem vettem észre a féltékenységet, és kerüli amúgy is a konfliktusokat, békét szerető lévén, úgyhogy maga sem gerjeszti ezt a viselkedésével, irányomban, legalábbis a babát illetően. Amúgy persze dackorszak van, de ez nem vonatkozik a babával való kapcsolatára, irányában abszolút nyitott, kiváncsi, érdeklődő és nem zavarja, ha rögtön nem ugrok valamit megcsinálni Neki, ha éppen mondjuk enni adok a fiúnak vagy pelenkázom, kicsit nyavajog vagy csak komolyan figyel, és aztán elfoglalja magát, mire odaérek Hozzá.

  • 2008.09.29 20:30:36ditakai

    Bostonmama,

    minden tiszteletem a négyesfogatért



    kicsit irigykedem, hogy neked már ennyi van - másrészt, tartok tőle, hogy én ebbe belebolondulnék :-)

  • 2008.09.29 22:21:22bostonmama

    ditakai,

    nem orulnel bele, hidd el. Enyemek eleg konnyu gyerkocok, szerintem mindenki tudja, hany gyereket bir meg el az idegrendszere. Neha latok olyat is, akibol szerintem boven eleg az egy. Sot, talan sok is. Tenyleg vannak nehez termeszetu gyerekek, ahogy nehez felnottek is. Hogy aztan a nehez gyerkocbol lesz a nehez felnott, vagy ez is le van osztva elore, fogalmam sincs. De ez mar egy masik tema lenne. Inkabb Vekerdy asztala.

  • 2008.09.29 22:22:30wish73

    a 9. pontot leszámítva én is így csinálnám szóró-szóra. lehet, én is elteszem a posztot a lányaimnak, mert engem ez már nem érint. mondjuk, ma a kisebbik lányom terhesen rajzolt le engem. inkább legyen babás a volt férjem aktuális csaja, mint én:)

    Nilüfer, nem a porról van szó. de amikor Te babáztál, még nem kellett foglalkozod a

    3., 4., 10. pontokkal-sztem. a többi nyilván nem korszakfüggő.

  • 2008.09.29 22:26:28Mille38

    11. Ha még egyszer terhes lennék, akkor tudnám, hogy még a 12.-es szülői értekezleten is ki lehet akadni, nemcsak az óvodain,

    és azt is tudnám, hogy a csecsemő esti lefektetése még mindig egyszerűbb, mint négy kamaszé :)



    Mikor este 11-kor megjelenik a lányom az ajtóban (szétrebbenni nincs időnk, csak fekszünk a sötétben mozdulatlanul) és ekkor megkérdezi, hogy "miért is jöttem le?" és fuldokolva röhögünk, hogy rá ne jöjjön, mi az ábra...

  • 2008.09.30 07:52:11kele

    Win, ez remek volt!

    Én egy dolgot fogadtam meg, ha még egyszer terhes leszek, nem fogok senkire hallgatni, csak a tapasztalataimra és az érzéseimre. Egy első babás anyuka sokmindent bevesz, de egyszer ennek is vége ám;)

  • 2008.09.30 08:58:30Subbantósdi

    kele: ez így van, nem szabad hallgatni senkire sem, akinél - úgy érzed - összezavar, vagy lehúz vagy elbizonytalanít vagy olyan dolgokat mond, amivel kapcsolatban a józan eszed azt súgja, nem jó. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy jó lenne már az első gyereknél is ilyen hozzáállással lenni, én megpróbáltam és többé-kevésbé sikerült, eléggé nem vontam bele senkit sem a lányommal kapcsolatos dolgokba és utólag nem nagyon bántam meg...

  • 2008.09.30 09:22:19kele

    Subbantósdi!

    Első gyereknél ez nekem nagyon nehéznek tűnt, mármint hogy függetlenítsem magam mindentől. Hiányzott a magabiztosság, ami már megvan, hiszen sokmindent végigcsináltunk már a 9 hónapos fiammal együtt:)

  • 2008.09.30 09:28:02Subbantósdi

    kele: nem tudom, ez is szerintem alaptermészet kérdése, de nekem meg volt ez a magabiztosság, még akkor is, hogyha nem kellett volna minden helyzetben, de az életben én alapvetően elég magabiztosan intézem a dolgaimat, eléggé bírok önállóan elleni, döntéseket hozni, stb. és ezt átvittem a babagondozással kapcsolatos dolgokba is.

    Anyám nem is nagyon akart beleszólni, nagyanyám próbált volna, de leráztam finomat, anyós nem igazán értette és meglepte, miért vagyok ilyen, mert Ő nem ilyen volt és azt hitte, hogy állandóan majd tanácsokat fogok kérni és segítséget és hogy vigyáznia kell majd a gyerekre, mert én nem fogom bírni...magából kiindulva, ő eléggé sokszor lepasszolta a férjemet, mikor kicsi volt, bár mai napig hirdeti, hogy Ő milyen jó anya és hogy az anyaság a legszebb dolog a világon és különben is, Ő a magyar anya...meg ilyenek...na ezek ilyen átlátszó dolgok, én már nem döbbenek meg az ilyenen, mert megszoktam tőle és tudom, hogy szeret szinházasdit játszani és szerepelni, mint egy primadonna és nem érti, hogy ebből mi nem kérünk... :o)

  • 2008.09.30 09:35:08kele

    Hát, én csak abban tudok magabiztos lenni, amit már igazolva látok...

    Majd a másodiknál így lesz, remélem. Azon is szoktam gondolkozni, hogy minden egyensúlyba kerül a végén: az elsőnél tapasztalatlan az ember, cserébe minden ideje azé az egyé. A másodiknál kevesebb időd van a két gyerek miatt, de a tapasztalat miatt ez behozza magát.

  • 2008.09.30 11:10:57Subbantósdi

    kele: ok, én lehet, vakmerőbb vagyok az átlagnál és nem igazán jellemző rám az aggódás és a para, ezért kaptam is itt már a Porontyon más témában hideg és meleget egyaránt, de hát mit van mit tenni, ilyen vagyok, 34 évesen már nem változom, és mégis, a gyerekeim jól vannak, jól tápláltak és nem jut eszébe sem a védőnőnek, sem a gyerekorvosnak, hogy "családlátogasson" vagy kihívja a gyámügyeseket, hogy aztán azonnal el velük tőlem, mert én nem bánok velük jól :o)

    Az sajnos igaz, de ezt tudtuk, mert abszolút logikus, hogy a második gyerekre kevesebb idő jut, mint az elsőre és ez később is így lesz, bár ha a nagyobbik óvodába kerül, ez kicsit azért javul a kisebbik javára, addig viszont kettőjük között cikázol és sokáig a nagy fog kikerülni győztesen.

  • 2008.09.30 11:28:06másutt

    Subbantosdi

    "sokadik terhességnél már az is számít, hogy az ember idősebb és ilyenkor jobban fél, hogy a babára ez rossz hatással van, a fejlődésére."



    nem feletetlenul!

    (bar csak 1 terhessegem volt es most probaljuk osszehozni a masodikat)

    36 evesen lettem terhes es abszolut nyugodt voltam a terhesseg alatt vegig, es most is, az egyeves mellett.

    a "korom ellenere" a paramami ellentete vagyok.

    nalamnal 15 evvel fiatalabb ismeros kismamakat hallgattam minden marhasag miatt parazni... en nem.



    egyebkent asszem definialni kellene, hogy "idosebb". nalam az idosebb kismama 45 fele kezdodik....

  • 2008.09.30 12:02:49babó

    hogy milyen nemű nagyobb testvér lesz féltékeny: hát, nem tudom, lehet, hogy az anyák hozzáállásán múlik a dolog. ahol én nagy féltékenységet láttam fiúnál ott iszonyatosan el volt kényeztetve a bátyó, és persze azután az öcsike is. szóval lehet, hogy az anyukák az első, egyszem fiacskájukat jobban tutujgatják mint a lányokat. másrészt a lányoknál sokkal nagyobb az elvárás, hogy segítsenek, szeressék az öcsit, hugit. sztem az ilyenekre nagyon jó antennáik vannak a kicsiknek, és idomulnak is. persze a személyiségük keretein belül.



    nekem a nagyobb lány, önálló egyéniség (kos, oroszlán aszcendensel, muhaha, kis diktátor), ő részben jól fogja fogadni a tesót (az önállóság miatt), részben meg rosszul, mert sokkal kevesebb dolog lesz úgy, ahogy ő akarja. ez van, persze emellett millió más variáció is lehet.

  • 2008.09.30 12:14:16psyché

    hat en az elsö terhessegemet vegig idegeskedtem - meg is latszik a gyereken. a masodik alatt total boldog es kiegyensulyozott voltam - ez is meglatszik a gyereken.:-) a testverfeltekenyseg nalunk inkabb a 6. honap utan kezdödött igazan, amikor a kisebbik is elkezdett mozgolodni, helyetvaltoztatni - raadasul kevesebbet is aludt napközben.

  • 2008.09.30 12:26:32sandia

    Kisfiu - kislany sorrend problemahoz egy velemeny: sajat tapasztalat meg nincs (egy kislanyom van) csak meglatasok mashonnan. Szerintem elonyosebb, ha az elso gyerek fiu, es utana jon lany. Nem feltetlen a szulo szamara, a gyerekek jellemfejlodese szempontjabol gondolom igy. Lehet, hogy az elso idoszak nehezebb, ahogy fent irtatok, nem tudom, de idovel egyre inkabb eloterbe kerulnek az elonyok.

    Idoben elegge eloreszaladva mondjuk bulizos korban, amikor az idosebb fiuteso vedi a lanytesojat, nem akkora para oket elengedni buliba.

    Masreszt egyesevel a tesok jellemere figyelve: a lany vaganyabb csaj lehet egy batytol, mig a fiu (sajat tapasztalat szerint) csajozos koraban normalisabb hozzaallasu a lanyokhoz, amin semifelekepp sem puhany magatartast ertek, csak egyszeruen korrektebb.

    Szinten egy problema lehet (nyilvan nem minden csaladban jon elo), hogy az idosebb lanytestverre a kisfiu teso sokkal tobb gondjat bizzak ra, mint amit testveri minosegeben kellene, mint forditott helyzetben. Nekem nem szimpatikus, amikor alapbol a csaladban aldozatokat felvallalo szemelyeket nevelnek fel.



    Elegge hatarozottan ez a velemenyem, de varom a cafolatokat, tekintve hogy nekem egy kislanyom van, nalunk mar csak mas lehet a helyzet...

  • 2008.09.30 13:04:44Vakmacska

    Win, leírtad, miken morfondíroztam szombat délelőtt. Valamiért minden tünet azt jelezte, hogy az óvintézkedések ellenére a pocakba albérlő költözik.

    Aztán mire mindent végiggondoltam, kiderült hogy elrepült az a légy...utána azon gondolkodtam hogy most akkor megkönnyebbültem-e vagy nem.

  • 2008.09.30 13:05:03B-

    sandia: nekem sincs tapasztalatom, hajdani osztálytársak és testvéreik alapján mondom.



    Amíg kicsik, a fiúk sokszor terrorizálják a lánytestvéreiket, főleg, ha azok még fiatalabbak is náluk. Talán, ha egy fiúnak nővére van, nyitottabb lesz a női látásmód felé (érzelmek stb), nem csak a brutál-tesztoszteron világban ismeri ki magát. Ez ugye jól jön, tekintve, hogy a lakosság fele nő, és valószínűleg élete párja is az lesz. Ügyesebben udvarol majd pl. Viszont ha a fiú az idősebb, akkor lehet, hogy inkább az agressziót viszi át a kislányra, amit sem a nők, sem a féfiak nem tolerálnak később nagyon egy nőtől.



    De lehet, hogy ez hülyeség, és minden testvérpár más.

  • 2008.09.30 13:08:18madz

    én azt olvastam, hogy mivel a lányok valamivel gyorsabban érnek, ezért ha a kisebb a lány (és nyilván nincs köztük sok év korkülönbség), jobban el tudnak játszani egymással, mert gyakorlatilag egyidőseknek számítanak. ha a lány az idősebb, akkor viszont gyakran "kényszerítik" őt szülői szerepbe

  • 2008.09.30 13:26:11Hűbele

    Madzzal értek egyet:-)



    Nekem bátyám volt, és a mai napig nagyon jó a kapcsolatom, soha nem volt rám féltékeny. Ha szétnézek a környzetemben (ismerősök, rokonok), pont jól működő báty-húg viszonyokat látok, viszont a nővér-öcsi viszony mindenhol problémás. Legjobb esetben csak idegenek egymásnak felnőttként, de arra is van példa, hogy szóba sem állnak egymással. Én a tapasztalataim alapján teljes szívemből mindig is arra vágytam, hogy előbb legyen egy fiam, aztán egy lányom, semmiképpen sem fordítva.

    Viszont ha előveszem a józan eszem, akkor elismerem, könnyen lehet, hogy valaki pont az általam említettek fordítottját tapasztalja meg, mert a testvéri viszony valójában nyilván nem nemtől függ, sokkal inkább a gyerekek személyiségétől és a szülők hozzáállásától együttesen. A szülők részéről persze nyilván vannak egy adott nemre vonatkozó típushibák (basszus, de nem megy ma a fogalmazás:-(), pl. elvárják az idősebb lánytól az anyaáskodást, ami sokat ronthat a testvérek viszonyán.

  • 2008.09.30 13:49:15Veritas

    Nekem öcsikéim vannak (3) és a 2 idősebbel nagyon jóban vagyok, a kicsivel már nem tudok (tudunk)mit kezdeni, de ez inkább a korkülönbségből adódik. Persze én is irigyeltem azokat, akiknek bátyjuk volt. Nekem lányaim vannak, a nagyobbik imádja a nagybácsikat (a kicsi még csak 2 hónapos).

  • 2008.09.30 14:04:55Yakamoz

    Az öcsém 17 évvel fiatalabb nálam és nagyon jól megvagyunk! Ezek szerint mindent meg lehet cáfolni. :) Mi most várjuk Egyeskét, aki kislány lesz és nagyon örülök neki, hogy lány! Egy potenciális nővérke!

  • 2008.09.30 14:15:19madz

    Yakamoz, nyilván az egyes esetek nem cáfolják a tendenciákat :)

    köztem és az öcsém közt 4 év van, még épphogy tudtunk egymással játszani, ráadásul szerencséja volt velem, mert a babáknál jobban érdekeltek az autók meg a legó :) de nem mondhatni hogy pl most túl közel lennénk egymáshoz

    szerintem a féltékenykedés kérdése is ide kapcsolódik. a islányokban sokkal nagyobb a megfelelési vágy (ezért van általános iskolában sokkal több jótanuló kislány, mint kisfiú), ezért ha azt látja, hogy a szüleinek azzal okoz örömet, hogy a kistesót dajkálja, szívesen megcsinálja, az ellenérzéseit meg elfojtja.

  • 2008.09.30 14:17:54monsterwoman1

    Off!

    Hűbele!

    És tudod-e már, hogy báty-húg ,vagy báty-öccs kombó sikeredett?Kíváncsi vagyok nagyon.

    On!

  • 2008.09.30 14:20:40akvarium

    Én sem voltam parázós, meg kismama-ipar alany, de aludni, azt nem tudtam nappal....Nem lelkiismeret-furdalásból, egész egyszerűen nem ment....

    Amit másként csinálok majd: nem fog a rokonság anya-anyós 2 hétig nálunk lakni, bestresszeltem tőle...:-))

  • 2008.09.30 14:24:17Yakamoz

    madz: ebben lehet, hogy igazad van. Ezért nem szeretnék nagy korkülönbséget a két baba között. Viszont találkoztam már az ismerőseim között több elképesztően elkényeztetett hugicával és nagyon nem szeretném ha az én gyerekeim ilyenek lennének. Bár ez nyilván nevelés kérdése is.

  • 2008.09.30 14:25:38Hűbele

    OFF

    Úgy néz ki, hogy báty-húg kombó lesz, de még nem 100%, mert elég szégyenlős a pici. A fiam anno bezzeg nagyterpeszben megmutatta, mije van...:-))

    ON

  • 2008.09.30 14:26:56monsterwoman1

    Na akkor én marha irigy leszek;-).

  • 2008.09.30 14:28:15monsterwoman1

    És remélem, aztán majd Te is mindig kihangsúlyozod, hogy a FIAM blablabla, meg a LÁNYOM blablabla...;-)

  • 2008.09.30 14:30:03Hűbele

    Én még azért a legközelebbi uh-ig semmit nem merek elhinni, hallottam már "meglepetésekről" a környezetemben...

    Amúgy fura, de mindig úgy gondoltam, hogy 2 fiam és 1 lányom lesz. Hát, majd meglátjuk.

    Remélem, nem bántó a kérdés, gondolkodsz még harmadik babán?

  • 2008.09.30 14:30:32Hűbele

    :-)))

  • 2008.09.30 14:34:05B-

    Megint csak tippelek: a fiúkkal sokszor nehezebb, mert hasfájósabbak, akaratosabbak stb (nem mindegyik persze). Küönösen az elsőszülötteknél látom ezt. Aztán megszületik a hugica, aki édes, kevésbé hasfájós, szelídebb stb (megint csak durván általánosítva). És még kisebb, törékenyebb is. Lehet, hogy a fiú ezek után elhanyagoltabbnak érezheti magát. Bár az is igaz, hogy a fiúk inkább anyások, ez jelenthet némi előnyt az apapárti hugicával szemben.



    Persze ez nagyon túlzás, de több anyukát is ismerek, aki az első fiú után azon drukkolt, hogy "remélem, a másodikkal nem lesz ilyen nehéz az ez meg ez", míg lányos anyukáktól főleg azt hallom, hogy "remélem, a másodikkal is ilyen könnyen megy majd az ez meg ez".

    Ja, és még egy: vannak olyan pasik (tekintélyelvűbb, patriarchálisabb stb), akik az elsőszülött fiúkkal kifejezetten rivalizálnak, azt egzecíroztatják, állandóan konfliktusban vannak vele, semmi se jó, amit a srác csinál, az meg persze lázad stb. Az ilyen "én vagyok a kakas ezen a szemétdombon, és amíg az én kenyeremet eszed, addig..." típusú pasiknak is jót tesz, ha az első lány, azzal kevésbé rivalizál, más elvárásai vannak felé, és a második gyerekre (ha fiú lesz), már lenyugszik, relaxáltabban áll hozzá.



    Tudjátok, volt is itt arról poszt egyszer, hogy az első gyereket szigorúbban fogjuk. Szerintem ezt a lányok jobban bírják, főleg, hogy őket (gondolom) ritkábban ütik meg (bár lehet, hogy csak álmodozom) pl "nevelés" közben.



    Szóval annak is van előnye, ha az első a lány.

  • 2008.09.30 14:37:39Hűbele

    B-, amiket leírsz, szerintem azok is tipikus szülői hibák lehetnek, amire érdemes odafigyelni.

    De az élet mindig kicsit színesebb: nekem pl. az elsőszülött fiú, és most drukkolok, hogy a második is ilyen jó gyerek legyen, és ilyen könnyen menjen vele minden. Én inkább arra hajlok, hogy ez a gyerek személyiségétől jobban függ, mint a nemétől, de elég korlátozottak a tapasztalataim:-)

  • 2008.09.30 14:39:50monsterwoman1

    Hűbele!

    Most úgy gondolom, ha anyagilag stabilizálódunk, akkor 37 és 40 között bevállalok még egy gyereket (30 vagyok). Mondjuk nem a nemek miatt fogok szülni, mert biztosra veszem, hogy 10-ből 10-szer fiú sikeredene. Egyszerűen szeretek terhes lenni, meg gyerekezni, jó volna még átélni. De lehet, hogy 7 év múlva majd másképp látom.

    (egyébként nálam mindkét kölyök lánynak álcázta magát 30 hétig, a 4D-s uh-on látszott csak a teljes valóság;-)

  • 2008.09.30 14:41:03madz

    B-, van abban valami, amit mondasz.

    én viszont mindenkinek ilyen fiút kívánok, mint az enyém :)

    az apja egyébként kifejezetten lányt akart előtte, mert neki elég rossz a viszonya az apjával (apósom konkrétan seggfej), és félt, hogy majd ő ezt továbbviszi. de már megnyugodott, hogy lehet ezt jól is csinálni :)

  • 2008.09.30 14:42:08madz

    jöjjön már elő az előző kommentem...

  • 2008.09.30 14:48:37Hűbele

    "Egyszerűen szeretek terhes lenni"

    Hát Monsterwoman, akkor most én irigyellek téged, de nagyon:-)))) Én egyedül azt szeretem, amikor érzem, hogy mocorog a hasamban, mert egyébként szinte minden kellemetlen terhességi tünetet sikerül beszereznem.



    Amúgy én is attól tartok, érhet még meglepetés az uh-kon, persze az sem tragédia.

    Én szintén 30 vagyok, most örülök a kis korkülönbségnek a 2 gyerek között, de a 3.-at én is későbbre (35 körül) tervezem. Aztán majd kiderül, hogy gondolom akkor, meg persze hogyan élünk.

  • 2008.09.30 18:56:25B-

    Hűbele: igen, amiket leírtam, azok valóban hibák. Valahogy az emberek nehezen szabadulnak ezektől a magatartásformáktól, nem?

  • 2008.09.30 19:07:41Hűbele

    B-, azt hiszem, a gyereknevelést nem lehet hibák nélkül megúszni.

    (Na, kérem a spanyolviasz-díjat:-))))

  • 2008.09.30 19:53:21ditakai

    Nyilván sok hibát ki lehet szülőként küszöbölni egy kis odafigyeléssel, de madz alaptézise nagyon igaz már csak abból a szempontból is, hogy egy fiúnak nem árt ha bátor kis faltörő lesz belőle és nem mindent a nővérek szemüvegén keresztül szemlél. Én mindenkinek csak drukkolni tudok, hogy ne anyámasszony pasikat neveljenek az anya-nővér összefogás eredményeként :-)



    Nekem fiam van, amit alapvetően szerencsésnek tartok - akkor is ha elvetemült örökmozgó - de nagyon tartok a kiskori testvér-féltékenységtől, mert anyáért ölni képes...

  • 2008.09.30 20:56:25B-

    ditakai: annak a srácnak lesz egyszer egy felesége, meg gyerekei. Egy nővel fog együtt élni, kénytelen lesz belekóstolni a "nőiesnek" tartott világba, és attól még nem lesz anyámasszony katonája.



    Megmondom a frankót: én még nőt nem hallottam azért panaszkodni, mert a férje 3 érzelemnél többet ismer fel készségszinten (és képes rájuk reagálni), mert elmosogat vacsi után vagy tisztába teszi a gyerekét. Viszont nagyon sok nő BOLDOGTALAN amiatt, mert a férjét fárasztja az érzelmekkel való "nyüglődés", mert nem hajlandó semmilyen házimunkára és mert azt gondolja, hogy a gyereknek 6 éves koráig semmi szüksége az apjára. És nem egy ezek közül a csajok közül épp azért szeretett bele a pasiba, mert igazi macsó, hozza a klasszikus férfiszerepet.

  • 2008.09.30 21:08:10ditakai

    Ebben is van igazság :-) de én azokra a pasikra gondoltam, akik viszont nem veszik a fáradtságot arra, hogy családfőként viselkedjenek olyan helyzetekben amikor nagy lélekjelenlétre lenne szükség.



    Tényleg tetszik a megközelítés, de én eddig szinte csak olyan öcsikkel találkoztam a környezetemben, akik az eminens nővérek árnyékában kétszínű manipulatív kis görényekké fejlődtek :-)) Ebben egyébként biztos nagy szerepe lehet nevelési hiányosságoknak, és nem törvényszerű következmény.

  • 2008.10.03 22:36:37dodóó

    Mivel eléggé görcsölt a pocakom bementünk az korházba,ahol hiába mondtam hogy 9 hetes terhes vagyok nem láttak el mert ők nem ügyeletesek.



    40km-et mentünk azért hogy a nőgyógyászaton megkérdezzék miből gondolom hogy a problémám nőgyógyászati.

    Lehet hogy sebészre vagy belgyógyászra lesz szükségem.

    hiába mondtam hogy terhes vagyok hahóóóó.

    mikor bementem a vizsgálóba megkérdezte a csaj hogy megtartjuk-e mert ha igen megvizsgál ha nem akkor görcsöljek még egy kicsit és Hétfőn menjek el ahhoz akihez tartozok.

    Hát én otthagytam.

    10ezer forintomba került hogy egy nagyon normális doki nőhöz kerültem aki meg vizsgált adott egy no-spa szurit és azt mondta ha kell ő jön hozzánk,csak hívjuk.

    Nagyon megijedtem és borzalmasan féltem hogy elvetélek.

    de nem kaptam sem emberileg sem pedig orvosilag megfelelő elátást,segítséget.



    Mostmár jól vagyok.

  • 2008.10.03 22:38:09dodóó

    Bocs az alapvető hibákért.

    Átolvasva látom én is őket.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta